Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)

1880-09-12 / 74. szám

74. szám Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők’ Kiadó hivatal: J­EHNSTEIN JAÁ­RK könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szentgyörgy, 1880. Vasárnap, szeptember 12. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap, A ,„Háromszéki háziipar-egylet” hivatalos közlönye, X. évfolyam. Megjelenik ezen lap heten­­kint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. A kolozsvári függetlenségi pártgyülés. Sepsi Szentgyörgy, 1880. szept. 10. Tartózkodva szólunk a szélsőbal terjeszkedési üzelmeihez, mert ha kissé erősebben írunk ezekről a dolgokról, rögtön kész rá a felelet, hogy a sza­badelvű párt „megijedt“. Pedsig hát akármily han­gos legyen is a lárma, — akármint éktelen zsi­vaj töltse is be a levegőt nem leszünk idegesek a szélsőbal szónoklataitól, megszoktuk mi már tő­lük az esélét. A szabadelvű pártnak épen nincs oka remegni azok vak lármájától, a­kik maguk is bevallják, hogy csak azért agitálnak, hogy ma­guknak tábort alkothassanak: a csőcselék táborát. Ők jól tudják, hogy a legnagyobb szerencsétlenség épen az lenne, ha valaha a szélsőbal parlamenti többségre vergődhetne. Minthogy pedig ez meg nem történhetik, szájaskodnak és hazafiaskodnak üres bombasztokkal, elkopott levegőrontó pl­rázi­­sokkal. Ma már az ország minden részében kibon­totta a függetlenség zászlóját, megveri a dohot, meghúzza a harangot s összecsődit egy néhány szájhazafit, hogy azok tanakodjanak a teendők felől a választások alkalmára. Nem valami nagy baj ez az egész gyülésezhetnémség, a mint mon­dok, de miután a zaj, ha mindjárt csak üres lár­ma is, csődíti a publikumot: eljött az ideje kör­mükre koppantani azon agitátoroknak, kik a nép­szerűség haj­tó vadászatában sokkal beljebb hatol­tak, mint a­hogy maguk is szerették volna. A szabadelvű párt mindig a tétlen néző sze­repére szorítkozott velük szemben. Tán kicsinyelte őket, vagy derogált neki egy oly párttal, mely jó­formán még nem is parlamentképes, szembeszál­­lani. Eljött az ideje, hogy tégyen ,­félre minden szemérmetességet s bánjék e rakonczátlan párt, ten­­dencziákkal a maga érdeme szerint. Ideje, hogy a szabadelvű párt rendszeres munkásságot kezdjen meg, hogy szervezze magát Ennek mi szükségét látjuk itt vidéken, ha ők a központ­ban máskép gondolkoznak is. Kolozsvárit a gyűlést megtartották a függet­lenségiek, volt egy deputatio Háromszékről is ott, s bár a gyűlés lefolyása a jelenlevő egyéni cse­kélységek számbaveh­etetlensége minden komolyabb aggodalmat feleslegessé tesz, de azt még­sem ta­gadhatjuk, hogy ez ismét egy szer­vezked­ő gyű­lés volt, melyre a szabadelvű pártnak hasonló szervezkedéssel kell felelnie. Pártunk eddig egyet­len lépést sem tett a maga érdekében , de h­isz­­­szük, hogy tenni fog. Elérkezett az ideje. Különben a kolozsvári gyűlés, úgy látszik, kedélyes fiaskóban oszlott fel, legalább az ottani lapok után méltán következtethetjük azt. Haller Rezsőt, az elnököt s a kortes kálvinista papot a Kelet - következő kedélyes sorokban mutatja be olvasóinak . Az „erdélyi szélsőbal“ végrehajtó bizottságá­nak elnökévé dr. 11 a 1­1 e r 11 e z­s­ő urat válasz­totta meg. A gyengébbek kedvéért nem lesz felesleges egy kis magyarázat ezen választás jelentőségéhez. Hogy tize 11 ö­t. kolozsvári polgárnak ki adott jogot az összes erdélyi részekben állítólag létező szélsőbal net­ében és számára saját magából tizen­két tagból álló végrehajtó bizottságot választani ? ■— ezt azok kérdezzék, a­kik szélbaliaknak vall­ják magukat ; hogy azonban különösen az elnök­­választást minő circumspectus tapintatossággal ej­tették­ meg, azon mi el vagyunk ámulva. Tudvalevő dolog, hogy a magyar országgyű­lésen az erdélyi szélbal két tagból áll, Ugron Gá­borból és Orbán Balázsból, ketten teszik, alkotják, kormányozzák az erdélyi részekben a szélsőbalol­dalt. Tizenhárom évi kitartó