Nemzet, 1888. augusztus (7. évfolyam, 2129-2158. szám)
1888-08-01 / 2129. szám
sami azon lelkes készséget is, melylyel a képviselőház honvédelmi miniszterünk javaslatait szintén pártkülönbség nélkül fogadni szokta, valahányszor csak a honvédség intézményének gondozásáról, harczképességének emeléséről vagyon szó : igen, a képviselőház nem ismer e részben pártkülönbséget, mert a képviselőháznak minden egyes tagja, velem együtt úgy van meggyőződve, hogy a honvédség máris a megifjodott alkotmányos magyar államnak egyik büszkesége. De megnyugvással tekinthetünk a monarchia külügyi politikájának eredményei elé is, mert az osztrák-magyar monarchia szerződése a Német Birodalommal, amelynek megkötése által gróf Andrássy Gyula mint külügyminiszter, 1879-ben elévülhetetlen érdemet szerzett magának a világtörténelemben, oly szövetségest biztosított számunkra, amelynek nemcsak az ereje nagyobb bármely más államénál, de amelynek életérdekei is ez idő szerint kétségbevonhatlanul benső kötelékekkel vannak az osztrákmagyar monarchia fönállásához fűződve. Olaszország csatlakozása e szövetséghez, szintén örvendetes esemény , mert oly állam hozzájárulása ez, amelynek egész múltja, sőt már maga megalakulása is az egységesülés idején, egy félreismerhetlen fényes szolgálattétel volt az emberi haladás és a szabadelvű fejlődés magasztos ügyének érdekében. De ne is tartson senki attól, hogy a szövetség, melyet a hatalmas Német birodalommal kötöttünk, valaha is oly visszahatással fogna lehetni Magyarország belpolitikájára, hogy féltenünk kellene e visszahatástól a szabadelvű haladás jövőjét hazánkban. A szabadelvű haladás ügye az emberi méltóság ügye is egyúttal , és a nemzetközi viszonyok nem alakulhatnak többé soha akként, hogy a magyar állam, míg mint ilyen létezni fog, lemondjon azon útról, melyet 1848-iki törvényeinkben gyökerező alkotmánya jelöl ki visszavonhatlanul belpolitikájának. Maga hatalmas szövetségesünk is, a Német birodalom, daczára a társadalmi mozgalmaiban itt-ott fölmerült áramlatoknak, mindent egybevetve, szintén egy pillanatig sem tagadta meg magától, még nehéz átalakulási küzdelmei közepette sem azon osztályrészt, mely a német népet nagyszerű commassák értelmi s erkölcsi erejénél fogva a szabadelvű haladás alapkövetelményei iránti törekvésekben megilleti, nem mutat az új Német birodalom törvényhozása megalapítása óta semmi tekintetben sem visszaesést a német államok korábbi alkotmányjogi állapotaihoz képest az emberi méltóság állami érvényesülésének nagy kérdéseiben, sőt határozottan haladást jelez nem egy tekintetben, kivált a munkáskérdés irányában, tehát oly téren, amelyen mélyen a társadalmi életküzdelembe vágó problémák törvényhozási fölvetéséről még csak álmodni sem mertek korábbi politikusaink. Egyébként az emberiség a fölvilágosodásban — hála a gondviselésnek — már Európa-szerte anynyira haladt, és a népek érdeke a haladás kérdésében ma már Európa-szerte annyira solidáris, hogy nem képzelhető többé oly nemzetközi combinatio, nem képzelhető oly fegyvertény, amely az európai kulturállamok politikai fejlődését még egyszer hátrafelé fordíthatná. Mutatkozhatnak itt-ott még tünetek, amelyek a nyomasztólag sokáig tartó fegyveres béke tikkasztó légkörében egész nyíltan retrograd velleitásokra vallanak, de az a nagy alapgondolat, mely az európai cultúrnépek törvényhozásának általános irányát vezérli, lényegében nem válhatik többé hűtlenné az emberi méltóság érzetének örökre visszafojthatatlan követelményeihez. El fognak múlni az érintett kórtünetek; maga magát fogja tönkre tenni az az elzárkózó vámpolitika is, amely jelenleg csaknem Európa-szerte dívik és különösen hazánknak annyi bajt okoz, még ha előbb csakugyan meg is kellene vitatnia azon óriási harcznak, amelyet mi nem provokálunk, de amely hűségteljes odaadásban fog találni, ha kell, bennünket, hatalmas szövetségesünk oldalánál — azon tudatban, hogy mindent veszthetünk, állami létet, nemzeti életet, ha nem leszünk a kellő pillanatban elég erősek, ezt a harczot megállani, Egy vagyon; a szabadelvű haladás jövőjét nincs okunk félteni a külpolitika esélyeitől, míg hazánk alkotmányos magyar állam marad: az az irány, amelyet Tisza Kálmán kormánya követ, meg fog óvni bennünket, ha résen állunk, belpolitikánkban, mindazon retrograd velleitások diadalra juttatásától, amelyek miatt még a