Nemzet, 1883. december (2. évfolyam, 450-478. szám)
1883-12-10 / 458. szám
felkelők által megtámadhatván, erős harci fejlődött ki, melyben az egyptomi katonaság teljesen megsemmisíttetett. A felkelők egy ágyút, zsákmányul ejtettek. Kairó, decz. 9. Az Egyptomban lakó külföldiek vagyona után szedendő adóra nézve hírlik, hogy Angol- és Francziaországgal az egyetértés létrejött. London, decz. 9. Az »Observer« szerint Japán nem fogadta el China azon ajánlatát, hogy az esetben, ha Francziaország és China között háború törne ki, köztük véd- és daczszövetség létesüljön ; megígérte azonban, hogy nem fogja megeudni, hogy a franczia hadihajók a japáni kikötőkben élelmiszert és szenet szerezzenek be. Belgrád,decz. 9. Mián király megkegyelmezett mindazon egyéneknek kik a törvényszék által a banjai fölkelésben való részvétel miatt halálra ítéltettek. Remélik, hogy kegyelmet kapnak azon fölkelővezérek is, kik innen vitettek el s kik f. hó 16-kán állíttatnak törvényszék elé. A rendes viszonyok ezután az egész országban helyreállittatnak. London, decz. 9. A Reuter-ügynökség jelentése: Angolország kijelentette, hogy török hadihajóknak a vörös-tengeren való czirkálásába oly föltétel alatt egyezik bele, hogy azok az angol hajókkal együttesen működjenek. Pétervár, decz. 9. A mai Szt. György ünnepe-ilyen, melyen Nikolajevics Péter és Mihailovics György nagyherczegek nagykorúakká nyilváníttattak, a czár a nagyherczegekkel együtt jelen volt. Az ünnepélyre a német nagykövet is meghivatott. A lakomán a czár a német nagykövet felé fordulva, az első felköszöntőt Vilmos német császárra, mint a Szt. György-rend legidősebb lovagjára mondotta. Bécs, decz. 8. A kereskedelmi minisztérium képviselője és a Rudolf trónörökös vasút igazgatótanácsának küldötte között a ma tartott értekezleten teljes egyetértés jött létre a nevezett vasút államosítására vonatkozó szerződés tervezete fölött. A szerződés valószínűleg jövő héten fog aláíratni. Leglényegesebb feltételek, hogy a részvények után fizetendő évi járadék 95 ezst forintban állapittatik meg és a részvények 200 forintnyi teljes névértéke törlesztetik. Zágráb, decz. 9. (Eredeti távirat.) Gr. Khuen-Héderváry, Horvátország új bánja ma este 7 óra 40 perczkor érkezett Zágrábba. A vasútnál Mihalics, az elnöki iroda főnöke és Hrvoics osztályfőnök üdvözölték. A váróteremben Hofman polgármester intézett szívélyes üdvözlő beszédet a bánhoz, mire válaszolva ez kijelenté, hogy életének leggondtalanabb éveit Zágrábban töltötte el. Ma nem oly gondtalanul tér ugyan ide vissza, de azzal az őszinte jóakarattal, hogy Horvátország javára közreműködjék, a bán szavait hatalmas »Zsivór«-kiáltással fogadták, és azzal üdvözölték útközben is. A merre a bán fogata elhajtott, sűrü embertömeg foglalta el az utczákat A bán a bibornok- érsekhez hajtatott, akinél egyenlőre lakni fog. A bán folyékonyan beszél horvátul és általában rokonszenves benyomást tett. Zágráb, decz. 9. (D. É.) Khuen-Héderváry gr. horvát bán ma este 7 óra 45 perczkor a budapesti személyvonaton ideérkezett. A pályaudvart jóval a vonat megérkezése előtt nagyobbára az előkelő osztályhoz tartozó nagyközönség törte meg. A perronon jelen voltak: az országos kormány képviseletében Mihalics osztálytanácsos díszöltönyben, továbbá Hervoics kormánybiztos és osztálytanácsos; a megye részéről: Francisci alispán, Vucsetics István kanonok, Hatz Vilmos és Josipovics Imre képviselők, továbbá Zorac városi kapitány, Rauch Géza b., Goriczay hendvédőrnagy és nagyszámú előkelő személy, köztük a gróf személyes barátjai. Midőn a vonat a pályaudvarba robogott, hoszszantartó »zsivó« és »éljen« kiáltások hangzottak fel. A vonat megállása után Khuen-Héderváry gr. bán kiszállott a salonkocsiból. Midőn a perronra lépett, Mihalics osztálytanácsos a kormány nevében üdvözölte, melyre a bán rövid szavakban mondott köszönetet. Ezután a bán fentnevezettek kiséretében a fogadási terembe ment, hol a városi küldöttség Hoffmann polgármesterrel az élén félkört képezve foglalt állást. Midőn a bán a terembe lépett, Hoffmann polgármester előre lépve, őt a város nevében a legmelegebben üdvözölte. A zajos »zsirnók«-k elhangzása után a bán a hozzá intézett beszédre tiszta horvát kiejtéssel körülbelül a következő szavakkal válaszolt: »E reám nézve oly kedves városban életem leggondtalanabb napjait