Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-04-08 / 40. szám

kelt köztársaságiak egy része is. A kabinetben ál­lítólag meg vannak oszolva a nézetek, be akarják várni, míg a kamarában ismét felmerül egy indít­vány, mely a francziák fölött uralkodott családok kiutasítását czélozza. Mohrenheim, az új orosz kö­vet, szerdán érkezik Párisba s szombaton nyújtja át megbízó levelét. A munkás­ krízis ügyében kikül­dött kamarai bizottság 4-én hallgatta ki Cannescasse rendőrfőnököt, a­ki oda nyilatkozott, hogy a munka megfogyatkozott ugyan, de azért még nincs válság; statisztikai adatokat is közölt annak bebizonyítá­sára, hogy az alkalmazva levő munkások száma nem kisebb az idén, mint előbb volt, csakhogy nagyobb mérveket öltött a munkások bevándorlása; az idén hetenkint kétezer munkás jő Párisba, holott 1883- ban nem jött több hetenkint 1400-nál. Kiemelte a rendőrfőnök azt is, hogy a családias szellem ha­nyatlóban van a munkások közt s a prostituczió mindinkább elharapózik. A párisi municzipális törvény. Párisból írják ápril­­­isi kelettel: A parlament nemsokára megkezdi szünidejét; ha a párisi municzipális választókerüle­tek beosztására vonatkozó törvény keresztülmegy, ápril 8-án, legkésőbb 10-én elnapolja üléseit a ház , csak máj. 20-án ül ismét össze. Floquet javasla­tát, mely szerint Páris négy kerületre osztatik, a­melyekben minden 5000 lakosra egy községtanácsi tag választása esik, ma 314 szavazattal 115 ellen elfogadta a ház. A javaslatot ebben a szerkezetben rögtön átküldték a szenátushoz, mely a municzipá­lis törvény megvizsgálására kiküldött bizottsághoz tette azt át. Külföldi szemle. Az angol alsóház ápril 4-ki ülésén Hartington ki­jelente, hogy csapatok küldése Berberbe vagy Khar­­tumba nem terveztetik. Szóló elismeri, hogy a kor­mány Gordon tábornok biztonságáért felelősséggel tartozik és ha Gordon veszélybe jut, támogatásban kell részesítenie. Különben a Szudán kiürítését czél­­zó politika hívének vallja magát. A­mi az Egyip­tomra vonatkozó katonai, pénzügyi és közgazdasági intézkedéseket illeti, jelenleg nem adhat felvilágo­­sítást arról, hogy a kormány e tekintetben mit szán­dékozik tenni. A kormány Ziher pasának Khartum kormányzójává való kinevezését visszautasította. A kormány óhaja az, hogy Gordon tábornok csak ad­dig maradjon Khartumban, míg a szudáni helyőr­ségek visszavonulnak. Szuakimba helyőrségként egyip­tomi katonaságot fognak küldeni, melynek megér­kezéséig angol csapatok és egy hadihajó fogják Szu­­akimot védelmezni. Gladstone kormányelnök kijelen­te hogy Gordon tábornoknak nem adatott oly utasí­tás, hogy Khartumban maradjon. Gordon jelentéséből különben kitűnik, hogy őt ott semmi veszély sem fenyegeti. Gladstone visszautasítja Northcote azon in­dítványát, hogy az egyiptomi pénzügyi kérdés tár­gyalása elhalasztassék, hogy a kormány egyiptomi politikája megtámadható legyen. E kérdés tökélete­sen áttanulmányoztatott, a határozat azonban, mely­ben megállapodás történt, az e kérdésben érdekelt többi kormányok iránt való tekintetből még nem kö­zölhető. Erre az elriasztást czélzó indítvány vissza­vonatott. 13- 1 1­­ m.­e r. — Ballada. — Ceuta vártornya kifénylik az éjbe, — Romba dűlsz még holnap Vandaloknak éke, végső menedéke! Fényes csillag hull a hallgatag, bús égről, — Gelimer, szép ifjú ! Mély börtönbe sülyedsz a királyi fényből ! Lent görög táborban vig lakomák folynak, S ti éhen meg szomjan Csüggedt martaléki vagytok a nyomornak. „Pharas!­egyért esdek : küldj nekem egy lantot, Hogy utolsó dalra Nyissa néma ajkát az elvérző bajnok! Szivszaggató dalra, mely panaszom zengje, S esti szellő szárnyán Őseim sírjához bujdossák könyezve. őseim sírjához, kik a Saharának S század viharán át Féktelen tengernek urai valának. Százados viharnak gyáva sóhajtása Legyen végső dalom, S szétmarczangolt lelkem gyötörje halálra ! . . . Zöld fenyves vidékről, Ti éjszaki sasok! Messzi tengerpartra Ide mért szálltatok ? — Pálma suttogása S kék hullám csalt ide. — 158 — A Saigonban megjelenő „Independant“ a „fekete lobogósok“ vezérének egy napiparancsát közli, me­lyet Hanoiban találtak. A sárga papirosra irt pa­rancsot két sáv fogja körül s harczi jelvények, orosz­lánok, sárkányok