Nemzet, 1887. február (6. évfolyam, 1589-1616. szám)

1887-02-14 / 1602. szám

SzERKeszTŐBÉP, S'*reno*rek­ tere, Athenaeum-épület, 2. emelet. A lep szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK wgf Mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Egyes szám 2 kr. 1602. (44.) szám. Reggeli kiadás. — ZiABe-aiVATAi.: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földzsíR. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budar­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra .......................... 8 frt 3 hónapra 6 » 6 hónapra 18 » Az esti kiadás postai különküldéseért fillfl­­fizetés havonként 85 kr., negyedévenként 1 . Egyes szám 2 kr. Budapest, 1887. Hétfő, február 14. II. évi folyam. Budapest, február 13. Mint a »Bud. Corr.«-nek Bécsből távira­­tozzák, Tisza Kálmán miniszterelnök, ki Tar­­kovics államtitkár és Wekerle miniszteri ta­nácsossal itt időzik, ma délelőtt 10 órakor ő felsége által egy óráig tartó kihallgatáson fo­gadtatott. Délben a miniszterelnök, gr. Kál­­noky külügyminiszter és Szögyény osztály­főnökkel értekezett, 2 órakor Tisza minisz­terelnök rövid megbeszélést tartott gr. Taaffe miniszterelnökkel és 3-tól 4-ig gr. Kálnoky külügyminiszter elnöklete alatt a hadügymi­nisztériumban közös miniszteri értekezlet volt, melyen a közös minisztereken kívül még részt vettek Tisza és gr. Taaffe miniszterel­nökök, dr. Orczy, ő felsége személye körüli miniszter és Dunajewszky pénzügyminiszter. A conferentiát holnap, esetleg ő felsége el­nöklete alatt, folytatni fogják. Tisza minisz­terelnök holnap este szándékozik viszsza­­utazni Budapestre. Az osztrák reichsrabh képviselőházának bankügyi albizottsága, mint olvasóink vasár­napi számunk táviratából értesültek, a bank­­statutum tárgyalása közben az eredeti kormányjavaslat azon intézkedését, mely sze­rint a bank jegyei egyik oldalukon német, másik oldalukon azonos magyar szöveggel bírjanak, megváltoztatta s elfogadta Trojan indítványát, mely abban culminál, hogy a bankjegy osztrák (német szövegű) oldalán a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok minden tartományi nyelvén sza­vakkal is jeleztessék a bankjegy értéke. Az eredeti javaslat elfogadására szavaztak: Dr. Herbst, dr. Sturm, dr. Magg és dr. Bilinski. Trojan módosítványa mellett dr. Trojan, dr. Fanderlck, Hausner és dr. Toklukar; az albi­zottság elnöke dr. Rieger volt, a­ki, mint említők, a módosítás mellett döntött. A N. Fr. Pr. e határozat kommentálására a következő­ket írja: A pénzügyminiszter azonnal elhagyta a termet és izgatottsága mutatta, mily kellemetlen reá nézve e határozat. Ezen módosítás jelentősége abban rejlik, hogy a szláv képviselők a kormány azon utalása ál­tal, hogy e módosítás által nehézségek gördíttetnek a kiegyezés elé, nem engedték kapacitáltatni magukat. A ház és a kiegyezési bizottság elemeit tekintetbe véve, a plénumban a bankügyi albizottság mai hatá­rozata megváltoztatását lehetségesnek tartjuk ugyan, ez incidens politikai consequentiáját azonban abban találhatni meg, hogy a mai siker fel fogja bátorítani a cseheket, a cseh bankszöveg iránt ápolt, már-már elejtett kívánságuk fentartására. S mindenesetre jel­lemző világot vet ez eset a kormány viszonyára a többséghez. BELFÖLD, Budapest, febr. 13. (A képviselőház ülése.) A képviselőház holnap, február hó 14-én, hétfőn, d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A földművelés-, ipar és kereskedelmi minisztérium költ­ségvetésének folytatólagos tárgyalása , esetleg a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcza költségveté­sének tárgyalása. Budapest, febr. 12. (Az országgyűlési szabadelvű párt.) Az országgyűlési szabadelvű párt, ma d. u. 6 órakor, V­i­z­s­o­l­y­i elnöklete alatt tartott értekezletén a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium költségvetését tárgyalta