Nemere, 1883 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1883-06-03 / 45. szám
45. szám. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Demeter-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadó hivatal: fibnsl&in- 0Í£-át/& KÖNYVNYOMDÁJA, hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. Vasárnap, junius 3. XIII. évfolyam. NEMERE. % cliUiai, társadalmi,napjmlalmi, ЦщегфещфМ és rpkípndápan kint kétszer : csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre 6 frt — kr. Fél évre frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg-dijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények és nyiltterek dija előre fizetendő. Politikai szemle. Az országgyűlés második ülésszaka is véget ért. Hétfőn tartotta mindkét ház utolsó ülését, melynek egyéb tárgya nem volt, mint hogy kihirdethetett a lefolyt ülésszakot bezáró királyi leirat, s Péchy és Szögyény-Marich elnökök rövid visszapillantást vetettek az országgyűlés tevékenységére. Azután rendek és képviselők szétoszlottak s csak négy hó múlva fognak ismét összejönni : a harmadik ülésszak szeptember 27 ére hivatott egybe. Sok paragrafus, kevés reform , ez jellemzi évek óta a magyar országgyűlések munkálatait, ez jellemzi a lefolyt ülésszakot is. Százharminczegy ülést tartott ez ülésszak alatt a képviselőház s ebben hatvanegy törvényt hozott, melyek közül ötvenhét már szentesítve van, de ezek közt alig van egy-két nagyobbszerű alkotás. A honvédség fejlesztésére hozott két törvény s némileg a középiskolai oktatásról szóló törvény az, mely kiemelkedik a kisszerű vagy félszeg alkotások tömegéből. Amaz egy lépéssel közelebb visz az önálló nemzeti hadsereg eszményéhez, ennek hibái mellett is megvan az az érdeme, hogy a magyar nyelv és irodalom ismeretét beviszi a nemzetiségek tanodáiba, honnan eddig száműzve volt s elejét veszi vagy legalább megnehezíti a magyargyűlölet s a történelmet meghamisító eszmék hirdetését. De a többi törvény között nincs egy s, mely csak ennyire is előbbre vinné a nemzet aspirációit. A nemzeti önállóság eszméjét, a nagy reformokat, minős a vallásszabadság s az egyház és állam közti viszony rendezése, vagy zilált állapotban levő pénzügyeink rendezését rég levette a törvényhozás többsége a napirendről. Saját érdekét hajhászva, meggátolja, hogy oly intézkedések történjenek, melyek a választáskor elkövetett visszaéléseket volnának hivatva orvosolni , megbuktatja a kúriai bíráskodásról beadott törvényjavaslatot. A pénzügyek rendezése képében pedig hoz olyan törvényeket, melyek az adót jobban meg jobban emelik ; az államjavakat zálogba vetik , zsugoriskodnak ott, hol belügyi és kulturális szükségleteinkről van szó , és mégis legkisebb számítással is negyven-ötven millióra megy évenkint Alaeíit. Mert a kormány és a többség nem mer hivatásának magaslatára emelkedni. Nem akarja látni, hogy deficitünk legfőbb oka közjogi, helyzetünkben van, mely megfoszt az önrendelkezés jogától s nemzetgazdaságilag Ausztriának szolgáltat ki. S nem meri kiaknázni a kedvező alkalmat, melyet Ausztria jelenlegi zilált helyzete ad kezébe, hogy most szerezze meg az önállóságunkra vezető eszközöket. Az antisemita párt ismét életjelt ad magáról. A szakcsi választókerületben, mely Kammerer Gusztáv képviselő halála miatt megüresedett, dr. Nandwich Károly nyugalmazott műegyetemi tanárt képviselőjelöltnek léptette föl a kormánypárti Dőry Béla segédszolgabíró ellenében; a választás a közelebb múlt csütörtökre tűzetett ki. A fiumei kérdés ügyében a kiküldött regnikoláris bizottság megkezdte tanácskozásait. Hétfőn tartotta első ülését, melyen beadattak az 