Nemzet, 1884. szeptember (3. évfolyam, 720-748. szám)
1884-09-01 / 720. szám
Szerkesztőség 2 Ferencsiek-tere, Athenaeum-épület, I. emelet. ▲ lep szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSSÉ egy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás: Budapest, 1884. Hétfő, szeptember 1. 720. (242) szám. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra <.................................. 2 frt. 3 hónapra ....... 6 » 6 hónapra ................... .. ............................ 12 » Az esti kiadás postai külünktuldáseárt felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 4 kr. ül. évi folyam, Budapest, augusztus 31. A király fárasztó hadgyakorlatok között is talált időt és alkalmat, hogy az egyházi és polgári elem tisztelgő küldöttségeit maga elébe járulni engedje Aradon — bizonyítékául ezúttal is annak, hogy a koronás fejedelem a hadseregen kívül az államélet egyéb tényezői iránt is teljes figyelemmel és fogékonysággal viseltetik. E hódoló tisztelgések alkalmával az uralkodó ajkairól jelentős nyilatkozatok hangzottak el. Különösen két fontos momentumra : az antisemitismusra s a nemzetiségi viszályokra nézve tett a király félremagyarázhatlan nyilatkozatokat, melyekért a békés fejlődés és magasabb állami érdekek szempontjából őszinte és mély hálával tartozunk. Mi az elsőt illeti, a kath. derűs küldöttségének a következő királyi szavak mondattak: » . . . örömmel használom fel ezen alkalmat is annak ismétlésére, hogy a kath. derűs kegyelmemre mindig számíthat, ha hagyományos, szent és békés hivatása szellemében és elzárkózva a politikai hullámzások szenvedélyeitől, hívei között a vallásos erkölcsiséget, testvéries békét és a törvény iránti tiszteletet ápolja és őket a nemzetiségi vagy felekezeti súrlódásoktól távol tartja.« Már nem először nyilatkozik ilyen szellemben a király, de fájdalom, szükséges és időszerű volt, hogy ismételje intő szavait. De ha soha nem nyilatkozott volna is e kérdésben, tőle mást nem várhattunk, mint amit bölcsen és határozottan Aradon is nyilvánított. A kath. derűs nagy részét bizonynyal nem éri gáncs ama társadalmi veszélyek felidézéséért, melyeket az antisemitismus gyűlöletes és kárhozatos neve alatt ismerni tanultunk, de egy bizonyos töredéke e cerusnak tagadhatlanul bűnös ebben. Ennek szóltak a királyi intőszavak. Jól megjegyezték a szent hivatásukról megfeledkezett urak, hogy a király a kath. egyház legfőbb védura, feltételtől tette függővé, azon kiapadhatlan kegyelmét, melyben a clerust s az egyházat mindig részesítette. Ha már a szentírás szelleme s a nemzet igazi, komoly érdekei iránt nem bírnak érzékkel, ha még hivatásuk sem tartja, vagy tartotta vissza őket, befolyásuknak oly irányban való érvényesítésétől, mely a törvénytiszteletet, a tulajdon szentségét ássa alá s általában tág kaput nyit a nép leggonoszabb szenvedélyének felkeltésére, legyenek legalább köteles tisztelettel azon atyai intelmek iránt, melyek attól származnak, ki tiszta vallásosság és katholikus érzelem tekintetében senkinek sem enged elsőséget. A nemzetiségi viszonyok tekintetében különös figyelmet érdemelnek ő felségének Pavel gör. kath. román püspök, Román Miron gör. keleti román metropolitának, Angyelics Germán szerb patriarchának és Tabajdinak, mint krassó-szörényi főispánnak beszédeire adottválaszai. Ezen ügyben sem először nyilatkozik ilyen értelemben a király. És meg vagyunk győződve — mert a viszonyok természetéből folyik — hogyha százszor volna is alkalma ilyen kérdésben