Nemere, 1880 (10. évfolyam, 1-104. szám)
1880-09-16 / 75. szám
időre, úgyszintén más diplomaták is. Gladstone betegsége után legelőször Lobanov herczeghez kapott meghívást, hol konstantin nagy herczeggel ebédelt Hartington Hawardenbe utazott azonban London közelében marad, habár előbb a continensre akart utazni. Hírlik, hogy a porta a hajóhaddal való tüntetés ellen távirati tiltakozást küldött, melyet ifjabb Musurus pasaján állítólag már át is nyújtott a külügyminisztériumban. A porta ebben kijelenti, hogy a berlini szerződés értelmében való átengedésébe belenyugodott, minden további lépés azonban oly ingerültséget keltene, hogy az átadást vérontás nélkül nem lehetne végrehajtani. A porta most arra kéri a hatalmakat, hogy a tüntetést egyelőre halasszák el. Kogalniceanu miniszter elbocsátása bizonyos. Alint Bukarestből írják, föl sem szólították őt, hogy mondjon le, hanem hanem Párizsból küldték neki a fölmentő levelet. Bratianu és Kogalniceanu meghasonlására Kogalniczeanu emlékirata szolgáltatott alkalmat, amelyet Párisból intézett a román kormányhoz, és amelyben az Ausztria-Magyarországra való támaszkodás miatt hazaárulásssal vádolja a román kormányt. Jelentik továbbá, hogy Francziaország minden befolyását fölhasználja Bukarestben, hogy viszszatartsa Romániát az Ausztria-Magyarországhoz való csatlakozástól. A keleti kérdés: Oroszországnak nem igen tetszik az, hogy a montenegrói kérdés már-már békés kimenetellel fenyegetőzik s tőle telhetőleg azon van, hogy az érdekek összetűzését előidézze. Mig a hatalmak általában belenyugodni hajlandók a portának ama kikötésébe, mely szerint a határrendezésnél Dinosi és Gruda Albániánál maradjanak — ez lévén az albánok föltétele — addig Oroszország, mint Pétervárról jelentik, pusztán Dulczigne és kerülete átengedésével nem látja „a nehézségeket“ megoldottaknak s ezt ki is jelentette nagykövete által Konstantinápolyban. Kérdezhetnék ugyan Oroszországtól, hogy miféle „nehézségek“ azok, amelyeket „megoldani“ kellene. Montenegrónak nem életérdeke, hogy Dulczigne mellé még a nevezett pontokat is megkapja , a hatalmaknak pedig egyáltalában nem érdekek az újabb nehézségek támasztása. De Gladstonenak bizonyára kevés kifogása lesz az orosz ellenvetés ellen — hiszen Törökország károsítása a czél. S úgy látszik, hogy Oroszország ezék. Jogügyi, bíjküyiésnek nyilatkozott ügyben korántsem sietnek a portának kijelenteni, hogy elfogadják javaslatát, csak adja át Dulczignót minél előbb. Sőt föl kell említenünk azt az igazán furcsa hírt, amely szerint a flottademonstráció még Dulczignó tényleges átadása után is meg fog történni, de persze csupán csak annyiban fog állani, hogy az egyesült hajók „ad oculos” fogják demonstrálni Dulczignó ódon falainak Európa híres egyetértését, a vén falak pedig tiszteletteljes kővéreredtséggel fogják bámulni a dicső látványt, s azután a hajók szépen eloszolnak. Hiába, a komédiát végig kell játszani, akár van rá ok, akár nincs. A diplomáczia nem olyan bolond, hogy a porta nem remélt engedékenysége által esetleg megfosztassa magát attól a diadaltól, hogy együttes sétán mutathasson be vagy 12 — 15 pánczélos hajót ! S hiábavaló lenne a drága „Ag. Russe“ erősködése is. Pedig ma is milyen szép éneket zeng az egyetértésről, mondván: „Viktória királynő erélyes és méltóságteljes szavai, valamint Hartington marquis és sir Charles Dilke kategorikus nyilatkozatai után — semmi sem igazolja a több oldalról fölmerült kétkedést azon egyetértésben, mely a keleti kérdésekre nézve a hatalmak közt létrejött. Sőt inkább, ez az egyetértés ez idő szerint szilárdabbnak tekinthető, mint valaha volt. Párisból e hód ikéről a helyzethez a következőket írják a „Pol. Corr.