Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-11-08 / 125. szám
i Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 125. szám. Szombat, november 8. NEMERE. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. IMZegrieleniig betenkuint háromszor : EZedden, Csütörtösiözi és Szombaton. Kiadóhivatal : Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdíj külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében, Bécsben: Siaanenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Hausenstein és Vogler, Goldberger А. В., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Szerkesztőségi iroda : lepti-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. sz. a. (Csutak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak.mmr: TM. ' .~l_ " ~ " " 1 Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt —■ kr. Félévre* .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 ,, 30 „ Gróf Lónyay Menyhért. Az egész hazát bejárta a szomorú hir, melynek sajtó hatása alatt állunk ma is és velünk ^ az egész? orrszág, mely benne fiainak egyik leg- Abbá t vesztette. Lónyay Menyhért meghalt — őt gyászolja ma a magyar nemzet. * Ő volt egyike azoknak, kik a nagy nemzeti átalakulást vezették s Kossuth kivételével talán a legnagyobb múltú politikus is. Lónyay Menyhért a Deák-párt kimagasló alakja, e párt keletkezése óta 1871-ben, annak feloszlásáig 1875-ben hive ju egyik vezére. Háromszor volt miniszter : előbb magyar pénzügyminiszter, azután közös pénzügyért végre magyar miniszterelnök. Pályája fényes, csalódásai keserűek voltak. Ő soha másnak kezében nem volt eszköz, tényező volt ő mindig mint államférfi. A magyar nemzetgazdászat tette nagggyá. Mikor még alig ismerte valaki a nemzetgazdászatot Magyarországon, akkor ő már mivelts, tanulmányozta azt s követve Széchenyit, foglalkozott pénzügyeinkkel; mikor pedig a nemzet függetlenségéért harczolt, akkor sem maradt ő tétlen, hanem mint Beregh vármegye képviselője követte Kossuthot Debreczenbe. S míg ez a szabadság kivivásának eszközeiről gondoskodott, Lónyay Menyhért a honvédelmi harcz pénzügyeit intézte. A szabadságharcz leveretésével az ő sorsa is számkivetés volt, mint annyi sok jeles honfié. De hazatérve nem engedte át magát búskomorságának, hanem ismét a munkához fogott, hogy a nemzet erősbülésének ügyét előbbre vigye. Ha Deák a jogot és alkotmányt fenntartotta, Lónyay barátaival a magyar gazdaságot fejleszté, hogy versenyképessé tegye a külföldivel. A Tisza szabályozását neki köszönhetjük ; a biztosítás nálunk ismeretlen volt, amig ő be nem hozta azt. Lónyay Menyhért az első közgazdasági ёз pénzügyi tekintély volt Magyarországon ; első tekintély volt ő a politikában is, mig a Deákpárt eredeti fényében tündökölt ; de mikor ez aláhanyatlott s bomlásnak indult, akkor az ő politikai tekintélye is ezzel tartott lépést. Az elmaradott országot a nyugati civilizáczió színvonalára emelni, forgalmi eszközöket, hitelt teremteni s az államnak jövedelmi forrást nyitni : ez volt az ő feladata. S valóban dolgozott is éjjel-nappal, évről-évre úgy, hogy senki Magyarországon nálánál többet nem dolgozott, s néhány év múlva az ország közgazdaságilag csakugyan átalakult. Keserves csalódásai után 1875-ben elbicsuzott a képviselőháztól, melynek 1843. óta szakadatlanul tagja volt, s minden idejét az akadémiának s a Tisza-szabályozásnak szentelte, mindkét helyen az elnöki széket foglalva el s innen folytatva a magyar közgazdasági reformot. Irt könyveket s értekezéseket, szelleme soha sem pihent. Szabad idejét a református egyháznak szentelte, s a halál is e munkája közben érte utól. A debreczeni zsinaton a kiegyezés az állam és egyház között is