legközelebb lefolyt évek alatt annyira aggódtunk. Már az első ülésszak folyamában egy ép annyira sajátszerű, mint örvendetes tünet tanúskodhatott arról, hogy parlamenti életünkben beállott már e részben is a fordulat. Míg a múlt évtized közepe táján egész hajszáját láttuk különböző pártkitűnőségeknek a magyar képviselőházban, és az elméknek a házon kívül, kivált a napi sajtó terén, a fölött, hogy ki és melyik párt igazán a conservative ? Addig ugyancsak a magyar képviselőházban a jelen évi átalános budgetvita alkalmával oly jelenet játszódott le, amelyhez hasonlót békés, forradalmon kívüli időben nem látott még egy monarchia parlamentje is. Az ellenzéki pártok vezérszónokai azzal vádolták a Tisza Kálmán kabinetjét támogató többséget, hogy nem érdemli meg a szabadelvű nevet, hanem csak kirakatul használja s bitorolja azt. Én védelmére keltem a szabadelvű pártnak és kimutattam, hogy éppen ellenzéki pártjaink feledkeztek meg a legközelebb lefolyt évek alatt a valóban szabadelvű haladás követelményeiről, s hogy az, aki a különböző retrográd áramlatok közepette, 13 évi kormányzása alatt folyton meg tudta őrizni a szabadelvű irányt a belpolitikában, az éppen a magát szabadelvű pártnak nevező többség és az ennek kebeléből alakult Tisza-kabinet volt. Szenvedélyes szóharczot vont maga után e fölszólalásom. De őszintén megvallva, nem volt okom megbánni azt. Nem, mert egyfelől teljesen kárpótolva érezhettem magamat az illetők felháborodásáért azon elismerés által, amelylyel fölszólalásom a nagy szabadelvű pártnál, többek közt a magyar liberalismus nem egy kitűnőségénél és harczedzett előbajnokánál találkozott; másfelől pedig, mert alkalmat szolgáltattam a külföldi publicistikának — amely félrevezetve, téves értesülések, ha nem egyenes rágalmak által, vajmi gyakran, s nem épen a leggyengédebb modorban szokta kifejezni a maga kételyeit a magyar liberalizmus valódi jelentősége fölött — arra, hogy észrevegye, miszerint létezik Európában egy parlament, amelynek képvislőházában egyetlenegy párt sem kívánja magát még a mai időben sem többé »conservativ«-nek tekintetni, — egy parlament, amelynek képviselőházában a pártok kivétel nélkül a fölött vívnak egymással izzó tusát, hogy melyik párt szabadelvűbb a másiknál! Vajha biztosítékot nyújtana ez nekünk az iránt hogy ellenzéki pártjaink, midőn maguktól a szabadelvűség elleni törekvéseknek még a látszatát is oly tüntetőleg igyekeznek elutasítni, csakugyan nem fogják többé a kormány belpolitikáját soha oly motívumokkal akadályozgatni akarni, sőt gyűlöletessé tenni akarni, amelyek hátterében a gyakorlott szem csakis a »régi jó idők« túlhaladott világnézetének, társadalmi, állami s jogrendjének foszlányai, hogy ne mondjam, kinövései utáni csengést ismeri föl! Ezután fölemlíti a képviselőház tanácskozásaiban való részvételét, az irányt, melynek felszólalásaiban pártjához s elveihez híven kifejezést adott s igy fejezi be levelét: Legyenek uraim, meggyőződve, hogy csüggedetlen munkakedvvel nézek eléje az országgyűlés legközelebbi ülésszakainak , j mert nemcsak azon reménynyel kecsegtetem magamat, hogy alkalmam leend erőmtől telhetőleg szolgálni a nép ügyét azon programm szellemében, amelynek alapján önök engem a zurányi kerület országos képviselőjévé választottak, de teljes joggal vélem azt is remélhetni, hogy, ha csak előreláthatatlan nemzetközi bonyodalmak nem nehezülnek külügyi helyzetünkre, hazánk összes belügyei most már közel jutottak egy oly kibontakozáshoz, amelylyel nem fogja ugyan beérni sem a hivatásszerű sötétenlátás, sem az európai viszonyokkal nem számoló, fellengző ábrándozás, de amelyet bizonyára úgy fog tekinteni a higgadt tájékozottság, mint félreismerhetlen zálogát a korszerű haladás egy új, kevésbbé nehézségteljes korszakának. Fogadják ezzel, uraim, tisztelt választók! a legközelebbi személyes viszontlátásig is hazafias üdvözletemet. ^■ctxj^exLid. Budapest, julius 31. (Külföldi krónika.) A peterhofi császártalálkozásról két teljesen ellentétes commentárt közöl ma a »Pol. Corr.