nyilatkozni, lényegileg nem mondana és nem mondhatna mást, mint amit Aradon ezúttal is hangsúlyozott. Ennek daczára sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a fitogtatott lojalitás mellett is, fentartották magukat túlzó nemzetiségi körökben amaz oktalan velleitások, melyek distinguálni szoktak egyfelől haza, alkotmány és törvény, másfelől trón iránti hűség és ragaszkodás között. Az alkotmányos király ez alkalommal is értésére adta mindazoknak, akiket illet, hogy merőben téves úton járnak és agyafúrt distlectióikkal éppen nem felelnek meg szigorúan alkotmányos uralkodói intenzióinak. Pávelnek az »ország érdekét« emlegeté a király; Angyelics előtt pedig, kinek kifogástalan hazafisága ismeretes, »a legelismerésre méltóbb«-nak mondá azon módot, a melylyel a szerb egyházfejedelem és paptársai oda hatnak, hogy híveik »az ország hű polgárai legyenek.« — Román Miron előtt azon várakozásának adott kifejezést az uralkodó, hogy a román metropolita érsek és közeges egyházuk megszilárdítását »csak oly irányban fogják vezetni, mely a trón és haza... javának szolgáland.« — Tabajdi előtt pedig különösen a nemzetiségek testvéri egyetértését hangsúlyozá, mint olyant, mely által »legbiztosabban érhetik el változhatlan királyi kegyelmének fentartását.« Mindez elég világosan van mondva és óhajtandó, hogy azok, kik rendszeresen és szándékosan félreértik a király szavait, intenzióit, uralkodásának egész rendszerét és szellemét, nem csak, de számításból ezek iránt másokat is következetesen félrevezetni törekedtek, s még mindig törekednek, saját és fajbelieik érdekében végre megértsék a királyt és megértsenek minket is — hogy igy egymást érthessük, meg! 33 IFI 6 XI 30. Budapest, aug. 31. (A horvát tartománygyülés) ülésszaka ma ünnepélyesen befejeztetett. Az »Agramer Zeitung« ma érkezett számában Miskatovics képviselő következőleg ismerteti és méltatja ezen ülésszak lefolyását. »A tartománygyűlés tevékenységét majdnem szakadatlanul a legizgatóbb jelenetek kisérték, olykor a legveszélyesebb episodok szakították félbe, melyek a tartománygyűlést és Horvátország alkotmányát majd hogy az örvény szélére sodorták. Komoly veszélyek, izgalmas, emberfölötti erőfeszítések tekintetében egyik előző ülésszak sem mérkőzhetik ezzel. És mily reményteljesen indult meg ! A leghevesebb, legkíméletlenebb ellenségeskedések daczára nagy, tömör többség jött a tartománygyűlésbe. Horvátország történetének egyik legfontosabb eseménye elé néztünk, a határvidéki képviselők belépése elé, melyet jelentékeny áldozatok árán bár, de eszélylyel készített elő. Az élén olyan kormány állt, melynek feje nagy, általános tekintélynek örvendett, és melynek nagy tehetségű tagjai hosszú működésükben sok tapasztalatot szerezhettek; buzgóan, türelmetlenül készültek a reformmunkához, a közigazgatás és igazságszolgáltatás tökéletesítéséhez, az ország administratív és törvényhozói egységesítéséhez. A határvidéken a választások legjobb sikerrel mentek végbe. Ekkor előre nem látott szörnyű események álltak be, melyek feldúltak minden reményt, megbuktatták a kormányt, az ország élére korlátlan hatalmú biztost juttattak és Horvátország meg Magyarország közt oly antagonismust szültek, mely visszhangzott az egész tartományban, de leghatalmasabban a tartománygyűlésben. A tartománygyűlés többségének, a nemzeti pártnak, akkor hidegvért és higgadtságot kelle tanúsítania, hogy a két királyság közti teljes szakításnak elejét vegye, megmentse a törvényt, helyreállítsa és megszilárdítsa az