s azt O­r­s­z­á­g­h Sándor előadó tüzetes indokolása és Trefort minisz­ter felszólalása után úgy átalánosságban, mint részle­teiben vita nélkül elfogadta. Ezzel az értekezlet — melyen a minisztérium részéről Berzeviczy Albert ál­lamtitkár is jelen volt — véget ért. Budapest, febr. 13. (Az or­sz. független­ség­i és 48-as párt felhívása.) Az országgyű­lési függetlenségi és 48-as pártnak f. hó 12-én tar­tott ülésében elfogadták a képviselő választások al­kalmával párthíveikhez intézendő felhívás szövegezését. E felhívásból mely Irányi Dániel elnök és dr. Matko­­vich Tivadar jegyző aláírásával ellátva ma jelent meg, a »Budapest« nyomán a következőket emeljük ki: A felhívás hangsúlyozza, hogy a választók ezentúl öt évre küldik képviselőjüket az országgyűlésre, s hogy a nemzet az eddiginél ritkábban gyakorolhatja az ügyeihez való hozzászólás jogát. Ez nem le­hetne kívánatos az oly többségnek, mely a nem­zeti akarat valódi kifejezése akar lenni. A párt hangsúlyozta, hogy e változtatást ellenezte, de hiába. A szavazó­polgár öt évre veti el a koc­kát ha­zája sorsa fölött, s ez idő alatt sokat lehet tenni a haza javára, ha az elhatározás hatalma azoknak jut, a­kik vissza akarják szerezni az ország önálló állami létét, függetlenségének föltételeit, s meg akarják való­sítani azt, hogy a nemzet önmaga rendelkezzék, ide­gen befolyástól mentsen, vére és vagyona fölött; de sokat lehet tenni a nemzet kárára, ha a mérsékelt ellenzék jut a kormányra, amely buzgón és kitartás­sal küzdött ugyan a kormány hatalmi túlterjesz­kedése, könnyelmű pazarlása, újabb jogcsorbításai és számos más káros törekvése ellen ;­de a­mely mégis annyi tapasztalat s a tények világos tanúsága daczára és bizalmatlanul a nemzet erejében, önmegadással ra­gaszkodik azon közjogi alaphoz, melyen a kormány és pártja is áll ; még többet lehet tenni a nemzet ká­rára, ha a jelenlegi kormány marad az uralmon. Ezért felszólítja a párt választókat, hogy sorakozzanak a 48-iki elvek megvalósításának zászlaja alá. A felhí­vás visszapillantást vet a husz éves közjogi alapra, mely bénító közjogi köteléket, közösügyi terheket s válságos pénzügyi helyzetet eredményezett És ezen helyzetben — úgymond — látjuk borulni külügyi lábhatárt. A párt bízik a nemzet életerejé­ben és küzdelme diadalában, de nyugodtab­ban nézhetne a jövő esélyei elé, ha saját nemzeti, ma­gyar hadserege volna. A felhívás ezután a külön vám­terület mellett kardoskodik. A húsz évi működéshez szegődött a közszabadság csorbítása, a központi ha­­talom túlterjeszkedése; számos ügy, mely bírói eljá­rás biztosítékait követeli, a kormánypárt legfőbb fokú elhatározása alá helyeztetett; a főrendiház, a társa­dalmi osztályok elkülönítését előmozdító módon szer­­veztetett; a főispánok mindenhatósága megalkotta­tott­­ a képviselői mandátumot pedig meg­hoszab­­bították. »De — úgymond — bármely eszközökkel rendelkezzék a hatalom, mely hazánkat szomorú helyzetébe juttatta: erős akarat, szilárd elhatározás és kitartással, megszabadulhat a nemzet a lidércz nyomástól, mely annyi időn át szabad föllélegzésére nehezedik. Ha felébred csüggetegségéből és közönyé­ből ; ha akarja, hogy Magyarország virágzó népnek legyen, szabad, független hazája; ha akarja, hogy szabad és boldog utódok áldj­ák­ a hazájuk’javán rendü­­letletlenül munkáló elődeik emlékét, akkor el kell fordulnia azon közjogi alaptól, a­mely az uralmon levő párt által mind veszélyesebb irányban fej­lesztve s az ily irányú fejlesztést lehetővé téve, annyi bajt, annyi romlást hozott. Ál­landóan ragaszkodunk azon meggyőződésünkhöz, hogy bármily kérdés merüljön fel hazánk érdekében, csak a valódi szabadelvűség, a szabadság, egyenlőség testvériség szellemében oldható meg üdvösen. Ragasz­kodunk ezen meggyőződésünkhöz, melynek vezérlete alatt, mindenkor gondosan, megfigyelve, s buzgón