« Az egyik Pétervárról van keltezve és igy szól: »Az orosz politikai körök újólag hangsúlyozzák hogy nem helyesen becsülik meg a peterhofi császártalálkozás jelentőségét azok, akik azt pusztán platonicus jellegűnek mondják. Az a tény, hogy Vilmos császár látogatása által ünnepélyesen kimutatta békés érzületét és amaz óhajtását, hogy Oroszországgal barátságban akar élni, továbbá az a tény, hogy a czár ezeknek kinyilvánítását épp oly ünnepélyesen viszonozta, platonicus sikernél többet jelent. A két állam ennek következtében a jó egyetértés új korszakába lép, amely az európai ügyek átalános menetére hatalmas befolyásúvá lehet. Igaz, hogy Peterhofban pontosan körülírt megállapodás nem igen jött létre és nem kevésbé igaz, hogy bizonyos függőben levő kérdések rendezésére, amelyhez más hatalmak hozzájárulása is szükséges, határozatok nem hozattak. Bár tehát a megegyezések concret formát nem is öltöttek, azért lényegileg mégis eléretett az Oroszország és Németország között pedig a jobb viszony biztosíttatott. E fordulat következtében Pétervárott azt remélik, hogy az orosz diplomata nem fog ezentúl — mint eddig — legyőzhetetlen akadályokra találni, ha az Oroszországot érdeklő bizonyos kérdések rendezésére a véletlen alkalmat fogna nyújtani. A »Pol. Corr.« másik közleménye szerint, mely Konstantinápolyból van keltezve, az ottani orosz-barát körök Vilmos császár pétervári útjának eredményeit nagyon kevésre becsülik. Ezek felfogása szerint Németországnak czélja volt, hogy egy német-franczia háború esetére Oroszország semlegességét kieszközölje. Mivel azonban Francziaország egy második levezetése tetemesen megzavarná az európai egyensúlyt, ebben az esetben Oroszország csak Konstantinápolylyal lehetne kárpótolható. Németország azonban — mindig csak az említett köröknek a felfogása szerint — nem volt abban a helyzetben, hogy ilyesmihez hozzájáruljon s ezért a látogatás eredménytelenül folyt le. A franczia közvéleményt különös úton-módon iparkodik egyik franczia távirati ügynökség megnyugtatni a peterhofi császár találkozás alkalmával felmerült aggodalmakra nézve. Ez az ügynökség Pétervárról keltezett, de állítólag Goblet franczia külügyminiszter által fogalmazott távirati közleménynyel látta el a franczia lapokat. E közlemény, mely forma tekintetében a pétervári franczia nagykövetség jelentéseinek összegezésekép jelentkezik, igy hangzik : »Bulgária megtartja herczegét. A status quo, melyet a világ egyezőleg fenyegetőnek tartott, változatlanul megmarad« — a lehangoltság ezen kifejezésével összegezte egyik nagyherczeg azt a helyzetet, amelyet a peterhofi találkozás úgy Németország, mint Oroszország hasznára teremtett. Biztos, hogy az uralkodók politikai tanácskozásokat tartottak anélkül, hogy eleve speciális álláspontot tűztek volna ki maguk elé. Giers következő nyilatkozata jár szájról-szájra: »Uralkodóink a politikáról csevegtek.« — »Biztosíthatom, hogy a Bismarck gróf és Giers között lefolyt értekezletek nem vezettek s mint nekem mondták, nem is vezethettek conclusiókra. A czár tényleg úgy vélekedett, hogy politikai téren nem bocsátkozhatik eszmecserébe, amíg Bulgáriában elégtételt nem kap, ahol Coburg herczeget az osztrák érdekek képviselőjének tekinti. Ily elégtételt azonban nem érhetett el, mert Németország Ausztria-Magyarországgal szemben kötelezve van Ferdinand ügyét támogatni. Az orosz kormány különben értesülve volt arról, hogy Vilmos császár, mielőtt Pétervárra elutazott volna, Ausztria- Magyarországot teljesen megnyugtatta utazása czéljából. Sőt határozottan mondhatom, hogy Rudolf trónörököshöz sajátkezű levelet írt, meg megmutatandó volt Ferencz József császárnak is, hogy a Hohenzollernek állandó rokonszenvéről biztosítsa a Habsburgok iránt. Ily körülmények között előre látható volt, hogy a találkozásnak gyakorlati eredménye nem lesz és ehhez még hozzáfűzhetem, hogy német részről a tárgyalásokat csak pro forma vezették. A német politika érdekében áll Ausztria-Magyarország és Oroszország között a kvalitást fentartani, a mellett a »becsületes alkusz« üzletét folytathatni.