alkotmányos állapotokat. Szerfölött nehéz feladat volt, ha tekintjük a nagy izgatottságot, mely mindkét országban uralkodott és a nehézségeket, melyekkel járt a két fél visszavonulása. Mindazonáltal sikerült az összes akadályokat legyőzni , türelem kellett hozzá és valóságos önmegtagadás. Igazi golgothai utat kelle a nemzeti pártnak megtennie. Az alkotmányos kormány élére egy viszonylag még fiatal mágnás állott, ki sok ideig a tartományon kívül élt és tartózkodó volt a bizalomnak elfogadásában és viszonzásában. Mikor a tartománygyűlés összegyűlt, a többség által visszaszorított elemek azt hitték, hogy hatalmukban és jogukban áll a fennálló jogviszonyokat egy csíny által halomra dönteni. Emezeknek fejükbe szállt a Zagoriában és a báni határvidéken kiütött parasztlázadás, amazokat pedig teljesen elcsüggesztette. A határvidéki képviselők, kik a kormány padjain nem azt a bánt találták, ki megválasztatásukat vezette, hanem a gyűlölködő, zilált pártok közé kerültek, teljesen elvesztették a vezérfonalat és akadtak néhányan közülök, akik aláírtak egy tiltakozást, mely végeredményben az alig egyesített tartományok szétszakítását jelentette. De ily módon a tartomány egysége és alkotmánya a legnagyobb veszélybe jutott, mely annál fenyegetőbb volt, mivel a tartománygyűlés és a bűn közt nem történhetett érintkezés, a pártok közti gyűlölködés pedig hevesebb volt, mint valaha. Ilyen akadályokkal szemben még több türelem, önmegtagadás és eszély kellett. És lassan kint ez is sikerült. Mellesleg a tisztviselői kar tekintélyének helyreállításáról is kellett gondoskodni. Az országban korábban az a tendencia uralkodott, hogy ezen tiszteletreméltó és fontos testület erkölcsileg és anyagilag emeltessék, belőle a nép hazafias, öntudatos jóltevői váljanak ki. Megkívántatott, hogy kötelességérzettel, hazafisággal testvéri engedelmességgel az ország javára működjenek. De némelyek közülök félreismerték feladatukat. Némelyeknél a kivívott szabadság passivitássá és lustasággá vált. Mikor megtörténtek a múlt évi aggasztó események, melyekkel csak a tisztviselők bátorsága és tekintélye szállhatott volna szembe, megtörtént, hogy némelyek közülök teljesen kivonták magukat a fegyelem alól. Az ég felé tekintettek, hogy a csillagokból kiolvassák a politikai constellátiók változandóságát. Egyik lábbal a másik politikai táborban álltak. Ilyen körülmények közt administratióról nem lehetett szó, pedig e nélkül minden országnak tönkre kell mennie. E tekintetben is lényeges a javulás mióta belátták, hogy a csillagok felé nézés mire sem vezet és hogy csak szilárd alapon lehet szilárdul állni. Igaz, hogy az itt leírt viszonyok közt nem volt tér más törvényhozói működésre. E tekintetben a lefolyt ülésszak szegényebb volt, mint minden előde, de érdemekben gazdagabb volt mint valamennyi együttvéve. Nagy és nehéz kötelességeket teljesített, elhárított az országról óriási veszélyeket. Soha sem lehet majd elfeledni, hogy megmentette a törvényes állapotokat, kiállotta a fiatal parlamentáris élet gyermekbetegségeit, az ország egységét a legsúlyosabb viszonyok közt megszilárdította és egymáshoz közel hozta a két testvérnépet. Nincs kétség benne, hogy a történet épen ebbe az ülésszakba fogja helyezni a horvát alkotmányos élet biztosításának és megszilárdításának időszakát. És az ország, mely le tudta győzni mindezen veszélyeket, átvergődött a nehézségek e tömkelegén, bizonyára hosszú, dicső életre van hivatva. Toulonban három hadihajó áll indulásra készen ; szeptember elején még 100 főnyi hadmérnöki legénységet küldenek Tonkingba, mely a chinai határon védműveket fog építeni. A szélsőbaloldali képviselők, kik múlt héten vagy tizenketten gyűltek össze, tegnap újabb gyűlést tartottak, melyre 29 képviselő jött el. Clémenceau nem volt ott. A gyűlés bizottságot küldött ki azzal az utasítással, hogy a köztársaság elnökét szólítsa fel a kamarák összehívására. Több megyegyűlés köszönetet szavazott a chinai vizeken működő csapatoknak. Budapest,aug.31.