Nemzet, 1883. szeptember (2. évfolyam, 240-268. szám)
1883-09-12 / 250. szám
Szerkesztőség Barátok tere, Athenaeum-épület, I. emelet, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. H. évi folyam. Budapest, 1883. szerda, szeptember 12 REGGELI KIADÁS Kiadó-hivatal : Barátok-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .. . . ..................... . ......... 2 írt. 3 hónapra .............................................. .. 6 , 6 hónapra .................................................. 12 » Az esti kiadás postai különkiadáséért felülfizetés negyedévenként ......................... 1 . — .....—............ ., L.-i 250. szám, Budapest szeptember 11. A német parasztviszonyok. Kiváló érdekkel bír az eladósodás kérdése. A birtok eladósodás mindenütt rablógazdaságot eredményez. És a földbirtoknak pedig épp az a feladata, hogy lehetőleg növekedő vagy legalább is lehetőleg egyforma terméseket adjon, hogy az élelemben szükségbe ne álljon. A nép életében pedig úgy a fenntartás mint a szaporodás szempontjából a kenyérkérdés, az élelmiszerek léte vagy nem léte, illetve drága vagy olcsó volta játszsza a főszerepet. Meddig terjed az adóságtétel és hol kezdődik a eladósodás határa, — ezt elméletileg előre meghatározni bajos volna. A munkás, aki esetleg egy parczellát egészen hitelre, lassú lefizetésre szerez meg, még eladósodottnak nem tartható, mert ennek jövedelme a munkabér, míg például egy középbirtokos, kinek már inkább csak úgynevezett tiszta haszon, földjáradék és vállalati jövedelem marad, esetleg a birtok felének adósságokkal való megterheltetése esetén máris el van adósodva. De az is bizonyos, hogy a parczellát szerzett birtokos tönkre megy, ha főjövedelmi forrása , a munkabér megszerzése bedugul; míg viszont a középbirtokos akkor megy tönkre, ha jövedelme csorbát szenved. Törvényhozásilag azután előre megállapítani, hogy ekkor lesz vagy ekkor nem lesz, vagy ennyi és annyi jövedelem bizonyosan és mindenkoron lesz, lehetséges-e ? De a birtokos boldogulása körül nagy szerepet játszik a kiadás is. Ennek mértékét lehet-e törvényhozásilag és előre megszabni ? De ime eltértünk a német parasztviszonyok ecsetelésétől és annak reánk legtöbb érdekkel bíró és legtanulságosabb részétől, az adóssági viszonyoktól. Rodbertus Jagetzow és az ennek nyomán induló agráriusok azt tartják, hogy a földbirtok eladósodása a mostani »liberalizáló« törvényhozás mellett az örökösödési osztálynak és a vételár hátralékoknak eredménye és erre semmi, vagy csak igen kevés befolyást gyakorolnak a birtokjavítások (melioratiók) és a birtokosok túlköltekezései. Ha némely túlzó, természetesen a régi kötöttségi rendszert visszahajtó agrárius munkáját veszszük kézbe, siralmas panaszokat olvashatunk arról, hogy mennyire el van adósodva a nép. A múlt századokban a nép rabja volt a földesuraknak, most a tőkéseknek. A múlt századokban a paraszt jövedelmét elvitték a földbirtokosoknak adandó különféle szolgáltatások — most a tőkések,konstatáljuk tehát itt mindjárt, hogy az a túleladósodás létezik egyesekre, de nagyban és egészben nem. És ha emelkedtek is az adósságösszegek, azoknak megfelelőleg nagyban emelkedett a földbirtok értéke is. Egyes vidékeken, melyekben a természetben való osztály uralkodik, melyekben a szorgalom értelmességgel párosul, az adóssági összeg nem hogy emelkedett, ellenkezőleg nagy mértékben apadt. Ha azon siralmas állapotok, melyeket a mindent sötéten látó agráriusok ecsetelnek, nem bizonyultak valóknak. Robbertus tana a földbirtokot terhelő adósságok keletkezése körül sem állta ki a tűzpróbát. Csak oly vidékekre bizonyult e tan valónak, némileg indokoltnak, amelyeken az állag örökösödési rendszer, vagy a birtok oszthatatlansága divatos. Ily vidékeken igen is nagy befolyást gyakoroltak az adósságok keletkezésére