Nemzet, 1886. április (5. évfolyam, 1288-1316. szám)
1886-04-13 / 1300. szám
SztaraszTónia: Ferencaiek tere, Athenaeum-épület, I. emel®*. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK ■gy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. KIADÓ-HIVATAL! Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földsaint. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ................................. ............. 2 frt 8 hónapra .. .. ......................................... 6 > 6 hónapra .......................................... .. .. 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Egyes szám 2 kr. 1300. (103.) szám. Budapest, 1886. Kedd, április 13. évi folyam. Budapest, április 13. A képviselőházat ma interpellatiókra adott miniszteri válaszok és ezekre tett viszonválaszok foglalták el. A mai ülés harmadik, illetőleg első tárgya a tőzsdeadótörvényjavaslat indokolása holnapra maradt és Istóczy a holnapi ülésben fogja indokolni törvényjavaslatát. Kemény miniszter válaszolt előbb Horánszkynak az esztergomvidéki vasút tárgyában tett interpellátiójára s a ház a választ Horánszky replicája után tudomásul vette. Most Tisza Kálmán felelt nagy érdeklődés közt Herman Ottónak a máramarosi ügyet illető interpellatiójára s ez kölcsönzött a mai ülésnek érdeket. A miniszterelnök bőven kiterjeszkedett az interpellate kérdő pontjaira s több oldalról szerzett hivatalos értesülései alapján meggyőzően mutatta ki a máramarosi alispán ellen felhozott vádak tarthatatlanságát ; kiemelé, hogy Mihálka ellen hazaisági szempontokból sem tehet kifogást, mert a szebeni gyűlésre ment máramarosi románnak correct utasításokat adott s a szebeni programm nyilvánosságra kerülése után éppen Mihálka elnöklete alatt fejeztetett ki a kívánság, hogy a népiskolákban a magyar nyelv taníttassék. A kassai esküdtszék verdictje még nem jelenti azt, hogy az alipán ellen felhozott vádak be vannak bizonyítva, amint az esküdtszéki verdict természetéből is folyik. Elismerőleg nyilatkozott a miniszterelnök a mármarosi főispánról is. Hogy Mármarosban ostromállapotú volna, s hogy a kérvény aláírói elzáratnának, határozottan alaptalannak nyilvánítá a miniszterelnök. Herman Ottó s a miniszterelnök ez ügyben háromszor-háromszor váltottak szót, mire a ház tudomásul vette a miniszteri választ. (Nemcsak a szélsőbal, hanem a mérsékelt ellenzék is a tudomásul vétel ellen szavazott.) A főrendiház ma szintén tartott ülést s elfogadta a pénzügyi bíróságról szóló javaslatot. A főrendiház a húsvéti ünnep előtt már nem ülésezik. Ünnep után bizottságai május 4 én kezdik el munkálkodásukat. ORS Z Á G GY Ü L É S. A képviselőház ülése április 13-án. Az ülés kezdete déli 12 órakor. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Tibád Antal, Szathmáry György, és Tors Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán miniszterelnök, Kemény Gábor dr., Szapáry Gyula gr. Elnök jelenti, hogy a kassai sajtóbiróság Guttman Henrik panasza folytán Verhovay Gyula képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri; bemutatja "Vajda János alparéti lakosnak kérvényét, amelyben a reá elévülési határidőn túl kivetett illeték teljes törléséért folyamodik. A kérvényeket kiadták a mentelmi, illetőleg a kérvényi bizottságnak. Csávossy Béla előadó benyújtja a gazdasági bizottságnak a ház márczius havi költségvetésére és a pénztári kimutatásra vonatkozó jelentéseket az illető jegyzőkönyvekkel együtt. A jelentéseket holnap fogják tárgyalni. Elnök : T. ház ! Istóczy Győző képviselő úr egy hozzám intézett levélben kéri a t. házat, méltóztassék azon jogát, hogy ő ápril 14-én indokolhassa törvényjavaslatát, fentartani, minthogy társaival, kik szintén aláírták ezen törvényjavaslatot, abban egyezett meg, hogy ápril 14-én fogja az indokolást megtenni. Minthogy erre a képviselő úrnak teljes joga van, kérem a t. házat, méltóztassanak beleegyezni abba, hogy Istóczy Győző t. képviselő úr holnap indokolhassa törvényjavaslatát. Következik a napirend a közmunka és közlekedésügyi miniszter válasza Horánszky Nándor képviselő interpellációjára. Kemény Gábor dr. közmunka- és közlekedési miniszter: T. ház! Horánszky Nándor t. képviselő úr, 3 pontból álló interpellate intézett hozzám a budapest-esztergomi vasút tárgyában. Az első pont így hangzik: »Mily stádiumban vannak az esztergomvidéki vasút létesítése iránt évek óta folytatott tárgyalások?