Nemere, 1874 (4. évfolyam, 1-103. szám)

1874-09-12 / 73. szám

kecsegtetvén, melyek csakis őrült agyrémek lehetnek. Az ily egyének megérdemlik, hogy a közévélemény is megtudja nevüket s elítélje. Mig az ügyek nem tisztázódnak, mig a minden polgá­r kötelező jogegyenlőség s a nemzet iránti tisz­telés itt Brassóban a vidékén helyre nem állittatik a­­Nemere nem szűnhet meg­ ezzel a tárgygyal foglal­kozni. Ha kemény, de találó kifejezéseket használt egyszer másszor, az visszatetszést nem szülhet, mert nem minden beteget lehet s kill homoepathice gyó­gyítói, némelykor szükség van a műtőre is. A „Kr. Z.“-ra nem bízhatjuk, hogy ő nyújtson felvilágosítást viszonyainkról. így is eleget ferdít s ha még nem volna ellenőrzője, ki tudja mennyire menne a magyerelem elleni gyűlölségében ? Hogy a megkezdett után sikerrel haladhassunk tovább, szükséges, hogy időnként kormányunk, eset­leg a fővárosi sajtó tudomására juttassuk az oly té­nyeket, melyek részakaratúlag a magyar nemzet ellen irá­nyoztatak. A­mikor pedig azt tesszük, nagyobbrészt székely véreink érdekében történik az. Mit tehetünk mi arról, ha naponként ismétlődnek a visszaélések ? Ha a nemzetellenes izgatások megszűnnek, ha néhány matador buzgalmát lehűtik, ha — egy szóval — a szász nemzetiség, vagyis vezetői ed­digi ellenséges indulatú álláspontjukat a Magyar állam­i nemzettel sze­mbe megváltoztatják, akkor a „Nemere“ s örömmé!­­elhagy ezzel a tárgygyal. De, van-e erre remény ? Van. Lehetetlen be nem látniok utóvégre is, hogy ha tovább is így haladnak, nemhogy rokonszenvet költenének — de a külföld előtt is, melyre leginkább támaszkodnak, elvesztik a hazugsággal szerzett rész­vétet. Majd akkor a tapasztalandó hideg közöny ész­re téríti őket. Azonkívül van magyar kormányunk — az igaz jó adag türelemmel megáldva, de ennek a türelemnek is határt szab a haza érdeke. Mi pedig igyekszünk ellenőrködő szerepünkhöz hiven addig figyelemmel kísérni az események me­netét. Szentimrei Sándor: Értesítés. A kolozsvári államilag segélyezett „gyermekkert­­nevelőnőket képző intézetben“ az 1874/5-ki tanfolyam f. é. október hó 8-án veendi kezdetét. Ez iskolai év­ben a képezde második osztálya is meg fog nyittatni; a beiratások és a felvételi vizsgák okt. hó 6—7-dik napjain történnek. A képezde első osztályába fölvétetnek oly nők, kik életük 25-ik évét betöltötték, a szükséges testi ép­ség és egészség birtokában vannak s a népekt. tör­vény által a népiskolák számára kiszabott tantárgyak­ból sikeres felvételi vizsgát tesznek. A növendékek tandíjt nem fizetnek,a tankönyvekkel mindannyian az intézet által ingyen láttatnak el s azok, kik szegény­ A férj hibája. Francziából irta: M. H. Rovières a „Revue des deux moudeg“-bál fordította: idősb Ajátos Károly. (Folytatás.) Ezen egyhangú, méltatlan és rosz indulatu össze­tartás egy ismeretlen nővel szemben, kinek szépségén kívül egyéb­ hibája nem volt, boszantották az ifjút. Sandreuilék vendégei ellenséges indulatú megjegyzé­seiknek annyira hitelt adtak, mikép hasztalan leendett bárminő ellenvetést tenni. Darcy úr halálának a hite a vidéken nemsokára elterjedett, de senki sem sajnálkozott felette; néhány hivatalnok ugyan elment temetésére, de ezek is visz­­szatérésük után azt beszéltették, hogy a nő vesztege­tései befolytak a férj halálára. A városban hire ment hogy a ndezök ostromolják Darcy asszony ajtaját, de azon s­det nyerték, miszerint Darcy asszony bezár­­t,ak­ik sem azon véleményben voltak, hogy az kép­iés­t fia­­tas, és csak tévútra akarja őket vinni. Egy­szersmind tudva volt az is, hogy Darcy úr biztosítéka nem ületi a nőt, s így ezen oldalról sem várhatni sem­mit; innben néhány fenyegetés és méltatlankodás kelet­kezet a hitelezők részéről, mint Rikárd a háziaktól értesült. Erre gyors határozatban állapodott meg, és rend­kívül türelmetlenséggel várta az estét annak kivite­lére. Az éj beáltával azonnal el is indult haz onnan, és kerülőleg vette útját Darcy asszony lakása felé, min-­­ denképpen azon lévén, hogy meg ne lássák. A felhú­zott függönyökön át egy gyertyavilága látszott az első emeletben, s e perezben az egyetlen cseléd is eltávo­zott a háztól, minek Rikárd nagyon megörült, és ez­után mindjárt meglökte az ajtót, mely bezárva se volt. Ezen különféle véletlenségeket az ifjú kedvező elője­leknek nézte, s az első emeletbe érve, még­is félén­ken kopogott az ajtón. „Szabad!