az örökösödés és a hátralékos vételárak. De a döntő befolyást még az ily vidékeken sem gyakorolták. Westfália tartományban az állagörökösödési rendszer uralkodó. És e tartományból az adósságok keletkezésére nézve azon tudósítást veszszük, hogy annak oka rejlik a testvérek örökrészének kifizetésében, nagyszerű építkezésekben és a birtokos erejét meghaladó földjavításokban. Rejlik továbbá a földbirtokos osztályt 20 év óta általánosan terhelő viszonyokban. A birtokosoknak életigényei tetemesen megszaporodtak, a munkabérek a háromszoros, négyszeres összegre emelkedtek, nagy mérvben szaporodtak az adók, főként pedig a községi terhek, ezekkel szemben pedig a termékek árai az idegen verseny folytán nem emelkedtek. A kiadásokat ennek folytán a jövedelem nem fedezte. Egyes vidékek megszenvedtek a változott kereskedelmi irány és forgalmi viszonyok folytán. Szászországban az adósságok szaporodására az örökösödési osztály és a vételár hátralékok már nagyobb befolyást gyakoroltak. Ez országban a lovag és paraszt birtokok feloszthatlanok. A birtokot átvevő örökös a többi örökösökkel szemben előnyben nem részesíttetik. Az örökös tehát aránylag nagyobb osztályrészeket tartozik kifizetni. De azért az eladósodásra befolyással vannak a földjavítások és különösen az aránytalan építkezések. A utolsó években nagy mértékben szaporították az adósságokat a rossz termések, melyeket fagyok, jégverések és árvizek okoztak. A rossz termésről nemcsak Szászországban panaszkodnak ; ezen bajt majdnem minden vidékről kisebb nagyobb mértékben felemlítik. A rossz terméseknek és ez által okozott jövedelem apadásoknak tulajdoníttatnak a vételár csökkenések és az adósságok szaporodása. Vidékeken, amelyeken a természetben való osztály uralkodik, az örökösödés az adósságok keletkezésére a dolog természeténél fogva befolyást nem gyakorolhat. A vételárak természetesen már nagy befolyást gyakorolnak az adósságok keletkezésére. A bajor Pfalzban a birtokátruházás, a birtok adás-vesés igen élénk és a vásárlások többnyire hitel mellett történnek. Még az árverésen történt eladásoknál is 4—5 esztendő engedtetik a vételár lefizetésére. De az eladósodásra vagyis a birtokadósságok szaporodására kevés befolyással vannak. Kis birtokdarabok vételéről van szó. A vevő a vételárt a munkabérekből fizeti. De a paraszt birtokos előtt elv gyanánt áll az, hogy birtokát nem igyekszik addig gyarapítani vagyis újabb birtokot szerezni, míg a réginek vételárát teljesen vagy legalább legnagyobb részben ki nem fizette. A birtokszerzés körül tehát a legnagyobb óvatossággal és meggondoltsággal jár el és csak annyit vesz, és csak az esetben vesz, ha arra körülbelül biztosan számíthat, hogy a vételárt az engedett határidő alatt kifizetheti Az eladósodás egyedüli indoka tehát a rossz gazdálkodásban vagy a rossz termésben rejlik. De ez országrészben a földbirtokosok adóssága az 50 év előtti korszakkal szemben határozottan apadt, és ha egy vagy más évben adósságszaporodás állott is be, a következő évek jobb termései a gazdát képesítették az emelkedett adósságok lerovására. Állítottuk fent, hogy az oly részeken, amelyekben a természetben való osztály uralkodik az adósság szaporodására az örökösödési osztály befolyást általában nem vagy csak igen csekély mérvben gyakorol. Ellenkező tudósításokkal is találkoznak, csakhogy ezek adatokkal igazolva nincsenek és különben is az ily, az örökösödési osztályból keletkezett adósságok inkább a vételár hátralékok fogalma alá esnek. És ha most az Eisenach az Oberlandról azt olvassuk, hogy az adósságok leginkább a vételár hátralékokból és örökösödési osztályokból keletkeznek, ezt némileg kételkedve fogjuk fogadni, midőn már előbb azon értesítést vettük, hogy meglehetős nagyszámú könnyelmű emberek lakják a városokat és falvakat s a