ékesítik. .Szószerint való fordítása itt következik: „Ezt parancsolom a vitézeknek, én a mandarin, a vitézek vezére. Reszkessetek és engedelmeskedjetek nekem! Tizenhárom nappal a csata előtt tigrishúst egyenek a vitézek, hogy magukba szed­jék a tigris haragját, dühét és vadságát. Tizenkét nappal a csata előtt sült oroszlán májat kell enni­ük, hogy elsajátítsák az oroszlán bátorságát. Tizen­egy nappal a csata előtt kígyóhúst fognak enni a vitézek, hogy megszerezzék a kígyó ravaszságát. Tíz nappal a csata előtt kaméleonokkal táplálkozzanak, hogy bámulatra ragadják az ellenséget, változtatván folyvást színeiket. Kilencz nappal a csata előtt kroko­dilhust fognak enni, hogy vizen és szárazon üldözhes­sék az ellenséget, mint azt a krokodilusok e­­szik, melyek mind a két elemben küzdenek. Nyolcz nappal a csata előtt borban főtt jaguár-velőt egye­nek a vitézek, hogy a jaguár sebességével és dü­hével támadhassák meg az ellenséget. Hét nappal a csata előtt sólyomfejeket kell enniök, hogy elsa­játítsák e ragadozó madár képességeit s már mesz­­sze távolból fölfedezzék az ellenséget. Hat nappal a csata előtt egyenek a zebra beleiből, hogy homlo­kuk olyan erős legyen, mint ez állaté. Öt nappal a csata előtt a víziló agyveleiből kell enniök, hogy bőrük elnyerje a vízi állat bőrének keménységét, melyen nem hatnak át a puskagolyók. Négy nap­pal a csata előtt, majomfarkat egyenek a vitézek, hogy támadás esetén a négy kezű ügyességével mász­­hassák meg az ellenség sánczait. Három nappal a csata előtt skorpiókkal kell táplálkoznak, hogy a sebek, melyeket ejtenek, mérgesek és halálosak le­gyenek, mint a skorpió szúrásai. A csata előestéjén félig véres párduc­­szügyet egyenek, hogy az ellen­séggel szemben irgalmatlanok legyenek, mint a párducz. A csata reggelén szárított leopárd vér­ből készített húsz port kell lenyelniük, hogy az el­lenséget a leoprád módjára széttépjék.“ S mi volt az eredménye ennek a gasztronomikus edzésnek? Alig mutatkoztak a franczia harczosok s alig dördültek el első lövéseik, a vitéz „fekete lobo­gósok“ elszéledtek mindenfelé. Oszkár svéd király márczius 27-én érkezett Chrisz­­tiániába s a pályaházban Gusztáv trónörökös, a bir­­­rodalmi törvényszék által elitélt miniszterek s az uj kormány tagjai fogadták. A pályaház előtt nagy nép­tömeg gyűlt egybe s lelkesen üdvözölte a királyt. Az utczák föl voltak lobogózva. A radikális párt kat közlönye, a „Bordeur Gang“ és a „Dagbladet“ el­len pert indítottak a király megsértése miatt. Az előbbi lapban Björnsonnak egy czikke adott okot e rendszabályra. Francziaországban újabb konfliktus készül a sze­nátus és a képviselelőház közt. A felsőház elvetette a képviselőház javaslatát, melyet kedden hozott a párisi községi tanácsosok választási ügyében. A ka­mara ugyanis elfogadta Flaquetnek azt a indítványát, mely szerint a főváros három választási szakaszra osztandó, melyek mindegyike 20 községi tanácsost választ lajstromos szavazás útján. A szenátus meg­tartotta ugyan elvben a lajstromos szavazást, de egyúttal elhatározta, hogy ez a választási rendszer csak a fennálló 20 kerületben jusson érvényre, úgy, hogy minden választókerület átlag csak négy községi tanácsost választana. A kormánynak ismét közbe kell majd lépnie s akkor talán módjában lesz ke­resztülvinni, hogy Párist öt kerületre oszszák s lajs­tromos szavazás útján válaszszanak. Dublinből távírják ápril 4-ről, hogy a kormány az ír „legyőzhetlenek“ összeesküvését fedezte fel, mely a mountjog­­ felrobbantását czélozta, hogy ez­által az elítélt félnek a kényszermunka terhe alól megszabadíttassanak. Az összeesküvők terve szerint a fogházőröket meg kellett volna vesztegetni. A foglyok Mountjoy-ból Angliába vitettek. Az örök tavasznak Hervadhatlan szive ! Forró dicsvágy üldöz ; Rettegj Byzancz, Róma ! Lelkes szárnyainkkal Sirba döntünk, romba !!...