“ monda egy női hang. Rikárd belépett, és Cypriennel szemben találta magát, ki nyugtalanságot eláruló s még­is csendes te­kintettel fogadta őt; feketében volt öltözve sietséggel és még­is egyszerű fénynyel készült ruhában, mely vonásainak könynyű hal­ványságát még inkább kiemelte Cyprienne Rikárdra pillantva, kellemes megindulást árult el, s ekép szólalt meg: — „Ön itt, ön itt, mel­lettem!“ Jobban ki se fejezhette volna, hogy mennyire várta őt. Igen, felelt Rikárd, mert meghallottam, hogy ke­gyed szomorú, s meg is bántják és kínozzák, azért ba­­rátként, jöttem ide. Kegyednek senki iránt se szabad lekötelezve lenni. „Hiszen nem is vagyok“ viszonzá az egyszerűen „s ezért áldom az én Istenemet!“ Rikárd nagy tehertől könnyebbült meg, mert habár szive nemes érzésének engedett is, a ezen ősz azon egyedüli volt, mely­ a nővel és saját lelkiösme­­retével szemben őt az idejövetelre jogosíthatta, még­­ se tudta volna, hogy miként fejezze ki egészben láto­gatása okát, és miként ajánlhassa fel neki szolgálatét ha pedig Darcy asszony azt elfogadta volna, sokat vesz­tett volna az ifjú előtt becséből. De hát mi lesz kegyeddel? kérdé végre „Párisba megyek, néhány creol barátnőm van ott, s azok tán befogadnak magukhoz?“ Talán, ismétlő Rikárd. „De hát mit akar, hisz egyedül vagyok?“ Ezzel lassan tekintett az ifjúra, de csakhamar le­­süté szemeit. S én soha se látnám többé kegyedet? kérdé az ifjú remegő hangon. „Ha Pálléba lő, levelet fog kapni tőlem“ Rikárd még egy utolsó pillantást váltott vele,­­ azután eltávozva nagy zavar s örömek között hosszasan sétált a m­ezőn, mielőtt haza ment volna; szive soha se vert ily erősen, és vére még soha se keringett ily sebesen ereiben. Távol a veszélytől, mely utolérhetné s távol a hibáktól melyeket elkövethetne, se bánatot, se szemrehányást nem érzett magában. Ez egyszer va­lódi szerelemre talált, annak hirteleni bódultságával, vidám teljességével, kívül a küzdelmeken, kétségeske­­désen és késedelmezésen, melyek bátortalanná tehet­nék s elpuhithatnák. A rövid vagy hosszu elvállás nem aggasztotta őt, mert biztos volt a jövendőről, de hogy minő leend az, arról tudni sem akart, és sokkal in­kább érdekelte az, hogy miként tudhat­ja nem is tes­tileg, legalább szellemileg menekülni a házi járom alól melyet örökké tartónak hitt, és hogy miként nyerhesse vissza vágyainak erejét és fiatalságát teljes mértékben? Ezután már titkot kellett rejtenie, s ő azt oly csendes örömmel tette, mely által legkevessebbet se — 190 —­ ségüket igazolják — ha az első hónap lefolyása alatt tanúsítandó szorgalom­­folytán a tanári kar által érde­meseknek ítéltetnek — havonkénti pénzsegélyt nyer­nek az intézet pénztárából. A felvétel iránti folyamodványok — orvosi er­kölcsi és iskolai bizonyítványokkal ellátva - i. é. okt. hó 5-ig alulírott igazgatóhoz nyújtandók be, azok kik segélyre igényt tartanak, szegénységi bizonyítványt is csatoljanak a felvétel iránti folyamodványhoz. Ugy­ana­zon intézetben október hó folytán — a­­ jelentkezőkkel később közlendő napokon — képesi­­í­tési vizsgák is tartatnak gyermekkerti nevelőnőségre.­­ A képesítési vizsga írásbeli, szóbeli és gyakorlati. A vizsga sikeres letétele esetén az illető képesítési okle­velet nyer a vizsgáló bizottságtól. A képesitési vizs­gára jelentkezni kívánók ez iránti folyamodványaikat — az intézet igazg. tanácsához czimezve — f. évi okto­ber hó 1-ig alulírotthoz nyújtsák be Kolozsvárit, 1874. septemb. 9-én Szabó Endre, a kolozsvári gyermekkertésznő-képezde igazgatója. A közönség köréből. *) Eresztevény, 1874. aug. 30-án­ A „Nemere“ 1874. aug. 12-én megjelent számá­ban egy czikk, mely igénytelen személyemet demora­­lizálja eresztevényi Csiszér Ferencz urtól, — melyre mindaddig nem válaszolok személyemet illetőleg, mig Csiszér Ferencz ur be nem bizonyítja azt, hogy: Mi­ért hozott ki a feleségére vizsgáló bizottságot, kit az­zal vádolt be, a sepai-szt.