pálinka ivás iszonyatos nagy mértékben el van terjedve. Nem kell-e az elméletet szükségkép kétséggel fogadni akkor, midőn azt olvassuk, hogy például Wiesenthalban, egy különben szegény községben, a csak kis birtoku parasztok a pálinkát hordó számra és hitelbe veszik. És egy napon wiesenthali lakosok ellen 20 ítélet lett meghozva egy-egy hordó pálinka vételára miatt. E vidéken sem hódolnak minden községben a lakosok a pálinkának; nem minden községben uralkodik azon szokás sem, hogy minden pénz és vagyon nélkül neki mennek birtokvásárlásoknak, örökségátvételeknek, és így e vidéken is meg van az, hogy egy községben a parasztság halad előre, más községben meg megy vesztének, az anyagi s erkölcsi romlásnak. A romlás általában ott a legnagyobb, ahol a hitellel való visszaélés a legelterjedtebb, ahol ez bő költekezésekre, észszerűtlen gazdálkodásra, oktalan túlterjeszkedésre vezet. De a hitellel való visszaélés összefügg egy más kérdéssel, az uzsorával. A hitel körül való legnagyobb visszaélés az uzsorában rejlik. Ezért divatozik az uzsora azon vidékeken, amelyeken az eladósodás nagy, vagy amelyeken a hitel kielégítésére szükséges és czélszerű intézetek nem léteznek. A bajor Pfalzban nincs uzsora ; az általános jólét azt teljesen kizárja. Az egykori halberstadti fejedelemségben nincs uzsora, de a parasztok közt jóformán jelzálogi bekebelezés sem létezik, mert azok magukat jól bírják és ha valaki pénzre szorul, kap szomszédjától, rokonától egy egyszerű kötvényre. De a nép itt értelmes, szorgalmas. Értelmességének már az által is elég jelét adta és adja, midőn a kis parasztság látva, hogy az urak, a tőkepénzesek mint boldogulnak a czukorgyárakkal; de látva azt is, mint hatalmasodnak el ezek az által, hogy részint összevásárolni, részint kibérleni kezdették a paraszbirtokokat, összebeszéltek, összeszövetkeztek és építettek maguknak czukorgyárakat. E kis birtokosok földbirtokosok, munkások, gyárosok egy személyben. Vállvetve vetélkednek a nagyokkal, a pénzhatalmasokkal és teremtenek maguknak jólétet, függetlenséget, erkölcsi és anyagi haladást. Más képet kapunk már Westfáliáról,hol a nagy parasztbirtok képezi az uralkodó elemet. Már itt az uzsora felütötte sátorfáját. De a tudósító megjegyzi azt is, hogy a zsidók közt igen sok tisztességes is létezik. És uzsorakézre kerül a birtokos, midőn már teljesen el van adósodva. A catasteri érték 22-szeres összegéig a birtokosok és 41/2°/0-ra kapják a pénzt; a catasteri érték 30-szoros összegéig a pénz 41/2°/0-ba kerül. Ezentúl kezdődik az 5°/0-os és az uzsorapénz. Még más bajban is szenved e nagy paraszt birtokosok némelyike. Szereti magát, fitogtatni, szereti az urat játszatni és különösen nem szereti, ha azt tudják, hogy el van adósodva. A helyett tehát, hogy szorultsága esetében birtokának valamely részét eladná és igy segítene magán vagy ahelyett, hogy pénzt venne fel valamely intézettől vagy jó barátjától, elmegy a pénztőzsérhez , aki mélyen hallgat. Attól szed fel pénzeket, vásárol hitelbe mindenféle árukat és duzzad a számla, szaporodik az évről-évre , míg a köntös gazdálkodásnak, a folytonos hitelezésnek a vége : a roppant nagy adóssági összeg. A keleti porosz tartományból is azon értesítést vehetjük, hogy a rendes, jól gazdálkodó parasztember halad előre, míg ellenben a rendetlen, kontós gazda tönkremenetelnek néz eléje. A tisztességes, dolgos paraszt sem terményeit nem adja el előre, sem hitelbe nem vásárol semmit. Ha csak szerencsétlenség, tűzveszély nem éri, építkezéshez nem fog, de más nemű földjavításokhoz sem kezd, míg az arra való pénz nála készen nem hever. Uzsorás kézbe pedig csakis már a nagyon eladósodott és a rendetlen életű paraszt kerül. Ezek szednek fel mindenféle pénzeket és a pénzfelvétellel együtt vesznek mindenféle árukat. A kontós