Nemere, 1876 (6. évfolyam, 1-108. szám)

1876-06-03 / 45. szám

­ A székely­ huszár­lóbeszerzési alapról. „Nemere“ folyó évi 36-ik számában „egy volt székely huszár“ aláírással „A székely huszárlóbeszer­­zési alapról“ megjelent szerény nézetre tett „észrevé­telre“ — mely észrevétel ugyan a „Nemere“ 40-ik számában Mihály Pál és Gocsmán László aláírással jelent meg — nem kellene felelni, hanem az érdekel­tek­ és az olvasó közönségre bízni mindkettőnek szel­leméről magának fogalmat alkotni, ha a székely hu­szárcsaládok meghatalmazottjai biztos tudomásra, és nemcsak találomra fektetnék észrevételüknek egy részét. Mert ugyanis­ azt állítják, — helyesen — hogy a székely huszárcsaládok alapították a lóbeszerzési alapot, de nem helyesen egy szót sem szólnak arról, hogy előlegesen értekeztek-e ? hoztak-e valami hatá­rozatot ? azt pedig tagadják, hogy az ezred fő- és al­tisztjei között az ügyet érdeklő értekezletek folytak volna le, sőt arra akarnak emlékeztetni, hogy a fő­tisztek idegen nemzetiségűek lévén, azoknak törekvé­sük nem a székelység fentartása, hanem azok germa­­nizálása s anyagi erejük lankasztása volt. Ha már sem a családok, — állításuk szerint — sem a fő- és altisztek között az ügyet érdeklő érte­kezések nem folytak, sőt a főtisztek annak lankasztói voltak — önként veti fel magát a kérdés : mi módon s ki által jött hát a lóbeszerzési alap eszméje s annak eredménye létre? Ezen kérdést valószinű­­len ugyan — de még is csak a tisztelt meghatalmazottak tudnák tán megfejteni. Itt azonban engedjék megjegyeznem, hogy a szé­kely huszár­ezrednek a nagy s hosszas franczia had­járatok óta létezése megszűntéig ezredesei mind jeles magyar s székely családok ivadékai, a többi főtisztjei hasonlóan kevés kivétellel tiszta magyar s székely hu- Bzár fiuk voltak, kik túlsulylyal bírván az ezredben, bizonyára annak nem­ anyagi ereje lankasztását, ha­nem inkább emelését eszközölték. E tekintetben kérem az ők akkori katonai becs­vágyukat ne tagadni meg tőlük — habár most keve­sen is élnek. Azon állítást, mely például hozatott fel a „volt székely huszár“ által, hogy a lóbeszerzési alap ládája tartalmát összm­arokkal, félmarokkal és ujj­begygyel tellegették a családok a ládába vagyoni állapotuk sze­rint, kifogásolják s azt állítják : „ha a ló szolgálatra alkalmatlannak találtatott, akkor bizonyos ideig a ló­tartás árát ugyanazon törzscsaládnak kellett készpénz­ben befizetni, s miután a tartásdíj egyenlő mennyiségű volt — nem áll czikkb­e azon állítása, hogy egyik na­gyobb mennyiségben járult volna hozzá, mint a másik. Ezen kezelési móddal a lóbeszerzés alap­intéz­ménye kezdetén csakhamar kitűnt, hogy több szakva­­gyonu család a lótartásdijt fizetni képtelen ; — ennél­fogva szükségképen oda változott a fizetés, hogy a családok több osztályba jöttek vagyoni állapotuk sze­rint s innen volt az, hogy m­ig a vagyonosabb család lova alkalmatlanná válta miatt 5—6 vagy 7 év eltelte után lovat tudott vonni, — a vagyontalan családdal néha, ha annak szintén kitelt is 10 — 15 s több év múlva egy ló ára, nem lehetett vele lovat vétetni, mert nem lett volna képes a lovat eltáplálni. Ezen körülmény hozta aztán létre azon intéz­ményt, hogy egy század, ha szintén 200 s több szemű családja is volt, csak 100 legénységi s 14 altiszti lo­vat tartott. Ezen intézmény emelte oly gyorsan a lóbeszer­zési alapot. Az évi természetbeni lótáp értéke néha három­szor is felülmúlta az évi lótáp helyetti pénzfizetést s minthogy a vagyonosabb családra — mint fennebb látók — gyakrabban került a lótartás, az altisztek pe­dig csak rövid ideig lehettek ló nélkül — könnyen belátható, hogy e tekintetben is beáll a kiadáshoz nem egyenlő járulás esete. Mindezen létezett különböző körülmények mellett is igazuk van a meghatalmazott uraknak abban, hogy a kezelésben forgó alaphoz minden törzscsalád egyenlő jogosult, csakhogy a számtan „arany szabálya“ alap­ján nem egyenlő mennyiségben. A székely huszár családok