« Engedje meg a t. ház, hogy anélkül, hogy hosszas taglalásokba bocsátkoznám, ezen vasút ügyét kezdettől fogva egy pár szóval megvilágosítsam. (Halljuk!) 1880-ban előmunkálati engedély kéretett egy Budapesttől Vörösváron át Esztergomig menő vasútra. Az előmunkálati engedély meg is adatott, de már akkori hivatalbeli elődöm figyelmeztette az előmunkálati engedélyt megnyerőket, hogy a kormány körében tárgyalások folynak a budapest-szőnyi vasút kiépítése iránt és hogy ez a vasút esetleg befolyással lehet a budapest-esztergomi vasút kiépítésére. A minisztérium kebelében a tárgyalások tovább folytattatván, egy terv merült fel, amely Esztergomot is érintve vezette volna a fővonalat tovább. Ezt követte egy második tervezet, amely később el is fogadtatott és amely az egyenes irányt kívánta megtartani és amely szerint, ezen irányból kiágazólag Torbágytól volna egy szárnyvonal Esztergomig vezetendő. Később azonban midőn a budapest-szőnyi vonal véglegesen megállapíttatott, a Torbágy-Esztergomi tervezett szárnyvonal elejtetett és pedig azért, mert ez a fővonalnak nem nélkülözhetetlen kiegészítő része, amennyiben ez, habár fontos is, mégsem egyéb, mint vicinális vasút és azért, mert ez jelentékeny összegbe, az akkori számítások szerint 3.500.000 írtba került volna, sőt attól lehetett tartani, hogy e vonal kiépítésének költsége a 4 milliót is elérte volna. Ennek következtében miután a kormány, oly vicinális vasutat, amely állami garantia mellett építendő ki, már akkor is nem szívesen ajánlott, nem maradt egyéb hátra, mint a fővonalra szorítkozni és erre vonatkozólag nyújtani be a törvényjavaslatot. Az előmunkálatra engedélyt nyerők, később pedig ezek jogutódai a tervezett vasút előmunkálatait a vonatozásra nézve elkészítették. Ezek azonban határozottan hibásak voltak, amennyiben az volt tervezve, hogy Esztergomból jövőleg, Ó-Budán felül a Duna partjára vezettessék a vasút. E terv szerint tehát az azon irányból jövő utasok, podgyász és kőszén küldemények, a fővárostól bizonyos távolságra tétettek volna le, ami kétségkívül igen hátrányos lett volna. Ez később akként igazíttatott ki, hogy a tervezett vasút a déli vaspálya indóházába vezettessék be, ahonnan az részint közvetlenül, részint pedig az összekötő híd által összeköttetésbe jött volna a fővárosnak balparti részével tehát a régi Pesttel. Az első tervezet szerint a kanyar- és emelkedési viszonyok hibásak voltak és nagy nehézségekkel jártak, mennyiben az emelkedés 20 permille volt és a kanyarok igen élesek volának. Később a tanulmányok folytattatván, az emelkedés leszállittatott annyira, hogy az jelenleg Esztergom felől jőve, tehát azon irányban, ahonnan a nagyobb teher szállittatik a fővárosba, 12,5 per mille, ami már most megfelelőnek tekinthető. Megvizsgáltatván a tervek és a kormány által jóváhagyatván, már 1883-ban azon ponton volt az ügy, hogy a vasút kiépíttessék. De megakadt a cautio letételének kérdésében, mely a vasutat illetőleg 150.000 forintban lett megállapítva. Az illető concessionarius több, számára kitűzött terminust nem tartott be, igy tehát a kormány tulajdonképen nem volt obligábtan. De más szintén nem volt, aki ugyane vonalra kívánt volna pályázni, amíg nem a múlt évben érkezett be egy ajánlat, amely nem e vonalra, hanem a Torbágytól Esztergomba terjedő vonalra nézve kért előmunkálati engedélyt. Erre vissza fogok még térni, most csak azt kívánom még megjegyezni, hogy a