töltöttem és miután most már ő felsége kegyelméből Horvátország és Szlavónia bánjává kinevezve, ide visszaérkezem, jól tudom, hogy időm nem lesz oly gondnélküli, mint előbb volt. Sőt ellenkezőleg meg vagyok győződve arról, hogy nehéz feladatok megoldása vár reám, azonban biztosítom önöket, hogy örömmel jövök körükbe. A bán meleg szavai lelkes d zsiókkal fogadtattak és rokonszenves személye mindenkire a legjobb benyomást gyakorolta. Ezután a polgármester bemutatta a jelenvolt városi tanácsosokat és a városi kapitányt a bánnak, mire ez a jelenvoltak által követve folytonos »zsiók« és éljenzések közt Mihajlovics bibornok fogatjába lépett és ennek palotá- jába hajtott. Tata, decz. 9. (Eredeti távirat). A budapest új szőnyi vasút Tatáig terjedő vonalrészén ma ment az első tehervonat. A fellobogózott vonat 10 óra után indult a Szőnyből, két vagyonban szállítva a vállalkozók által meghívott komáromi vendégeket. A tatai pályaudvarban beláthatatlan sokaság fogadta a vonatot. A vállalkozó Beutum, Braun és Kien czég fényes lakomával vendégelte meg a műszaki kart, Tata város értelmiségét és a komáromi meghívottakat. Esti 5 órakor a vonat visszaindult Szőnybe. Kecskemét, decz. 9. (E redeti távirat.) A függetlenségi párthoz tartozó választók ma tartott népes értekezlete az országgyűlési függetlenségi kör elnökségétől érkezett ajánlat folytán elhatározta, hogy a kormánypárti és antisemita jelöltek közt tartandó pótválasztásnál a szavazástól tartózkodni fog és minden függetlenségi választótól szigorú semlegességet követel. Pozsony, decz. 9. (Eredeti távirat.) A belügyminiszter Pozsony város azon kérését, hogy azon költségek, melyek a múlt szeptemberi zavargások alatt a katonaság elszállásolásából s alkalmazásából háramlottak a városra, az országos pénztárból fedeztessenek, visszautasította azon indokolással, hogy a város maga tartozik viselni saját területén a rend fentartásának költségeit. Jókaiék ebédje, decz. 9. Jókai Mór és neje, Jókainé Laborfalvi Róza tegnap délután 2 órára barátságos ebédre hívták meg azon személyeket, kik a Jókainé 50 éves színművészi jubilaeuma alkalmából lefolyt ünnepélyességek rendezése körül fáradoztak. A »barátságos ebéd« az írók és művészek társasága helyiségében tartatott meg, melyet a nevezett társaság vezetősége szives készséggel bocsátott örökös elnökének, Jókai Mórnak rendelkezésére. Díszes vendégkoszorú, lelkes és kedélyes hangulat, szellemes felköszöntők — minden megvolt, hogy a budapesti írói és művészkörök társas élete egy kiváló mozzanatának mondhassuk e kis ünnepélyt. Az ebéd kezdete előtt a hölgyek az írói kör társalkodó termébe gyűltek és itt Bercsényi Béla odalépett Jókainé elé és egy díszes babérkoszorút nyújtott neki át Miskolcz város nevében és a következő szavakat intézi hozzá. »Miskolcz város polgármestere megbízott engem, hogy e város, szülővárosunk nevében Nagyságodnak e koszorút nyújtsam át s mondjam meg, hogy Miskolcz város büszke, hogy Nagyságodat szülöttének, magáénak mondhatja s hogy e város minden lakosa Nagyságodnak erőt, egészséget, hosszú életet kíván.« Bercsényi e szavak után, melyeket lelkes éljenzés követett, elmésen magyarázta meg ez elkésett koszorú történetét. November 30-án este a színházhoz menve, ott egy postahivatali értesítést talált, mely szerint az ő számára táviratilag utalványoztak bizonyos összeget. Ez összegről tudni vélte, hogy ki küldi és nem sietett azt felvenni. Tegnap azonban Miskolcz város polgármesterétől levelet kap, melyben értesítik, hogy Miskolcz városa őt megbízta Jókainénak a város nevében koszorút átnyújtani. Tableau! Most tudta csak, hogy mire szólt a fentebbi értesítés és most siet a megbizásnak eleget tenni. A qui pro quo elbeszélése élénk derültséget keltett. Időközben a meghívott vendégek megérkeztek és asztalhoz ültek. Az asztalfőnél Jókainé mellett Podmaniczky Frigyes báró intendáns és Ribáry József miniszteri tanácsos, továbbá egyfelől Feleky Miklósné és Fáik Miksa, másfelől Helvey Laura, szemközt pedig Pap Gábor superintendens és Fenyvessy Ferencz képviselő foglaltak helyet. Az asztalt a többi vendégek a következő sorban ülték körül: Ábrányi Kornél, Kordinné Claudine, Bartók Lajos, Rákosi Jenő, Kordin Mariska, dr. Darvas Fülöp, Rákosi Szidi,Vadnay Károly, Grillné Csillag Teréz, dr.Molnár Antal, Baditz Ottó, Sasváry A., Komócsy