Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-04-22 / 45. szám
ntgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 45. szám. Kedd, április 22. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖM, Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. Hy megjelen.is: hetencsirt ,háromszor. Kedden, őstötörtökön és Szomaton.. Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ __Negyedévre ... 1 „ 80 „ Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében, Bécsben: Hausenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Slausenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiaca, 629. sz. a. (Csutak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. A választások és a kormány. I. A terhes és elviselhetlen adókkal békékba vert, a kapitalizmus által uralt szegény országunknak a Tisza Kálmán nera alatti erkölcsi hanyatlására, a küszöbön álló választásokra országszerte megindult mozgalmak a legeklatánsabb és legszomorúbb bizonyítékot és illusztrácziót szolgáltatják. Tisza Kálmánnak önkényes uralma 9 év óta, mióta a kormányelnöki kényelmes vörösbársony karszéknek ugyancsak ingadozó támlájába görcsösen kapaszkodik, hazánk pénzügyi viszonya oly kétségbeejtő helyzetbe jutott, hogy nemcsak közel állunk már az elkerülhetlen állami tönkhöz és nemcsak hogy az ország tekintélye annyira aláásatott és megcsorbíttatott, hogy Ausztria német nótákat furulyázó kormányának zsinóron rángatható bábjai vagyunk, de még a horvátok kényétől-kedvétől, irgalmától és kegyelmétől is akaratunk ellenére függnünk kell. Nincs nap, mely újabb és újabb bizonyítékot nem szolgáltatna a Tisza-kormánynak tehetetlenségéről és országunk tekintélyének fogyatkozásáról ; nincs nap, mely a politikai világ előtt államunk kompromittáló vereségével ne végződnék. Horvátok, szerbek, pánszlávok, dákorománok nyíltan űzhetik az államellenes agitácziókat. A Starcsevicsék akadálytalanul és büntetlenül utazhatnak Szentpétervárra és Moszkvába, fogadva maguk tartására a jövőben az instrukciókat a Ratkov és Ignatienek bölcs tanácsától. Miletics és Foliték, a nélkül, hogy hajuk szála meggörbittetnék, oly állameszméket hirdethetnek és szerteszét a világba oly rágalmakat terjeszthetnek felőlünk, a minek csak hazafiatlan és lelketlen honpolgároktól kitelhet. Turócz-Szentmártonban, Temesvárt és Déván panszlávok és dákorománok a gyűlölet veszélyes magvát a magyarság ellen bátran elszórhatják és nincs senki, ki őket azért felelősségre vonja. Szabad ez országban a Tisza-kormmány alatt mindent cselekedni, mindent elkövetni, csak nemzetiségi jelleg kölcsönöztessék minden aspirácziónak, minden mozgalomnak. Az e hazában napról-napra folyton növekvő elégedetlenség és elkeseredés a kormány ellen annyira növeli és gyarapítja a hazafias ellenzéki táborokat, hogy a hatalom gyeplőjéhez két kézzel őrülten ragaszkodó kormány csakis ezen mozgalmak ellensúlyozására veti latba hatalmának egész erejét, ugyannyira, hogy veszélyes, államellenes agitácziók elnyomására többé sem ideje, sem ereje, sem eszköze nem marad. Két veszélyes fegyver közt állva, mindig a veszélyesebbet törekszik ártalmatlanná tenni, t. i. a nemzetiségi harcznál a reá veszélyesebb ellenzéki táborokat, nehogy ezek a hatalom kéjzelt polczáról őt leemelhessék. Tisza Kálmán 6 év óta, a mióta Andrássy Gyula gróf szerencsétlen bosnyák politikájának és az azt