munkásságuk, nagy népgyűlések, több rendbeli birlapalapitások s kü­lönböző fajta pucscsok után el is értek szerencsé­sen annyit, hogy a szélsőbaloldal, mely olykor 5 tag által is volt képviselve az Új Magházban, töb­bi képviselőit mind elvesztette s csak ketten ma­radtak. De ezzel szemben meg van nekik azon vigasztalásuk, hogy e rövid idő alatt Kolozsvárit 15, értekezletre meghívható embert hódítottak meg. — Bármiként áll is azonban a hódítás mérveinek statistikai kiterjedése, — annyi bizonyos, hogy az erdélyrészi szélsőbaloldalnak más elnöke természet szerint nem lehet, mint Ugrón Gábor. Ugrón Gábor azonban igen véres szájú em­ber, igen sok pucscsot csinált, igen sok volt a sajtópere s igen sokat rugdosódott Udvarhely pi­­aczán ; ő ugyan mindezek daczára megmarad az erdélyrészi szélbal nagy mesterének, de újabb hó­dításokra olyan elnök kell, a­ki soha a közügyek terén nem munkálkodván, nem is blamirozhatta magát, szelíd jelleméről már régebb idő óta isme­retes és azon törekvéséről, hogy elvi áldozatok árán is ki akarja köszörülni a múlt választások alkalmával vallott óriási fiaskót, csak újabban lett ismeretessé. Ezeken kívül Haller Rezső teljes mértékben képviseli az erdélyrészi szélbal új hittérítői jel­legét, a­mennyiben élő példát nyújt az elvhűség üres parázisán netalán fennakadó jövendőbeli párt­­híveknek, hogy mily könnyűséggel meg lehet válni még a választók színe előtt elmondott, kiegyezési programaitól is és mily vígan lehet az ember az ellenpártnak akár elnökévé is. „Erdély fővárosa értelmiségének e fellépése a haza e részének legtávolabbi köreit fogja felriasz­tani“, mondja az Egyetértés távirata. Nem kételkedünk benne, hogy épen úgy lesz, hanem egy jó tanácscsal mi is szolgálunk a szél­balnak : ezen riasztási czélra ne használják Haller Rezsőt, mert tőle csak a mezei nyulak riadnak meg, hanem ott van Szász Gerő ivezetes fodrok­ban füstszerű­leg gömbölygő hatalmas koromfekete szakállával, felette merész hajlású fasorrával, két felől költői lángban izzó szemeivel s ezeknek kie­gészítéséül falrengető érczes hangjával. Ötét hor­dozzák körül egy fejér lovon párducz-kaczagány­­nyal s bizonyára az egész országban általános lesz a félriadás, vétség is oszlóban van s igy eredményesebb ülés­szak várható, mint a múltkori volt. Kelet Bulgáriából kalandos tervek hirét jelen­tik a bécsi­­Pressernek. Ezen jelentés szerint ott egy török forradalmi bizottság proklamácziókat terjeszt, melyekben a mohamedánok általános fel­kelésre szólittatnak fel, melynek a bairani ünnep első napján kell bekövetkezni. E proklamácziókban az is megemlíti étik, hogy az albánok e napon tá­madják meg Szerbiát. A mohamedánok e felszólí­tást visszautasították s kijelentették, hogy lehetet­len azt teljesíteni. Eltekintve attól, hogy a jelentés szerint a proklamáczió az albánokat a szerbekkel akarja összeveszíteni, több valótlanság is foglaltatik ab­ban s csupán mint az idők fele érdemel említést. Ernuszt Kelemen orsz. képviselő beszámoló beszédét e hó 1-én tartotta meg választói előtt Felső-Bőrön. Beszédében hangsúlyozta, hogy az Ausztriával való kiegyezésben nyilvánuló előnyö­ket megsemmisítve látja a boszniai okkupáczió ál­tal , s ez az oka, a­miért a kormánytól elfordult. Utal arra, hogy a pénzügyek rendezése elmaradt az országgyűlés alkotmányos súlypontja annak bi­­zottságába, a delegáczióba tétetett át; utal Ma­gyarország szomorú gazdasági és kereskedelmi vi­szonyaira,­ mindmegannyi indokolt, a­miért a kor­mánypártból kilépett. Kijelentette végre, hogy a jót és hasznost támogatandja, bárhonnan jöjjön is az ; kinyilatkoztatta, hogy jól esnék neki, ha poli­tikai nézetei választóinál viszhangra találnának, kérte választóit, hogy szabadon nyilatkozzanak s leplezetlenül közöljék vele nézetüket és ha véle­ményük, meggyőződésük eltérő volna is: reméli, hogy az­ évek óta fennálló jó viszony és kölcsönös becsülés közte és választói között továbbra is fenn fog maradni. A dunai gőzhajózás és a berlini szerződés. Októberben ül össze az európai dunai bizottság az őszi ülésszakra, melynek legfontosabb tárgya a hajózási szabályzat kidolgozá­sa lesz. E szabály­zat alapjául monarchiánk annyi viszontagság­on keresztülment tervezete szolgál. Annak előterjesz­tésekor Anglia és Oroszország konspirácziója kö­vetkeztében kénytelen volt monarchiánk az­t visz­­szavonni.