Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-10-09 / 113. szám

Az osztrákok ismét csak megkezdették a harczot a pozsonyi vásár s közvetve egész Magyarország ellen. Az alsó-ausztriai helytartó határzárt rendelt el Magyarország felől s rendeletében Magyarorszá­got mind marhavészes országnak titulálja. No már ez csakugyan több a soknál is. Hát aztán mire való a közös vámterület Ausztria és Magyarország között, ha az osztrák kormányzat bármikor, bármi ürügy alatt elzárhatja előlünk a szabad bevitelt ? Íme a közösügyes rendszer előnyei, a­mit a ma­gyar kormányelnök annyira magasztal. A Pozsony­ba vásárra vitt gyanús marhákat, melyek nem is magyar földről, hanem Oroszországból csempésztet­tek be Besztercze-Naszód megyébe, mind levágták már, s egyetlen egynek sem volt semmi baja, a húst is elárusították s az teljesen egészséges volt. Az osztrák helytartó mégis elzárja előlünk a ki­vitelt. Ügyetlen s tudatlanságot bizonyító a helytartó­­tanács rendelete több részletében is. Először is szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a részről szóló értesítést a magyar kir. földmivelési minisz­tériumtól Budapesten kapta. Talán bizony azt kép­zeli az alsó-ausztriai bölcs helytartótanács, hogy a magyar földművelési minisztérium esetleg Bécsben székelhetne. Azután miért rendeli el a Magyaror­szágban levő Pozsony megye­ ellen a zárt és kü­lön Erdély ellen is ? Hát micsoda terület ma az az Erdély ? Azt sem tanulták még meg a bécsi bürokrácziában, hogy közigazgatásilag nem létezik már Erdély? És miért kárhoztatják el azt a bizo­nyos egész Erdélyt az egy Beszterczéért, mikor Magyarországnál beérik csupán Pozsony megyével ? Az egész rendelet erejétől végig egy nagy esetlen­­lenség. Csak olyan buszautó ne volna ! A szemfényvesztők. (g­ö­b.) Krisztus a kufárokat kiűzte Isten házá­ból, mert: „ . . . Kincs, arany kínáljon . Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!“ És mi fogadjuk a kufárt, kinél leghazafiasabb érzelmeinket s alkotmányos életünk csaknem egye­düli maradványát letéteményeztük. Közilünk jó országgyűlési képviselőnk, nem azért, hogy beszámoljon sáfárkodásáért s felsorolja, mi üdvös dolgokat vitt véghez választókerületéért,­­ hanem azért, hogy megköszönje a kierőszakolt, a pénzen vásárolt bizalmat. A nemzet közszeretetben álló költője jó, a gyen­ge politikus, ki ezelőtt három évvel azzal hitege­tett, miszerint annyira szeret minket a székely né­pet, hogy nemcsak hátralévő éveit akarja velünk tölteni, hanem közöttünk is akar meghalni. E nagy férfiú jövetelét hirelik a lapok, kinek megérkeztét megelőzte az anti-Krisztus pesti útja és egét meg­­csillagozza az ilyefalvi kerületbe csempészendő kép­viselőjelölt. Jókai lesz közöttünk, magával hozván Egeriáját. Beszélni fog folyékonyan, a költők nyelvén, illusz­trálva a humor és parabolákkal. Ki fogja fejteni ékesszólása egész hatalmát, hogy megértesse velünk könnyen hivőkkel, miszerint Kassa többre becsülen­dő, mint az ilyefalvi kerület; hogy ő országos ér­deket képviselt s Tisza parancsszava előtt nemcsak neki, hanem nekünk is meg kell hajolni. Felvilágo­sít, hogy ő, a koszorús nevű, az egész hazáé, s csak akkor vindikálhatunk magunknak dicsőséget, ha majd elkövetkezik még az idő, hogy az ország minden választókerületében elesik s mi ismét meg­megválasztjuk. Most nincsen ránk szüksége, mert soha sem történt meg vele ama skandalum, hogy egy kerület kétszer megválaszsza. Lemond rólunk, mert múltjához nem lehet következetlen, s mi jö­vőre ne tolakodjunk