Nemzeti Közoktatás, 1938-1939 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1938-09-01 / 1. szám
SZERKESZTŐSÉG: Vill., MÁRIA TERÉZIA-TER 8.T.: 151-522 megjelenik havonkint július és augusztus kivételével KIADÓHIVATAL: V. HONVÉD-UTCA 10. SZ. Tel.: 125—350 ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGÉSZ ÉVRE 6 P. TAGOKNAK 2 P Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. TARTALOM BEKÖSZÖNTŐ. Kél a nap. Stolmár László őr. Mindent vissza!... Elekes Boldizsár. Ölveczky Pál örökében. Lenkei István. + A ZSINÓRÍRÁS TANÍTÁSA. Régi írás, új írás. L. I. — A zsinórírás az I. osztályban. Szász Alajosné. — Tapasztalataim a II. osztályban. Kiss Margit. — így írunk a IV. osztályban. (—i—n.) — Zsinórírás a felső osztályokban. Lengyel Ferenc. — A tanfelügyelői körlevél végrehajtása. Oldal Anna. — Egy körzeti iskolafelügyelő tapasztalatai. Stelly Géza. — A zsinórírás a gyógypedagógiában. Kiricsi Ferenc. — „Az írástanítás reformja“ a Néptanítók Lapjában. Kenese Gyula. — A Nemzeti Közoktatás és az írástanítás. Nagy Jenő. — A zsinórírásra vonatkozó fontosabb tanfelügyelői és polgármesteri rendelkezések. Király Klára. 4* A törzskönyvvezetők munkája. Kuppi Ferenc.* EGYESÜLETI ÉLET. Mi újság a szomszédban? — A Katolikus Női Szociális Képző. Schlachta Margit. — Mit írnak a szaklapok? — Szerkesztői üzenetek. 4* Igazgatósági ülés a Magyar Tanítók Otthonában. KÉS A NAP ÍRTA: DR. STOLMÁR LÁSZLÓ Lidércnyomásos álomból ködös hajnalra ébredtünk. A világháború szörnyű lelki élményének kísértő árnya elszállt és a megaláztatás, a kényszerűen tűrt igazságtalanság legalább részben jóvá tehető reménysége melegíti szívünket. Már-már elhittük, hogy az acél, a gép, a gáz ereje mögé húzódott indulat és erőszak kioltja az emberi lélekben az Isten által gyújtott örök lángot. Megdöbbenten, bénult aggyal figyeltük az erőfeszítést, megmenthető-e, amire eddig büszkén hivatkozott az Ember! A józan ésszel párosult emberi érzés mégsem bukott el. Ebben a győzelemben a békeeredmény csupán megnyugtató. Felemelő, hitet adó azonban, hogy a nyers erő, az anyag ereje meghátrált a lélek ereje előtt. Európa lelkiismerete nemcsak megvizsgáltatott, hanem megtisztulásának folyamata is megindult. A vén bűnös nehezen vallott és a jóvátétellel még most is fukarkodik, de tagadhatatlan, hogy legyőzte önmagát. Győzelme az igazságkeresés, összefogás, őszinteség, tárgyilagosság, bizalom és szeretet jegyében ment végbe. Mi pedig — nevelők — boldogok vagyunk, mert ezek a fogalmak a mi fogalmaink. Ezeknek az érzéseknek az erősítése a lélekben a mi hivatásunk célja. Győzelmük a mi győzelmünk is. Ne felejtsük azonban, hogy ezeket az érzéseket nem lehet mimérni. 721 059 Ezeket élni kell. A családoknak épp úgy, mint a nemzeteknek, az egyéneknek épp úgy, mint a testületeknek, hiszen az egyikből tevődik össze a másik. Igazságot csak az követelhet, aki maga is igazságosan ítél. Bizalmat csak az őszinteség fakaszt. Összefogást csak az hirdethet, aki maga sem széthúzó, szeretetet, aki maga is szeretni tud. Áldozatosan szeretni. A maga fajtáját, hazáját, az embert, az Istent. Ha nem jelszó, hanem a magunk ámítása volt csupán, amit húsz éven keresztül elsírtunk, amit tanítottunk, amit imádkoztunk, amire fogadkoztunk, akkor az áldozatra készek is vagyunk. Amint kézenfogva együtt mentünk szeptember 21-én a Hősök tere felé,így kell együtt mennünk a munkatéren is. A magunk munkája terén, egy Eötvös-i hitvallás élő erejével szívünkben: „A boldogság, melyet a világon élvezhetünk, sokkal kevésbbé függ attól, miként viselik magukat irányunkban mások, mint inkább attól, mint járunk el mi magunk mások irányában. — Az, aki minden kötelességét teljesíti, ha iránta az egész világ igazságtalan lenne is, mindig boldogabbnak fogja érezni magát annál, aki iránt mindenki méltányos, de aki magát túlbecsüli, vagy akit szeretet környékez, de aki szeretni képtelen.“ A szörnyűségek éjszakája elmúlt, s ha ködben is, de kél a Nap...