múlt év végén a concessionarius kimutatta azt, hogy összeköttetésben van egy jelentékeny pénzházzal, mely az esetben, ha feltételei teljesítettnek, kész a vasutat maga kiépíttetni. Ez irányban a tárgyalások jelenleg folynak s remélem, hogy hosszú időt semmi esetre sem fognak igénybe venni és azzal az ügy ezt illetőleg el fog dőlni. Úgy hiszem, ezekben válaszoltam azon kérdésre, hogy mily állapotban van a budapest-esztergomi vasút kérdése. A t. képviselő úr második kérdése ez : »Mi az oka annak, hogy az esztergom-horbágyi helyi érdekű vasút előmunkálati engedélye iránt, többek által még a múlt évben beadott kérvény máig sem intéztetek el?« Ennek az az oka, hogy érintkezésben maradtunk az említett concessionariusokkal, daczára annak, hogy jogilag megszűnt az azoknak adott előmunkálati engedély érvényessége. Láttam ugyanis, hogy mind jobb és jobb terveket tud bemutatni és végül ki tudja mutatni azt is, hogy jelentékeny pénzházzal van öszszeköttetésben, amely eventualiter hajlandó kiépíteni a vasutat. Ezért nem akartam más concessionariussal tárgyalni, aki egy szerintem kevésbbé kedvező irányban építene, amelyre nézve egészen új munkálatokat kellett volna kezdeni és keresztül kellett volna vinni az ügyet mindazon a nehézségeken, melyek az ily vasút létesítésével össze vannak kötve. Említettem, hogy a torbágyi vonalat kevésbé előnyösnek tartom, és ezt ismételhetem. A Budapest- Torbágy-esztergomi összeköttetést Budapest-esztergomi összeköttetésnek nem fogadhatom el. Szívesen elismerem, hogy ipari szempontból az is fontos. Nagyon jól tudom, hogy ama völgyben, melyen a vonal keresztül vezetne, egy előre törekvő tevékeny társulatnak van terepe, melynek támogatására szívesen megteszek mindent, amit törvényes hatáskörömben tehetek. De azt nem fogadhatom el, hogy a budapest-torbágy-esztergomi összeköttetés ugyanaz, mint a budapest-esztergomi, minthogy amaz majdnem olyan hosszú, mint a budapest-vácz-esztergomi, tehát azzal nem nyerne Budapest és nem nyerne Esztergom sem. Az a különbség is volna e kétféle összeköttetés között, hogy annál a budapest-torbágy-esztergomi összeköttetésnél a vasút Torbágyig szárnyvonalon menne és csak Torbágytól beljebb fővonalon, mig Esztergom- Nánától odáig csak fővonalon kellene mennie, így időnyereség a személyszállításra nézve amannál az összeköttetésnél alig volna. A teherszállításra különösen a kőszénre nézve is kérdés, hogy melyik vonal előnyösebb? Az a vonal, mely tervezve van közvetlenül Budapest és Esztergom közt, hamarabb éri el a telepet, amelynek egyik része Dorognál, a másik része az Annavölgyben van. Az egyik összeköttetés a főtelep keleti oldalán, a másik annak nyugati oldalán menne el de az utóbbin a kőszéntelepek közelebb esnének a fővároshoz. Továbbá azt gondolom, hogy az is bír fontossággal, hogy abban az irányban oly helyek vannak, melyek nyári lakók építésére alkalmasak, míg a másik irányban ilyenek nincsenek, márpedig egy főváros környékén ily lakások létesíthetése közegészségi szempontból is óhajtandó. Én kétségkívül előnyt adtam az esztergom-budapesti közvetlen összeköttetésnek, s ennélfogva nem nagyon sürgettem a másik irányt, melyet hátrányosabbnak tartok. Azt mondhatja valaki, hogy én egyik vagy másik irány mellett ezen esetben pressiót gyakoroltam. Igenis azt tettem és azt gondolom, nemcsak én, de minden közlekedési miniszter kell, hogy egyszer másszor pressiót gyakoroljon bizonyos irányok mellett és ellen. És őszintén bevallom, hogy ezen pressió gyakorlásában egészen azon határig megyek el, hogy nem egy előmunkálati engedély kiadását határozottan megtagadom vasútpolitikai szempontból, ha az a fogalmi politikával ellenkezik. Harmadik kérdése a t. képviselő úrnak ez .Meddig szándékozik még a miniszter úr akadályozni az Esztergom vidéki érdekeltséget abban, hogy magán úgy, amint tud, segíthessen.