“ Zokogásba fulad az elnémult ének ; Földre ejtett lantnak Gyenge idegei mind megreped­nek. Sirba szállt dicsőség, oh, ha felébredne ! — Gyászolva sóhajt fel A hömpölygő tenger s a sivatag szele. Baráczy Sándor: Egy neh­ány óra egy országos világ­kiállításban. Budapest, 1884. ápril 3. Mily mesterileg készült sirkoronával találkozunk már a 13 ik században, mily nagyszerűen tükrözi vissza hazánk művészete a 16. és 17-ik században uralkodó renaissance stílust, mely különösen a finom vésésben nyilatkozik. Kupák, kelyhek, korsók a leg­nagyobb számban és a legszebb alakban vannak képviselve. Érdekes amaz alakbeli változatosság, mely e kelyheket jellemzi; az állatvilág egész a mythologia csodavilágáig, a növényvilág egész a magyar történelem fő mozzanatáig dombormű­vek­ben e kelyheken van aranyban kiverve, s a mi fő: egy­től egyig magyar mű ez ; magyar művészei, magyar vevői voltak e műveknek. — Egész czéheket ké­peztek a magyar ötvöző művészek, és a 16 ik szá­zad elején még e czéh tősgyökeres magyar volt s a kassai és kolozsvári czéhtörvények magyar nyel­ven írattak; a magyar urak bő segítséget nyújtot­tak a czéheknek, igy Bethlen, Rákóczy és különö­sen Apafi, a ki 1680—00-ig 16 ötvöző művészt fog­­lalkoztatott. Érdekes a Pállfy, Eszterházy s Oláhék kelyhei. Pállfy e százezreket érő kelyhet Győr ostrománál kapta­ neki is, mint Schwarzenbergnek, a 100.000 arany és e közt engedtek választást, — Schwarzen­berg a 100.000 aranyat, Pálfy a kelyhet választot­ta, hogy szavai szerint „e kehelyből ihasson királya életére.“ Szemünkbe ötlik továbbá a szerencsétlen Loson­­czynak, I. Ferdinánd főpohárnokának korsója; ké­szíttetett 1548-ban eme fölirással: „Engem b­enál­­tatott Losonczy Antal 1548“. Losonczy ugyanis Báthory Klárával élt házas viszonyban, a ki őt 1551-ben megfojtotta és íródeákjával megszökött. A kancsó így örökség útján kerülhetett a­z Eszter­­házyak birtokába. Mellőzve a magyar művészet többi remekeit, még csak a szász művészetről akarok megemlékezni. Itt a művészek fejedelme Hann Sebestyén. Művei : öt szépen készített kancsó, két kristály kehely és egy festmény, Salamon ítélete. Az egyik kancsó al­ján ez olvasható ó-német nyelven : A hányszor borral e helyhet felemeled, Illik, hogy Hann urat, A művészt, élteted! — 1697. A másik ily feliratt­al bir : Brassó művészei Által Ágosta le­tt, Éljen Ilani Sebestyén Sok jó öröm között. — 1697. Végül még megemlítjük a nemesi felkelő-zászló­kat, a női kézimunka mesterműveit, Pro religione, rege a lege, Deus provident in silentio et spe stb. feliratokkal. És mintha e kiállítás minden ellenté­tet meg látszana szüntetni: kurucz zászló labancz mellé sorakozik, a zsidó templom ékszerei a katho­­likuséihoz szegődnek s s Napoleon és I. Ferencz szobra békésen áll egymás mellett, persze csak philigran ezüstből szőve! — És ime, a szellem Nyilatkozat. A „Kolozsvári Közlöny“ idei 74-ik számában és utána a „Székely Nemzetiben személyemet illető­leg azon meggondolatlan misztifikáczió jelent meg, hogy én „a független programmot alá­írtam s az ultra montán pártnak r­e­­verzálist adta­m­.“ Valóban: „Difficile est satiram non scribere“. . . Az elsőt nem tettem, a másodikra nem is lehetne alkalom, mert tudásom és meggyő­ződésem szerint Magyarországon ultramontán országos párt nincs. Tehát a közlemény ezen ré­szét rosszakaratú oly rágalomnak kell deklarálnom, melynek egyetlen czélja a közvéleményt személyem ellen félrevezetni. Közvetlen személyemre, képviselő-jelöltségemre vonatkozó megjegyzéseket agyonhallgatom. Csak ez talál a sisak alá rejtőzött, de ott is felismerhető kompánia sületlen hírek terjesztésében megátalko­dott tagjaival szemben. A­mi azon jóakaratú (?) tervet illeti, hogy Orbai jelenlegi képviselője Kézdibe átplántáltassék, — va­lószínű, hogy Orbai képviselője is így szól velem : „Ismerlek maszk!“ Megelőző választások alkalmával is erőlködtek a „Székely Nemzet c irkászai ily dur­ból kinternálni, de eredménytelenül, mert diszharmonikus nótákra nem szokott tánczolni népünk, mely tapasztalatai után, józan eszével mindig meg szokta keresni és találni az ő érdekeit szívén hordó választottját, s bárki legyen az, az előtt nyugodtan és tisztelettel meghajolni mindenkinek hazafias kötelessége. Végül egy szerény tanácsot koc­káztatok: Való­ban nemes czélok nemtelen eszközöket nem fogad­nak el. Illetők hagyjanak fel már valahára más szemé­lyének támadásával építeni akarni saját érdekeik kép­zelt várait, mert az eldobott kő nem egyszer esett vissza az eldobó kényelmű fejére.

Next