1869-iki országos küldöttség munkálatára vonatkozó vélemények, úgy a fiumei, mint a horvát tartományi küldöttség részéről. E javaslatokra nézve hosszabb megbeszélés után abban állapodtak meg, hogy a fiumei küldöttség javaslata kiadatik a horvát küldöttségnek, a horvát küldöttségé a fiumei küldöttségnek, a két javaslatot pedig a magyar országgyűlés küldöttsége veszi tárgyalás alá, s a közelebbi ülésre valamennyi küldöttség írásban fogja beadni az illető munkálatokra vonatkozó véleményes jelentését. Az együttes ülés után a magyar bizottság ülést tartott, melyen beható tárgyalás után véleményét elvileg megállapítván, a munkálat szerkesztésével Fálk Miksa előadó bízatott meg Az adószabályozás kérdésében nagy mozgalom indult meg Horvátországban. Kedden egy küldöttség járt Zágrábból a pénzügyminiszternél s az országos kataszteri bizottságnál, melynek vezetője Vucsetics kanonok volt. E küldöttség igazságosabb felosztást kér. Elmondta, hogy a horvát föld nem oly értékes, mint a magyar ; a viszonyok roszabbak most, mint bármikor voltak, mi kitűnik abból, hogy az adóapparátus minden erőfeszítése daczára is hat millióra megy az adóhátralék. Horvátország kész áldozatokat hozni , de hogy teljesíthessék az állam iránti kötelességüket, arra kérik a minisztert, hogy a felvett tiszta hozadék szállítassék le. úgy Szapáry, mint Dessewffy kataszteri bizottsági elnök kijelenték, hogy az ügyet lelkiismeretesen megvizsgálják, s a horvátok minden jogos óhaja ki fog elégettetni. Zágrábban nagy reménynyel néznek a küldöttség fáradozásai elé. Francziaország, úgy látszik, egy időre letett a revanche-háború eszméjéről. E helyett azon utat készül folytatni, mely Anglia világhatalmának alapját vetette meg : a gyarmatosítást. Eliasz és Lotharingia helyett Afrikában és Ázsiában keres kárpótlást. A madagaskari ügy, mely majdnem háborúra vezetett, valahogy elintézést nyert, most azonban Hátsó- Indiában készül a franczia kormány egy új hadjáratra. 1874-ben ugyanis Francziaország Tülük annami császárral szerződésre lépett, melynek értelmében a Vörös folyó, ezen a dél - khinai tartományokhoz vezető kereskedelmi út, megnyittatott Francziaországnak s Tonking, melyet e folyam átszel, franczia védnökség alá helyeztetett. Tüdok császár azonban nem tartotta meg a szerződést , elősegítette a kalózkodást, az úgynevezett „fekete“ és „sárga“ zászlók támogatásával, melyeket Klimából hívott meg. Jules Ferry minisztériuma ennélfogva Tonking okkupálását határozta el s az ellenségeskedések már megkezdődtek. Ha-Noi körül az annamiták szövetkezve a fekete és sárga zászlóval megtámadták a francziákat, kik jelentékeny veszteséget szenvedtek, többek közt Rivière tábornok, hanoi-i parancsnok is elesett. A francziák nagy készületeket tesznek a háború folytatására. A kért hitelt a kamara egyhangúlag szavazta meg. A „Nemere" tárczája. Albona Klára. — Beszély. — (Folytatás.) Klárát egy nyári napon a zárda kertjében találjuk, kezében könyvvel egy lombdás fa árnyékában. Olvasott szorgalmasan, de szemei megtelnek könynyel s nem tud tovább olvasni. Szülei jutottak eszébe. Leteszi könyvét, s gondolatokba mélyedve sétálni indul a zárda falai mellett. Midőn elér azon helyre, a hol a falon egy kis rés van, hirtelen megáll, s igy kiált fel: Mi az? nevemet hallom emlegetni. Hallgatózék tovább s a következőket hallja : Meg kell halnia, mert másképpénzéhez nem juthatunk! — szólt egyik egyén. De Albonának cselédjei vannak! — vete ellen egy másik egyén. Gondoskodni fogok a cselédek megvesztegetéséről ! — válaszolt az elébb szóló. — Még ma útnak indulunk ! — Még ma ! — hagyá helyben a másik. Ezen