nagy férfiak gondolatkörét há­borgatni. Azonban a takaros, józan eszü székely népet soha sem fogja feledni, s ha a lefolyt három év alatt nem is volt alkalma kerületéért valamit tenni, — emlékül maga helyett ajánl egy olyan je­löltet, ki aztán megígéri épen úgy, mint ő, hogy minket soha el nem hagy, minden adót szabadelves következetességgel megszavaz, s ha utána rajongani fogunk, majd felénk tart meghalni. . . . És lesz, a­ki a búcsú­beszédet megsiratja, mert Prométheuszt az Oceanidák nem gyászolták keser­vesebben, mint a­hogy a tányérnyalók megsiratják Jókait. Mennyi kárbaveszett fáradság, hány aranyos terv száll füstbe ? ! A hollók, a választás hollói szárnyra kelnek, be­­repkedik a kerületet s hízelgő szavakkal ajánlják a dannok ajándékát. Jókai kétszeri megválasztá­sáért az ilyefalvi kerület ajándékul az új kormány­­párti képviselőjelöltet fogja kapni. Ez ajándékot hozza magával Jókai, mint a köszönet, a hála aján­dékát. Tisza Kálmán küldi a székely népnek, hogy Háromszék megye közig, bizottság­ának október 7-én tartott közgyűlése. Főispán Potsa József a gyűlést 10 órakor megnyitja ; rövid üd­vözlő beszéde után báró Apor Gábor alispán olvasta fel a múlt hóról szóló je­lentését, melyből a következőket közöljük: A központi ügykezelés akadálytalanul folyt. Igla­­tóra érkezett 901 drb. Ebből elintéztetett 7­54 drb. 15 napos útlevél kiadatott 183. Egy évre terjedő útlevél-ajánlat felterjesztett 199. A házi pénztár állása a vizsgálatkor a következő volt: Szeptember havi összes bevétel az augusztus havi pénztármaradékkal 30,503 frt 587a kr. Ki­adás 21,491 frt 97a kr. Többlet 12,415 frt 767a kr, a melyből levonva az egyes alapoknál levő 3404 frt 97a kr hiányt, maradt DOH frt 07 kr többlet, melyhez hozzászámítva a letéti napló sze­rinti 152­1 frt 20 kr­­, szeptember végén a pénztári készlet 10,536 frt 87 kr. A mult közgyűlés határozatai mind kiadattak. Állandó választmányi, igazoló választmányi és járvány-bizottsági gyűlés tartatott. Utóbbinak azon határozata, hogy a kézdi­vásárhelyi szeszgyárosok, kiknek gyáraiból kifolyó trágyalé annyi veszedelmet hoz a város lakosságára, köteleztessenek hizlalóikat a város belterületéről kiköltöztetni, közbevetett fo­lyamodások következtében a m. kir. belügyminisz­ter úr által megsemmisíttetett azon utasítással, hogy a korábban kiadott miniszt. rendelet szigorú­an hajtassák végre.­ Ezen miniszteri rendelet né­mely pontjai végre lettek ugyan hajtva, de a város csatornázására vonatkozó tervek még nem lettek elkészítve, a városban levő szeszgyárosok hizlalóiból a trágyalé még mindig kifolyt s veszélyezteti a szomszéd telkeket és utczákat. Alispán kiment Kézdi-Vásárhelyre, összehívta a szeszgyárosokat, felolvasta a miniszteri rendeletét és kötelességükké tette, hogy a trágyafolyadéknak gödröket készíttessenek. Az elkészítésre október végéig terminust adott. A hó végén a kir. építé­szeti hivatal egy tagjával és a megyei főorvossal újólag ki fog menni Kézdi-Vásárhelyre és szigorú­an meg fogja büntetni azokat, kiknek udvaráról trágya vagy másféle folyadék az utczára kifoly, vagy a szomszéd telkekre átszivárog. Azontúl a városkapitány minden héten pontosan meg fogja vizsgálni a szeszgyárakat és utczákat s hol rendetlenséget és tisztátalanságot tapasztal, nem késik az illető gyártulajdonosokra szigorú bün­tetést szabni, így remélhető, a hogy kézdi­vásárhelyi szomorú egészségügyi viszonyokon legalább részben segítve lesz. Végleges megoldás azonban addig nem várható, míg a rendszeres csatornázás