szi­vünkön hordva, a nép jogos panaszait s óhajait, áll­­­atosan törekedtünk bajai és szenvedései or­voslására és tesszük ezt buzgón és odaadással továbbra is. A­kik, ellentétben e meggyőződé­sünkkel, ellentétben elveink e lényeges részével, a függetlenség jelszavával lépnek elétek, de a bajok és szomorú helyzet fő okát, nem közjogi alap és kormány hibáiban látva, egy faj vagy felekezet működésében keresik, kik e meggyőződésük által vezettetve, készek a közjogi kérdésnek alárendelt fontosságot tulajdo­nítani és bennünket támadva, készek működé­sünk gyengítésére hatni, azok önkénytelenül is, az uralmon levő pártnak tesznek szolgálatot. És azoknak, kik akarják, hogy a kormány és pártja uralma megszűnjék; kik, ha egyébből nem, húsz év szomorú eredményéből meggyőződtek, hogy bajaink és válságos helyzetünk fő oka ezeknek működésében s uralmában s a jelen káros politikai rendszerben fek­szik , s a­kik ennélfogva akarják, hogy hazánk önálló­ságának függetlenségének zászlaja diadalra jusson, azoknak el kell fordulniuk a párttól, mely bár függet­lenséginek vallja magát, de a függetlenségi és 48-as zászló harczosainak támadói közzé tartozik.« Budapest, febr. 13. (A belvárosi füg­getlenségi párt szervezkedése.) A IV-ik kerületben szavazati joggal bíró s a függetlenségi és 48-as párthoz tartozók, Irányi Dániel elnöklete alatt ma tartották párttá alakuló ülésüket, a függet­lenségi és 48-as párt körének helyiségében. A vá­lasztók csekély számban jelentek meg, alig voltak 30-an. Jelen voltak: Irányi Dániel, Komjáthy Béla, Degré Alajos, Halász Géza, Olay Lajos stb. A tanácskozás vezetésére elnöknek Irányi Dánielt választották meg, a jegyzőkönyv szerkesztésével pe­dig Melba Kálmánt bízták meg. Az elnök meg­nyitván az ülést, fölemlíté, hogy a választóknak oly csekély számban történt megjelenését annak tulaj­donítja, hogy a meghívót csak két lapban tették közzé. A jövő ülést falragaszokon is hirdetni fogják és reméli, hogy arra a választók tömegesen fognak megjelenni. Mindenekelőtt szüksé­ges, hogy a belvárosi függetlenségi és 48-as párt megalakulását jelentse ki. Fölkéri tehát a jelenlevő­ket, hogy a párt megalakulását mondják ki. (Helyes­lés.) Szükséges továbbá, hogy állandó elnök, alelnök, jegyző és pénztáros választassák. Komjáthy Béla és Hét­s Ödön a választások megejtését nem tartják czélszerűnek, mivel a választók oly kis számban jelentek meg.­­ Melba Kálmán megjegyzi, hogy valahányszor a párt egy - egy mozgal­mat megindított, mindig kevesen voltak, s s csak később tömörültek nagyobb és nagyobb szám­ban. Indítványozza, hogy alakuljon meg a párt és kezdje meg az actiót ma. Halász Géza szükségesnek látja, hogy a párt megalakuljon, a választmánynak és az alelnöknek választását később is eszközölhetik. Indítványozza, hogy állandó elnöknek Irányi Dániel, jegyzőnek pedig Melha Kálmán választassák meg. Ez indítvány elfogadása után Pártos Béla indítványozza, hogy mondja ki az ülés, hogy a párt — mint ilyen — megalakult s a további intézkedésekkel Irányi Dá­niel és Melha Kálmán bizassék meg. Hets Ödön aján­latosnak tartja, hogy a választók teljes névjegyzékét mielőbb megszerezzék, hogy aztán minden egyes vá­lasztónak megküldhessék a meghívót. Halász Géza felszólalása után abban állapodtak meg, hogy a bel­városi függetlenségi és 48-as párt megalakulnak je­lenti ki magát s a megválasztott elnök és jegyző gond­jaira bizza, hogy a választók a jövő ülésen minél na­gyobb számban jelenjenek meg. Sz.