« Már bátor voltam említeni, hogy reményem, hogy jobbra vagy balra eldől ez ügy, de azt nem merem állítani, hogy azzal végződik, hogy ki fog építtetni a vonal azon irányban, melyben tervezve van. Rövid időn eldől a dolog azon hát mögött levő pénzerővel is és akkor lesz mód arra, hogy új tárgyalások indíttassanak meg. Egyébiránt legkevésbé sem kívánok e tekintetben titkolózni, s kijelentem, hogy azon leszek, hogy ha mások építik is e vasutat, ugyanezen irányt tartsák meg, mert ez irányt előnyösebbnek tartom, mint a másikat. Azt legkevésbbé sem kívánom eszközölni , hogy az Annavölgyben soha se legyen vasút, de ha az esztergombudapesti összeköttetésről van szó, kijelentem, hogy ezt rövidebbnek, czélirányosabbnak tartom. Ezekben kívántam válaszolni a képviselő úr interpellációjára. Kérem a t.házat méltóztassék válalaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor mindenelőtt kijelenti, hogy szerinte czélszerűbb az esztergom-horbágyi összeköttetés, mint a közvetlen esztergom-budapesti. De rá nézve különben egyedül az érdekes, hogy azt a vasutat gyorsan építik-e ki ? A miniszternek azon állítása, hogy ez a vasút csupán vicinális vasút fontosságával fog bírni, nem fogadható el. Amidőn a kormány a torbágy-esztergomi vasutat tervezte, szárnyvonalat is akart építeni, tehát országos fontosságúnak tartotta eleve. Emlékeztet arra, hogy a budaszőnyi vasút kiépítését mennyire sürgették annak idején Budapest összes iparosai, akik azt bizonynyal nem cselekedték volna, ha vicinális vasútról van szó. Ami a most folyó tárgyalások harmaros befejezésének ígérését illeti, ezzel megelégednék, de minthogy a miniszter a megkezdett úton akar haladni tovább is, amiben magánérdekek támogatását látja a közérdekkel szemben, a választ tudomásul nem veheti. Ebben különben szomorú jelét látja az időnek, azon légkörnek, melyben közéletünk mozog. Ezért a miniszter válaszát tudomásul nem veheti. (Helyeslés balfelől.) Kemény Gábor b. közmunka és közlekedésügyi miniszter: T. ház! Csak azt kívánom megjegyezni, hogy én eléggé határozottan hangsúlyoztam, hogy a közügy szempontja és a közforgalom érdeke az, ami engem vezet. Méltóztassék meghinni, semmi néven nevezendő személyes tekintet nincs, mely inkább arra vezethetne, hogy a másik irány mellett lépjek fel és azt mozdítsam elő. Erős meggyőződésem, hogy ez az irány helyesebb a közügy szempontjából, melyet törvényes eszközökkel lehetőleg elő kívánok mozdítani, azért kérem a t. házat, nyilatkozatom tudomásul vételére. (Helyeslés jobbfelől.) Horánszky Nándor csak annyit jelent ki, hogy valószínűleg lesz még alkalma adatokkal bizonyítani azt, amit ma állított. A választ tudomásul nem veszi. A ház többsége a miniszter válaszát tudomásul veszi. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Hermann Ottó képviselő úr intézett hozzám egy interpellation melyet, miután mégis bizonyos idő előtt létetvén, talán, nem is lehet már a t. ház emlékében, bátor lesz mindenek előtt felolvasni. (Olvassa)Van,o injomrtitt, vogy isTiT.1111 a sajtóperben, melyet Mihálka László Mármarosmegye alispánja Hollósy István szerkesztő és megyebizottsági tag ellen indított s a mely a kassai kir. törvényszék mint sajtóbiróság előtt 1885. évi május hó 11-ik és következő napjain letárgyaltatott Mihálka László mint köztisztviselő ellen a bizonyítási eljárás foganatosíttatott ? Van-e tudomása, hogy a bizonyítási eljárás oly tényeket derített fel, melyek az esküdtszéket és ennek során az ítélő törvényszéket arra bízták, hogy a rágalmazás vádját teljesen elejtse ? Van-e tudomása, hogy szakértő tanuk hit alatt tett vallomása alapján többek között kiderült az, hogy Mihálka László mint közbirtokossági elnök törvényt szegett, ezt mint alispán helyben hagyta miáltal Borsa és Visó egykor vagyonos községek koldusbotra jutottak. Van-e tudomása, hogy a bizonyítási eljárás során kiderült az, hogy a magyar állam sarokköve ellen irányzott dákoromán mozgalom elhatalmasodott ? Van-e tudomása a