tisztelt meghatalma­zottjai még imigy is nyilatkoznak : „nem kívánunk senkit gyanúsítani“ sat., hogy lehet hát kívánságuk el­lenére mégis oly éles kifejezéssel gyanúsítani, miként azt mondják, hogy „báránybörben tán farkas ólálko­dik, mert hát czikkíró említette nekünk is, hogy több családoknak az illetőségüket megvásárolná“ stb. Az ilyen báránybőrös gyanúsítást kérem egész szellemi értelmében maguknak vissza­venni, mert czikkiró „több családoknak illetősége megvásárlását“ nem említhette soha, mivel meghatalmazott urak be­cses személye teljesen ismeretlen. Az utótételben czikkízó szerény nézetének el nem fogadását nyilvánítják. Igen igénytelen is azon egye­düli szerény nézet elfogadása, ha nem társulhat még hozzá rokonnézet, minthogy az az alap tulajdonosainak az alap lehető legczélszerűbb h­aszn­osításának, aka­ratuk szerinti eldöntését hangsúlyozta egy értekezletem­ nyi­latkozatuk által, mert anélkül az eldöntés helyessége mindig kérdéses maradna. — Egy volt székely huszár, ritkák lévén, a színház alkalmas gyülhely arra nézve, hogy a különböző néposztályok, melyek valóságos kasztokként el vannak különítve, egymással érintkez­­zenek, úgyszólva egymásról tudomást vegyenek. Csóka szerencsés volt Bulyovszkyné asszonyt is a vendégjátékra megnyerni, hanem az idő zordsága miatt az ünnepelt művésznő nem részesülhetett a kel­lő pártfogásban, mert a művészet sugarai ugyan­­ meg áthatva sziveinket, legalább 1. 20"-ra felheviték azokat, azonban nem volának képesek a nyári szi­­kürben Uralkodó hideggel szemben a kültagoknak is a kellő meleget megadni, szóval: nagyon hideg volt. Szellemileg élveztünk, anyagilag szenvedtünk, így a közönség egyszer elment művésznőt látni, azonban többször nem volt hajlandó pénzért m­isést szerezni. Hogy miként játszott Bulyovszkyné, s hogy a művé­szet mily magas fokon áll, nem akarunk szólani, azt a mieinknél derekabb tollak megírták s művészete s érdemei mellett eléggé beszél a miveit Európa elis­merése, hanem annyit megemlítünk, hogy ő mind mű­vészete, mind a küléletbeni eljárása és modora által örök emléket hagyott városunk közönségének szívében. A k­ézdi­vásárhelyi közművelődési egyesület színi szakosztálya a művészet iránti elismerésül, tiszteletbeli tagjának választá Bulyovszkynét és az erről csinosan kikészített díszokmányt a „Deborah“ előadása alkal­mával egy kiküldött bizottmány nyújtá át, mely alka­lommal Harm­at­h D. ur csinos beszédben nyilvánítá az említett szakosztály elismerését és hódolatát. Bulyovszkynét elutazása előtti este fáklyás zené­vel is megtisztelő az említett szakosztály. Az érdemes városi tanács neszét vevén ezen tüzes tiszteletnek, sietett eme tűzvészes időhöz képest elővigyázati intézkedéseit megtenni. A fecskendőket vízzel megtöltötte, azaz vízzel nem is tölttette meg, mert itt is, mint az adoma szerint, nem tudjuk, miféle városban „a vízi puskák a tűz előtt két nappal megtöltetnek“. Érdekes képlet fejlődött ki. Az áll­ányon volt a művésznő fenséges komolysággal, az utczán közeledett a „Rákóczy-induló“ lelkesítő hangjai mellett a hőkeblű ifjúság­ elől a szónok, városunk aranyos szájú szónoka Bandi J. ur, művészi hévtől lángoló arczczal, utána és körülte a lánglelkű és lángoló szemű ifjúság, kezeikben lángoló fáklyákkal; azután a népség, katonaság, gyermekek és nők lángoló kíváncsisággal, m­íg végre a menetet két óriás vizipuska, mint égbekiáltó jeles rendőrségünk buzgalmának, járá be a menetet. Hjah ! ennyi lánggal szemben két vizipuska prae­­servativának nem volt sok! E közben az isten is átlátó, hogy éber rendőr­ségünknek igaza van és segítségére jött, megereszte az ég csatornáit s egy pár percz alatt egyformán úsz­tunk lelkesedésben és vizben. De ez mit sem tett, meg­érkezett a menet az ünnepelt művésznő áliránya elé megszűnt a zene s felhangzott a szónok csengő hangja s bár enthusiasmusára rosz hatással lehetett a sűrűn ondó eső, de Bándi J. úr ezen túltéve magát, meg­adhatjuk,­ hogy nagyon