-Fehérvár, febr. 8. (A közigazgatósá­gi bizottság ülése.) [Saját levelezőnk­től.] Fehérmegye közigazgatási bizottsága ma tar­totta rendes havi ülését, C­z­i­r­á­k­y Béla gr. főispán elnöklete alatt. Az ülés főbb mozzanatait a követke­zőkben jelezhetem: Matusz Károly verebi jegyző már egy éve van az orsz. tébolydában, melynek igazgató­sága őt gyógyíthatlan elmebetegnek declarálta. E bi­zonyítvány alapján az alispán őt egyszerűen elmozdította állásától. Ezen intézkedés ellen Ma­tusz gondnoka felebbezett s a mai ülésen Szüts Arthur főjegyző, mint referens azon indítványt tette, hogy az alispáni határozat oldassék fel s az ügy tétessék át a nyugdíj választmány­hoz, mely azután Matuszt gyógyithatlan elme­­betegsége folytán nyugdíjazni fogja. Ezen indítvány K­é­g­i György és S­i­­­s Gyula orsz. képviselők pár­toló hozzászólása folytán el is fogadtatott, mint olyan, mely a humanismusnak leginkább megfelel.­­ T­a­s­s­y Béla árvaszéki elnök az isztiméri ár­va­t­á­z hanyag kezeléséről tett jelentést, hozzátéve, hogy az egész községben nincs egyetlen ember, a­ki az árvatár vezetésére kellő szellemi képességgel bírna. A bizottság el is határozta, hogy ezen indok­nál fogva az isztiméri árvatár központosítását hozza javaslatba a belügyminiszternél.­­ Adonyban moz­galom indult meg arra nézve, hogy ott adóhiva­tal állittassék fel. Miután ennek létesítése mind a közönségre, mind a kincstárra előnyösnek mutatkozik, a bizottság az adófelügyelő javaslatára az eszmét pártolólag terjeszti a pénzügyi igazgatóság elé. — A gesztesi uradalom gazdatisztjeinek nyugdíjalapja 1872. óta adómentességet élvezett, miután az akkor működő adóbizottság adómentesnek nyilvánította. A székesfehérvári adófelügyelőség egy betáblázási eset alkalmából tudomására jött e körülménynek és ezen egylet földhitelintézeti zálogleveleit és magán egyé­neknél lévő pénzeit öt évre visszamenőleg megadóz­tatta. Az adófelügyelőség főbb indokai ezek voltak : a gesztesi urad. nyugdíjalap nem vonható az 1875. évi XX. t. sz. 2. §-ának 7. pontjában foglalt közjóté­konysági intézmények közé s hivatkozik a vasúti és gőz­­hajózási vállalatok nyugdíjalapjaira, úgy a pápai ref. collégium tanári karának nyugdíjalapjára,melyek mint magánegyletek nem élveznek adómentességet. Ezen felfogással szemben foglalt állást W­e­r­­­b­e­­­m Salamon, ki azt mondá, hogy a kifizetett nyugdíjak levonandók az adóalapból, mert az azok élvezői úgyis fizetnek IV. oszt. kereseti adót, vagyis csak a nyug­díj kötelezettségeken kívü­l előálló tisztajövedelem volna megadóztatandó, mert ilyenformán ugyanazon jövedelem után az egylet is fizetné az adót, meg az is, a­ki azt élvezi. A bizottság Wertheim nézetét tette magáévá, melylyel szemben Dobos János L. adófel­ügyelő felebbezést jelentett be a pénzügyi közig. bí­rósághoz. — A vicinális utak rendezésére a bizottság gróf Cziráky Antal, Kégl György, Meszlény Benedek, az alispán, főmérnök és fő­számvevőből álló albizottságot küldte ki. — Gróf Festetich Benna kir. tanfelügyelő jelentette, hogy a magyar nyelv sikeres tanításáról győződött meg Puszta-Zámoron és Sóskuton, sőt ez utóbbi helyen az állam és község segélyével mihamar egy óvodát fog felállítani. Viszont a Sóskuton működő zugiskola bezáratását javasolta, mit a bizottság elrendelt s fo­ganatosításával a járási főszolgabirót bízta meg. AUSZTRIA, Budapest, febr. 13. (Szakadás a német clubban.) Mint Bécsből jelentik, a német clubban kitört válság, melyről már említést tettünk, befejezést nyert. Az antisemita képviselők Steinwender vezetése alatt elhagyták a német clubot. Összesen tizenhét képviselő lépett ki a club kötelékéből, amelyben mint­egy harminc­ képviselő marad, kiket nagyobbára a német-cseh választókerületek tiszteltek meg a mandá­tummal. Knotz képviselő, ki egy ideig habozott, ma­radj­on-e, nem-e, megmaradt a pártban. A tegnapi ülés lefolyása igen viharos volt, Weitloff előterjesztette a nemzeti liberális bizottság által kidolgozott ja­vaslatot , mely szerint a jövőben a német club a német-osztrák clubbal bensőbb viszonyba lép, mint aminőben eddig volt. Az antisemiták mindent elkövettek ez indítvány ellen. Először is Steinwender a tárgyalás elnapolását sürgette, mert a