(China védőképessége.) Tekintettel arra, ami most a francziák és a chinaiak között történik, s ami a francziák, — bár az ostrom ágyúzás, halottak és sebesültek, hajók légberöpítése legkevésbbé sem nevezhetők békés dolgoknak, háborúnak nevezni vonakodnak, tehát ez az »állapot« ismét fölveti azt a kérdést, hogy tulajdonképen china hadserege, védőképessége miből áll ? China azonban olyan nagyon elzárt világ az európai szemek előtt, hogy az erről megjelent adatok legkevésbbé sem tarthatók megbízhatóknak. Kettőt azonban egészen bizonyosan tudunk, s az a Krupp-ágyuk száma, és a parti védművek ösmerése. Mind a kettő azért kiválóan érdekes, mert a »nem háború«, melyet Francziaország folytat, úgyis parti háború akar lenni csupán. Krupp szállított Chinának 586 ágyút, és pedig 362 tábori ágyút, 12 ostromágyut (12 cm.), 156 várágyut (12—21 cm.), 16 partágyut (21—24 cm.) és 40 hajóágyut (87—30.5 cm.) Ebből látható, hogy China a legkitűnőbb és legnagyobb mértékben és megfelelő tüzéranyaggal is van ellátva, csakhogy sem jó oktatói a tüzéreknek nincsenek, sem az ázsiai lustaság és roszgazdálkodás nem engedik, hogy ez a tüzéranyag kellőleg érvényesüljön. Más részről bizonyos, hogy China védművei a partvidékeken sokat haladtak, s a francziák nagyon sok nehézségbe fognak ütközni, ha a háború nagymérvűvé válik. Megjegyzendő, hogy e partművek fő czélja az, hogy Pekinget megvédjék, amelynek megtámadásáról nincs szó. A Peiho-torkolatban Taku meg van erősítve. Erődítései elnyúlnak északra Langboig (Pehiang), s Peihótól Tien-Csinig. Ez erődítések rendszere és felszerelése a németek által követett elveknek felel meg. Pecseli déli öblétől három erőd van Lai- Ceu mellett. A Jan-cse-kiang torkolatánál van Csin-king egész Yusungig, s Hiacsung-kiang mellett (Minkiang) állanak Fu-Cseu parti ütegei, melyeket a franczia hajóraj ágyúi különben már szétvertek. Kantont két erőd uralja: Dutch-Bolly (délen) és Breach- Folly (keleten). Si-kiang és Csu-kiang csatornarendszerét a megelőző szigetek számos ütege védi. A Shangai bejárat azon pontját, hol a »nagy fal« a Peczeli-öbölhöz ér, csak nemrég támadták meg. Végül megemlítendő, hogy Chinának nagyszámú torpedó hajója van; két éve állítottak föl Tien csinben torpedó iskolát, melyet egy német tanár vezetésére bíztak. Pécseli és Kanton öbleinél kétségkívül legerősebbek a védművek, s kétséges, hogy a francziák ezek fölött is olyan könyen lesznek-e úrrá, mint Fu-Cseu fölött. Budapest, aug. 31. (Courcel báró missiója.) A berlini franczia nagykövet varzini utazása élénken foglalkoztatja az európai sajtót. A »Kreuz-Zeitung« egyik levelezője szerint Courcel azért utazott Varzinba, hogy a birodalmi canczellárral megbeszélje a Congo-kérdést és kijelentse, hogy Francziaország támogatja a német gyarmati politikát. A »Vossische Zeitung« szerint Courcel báró az egyptomi és chinai ügyekről is értekezett Bismarck herczeggel, aki oda nyilatkozott, hogy e kérdésekben Német- és Francziaország közt nem forog fenn ellentét. A félhivatalos »Paris« azon