szépen és kitűnő előadással beszélt. Ő beszélt, az eső bulit s midőn szónoklatának vége jön, úgy nézett ki, mint tengerből felmerülő Neptun. Bulyovszkyné meghatott szavakban nyilvánitá köszönetét e megtiszteltetésért, üdvözlő Kézdi-Vásár­­hely és a vidék közönségét s végül ígéretet tett a szí­ni szakosztálynak, hogy ő nem csak nagy művésznő, hanem nemes keblű hölgy is. Szép beszédét hangos „éljen“ kisérő a közönség részéről. Ezzel vége jön a tisztelgésnek. A sűrűn omló eső miatt már alig égő fáklyákat halomba rakva a közönség oszlani kezdett, midőn a tűzi fecskendők működni kezdettek s a fák­lyamáglyának szánt vizsugár a bámuló közönségre is kiterjesztő jótékony hatását, különösen egy pár csiz­madia inas, kik ott ácsorogtak a máglya körül, s e szép este emlékére egy pár fáklyadarabot el akartak csenni, bőven részesültek a hideg zuhanyfürdő áldá­saiban, így végződött e nagyszerű este. Csóka társulata eddig egy pár előadást tartott, melyeknek sikere kellő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy e társulat ki fogja elégíteni minden tekintetben a közönség igényét és nemcsak azért érdemel e társu­lat pártfogást, mert minden előadás correct, az egyes szereplők kitűnők, a színpadi díszletek pedig, úgy csi­nosság, mint elegantia tekintetében minden eddig vá­rosunkban megfordult társulatokéi felett magasan ál­lanak, hanem azért is, mert minden tag szerény és tisztességes megjelenése a polgári életben s végre ma­gának Csókának páratlan becsületessége és határtalan szorgalma kiérdemlik azt s mert szorgalom, pontosság, és rend­képezik ezen társulat törvényeinek sarkkövét. Mi részünkről reméljük, hogy a közönség nem fogja megtagadni pártfogását ott, hol a valódi érdemet meg kell jutalmazni. Végül felhívjuk a rendőrség figyelmét azon kö­rülményre, hogy az előadások rendesen pokoli lárma­i, a színkör fedelére dobált kövek dorombolása ál­tal zavartatnak meg. Mi tudjuk, hogy honnan és miféle kútfőből származik ez és minő okok vezérlik az ille­tőket s meg vagyunk győződve, hogy derék kapitá­nyunk sietni fog ezen rosz­indulatból származó csend­zavarásnak elejét venni és hogy nem fog félni bárminő érdekekkel szembe ál­­lni, midőn hivatalos kötelessége teljesítéséről van szó. Gordon­ képviselőnek nyilvánította. — Perczel miniszter az uzsora tárgyában nyújtott be egy törvényjavaslatot, mely az igazságügyi bizottságnak oly utasítással ada­tott ki, hogy jelentését mielőbb terjeszsze be, s a ja­vaslat még a nyári szünet előtt tárgyalás alá legyen vehető. Ezután a Phylloxera kiirtásáról szóló tvjavas­­lat vétetett föl. Hegedűs előadó felszólalására a ház úgy általánosságban, mint részleteiben, minden vita nélkül elfogadta a tvjavaslatot. A nemzetközi méter­­mérték-hivatal felállításáról szóló törvényjavaslat szin­tén minden vita nélkül elfogadtatván, tárgyalás alá vétetett a némely törvényhatóságok területének szabá­lyozásáról szóló tvjavaslat. Kézdi-Vásárhely, május hó 28-án 1976. - (Bulyovszkyné asszony. - - Fáklyás menet. - Csóka színtár­sulata.) — Közelebbről érkezett városunkba Csóka Sándor színtársulata, mely az eddig hangtalan társadalmi éle­tünkbe egy kis változatosságot hozott, mert társas ös­szejövetelek a város üzleties szelleménél fogva vajmi — 178 — Országgyűlés. — Május 29-én. — A ház mai ülésében a kérvényi bizottság szoká­sos jelentésének benyújtása után Szontagh (gümöri) jelenti, hogy a G-ik bíráló bizottság O’Donellt igazol KÜLFÖLD­ SZÓCS, máj. 29. Berlinből jelentik, hogy a török kormány a Dardanellák bejáratához hadihajókat küld, hogy idegen hajóknak útjukat állják. A görög kormány, mint a „K. N.