clubtagok nem voltak előzetesen értesítve. De Angerer kijelen­tette, hogy a liberálisok nem lehetnek együtt, egy clubban Steinwenderrel és pártjával s ezért az antise­miták kiválása kívánatos. A vita erre elvesztette par­lamenti jellegét. Nagy zaj és lárma keletkezett s csak nagy nehezen volt keresztülvihető a szavazás. A je­lenlevők 23 szavazattal 14 ellenében az elnapo­­lási indítványt elvetették. Erre az antisemiták közül többen, Steinwenderrel együtt elhagyták a termet. Egyesek kijelentették, hogy mandátumaikról lemon­danak. Ezután Abeitloff indokolta előbb beterjesz­tett indítványát, kiterjeszkedvén az antisemita kér­désre, s hangsúlyozta, hogy a club az antisemitákkal nem árulhat egy gyékényen. E beszéd alatt még azok az antisemiták is eltávoztak, a­kik az előbb nem moz­dultak helyükről. Weitloff indítványa 21 szavazattal 2 ellenében elfogadtatott. A clubból a következő kép­viselők léptek ki: Steinwender, Derschatta, Richter Foregger, Fuss, Prade, Furtmüller, Stingl, Garnhaft, Pernerstorfer, Roser, Bareuther, Wenzlitzke. TD 'CT LFDL ID. Budapest, febr. 13. (A bolgár válság.) Hogy a bolgár válságnak vége vettessék, a bolgár kormány — mint egy sophiai távirat jelenti — elha­tározta, hogy a régensségbe egy Zankov-párti vezér­­egyéniséget fogad be, ha az európai kabinetek elfo­gadható jelöltet hoznak javaslatba. Budapest, febr. 13. (Oroszország és Ro­mánia.) Katkov ur most már kiterjeszti kaczérko­­dásait Romániára s lapjában mindenféle jóval kecseg­teti az esetre, ha a kis királyság a hatalmas czár ta­nácsaira hallgat. A legérdekesebb e magatartásban az, hogy a St. Peterburgskija Vjedomosti« ezen ki­váló előnyöket egy orosz osztrák-magyar háború es­hetősége szempontjából fedezi föl. Bölcs tanácsaiból ide iktatunk egy részt: »Lehet-e állítani, h­­gy vélekedik Katkov úr lapja — az elvitázhatatlan tényeknek ellent nem mondva, hogy Romániát osztrák-orosz háború eseté­ben veszély fenyegeti? Ki ne tudná, hogy a leg­szigorúbb semlegesség megtartása Ro­mánia részére a leghasznosabb út, me­lyen szomszédjainak háborúskodása alkalmával élhet. Az ilyen semlegesség biztosítaná területe teljes ép­ségét, sőt ha Mars szekere végig gördülne is Románia kukoric­ásain és szőlőin, akkor is csak ő volna a nyer­tes, mert a szenvedett károkért és a szál­lítás fejében csak úgy özönlene a gaz­dák zsebébe az arany. Ellenben, ha részt fog venni a háborúban, nagyon sokat fog koc­káztatni. Károly király ne feledje, hogy azok a kedvező viszo­nyok nem fognak ismétlődni, a­melyekkel az 1877. évi háború kínálta Romániát. Esztelen volna a feltevés, hogy Romániát »Európa« háta mögött épp úgy fog­ják biztosítani a veszedelem ellen, mint a minő b­i­z­­tos állást foglalt el az utolsó háború­ban Oroszország háta mögött. Az új há­ború elkerülhetetlen voltáról Károly király nyilván csak úgy van meggyőződve, akár Kálnok­ gróf, s ekkor Románia előtt két út van: vagy megtartani a teljes semlegességet, vagy magára venni a felelősség rá eső részét, mely annál nagyobb, minél kisebb a bábomban részt vevő fél. Hogy pedig Románia tisz­teletet gerjeszszen semlegessége iránt, nem magazin­fegyvereket kellene rendelnie, hanem még azokat a fegyvereket is a kemenetébe dobnia, melyeket az utolsó háborúban Oroszország bőke­zűsége juttatott neki. Orosz szempontból inkább örülni, mint boszankodni kell azon, hogy Ro­mánia nem akarja követni a józan ész szavát, az ő semlegessége megkötné kezünket, ha ok vetetl­enül dél-nyugat felé kellene nyomulnunk, míg e semleges­ség hiánya megnyitja számunkra Dobrudsát, s a bá­tor kalarasok aligha fogják megakadályozni a straté­giai terv végrehajtását, ha az a román területen való átvonulást fogja megkövetelni. Nem kételkedünk, hogy Bécs kegyei s fenyegetései terelik Romániát arra a kalandos útra, melyre most lép, csakhogy Bu­karestben ne áltassák magukat, a­mi