Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-09-19 / 75. szám

Másod évi folyam 75. szám. Csütörtök, szeptember !!, Brassó, 11S70. .Megjelenik ez a lap heten­­kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Á г a : Effész évre . . 6 ft. — kr. Félévre 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám. Lakása: Bolg­árszeg 1425 sz.NEMERE Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garm­ondi sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy obi­ hirdetéseknél a lka szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségnél. A fogarasi képviselőválasztás ügye. Hétfőtől arról értesítenek, hogy Bruszt Ignácz úr Fogarasban elmondotta programmját és magyar-, szász-, román választók által képviselőjelöltnek kifüzetett. E kérdésben Császár Bálint képviselő, a ház f. hó 13-án tartott ülésében a következő interpellátiót adta elő. „Fogaras vidék alsó és felső választó kerülete, noha a vidék képviselete föl lett szólítva, hogy az or­szággyűlésre képviselőket választasson , az országgyű­lésen képviselve nincs, daczára annak, hogy mind a kormány, mind Fogaras szab. kir. város, mely a vidék egyik választókerületébe van keblezve, eleget sürgették, hogy a képviselők megválasztása végett központi vá­lasztmány szerveztessék. Fogaras vidék képviselete a kormány, úgy Fogaras város minden intézkedését figyel­men kívül hagyta, rendeleteit nem teljesítette, s a­mint értesülve vagyok, a kormány rendeleteivel szemben bot­rányt botrányra halmoz. Meg vagyok győződve, hogy, ha a kormány másnemű intézkedéseket nem tesz az eddigieknél, Fogaras vidék az országgyűlésen képvi­selve nem lesz. Hogy itt a kormánynak semmi tekin­tete, és a törvény lábbal tapodtatik, minden kételyen fölül áll. Azért bátor vagyok a belügyminiszter úrhoz a kö­vetkező kérdéseket tenni: 1-szor: Van-e tudomása a mondottakról? és 2-szor: Ha van, minő intézkedéseket tett a törvény tiszteletben tartása végett, úgyszintén arra, hogy Fogaras vidék két választókerülete ez or­szággyűlésben haladéktalanul képviselve lehessen , és végre 3-szor. Ha még nem intézkedett volna, haj­lan­dó-e intézkedni, és miképen? Ezen interpelláld kiadatott a belügyminiszternek. A „Korunk“ czímű lap pedig ugyanaz­napi szá­mában egy fogarasi levelet közölt a­mely következőleg ismerteti az ügyállást. A képviselőház ítéletét váró választási ügyek közt a fogarasföldi képviselőválasztás kérdése tudtunkkal egyetlen a maga nemében. Nálunk még hozzá sem kezdettek az összeírás­hoz, és nem is szándékoznak hozzá kezdeni, a­míg a képviselőház nem dönt egy vitás kérdésben, a­mely a belügyminiszter és Fogarasvidék hatósága közt föl­merült. A kérdés ez : Fogarasvidék bizottmánya képviselő választási mun­kálkodását azzal kezdette — mint más törvényhatósá­gok is — hogy megállapította a két kerület számára a két választási­­székhelyet. Fogaras város­ is bele­esik az egyik választó­ke­rületbe ; mindamellett egyik kerület választása sem té­tetett ide, hanem két falura. A belügyminiszter azonnal rendelkezett, kívánván, hogy egyik kerület választási székhelye Fogaras legyen. Fogarasvidék választmánya visszaírt, hogy nem ismer olyan törvényt, a­mely a választási székhely meg­határozási jogát az illető megyei hatóságtól elvenné és a miniszterre bízná. Hivatkozott e mellett arra, hogy másutt és sok helyt fordult elő azon eset, hogy a vá­lasztási székhelyet nem a választó­kerületben fekvő vá­roshoz, hanem valamely faluközségbe tették. Hivatko­zott továbbá arra, hogy épen itt 1848 óta egy válasz­tás sem történt Fogarasvárosban,­­ mindenik vala­mely falun. A miniszter mindezek daczára fenntartotta ren­deletét. A törvényhatóság sem engedett: választási