gazdasággal együtt emelkedik a fényűzés, a haszontalan piperére való költekezés, még azon hátránynyal is, hogy az áruk rosszabb minőségűek és drágábbak. Felemlítendőnek tartjuk, hogy a parasztság közt az értelmiség terjed és kezdi az úgynevezett személyes hitelt kerülni. A kamatláb is az utóbbi időben tetemesen hanyatlott. Gumbinnen kerületben például a személyes hitel ezelőtt 10—20°/o-ba került, azon kívül még az adós terményekben való szolgáltatásokat teljesített. Utóbbi időben elterjedtek a Schultze-Delitzsch-féle hitelszövetkezetek, a kamatláb leszállt és teljesen megszűnt a legnagyobb teher: a termékekben történt kamatfelülfizetés. Az Eisenacher Oberlandban is uralkodik az uzsora. A földjeiket hitelbe vásárlott birtokosok az uzsorapénz segítségével tartják magukat néhány évig a felszínen. Az uzsorapénz adja nekik a módot, mely mellett a vételár kamatait és részleteit fizethetik. Hozzájárul, hogy e jó emberek nemcsak hogy hitelbe veszik a földeket, hanem hitelbe az állatokat is, mely pedig fő jövedelmi forrásukat képezi. E jó emberek magukénak alig mondhatnak valamit, minden, amit bírnak, többnyire idegeneké, az állatokra gyakran a szó szoros értelmében is áll, mert azokat haszonkölcsönben bírják. És csodálkozhatunk-e azon, ha az ilyen emberek közt, akik semmit nem mondhatnak a magukénak és akik a pálinkaivás nemes szenvedélyének hódolnak, azt hordó számra és szintén kontóra veszik, az uzsora diszlik. De az egész vidékről nem állítható ez elfajulás, ezen mértéktelen visszaélés, a hitelbirtoknak, felszerelvénynek, a szükségleteknek hitelben beszerzése. De ahol az uzsora elfajulni is kezdett, annak véget vetettek a szövetkezetek, a takarékpénztárak. Frankenheim és Brix községben, mond a tudósító, csak rövid idővel ezelőtt megalapítva lett a kölcsönpénztár (Raiffeisen-féle hitelszövetkezet) kapcsolatban az ifjúsági (iskolai) takarékpénztárral és ez áldásosan hatott az érdekeltekre, szerzett azoknak olcsóbb tőkét és megszabadította őket az uzsoráskodó pénzemberektől. Az uzsorát, mondja a tudósító, zsidó és keresztény vallásnak űzik; tőkéik legnagyobb részét rendesen elveszítik; kárpótolva lettek azonban a haszon által, melyet az összeköttetés folyamában maguknak tényleg szereztek. A kamat, az áruk után vett haszon, rendesen a szerint kisebb vagy nagyobb, a mint kisebb vagy nagyobb a hitelezéssel összekötött veszély. Altenkirchen vidékéről szintén kapunk értesítést arról, hogy ott némely vidékeken az uzsora és általában a hitellel való visszaélés dívik. E vidéken az eladósodás különösen két okra vezettetik vissza. Az egyik ok: a mesterséges trágya mértéktelen és könnyelmű használata és annak hitelben vásárlása. A paraszt a trágyát azon feltétel alatt vásárolja, hogy a vételárt és a megfelelő kamatot aratás után visszafizeti. Jön az aratás és ahelyett, hogy a trágya árát kifizetné, a bevett pénzen mindenféle más házi szükségleti czikkeket, ruhanemüeket és más piperéket vesz, költekezik korcsmákban, mulató helyeken. A szántás-vetés idejében a trágyát újabban hitelbe vásárolják. És ha beáll a rossz év, következik a vég, a beperlés és az uzsoráshoz, mint menedékhez való folyamodás. A másik ok az állatkereskedés körül rejlik. A paraszt a kereskedőtől a haszonállatot nem megvenni, hanem a kereskedő tetszésére bízott időtartamra haszonkölcsönbe szokta venni. A kereskedő az állatot rendesen olyan időben kéri vissza, midőn arra a gazdának szüksége volna. A szorultság ez idejében azután következik a tulajdonképi állatvásárlás, természetesen hitelbe és a vételár rövid idő alatt történő megfizetésének kötelezettsége alatt. Az adásvevés ilyetán-módon azután folytatást nyer mindaddig, míg a birtokos teljesen tönkre nem ment. Az állatkereskedés e módja Németországban nagyban divatozik, természetesen oly gazdákkal