a koc­káztatást illeti, Románia nem Bulgária, sőt nem is Szerbia, s ha ez utóbbiaknak nem fog bűnül felrovatni kor­mány­férfiaik tévedése, ha az elámított vagy az erővel eltérített szlávok megtartják a tékozló fiút megillető jogot, a románoknak ilyen joguk nem volt s nem is lesz, s azok a kegyek, melyekért schwarzenberg pénzzel hajlandók fizetni, ugyanúgy elvehetők tőlük, a­hogy megadattak nekik. Oroszor­szág erős kezei Romániává tömörítették Moldvát és Oláhországot, ezek a kezek elég erősek tulajdon alko­tásuk szétrobbantására, és »Európa« nem fog tüzbe menni Károly királyért, Ausztria pedig . . . Legjob­ban tenné Románia, ha nem támaszkodnék Bécs párt­fogására«. . . Táviratok. Berlin, febr. 13. A »Nor­dd. Alig. Ztg.« a következőket írja: Ép azok, kik váltig állítják, hogy a catholica egyháznak útjait és czéljait legjobban és legmélyrehatóbban felismerték, mutatják ki, hogy a pápa legújabb akaratnyilvánítását és annak hordere­­jét nem képesek átérteni. Az nem kívánható, hogy a septennatus nagy fontosságát mi reánk nézve, a vati­­kánban is ép úgy ítéljék meg a mint azt mi tesszük, mert a curia, álláspontjánál fogva, a septennatust csakis a műveit államok mint társadalmi tényezők pathologiai állapota symptomájának tekinti. A pápa kívánatosnak látta tehát, hogy a septennatus kérdé­sének alkalmából latba vesse szavát az államrend ér­dekében, mely az ellenzéki törekvések által veszélyez­tetve van. Windhorst azon álarcz alatt, hogy az egy­ház hűséges fia, évtizedeken át harczolt a catholicis­­musra nézve ép úgy, mint az államra életfeltételt képező eszme — az autoritás eszméje ellen. Jacobini levele, a pápa óvása, a nevével való visszaélés ellen, egyszersmind azonban végrehajtása ama pápai encyclicának, melyben a politikai pártok pellengérre állíttatnak. A szentszék ismételten kite­­zést adott a német birodalom iránt táplált érdeklő­désének, és rosszul értelmezik, ha annak diplomatiai indokokat tulajdonítanak. A pápa azért óhajtja a né­met birodalom fentartását, mivel azt a béke és rend érdekében szükségesnek látja és mivel hivatva van őrködni afelett, hogy mindenki valóban alattvalója le­gyen ama felsőbbségnek, melynek hatalma alá tar­tozik. Róma, febr. 12. (Éjjel.) Az »Opinione« szerint a király ma délelőtt Robillant gróffal értekezett. Hir szerint, a király ez értekezés következtében este arra határozta el magát, hogy Depretist a kormány megalakításával megbízza. Depretis szükségesnek látja, hogy Robillant gróf állandóan megtartsa a külügyek vezetését. Róma, febr. 13. Hiteles kútfő nyomán jelentik, hogy a király Depretist megbízta, hogy Robillanttal egyetértőleg alakítsa meg a kormányt. Berlin, febr. 13. A »Nationalzeitung« Péter­­várról közli, hogy az orosz czár a legközelebb múlt napokban igen barátságos tartalmú levelet intézett a német császárhoz. Berlin, febr. 13. Széchenyi gróf nagykö­­vetnél a febr. 14-ére kitűzött bál nem fog megtartatni, miután a gróf gyermekei vörhenyben fekszenek. Meran febr. 13. Lichnowsky herczeg főperjel meghalt. (Lichnowsky Robert Richard Fortunatur Maria bg született 1822. november 7-én. Egyházi pályára lépett, ahol egymás után érték a kitüntetések. A pápa házi prelátusává nevezte ki. Utóbb az olmützi káptalan kanonokja lett.) Újvidék, febr. 13. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) A Váczon izgatás vádja alapján hozott törvényes es­küdtszéki ítélet következtében 3 hónapi fogságot töl­tött T­o­m­i­c­s, a »Zasztava« szerkesztője tisztele­tére nagyszerű lakomát hirdettek tegnap estére a szerb túlzók. Azt mondták, hogy legalább 2000 em­ber lesz jelen, ami azonban a valóságban 300-ra ol­vadt le. Ezek között sem a mérsékelt szerb elem, sem az úgynevezett szerb középpárt intelligenciája nem volt képviselve, a legnagyobb részük iparosokból és parasztokból állt, meg fiatal jogász és tanuló elemek­ből. Részt vett a lakomán, melyet táncz követett, 60—70 asszony is. A lakoma alatt semminő állam­ellenes nyilatkozat nem történt. Az első pohárkö­szöntőt Papadics bizottsági elnök mondotta az uralkodóra. Felköszöntötték ezután Tomicsot szerb, német, cseh és orosz nyelven, — az orosz beszédet egy Markovics nevű jogász mondotta, — míg a »Zasztava« szerkesztőségének egyik tagja magyar be­szédet mondott a szerb-magyar barátságra. A la­koma további lefolyása általában bizonyos socia­­lista jelleggel birt. Húsz socialista német munkás vett részt a lakomán Obermüller vezetése alatt; hangoztatták a szerb és német elem összetar­tását, a testvériség és emberiség eszméit social­­etikus árnyalattal. Tüntetés a lakomán sem az állam, sem a kormány ellen nem volt; a rendőrség egyébként gon­dosan őrködött. A vidékről, daczára annak, hogy az ünnepélyt a »Zasztava« már hetek óta hirdette, csak mintegy 20-an jöttek be. Az itteni szerbek közt élénk megbeszélés tárgyát képezi e lakoma. Törvényes íté­let alapján szenvedett fogságbüntetés kiállása után hazatérő embert így ünnepelni, bizony csakis a zsarnok Magyarország járma alatt lehetséges. Nagyvárad, febr. 13. A nagyváradi ügyvédi ka­­mara ma tartotta évi közgyűlését, R­­­t­ó­k Zsigmond elnöklete alatt. A választmány évi jelentésében figye­lemre méltó elveket fejteget az ügyvédség független­ségére a jogi szakoktatásra és az ügyvédi rendtartás reformjára nézve. A jelentés kívánja, hogy az ügyvédi kamarába való felvétel felett az ügyvédi testület le­gyen jogosítva határozni s a kir. curia felebbe­­zési hatósága e tekintetben kizárassék ; a fe­gyelmi jogot minden fegyelmi ügyben, az ügyész­ség és bíróság beavatkozása nélkül, az ügyvédi ka­marák gyakorolhassák; a kamara választmánya egyes ügyvédek ellen s ügyvédi eljárások köré­ben elkövetett hatósági sérelmek megtorlása végett is felléphessen; a bírságolás jogát a bíróságok helyett, a kamara tagjai irányában, a kamara gyakorolhassa, gondnokokat és védőket a választmány rendelhessen ki s a szólásszabadság biztosittassék. A közgyűlés a Ritók által szerkesztett választmányi jelentést elfo­gadta, s elhatározta, hogy azt felterjeszti az igazság­ügyminiszterhez. Ezután a kamara belügyei nyertek elintézést. Trieszt, febr. 13. A »Lloyd« társulat »Achille« nevű gőzöse ma reggel fél hat órakor Alexandriából ide érkezett. HÍREK. Február 13. — Kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Szécsey Lajos végzett erdészeti académiai hall­gatót közalapítványi erdő­gyakornokká nevezte ki . Gazdasági tudósítók. A földmivelés-, ipar- és ke­reskedelemügyi miniszter Schobel József nagyszebeni la­kost, Szeben megye szebeni járására, Biró Bertalan gortva-kisfaludi lakost pedig Görgötmegye sima-szécsi járására, az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bizta meg. — A honvédség köréből. Eichenwald Ede 15. sz. honvéd-féldandárbeli szabadságolt állományú hadnagy­nak, Dr. Eisner József 9-ik számú honvéd-gyalogdan­­dárbeli szabads. állam. segédorvosnak, és dr. Seeman Antal 26-ik sz. honvéd gyalogféldandárbeli szabadságolt állományú főorvosnak a honvédség kötelékéből kérelme­zett kilépésük, a védkötelezettség teljesítése utáig viselt rendfokozatuknak megtartása nélkül, népfölkelési köte­lezettségüknek fentartása mellett, megengedtetett. — ügyvédi kamara. A budapesti ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy Reviczky János ügyvéd a kamara lajstromába folytatólag felvétetett. Tolnai Antal budapesti ügyvéd és kamarai tag, önkéntes le­mondása, illetve a fiumei kir. törvényszékhez bíróvá tör­tént kineveztetése folytán a fenti lajstromból kitörölte­tett s ügyvédi iratai dr. Králik Lajos budapesti ügyvéd és kamarai tagnak adattak át. — Alapszabály megerősítések. A Tokajvidéki róm. kath. néptanító egyesület alapszabályai, valamint a banni