köz­ponti bizottságát nem alakította meg, az összeíráshoz nem kezdett. Ez azon kellemetlen ügy, a­mely miatt képviselő­választásunk isten tudja meddig elhalasztatott , a mely miatt románjaink közt az elégedetlenség és passivismus megint túlsúlyra jutott, s a­mely egyszerű személykér­­désből mérgesedett enynyire. A­nélkül, hogy tévedéstől félnék, merem állítani, hogy a román urak azért tették falura és nem a vá­rosba a felső kerület választási székhelyét, hogy Benedek Gyula v­olt képviselő m­eg ne választassék. A miniszter pedig Benedek úr folyamodására meg­rendelte a székhelynek Fogarasba helyezését. Engem részemről annál kellemetlenebbül érintett ezen ügy elmérgesedése, mivel egy idő óta azon re­ményt tápláltam, hogy tapintatos és helyes eljárás által románaink megnyerhető­k a mi politikai irányunknak. A „Korunk“-ot értesítettem volt a tavaszon, hogy itt annyira kedvezőre fordult a románság politikai han­gulata, miszerint a híres passivista agitator Antonelli még a vidéki bizottmányba sem juthatott be; továbbá, hogy azon szebeni értekezletet, a­mely kimondotta az ac­­tivismust és határozottan a Deákpárt­ felé hajolt, épen a fogarasiak kezdeményezték. Most Antonelli megint tért nyert, a passivismus terjed, sőt hajói következtetek, úgy tapasztalom, hogy a romániai veresek is újból szórni kezdették a magot az itteni románság közt. Nem tudom, hogy a brassóiak, a­kik először kez­deményezték ezen a hazafias irányú mozgalmat a román­ság között, ki­bírják e sokáig csüggedés nélkül, miu­tán úgy tüntetik föl, hogy elhirhedt választási ügyük­ben a belügyminisztérium kirívó részrehajlással járt volna el a szászok iránt. Mert a románok megnyugvásának legnagyobb anaka­­dálya hagyományos bizalmatlanságuk irányunkban. Még egészen közönyös állami intézkedésekről is nehéz meg­győzni, hogy azok nem ellenük vannak irányozva, ha azért a mily nagy érdemet tulajdonítok azoknak, a­kik ezen bizalmatlanság legyőzésében sikeresen működtek — azok közt gr. Andrássy ez irányú működésének — annyira szerencsétlen politikának tartom, h­a bizalmat­lanságuknak minden ok nélkül új tápanyag nyujtazik. Nem tudom elképzelni, hogy akármi tekintetben előnyös volna államiságunk megszilárdulására nézve, ha belügyi terheinket még egy román kérdéssel szapo­rítjuk. — Ha horvátok, szerbek elégedetlenkednek, mond­hatjuk, hogy a panslavismus, — ha szászaink, mond­hatjuk, hogy a pangermanismus csábítja őket. De a románságot és úgy fenyegeti ezen két pan­ismus akár­melyiké, mint bennünket. Ak­ lesz teh­át Európa véle­ménye, ha mindemellett ezek is panaszra fakadnak a­­ magyar uralom ellen ? Én részemről ezen véleményt nem tartom egyedül irányadónak, s ha a közállam javára irányzott méltá­­­­nyos intézmények ellen indul föl a románság, éretlen­ségből, vagy félre­húzásból, akkor számba sem veszem. De Benedek Gyula személye miatt élesztem­ föl az al­­­­vásnak indult ellenséges indulatot : valóban, politikai­­ hibának tartom. Még más forma személynek sem volna szabad te­kintetbe jönnie ekkora állami czél mellett, annál kevésbé egy Benedek Gyulának, a­kiben ugyan nem sok nye­resége lehet a törvényhozásnak. Különben még egy magyar jelölt lépett föl Bene­dek úr mellett: Bruszt Ignácz törvényszéki bíró, váro­sunk szü­lötte, a­ki polgármestere is volt Bogarasnak. Mi magyarok számosan mellé állottunk , a fogarasi szász­­ság egyetemlegesen. A románság, ha passivismusba nem vonul és román jelöltet nem állít, ezerszer inkább csat­lakozik Bruszthoz mint Benedekhez. Benedek pénzzel az elszegényedett oláh nemesség közt csinálhat pártot. Attól függ minden, hogy kapott e, vagy fog-e kapni pénzt valahonnan erre a czélra. Különben közte és Bruszt közt épen mérges hír­lapi polémia foly a­miatt, hogy utóbbi állítja, miszerint Benedek az ultramontánokkal volna összeköttetésben. Részemről csak meg akartam ismertetni ezen el­mérgesedett kellemetlen ügyet, összehivatását illetőleg, következik a 9 osztály kisorso­lása. — A közelebbi ülés napi­rendjének felolvasása után az ülés feloszlatik. Szept. 