neki köszönhető. Lónyay gróf halála országszerte mély részvétet fog kelteni, ismét egy kiváló emberrel kevesebb. A régi szebb és jobb kor egyik képviselője száll vele sírba, s mintha a törpék száma szaporodnék. A jelenkor kedveli a középszerűségeket, de a történelem pálczát tör fölöttük s a dijat csak kitűnőségeknek ítéli oda. . . . Lónyay ravatalánál Magyarország búsul. Gyászolja azt a férfiút, kinek az ország sorsa intézésében oly kitűnő része volt ! ■* A gróf utolsó perczeiről következő részletes és hiteles tudósítást közölhetjük . Hétfőn, nov. 3-án délelőtt Lónyay gróf a dunamelléki ref. püspöki lak tanácstermében a szuperintendencziális gyűlés igazgatóságának szűkebb körű ülésén elnökölt. Végig volt jelen, az ülésen, s midőn az utolsó végzést mondotta ki, ekkor egyszerre rosszul lett. Kiss Áron esperes odasietett a grófhoz, ki lassan fölemelkedett székéből és régi barátja kíséretében és támogatása mellett már csak vánszorogva bement a püspök hivatalos szobájába. Alig hogy beértek, a gróf balkeze lehanyatlott. Leültették egy székre, és ekkor alig hallhatóan monda r. szavakat : „Megyek Szent-Lőrinczre.“ A püspök és Kiss Áron megnyugtatólag szólottak a beteghez, levetették kabátját, majd kérésére vizet adtak neki. Ekkor újra azt mondta: „Megyek Szent-Lőrinczre“, és kérte, hogy adják rá a kabátot. Csak nehezen bírták megnyugtatni. Látva veszélyes állapotát, Szász Károly rögtön orvosért küldött. Mialatt az orvos eljött, a gróf újra kifejezte azt az óhajtását, hogy menni akar Kiss Áron támogatása mellett bevánszorgott a püspök egyik szobájába ; egyre súlyosabban nehezedett az ősz esperesre a már-már élettelen gróf, és mielőtt a szobába értek volna, mind a ketten elestek. Ezalatt megérkezett dr. Borbás. Azonnal levetkőztette, ágyba fektette a beteget, ki a leggondosabb ápolásban részesült a püspök és családja részéről, de nem volt megmenthető. A délután folyamán dr. Kovács és dr. Irány orvosokat hívták a beteghez, kinek állapota perezről-perezre rosszabbá vált. Beszélni nem tudott, eszméletét vesztette, és 5/г órakor elhunyt. Halálát guttaütés okozta Villámgyorsasággal terjedt el az a hir, hogy a gróf veszélyesen beteg. Menye azonnal kórágyához sietett s a püspök családjával együtt vett részt az ápolásban. Egymást érték a tudakozódások és a halál bekövetkezése után a részvétlátogatások. Ott volt Tisza Lajos gróf, Majthényi b., Gyulai Pál, Fraknói Vilmos az akadémia főtitkára, Arany László, Lukács Antal, és még számosan. Még délben menesztett a püspök táviratot a gróf nejéhez ; a grófné d. u. 5 órakor érkezett meg és egyenesen a püspöki lakhoz hajtatott, hol Szász Károly fogadta a megtört özvegyet.* Az elhunyt férfiú életrajzát az alábbiakban ismertetjük röviden összefoglalva : Lónyay Menyhért 1822. január 6-án született. Miután iskoláit atyjának Lónyay Jánosnak gondos vezetése mellett elvégezte, 1839-ben már jogtudor volt a pesti egyetemen. Egészen fiatalon lépett a közélet terére. 1841-ben Bereg- és Szabolcs megyék Tanácskozásaiban vett részt. 1843-ban Beregmegye egyhangúlag választotta meg követjének az 1843-as országgyűlésre, melynek Lónyay egyik legszorgalmasabb és leghasznavehetőbb tagja volt. Ezen országgyűlés befejezése után ismeretei szaporítása végett külföldön tett hosszabb utazást, bejárva Európa miveltebb államait. 1847-ben visszatért Magyarországba. Ekkor lépett fel először az irodalom terén „Hazánk anyagi érdekeiről“ czímű munkájával. 