Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-08 / 40. szám
kelt köztársaságiak egy része is. A kabinetben állítólag meg vannak oszolva a nézetek, be akarják várni, míg a kamarában ismét felmerül egy indítvány, mely a francziák fölött uralkodott családok kiutasítását czélozza. Mohrenheim, az új orosz követ, szerdán érkezik Párisba s szombaton nyújtja át megbízó levelét. A munkás krízis ügyében kiküldött kamarai bizottság 4-én hallgatta ki Cannescasse rendőrfőnököt, aki oda nyilatkozott, hogy a munka megfogyatkozott ugyan, de azért még nincs válság; statisztikai adatokat is közölt annak bebizonyítására, hogy az alkalmazva levő munkások száma nem kisebb az idén, mint előbb volt, csakhogy nagyobb mérveket öltött a munkások bevándorlása; az idén hetenkint kétezer munkás jő Párisba, holott 1883- ban nem jött több hetenkint 1400-nál. Kiemelte a rendőrfőnök azt is, hogy a családias szellem hanyatlóban van a munkások közt s a prostituczió mindinkább elharapózik. A párisi municzipális törvény. Párisból írják áprilisi kelettel: A parlament nemsokára megkezdi szünidejét; ha a párisi municzipális választókerületek beosztására vonatkozó törvény keresztülmegy, ápril 8-án, legkésőbb 10-én elnapolja üléseit a ház , csak máj. 20-án ül ismét össze. Floquet javaslatát, mely szerint Páris négy kerületre osztatik, amelyekben minden 5000 lakosra egy községtanácsi tag választása esik, ma 314 szavazattal 115 ellen elfogadta a ház. A javaslatot ebben a szerkezetben rögtön átküldték a szenátushoz, mely a municzipális törvény megvizsgálására kiküldött bizottsághoz tette azt át. Külföldi szemle. Az angol alsóház ápril 4-ki ülésén Hartington kijelente, hogy csapatok küldése Berberbe vagy Khartumba nem terveztetik. Szóló elismeri, hogy a kormány Gordon tábornok biztonságáért felelősséggel tartozik és ha Gordon veszélybe jut, támogatásban kell részesítenie. Különben a Szudán kiürítését czélzó politika hívének vallja magát. Ami az Egyiptomra vonatkozó katonai, pénzügyi és közgazdasági intézkedéseket illeti, jelenleg nem adhat felvilágosítást arról, hogy a kormány e tekintetben mit szándékozik tenni. A kormány Ziher pasának Khartum kormányzójává való kinevezését visszautasította. A kormány óhaja az, hogy Gordon tábornok csak addig maradjon Khartumban, míg a szudáni helyőrségek visszavonulnak. Szuakimba helyőrségként egyiptomi katonaságot fognak küldeni, melynek megérkezéséig angol csapatok és egy hadihajó fogják Szuakimot védelmezni. Gladstone kormányelnök kijelente hogy Gordon tábornoknak nem adatott oly utasítás, hogy Khartumban maradjon. Gordon jelentéséből különben kitűnik, hogy őt ott semmi veszély sem fenyegeti. Gladstone visszautasítja Northcote azon indítványát, hogy az egyiptomi pénzügyi kérdés tárgyalása elhalasztassék, hogy a kormány egyiptomi politikája megtámadható legyen. E kérdés tökéletesen áttanulmányoztatott, a határozat azonban, melyben megállapodás történt, az e kérdésben érdekelt többi kormányok iránt való tekintetből még nem közölhető. Erre az elriasztást czélzó indítvány visszavonatott. 13- 1 1 m.e r. — Ballada. — Ceuta vártornya kifénylik az éjbe, — Romba dűlsz még holnap Vandaloknak éke, végső menedéke! Fényes csillag hull a hallgatag, bús égről, — Gelimer, szép ifjú ! Mély börtönbe sülyedsz a királyi fényből ! Lent görög táborban vig lakomák folynak, S ti éhen meg szomjan Csüggedt martaléki vagytok a nyomornak. „Pharas!egyért esdek : küldj nekem egy lantot, Hogy utolsó dalra Nyissa néma ajkát az elvérző bajnok! Szivszaggató dalra, mely panaszom zengje, S esti szellő szárnyán Őseim sírjához bujdossák könyezve. őseim sírjához, kik a Saharának S század viharán át Féktelen tengernek urai valának. Százados viharnak gyáva sóhajtása Legyen végső dalom, S szétmarczangolt lelkem gyötörje halálra ! . . . Zöld fenyves vidékről, Ti éjszaki sasok! Messzi tengerpartra Ide mért szálltatok ? — Pálma suttogása S kék hullám csalt ide. — 158 — A Saigonban megjelenő „Independant“ a „fekete lobogósok“ vezérének egy napiparancsát közli, melyet Hanoiban találtak. A sárga papirosra irt parancsot két sáv fogja körül s harczi jelvények, oroszlánok, sárkányok