József, Visi Imre, Jókai Mór, Káldy Gyula, Tors Kálmán, Adorján Berta,Pulszky Károly, Huszár Adolf, Palotay Piroska, Bercsényi Béla, Hegyi Aranka, Ágai Adolf, Jókai Róza, Láng Lajos, Hegedűs Sándorné, Nagy Miklós, Pálmay Ilka, Hegedűs Sándor, P. Márkus Emilia, Paulay Ede, Lendvayné, Ujváry Lajos, Helvey Zsigmondné, Erkel Sándor, Szathmáryné, Evva Lajos, Dolinay Gyula, Nagy Imre, Gyenes László, Hetényi Béla, Szabó Endre, Földényi Béla, Latabár Kálmán, Heltai Ferencz, Sántha Antal, Tóth Imre, Mihályffy Károly, Pintér Sándor, Kőrösmezey Gusztáv, Szigeti Imre, dr. Fekete Ignácz, Halász Sándor, Szana Tamás, Mikszáth Kálmán, Vizváry Gyula, Grill Rikhard, Szigethy József, Kozmata Ferencz, Odry Lehel, Szigethy Imréné, Csernátony Lajos, Vadnay Károly. Az étlap, a melynek jóságáért s gondos kiszolgálásáért elismerés illeti meg Szikszay Ferencz vendéglőst, a következő volt: Kárfiol leves. Fogas, tatár mártással, Velős puffanta, zöld borsóval. Franczia vesepecsenye Mellék étkeivel. Dámvad szarvasgombával. Szíriai kappan. Befőzöttek. Cacaó felfújt. Kertészke. Sajt. Csömöri és sashegyi bor. A pecsenyénél felkelt Jókai Mór és a következő felköszöntőt mondá: »Hölgyeim és uraim! Nekem kötelességem az első áldomásra poharat emelni, nemcsak azért, mert házigazda vagyok, de azonfelül azért is, mert az írói és művészi körnek élethossziglan megválasztott elnöke vagyok. (Éljenzés.) Akárhogy tiltakozom, rágódom ellene, mégis csak el kell fogadnom, hogy »rex Bohemiae« vagyok (derültség), nem annak a Bohemiának, melyet lajthántúli szomszédaink most kétfelé akarnak osztani, hanem annak az eddigelé egységes Bohemiának, mely magában foglalja az írókat és minden rendű művészeket. Ti, kedves barátaim, engem megválasztottatok ezen dicsőséges Bohemia (nem merem mondani elnökének, mert a Nyelvőr nagyon rám mászna), hanem vajdájának, bánusának, vagy akármijének (Zajos derültség), még pedig olyan forma módon, mint ahogy a kozákok választották atamanjukat, a kikt. i. azt, a kire a választás esett, előbb eldöngették, megtépázták (zajos derültség) és ha kiállotta, rámondták, hogy »ez a nekünk való ember« és felültették a tevebőrre. Tehát én is elfoglalom im a tevebőrt (Derültség.) és megköszönöm a civillistát; azt mondtátok ugyanis, hogy neked adjuk a világot, amennyi adót be tudsz hajtani, az mind a tied. (Derültség.) De már most ezen nem annyira trón, mint inkább tevebőrbeszéd után (Derültség.) azt mondom nektek: Paulo másora canamus. (Halljuk!) Van ennek a mi Bohemiánknak pápája is, aki Thalia, Melpomene és Theripidore hármas koronáját viseli fején. (Tetszés.) ez a nemzeti színház intendánsa. (Éljenzés.) Láttam már e hármas koronát sok más fejen — ingadozni. (Derültség.) Dicsekedtem ismeretségével annak a derék igazgatónak, aki értett a drámához — valamit, de az operáról annyit tudott, hogy mikor Erkel elmondta neki, hogy még egy trombitást kell szerződtetni, mert még egy hang kell, azt felelte, hogy »fújjon a mostani két trombitás jobban.« (Derültség.) Ismertem egy másik igazgatót, aki az operához értett, de a dráma mezején volt járatlan és mikor egyszer »Romeo és Juliá«-t adták, azt mondá: »Ki volt az az unalmas ficzkó, aki a Montecchi és Capuletti czimű operából ezt az ocsmány drámát csinálta?« (Élénk derültség.) És volt végül szerencsém ismerni olyan igazgatót, aki sem az egyikhez, sem a másikhoz nem értett. (Derültség.) Mikor egyszer az én öreg barátom, Szigethy József, elpanaszolta neki a bajokat, melyek a nemzeti színháznál grassálnak, az csak végig hallgatta és aztán így szólt: »Bizony barátom, jobb is lesz, ha felhagytok azzal a szinészettyel« (Derültség). Hála legyen az égnek és az Olympnak, ma oly intendással dicsekedhetünk, aki ért a művészetnek mindhárom branche-ához és mindhármat virágzásra, fénykorra juttatta. Sajnos, hogy épp most, mikor jól megy a dolguk, épp most következik be, hogy a múzsák egymástól külön válnak. Az opera más házba megy, a dráma marad a régiben. Hiszen sokszor kívántuk ezt; régen volt tervezve, régen volt előkészítve. De mégis valami fájó gondolat marad hátra bennünk, hogy azok a művészeti ágak, melyek rossz időben úgy egymáshoz tartoztak és a közös anyát, a nemzeti színházat ápolták, dicsőségre emelték, most külön váljanak. De vigasztalásunkra szolgál az a tudat, hogy a hármas korona ezentúl is egy főn marad. Kívánom, hogy intendánsunk dicsőséggel viselje ezt a koronát, hogy legyen ezentúl is áldás a kezei nyomán, hogy megtalálja az aranyat a költészetben és a drámai művészetben, az ezüstöt az énekesek hangjában és a bíbort a saját homlokán. (Éljenzés.) Legyen az ő uralkodása tökéletes diadal a közönség felett és különösen diadalmas küzdelem és győzelem a hitetlenek ellen, akiket hajdan saracénoknak, ma pedig criticusoknak neveznek (Zajos derültség) és az ő pápasága alatt sohase legyen hallható ez a szó, hogy »Non possumus.