el nem ké­szül és az utczák szabályozva nem lesznek, ehhez pedig idő és pénz kell. A miklósván szolgabíró-iroda megvizsgáltatván, rendben találtatott. Tüzeset volt szeptember 29 én Alcsernátonban. Leégett egy csűr, összes kár 130 fit, biztosítva volt 100 frtig. Szeptember 21-én Feltorján három gaz­da csűre leégett. Kár 679 frt. Biztosítva semmi sem volt. Ezen jelentéssel kapcsolatosan a közigazgatási bi­zottság utasította az alispánt, hogy a dr. Géber Ede jelentése alapján kiadott miniszteri rendeletet, Ijézdi-Vásárhely közegészségügyi viszonyainak sza­bályozására nézve, a legnagyobb szigorral hajtsa végre. Sér­a Tamás, árvaszéki elnök jelentése szerint augusztus végén az árvák létszáma volt 9000 sze­mély. Szeptemberben gyámság alá jött 15 személy, összes létszám 9075. sz. Ebből felszabadult teljko­­rúság által­­, nagykorusitás által 12, férjhezmene­­tel által 1, halálozás által 1, szeptember végén ár­valétszám 9000. Augusztus végén gondnokság alatt volt 201. Szaporodás szeptemberben 4. A háromszéki összesített gy­­mpé­nztárnak aug. hófól áthozott készpénze volt 5025 Irt 85 kr. sz­ept. bevétetett különböző czirnen 13407 frt 50 kr. Ki­adatott összesen 8482 frt 50 kr, melyet a bevé­telből levonva, 4925 frt készpénz jött át október hóra. Augusztus végén elintézetlen ügydarab volt 132. Éhez érkezett a mult hó folytán 579. Elintéztetett 295 ügydarab. Elintézetlen 416. Babarczy Ferenc 7. kir. adófelügyelő je­lentése szerint szeptember hóban egyenes adó ezi­­rnen bejött 51,770 frt 74 kr, hadmentességi díjban 4486 frt 80 kr. Az eredmény kedvezőbb, mint a mult év szeptember havában, a­mennyiben egye­nes adóban 8574 frt 2270 krral, hadmentességi díjban 2914 frt 57a­krral jött be több ez idén.­­ Ideiglenes házadómentességet 9 egyén nyert. Drágoss Elek, kir. ügyész, jelentése szerint az összes fogházakban le volt tartóztatva 54 egyén és pedig 41 férfi, 13 nő. Ezen számból elitélt 29, fegyencz 9, rab 0, fogoly 14, vizsgálat alatti fo­goly 25. A letartóztatottak közül esett a kézdi-vásárhelyi fogházra 44, a sepsi-szentgyörgyire 8, a kovász­­­naira 1, a nagy-ajtaira 1. Szeptember havában a fennebieken kívül megfordult a fogházakban 45 egyén, és pedig a kézdi-vásárhelyi fogházban 8, a sepsi-szentgyörgyiben 12, a kovásznaiban 12, a nagy­ajtaiban 7. Súlyosabb bűnesetért le volt tartóztatva 12, kik közül 5 gyilkosság, 5 gyújtogatás, 2 rablás bűntényé­vel van vádolva. Rabtartási költség befolyt 298 frt 51 kr. Kiada­tott 258 frt 897, kr. A közbiztonság javultnak tekinthető. Bűnvádi je­lentés bejött 65, melyek közül egy rablás, 2 gyúj­togatás és gyilkossági kísérlet miatt volt. Dr. Antal Mihály, megyei főorvos jelenti, hogy a megye egészségügyi állapota a múlt hó folytán teljesen kielégítő volt. Általában csak a légző szervek hurutos bántal­­mai észleltettek, melyek lefolyása annyira szorus volt, hogy e miatt halálozás nem fordult elő. Az emésztő szervek hurutos és lobos bántalmai melyek más években ilyenkor járványosan uralkodtak, a je­len év folyamán csak szórványosan mutatkoztak. A heveny fertőző kórok közül a roncsoló toroklob, döghurut, torokgyík és hashagymát csak szórvá­nyosan észleltetek. A megyei „Ferencz József kórházban“ ápoltatott 31 férfi, 12 nő. Ezek közül meggyógyu­l 13, ja­vult 4, meghalt 1, gyógykezelés alatt maradott 19 férfi, 10 nő. Az állategészségügyi viszonyokra vonatkozólag jelenti a főorvos, hogy lépfenében elhullott néhány szarvasmarha. Azon kívül kóros állapot nem for­dult elő. Komáromy Andor, kir. tanfelügyelő