“ nek : A hajóhadi tüntetés el van ugyan határozva, de ez még nem jelenti azt, hogy már meg is történik. Addig, míg a hadihajók Dulczigne előtt nem állanak, még mindig el lehet intézni a területátengedést és az utóbb érkezett jelentések szerint Riza pasa az utolsó pillanatban ezt meg is fogja tenni. Ha ez megtörténik, a franczia kormány nagy tehertől szabadul meg. Mielőtt a tüntetés tényleg megtörténik, a hadihajók parancsnoka Seymour tengernagy elnöklete alatt haditanácsra gyűljenek öszsze. A franczia hadihajók legutóbb kaptak parancsot az elindulásra, miáltal Francziaország békeszeretetét igyekszik kimutatni. Ha Dulczigne előtt tényleges kényszerítő rendszabályok válnának szükségesekké, a franczia hajóraj-parancsnok az egyszerű néző szerepét fogja játszani. A franczia kormány e kényes küldetéssel Lafont ellentengernagyot bízta meg, kinek parancsnoksága alatt a legkitűnőbb pánczélos hajók állanak. Lehetséges hogy azon török hajóhadosztály, mely a korfui csatornában van, csatlakozni fog az európai hajóhalhoz, hogy tanúja legyen a tüntetésnek. A török kormánynak a Skutari tóra vonatkozó utóbbi ajánlatát a hatalmak csak azon esetben volnának hajlandók elfogadni, ha Dulczigne azonnal átadatik Montenegrónak. Még egyszer a király galicziai útjáról! Múlt levelemben kiemeltem ezen út fontosságát és hogy minden magyar ember csak hálával tartozik azok iránt, akik ezen utat előkészítették, annak valósításán munkáltak és hogy ezen út a lengyel királyság — nem ugyan a történelmi, de annak egy módosított alakbani — viszszaállításának egy kedvező prog 110- szi le o 11 j a gyanánt tűnik fel. Hogy maga az ellenzék sem fog ellenkező nézeteket jóhiszeműleg hirdethetni, arról meg voltam győződve ; de hogy ennek oly nagy jelentőségét oly leplezetlenül hirdesse, mint ahogy azt én tettem, ezt még csak feltételezni sem mertem volna. S nem mertem volna épen azon egyszerű oknál fogva, mert tudom, miszerint ellenzékünknek oly nagy a Tisza elleni gyűlölete, hogy a napvilágos tényeket is kész eltagadni, sőt elferdíteni, ha azokból valami a Tisza előnyére magyarázható. Ezúttal azonban csalódtam. Amit még csak remélni sem mertem volna, megtörtént: az ellenzék is nagyfontosságú ténynek nevezi, tünteti föl ezen királyi utat, tehát oszlopot emel Tisza C Kálmán részére. A „Pesti Napló“, amelynek pedig a Tisza elleni gyűlölete a végtelenig terjed, szeptember 11-iki 236. reggeli számában, miután a magyarságot fölhívja, hogy a királyt a galicziaihoz hasonló fogadtatásban igyekezzék részeltetni, — egyebek mellett szóról szóra ezeket mondja: „A király galicziai utazása oly politikának kezdeményezése, melyet Magyarország is régen kíván, melyet 1830 óta, mikor a váron egyéb Lengyelország helyreállítását követelték, ötven éven keresztül a magyar nemzet hiába sürgetett s mely most végrevalahára megvalósulni készül.“ Tökéletesen igaz ! És ismételten kérdem : ki érdeme ez ? Bizonyára nem azoké, a kik azon 50 év alatt intézték a nemzet sorsát, amely „ötven éven át a magyar nemzet hiába sürgette“ annak megtételét, aminek kezdete most már a „Pesti Napló“ szerint is megtörtént. „Dobbal verebet nem szoktak fogni“, ezen példabeszédet gyakran hallottuk Tisza Kálmántól már ellenzék korában is. Úgy látszik, mint kormányelnök is hű maradt ezen princzipiumhoz. Az ellenzék ugyancsak telerakta őt a „muszkabarát“, n/yirro“ 1A iO 1 ^1*111ApéK ViOCAnM 1'7impt kel. O meg csak nem is védekedett az ily és hasonló megtámadások ellenében. Munkált, munkált, mint a pók melynek hálóit pajkos gyermekek folyton szétrombolják s a melyet ezen pajkos gyermekek aztán még ki is gúnyolnak