« (Hosszan tartó taps és éljenzés.) Alig hangzott el az éljenzaj, már felkelt Podmaniczky Frigyes és a következőleg felelt: »Szeretett öcsém Jókai Mór — aki hat hónappal és hat nappal fiatalabb nálamnál — toastjában, melyért köszönetet mondok neki, fölemlítette, hogy hármas korona tündöklik a fejemen. Intendánsnak mindent el kell tűrnie (derültség), elfogadom tehát ezt a hármas koronát, noha nem vagyok többé azon helyzetben, hogy bár csak egy koronát is viselhessek. (Derültség.) De már most tekintsünk oda, ahol az egyes korona tündöklik. A mi viszonyaink, noha monarchiában élünk, sok tekintetben előbbre haladottak, mint ott, ahol szinteg nincs uralkodó, de valósággal a szabadosság uralkodik. Amíg a franczia republicánus kormány évekig tépelődött azon, vájjon az előadó művész érdemes-e arra, hogy az állam által kitüntetésben részesíttessék, az alatt én, a nemzeti színháznál, rövid nyolc év alatt, két ízben voltam szerencsés láthatni azon valóban szabadelvű eljárást, hogy felséges uralkodónk legmagasabb kitüntetésben részesített művészeket. És ahányszor egy ilyen ránk nézve nevezetes esemény előadta magát, mindig egy oly férfiú volt a közbenjáró ő felsége és a nemzeti színház közt, aki régi idő óta osztozott a színház örömében és bánatában és annak ügyét mindig egyforma szorgalommal, odaadással és buzgalommal karolta fel. Ő volt az, ki legutóbbi fényes ünnepélyünkön az ünnepelt művésznőnek átnyújtotta azt a koronát, melyet valóban megnyugvással viselhet mindenki. Azt a férfiút, a mi szeretve tiszteli nemcsak elöljárónkat, de barátunkat, Ribáry József, mint tanácsost az isten sokáig éltesse. (Zajos éljenzés.) Paulay Ede: Tisztelt társaság! A nemzeti színház igazgatósága, kötelességet teljesítve — ami nem érdemi — támogatva egy minden szép iránt lelkesülő személyzettől, a melynek ez hivatása, és feléje nyújtott kezet találva az írók és művészek társaságában, mely annyi nemes eszmét felkarol és megvalósít, ünnepélyt rendezett, mely a társadalom minden osztályának részvétele mellett páratlan fénynyel ment végbe. A mi naptárunkban a lefolyt napok vörös betűkkel vannak feljegyezve. E napon csak Jókainé neve tündöklik. (Éljen.) Mi voltunk oly szerencsések, hogy az ünnepély első napján üdvözölhettük a tisztelt művésznőt, midőn olyhosszú távollét után újból fellépett színpadunkon. Ünnepeltük őt, mint színművészetünk királynőjét, aki eljött birodalmát újból elfoglalni. Elfoglalta, elfogadta hódolásunkat, de egy rövid esti uralkodás után megküldötte hozzám lemondásának, búcsújának manifestumát, melyet is felolvasok, mert valóban uralkodónőhöz illő sorokat tartalmaz. E levél igy hangzik: »Budapest, decz. 2. Mélyen tisztelt igazgató úr! Örökké feledhetetlen fog előttem maradni az a fényes ünnepély, melyet ötven éves színművészeti jubileumomra rendezett a nemzeti színház. Mások kívülről látták azt, én belülről láttam, a pályatársak szívében: ott volt az legfényesebb. Fogadja ön hálám kifejezéséül az arc.képemet és egyszersmind kegyeskedjék a nemzeti színház öszszes tagjainak, szeretett pályatársaimnak, legforróbb köszönetemet átadni azért a kitüntető művészi buzgalomért, melylyel ezen bucsuelőadásomat emlékezetessé tenni szíveskedtek. Én így a bucsuvételnek csak örömeit érzem. Isten áldása és a művészet lángja legyen egész pályájukon. Nekünk távozóknak öröm azt tudnánk, hogy a hely, melyet elhagyunk, nem marad üresen. Önnek szíves fáradságos buzgalmáért különös köszönetemet fejezve ki, maradok mély tisztelettel, legőszintébb tisztelője Jókainé Laborfalvi Róza. A vendégek zajos éljenzéssel fogadták e levelet, mely ki volt függesztve a nemzeti színház hirdető tábláján. A szónok pedig így folytatá: A tisztelt művésznő azt mondja, hogy az ő helye nem marad üresen. Sok csillag ragyog az égboltozaton, de