lapok állításaival szemben, melyek német-franczia szövetség iránti értekezésről szóltak, a következőket írja : »Nem áll, hogy Courcel báró e kérdések valamelyikéről szólt volna. A két kormány kölcsönös helyzetét nem ismeri, aki feltételezi, hogy Francziaország a német politika czéljainak támogatása fejében a frankfurti szerződés nemzetgazdasági pontozatainak módosítását fogja kívánni. A való az, hogy a nagykövet a cancellárt felvilágosította a franczia kormánynak Chinára vonatkozó terveiről. Akkor, midőn Németország irántunk való magatartása által meggátolja hogy a mennyei birodalom ne számíthasson európai hatalom segélyére, természetes, hogy a franczia kormány becsületes kölcsönösséget tanúsít, amely a nemzeti becsületérzetnek nem eshetik nehezére, és a hatalmas szomszédot felvilágosítja fegyveres közbelépésének igazi jellegéről. Különben nem lesz felesleges megjegyezni, hogy Bismarck herczeg óhajtotta ez eszmecserét. Nem volt ott szó különös közlésekről egy későbbi szövetség tárgyában, sem nyílt alkudozásról az európai politika valamely pontjáról ; nem volt ez más mint kinyilvánítása annak, hogy Németország a chinai kérdésben feltétlenül semleges. Ez a jellemző nyilatkozat felelet lesz azon angol-chinai hazugságra, hogy Németország közvetítést, vagy ügyeibe való fenyegető beavatkozást tervez. A varziai öszszejövetelből csak egy következtetést lehet levonni: azt, hogy Francziaországnak szabadságában fog állni Chinában úgy fellépni, ahogy jónak látja és nem talál útjában hatalmat, mely ezen jogát elvitatná.« Pétervár, aug. 29. (Hadigyakorlatok. Reformok a hadseregben. Kormányozható léghajó.) Az előkelő világ elhagyta Pétervárt s a nyaralókban időz, melyek tündérkertek gyanánt veszik körül ez északi várost. Bár a késő nyári évad nagyon rövid itt, azért a nagy pompával és fényűzéssel épített nyaralókba és kertekbe mégis rengeteg pénz van beépítve. A legérdekesebb pont most Krasznoe Selo, az úgynevezett »vörös falu« közepén. Itt most nagy hadigyakorlatok tartottak. A hadgyakorlatok több napra terjedtek s mintegy öt mértföldnyi területen szétszórva voltak a tábori állások. Reggeltől estig szólt az ágyú s a merre csak jártunk, a vörös falu körüli helységek katonasággal voltak megrakva. Esténkint a nagy menetek után oly fáradtan jöttek haza a zászlóaljak, hogy szinte megesett az ember szive rajtuk. A Krasnoe Selo körül összpontosított hadak Vladimir Alexandrovics, a czár öcscse, parancsnoksága alatt álltak, de a tényleges fővezényletet Suvalov Pál, a philipoppoli győző vitte, ki alatt Driesen b., a császári gárda tábornoka és Barkay, az első hadtest parancsnoka álltak. ösz "CT LPOL 3D. Budapest, aug. 31. (A chinai viszály.) Említettük, hogy a franczia kormány Courbet tengernagynak szabad kezet adott a további hadmiveletekre nézve és eddig még nem érkezett arról hír, hogy a tengernagy milyen irányban indult. Tegnap Párisban minisztertanács volt, melyben Perry miniszterelnökön kívül részt vettek a hadügyi, a tengerészeti és a kereskedelmi miniszterek. A tengerészeti miniszter közölte Courbet legújabb jelentését, mire a minisztertanács a következő sürgönyt intézte a tengernagyhoz: »Az ország, mely önben a sontay-i győzte üdvözölte, új fegyvertényt köszön önnek. A köztársaság kormánya szerencsésnek érzi magát, hogy a nemzet hálájának kifejezését intézheti a bámulatra méltó legénységhez és annak vezéréhez. Jules Ferry összesen két hadtest, az egyik 32 zászlóaljjal és 21 lovas századdal s 88 ágyúval, a másik 29 zászlóaljjal, 