kereskedők társaskörének alapszabályai a bemu­tatási záradékkal elláttattak. — A miniszter köszönete. A vallás és közoktatás­ügyi miniszter köszönetét nyilvánította özv. báró Gerli­­czy Vinczéné szül. Sztankovánszky Erzsébet asszonynak, ki a budapesti vakok intézetében 4000 frtos alapítványt tett, egy növendéknek ellátására. — A királyné ajándéka. Margit olasz királyné­nak az a szándéka, hogy minden katonának, aki Afri­kába küldetik valami emléket ajándékoz. E czélból egy bőrönd- és diszmóárusnál, megfelelő mennyiségű nagy szivartárczákat rendelt meg. A csinos ajándék felső lapján e szavak olvashatók : »A királyné gondol rátok!« A királyné,palotahölgyeivel a napokban épen a tárczákat szivarral rakta meg, mikor egész várat­lanul­ betroppant a király. Az uralkodónak nagyon megtetszett a terv, s egyik másik szivar tárczába ki­sebb nagyobb bankjegyet csúsztatott. A királyné maga akarja a szivartárczákat a piedigrottai kaszár­nyában a katonák közt kiosztani. — Stefánia trónörökösné még mindig nem hagyhatja el a szobát, s állapota a »Fremdenblatt« híre szerint még hosszabb időre nem fogja megen­gedni, hogy kisétáljon, vagy nyilvános mulatságokban részt vegyen. Ide­s­tova már négy hete, hogy a fensé­ges asszony Abbazziából Bécsbe érkezett s azóta folyton a szoba őrzésére van kárhoztatva. Betegsége nem volt ugyan aggasztó, de nagy fájdalmakkal járt; szerencsére azonban ma már teljesen a javulás utján van. Orvosai minden megerőltetéstől óvják, s azt ta­nácsolják neki, hogy vigyázzon magára. Az idézett lap híre szerint a fenséges asszony, a tavasz fordultá­val ismét meg fog jelenhetni a nyilvánosság előtt, addig azonban a lakosságnak, mely várva várja meg­jelenését, türelemmel kell lennie.­­ A szolgálati jelvény a honvédlovasságnál megváltozott. A király ő felsége ugyanis a napokban jóváhagyta a honvédminiszter által felterjesztett hon­védlovassági új szolgálati­ tiszti jelvényt, mely némi el­téréssel, hasonlít a közös hadsereg lovasságának szol­gálati tiszti jelvényéhez és a­mely sokkal szebb és tartósabb is az eddigi, czélszerűtlen honvédségi jel­vénynél. Az újítás általános tetszéssel fog találkozni a honvéd tisztikarnál, melynek régi óhaja megy ez ál­tal teljesülésbe. Az új szolgálati jelvény az eddigi fekete tölténytáska és fekete szíj helyett ezüst bur­kolatú tölténytáskából és aranypaszományú szíjból fog állani. — A negyedik korosztály. A honvédelmi minisz­ter az idén több sorozójárásban rendelte el a negye­dik korosztály behívását, mint a múlt esztendőben. Ezt akkép magyarázzák, hogy egyes vidékeken nehe­zen remélhető a három korosztályból kiállíthatónak a szükségelt újonci és póttartaléki jutalék. A negye­dik korosztályt is behívják Arad, Baja, Bélabánya, Debreczen, Eszék, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Komárom, Nagyvárad, Pancsova, Selmecz, Szeged és Versecz városokban. Ezenkivül 60 megye különböző járásaiban, melyek közül Szepes, Bihar és Krassó- Szörény megyékre esik a legtöbb. A negyedik korosz­tály tagjait személyre szóló külön intézvények által hívják meg a sorozásra s nem mint eddig, általános hirdetményen. A horvát-szlavón megyei hatóságokat pedig esetleg kényszereszközök alkalmazására uta­sítja a miniszter, mivel ott évr­ől-évre nagyobb ama hadkötelesek száma, kik a fősorozattól igazatlanul tá­volmaradnak. Elrendelte továbbá a miniszter, hogy azokat a hadköteleseket, kik mesterségesen előidézett vagy színlelt szembajjal jelentkeznek a sorozáson, egyébként azonban hadi szolgálatra alkalmasak, ba­juk megállapítása végett katonai kórházba szállít­tassák.­­ Az első kerületi polgári kör jégpályáján ma délután rendkívüli nagy élénkség volt. Nagyszámú közönség jelenlétében Frey Lipót mutatta be kor­­csolya-productióit, ugyanazokat, melyeket tegnap a­­ városligeti jégpályán láttunk tőle. Sötét este a kor.

Next