azért, hogy életet felemésztő munkája daczára is egyetlen légy vagy ártalmas rovar is hálóján föl nem akad. — Bizony szomorú állapot ez. Ha igy megyen, a szegény állatnak el kell pusztulni. Minden táp nélkül a folytonos munka ki kell hogy merítse. De az okos állat egy-egy rejtekhelyre is feszít egy-egy pár hálót ki, amelyben azon ártalmas rovarok egy némelyike fennakad, amelyek különben azon szép cseresznyét, almát, körtvét stbit férgesítenék meg, a melyeknek egészéges megérését épen azon pajkos gyermekek várják a legforróbban. így van Tiszával is, sőt még roszabbul Neki nemcsak a munkáját, — de még őt saját magát is szét akarják rombolni azon pajkos gyermekek. — Azonban én meg vagyok győződve, hogy a magyar nemzet, a józan, értelmes magyar nemzet, ezt nem fogja tűrni. S az ellenzék gyűlésezhet, indíthat ellenzéki lapot Kolozsvárit, Kézdi Vásárhelyit, sőt az ország minden más szegletében is, a székely nemzet — mint egyáltalán a magyarság — megmarad a józan politika terén s valamint hajdan, midőn a táborban azt kérte, hogy vessék ki ellenségét, hogy azt levágva, másnemű munkája után láthasson, úgy most is meg fogja tenni a haza iránti kötelességét is. Egyáltalán nem fog oly kormány megbuktatására törni, amelynek a dőlésnek indult országszekerét egyszer már sikerült a rendes kerékvágásba visszahelyezni, mely tehát megbízhatónak bizonyult, llustrius. A f. hó 7-én vívott harczok után, melyek következtében a keleti hadtest a Szadowa-Viszniától délre fekvő magaslatok birtokába jutott, — e hadtest a Twierska-Sanniki vonalon foglalt állást, míg a nyugati hadtest Wolostokow és Krolin között táborozott. A következő napon a két hadtest ez állásain maradt, miután 8-án fegyverszünet volt. Ez letelvén, a keleti hadtest 9-én reggel előrenyomult az ellenséges hadállások megtámadására, melyek a fegyverszünet alatt futólagos elsánczolásokkal lettek megerősítve. A védelmi pontokon a tüzérség volt felállítva. Reggel fél 9 órakor az ágyuk megszólaltak s a harcz kezdetét vette. A Döpfner hadosztály a keleti hadtest balszárnyán támadást volt intézendő az ellenség jobb szárnya ellen. A negyedik lovas dandár a támadó fél bal szárnyának fedezetére Sannikinál állott. A támadó csapatok 11 órakor nyomultak előre. Az összes vonalakon akcióba léptek az ütegek s csakhamar megkezdődött a gyalogság harcza is. A 64 ágyú bömböléséhez a puskák ropogása csatlakozott. Végre közeledik a döntés pillanata — 12 óra lehetett — a midőn Albrecht főherczeg főhadparancsnok a harczot félbeszakittatta. Tekintettel a védők erős hadállására és a támadó fél nem túlnyomó erejére elrendeltetett az utóbbi visszavonulása. A király a hadgyakorlatok alatt a támadó fél balszárnyán, a Döpfner hadosztálynál tartózkodott s ismételten kifejezé megelégedését a csapatok magatartása és a helyes vezérlet felett. A külföldi tisztek ide-oda lovagoltak s nagyobbára ott foglaltak állást, hol a harcz legérdekesebbnek ígérkezett. Délután 1 órakor ismét felhangzott a jel a hadgyakorlatok folytatására. — A tüzérség ismét működésbe lépett és a keleti hadtest a vett utasításokhoz képest megkezdette visszavonulását, mi épen olyan példás rendben ment végbe, mint az előnyomulás. Délután 3 órakor a hadgyakorlatok e napra véget értek. A király visszalovagolt Kryszowiczébe. A hadgyakorlatokon részt vett külföldi öszszes katonatisztek, a katonai attadhék kivételével érdemjelekkel diszíttettek fel uralkodónk részéről. Wright, Ladeur dalia Rochetta és Pfeifer tábornokok a Ferencz József rend nagykeresztjét; Wittich ezredes és Lessain tábornok a Lipót rend n. keresztjét; Szezerbow, Melnicky és Karff orosz ezredesek és Brugára, Ramonda alezredesek a Ferencz József rend középkeresztjét nyerték. A többiek a Lipót-rend, korona rend vagy Ferencz József rend lovagkeresztjét kapták. Lemberg, szept. 