visszaélések egész sorozatairól, amelyeket a bizonyítási eljárás földerített ? Ha van ezekről tudomása: mi volt az ok, hogy a felelősségre való tekintetből a szükséges intézkedéseket meg nem tette ? Ha nincsen tudomása, szándékozik-e a felelősség elvénél fogva vizsgálatot indítani és esetleg számon kérni Mármaros megye főispánját a felügyelet megszegéséért és szándékozik-e általában a törvényszerű eljárást foganatosítani, ezáltal Mármaros megyének a békés fejlődés feltételeit, sértett közérzületének a törvényes elégtételt megadni? Tehát, a sajtóperről és annak folyamáról hivatalos értesüléssel nem bírtam, mert az a maga rendje szerint az esküdtszék előtt folyt le, s a bíróság nem lelt okot arra, hogy a közigazgatási hatóság közbelépését utólagosan felhívja. Azon ügyek az ő egészükben, amint a sajtóbíróság előtt folytak, egyéni panasz folytán sem jutottak elém. Egyes, ott felmerült esetekre nézve kapcsolatosan másokkal, a sajtóperben is megnevezett Hollósy úr, gondolom, kilenc pontban foglalt panasza került ugyan Mármaros megye közgyűlése elé, de ezeket a közgyűlés alaptalanoknak találta és épen azért semmi különös intézkedésnek szükségét fennforogni nem látta. Leszek ugyan bátor, ha kell és ha szükségesnek mutatkozik, illustrativul egy pár esetet is felhozni. (Halljuk!) Különben meg kívánom jegyezni, hogy az interpelláció megtétele folytán az igazságügyminiszer útján megszereztem a sajtóbírósági adatokat, valamint felvilágosítást szereztem az illető alispán és főispán útján; ezeknek alapján leszek bátor azokat előadni, amiket válaszolni fogok. De mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a képviselő úr azt, hogy az esküdtszék kimondotta, hogy nincsen rágalom, már úgy látszik venni, hogy ezáltal be van bizonyítva, hogy azok, amik az alispánról állíttattak, valók. Ezt t. képviselőház, nem lehet elfogadni. (Úgy van jobbfelől). Én igen jól tudok és mindnyájan tudunk eseteket, midőn az ily rágalmazás vádja alól a vádlott felmentetett, pedig a rágalmazás ténye valóban megvolt; de azon vádak és ráfogások, melyek miatt a rágalmazás vádja emeltetett, semmi esetre bebizonyítottaknak nem tekintettek , mert egyáltalán azt, hogy valaki a rágalmazás vádja alól az illető sajtóbíróság útján fölmentetett, azt hiszem, a vádló ellen bűnbizonyitéknak elfogadni semmi szin alatt nem lehet. (Helyeslés jobbfelől). A mi már a dolgot főbb pontjaiban illeti, mert az egyik fővád a borsai és visói erdőknek Mihálka alispán, mint közbirtokossági elnök általi elpusztítása s ennek folytán azon községeknek elszegényedése, az előttem levő adatok alapján mondhatom, hogy a borsai erdő, melynek az alispán 1878-tól 1882-ig volt közbirtokossági elnöke, annyira pusztíttatott már a század elején, hogy egyszer kormánybiztos is küldetett ki, később pedig 1813-ban máris azonkívül egész sorozata következik az intézkedéseknek — hatósági rendszabályok alkalmaztattak az erdőpusztítás ellen. Később bekövetkezett az, hogy 1863-ban, mikor a közbirtokosság már az adót sem volt képes megfizetni, az akkori hatóság nagymérvű faeladást rendelt el a közbirtokosság rovására azon erdőkből; de már 1865-ben — mert több év során kellett volna egy bizonyos mennyiségű fának kiszolgáltattatnia — az, aki a vételt tette, kérte magát — és ezt meg is nyerte — felmentetni a szerződés alól; miután azokban az erdőkben fa, amelyet felhasználni lehetne, nem létezik. Gondolom, ezekkel szemben azt mondani, hogy az erdőelpusztítás azon négy év alatt, tehát Mihálka alispán által történt, mégsem lehet. Hasonló a helyzet a vissói erdőben, azon különbséggel, hogy ott az állam is érdekelve lévén, mégis elejétől fogva az állami erdőhivatalok útján korlátoztatott a fa pusztítás, úgy, hogy az oly nagy mérvűvé nem válhatott mint a borsai erdőben. Ami a községek elszegényítését illeti és ami némileg az alispáni és erdőközbirtokossági elnöki helyzetre is