párbeszéd után Klára ájultan rogyott a földre. A fejedelemnő, ki épen arra sétált, halott halványan, mozdulatlanul lesé fel Klárát. Rögtön czellájába vitető, hol nemsokára eszméletre tért. Legelső felkiáltása atyja volt s utána zokogva mordá e szót: — Meghalt ! A fejedelemnő hiába kérdező okát e fájdalomnak, semmit sem tudott meg. Klára csak arra kérte a fejedelemnőt, hogy bocsássa el őt rögtön szüleihez, mert fontos közölni valója van. A fejedelemnő ezen kérését megtagadta, mivel ily gyenge állapotban veszélyesnek látta az utazást , hanem megígéri, hogy három nap múlva ő maga fogja elvinni. Klára mélyen felsóhajtva hanyatlott vánkosai közé, s zokogva rebegte atyja nevét. Az éjjet nagy fájdalmak között tölté el ,s szemeit kerülte az enyhítő álom. Csak reggel szenderült el, midőn már a nap, arany sugarait az ablakon bele vette. A sugarak megvilágították az alvó arczát, mely a fájdalomtól feldúlva oly halvány volt. Arcza majd mosolygó kifejezést nyert, majd elkomorult, s a fájdalom kifejezései váltakoztak. Egyszer nagy sikoltással ébredett fel. Nagyot sóhajtot s atyja nevét rebegték ajkai. A mellette álló zárda nővérek mély részvéttel tekintettek rá. E napon Klára sokat gondolkozott arról, hogy miképen menekülhetne meg, hogy atyját megmentse a veszélytől. Késő este egy gondolat villant meg a lelkében. „Megszököm még az éjjel, — monda magában — mert én akarok atyám megmentője lenni!“ Alig várta az éjjel bekövetkeztét. A zárda tagjait — kik mellette voltak — elküldötte, azt adva okul, hogy egyedül jobban érzi magát. Elközelgett az éj közepe, a rémes 12 óra. Ekkor lehetett látni,mint surrantova egy fehér alak a fák lombjai közt. A hold gyenge világánál ki lehetett venni Klára alakját. A zárda falaihoz közeig, azon nyíláshoz, hol egy nappal előbb hallá atyja felett a halálos ítéletet. Egy fehér ruhát vészen elő, melyet a nyílás vas rácsához erősített. Most gyenge karjai által kisérti meg a mászást, de karjai megtagadták e szolgálatot. Kétségbeesve tekint szét. Egy néhány percz múlva eltűnt a fák süni lombjai közt. . . De épen oly gyorsan, mint távozott, vissza jött, egy magas hágcsót hozva magával, melyet a zárda falához támasztott, s azon igyekezett fölhatolni a falra. . . . Midőn felért, magaután huza a hágcsót és egy perez alatt már kívül vala a zárdán. Siet.................Siet megmenteni atyját................. Előzzük meg Klárát, s tekintsük meg Richárd helyzetét. Az Albona családot mélyen aluva találjuk. Richard dolgozószobája melletti hálótermében piheni a nap fáradalmait. Neje az épület hátsó felében, hű cselédjével alszik. Az óra rémesen hangoztatja a tizenkét órát. Richárdnak, mint arczvonásai mutatják, nyugtalan álmai vannak. Értelmetlen szavakat rebegnek ajkai. Majd szelíddé simulnak haragos vonásai, s érthetően sóhajtja Klára nevét ................. Egyszer csak lépteket lehetett hallani a folyosón, mely Richárd hálóterméhez vezet. Kevés idő múlva két sötét alak tűnik fel, kezükben fényes gymokkal. Az ajtóhoz közelegnek, s tolvaj-kulcs segélyével csakhamar felnyitják azt. Az ajtó fájdalmas nyikorgás közt tárult fel. A két sötét alak a terembe lép. Körültekint, ezek tollámpát vesznek elő, s ennek segélyével csakhamar fellelték Richárd fekhelyét. Oda közelednek és . . . egy tőrszúrással véget vetnek életének. A gyilkot mellében hagyva, sietve törék fel a pénzes szekrényt, melyet miután kiürítettek, eltávoztak a sötét éjben. Az ég megint tisztulni kezdett, csak még egy-egy felhődarab úszik az ég boltozatán. A hold egy sötét felhő mögül tűnik elő. Sugarai behatoltak s a rettenetes esemény színhelyére s halványan vi-