« S míg a franczia sajtó egy része ezen »diplomatiai leleplezéssel« akarja az orosz közvéleményt újból neki vaditni Németországnak, a másik rész — élén Madame Adammal — teli torokkal hirdeti, hogy Németország feladta az osztrák-magyar monarchiát, mely most már csak a Francziaországgal való szövetségtől s aztán az Oroszországgal Németország rovására való megegyezéstől várhatja üdvét. Vájjon kit csalnak meg az ily beszédekkel ezek a kedves francziák ? Mást bizonnyal nem, ha magukat. A Coburgban állítólag tartott családi tanácskozásról, mint híresztelésről, megemlékeztünk mi is. Erre vonatkozólag írja a »Kreuzzeitung« : »A Coburgban tartandó orleanista-coburgi »családi tanács«-ra vonatkozó hírek, amelyek abból indultak ki, hogy Coburg Clementina herczegnő megboldogult férje halálának évfordulóján annak sírját meglátogatja és Montpensier herczeg is oda utazik, a politikai körökben komoly figyelemben nem részesülnek. Legkevésbbé hihetik el azt, hogy ezen »családi tanács« Coburg Ferdinánd herczeg, Bulgária jelenlegi uralkodójára vonatkozhatott. Tudvalevőleg, éppen Clementina herczegnő volt az, ki leginkább buzdította fiát, hogy foglalja el a bolgár trónt s a ki azóta is tettel és tanácscsal folyvást oldalán állott. Az, hogy e tekintetben most másként fogná fel a dolgot, mint azelőtt, legalább is kérdéses.« A franczia budget-bizottság az 1889-ik évre szóló költségvetési előirányzatban nagy tévedésre bukkant, ez a hir terjedt el e napokban Párisban. Mint múlt évben Tirard pénzügyminiszter 100 millióval elszámította magát, úgy az idén utóda Peytral, az előirányban egy bizonyos bevételt, mely 40 millióra rúg, két ízben is számadásba vett. Peytral a lapokhoz erre vonatkozólag egy kissé kuszált nyilatkozatot küldött be, amelyből kitűnik, hogy a hiba nem olyani eclatáns. Annyi azonban bizonyos, hogy a hadügyi bizottságban egy 40 millióra rugó összeg rendelkezésre állónak van feltüntetve, holott az már más czélra elhasználtatott. Kitűnt azonkívül, hogy a pénzügyminiszteri gazdálkodás terén nagy a rendetlenség és a pénzügyminiszter a többi minisztériumok költségvetése felett nagyon hiányos ellenőrzést gyakorol. A munkások zendülése Párisban még egyre tart. A földásók strikójához csatlakoztak a csatornaások, a kirakodók, a kutatók, az épületek lebontására alkalmazottak és a kőművesek és ácsok egy része is. Komolyabb összeütközés a zendülők és a katonaság között még nem történt. A boulangeristák ezen alkalmat is felhasználják és a tolongásban »Vive Boulanger«-t hangoztatják, avagy éneklik a tábornokot dicsőítő ismeretes dalok valamelyikét; a strikcclók azonban csak munkabérük felemelésével törődnek, legföljebb »C’est Boulanger . . . qu il nous faut« ismeretes dallamára éneklik: »C’est soixante (centimes) qu’il nous faut«, vagy azt »C’est la grève. . . . qu’il nous faut.« Táviratok. A német császár utazása. Hamburg, jul. 31. Hir szerint a császár ma este 11 óra tájban érkezik ír Friedrichsruheba, hol diadalkapukat emelnek, koszorúkat fonnak és lampionokat készítenek elő a kivilágításra. London, jul. 31. A »Standard« arról értesül, hogy kilátásban van Vilmos császár és Victoria királynő találkozása, az lehetőleg Baden-Badenben fog megtörténni az őszszel. (N. Fr. Pr.) München, júl. 31. A díszmenet elvonulása után a művészi és tudományos testületek, allegorikus díszkocsikkal, zászlókkal és jelmezes lovasokkal az Odeon-téren zárcsoportokká alakultak. A művészek egyesületének elnöke tartotta az ünnepi beszédet. "Wiedenmayer a város nevében hódolatát fejezte ki a Lajos-szobor előtt, mire számtalan gyönyörű koszorút helyeztek a szoborra. Miután az ünnepi kar a nemzeti hymnust elénekelte, a menet fél két órakor feloszlott. Bécs, júl. 31. (Eredeti távirat.) A »B. C.« jelentése: A hadsereg rendeleti lapjának ma kiadott száma a következőket publicálja: Nyugalomba helyeztettek: bernstetti Lie Ágost ezredes,,a 22. gy. ezv. parancsnoka és Dillen- Spiering Ágost gr. ezredes a 11. dzsidás ezred parancsnoka és kineveztettek: az első helyébe Ivanisevics Antal a 96. gyal. ezr., az utóbbi helyébe Poko Henrik all. dzsidás ezr. alezredese. Páris, jul. 31. A strikeoló földmunkások ma délelőtt gyűlést tartottak, melyben arról tanácskoztak, miként lehetne kieszközölni, hogy az összes munkahelyeken beszüntessék a munkát. A csapatokban járó strikeolók több kisebb csoport földmunkást és rakodót rábírtak, hogy szüntessék be a munkát. A földmunkások syndicatusánál jelenleg 9800 strikeoló van bejegyezve. A párisi katonai főparancsnok által kiküldött tiszt ma délután megvizsgálta a város környékén felállított őrségeket. Páris, júl. 31. Tuniszból érkezett jelentés szerint a franczia hajóraj Tuniszban léte egyedül a rendes évi gyakorlatokkal áll összefüggésben. A tripolisi határon semmiféle csapatösszpontosítás sem folyik. Páris, jul. 31. Goblet külügyminiszter a massovai ügyben jegyzéket készül intézni a hatalmakhoz. Konstantinápoly, jul. 31. (Eredeti