-györgyi törvényszéknél, hogy két gyermekét sikkasztotta el, mire a vizsgáló bizott­ság meg is jelent s úgy tűnt ki a vizsgálás, hogy a feleségét rögtön le is tartóztatta a vizságló bizottság s s bekisértette Szt.-Gy­örgyre három hétig be volt bör­­tönözve, — már hogy alapos volt Csiszér Ferencz ur­nak ezen alapos vádja szerinte, ezt nem tudja még senki? Mig azt nem tisztázza Csiszér Ferencz ur, alap­talanul vádaskodó embernek nyilvánitom Isten és em­ber előtt s bármit állítson akkor kiről alaptalan. Bizo­nyítsa be azt, hogy, miért van az eresztevényi elöl­járóságtól erkölcstelen bizonyítványa kiállítva? és to­vábbá, miért állított ki magáról sajátkezüleg irtt és mondott erkölcsrontó bizonyítványt. Mig ezek alól van­­, gát nem tisztázza hirlapterén vagy törvény utján, szembe szállani emberi méltóságon alulinak tartom Csiszér Fe­rencz úrral, mert az igaz és jellemes ember alapos ál­lításai mellett küzd és harczol s nem engedi, hogy ala­pos vádjai alaptalanoknak bélyegeztessenek — sem hogy róla és magr­ól erkölcstelen bizonyítványok ke­letkezzenek. Mindezeknek tisztázására tegyen lépést Csiszér Ferencz úr a sepsi-szt.-györgyi törvényszéknél, hogy *) E rovat alatt megjelenő czikkért felelőséget csak a saj­­tóhatósággal szemben vállal a 8 a • r k. reá ne­­ültessenek az alaptalan vádbélyegei, mert el­lenesetben ő is a neje is erkölcstelennek tűnik ki, és hogy láttuk ki az infanticidus, mert ebben az ügyben­ azt hiszem, hogy a törvényszék­ is megtette a semmi való s nem hagyja Csiszér Ferencz urat alaptalan er­­kölcsrontónak bétegezni • É s a demorálisállóra Beill engedi sülyedni Csiszér urat alaptalanul, mert az vesz­téses lenne mind az egyházra mind az emberi fára­­dalomra nézve, mert az el nem elim­inálódik a mit Gáj­szel­ ur a feleségéről indított s másokról is. — Kérje csak Csiszér ur, ha elég bátor s alapos az oka a tör­vényszéket, hogy investigálja az ügyet, mert igaza lehet — de mig az erkölcstelen bélyeg Csistér Ferencz urra lesz sütve s mig halálos ellenségem 16,­­ míg az az elve, „hol csak lehet mindenütt ártson a nekem különösen — addig Csiszér Ferencz úrral szóba nem állva, ha magához hasonló erkölcsűvé akarna­­, tenni, örvendek ha a jók jót s a rosszak rosszat mon­­danak rólam. Puskás Lajos V­egyes — Beküldettek a Domokos Kálmán debreczeni gazdasági ak. tanár által szerkesztett M é r t­é k-t­á­b- l­á­k a méter-rendszerrel való gyakorlati számítások­hoz. E tábláknak az olcsóságon kívül fő érdemük az hogy kevés helyet foglalnak el s csupán azon uj mér­tékek átszámitása van bennök terjedelmesen , melyek a ministeri rendelettel közhasználatra elfogadva vannak s hitelesítve lesznek és különösen üzleti iro­dák és iparűzök jövőre nem nélkülözhetik. A fali táblák kaphatók ifj. Csáthy Károly könyv­­kereskedésében laponként 1,2 krért Debreczenben. Lapunk tömegesebb megrendelések eszközlésére helyre és vidékre szívesen ajánlkozik. Ajánljuk e táblákat kereskedőink és iparosaink figyelmébe, melyek az új mértékeket a régiekkel öse­­szehasonlitva tárgyaznák s gyakorlatilag kitünően van­nak szerkesztve. — Beküldetett a magyar protestáns egyháziro­dalom jelesebb termékeinek jegyzéke. Kaphatok ifj. Csath­y Károly gazdasági academiai könyvkereskedő­ben Debreczenben. — Öngyilkosság. A hétfőn fél 3 órakor Pestről Kassa felé induló vonaton Aszód és Hatvan közt An­tal Béla, a legfelsőbb törvényszéknél fogalmazó, agyon­lőtte magát. A szerencsétlenséget a vezető csak Hat­vanban vette észre, hol azonnal a járásbíróságnál je­lentetett, ki is a vaspálya orvosával a helyszínére sie­tett ez eset fölvételére. Itt állapíttatott meg az azo­nosság. Kitűnő csinos öltönyén és málháján kivü­l a hullánál találtak: 1 arany órát, gyűrűket, 4 db. 50 forintost, 10 db. 10 forintost, 80 kv. aprópénzt és 2 db 20 frankos aranyat; a szerencsétlen ép szivén lőtte magát és a halál abban a pillanatban követke­zett be. Pesten történt tudakozódás után sikerült rált megtudni, mint a „Rel.u írja, hogy az időben Bu­

Next