szemben, kik a hitelt teljesen eljátszották vagy arra vagyonuk csekélységénél fogva szert nem tehetnek. És mellékesen legyen megjegyezve, hogy az állatkereskedés körül való e visszaélés adta az alkalmat Raiffeisennek, általános hírre emelkedett és oly áldásosan működő kölcsönpénztárainak (hitelszövetkezeteinek) a Rajna vidékén való megalapítására, ahol is az efféle kereskedés czíme alá búvó és más hasonló uzsoraüzletek teljesen kiirtva lettek. És halljuk mit mond a tudósító az altkircheniekről. Meggondolás, szorgalmas munka, és komoly takarékosság valami nagy figyelembe nem vétetnek, — ellenben — különösen az ifjúság igen sok pénzt költ szép ruhákra, lakadalmi mulatságokra, vásárokra, hadi ünnepélyekre és különösen a vasárnapi korcsmai látogatásokra városokban vagy a környéken. A fiatal emberek és leányok érintkezése, az esetek nagy többségében sem mondható valami tisztességesnek. Igen sok fiatal párról kell azután elmondani: »Házasodniok kell.« — Ez az érem egyik oldala. »Sok kis birtokosnál« ez volna az érem másik oldala »a szószegés szabálylyá lett és a szükségből való hazudás nagy szerepet játszik. Igen sok elvesztette érzékét a becsületes őszinteség iránt. Az utóbbit abból kell kimagyarázni, hogy a kis birtokos a csalfasággal hasznát kereső állatkereskedőt szintén mindenféle fogással reászedni törekszik.« — És képzelhető-e az az eset, hol ennyire sülyed az erkölcsi és a kötelességérzet, hol a kölcsönös érintkezés, a reászedés elvén alapul, hogy ilyen helyütt egészséges hitelviszonyok fejlődjenek ? Képzelhető-e az eset, hogy ily helyütt az adósság ne szaporodjék? És jegyezzük meg itt is, hogy vannak e vidéken is falvak, amelyek boldogulnak, haladnak előre. De az erkölcsösség, a munkásság, a szorgalom képezik ezekben az uralkodó elemet. És ily községekből az a hír, hogy az állatkereskedők igen hasznosak. Kívánnak ugyan hasznot, de az tisztességes és a viszonyoknak megfelelő. A végeredmény volna az, hogy az uzsora ott diszlik a hol társadalmi, anyagi és erkölcsi bajok vannak. A mely vidékeken a nép értelmes, szorgalmas, takarékos, előrelátó és meggondolt, a hitellel való visszaélés, az oktalan kontós gazdálkodás, hitelbe vásárlás, uzsoráskodás diadalra emelkedni nem tud. (Vége.) Budapest főváros adószolgáltatása 1874—1882. Budapest fővárosára az utolsó években egyenes állami és községi adó fejében a következő összegek vettettek ki. A részletek iránt az 1. számú tábla nyújt felvilágosítást. Látjuk ezen számokból — írja a »Statistikai havi füzetek« — hogy 1875-ben — az uj adók behozatalával — a kivetett adó valamivel emelkedett, hogy azonban a későbbi években, a kedvezőtlen viszonyoknak megfelelően, csökkent, mig azután 1879-ben ismét jelentékeny emelkedés volt észlelhető, a midőn t. i. az egyenes adók összege még az 1875-dik évinél is jóval nagyobb volt. Ezen emelkedés, bár 1881-ben újabb lendületet vett, egészben véve tartósnak még sem mondható, a mennyiben 1882-ben a kivetett adók összege a megelőző évhez képest majdnem 130,000 írttal kevesebb. Az egyes adónemek közül a házbér-adó mutat ugyan némi emelkedést a megelőző évhez képest, de az 1874— 1876-dik állapot mögött mégis elmarad (v. ö. eziránt e füzetek következő czikkét.) A részvény társulati jövedelmi adónál ez évben szintén némi emelkedés észlelhető. Tett t. i. m. 1874 .................... 9.497,869.41 frt 1875 .................... 9.775,835.62 » 1876 .................... 9.748,916.731/2 » 1877 .................... 9.410,494.27 » 1878 .................... 9.374,230.19 » 1879 .................... 9.836,973.17 » 1880 .................... 9.734,424.23 » 1881 .................... 9.908,335.46 1/* » 1882 .................... 