távirat.) Itteni, némelykor jól értesült körökben, néhány nap óta az a hír terjedt el, hogy a császári palotában titokban a kormány újjáalakítását készítik elő. Az új minisztérium tagjaiként emlegetik Said pasa és Dsemir pasa volt nagyvezéreket is. Egyidejűleg politikai körökben White W. A. angol nagykövet visszaérkezése és a szultán által történt kitüntető fogadtatása óta azt constatálják, hogy a török kormány észrevehetően közeledik az angol politikához. Az a hír, mintha az örmény patriárcha egy püspököt küldött volna Kievbe, hogy az ottani ünnepélyeken képviselje az örmény papságot, teljesen alaptalan. A patriarchátusban soha sem volt ilyen szándék. (P. C.) Lohnon, júl. 31. (Eredeti távirat.) A »Neu Fr. Presse« jelentése: Parnell belátván, hogy a »Times« által ellene emelt vádak megbírálására egybeállítandó vizsgálati bizottság kiküldését most már semmiféle mesterkedéssel s ravaszkodással sem gátolhatja meg, botrányok által törekszik a közfigyelmet a gyilkos fentekkel folytatott összeköttetéséről másfelé fordítani. E végből Chamberlain-t azzal vádolja, hogy a kabinet titkait rendszerint elárulta neki. Parnell ezen leleplezése óriási feltűnést kelt, legalább ez időre a bizottság kiküldésére vonatkozó vitát is háttérbe szorította. London, júl. 31. A Port au Prince-ben előfordult tűzről immár részletes jelentések érkeztek. Ezek szerint a tűz egészben véve ezer házat hamvasztott el, a többek között a képviselőházat a belügy- és a hadügyminisztérium épületeit, a reftemlomot és más nyilvános épületeket. A város egy tizede romokban van. Mintegy 3000 ember hajléktalan, nagyon sokan pedig a lángokban lelték halálukat. A zendülők mindenféle kihágásokat követtek el a külföldiek ellen, még a külföldi hatalmak képviselőinek az élete sincs biztonságban. (N. Fr. Pr.) Konstantinápoly, jul. 31. A »Tari« jelentése szerint a porta a bellova-vakarelli vasútvonal miatt, melyet a bolgár csendőrök még mindig megszállva tartanak, ultimátumot fog Sophiába intézni. — A szerb kormány vonakodik a salonikii franczia consul postáját továbbítani, miután semminemű postaszerződése sincs Francziaországgal —- A szultán aláírta az új török-szerb kereskedelmi szerződést. Konstantinápoly, jul. 31. (Eredeti távirat.) Sem az örmény patriarcha, sem a bolgár exarcha nincs képviselve a kievi ünnepélyességeken, mert mindketten el akarták kerülni azt, hogy egy pánszláv ünnepélyben való résztvevéssel a portát megsértsék. Az exarchára ezenkívül a bolgár kormánynak Oroszországhoz való viszonya is irányadó volt. És az exarcha, mint a bolgár egyház feje, ki akarta kerülni azt a látszatot, mintha közte és a bolgár kormány között ellenséges volna a viszony. (P. C.) Róma, júl. 31. A Stefani ügynökség jelenti: A diplomatiai kar, a bolgár kormánynyal egyetértőleg és az olasz kormány beleegyezésével a sophiai olasz ügyvivőséghez beosztott Cugia századost bízta meg, hogy a rablók által elfogottak kiszabadítása végett a helyszínére menjen. Belgrád, júl. 31. (Eredeti távirat.) Milán király Pantelics főhadsegéd és Christies Milán kabinettitkár kíséretében augusztus hó első napjaiban Bécsen keresztül, ahol csak nagyon rövid időt fog tölteni, a bajor fensikra fog utazni több heti tartózkodásra. — Djordjevics Mladen dr. közoktatásügyi miniszter tegnapelőtt Bécsbe utazott. (P. C.) Odessza, jul. 31. Mihály szerb ex metropolita a kievi conciliumnak emlékiratot nyújtott át a saját ügytJről, .s-ji--*car *''*■*• mad n. Jttht. Tlfiki meg is ígértek. A concilium azután következő ügyekkel fog foglalkozni : 1. A bolgár schisma megszüntetése ; 2. az örmény egyház újjászervezése és 3. összeköttetés létesítése az óhitü és a koptabissinai egyházak között. Sophia, jul. 31. A Havas-ügynökség jelenti: Cugia százados, az olasz diplomatiai ügyvivőség katonai attaehéja, a rablók által foglyul ejtettek kiszabadítása ügyében holnap Bazardsikba és Bellovába indul. Sophia, jul. 31.Ferdinánd herczeg ma reggel Czambródba utazott, honnan délután tért vissza. Csettinje, júl. 31. (Eredeti távirat.) Karagyorgyevics Péter herczeg újonnan született fiát nagy pompával keresztelték meg f. hó 24-én a metropolita templomban. A kis herczeget az orosz cár képviseletében Argiropole államtanácsos, az orosz diplomatiai ügynök tartotta keresztvíz alá. (P. C.) Közgazdasági táviratok. Értéktőzsde. Bécs, julius 31. (Tőzsdei tudósítás.) Tartós hausse vasutakban és valuta ellanyhulás. Magyar aranyjáradék iányzata bágyadt, a többi értékeké tartott. Berlin, julius 31. (Tőzsdei tudósítás.) Az irányzat nagyon szilárd. Külföldi vasutakbani véleményvásárlások, valamint az orosz bankjegyekbeni lényeges javulás folytán élénk volt az üzlet. Bécs, julius 31. (Magyar értékek zárlata). Magyar földteherm. kötv. 105.o. Erdélyi földteherm. kötv 104 50. 