12-iki ülés: A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök jelenti, hogy Tisza László a kézdi-orbai képviselőségről lemond. Hoff­mann Pál 72 község tanítóinak kérvényét nyújtja be anyagi helyzetük javításáért. Gáll József indítványozza, hogy a német nyelven írt választási jegyzőkönyvek ne tétessenek a törvényes kifogás alá eső képviselők sorába, Trauschenfels Emil pártolja. Ellene szólnak Ghyczy, Huszár Imre, Dániel Ernő és Csernátony Lajos mire Gáll visszavonja indít­ványát. N­i­k­s­­­i­c­s Sándor a szerb congressus feloszlatása irányában interpellálja a miniszterelnököt. Győrffy Gyula indítványozza, hogy a ház uta­sítsa Udvarhelyszék központi bizottságát Ugron Gábor és Orbán Balázs megválasztott képviselők jegyzőköny­veinek kiadására. Várady Gábor indítványozza, hogy az ország­­gyűlési irományok a tanintézeteknek megküldessenek. A megválasztott bizottságok tagjai leteszik az esküt. Trefort felkéri a házat, hogy a tanügyi kérdé­sek előleges tárgyalására válassza a szokásos 15 tagú bizottmányt. A gyűlés délkor eloszlott. Szept. 13-iki ülés. El­n­ö­k jelentése után Kerkápoly Károly pénz­ügyminiszter kijelenti, hogy Zala megye Tapolcza vá­lasztókerületének képviselőségét fogadja el. Szende Béla a lugosi kerület képviselőségét fo­gadja el. Hód-Mező - Vásárhely megválasztott országgyűlési­­ képviselőjének Kossuth Lajosnak a választási elnök­höz intézett lemondása folytán új képviselő választás­i elrendelését kéri. Már a mar­os közönsége a kolozsvári egyetemről , e­g­y szóló tvjavaslat tárgyalását kéri. Császár Bálint : Miután nincs kilátás arra, hogy Fogaras vidéke egy­hamar képviseltessék, azon kérdést intézi a belügyminiszterhez, van-e tudomása arról, hogy : a központi bizottság nem teljesíti a törvény rendeletét,­­ s ha van, minő intézkedéseket szándékozik tenni, hogy­­ Fogaras vidéki az országgyűlésen mielőbb képviselve legyen ? Ezután elnök bejelenti, hogy az állandó igazoló bizottság és a 9 bíráló bizottság megalakultak. Az állandó igazoló bizottságba elnöknek Szirmay Ödön, jegyzőnek Szögyényi László választatott meg. Az 1-ső bíráló bizottság elnöke Paczolay János, jegyzője Radó Kálmán; a 2-ik elnöke Madas Károly, jegyzője Bittó Béni; a 3-ik elnöke Vodiáner Béla, jegyzője Kvassay László ; a 4-ik elnöke Lónyay János, jegyzője Molnár Antal ; a 5-ik elnöke Bothos Kálmán, jegyzője Dániel Ernő ; a 6-ik elnöke Muszlay Sándor, jegyzője Jurka Bazil ; a 7-ik elnöke Viszolyi Gusztáv, jegyzője Lukács Béla ; a 8-ik elnöke Tolnay Károly, jegyzője Kubinyir Árpád ; a 9-ik elnöke Prileszky Tádé, jegyzője Dőry Jó­zsef lett. Ezután a delegáció, függő államadósság ellenőrző és mentelmi bizottságra adatnak be a szavazati jegyek. A szélsőbal tagjai kijelentették, hogy nem szavaznak. Szept. 14-iki ülés. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök több kér­vényt mutat be, így Udvarhely székét, melyben Három­szék kérelmét a mármarossziget-brassói vasútvonal ki­építése s a költségek kamatbiztosítása iránt pártolja. Soprom megye sürgeti a kolozsvári egyetem tárgyalását. Országgyűlés. A képviselőház ülése szept. 11-én. Elnök jelentést tesz az újonnan beadott megbízó levelekről. Trefort és Szapáry Gyula képviselői állásuk­ról lemondnak. — Ezután a bizottságokra történik a szavazás. Felolvastatván ő Felsége elhatározása a delegátiók

Next