9.780,360.39 » hátbéradó részvénytársulati jövedelmi adó 1874 4.311,172.46 1.499,051 1875 4.154,563.97 1.159,128.28 1876 3.921,110.03 700,564.92 1877 3.774,123.21 556,233.64V, 1878 3.539,281.77 552,174.10V, 1879 3.420,938.61 789,475.20 1880 3.300,099.63 1.064,166.79 1881 3.349,739.19 931,460.55 1882 3.408,868.06 954,082.85 Mai wannakholról ír melléklet utadatoim A házbéradóval együtt fogyott a házbérkrajerár jövedelem is, mely jelenleg 638,000 irtot tesz, négy év alatt tehát 88,000 írttal csökkent. Az új adónemek közül különösen kiemelhető a jövedelmi pótadó, mely t. i. majdnem 1 millió forintot tesz, és amelynél a megelőző évhez képest némi emelkedés észlelhető. A fegyveradó csak 588 forintot eredményezett, és a fényűzési adó pedig 805 forintot. Ha a kivetésekről átmegyünk a tényleg befolyt adóösszegekre, a következő eredményhez jutunk. Tényleg befolyt: 1874 . . 7.578,047.551/* frt 1875 . . 7.497,464.971/» » 1876 . . 8.621,313.43 » 1877 . . 8.695,803.361/* » 1878 . . 8.279,457.81 » 1879 . . 8.449,275.91 » 1880 . . 8.826,793.75»/2 » 1881 . . 8.789,912.55 » 1882 . . 8.628,929.082 » A tényleg befolyt adóösszeg tehát a múlt évhez képest ismét csökkenést mutat. Az adóhátralékokról végre a következő adatok nyújtanak felvilágosítást: 1874 végén . . . 7.004.637.54 frt Az adóhátralékok csökkenése különösen a nagy mérvű leírásoknak tulajdonítandó. A budapesti házbéradó és házbérjövedelem 1871—1882. Az adó alá vett házak jövedelme tett: 1882 20.272,333 A bázbér jövedeleme szerint a megelőző évhez képest jelentékenyen emelkedett, és majdnem elérte az 1877. évi magasságot. Ha 1882-ik évi összeget az 1874-kivel hasonlítjuk össze, azt találjuk, hogy 1882 ben a bázbérjövedelem majdnem 23 millió forinttal volt kisebb, mint 1874-ben. E különbözet a múlt évben 38 milliót tett; figyelembe veendő azonban, hogy a számos újból épült házak adómentességben részesülvén, a tényleges házbérjövedelem a megadózottnál jóval nagyobb. Szemügyre vévén az egyes városrészeket azt találjuk, hogy a bázbérjövedelem a megelőző évhez képest mindenütt emelkedett, az egy I. kerület kivételével, hol mintegy 50,000 frt csökkenés észlelhető. Legjelentékenyebb az emelkedés a VI. és VII., meg az V. kerületnél, előbbiekben mintegy 220,000 frtot, utóbbiban pedig 122,000 frtot tevén. A fővárosi házakban házbéradó fejében előiratott: 1882. 94,055,934.64 A házbéradó 1874-hez képest — a midőn legtöbbet hozott — 990,000 frttal csökkent, vagyis mintegy 19,60 °-al. Az 1878-ik év óta az adónem eredményében csak igen csekély változás észlelhető. 1875 » ... 8.392,620.48Va » 1876 » ... 9.181,576.95V2 » 1877 » ... 8.135,968.53V2 » 1878 » ... 6.881,516.62 » 1879 » ... 5.977,330.02V2 » 1880 » ... 5.849,426.97 » 1881 » ... 4.621,462.17 » 1882 » ... 4.255,035.20 » 1874 .............................. 22.554,098 1875 .............................. 21.359,892 1876 .............................. 12.107,482 1877 ..................... 20.623,871 1878 .............................. 19.447,524 1879 .............................. 19.346,944 1880 .......................... 18,732,839 1881 18.774,949 összesen 1871. (Pest) 2.831,238.87 1872. » 3.092,760,681 1873. » 3.904,719.70 1874. (Budapest) 5.036,308.62 1875. » 4.816,714.12 1876. » 4.650,449.55 1877. » 4.519,922.14 1878. » 4.104,114.44 1879. » 3.991,363.59 1880. » 3.974,502.56 1881. 