követett egyéb számos kamarillai meghagyásoknak, a nemzetnek élénk tiltakozása daczára érvényt szerezni magát lekötötte és hogy mintegy elszegődni egyrészt a Bach és Schmerling rendszer hatalmas intézőinek végrehajtó hatalmi eszközévé, másrészt pedig a hazánk kincseit a deficzitek fedezésével elnyerő bécsi bankkonszorcziumnak szolgalelkű ügynökévé, — annyira demoralizálta és korrumpálta az országot, a népet, a hivatalokat és parlamentet egyaránt, hogy máris hasonlók és egyenlők vagyunk Sodoma és Gomora népéhez. A hatalmi pressziónak minden el- és el nem gondolható eszközével, a törvényeknek világos kijátszásával és rút megszegésével, az ígéretek és pénz ocsmány megvesztegetésével igyekszik nemzet- és hazaellenes, általánosan gyűlölt politikáját népszerűvé tenni és a választások elkeseredett harczából kormányának többséget szerezni. Hamis és álnok taktikával, nemtelen megfélemlítéssel törekszik az ellenzéki elveket és eszméket kiirtani és a korlátlan szabadság és teljes függetlenségi aspirácziót a magyar szívek millióiból kioltani. Magyarország jövője Tisza Kálmán csúfos megbuktatásától annyira van függővé téve, hogy ezzel szemben az a kérdés, melyik kormányképes ellenzék, a függetlenségi vagy a közjogi váltsa-e föl a jelen kormányt, csak szubalternus, illetve másodrendű kérdés lehet A fődolog és alapelv, hogy bukjék , és erre nézve kell és szükséges, hogy ott, ahol lehet, egyesüljön a két ellenzék és vállvetett erővel küzdjön a kormány ellen. Ha megfelel a nemzet lelkiismeretesen e szent kötelességének, úgy a győzelem biztos leend, és akkor megszabadultunk legveszélyesebb ellenségünktől, a türelmünket próbára tevő, erőnket kiszivattyúzó, hazafiságunkat veszélyeztető és erkölcsünket megmételyező Tisza-kormánytól. Az ellenzéki szűz és kristálytiszta zászlót, ott, ahol csak lehet, Tisza Kálmán Ezsaukeze kiragadni fogja akarni a romlatlan nép kezéből, és ahol ki nem ragadhatja, a vándorútra kelő Tisza kormányféle rendelkezési és más alapból származó, a nemzet véréhez tapadó bankók fogják e magasztos lobogót beszennyezni és a földre teperni. Erre vigyázzon és erre elkészülve legyen a választó közönség. Tisza Kálmán előtt semmi sem szent, semmi sem sérthetetlen az ő személyén kívül. A nép joga, a nép akarata előtte csak oly bábu, oly játékszer, mint a minő bábuja és játékszere ő az osztrák kormánynak. Szerinte a nép azért van, hogy legyen neki objektuma, hatalmi túlkapásait és kényuri kormányát kivel éreztetni; azért van, hogy a nemzet minden három évben újólag saját vesztére a kormányelnöki paleton meghagyását szankczionálja. Sz. B. A pozsonyi marhavásár. Pozsony város képviseletének beadványa, amelyben kérvényezi, hogy a marhavásárt ápril 21-étől kezdve csütörtök helyett — mely napra Pozsony a vásári jogot bírja — hetenként hétfőn tarthassa, ma a kereskedelmi minisztériumban — amint értesülünk — helybenhagyólag elintéztetett és Pozsony városnak a heti vásármarhákra nézve hétfőre engedélyeztetett. A kereskedelmi miniszter erre vonatkozó intézkedése, mint halljuk, a hivatalos lap holnapi számában fog megjelenni. A nagyszebeni programm. A nagyszebeni „Observatoriulu“ a budapesti román egyetemi hallgatóknak egy nyilatkozatát közli, melyben az ifjúság kijelenti, hogy az 1881 -i nagyszebeni prograramhoz ragaszkodik és egyúttal bizalmat szavaz meg a „Gazeta Transilvaniei“, „Luminatoriulu“ és „Observatoriulu“ lapoknak. A bukaresti „Telegraphul“ (kormánypárti lap) vezérczikkében a magyarországi románok politikai mozgalmával foglalkozván, azt tanácsolja nekik, hogy lépjenek az aktivitás terére és szövetkezzenek a magyarországi németekkel, mert úgy véli, hogy ezek szintén el vannak nyomva az uralkodó faj által. A bukaresti lap szerint ezen új szövetség által Magyarországban a románok képesek lennének megváltoztatni a politikai helyzetet. Gordon tábornok végveszélyben. Gordon egy magánlevélben ezt mondja : Emberi hatalom meg nem menthet immár bennünket, mert körül vagyunk zárva. Ha Isten a vad arab törzseket szét nem kergeti, az angol csapatok megérkezéséig rég kifosztják ezek Khartumot s lemészárolják lakóit. Jókai látogatása. Az ilyefalvi választókerület országgyűlési képviselője, Jókai Mór f. hó 19-én városunkba érkezett. A földvári pályaudvaron küldöttség várta a főispánnal, melynek nevében Sz. Nagy Károly, a párt elnöke üdvözölte, mire ő csak röviden válaszolt. Mintegy hat órakor érkezett a menet — állván nyolcz kocsiból — a város határához, hol körülbelül 180 ember várta, kik a czigány Rákóczy indulója mellett halk éljennel fogadták a képviselőt, ki a főispán kocsijából kiszállott, — midőn Gyárfás Győző mérnök üdvözölte a város közönségének nevében. Jókai megköszönte a figyelmet és megtiszteltetést s egyenesen szállására Bogdán Flóri házába hajtatott. Kíséretében voltak Horváth Gyula képviselő és Beksics Gusztáv. A közönség lelkesülése igen lanyha volt, az egész után egy éljen sem volt halható. Este a polgármester a városház dísztermében szűk körű vacsorát adott, melyen ott volt 35 személy. A város közönsége nagyon is közönyösen viselte magát. A beszámoló 20-án reggel tíz órakor érkezett Jókai 78 kocsi (többnyire szekér) által kisérve, a menet élén 30 tagú bandériummal Ilyefalvára. Az utca mindenütt letépett falragaszokkal találkozott és zászlókkal, melyeket Nemes Nándor gróf kivei tettek ki, de a melyeket a polgármester szépen letépetett. Ép úgy volt Ilyefalván is, hol az egész falu Nemes gróf falragaszaival volt telve. Ilyefalván a fogadtatás épen oly lanyha volt. Az utczákon hemzsegett a nép, de egyik sem kiáltotta el magát: Éljen Jókai ! A hangulat igen nyomott. Csak mikor Jókai az iskola udvarba lépett, ott hallatszottak éljenek, — de mellette Nemes Nándorra is legalább ép annyi. László Lukács tanító üdvözölte meglehetős hoszszu beszéddel, mire ő csókkal felelt — szokás szerint. — Mintegy 500 ember volt itt együtt — ép annyinak volt ebéd is rendelve — s Jókai az ablakon keresztül tartotta beszámolóját. És sajátságos, hogy a nagy irót, kinek beszédeit mindenütt lelkesedés kiséri, itt épen nem kisérte. Beszéde mintegy hatástalan volt, éijelzés igen gyéren s mindég ugyanazon ajkakról — de annál több talpraesett közbeszólás. Hogy a beszéd megtámadta az ellenzéket, az természetes és hogy a „generálist“ — Tiszát — egekig magasztalta, az szintén természetes. Vesztegetéssel vádolta az ellenzéket, de megkapta a feleletet. Kérdést intézve, hogy ki látta már az ő borát, hát közbekiált egy székely atyánkfia: „Hát a mai tokányt ki fizeti?“ (Általános derültség. Éljen Nemes Nándor!) . . Szólt futólag a szeszadótörvényről, egy hang: „Kis üst!“— szóval ilyenekben nem volt hiány. A beszámolót éljenzés követte az egyik oldalon, míg a másik hallgatott.