5 és fél száz. magy. földhit. int. zálogl. —. Erdéyi vasutrászv. 180. — . 1876. m. k. v. áll. els. kötv. 115.—. Magy nyer. k. sorsjegy 130 75. Szőlődézsmaválts. kötv.100 50. 5 száz. aranyjáradék —. Tiszai és szegedi köles. sorsjegy 124 50 4 száz. aranyjáradék 101.62. M. orsz. b.-részv. —. Magy. vasúti kölcsön 151.75. Magyar hitelb. részvény 306 75 Alföldi vasút részv. 183.25. Magyar észak-kel. vasút, r. 157.50. 1869. m. kir. v. áll. els. kötv 98 30. Tiszav. vasut r. 248. — . Magyar lesz. és váltóbank r. 96.25. Kassa-Oderbergi vasút 1 140 75. 5. száz. papir-járadék 90 55. Adria m. tengeri gözh. r. társ. —.— Török dohány------. Északi vasutrészv. —. Magyar fegyvergyár r. t. —.—. BéCS, julius 31. (Osztrák értékek zárlata) Osztrák hitelrész.309 70. Déli vasút részvény 102 70. 4 százalékos aranyjáradék 112.—. Londoni váltóár 128.75. Károly Lajos vasut-részvénytársaság 214 —. 1864. sorsjegy 168.50. 4.2 száz. ezüstjáradék 82.15. 1860. sorsjegy —Török sorsjegy 20 25. Angol-osztrák bank részv. 109.— Osztrák államvasut részv. 248 20. 20 frankos arany 09.78— 4.2 száz. papirjáradék 81 27. Osztrák hitelsorsjegy 184 50 Osztrák-magyar bankrész. 871.— Cs. kir. vert arany 5 82. Német bankváltók 60.50. Elbevölgyi vasút 192. — . Dunagőzhajózási r. t. 388. Bécsi bankegys 92 75 Az irányzat : tartva Külföldi értéktőzsdék zárlata julius 31-én. Berlin Frankfurt Páris Árf. Paritás | Árf. Paritás Árf. ! Paritás íj 4°/o-os magyar aranyjárad. 83 99 102 —Ki —- —.— U 82 93 161 61 u 50'0-oB „ papirjárad. 74 40 90 49 K . -K —— 4'2°/o-ob osztrák „ | 66 50 81 95 K 66 70 81 19 £ —— 50 L.08 „ „ ! 79 — 96 S5K 79.-- 96 85 K — — — • — 4-2°/o-ofl . ezüstárad. 67 80 81 78 KÜ 67 80. 82.38 K — • — 46/0-os aranyjárad. 92.10 112.09 K 90 — 98 41 K —— • — Magyar keleti vasúti kötv. 80.90 98.29 K —.— —.— —.— 56.008 keleti vasút els. kötv. 103 00 125.73 K — —.— — • — Osztrák ételrészvény........ 160.50 311 64 . 254.62 810 08 U —— Osztrák-magyar bank........1 ——.— 715 — 868.52 K —•— —• — Osztrák-magyar államavasut 104 0 263 22 0 205.61 860 82 (1 525 — 2 1 94m Déli vasút............................... 43 5103 430 84 25 107.18 11 210 — 104 73m Erzsébet osztrák ny. vasút. —j — — Magyar-gácsországi vasút.. —.— —.— j — -- — —.— —.— Elbevölgyi vasutrészvény. . —j — Károly-Lajos vasút.............. 89 — 215 94 0 177 50 215.60 a — Kassa-oderbergi vasút........ 59 50'144 66 K —.— —.— —.— —.— Orosz bankjegyek...................jl94 60 118 12 —.— —.— —.— —.— Váltó bécsi piaczra................jl64 80 60.65 164 75 60.67 —.— —— II. kibocs. keleti kölcsön... ——.— ——.— —.— —.— IV.o.-os földhitelint. zálogl. — 86 1/o-os franczia járadék .... —.— —.— ——.— |83.60 —•—O 4*/«°/o08 franczia járadék .. ——.— —.— —.— |106.60 —■—O Ottomán bank részvény ... ——.— ——.— ——.— Franczia törleszthető járad.. ——.— 86 1b —.— Magyar vasúti kölcsön ez.n.! —308.76 —. — K Magyar jelzálog-hitelbank. —.— — Átszámítási árfolyam 100 márka vista 160.70 forint. — 100 frank vista 149.10 forint. —A paritás az illető helyi szokványok szerint készpénzben (K), mediára (M) vagy ultimóra (U) értendő, költségek nélkül. — A 0-val jelölt értékek a budapesti tőzsdén nem jegyeztetnek. Árutőzsde Bécs, július 31. (Gabona- és terménytőzsde.) A mai tőzsde irányzata szilárd, az árak emelkedők. Eladatott: Búza őszre 820—824 forinton, október—novemberre —.— forinton, 1888. tavaszra 7 60—767 forinton, júniusra —.---------.— forinton.------Bon őszre —.------.— forinton, rozs tavaszra —.------.— forinton rozs május—júniusra —.-----.— forinton. — Zab őszre 5.60 — 5.67 forinton, zab május—júniusra —.-----.— forinton, zab tavaszra 5.93-----5 97 forinton. — Tengeri júniusra —.---------.— forinton, jnlius—augusztusra 6 94 — 6.95 forinton, augusztus—szeptemberre------.------------forinton, szeptember—októberre —.-----.