04.019,858.32 Közlemények. A Tiszára vonatkozó törvényjavaslat elkészült a közlekedési minisztériumban. Terjedelmes indokolása most van készülőben. Előadja az ügyek eddigi állását, azok úgyszólván liquidáltatnak és szabályozza a társulatok viszonyait oly módon, hogy ezeknek autonómiája mellett is, az állam rendelkezik közegeik fölött, azokat feleletre vonhatja és elbocsáthatja. Új ipari részvénytársaság keletkezik Ausztriában, mely Magyarországra is kihatással bír. A Haas Fülöp és fiai nagy bútorszövet és szőnyeggyáros czég telepeinek megnagyobbítása czéljából szövetkezett John Crossley and Sohns nagy angol czéggel. A létrejött megállapodások szerint a Haas-féle telepek átvétele és megnagyobbítása czéljából öt millió frt tőkével részvénytársaság alakult .Osztrák-angol bútorszövet és szőnyeggyári részvénytársaság, előbb Haas Fülöp és fiai Eezim alatt, a részvénytőke már teljesen be van fizetve a nélkül, hogy a pénzpiac igénybevétetett volna. A részvénytársaság átveszi a Haas-cég ebergassingi, mitterndorfi, klinikai, aranyos-maróthi, bradfordi és balifaxi gyárait, valamint összes raktárait és telepeit. Belvizek levezetése. Bicske, Gyúró s a közellevő helyiségek a rajtok keresztül folyó belvizek által igen sokat szenvednek, amennyiben azok medreiket beiszapolják s a viz színét gyakran annyira felemelik, hogy az nemcsak a réteket önti el és teszi hasznavehetetlené, hanem a községet is árvízveszélylyel fenyegeti. Miután az uradalom a beiszapolt medret nem ásatja, a vaálvidéki gazdasági kör a lakosság nevében feliratot intézett a földmivelési miniszterhez, hogy az ottani belvizek szabályozási tervezetének elkészítése végett a kulturmérnökség egy tagját küldje ki, mit a miniszter készséggel megígért. A tepliczi gazd. kiállítás és ekeverseny. A trencsénmegyei gazd. egylet termény-, állat- és gazdasági gépkiállításának bíráló bizottsága ma délután 3 órakor fejezvén be működését. Kubinyi György kiállítási alalnök rövid, velős beszéde után az egylet titkára , Grüner Lajos felolvasta a kir. bizottság jelentését. Számos termény- és állatkiállítót részint érmekkel, részint díszokmányokkal tüntettek ki. A gazdasági gépkiállításnál Kühne mosonyi gépgyáros Hungária sorvetői ezüstérmet nyertek. A ma tartott szántáspróba alkalmával a Schlick gyárnak Tarnóczy Gusztáv által versenyre bocsátott Krumpach-féle hármas ekéje — daczára a kavicsos talajnak — az első díjat: arany díszoklevelet nyerte. Az egyes ekékre kitűzött első díjat, ezüstérmet szintén Tarnóczy Eberhardt-féle ekéje nyerte el, míg Rieger-féle hegyi ekéje bronzérmet nyert. Szépen dolgozott még és elismerésben részesült Clayton és Schuttleworth hármas ekéje és Friedländer egyes ekéi. A szántáspróba után közös ebéd volt. A baromkereskedés a Dunántúl. E tárgyról a soproni kereskedelmi és iparkamara 1882. évi főjelentésében a következőleg nyilatkozik: A baromkereskedés az 1882. év folyamán nagy mérveket öltött, daczára annak, hogy a baromtenyésztés körül kevés örvendetes jelenséggel találkozunk. — Mert a legtöbb vidéken határozott tespedés képét mutatja, mig sok helyen a következetes hanyatlás csalhatlan jeleivel találkozunk. Fő oka ezen tüneteknek okvetlen mezőgazdasággal foglalkozó népünk mindjobban terjedő elszegényedésében keresendő. Hisz kamarakerületünknek különösen nyugati határszéli járásaiban egész községekkel találkozunk, melyek még a legszükségesebb saját vonósmarhával sem rendelkeznek, ahol tehát tulajdonképeni baromtenyésztésről szó sem lehet. Ehhez járult a jelentésünk tárgyát képező év rossz széna és sarjutermése, mely annál érezhetőbbé vált, miután földmivelő népünk a takarmánynövények termelését, — egész törekvése erőltetett szemesgabna termelésre irányulván, — mód nélkül elhanyagolja, minek következtében még oly vidékek is, ahol eddigelé a baromtenyésztés aránylag virágzott, kénytelenek voltak marhaállományukat, a takarmánykészlethez viszonyítva, minimumra szállítani. S részben ez is volt oka annak, hogy a baromkereskedés, daczára a baromtenyésztés tespedésének, mindjobban élénkült s a felhajtott marhák száma folyton növekedett. Ehhez járultak azon felette kedvező conjuncturák, melyek a magyarországi baromkereskedésre az Oroszország felé foganatosított határzárból háramlottak, miután a kereslet ezen első rangú kiviteli terület zárása folytán főképp hazai piaczainkat kereste fel. Igaz, hogy