10. A díszítések közel állanak a befejezéshez s fényesek lesznek. Lemberg valósággal nagy városiason néz ki. Igen sok idegen érkezett már meg. A lembergi ügyvédi kamara elnöke, Malinowski a tartományi bizottághoz intézett iratában részletesen kijelöli már jelzett 100,000 forintos alapítványának elrendelését. Azon óhaját nyilvánítja, hogy ez alapítvány a király lembergi tartózkodásának emlékére „Ferencz József alapítvány“ czímet viseljen és a következő czélokra szolgáljon : 20,000 forint kamataiból segélyezendők : 1) A lembergi törvényszék területén élő keresetképtelen ügyvédek és ügyvédek özvegyei. 2) Elaggott művészek és írók, valamint színészek képeztetésére is kiterjed az alapítvány czélja. 3) A gácsországi zeneegyletek. 4) A keresetképtelen cselédek. 10,000 frtnyi tőke kamatainak rendstezése : 1) Hozomány nőcselédek részére 2) Cselédek gyermekei segélyezésére, kik kézművességet tanulnak és lembergi kézműveseknél szolgálnak. Az alapitó azonban az alapítványi öszszeg kamatainak élvezetét élte fogytáig magának tartja fenn. Az alapítvány kezelése a gácsországi tartományi bizottságot illeti. Lemberg, szept. 10. A holnap este tartandó fáklyásmenet három csoportra lesz felosztva. Mindenik csoport más utczákon vonul el és a királyi lakhely előtt különválva sorakoznak. A lembergi férfi dalegylet vidéki tagokkal megerősítve, a sorakozás után dalokat ad elő. Ezt követőleg a király sétakocsizást tesz a kivilágítottutczákon. A király holnap reggel kilenc 7 órakor ide, a Károly-Lajos vasút vonalán. A ruthének felhagytak ellenségeskedéseikkel s a lengyelek ellen nem fognak tüntetni még szóval sem. Potoczky helytartó magára vállalta a 40 főből álló nemességi bandérium 100,000 írtra rugó költségeinek viselését. Mint állítják, Potóczky a királyi utazás befejeztével herczegi rangra fog emeltetni. A király, ki ma Krysowicze lakosságának küldöttségét fogadta, mely köszönetet mondott az uralkodó 2000 forintnyi adományáért, a küldöttség vezetőjét, Bankowskit arany melletivel tüntette ki. Socor főigazgató hivatalos volt a tegnapi udvari ebédre. Zawadzki titkár értékes gyűrűt kapott ajándékba a királytól. A „Gazeta Wowska“ hivatalos lap szerkesztősége holnap bankettet rendez az idegen hírlapírók tiszteletére. Ugyancsak az idegen hírlapírók tiszteletére bankettet fog rendezni az itteni hírlapíró bizottság is. A színházi díszelőadás alkalmával előadandói nemzeti opera szövegében a következő alkalmi dolgok is előfordulnak: „A lengyel, ha szeret szeretetre nem könnyelmű és ha már szeret, szeretni tud úgy, mint senki más. Mi szivünket atyánktól örököltük és ragaszkodunk ősi házunk- Kormányunk és az ellenzék. XIII. Kézdi-szék, 1880. szeptember 13. —— 298 «“» A király Gácsországban. A hadgyakorlatokról részletes tudósítások feküsznek előttünk. Kiemeljük ezekből, hogy a kelti hadtest részéről 32 gyalogsági zázslóalj, 20 lovas század és 8 üteg vett részt a harczban. A hadgyakorlatok igen sikeresen folytak le s a király teljes megelégedését fejezte ki a tapasztaltak felett. A külföldi tisztek, kiknek ezúttal volt először alkalmuk mindhárom fegyvernem összműködését szemlélni, feltétlen dicsérettel szólanak csapataink magatartásáról. A király kíséretével 10 én reggel 7-kor érkezett Szadowa-Viszniába külön udvari vonaton s azonnal a hadgyakorlatokra lovagolt. A hadgyakorlat a környékről összegyűlt Igen számos közönség is nézte. Az arisztokrata családok négyes fogatokon érkeztek s főleg a főrangú hölgyvilág volt nagy számmal képviselve.