ha az egyik letűnt, annak fényét a másiké nem pótolja. (Tetszés.) A szinművészetben nem egymás helyébe lépnek a csillagok. De hisz nem csillag volt ő. Nap volt ő a szinművészet egén, mert nemcsak saját lelkesedése fényével ragyogott, hanem lelkesítő sugaraival melegített is (Élénk tetszés.) és ezért nemcsak csodáltuk és tiszteltük, hanem hosszú pályafutása ideje alatt mindig szerettük is. A nemzeti színház mai igazgatósága tudja, hogy Jókainé nevének fénye nem hiányozhatik a nemzeti színházban. Meg van arról győződve, hogy az utána következő igazgatóságok is be fogják látni annak szükségét, hogy e csodált, tisztelt és szeretett név mindig ott ragyogjon a nemzeti színház könyvében és ezért az igazgatóság elhatározta, hogy a színészeti tanodában, mai színművészetünknek e szépen termelő növényházában egy ösztöndíjat alapít, mely a tragikai szakmában magát leginkább kitüntetett növendéknek fog évenkint mint »Jókainé-Laborfalvi-Róza-jutalom« kiadatni. (Taps.) Midőn ezen elhatározáshoz a tisztelt művésznő jóváhagyását kérem, csak azt a mindnyájunk szívéből fakadó óhajt csatolom még hozzá: Engedje az ég, hogy Jókainé még számos évig gyönyörködjék az ő nevével lelkesített fiatal nemzedék buzgalmában, haladásában, sikereiben. Az isten őt még nagyon sokáig éltesse. (Zajos éljenzés.) Ribáry József mint tanácsos: Rideg, hivatalos életemben az az oázis, mikor a nemzeti színház ügyével és általában a színészettel kell foglalkoznom. És ezen oázisban az a legszebb liget, amikor a méltó érdemnek elvihetem jutalmát. Mindig örömömre szolgált ha a nemzeti színházhoz elvihetem a fejedelmi kegy jelét. De legnagyobb örömömre szolgált ez a jelen esetben, mert azok közé tartozom, akik ismerték Laborfalvi Rózát, mikor először föllépett és azóta mindig figyelemmel kísértem. Belőlem a hála szól és annak adok kifejezést, mikor kívánom, hogy ünnepelt művésznőnket az úristen az emberi élet legvégső határáig tartsa meg. (Élénk éljenzés.) Ezután felszólalt Bartók Lajos. Megjegyzé, hogy azok közül való, kik Jókai közelében kezdték pályájukat. Azóta sok idő múlt és nagy távolodás után ez örvendetes alkalom ismét Jókai közelébe hozza. A művészet és irodalom ünnepelnek itt, melyeknek egén legfényesebben ragyog a Jókai pár. Ő ezt Jókairól sohasem tagadta és mindig elismerte, hogy Jókai gyengéi is tiszteletreméltóbbak, mint mások erényei. Csak azt kívánja, hogy Jókait ne ragadják el tőlünk idegen istenek. Szentelje idejét kizárólag az irodalomnak, ahol nincsenek pártok, ahol Jókai neve nem critisáltatik és e békéltető ünnepén az irodalomnak és művészetnek poharát emeli a Jókai párra. (Tetszés.) Visi Imre: A művészet és irodalom ezen egyesitett ünnepének kibékítő hatásáról hallottunk szólni. Engedjék meg nekem, akinek sem megbocsátani, valóm, de bocsánatot kérni valóm sincs (Helyeslés)hogy én is szót kérjek és a nélkül, hogy az irodalom vagy művészet bármily rétege nevében tanácsot osztogatni Jókainak magamat följogosítva érezném (Tetszés), poharat emeljek a művészet és irodalom képviselői közti egyetértésre Ha egymás gyengéit nem szeretik is, méltányolják és tiszteljék egymást amint vannak. Az irók és művészek összetartására emelem poharamat. (Élénk tetszés.) Csernátony Lajos »felséges urunkhoz, Bohemia királyához« fordulva igy szólt : Midőn az irók és művészek világát Bohemiának nevezted tökéletesen igazad volt. Ennek a Bohemiának, melynek védszente nem Szent Nepomuk, egyik legfőbb tulajdonsága, hogy mindkét nembeli emberei közt sok a czivódás, sok a veszekedés, de még hatalmasabb a kedélyesség. Azt kivánom csak e Bohemiának, hogy egyetértsen mindig, mikor az irodalom és művészet tekintélye, méltósága forog szóban. (Élénk tetszés.) Itt tartson össze. Mert hatalom ez a Bohemia, az uj világnak talán legnagyobb hatalma. De hatalma csak úgy lesz üdvös a hazára, a nemzetre nézve, ha féltékenyen vigyáz méltóságára, tekintélyére. Poharat emelek a Jókai-párra, mely a Bohemia két nemzetségét a legmagasabb színvonalon képviseli. (Éljenzés.) Komócsy József szellemes toaszban emelte ki, hogy nem hiába volt ez Jókainé aranylakodalma, el is tartott nyolcz napig, és illő megemlékezni a vőfélyről, aki olyan takaros vőfélyes verseket mondott. Élteti Ábrátyi Kornélt. (Élénk tetszés.) Egy második felköszöntőben Podmaniczky Frigyes báró azt vitatta, hogy a művész