vonatkozik, mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy azon erdők nem községi erdők tehát nem mint ilyenek a rendes hatósági felügyelet alatt levő erdők, hanem közbirtokossági erdők, ami azok természetére és az irántuk követendő eljárásra nézve okvetlenül igen nagy különbséget tesz ma is, de tett még sokkal inkább az erdőtörvény behozatala előtt. De ami a közbirtokosság károsítását illeti, adatok feküsznek előttem erre nézve is, melyek bizonyítják, hogy míg 1878. előtt ismét oly helyzetben volt a közbirtokosság, hogy erdejük után az erdei adót sem bírták fizetni , 1878 — 1882-ig Mihálka működése alatt az adó megfizetésén kívül a borsai közbirtokosságnak 12 ezer néhány száz, avisornak 9 ezer néhány száz forint jövedelem volt biztosítva, amint ezt a beterjesztett iratok és számadások igazolják. Visszatérve arra, amit már említettem, hogy minő az erdők természete és minő befolyása van annak a hatósági eljárásra, meg kívánom még jegyezni azt, hogy épen ezen általam említett szempont vezethette Máramaros megyét, hogy midőn ugyancsak Hollósy bizottsági tag úr által fölvettetett a kérdés, hogy a közbirtokossági elnökség és az alispáni hivatal incompatibilis, igen nagy többséggel elvetették ezen indítványt. De mindennek daczára az alispán lemondott, maga is látva, hogy nem teljesítheti teendőit, és csak e közbirtokosság egyhangú kérelmére tartotta meg az elnökséget; a belügyminisztérium pedig már 1885-ben épen ezen megyei végzés folytán kimondotta, hogy az alispán felszólítandó, hogy mondjon le az elnökségről, mert ha nem incompatibilis is a két állás, de egy emantAmrtir füünimit „atír—- -------. -Ginek folytán az alispán a borsai és vissói közbirtokossági elnökségtől tényleg visszalépett. Gondolom, még két kisebb közbirtokosságban élnök addig, míg lebonyolíttatnak az ott függőben levő ügyek. Ez a tényállás az erdőkre nézve. Ami az egyes panaszokat illeti, itt mindenre kiterjeszkedni, azt hiszem, aligha lehetne czélszerű és szükséges. De ott van pl. az a panasz, hogy a borsai és a vissói regálét szabályellenesen adta ki. A borsaira nézve itt van kezemnél azon megyei végzés, mely a haszonbérbe adás iránt az illetők előterjesztésére hozatott, itt vannak a meghirdetésről szóló bizonylatok. Az tehát szabályellenesen kéz alatt ki nem adatott. A vissói regale pedig, ha jól tudom, a görög egyesült egyháznak van átengedve, és nem is Mihálka alispán úr által adatott ki. Ilyenek azon vádak is, amelyek egy hídépítésre vonatkoznak, pl. ahol ki van derítve a teljes correct eljárás, s ilyenek mindazok, melyek concret, megfogható alakban terjesztetvén fel, lehető volt, hogy azok nyomai és az azokra vonatkozó bizonylatok iránt biztos tudomást szerezni lehessen. Egyébiránt, hogy az interpellációnak ezen részével végezzek, biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy bárhol és bárki által történjenek visszaélések, azok általam törvényes hatáskörömben mindig a legnagyobb szigorral fognak üldöztetni. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) De arra is kérem a képviselő urat, figyelmeztesse az illetőket, hogy visszaélések orvoslásánál, valamely vidéken a béke és nyugalom megőrzésének módja nem az, hogy az ügy oly fórum elébe vitessék, mely azt részleteiben eldönteni nem képes, hanem, ha vannak körülmények, ha pl. az illető Hajóssy bizottsági tagot a sajtóper folyamán büntetendő cselekményeket vél látni, ott van a rendes bíró, ha közigazgatásilag megtorlandókat, ott van a közigazgatósági hatóság, amely bizonyosan nem fog senkit kímélni, ha a felszólalás nem úgy történik, mint azon bizottságitag urnak általam említett egy-két felszólalása a hatóságok ellen bizonylatok nélkül, hanem úgy, hogy azok nyomán eljárni lehessen. De azt az állást sem a bíró sem a közigazgatási hatóság el nem foglalhatja, hogy ha valaki vádoltatik, azt már azért bűnösnek is tekintse. (Helyeslés jobbfelől.) Miután a t. képviselő úr a