1847-ben Beregmegye ismét egyhangúlag választotta meg követének az utolsó pozsonyi országgyűlésre. Ez országgyűlésen is szorgalmasan vett részt a közügyekben. Az 1848-ki törvényeknek sok nevezetes pontja az ő indítványa vagy éppen tollának műve volt. Az 1848. julius havában megnyílt pesti képviselőháznak kezdettől végig tagja volt. Ez időben irta „Pénzügyi leveleit“, mely munkájában az akkori pénzügyi terveket bírálta. Mikor a második minisztérium megalakult, a pénzügyminisztérium státustitkárává neveztetett ki. A világosi katastropha után Lónyay is menekült. Egy ideig Parisban tartózkodott, de már 1850-ben több követtársával együtt királyi kegyelmet nyerve, visszatért. Rövid ideig birtokára vonult vissza, magángazdaságának élve, de nemsokára ismét visszatért a nyilvános élet mezejére. Az anyagi téren majd minden nagy vállalatnak élén állott. Nevezetes részt vett az „Első magyar biztosító társaság“ alakításában, és úgy ennek, valamint a „Pannónia“ és a „Magyar viszontbiztosító társaság“ elnöke volt. Megalapította gróf Dessewffy Emillel és Csengeri Antallal együttesen a „Magyar földhitelintézetet“, melynek Dessewffy halála után elnöke lett. Majd néhány társával megalapita a budai kereskedelmi és iparbankot. A Tisza-szabályozás ügyében az 1857/58 -i nagygyűléseken mint a felső- Szabolcs-társulat elnöke vett tevékeny részt. Az országos magyar gazdasági egylet közgazdasági szakosztályának szintén Мпокэ volt. Számos vidéki gazdasági és iparosegylet, valamint igen sok takarékpénztár és nemzetgazdasági intézmény köszöni neki a létesülést. A magyar tudományos akadémia mint a nemzetgazdasági irodalom kiváló művelőjét vette tagjai közé. Előbb tiszteletbeli, később rendes tag lett, majd alelnöke Eötvös halála után elnöke Magyar, nagy gondolatokkal teli beszédeit innen hallók évről évre. Az akadémia munkálkodásának körét ő tágittatta s kultúránkra kiválóan ható tevékenységét ösztönözte. Igazi buzgósággal munkált nagy képességével egyháza javán. Beszédeiben kikérte, hogy minél több munkával lássák el, minél jobban vegyék igénybe idejét. Mint politikusnak hatását és tevékenységét ismén az ország. Uj keletű dolog az ő munkálkodása, mindenkinek emlékében lévő, ő is benne volt, hatásos és tevékeny részt vevén az alkudozásokban. 1867-ben a kiegyezkedés ügyében, s mivel a nehézségek jó részben gazdasági ügyeink körül forogtak, az ő szaktudománya hathatós segítségére volt a tárgyalásoknak. Természetes dolog volt az, hogy az Andrássy minisztérium megalakulásakor ő vette át a pénzügyminiszteri tárcsát. 1876-ban a király az elhunyt Becke után közös pénzügyminiszterré nevezte ki. Ugyanez időben neveztetett ki gróffá. 1871-ben tért ismét vissza, hogy a magyar közügyeknek szentelje tevékenységét. Ekkor neveztetett ki miniszterelnökké. Nehéz helyzete volt Szüntelen gyanúsítások nehezítették meg helyzetét. 1872-ben zajos ülésekben fokozott mértékben támadták, s mikor a Deák-párt szavazatát sem nyerhette meg, melyre támaszkodott, decz. 2-án kikérte és megkapta elbocsáttatását. Ezóta munkás életének társadalmi oldalai lépnek egyre előtérbe. Mint képviselő továbbra is éber figyelemmel vett részt a vitákban, de a súlypontot mindinkább egyháza szolgálatára helyezte. Kivált legutóbbi időkben látta szelleme erejének áldását a magyar reformáczió. A Debreczenban tartott egyetemes ref. zsinaton ő volt egyike azoknak, kik az egyházkerületek uniójának létrejöttén elsősorban dolgoztak s legkivált ő volt a zsinatnak és a felséges koronának közvetítő szelleme. Az ő munkás lelke ! Mert életének fő felelmvonását a szakadatlan és ernyedetlen munkálkodás képezte. S talán az okozta immár halálát. Tavaly nyáron Radegundba küldték az orvosok erejének visszaállítása czéljából, de ott sem pihent. Törhetlen akaratával útjában állott a fürdő gyógyhatásának, így gyengült. Egy-két év előtt sok ideig távol maradt a nyilvánosságtól, otthon betegeske-