— írton. Továbbá eladatott 1889-iki uj tengeri 5.49—5.50 forinton. Felmondatott ma — — mmázsa zab és —métermázsa tengeri. Hivatalos jegyyzések déli 12 órakor a következők : Búza 1888. junius—júliusra 7.40—7.50 írton, őszre 7.87 — 7 92 forinton, búza 1889. évi tavaszra 8 — 8.23 forinton. — Bors 1888. junius—júliusra 5.90 — 6.00 forinton, őszre 6 18—6.23 forinton, 1889. évi tavaszra 6.43-6 48, forinton. — Zab 1888. junius—júliusra 5 40—5 50 forinton, őszre 5.60 — 5 65 forinton, 1889. évi tavaszra 5.93—5 98 forinton. — Tengeri 1888. junius—júliusra 6.93-6 98 forinton, julius—aug. 6 93—6 98 forinton, augusztusszeptemberre 6.52—6.57 forinton, szeptember—októberre 6.52—6.57 forinton, 1889. évi május—júniusra 5.46—5.51 forinton. — Káposztarepcze 1888. augusztusszeptemberre 11.85—11.95 forinton, szeptember—októberre 11.90—12.— forinton, 1889. évi február-márcziusra 12.25 — 12.35— forinton. — Repczeolaj kész szállításra 29.25—29.75 forinton, szeptember—deczemberre 28.50 — 29.25 forinton. Szesz. Az árak nyomottak. Kész szállításra 29.37 — 29.62 írton, julius—augusztusra 29.37—29.62 forinton, augusztusra 29.37—29.62 forinton. Berlin, julius 31. (Terményvásár.) (Zárlat.) Búza julius—aug.-ra 169 márka — fillér = 10 frt 41 kr. ; szept.— októberre 170 márka 25 fillér (= 10 frt 50 kr.). Bozs julius— augusztusra 132 márka 50 fillér (=18 frt 19 kr.). ; szept.— októberre 134 márka 50 fillér (= 8 frt 31 kr.). Zab julius— augusztusra 118 márka — fillér (m 1 frt 29 kr.). «gépi** októberre 117 márka 50 fillér = 7 frt 26 kr.) Repczeolaj július —augusztusra 48 márka 80 fillér (= 29 forint 83 kr.) ; szept.—októberre 47 márka 75 fillér (— 29 frt 49 kr). Szesz julius— augusztusra 32 márka 50 fillér (= — frt — kr.); szeptemb. — októberre 32 márka 90 fillér (= — frt — kr.). Átszámítási árfolyam: 100 márka = 60 frt 70 krral. Külföldi terménytőzsdék tegnapi és mai árjegyzéseinek összehasonlítása. BÉRLIK. Julius 30. Julius 31. 8ura julius—augusztusra . . . 166 márka 50 fillér 169 márka —fillér „ szept.—októberre .... 168 „ — * 170 „ £5 „ fiOZS julius—augusztusra ... 131 „ — * 132 „ 5 „ ,, szept.—októberre ... 131 „ — „ 134 „ 50 „ Zab iulius- augusztusra . . . 117 „ 50 r 118 n — „ „ szept.—októberre ... 116 „ 50 * 117 „ 50 „ 8TKTTIX. Búza julius—augusztusra . . 169 márka -- fillér 171 márka— fillér ,, szept.—októberre .... 170 „ — „ 172 „ — „ Rozi julius-augusztusra . . 128 „ — „ 131 „ — „ „ szept.—októberre . ... 129 „ 50 * *31 * 50 „ HOLN. Búza júliusra............................................18 márka 70 fillér• márka—fillér „ novemberre...............................18 „ 20 „ 18 „ 25 „ ROZS júliusra .. . . . — n - „ • - „ — „ „ novemberre............................14 „ 10 „ 14 * 26 n PAKSA. Búza folyó hóra...............................25 frank 85 dme 26 frank 30 etroe „ augusztu-ra.....................................26 „ 15 w 26 „ 30 „ ,, 4 utolsó hóra . ... 26 „ 25 „ 26 „ 30 „ ,, novembertől 4 hóra ... 26 B 40 „ 2b n 60 „ Liszt folyó hóra..............................57 „ 75 „ 58 „ — n „ augusztusra...... 58 „ — „ 58 „ — „ ,, 4 utolsó hóra...............................58 „ — „ 5b „ —■ „ „ novembertől 4 hóra . . 58 „ 25 „ 58 n 25 „ HÍREK. Julius 31. 1. — mint. Januviknak Bécsből tavitjak — ma este Münchenbe utazott. — A román király Grafenbergben. A »Bresl. Zeitung«-nak írják Grafenbergből, hogy Károly román király f. hó 26-án megérkezett a fürdőbe és Schindler orvos házát bérelte ki, mely kilencz szobából áll. A király kíséretét: Theodori udvari orvos, egy szárnysegéd, az udvari első kamarás, egy komornik és egy udvari vadász képezik. A király már évek óta használja a Priessnitz-féle gyógymódot és sinaiai nyaralójában valóságos vízgyógyintézet van berendezve. Egy fürdőszolga, Schindler gyógyintézetéből, tíz év óta Sinaiában tartózkodik, hol havi fizetésül 300 francot kap, s a múlt évben a király egy villával is megajándékozta. A királyné is nagy barátja e gyógymódnak és mint hírlik, később ő is meglátogatja Gräfenberget. Adolf, nassaui herczeg, Carmen Sylva nagybátyja szintén fel szokta keresni e gyógyfürdőt. Károly király előre láthatólag mintegy négy hetet fog tölteni Gräfenbergben. — Személyi hírek. T refor t Ágoston vallás és közoktatásügyi miniszter ,ma délután fél 3 órakor, Ágnes leányával és Molnár Viktor fogalmazóval Bécsbe utazott. A pályaudvaron megjelentek, a minisztérium egynéhány tisztviselője, Berzeviczy államtitkár, Széchényi tanácsos. A miniszter Bécsben egy vagy