főispánt is érintette, határozottan mondhatom, hogy eddig legalább semmi legkisebb okom sincsen a főispán ellen, a felügyelet vagy az vizsgálat elmulasztása miatt eljárást indítani. Én egész működéséből úgy ismerem, mint olyant, ki felügyelői kötelességét pontosan teljesíti, s épen az erdőpusztítási kérdésekben is, épen mert látta fontosságát annak, hogy ezen ügyek rendeztessenek, és miután az új erdőtörvény lehetővé tette, hogy az erdőpusztítások meggátoltassanak, a közigazgatási bizottság erdészeti osztályának vezetésére maga vállalkozott. Sajnálom, hogy nincs itt a kereskedelmi miniszter. collegám, de bármikor megkérdezheti tőle, vagy az erdészeti osztálytól, hogy ez a főispán nem jár-e el kellő szigorral és erélylyel, és nem teljesíti-e mindazt, amit hatáskörében teljesíteni köteles ? (Helyeslés jobbfelől.) Még egy igen súlyos vád emeltetett Mihálka alispán úr ellen. Úgy állíttatik oda, mint a ki a magyar, román és orosz faj közt, amely Mármarosban — el lehet mondani — eddig mindig példás egyetértésben élt, ő zavarólag hatna, mintha az állam sarkérdekeit megtámadó valamely mozgalomnak élén, mint annak előmozdítója állana, és ha jól emlékszem, a t. képviselő úr ezen alkalomból, felemlítette a legutóbbi képviselő választásokat is. Én azt gondolom t. képviselőház, hogy az, akinek háta mögött egy a megyei közpályán megfutott hosszú hivatalos működés áll, arra nézve csakugyan lehet és kell bizonyítéknak lenni, ha ő oly irányban rosszul működött vagy hatott volna. De viszont nem érdemli, hogy rossz működéssel vádoltassék, amikor ez róla ki nem mutatható, sőt ellenkezőleg, felmutattatik éppen az, hogy a szebeni híres congressus alkalmából ő volt az, aki a máramarosi követnek tanácsoló módon jó utasítást adott, és midőn azon hires szebeni határozat létre jött, az ő elnöklete alatt történt a tiltakozás az ellen és az ő elnöklete alatt kérték a máramarosi románok, hogy az iskolákban a magyar nyelv tanítása behozassék. (Helyeslés a jobb oldalon.) Az utolsó képviselő választásoknál, 1. képviselőház, igaz, ő az egyik kerületben egy magyar képviselőjelölttel szemben egy román ajkú megválasztását támogatta és az meg is választatott. Ha valaki, én bizonyosan sajnálom, mert egy a szabadelvű párthoz tartozott és annak kebelében szeretett és becsült magyar képviselő bukott meg miatta. De talán mégis igazat fognak nekem adni a t. képviselő urak, hogy maga az az egy tény, hogy valaki román fajból eredő ellenzéki képviselőt választat meg egy kormánypárti magyar képviselővel szemben, mégis hazaárulásnak nem tekinthető. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Én legalább, ki — amint önök mondják — mindent csak a választások érdekében teszek és mindenkit kegyetlenül megfenyítek, aki ebben nem paríroz, abban okot arra, hogy ellene vizsgálatot indítsak, vagy hogy elítéljem, vagy róla kezemet levegyem és ne védjem a méltatlan vádak ellen, nem találok. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Herman Ottó mély sajnálatát fejezi ki a fölött, amit a miniszterelnök az esküdtszék ítéletéről mondott. Ez nem államférfi cselekedet volt. A miniszter adatait rossz forrásból merítette s information épp onnan vette, ahova a vád irányult. Az erdőpusztítás századok óta folyt — ő nem erre fekteti a súlyt, de arra, hogy az alispán zár alá tett erdőbirtokokat irtatott ki, mint a földbirtokosság elnöke, s amit mint alispánnak meg kellett volna védelmeznie, pusztította azt is. Russzapolyána községe a földbirtokosokkal pert folytatott, melynek eredménye egyezségképen az volt, hogy a község 80,000 forintért megkapja a kovaszinczi erdőt. A bíróság zár alá vetette az erdőt, hogy legyen a községnek miből fizetnie a vételdíjat, s ma még semmi megfizetve nincs, és egy szál fa az erdőből meg nem maradt. Ezt pedig Mihálka alispán tétette, mint alispán és a közbirtokosság feje. A kassai esküdtszék ítéletében Mihálka nem kapott