24 lovasszázaddal és 74 ágyúval s mindkettő megfelelő műszaki csapatokkal operált. A hadgyakorlatokat számos külföldi tiszt nézte. Franciaországot Miribel tábornok, Renouard ezredes és Villeneuve Bargemond kapitány, Németországot Leczinszky tónok, Sperling és Eulenburg őrnagyok, Ausztria-Magyarországot Windischgräzeg, Mertens és Gorsetzky ezredesek, Olaszországot Sterpone tbnok és Radicati de Marmorito ezredes képviselték. Hogy az orosz hadsereg minő haladást tesz, azt a krasznocseli hadgyakorlatokon lehet legjobban megítélni. A czár is mindenkor kötelességének tartja e gyakorlatokon tanulmányozni legjobb csapatainak állapotát. III. Sándor czár különös előszeretettel viseltetik a hadi dolgok iránt. A hadgyakorlatok a lehetőségig csaták alakjában tartatnak. A tüzér gyakorlatoknál markírozni szokták a leszerelt ütegeket, sőt az egyes sebesülteket is. A czár maga is megjelölt egy ízben egy sebesült tüzért a jobb karján. Ez azonban ismét csak az ágyúhoz ugrik és balkezével tölt. A czár rákiált: »mit csinálsz te marha!« De ez visszafelel: »Maradt még egy karom, a melylyel a czárt szolgálhatom!« »Derék fiú vagy, megérdemlede kitüntetést« — szólt a czár és érdemkeresztet tűzött a katona mellére. Az ez idei hadgyakorlatok különös fontossággal bírnak, mivel a hadseregben történt számos újítást most akarnak először kipróbálni, így a lovasságnak jutott nagyobb szerepet. Finland partján is tartatik most nagy csapatösszpontosítás. Ott először tengeri ütközet, azután nagy szárazföldi csata tartatik Jamburg, Oranienbaum és Navra környékén. Aztán ez idén próbálnak ki több új találmányt is, melyek közül egyet-kettőt felemlíthetek. Schevelen tiszt egy igen elmés gépezetet talált fel, amelylyel a nagy hajóágyukat igen könnyen és gyorsan meg lehet tölteni. Előbb egy-egy ily ágyú töltésével 16—18 ember volt elfoglalva és 3 perez kellett a töltésre; a Schevelen-féle géppel 5 ember 15 másodpercz alatt megtölti és lövésre készen tartja az óriási ágyút. Egy másik találmány a villanyos léggömb, melylyel 68 kilométer távolra lehet hajóknak jelt adni. Az orosz tengernagyi hivatal e találmányt igen becsesnek tartja. Nem hagyhatom el a Kosztrovicz kapitány által feltalált kormányozható léghajó felemlítését sem. Pétervár mellett azokhtai katonai műhelyben állítanak elő most egy ily nagyobb léghajót, mely tökéletesen kormányozható, óránként 15 mértföldnyi utat tehet, 16 embert szerelvényekkel és egy 50 lóerejű gépet szállít. Látni való, hogy az orosz katonai fővezénylet nem idegenkedik a merész újításoktól s nem ellensége a hadászati reformoknak. Obrutcsej, Suvalov és Gurko meggyőződtek a balkáni hadjárat alatt arról, hogy korunkban a hadviselésnek új módját, a tudományos módszert kell alkalmazni. A S o 1 e i 1tpétervári tudósítója azt hiszi, hogy már nincs messze az az idő, amikor a szt-pétervári főtörzskar felül fogja múlni a berlinit. Az oroszoknak csak jó taktikusokra van szükségük, s ezeket most nevelni kezdik. III. Sándor czár roppant sokat ad erre. Ő a hadgyakorlatoknál éjnek idején alarmot fuvat s maga vezényli a hadsereget az éjjeli támadásra. A krasnocseloi táborban alig aludtak északa. Ez egy kissé kemény gyakorlat volt ugyan. De a katonák azért nem zúgolódtak. A király Aradon. Arad, aug. 31. Ő Felsége ma reggel 7 órakor a minoriták templomában rövid misét hallgatott, amelynél Németh czim. püspök pontifikált. Nagy közönség várakozott a királyra a templom előtt, ahova csakis a polgármester által meghívottak mehettek be. A templomban