nem »kedélyes«, mert a kedélyesség az unalomból származik, a művész pedig nem unatkozik, mert könnyelmű szokott lenni. Ez a megjegyzés választ provocált Jókai részéről. »Luther Mártonja leszek ennek a pápai bullának —mondta Jókai. Én is régen ismerem művészeinket. Láttam őket abban az időben, mikor száraz kenyéren volt az osztozkodás. Az volt az igazi kedélyes korszak. Egy családot képeztünk akkor. Annak gondja volt egymásra , az meg tudta őrizni a nemzeti szinház reputatióját, mely mai napig is fennáll. (Tetszés.) Az én barátom a nemzeti szinháznak legfényesebb tulajdonságái akarja itt előttünk eltitkolni. De én napfényre hozom. (Halljuk !) Most mint hajdan a fényes hit, a családi jó élet volt az, ami nemzeti színházunkat más nemzetek Bohemiáitól annyira elütővé tette (Zajos tetszés. De igen is könnyelmű a mi Bohemiánk abban, hogy oly pályát választ, melynek végén nem vár az a jutalom, melyet más pályákon várhatunk. Csakugyan könynyelműek voltunk, akik ebbe a bolond czigány világba léptünk Más pályán, ha megfájdul a két csipőnk, leülünk, itt ki kell tartani az utolsó fokig, de máskülönben a szívünk olyan tiszta, hogy mérkőzhetünk bármely fényes gentryvel (zajos, hosszantartó taps) vagy aristocratiával. Poharat emelek ezen társaságért mely legjobban van a szivemhez nőve. Uj emberek jöttek , de a társaság csak megmaradt a réginek, olyannak, minőnek 40 év óta ismerem. Poharat emelek azokra, a kik jelen vannak, hogy megtiszteljék kedves feleségemet 50 éves jubileuma alkalmából. De poharat emelek azon barátimra és barátnőimre is, kik egyik vagy másik okból nem vehettek részt ezen kedélyes családi ünnepélyben. Isten tartsa meg a jelenlevőket és a távollevőket. (Zajos, hosszas éljenzés.) A lakoma után a hölgyek a kórterembe vonultak s a társaság élénk társalgás között jóval öt órán túl együtt maradt. HÍREK. Deczember 9. — Hivatatos. Czimerengedély. A minizterelnök a budapesti Joschnvindt-féle szesz-, élesztő-, liqueur- és rumgyár részvénytársaságának a magyar korona országai egyesített czimerének, valamint Magyarország külön czimerének használhatását megengedte. — Vásár. A földmives-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy a Somogy megye területéhez tartozó Marczali községben, az. évi november hó 5-ére esett, de meg nem tartathatott országos vásár helyett, f. hó 17 én pótvásár tartassék. — Alapszabályok. A budapesti vasöntő betegsegélyző és temetkezési egyletének és a turkevei IV-ik temetkezési egyletnek alapszabályai a m. kir. belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. — Posta. Folyó évi deczember hó 1-én zalamegyei Goricsán községben postahivatal lépett életbe, mely levél- és 5 klgr. súlyt meg nem haladó kocsipostai küldemények felvétele, továbbítása , illetve kézbesítésével foglalkozik ; összeköttetését az alsó kraljeveczi postahivatallal napontai gyalogjáratok által nyert s kézbesítő körét csupán Goricsán község képezi. — Távirda. A m. kir. államvasutak szolnok-aradi vonalrésze Puszta-Földváron felállított vasúti állomás, álami és magán táviratok kezelésére felhatalmaztatott és ebbeli működésit megkezdette. — Az ügyvédi kamarából. A kecskeméti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Káló Imre kunszentmiklósi lakos ügyvéd a kemara ügyvédi lajstromába felvétetett. — Személyi hírek. József főherczeg kíséretével együtt ma reggel Budapestről Alcsuthra utazott. — Báró Orczy Béla ő felsége a király személye körüli miniszter Bécsből a fővárosba érkezett. — Tisztelgés Trefort miniszternél. A tudomány- és műegyetemi olvasókörnek egy küldöttsége — mely Gerenday Dezső olvasóköri elnök vezetése alatt Cathry Ede műegyetemi hallgató, Rakovszky Géza joghallgató és Gerlóczy Zsigmond orvosnövendék tagokból állott ■— tisztelgett tegnap délben Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszternél, hogy átnyújtsa neki a májusi közgyűlésen dísztaggá történt megválasztásáról szóló okmányt. A küldöttség vezetője rövid beszéd kíséretében nyújtotta át a miniszternek a díszesen kiállított okmányt, mely egy műegyetemi hallgató munkája. Trefort hosszabb beszédben válaszolt. Neki — mint mondá — aki az ifjúság iránt őszinte rokonszenvvel viseltetik, nagyon jól esik e rokonszenv viszonzását látni. Kijelentette, hogy az olvasókör működését mint eddig úgy ezentúl is figyelemmel fogja kísérni, mert