elégtételt, s a miniszter válasza a Mármarosban lobogó tűzre csak olajat önt. Ennek pedig oka egyedül a miniszterelnök, aki még erőhatalommal is megvédi a maga hivatalnokait. Mármarosba most is teljesen ukáz állapotok uralkodnak. Az alispán teljes,llően törvényt és zsarnokosítani. Ott 15 polgár bejelentett népgyülést, engedélyt kérve rá s erre az engedélyt csak azon föltétel alatt akarták megadni, hogy az aláírók álljanak jót az egész népgyülésért. (Élénk helyeslés jobbról.) De ennek a népgyülésnek egyetlen óhaja az volt, hogy pártatlan vizsgálat indíttassék. S a népgyűlés után a polgármester a főispán megbízásából ukázban követelte Jakobovich Miklós népgyülési elnöktől a gyűlés jegyzőkönyvét, hogy az a belügyminiszterhez fölküldessék. (Közbekiáltások: Hát aztán ?) A szolgabírák elfogják azokat, akik a kérvényt aláírták, s aki az ívet tartotta, azt lázító czimén bepörölték. 200 tagú küldöttség készült Budapestre, s nincs a terrorismusnak az a neme, amit el nem követtek, hogy ezt lehetetlenné tegyék. A miniszter beismeri azt, hogy ő adott ki egy rendeletet, mely szerint az alispáni állással a közbirtokossági elnökség össze nem fér. S mi az oka annak, hogy a lengyel zsidóság száma a megyében legutóbb megötvenszeresedett ? Ezt csupán az okozta, hogy fának szállításával üzérkednek. A főispánra semmi megjegyzése nincs. A miniszter bizonynyal jól megválogatta, hogy kit tett főispánnak arra a nehéz pontra. Valószínűleg akként tekinti a miniszter a dolgot, hogy az alispán nem értesülhet mindenről, s azért az alispán ellenzéki jelöltjét azért utasította vissza, mert — bocsánat a szóért, jelzője ez volt, hogy — magyar kutya. A lehóczkai tanító azt hirette erről a jelöltről, hogy, ha megválasztják, a királylyal együtt ki fogja rabolni a népet, hát ne válaszszák meg. A csendőrség följelentette a dolgot, a bíróság elé is vette — de nem hozott benne ítéletet soha. Miért ? Ki tussolta el ezt az ügyet ? Hivatkozik a szebeni 1881-ki conventiculum emlékiratára, melynek minden pontja hazaárulás. Szármarosban, a mint a kezébe jutott aláírások bizonyítják, nem a román és orosz nép viseltetik gyűlölettel a haza ellen, de az intelligentia. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Hivatkozik a legutóbb történt államügyészi nyilatkozatra is, amely egyenest államellenes. S minthogy mindez állapotok okozójának, vagy eltürőjének és föntartójának Mihálkát tartja, s mert nem akarja ezt a rendkívül fontos ügyet csak úgy futtában elintézni, a miniszterelnök válaszát tudomásul nem veszi, s kéri annak napirendre kitűzését. (Élénk helyeslés balfelől.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Mindenek előtt tiltakoznom kell a képviselő úr azon felfogása ellen — és azt hiszem, hogy talán csak azért élt azon kifejezéssel, mert nem értette jól szavaimat — mintha én az esküdtszék verdietjét megtámadtam, vagy kicsinyeltem volna. Én csak azt constatáltam, hogy az esküdtek verdietje nem teszi azokat, amik valakiről állíttattak, bebizonyítottakká, miután az esküdtek nem a fölött ítélnek, ami állíttatik, mert hiszen ez a sajtóbírósági eljárás körében az ő elhatározásuk alá nem is esik, ők csak saját impressiójukat mondják ki a felől, volt-e vagy sem rágalom. (Igaz! ügy van a jobboldalon.) De verdietjük ezen állított bűntényre nézve bizonyítékul, azt hiszem, csakugyan nem tekinthető (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) és ebben az esküdtszékek verdictje irányában semmi néven nevezendő tiszteletlenség nincs kimondva. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. A képviselő úr felfogása tehát, azt hiszem félreértésen alapult s mint olyant utasítom magamtól vissza. Ami a továbbiakat illeti, tehát, azokra nézve most nem szándékozom részletekbe bocsátkozni, mert ezen ügyet itt elbírálni nem lehet. Azt azonban tartozom constatálni, hogy több oldalról beszerzett informatiókon alapuló tudomásom szerint, egyre