a szász királyság át-, illetve beviteli tilalma, viszont a mi kivitelünknek álló huzamosabb ideig útját, úgy hogy az év végével életbe léptetett megkönnyítések sem voltak már képesek az üzletnek valami élénkebb lendületet adni. Forgalmunk ennek következtében főkép a túlsó államfélre szorítkozott, mely egész éven át készséges és jól fizető vevőnk maradt. Csak juhokban mentek nagyobb szállítmányok Bajorország felé Francziaországba, nevezetesen Párisba. Marhakereskedelmünk másik akadályául azon körülmény említendő fel, hogy a kisebb vasúti állomásokon gyakran napokig kell a szükséges marhaszállító kocsik megérkezésére várakozni, mely idő alatt a szállítandó marha, félszerek hiányában, szabad ég alatt kénytelen tanyázni, ami éppen nem mozdítja elő annak minőségét. Ezen kívül a szállítási idő jelenleg aránylag még nagyon boszszú és teljesen kiszámíthatlan, ami gyakori fenakadást, záros kötéseknél pedig késedelmet von maga után. Az utolsó államfél kereskedelemügyi minisztériumának múlt évi főjelentésünk során panaszolt s az egy-egy marhaszállitó kocsiba rakható marha darabszámát meghatározó rendelete, a jelentésünk tárgyát képező év folyamán visszavonatott s evvel a baromkereskedés fejlődésének egyik akadálya elhárittatott; nem sikerült azonban ez ideig sem, a marhaszállitmányokra nézve egyöntetű díjszabályzatot nyerni — s a különféle vasutaknál még most is, hol a darabszám, hol a súly, hol az elfoglalt térmennyiség szolgál a vitelbér kiszámításának alapjául, ami határozott költségátlag megállapítását s ennek alapján biztos számítások eszközlését teljesen lehetetleníti. Oda kellene tehát hatni, hogy valamennyi vasútnál egyenlő díjszabályzat mellett egyenlő kiszabási alap lépjen életbe, miután csak ez után vehető valamennyi eshetőség előre is számításba. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — szeptember 11. Közép és könnyű áru keresett,ellenben nehézáru elhanyagolt. Magyar öreg nehéz 53—54, fiatal nehéz 54.50—55, közép 55.50—56, könnyű 57-----.—. Eredeti nehéz 54.50—, közép 54.-----55.—, könnyű 56.-----57.—. — Romániai bakonyi nehéz —.-----.— átmeneti, közép 56.—56.50 átmeneti, könnyű 55.—55.50 átmeneti, eredeti nehéz 54.—54.50 átmeneti, közép 53—54 átmeneti Szerbiai nehéz 56.—57—. átmeneti, közép 55.50—56.— átmeneti könnyű 54.50—55.— átmeneti. — Hízó 1*/1 éves élősúlyban 4'/0 levonással---------, 2 éves--------. — Az árak hizlalt sertéseknél páronkint 45 kig. és 4°/« levonással kilogrammonkint értendők. Romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el a vevőnek páronkint 3 aranyforint vám fejében megtéríttetik. Budapesti áru- és értéktőzsde. Szeptember 11. Gabonaüzlet. (Délutáni tőzsde.) A délután folyamán változatlan lanyha irányzat mellett folyt az üzlet. Eladatott búza tavaszra 10.90, 10.92, 10.94 írton, őszre 10.18, 10.20, 10.22 forinton, tengeri május—júniusra 6.92 forinton, zab tavaszra 7.19 forinton. Jegyezünk: Szokványbuza tavaszra 10.92—10.94. — Szokványbuza őszre 10.18—10.20. Bánáti tengeri július—augusztusra 6.90—6.92. — Szokványzab tavaszra 7.17—7.20. — Szokványzab őszre 6.68—6.70. — Káposztarepcze 1883. aug.—szeptemberre 166/8 —16.7 8. Értéküzlet. (Esti tőzsde.) Ma volt az első nap, midőn igazán jó kedvvel láttuk a tőzsdét emelkedni daczára a többrendbeli gonosz híreknek, melyeket az esti lapok nyomdászfestéke hozott. — A varázs magyarázata egyszerű: Berlin felette szilárd. Miért, azt majd később fogjuk megtudni. Jegyzéseink: Új aranyjáradék 86.70—87.121/2.— 5 százalékos papirjáradék 85.55—85.821/2. — Osztrák hitelbank részvények 289.70—292.60. — Magyar hitelbankrészvények 288.50—290.50. Leszámítoló bankrészvények 90.25—90/8. Osztrákmagyar államvasuti részvények 321—322. A contremine ez utóbbi értékben igen nagy, tehát fedezéseket eszközöl. Darabok hiányoznak.