két napig fog tartózkodni, majd Gmundenben tölt néhány napot, honnan aztán hosszabb tartózkodásra Ischlbe utazik. A miniszter távolléte alatt is intézni fogja a minisztérium fontosabb ügyeit. A bolgár fejedelem anyja, Clementina herczegasszony, ki pár nap előtt férje sírjának meglátogatása czéljából Coburgba ment, mint írják, tegnapelőtt már visszaérkezett Bécsbe, honnan tegnap reggel Schladmingba utazott, fiának, Ágost herczegnek látogatására. — A bolgár udvari marsal, Grenaud gróf és Stanciow de la Tour cabinetfőnök, kik a fejedelem anyját Sophiából Bécsbe kisérték, tegnap este visszautaztak a bolgár fővárosba. — A szent-istvánnapi népünnepély. Az árvízkárosultak javára a »Jó szív« által augusztus 20-án a városligetben rendezendő népünnepélyre nagyban folynak az előkészületek. A rendezőbizottság már megkereste a honvédelmi minisztert, hogy a nemzeti bandériumhoz engedje át a megfelelő számú lovakat és legénységet. A katonák azonban korhű jelmezekben fognak felvonulni a főváros utczáin. A városligetben, az Andrássy-út torkolatánál már a napokban felállítanak egy ízléses kis épületet, Roskovics Ignácz tervei után. Ez épület belsejében camera obscura lesz felállítva, kívül pedig a népünnepély jegyeit árusítják 25 krajcáros elővételi áron. Aki jegyet vált, egyúttal megtekintheti a camera obscurát. E jegyárusító csarnokra jövő hirdetéseket most lehet kibérelni. A bizottság ez idő szerint adja ki az engedélyeket korcsmák, kávéházak, elárusító helyek fölállítására, s berendezésére. E részben, valamint a népünnepélyre vonatkozó ügyekben, Goreczky Zsigmond biz. jegyző intézkedik az uj városház I. em. 17. sz. a. hivatalos helyiségben. Az ünnepély nagy némaképletének rendezője, Odry Lehel holnap érkezik a fővárosba s megkezdi a próbák tartását. Az augusztus 19-re kitűzött nagy hangverseny rendezését Sejtei Gyula karmester elvállalta s abban a budai dalárdán kivül még tiz budapesti dalegyesület működik közre. A kegyes tanitórendiek nagykáptalanja tegnapi ülésén a következő választások folytak le. Megválasztottak : ujoncznövendékek mesterévé Váry Gellért; házfőnökökké: Panek Ede Budapesten, Vöneky Pál Debreczenben, Szabó Ferencz Kecskeméten, Szkokán Sándor Kis Szebenben, Daniel Joachim Kolozsvárott, Szabady Gyula Léva, Balázsy József Magyaróvárott, Feld Vilmos Mármaros-Szigeten, Rappensberger Vilmos Nagy-Becskerek, Janky Károly Nagy-Kanizsa, Palczer Ernő Nagy-Károly, Furdek Ferdinánd Nyitra, Moos János Podolin, Hadek István Privigye, Várady Mór Rózsahegy, Ormándy Miklós S.-A.-Ujhely, Obelcz József Selmeczen, Pap János Szeged, Géczy Benedek Szt.György, Pintér Elek Tata, Pfeiffer Antal Temesvár, Charusz László Trencsén, Halmi László Vácz s Takács József Veszprémben. — Garibaldi fia, Garibaldi Manlio, az olasz nemzet hősének legifjabb fia, tudvalevőleg már két év óta tanítványa a livornoi katonai akadémiának. Ez iskola növendékei egynéhány hét előtt a »Vittorio Pisani« nevű iskolahajón Olaszországba és Sicziliába indultak tanulmányútra, és a napokban Catániába érkeztek. A catániai lyceum növendékei, valamint a többi diákság kiváncsiak voltak Garibaldi fiára, és őt meleg ovatióban akarták részesíteni; de miután egyikük sem ismerte az ifjú Garibaldit, egy előttük elhaladó tanulótól kérdezték meg, hogy a szárazon van-e Garibaldi Manlio vagy a hajón? — »Mit kívánnak az urak Garibaldi társunktól ? — szólott a kérdezett. — »Látni és ünnepelni akarjuk a mi Garibaldink fiát,« volt a válasz, amire a tanítvány megjegyezte: »Fájdalom, Garibaldi Manlio betegen fekszik a hajón és azt nem hagyhatja el. Különben is ő, oly jelentéktelen személy, hogy örömest elrejtőzik, amig hazája körül érdemeket nem szerzett magának.« A tanítvány aki e szavakat mondotta — maga volt Garibaldi Manlio. — Adakozások. A budavári Nagyboldogasszonyról czimzett főplébánia-templom számára újabban a következő adományok érkeztek be: Ebenhöch Ferencz apát, győri kanonok a főtemplom styljének megfelelő, gazdagon aranyozott ezüst püspök-palotát ajándékozott. Ádám és Éberling, budapesti nagykereskedők, czégük fenállásának 25-ik évfordulója emlékére egy ünnepnapi »Maria« ornatust ajándékoztak. Az adományozóknak hirlapilag köszönetét nyilvánítja Bogisich Mihály prépost, alesperes, budavári plébános. — Alumneum. A körmöczbányai állami főreáliskolával kapcsolatosan működő Alumneum-egyesület