a szentély baloldalán menyezetes emelvény volt a király részére, aki két órakor megjelenve, ott báró Mondás főhadsegédével helyet foglalt. Az első padokban díszruhában ültek gróf Szapáry pénzügyminiszter, Tabajdy, Ormos, Hertelendy főispánok, Salacz polgármester, a környékbeli alispánok, a város előkelőségei, a katonaság részéről senki. A mise után ő Felsége távozott, elmenetelénél az összes jelenlevő papság által kikisérve. A király egyenest hazahajtatott és sokáig dolgozott. Ma délben sok fontos irattal futár indul Bécsbe. Arad, aug. 31. A király útja — a küldöttségek fogadtatása által, amelyre ő felsége ma szabad időt nyert — a lakosság minden rendének és rétegének leghatalmasabb hódolati tüntetésévé alakult, noha a király utazása ezúttal egész határozottan a zárgyakorlatok alkalmára, katonai jellegűnek volt tervezve. Már kilencz órakor nagy számban egybegyűltek a küldöttség tagjai, majdnem valamennyien díszes egyenruhában, a tábornokok magyar huszár egyenruhában, vagy teljes díszegyenruhában. A lépcsőház szorongásig telve volt , az elfogadási nagy teremben egymást követő sorban álltak a küldöttségek. A király a küldöttségeket nem saját lakosztályában fogadta, hanem az épület másik szárnyépületében, ahol a terem mellett két cereleterem rendeztetett be. A nagy teremben fel voltak állítva az udvari szolgák, a lépcső aljánál az udvari farrok, szintúgy a terem bejáratánál; a király elfogadó termében az ajtószárnynál állottak báró Mondel főhadsegéd, Friessen őrnagy szárnysegéd, továbbá gróf Szapáry Gyula és Jekefalussy mint tanácsos. Minden egyes sorra jövő küldöttség előtt burggendarmok nyitották ki a szárnyajtót s beeresztették a küldöttségi tagokat, kik a fogadtatás elmúlta után távozván, a király is visszavonult egy- két pillanatra a szomszéd terembe, hogy a készen tartott adandó feleleteket átolvassa és ha a következő küldöttség megjelent volt, a király előlépett, a terembe vezető ajtónál megállott és meghajlással üdvözölte őket. A küldöttségek ezalatt félkörben állást foglaltak, amelynek közepében állott a szónok. Az összes katonaság ma délelőtt bevonulván szállásaira, legelsőbben is valamennyi közös hadseregbeli tiszt, fogadtatott a honvédtisztekkel együttesen, József főherczeggel élükön, kit báró Nyáry ksért. Ő Felsége többekkel beszélgetett, maga a bemutatás 15 perczet vett igénybe. Ezután következett a róm. kath. papság üdvözlő küldöttsége, melynek nevében Németh czimz. püspök adott hódolatuk, ragaszkodásuk és szeretetüknek kifejezést. A katholikus clerus küldöttsége vezetőjének, Németh czimz. püspöknek üdvözlő beszédére ő Felsége a következőket válaszolta: »Szívesen fogadom a hadgyakorlatok közben is, melyek engem ezúttal ide vezettek, a szentegyház férfiaiban képviselt béke apostolait, s örömmel használom fel ezen alkalmat is annak ismétlésére, hogy a katholikus clerus kegyelmemre mindenkor számíthat, ha hagyományos szent és békés hivatása szellemében és elzárkózva a politikai hullámzások szenvedélyeitől, hivei közt a vallásos erkölcsiséget, testvéries békét és törvény iránti tiszteletet ápolja és őket a nemzetiségi vagy felekezeti súrlódásoktól távol tartja. Kövessék tehát — mint hinni akarom, hogy túlnyomó többségük eddig is követte — ezen irányt s mint jelenleg, úgy jövőben is nem csak köszönettel veendem hódolatukat és hűségük biztosítását, hanem — mint mondám — irányukban kegyelmem is változatlan fog maradni.