­Akkor az aldunai államok is Oroszország — Anglia pártján állottak, azóta azonban a hely­zet megváltozott. Románia mellettünk foglalt ál­lást, ami abból is kitetszik, hogy meghatalmazott­­ját a bizottságból visszahívta. Az angol-orosz szó­ Komédia és még valami. Kézdi-Vásárhely, 1880. szept. 9. Csinnarratta blumm ! Tessék, tessék besétálni, most kezdődik ! A kinek pénze van, annak esze nincs : sebaj, csak tessék besétálni ! A kinek esze volna, pénze nincs , nem tesz semmit, csak tessék ide jönni, itt kap azt is ! A ki fel akar ülni másoknak s lóvá akarja magát tétetni nagyképü góbéknak általa : jöjjön ide, fucscsból pucscsba, pucscsból fucscsba könnyű az átmenet. Szélbali léggel tömött czifra gömbök eresztet­­nek bengáliai frázisok mellett a levegőbe.­­ Ugrón kötéltánczosok nyaktörő ugrásokkal , légi óbégatásokkal, trombiták recsegése, klarinétok visítása s töltött palac­kok durrogása közben vi­tetnek az Olympra, hol szinig arany kisüstben 48 arkangyal főzi a spiritust s nem kell adót fizetni az adta németjének, meg Tisza Kálmánnak, hanem ők nyelik a száraz kortyot, mikor mi a „konyhaza“ egészségére kotyogtatjuk a kulacsot. Csinnarratta blumm ! Tessék, tessék besétálni, most kezdődik ! Kolozsvári híres expeditiónak, lelkes hazafiak jajveszékeléseinek mára vége van. Hanem a komé­dia még ezután kezdődik. Orbán Balázs nem azért írta meg a Székelyföldet, hogy most cserbe hagy­ják őt vérei. Ismeri ő a maga embereit szálanként, tudja, hol kell a jó szó, magas ígéret és kecsegte­­tés. Ugrón ugrik egyet örömében, mikor értésére esett egyik Gönczey-szekeren kitávgyalogolt újdon­sült politikus útján, hogy Kézdi-Vásárhelytt a ha­za meg van mentve, mert hát egy függetlenségi lap október 1-én megindul. Hegedűs (a Pista) habzó szájjal deklamál e fölött való örömében. Szász Gerő verset igér az uj lapnak s egyszer­smind bemutatja a kézdi vásárhelyi küldöttség előtt az ő legszavabevehetőbb reporterét, Manas­­ses urat. Manasses vezérczikket ránt elő zsebéből és szónokolni kezd. A sarkantyus pap (Gerő) lel­kesül. Elnök csenget és enuncziál: „Mivelhogy kézdivásárhelyi testvéreink e vér­rel áztatott konyháza dicsőségére lapot szándékoz­nak indítani, annálfogva Kossuth Lajos éljen !“ Egetverő riadal. Tableau. Ift Itthon pedig „re bene gesta“ megnépesül a „Szarvas“, boltajtók között s a palánkok előtt po­litikai klubok alakulnak: mindenki látni akarja őket (a deputatiot tudniillik). — Hja, azok most nagy legények , nem lehet velük beszélni gyalogos embernek. Mi pedig az alatt, míg a vezérügynök­ség diadaltól ragyogó arczc­al jár, kel­l csendes kontempláczióba merülünk. Hát ennyire jutottunk volna már ? Azt a székely embert, ki csendesen aratja gabonáját s nyugodt lélekkel szántja csekély föld­jét a jövő reménye fejében, azt a boldogan élő székely népet ismét felzaklatjátok nyugodt életé­ből. Ismét oda dobjátok közibe az izgalmak égő üszkét, hadd égesse meg házát, telkét, — hadd gyújtsa lángra s hamvassza el boldog lelke nyugo­­dalmát. A pártszenvedélyek, izgató csábitgatások soha sem érnek már véget ? Miért kell egy jóratörekvő szelíd munkássá­­gu nép nyugodalmát álnok próféták hazug csábjai­­val semmivé tenni? Elérhetetlen merész vágyak, üres ábrándok veszélyes délibábjait miért kell mutogatni annak a népnek, mely az intéző kezek őszinteségében vetett bizalommal nyugodtan, meg­elégedve dolgozik. Bizony, istenkisértés ez ! Csupa komédiából játszani egy könnyen hivő nemzet boldogságával megbüntethetlen könyv

Next