“-nek tegnapi kelet alatt írják, elhatározta, hogy Szerbiával kezet fog a török ellen, de csak akkor, ha Szerbia megkezdte már a háborút. Mindenesetre be fogja várni Kom­ondo­­ros, hogy a siker alapos kilátásával enyagírozhassa magát. Egy merész terv oda irányul, hogy Konstan­tinápolyban oly számos görögök fellázadjanak s meg­buktassák a szultánt. Epirusban is mozogni kezd a görög lakosság. Szerbia hadikészülődéseiről közöl a zágrábi „Obzor“ némi adatot. Szerinte Olimpics Ranko, ki Cettinjében járt, s a hadviselés minden pontjára nézve a montenegrói udvarral az egyezséget sikeresen meg­kötötte, a fővezérség kérdésére vonatkozólag is,­­ a drinai divízió parancsnokává neveztetett ki tábornoki ranggal. Sabacon önkéntes légió alakult az ismeretes Hubmayer vezérlete alatt- Negotinban hasonló légió alakul Petrovics vezetése mellett. Mindkét csapat pár nap múlva átlépi a szerb határt. Sztratimirovics György volt osztrák tábornok a nem bennszülött önkéntesek fölött fog parancsnokoskodni. A rendes s a nem­zeti hadsereg fölötti parancsnokságot maga a fejedelem vállalta magára. Zách tábornokkal és első hadseregé­vel, Csernyajev volt orosz tábornokkal, Rankoval, Ni­­kolics Tihorail hadügyérrel, Lesjanicsal és másokkal. — A kisebb csapatok már mind a határszélén vannak elhelyezve. A török-szerb határ el van zárva. — Egész Szerbiában lázasan folynak a hadi előkészületek. A Sztratimirovics tábornokra vonatkozó ténábbi hírrel a laibachi „Slovenski Národ“-bal is találkozunk. BéCS, május 29. A Budapesten tartott nagyha­talmi követek értekezlete eredménytelen maradt, mi­után a végleges utasítások nagyon szétágazók. Az 1856 iki szerződési hatalmak általános európai kon­­gressusának terve ismét előtérbe lép. Konstantinápoly, május 29. Holnap fogják a szultánnak a berlini memorandumot átnyújtani, de nem együttesen, hanem minden követség külön. Konstantinápoly, május 29. A nagy török re­formmozgalom, melyről már annyit híreszteltek és az 1848 bécsi Aula-mozgalommal kezdtek összehasonlí­tani, gyors véget ért. A porta kormány egy pár ezer Szofiát kitolonczoztatott a provincziákban, a másik ré­szét lekenyerezte békés eszközük által. A mecsetek­ben csend uralg megint, és a szultán lemondását nem feszegetik többé. Nándorfehérvár, máj. 29. A szerb csapatok át­lépése török területre, a görög pünkösdre, jun. 5-re van határozva. Számos külföldiek érkeznek ide, mint önkéntesek. Vegyes. A holnap felviradó pünkösti szent ünne­pek alkalmából őszinte lélekkel óhajtunk min­den háznak, minden családnak és minden egyes polgárnak hazánkban jólétet és megelégedést. — Szü­lőföldink Seethal Ferencz a napok­ban indult el Maurer Mihály úrral a philadelphiai világkiállításra, honnan nagyobb világ­körutat fog tenni, jelesen San Francziscot, Japánt, Chinát szándékozik meglátogatni. — Ezen útjáról a „Kelet“-ben fog érde­kes útirajzokat adni. Lapunk számára is birjuk S. ur Ígéretét. " Necrolog. Grebusinczky Anna, e család utolsó tagja városunkban, életének 17-ik évében e hó 2-án esteli 9 órakor jobblétre szenderült. — Béke poraira! — Honvéd ezredesné azv. Szilágyi Sámuelné a s.-szentgyörgyi tűzkárosultak segélyére 46 liter ku­­koriczát küldött. A segélyre szorultak között a város­kapitányság által kiosztatott. A­dományáért a szenvedők nevében fogadja köszönetü­nket. — Gyilkosság. Háromszéken, Albisban Gábor Jánost, egy 60 éves földmivelőt a napokban a saját telkén levő csűrben egy reggel meggyilkolva találták meg. Nyakán egy kendő volt, mely egy darab fával szórhatott össze. Neje a hulla megtalálásakor úgy nyi­latkozik, hogy férje önmagát gyilkolta meg. Azonban a háznál levő ifjú szolga csakhamar elbeszélte, hogy a gazdáját más ölte meg.­­ Kiszállván a birói vizs­gálat csakugyan kitűnt, hogy a szerencsétlen az előtt való nap vásárra volt. Nagy-Borosnyón, honnan haza menve éjfélkor, neje és nejének felső-csernátoni ro­konai rárohantak és nyakán szorongatva megfojtották, s azután meghalva kivitték a csűrbe. A tett okául a birtok-öröklést említik. — Ez alkalommal nem tudunk kibékülni a bíróság azon eljárásával, hogy a tettes asszonyt az eset kiderülése után is napokig hagyták szabadon. Reméljük azonban, hogy a törvényszék eré­lyesen fog eljárni ez ügyben s a törvények értelmében mindent megtesz arra nézve, hogy a tettesek méltón bűnhődjenek.

Next