ékesítik. .Szószerint való fordítása itt következik: „Ezt parancsolom a vitézeknek, én a mandarin, a vitézek vezére. Reszkessetek és engedelmeskedjetek nekem! Tizenhárom nappal a csata előtt tigrishúst egyenek a vitézek, hogy magukba szedjék a tigris haragját, dühét és vadságát. Tizenkét nappal a csata előtt sült oroszlán májat kell enniük, hogy elsajátítsák az oroszlán bátorságát. Tizenegy nappal a csata előtt kígyóhúst fognak enni a vitézek, hogy megszerezzék a kígyó ravaszságát. Tíz nappal a csata előtt kaméleonokkal táplálkozzanak, hogy bámulatra ragadják az ellenséget, változtatván folyvást színeiket. Kilencz nappal a csata előtt krokodilhust fognak enni, hogy vizen és szárazon üldözhessék az ellenséget, mint azt a krokodilusok eszik, melyek mind a két elemben küzdenek. Nyolcz nappal a csata előtt borban főtt jaguár-velőt egyenek a vitézek, hogy a jaguár sebességével és dühével támadhassák meg az ellenséget. Hét nappal a csata előtt sólyomfejeket kell enniök, hogy elsajátítsák e ragadozó madár képességeit s már meszsze távolból fölfedezzék az ellenséget. Hat nappal a csata előtt egyenek a zebra beleiből, hogy homlokuk olyan erős legyen, mint ez állaté. Öt nappal a csata előtt a víziló agyveleiből kell enniök, hogy bőrük elnyerje a vízi állat bőrének keménységét, melyen nem hatnak át a puskagolyók. Négy nappal a csata előtt, majomfarkat egyenek a vitézek, hogy támadás esetén a négy kezű ügyességével mászhassák meg az ellenség sánczait. Három nappal a csata előtt skorpiókkal kell táplálkoznak, hogy a sebek, melyeket ejtenek, mérgesek és halálosak legyenek, mint a skorpió szúrásai. A csata előestéjén félig véres párducszügyet egyenek, hogy az ellenséggel szemben irgalmatlanok legyenek, mint a párducz. A csata reggelén szárított leopárd vérből készített húsz port kell lenyelniük, hogy az ellenséget a leoprád módjára széttépjék.“ S mi volt az eredménye ennek a gasztronomikus edzésnek? Alig mutatkoztak a franczia harczosok s alig dördültek el első lövéseik, a vitéz „fekete lobogósok“ elszéledtek mindenfelé. Oszkár svéd király márczius 27-én érkezett Chrisztiániába s a pályaházban Gusztáv trónörökös, a birrodalmi törvényszék által elitélt miniszterek s az uj kormány tagjai fogadták. A pályaház előtt nagy néptömeg gyűlt egybe s lelkesen üdvözölte a királyt. Az utczák föl voltak lobogózva. A radikális párt kat közlönye, a „Bordeur Gang“ és a „Dagbladet“ ellen pert indítottak a király megsértése miatt. Az előbbi lapban Björnsonnak egy czikke adott okot e rendszabályra. Francziaországban újabb konfliktus készül a szenátus és a képviselelőház közt. A felsőház elvetette a képviselőház javaslatát, melyet kedden hozott a párisi községi tanácsosok választási ügyében. A kamara ugyanis elfogadta Flaquetnek azt a indítványát, mely szerint a főváros három választási szakaszra osztandó, melyek mindegyike 20 községi tanácsost választ lajstromos szavazás útján. A szenátus megtartotta ugyan elvben a lajstromos szavazást, de egyúttal elhatározta, hogy ez a választási rendszer csak a fennálló 20 kerületben jusson érvényre, úgy, hogy minden választókerület átlag csak négy községi tanácsost választana. A kormánynak ismét közbe kell majd lépnie s akkor talán módjában lesz keresztülvinni, hogy Párist öt kerületre oszszák s lajstromos szavazás útján válaszszanak. Dublinből távírják ápril 4-ről, hogy a kormány az ír „legyőzhetlenek“ összeesküvését fedezte fel, mely a mountjog felrobbantását czélozta, hogy ezáltal az elítélt félnek a kényszermunka terhe alól megszabadíttassanak. Az összeesküvők terve szerint a fogházőröket meg kellett volna vesztegetni. A foglyok Mountjoy-ból Angliába vitettek. Az örök tavasznak Hervadhatlan szive ! Forró dicsvágy üldöz ; Rettegj Byzancz, Róma ! Lelkes szárnyainkkal Sirba döntünk, romba !!...