jelenti, hogy szeptember hó elején a megye területén levő két polgári iskola s két felső népiskola, továbbá a sepsi­szentgyörgyi, kézdi­­vásárhely­i, bodolai, zágoni, előpataki, nyéni és hídvégi elemi iskolák megkez­dették a tanítást. A többi községi iskolák a jelen hó elején nyíltak meg. Kir. tanfelügyelő felkén a közigazgatási bi­zottságot, hogy a szolgabirák útján intézkedjék a tanulók pontos iskolába járásáról. A sepsi­szentgyörgyi polgári iskolához rendes ta­nítónak kineveztetett Pál Károly, a bánffy­hunyadi felső népiskola igazgatója. A sepsi-szentgyörgyi községi elemi leányiskolától Weinberger Fáni és Jancsó Gábor eltávoztak, se­­gédtanítónőnek megválasztatott Lengyel Ilona.­ A körösi és zalánpataki községi iskolához a ta­nítói állomásra pályázat lett hirdetve. A pályázat lejárt és a választás egy választási elnöknek ülésen leendő kinevezése után megejtetetik. (Vége következik.) boldogítson. Hisz ő is volt a mienk, épen úgy, mint Jókai, és épen úgy itt hagyott, mint Jókai ! Hallgattunk, mert a sok nagyszájú kortesnek fi­­kácsolásával szemben, kik nem szűntek meg ámí­tani, hogy Jókai rólunk le nem mond, hallgatásr­a voltunk kárhoztatva. Most szavunkat emeljük és figyelmeztetjük a választókat ama lelkiismeretlen­ségre, melyet a kufárok velünk űznek. A fizikai törvények szerint az érés után a rothadás követke­zik. Mindennek határa van, még a békében tartott nép türelmének is. Mi e türelemre apellálunk, s ha majd e türelem a kufárok galádsága fölött ki­tör, ne nekünk, hanem az intézők maguknak tulaj­donítsák a következményeket. Nincs veszedelmesebb az elámított nép ébredésé­nél és jegyezzék meg maguknak a hatalmasok, hogy az árral szemben sem szolgabíró, sem katonaság meg nem védelmezi! Október 6-ika. Hétfőn volt harminc­ötödik évfordulója a gyászos emlékű aradi kivégzésnek. Ez az a nap, a­melynek emlékéhez a nyilvánosság már nem szokott többé hangzatos leírásokat és körülményességeket csatolni. Tudja mindenki e hazában, mi történt ezen a na­pon Aradon. Nemcsak azok tudják, akik már érett észszel bírtak a 13 hős tábornok kivégzésekor; tudja a fiatal és legfiatalabb nemzedék is. Írás- és szájhagyomány apáról fiúra szállítja át e nap ke­­gyeletes emlékét, mely aszerint nyer fényességében és dicsőségében, amint az időben távolodik. — A gyászmisék és gyászünnepélyek­ nem fognak kiveszni erről a napról, s ha a „lebontott fátyol“ mindent el is födött ama nagy időkből (pedig nem födött el semmit), ezt az egy eseményt nem födte el és ne is födje el soha. Nemzeti mythoszunk hatalmas alakjai kell hogy mindig abban a fényességben áll­janak a növekvő nemzedékek szemei elé, a mely fényességgel őket a hazáért szenvedett vértanú ha­lál körülvette. Sok tekintetben a mi föltámadásunk ünnepe ez s az is marad beláthatatlan hosszú időkig. Addig, a­mig a nemzet híven meg tudja őrizni szi­vében vértanúi iránt tartozó, határtalan kegyeletét. Az aradi gyásznapot, október 6-ikát a fővárosban kegyelettel ünnepelték meg. Délelőtt a 13 aradi vértanú emlékére gyászmise volt a ferencziek temp­lomában, melyet a kegyeletes közönség egészen megtöltött. A díszes katafalk, számtalan gyertyával körülvéve, a templom hajójában közepén volt el­helyezve. Oldalán a magyar czimer, tetején hon­védcsákó és kard, babérral övezve. A honvédme­­nedékház tagjai s az összes budapesti honvédegye­sületek testületek testületileg, zászlóik alatt vettek részt a misén. Ott imádkozott mély gyászban, a baloldali első pad­ban, Damjanics özvegye is. A mi-

Next