ez intézményt igen szükségesnek tartja már csak azért is, mert ennek körén belül tág tere nyílik az ifjúság önművelődésének és komoly törekvéseinek és másrészt elvonja őket oly külső politikai és más mozgalmaktól, melyektől mindenkor óva inti az ifjúságot. Végül felemlítve, hogy miután legutóbbi látogatása alkalmával személyesen meggyőződött, miszerint a kör mostani helyiségei nem felelnek meg a követelményeknek, kilátásba helyezte azoknak az első emeleti helyiségekkel való kicserélését, mihelyt a természetrajzi tár onnan muzeum-köruti palotájába költözik. Beszéde végeztével a miniszter kezet szorított a küldöttségnek minden egyes tagjával s őket kitartó munkára buzdítva még egyszer megköszönte az ifjúságnak iránta tanúsított meleg rokonszenvét. Treforton kívül az olvasókörnek még csak 2 dísztagja van: Kossuth Lajos és Jókai Mór s Az elhunytak közül is csak ketten bírták e megtisztelést: Deák Ferencz és Arany János. — Kitüntetés. Ő Felsége a közügyek terén és a hazai közgazdaság emelése közül szerzett kiváló érdemeik elismeréséül: báró Berg Gusztávnak, a kapuvári főbérnökség igazgatójának a harmadosztályú vaskorona-rendet díjmentesen és Gyulassy Gyula kapuvári uradalmi intézőnek a koronás aranyérdemkeresztet adományozta. — Zsivora György végrendelete. Zsivora György — mint a »Pesti Napló« írja — majdnem egész vagyonát köz- és jótékony czélokra hagyta. Adományainak összege százhatvanegy ezer forint. És pedig hagyott a magyar tudományos akadémiának százezer forintot; a budapesti protestáns árvaháznak, a budapesti ev. főgymnasiumnak, a budapesti ev. magyar gyülekezetnek és a soproni ev. tanítóképezdének egyenkint tízezer forintot; a soproni ev. főgymnasiumnak és bonyhádi ev. gymnasiumnak öt-ötezer forintot; a lőrinczi ev. hitközség iskolájának négyezer forintot; továbbá a Bethesda ápoló intézetnek, a jogászegyletnek, a nemzeti színház nyugdíjintézetének, a képzőművészeti társaságnak, a Kisfaludy-Társaságnak, az írói segélyegyletnek és a történelmi társulatnak egyenkint ezer ezer forintot. Az adományok összege 161.000 frt. Zsivora, végrendeletében dr. Artner Kálmán ügyvédet bizta meg értékpapírokból álló hagyatékának rendezésével. — Halálozások. A temesmegyei tisztviselői kar egyik veterán tagja, Greguss Endre megyei számvevő és Csákány László, Kolozsmegye árvaszéki ülnöke, hosszabb szenvedés után, pénteken meghaltak. — Tedesco Leó B. lapunk aradi tudósítója 64 éves korában elhunyt. — Minkó József az egyetem gazdászati gondnoka tegnap 55 éves korában meghalt. — Az időjárásról a budapesti központi időjelző állomás a következő jelentést teszi közzé: Európában a közelebb múlt héten, míg az erélyesebb depressiók Skandinávia felől, egy gyengébb pedig a földközi tengerről jőve, keleten egyesültek, addig az erélyes nagy légnyomás nyugat felől lassan Közép-Európáig nyomult s a hét vége felé hamarosan kiterjedett a continens nyugati nagyobb részére. Ezért volt az idő, délnyugati szelek kivételével, többnyire borús, ködössel változó, eleinte kevesebb, később egyre gyakoribb havas csapadékkal s részben erősebb szelekkel. Csak a hét vége felé lett csendesebb, derült, Észak- és Közép-Európában erősebb fagygyal. Hazánkban a hét első nagyobb részében egyre kisebbedő légnyomás alatt s többnyire északnyugatias, közbe délivel vegyes szelek mellett, az idő elein borús, ködössel változó, szelesebb s kissé enyhébb, majd egy pár napra havas csapadékos volt. A hét vége felé pedig nagy légnyomás alatt, északias szelek mellett, csendesebb, derült és jóval hidegebb lett, északon. 18—20 foknyi erősebb délen 3—5 foknyi gyengébb éjjeli fagygyal. Az időjárási tényezők jelen állásában, a jövő hétre előbb borús, részben ködös, helyenkint havas csapadékkal változó, kissé enyhébb és szelesebb; utána pedig csendesebb, derült időt várhatni, erősebb fagygyal. — Egyetemi felolvasások. A bölcsészethallgatók segélyegylete javára rendezett felolvasások másodika ma volt az egyetem dísztermében. Szép számú közönség jött el, melynek nagy részét nők képezték. Vámbéry Ármin tanár Perzsiáról tartott felolvasást, vonzó modorban mondva el perzsiai útja alatt tett észleleteit. Pikáns adatokkal illustrálta a Perzsiában uralkodó corruptiót, a perzsák legendárius udvariasságát és tisztátlanságát. Említést tett dr. Maróthi István hazánkfiáról, ki a negyvenes