“ Zokogásba fulad az elnémult ének ; Földre ejtett lantnak Gyenge idegei mind megrepednek. Sirba szállt dicsőség, oh, ha felébredne ! — Gyászolva sóhajt fel A hömpölygő tenger s a sivatag szele. Baráczy Sándor: Egy nehány óra egy országos világkiállításban. Budapest, 1884. ápril 3. Mily mesterileg készült sirkoronával találkozunk már a 13 ik században, mily nagyszerűen tükrözi vissza hazánk művészete a 16. és 17-ik században uralkodó renaissance stílust, mely különösen a finom vésésben nyilatkozik. Kupák, kelyhek, korsók a legnagyobb számban és a legszebb alakban vannak képviselve. Érdekes amaz alakbeli változatosság, mely e kelyheket jellemzi; az állatvilág egész a mythologia csodavilágáig, a növényvilág egész a magyar történelem fő mozzanatáig domborművekben e kelyheken van aranyban kiverve, s a mi fő: egytől egyig magyar mű ez ; magyar művészei, magyar vevői voltak e műveknek. — Egész czéheket képeztek a magyar ötvöző művészek, és a 16 ik század elején még e czéh tősgyökeres magyar volt s a kassai és kolozsvári czéhtörvények magyar nyelven írattak; a magyar urak bő segítséget nyújtottak a czéheknek, igy Bethlen, Rákóczy és különösen Apafi, a ki 1680—00-ig 16 ötvöző művészt foglalkoztatott. Érdekes a Pállfy, Eszterházy s Oláhék kelyhei. Pállfy e százezreket érő kelyhet Győr ostrománál kapta neki is, mint Schwarzenbergnek, a 100.000 arany és e közt engedtek választást, — Schwarzenberg a 100.000 aranyat, Pálfy a kelyhet választotta, hogy szavai szerint „e kehelyből ihasson királya életére.“ Szemünkbe ötlik továbbá a szerencsétlen Losonczynak, I. Ferdinánd főpohárnokának korsója; készíttetett 1548-ban eme fölirással: „Engem benáltatott Losonczy Antal 1548“. Losonczy ugyanis Báthory Klárával élt házas viszonyban, a ki őt 1551-ben megfojtotta és íródeákjával megszökött. A kancsó így örökség útján kerülhetett az Eszterházyak birtokába. Mellőzve a magyar művészet többi remekeit, még csak a szász művészetről akarok megemlékezni. Itt a művészek fejedelme Hann Sebestyén. Művei : öt szépen készített kancsó, két kristály kehely és egy festmény, Salamon ítélete. Az egyik kancsó alján ez olvasható ó-német nyelven : A hányszor borral e helyhet felemeled, Illik, hogy Hann urat, A művészt, élteted! — 1697. A másik ily felirattal bir : Brassó művészei Által Ágosta lett, Éljen Ilani Sebestyén Sok jó öröm között. — 1697. Végül még megemlítjük a nemesi felkelő-zászlókat, a női kézimunka mesterműveit, Pro religione, rege a lege, Deus provident in silentio et spe stb. feliratokkal. És mintha e kiállítás minden ellentétet meg látszana szüntetni: kurucz zászló labancz mellé sorakozik, a zsidó templom ékszerei a katholikuséihoz szegődnek s s Napoleon és I. Ferencz szobra békésen áll egymás mellett, persze csak philigran ezüstből szőve! — És ime, a szellem Nyilatkozat. A „Kolozsvári Közlöny“ idei 74-ik számában és utána a „Székely Nemzetiben személyemet illetőleg azon meggondolatlan misztifikáczió jelent meg, hogy én „a független programmot aláírtam s az ultra montán pártnak reverzálist adtam.“ Valóban: „Difficile est satiram non scribere“. . . Az elsőt nem tettem, a másodikra nem is lehetne alkalom, mert tudásom és meggyőződésem szerint Magyarországon ultramontán országos párt nincs. Tehát a közlemény ezen részét rosszakaratú oly rágalomnak kell deklarálnom, melynek egyetlen czélja a közvéleményt személyem ellen félrevezetni. Közvetlen személyemre, képviselő-jelöltségemre vonatkozó megjegyzéseket agyonhallgatom. Csak ez talál a sisak alá rejtőzött, de ott is felismerhető kompánia sületlen hírek terjesztésében megátalkodott tagjaival szemben. Ami azon jóakaratú (?) tervet illeti, hogy Orbai jelenlegi képviselője Kézdibe átplántáltassék, — valószínű, hogy Orbai képviselője is így szól velem : „Ismerlek maszk!“ Megelőző választások alkalmával is erőlködtek a „Székely Nemzet c irkászai ily durból kinternálni, de eredménytelenül, mert diszharmonikus nótákra nem szokott tánczolni népünk, mely tapasztalatai után, józan eszével mindig meg szokta keresni és találni az ő érdekeit szívén hordó választottját, s bárki legyen az, az előtt nyugodtan és tisztelettel meghajolni mindenkinek hazafias kötelessége. Végül egy szerény tanácsot kockáztatok: Valóban nemes czélok nemtelen eszközöket nem fogadnak el. Illetők hagyjanak fel már valahára más személyének támadásával építeni akarni saját érdekeik képzelt várait, mert az eldobott kő nem egyszer esett vissza az eldobó kényelmű fejére.