« A görög kath. clerus nevében Pavel püspök üdvözölte ő Felségét, a királyt. Erre a király a következőket válaszolta: »Hódolatukat és hűségük biztosítását kegyesen fogadom és reményem, hogy mind önök, mind példájuk által helyes irányban vezetett híveik is ezen érzelmeket a trón, úgyszintén vallásuk és az ország érdekében mindenkor tetteikben is fogják tanúsítani.« A szerb görögkeleti clerus küldöttsége nevében Angyelies patriarcha német nyelven tartotta hódoló beszédét. Erre ő Felsége szintén német nyelven a következőképen felelt: „Ha ragaszkodásuk biztosítását szívesen fogadom, mivel annak őszinteségéről meg vagyok győződve s jól tudom, hogy Önök hívőik körében a legelismerésreméltóbb módon oda hatnak, hogy azok vallási s nemzetiségi érzelmeik sérelme nélkül az országhű polgárai legyenek. A jövőben is számitok hírsorsosaik részéről ezen hűségre s örömest biztosítom önöket további kegyes jóakaratomról. « A román görög keleti clerus nevében Román Miron metropolita a következő beszéddel üdvözölte ő felségét: »Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk. A magyarországi és erdélyi görög keleti román egyház nevében hódolatteljesen üdvözöljük Felségedet koronás királyunkat, atyailag gondoskodó védurunkat az országnak hívőink által tömören lakott eme vidékén. Papságunk és hívőink keblében az őseinktől öröklött legbecsesebb hagyomány, a Felséged fényes trónja iránti hűség és ragaszkodás, újabb tápot merít ez alkalommal annak tudatából, hogy habár Felséged, legkegyelmesebb urunk királyunk ezúttal kiválóan a mindenütt tiszteletet parancsoló vitéz hadseregére irányozza legmagasabb figyelmét: mindazonáltal emez atyai látogatásának kegye a hadsereg talaját, a vidék és környéke lakosságának összeségét is elárasztja boldogító sugaraival. Áldott és dicső legyen mindenkorra Felséged uralkodása! Bölcs atyai gondoskodása öntsön szellemi és anyagi erőt hazánk bű népeibe,hogy ezek alkotmányunk és törvényeink oltalma alatt fejlődhessenek, és a műveltség és közjólét hatalmával mindenkor egyesülten működhessenek drága hazánk felvirágzása. És a midőn mi a hazai gör. keleti román egyház őszinte érzelmeinek Felséged legkegyelmesebb személye és legmagasabb trónja iránti változhatlan szeretetének, hűségének, és ragaszkodásának újabb tanujeléül Felséged legkegyelmesebb színe előtt megjelenni bátorkodunk: kérve kérjük a mindenható Istent, hogy Felségedet hazánk és nemzeti egyházunk boldogítására a legjobb egészségben sokáig éltesse! Se traiesca Maiestatea Sa!« Erre ő Felsége ezeket felelte: »Kegyesen fogadom hódolatukat és hűségük biztosítását, mert nem kétlem, hogy egyházuknak mindinkább való megszilárdítását csak oly irányban fogják Önök vezetni, mely a trón és haza javának és híveik érdekeinek szolgáland. Legyenek meggyőződve, hogy ebbeli törekvéseikben kegyelmemre és oltalmamra mindenkor számíthatnak. « A református hitközségek nagyszámú küldöttsége nevében Széll Kálmán szalontai esperes intézett ő Felségéhez szép beszédet. Erre a király a következőképen felelt: »Mindenkor kedvesen fogadom a hazafias reformátusok hódolatát s legjobb kivánataimmal kisérem egyházuk uj szervezetének fejlődését. Legyenek meggyőződve változatlan kegyelmemről. » Az ágost. ev. hitfelekezet küldöttsége nevében Frint Lajos aradi lelkész adott hódolatuk és szeretetüknek ő Felsége előtt kifejezést. Erre ő Felsége igy válaszolt: »Köszönettel fogadom az ágostai hitvallásnak nevében tolmácsolt hódolatot s hűség biztosítását. Nem kétkedem ez érzelmek őszinteségében s azért szívesen biztosítom Önöket ez alkalommal is egyházuk s lelkészi műkő-