években került a sah udvarához és ott nagy kegyben állott. Érdekesen ismertette ezután a perzsa nők szokásait, jó és rossz tulajdonságait és itt röviden megemlékezett Guretul Ajinról, egy perzsa hősnőről, ki fél Perzsiára kiterjedő nagy forradalmat támasztott; elő, a mikor fogságba került, állhatatosan vonakodott forradalmi elveit megtagadni és énekelve ment a máglyára. Az érdi kés causeket nagy élvezettel hallgatta a közönség és zajosan megtapsolta. Ezután dr. Heinrich Gusztáv felolvasott egy értekezést Ossianról; elmondta, minő hatást tettek Ossian dalai, mikor megjelentek és miképp kezdett a közönség hidegülni, mikor az a gyanú merült fel, hogy e dalokat Macpherson írta; ezután behatóan fejtegeti, hogy e gyanú mennyire alaptalan volt és érdekesen ismertette e dalok irodalmi és culturtörténeti becsét. A felolvasást élénken megéljenezték. A pénzügyi minisztérium épülete egyik részét lebontják, hogy a Mátyás-templomot szabaddá tegyék, azért újabb, megfelelő helyiségekről kellett gondoskodni. Ennek következtében gróf Szapáry pénzügyminiszter elhatározta, hogy a pénzügyi minisztérium épületében eddig elfoglalt magánlakásából kiköltözik és ama nagy s szép helyiségeket irodává alakíttatja át. A miniszter jelenleg, miután az átalakítási munkákat bevégezték, az épület elején levő termekben foglalt helyet, ahol annak idejében Széll Kálmán hivatalos helyisége volt; a helyiségek többi részét elnöki irodának és az államtitkári két ügyosztály részére rendezték be. A miniszternek jóízléssel berendezett elfogadó termében mindamaz, úgynevezett kamara-elnökök arczképei láthatók, akik 1531-től 1848-ig Magyarország kincstárnokai voltak. Gróf Szapáry e képeket egyik sötét, szinte elfeledett levéltárban találta, helyreállíttatta azokat és most elfogadó termében helyeztette el. Az arczképsorozat, mely műtörténeti szempontból is érdekes gyűjteményt képvisel, kezdődik Stefanus Panflinger Báró in Zitschau-val és végződik gróf Nikolaus Széchen-nel. A 16. és 17. században nagyobbára egyházférfiak voltak a kamara-elnökök, leginkább püspökök, volt egy bíbornok is. Három századon át 36 kincstárnok követte egymást. — Esküvők- Erdődy Imre fővárosi tanár a napokban vezette oltárhoz Steszel A. egri kereskedő leányát Terézt. —Herczka Izidor ma tartotta esküvőjét Politzer Farkas leányával, Fánnyval. — Az akadémia III. (mathem. és természettud.) osztálya f. hó 10-én, hétfőn d. u. 5. órakor ülést tart, melyek tárgyai a következők: Horváth Géza 1. t.: »A pirregő tücsök fejlődési viszonyai.« Temessváry Ödön részéről: »A Geophilus-félék fonómirigyeinek szerkezete« bemutatatja Horváth Géza 1. t. Daday Jenő kolosvári egyetemi magántanár részéről: »Adatok a Cilioflagellaták ismeretéhez« bemutatja Horváth Géza 1.1. , a 11 ó Mátyás 1.1.: »Vegytani közlemények.« — A Petőfi-társaság deczemberi felolvasó ülését a szokottnál is díszesebb és nagyobb számú közönség előtt tartotta ma. Komócsy József elnökölt, s bejelentette, hogy dr. Vay Miklós koronaőr, 100 forinttal a társaság alapítói közé lépett. Elsőnek Bodnár Zsigmond olvasta fel Rakodczay Pál vendégnek értekezését: »A színész teremtő erejéről.« Rakodczay kifejti, hogy a színész alkotó művész, az anyag, melyből alkot saját képzelme és élettapasztalata. Nem alárendelt szolgája a drámaírónak, hanem egyenrangú társa, sőt előadáskor a szerzőt teljesen elfeledteti és maga bilincseli le a nézőt. A színész nem a szerzővel osztozik dicsőségében, hanem játszótársaival, — ha ezek túlszárnyalnak. Műve az igaz minden este megsemmisül — látszólag , de abban áll fölötte más művészeknek, hogy az alkotás kéjét minden ismétléskor újra éldelheti és ugyanazt a művét folyton tökéletesítheti. A tetszéssel fogadott felolvasás után, Torkos László mutatta be három szép költeményét: »A Tél küszöbén«, »Magányban« és a »Szenteskedőknek« czimüeket. Különösen tetszett az utolsó, melyben kikel azok ellen, kik tagadják, hogy hit még van a földön. Megtapsolták a Karovszky Endre »Örvény« czimü vázlatát is. Komócsy József olvasta föl a kisebb elbeszélést, mely egy férj tragoediáját tárgyalja, ki feleségét, mert a nevére érdemetlen, szeretőjévé akarja tenni, hogy tovább is bírhassa. A negyedik felolvasás az idő rövidsége miatt elmaradt, s zárt ülés következett, melyen a társaság budgetjét és a jövő közgyűlés tárgyait állapította meg