Nemzeti Közoktatás, 1940-1941 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1940-09-01 / 1. szám

2 NEMZETI KÖZOKTATÁS 1940. szeptember 16. a (UciUUuk &etiiké<ié&ek 4üiUt<té$&s. életfeltételeket Dongó Orbán, a törvényhatóság egyik pedagógus bizottsági tagja a Legutóbbi közgyűlés alkalmával nagy beszédet mondott, amelyben ismertette a székesfővárosi oktatók illetménysérelmét. Nagy hatást keltett beszédének főbb pontjait itt adjuk: — A keresztény egyházak hitoktatói után nyújtandó segély kérdésénél néhány közérdekű gondolatra hívom fel a figyelmet. Tudjuk, hogy ezt a segélyt a székesfőváros nem törvényes kötelezettség alapján nyújtja, hanem magasabb erkölcsi szempontok azok, amelyek a főváros vezetőségét ebben a tekintetben irányítják. Világnézetemnél fogva legnagyobb örömmel járulok hozzá az előterjesztéshez, amely ugyan nem sok újítást jelent az 1925-ben hozott szabályrendelettel szemben, de az osztó igazság álláspontjára helyezkedik és azokat az eltolódásokat hozza helyre, amelyek időközben a tanügyi alkalmazottak illetményeivel szemben aztán munka következik, kemény, de mégis könnyebb munka, mert az elnyomók korbácsa nem csattog testvéreink hátán. Államférfiaink pihenés nélkül végzik azt a nagy, felelősségteljes és történelmi munkát, amely a faji, lelki és érzésbeli együvétartozásból folyik, amely egybekapcsol bennünket gazdaságilag és a kulturális élet egész vonalán. A kultuszminiszter a magyar oktatás és művelődés vezetőivel megjárta a legfontosabb gócpontokat s tapasztalatai alapján beszélt terveiről, amelyek a nagy erdélyi kultúrprogram alapját jelentik. A magyar nevelőknek különösen nagy elégtétel a második bécsi döntés. Nem hiába tanítottuk, hogy a magyar határ nem itt, vagy ott, hanem a Kárpátok gerincén van. Nem volt hiábavaló az elvégzett, igaz magyar szívvel és magyaros elszántsággal, bízni és remélni soha meg nem szűnő hittel végzett nevelés. A mi hadrakelt fiaink sorakoztak a szégyenhatár előtt s így, vagy úgy ... Hála a baráti hatalmak vezetőinek, vér nélkül döntöttük le a határt s boldog énekszóval masíroztunk át a Királyhágón ... A feladat nagy, de méltó hozzánk: urai és vezetői vagyunk és akarunk hitoktatók terhére előálltak. Méltányoljuk, hogy a kereskedő- és iparostanonc-iskolában működő hitoktatók után ne a második fizetési csoportnak megfelelő segély illesse meg az egyházakat, hanem a kereskedő tanonciskoláknál működő főiskolai képesítésű hitoktatókat a nagyedik fizetési csoportba sorozzák be, az iparostanonciskoláknál működő főiskolai képesítésű hitoktatók pedig a harmadik fizetési csoport illetményeit kapják. Ezenkívül az A) fizetési osztály legmagasabb fokának elérése után most már a hitoktatók is bejuthassanak a B) fizetési osztályba, mégpedig úgy, mint a tanügyiek, hogy nem kell a legfelsőbb fizetési fokozatban 3 évet várniok. Sőt, az arra érdemes és kiváló hitoktatók, mint felügyelők, még a C) fizetési osztályt is elérhessék, de természetesen csak bizonyos szolgálati idő után. Remélem azonban, hogy ez a szabályrendelet bevezetője lesz az összelemn a Dunamedencének. S ez nemcsak a sors rendelése, hanem a mi munkánk nyomán már általános és teljesen megingathatatlan népi hivatástudat. Amint Isten segítségével, országgyarapító kormányzónk bölcseségével és államférfiaink kemény kitartásával szélesedik a nemzet körül a láthatár, úgy gyarapítsák egyre fokozódó hévvel, lelkes és szerető odaadással a magyar ifjúság szívében és lelkében azt a sok értéket, amely az embert emberré, a népet nemzetté és a magyarságot vezetővé teszi ezen a tájon s éppen amiért becsülnek bennünket barátaink. Erdély felé, az édes Erdély felé fordul, a tekintetünk, kitárul a lelkünk ... A kolozsvári Szent Mihálytemplom harangjának búgása körülöleli Mátyás király bronz szobrát... Ezrek és ezrek ujjongó lelkesedéssel dobálják a virágot a díszmenetben vonuló erős magyar hadsereg alakulataira, amelyek biztonságot, védelmet, nyugalmat, békét, munkát és szép életet biztosító békét, kultúrát és magyar szívet visznek a havasok alá. A legszentebb magyar ünnep ez, mely minden jelentőségével és hatásával a mi nevelésünk révén az uj magyar ifjúság erejét acélozza. foglaló, az egész tanügyi alkalmazotti tábor illetményi sérelmeit orvosló rendezésnek. A polgármester úr asztalán ott fekszik az a nagyszabású emlékirat, amelyet 20 pontban összefoglalva kidolgoztunk. Kérem, hogy a legközelebbi őszi gyűlések egyikére a sérelmek orvoslását terjesszék elő, hogy ha hamarább nem, a jövő évi költségvetés keretébe beilleszthessük az új intézkedéseket. — A budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetem tudós Rector Magnificusa egyik beszédében leszögezte, — már pedig: a tudósoknál hozzá vagyunk szokva a kérdéseknek az elfogulatlanság és az igazság szellemében való megvilágításhoz, — »hogy a középiskolai tanárságot az utolsó 40 évben a kormányzat és a törvényhozás példátlanul elhanyagolta és más közalkalmazotti ágakkal szemben mélyen ledegradálta.«. — A századfordulón ugyanis a középiskolai tanárság a gyakorló évet sem volt köteles leszolgálni, mert elkapkodták a szakvizsgázott tanárt, helyettes alig volt valaki 1—2 évig, mert akkor már rendes fizetést kapott a IX. fizetési osztály 2. fizetési fokozatában és tanári minőségében eljutott a VII. fizetési osztály első fokáig. Nem magas előhaladás, de volt hozzá ötödéves pótlék, öt évenként 200 korona emelkedés, mely pótolta azt a nagyobb előrehaladást, magasabb fizetési fokozatba való emelkedést, amit a tanáréval egyenlő szolgálatban és kvalifikációban lévő tisztviselők elérhetnek. Ehhez hozzájárult még az az előny, hogy 30 évi szolgálat után nyugdíjba mehetett a középiskolai tanár. Ezzel szemben a legutóbbi 40 év alatt odáig romlott a tanárság helyzete, hogy először is, 7—8 esztendeig kénytelen helyettes vagy óraadói minőségben szolgálni. Egy középiskolai tanár tehát 7—8 évi működés után kerülhet rendes státusba. A kinevezés azonban havonként csak 182 P-t jelent számára. Ugyanekkor egy bíró a gyakornoki, jegyzői és titkári fokozatok betöltése után, mely 7-8 évet jelent, 348 P-os havi fizetést, és 45 P-t kitevő bírói képesítési pótlékot kap. Ez az összeg a bírónak kezdő fizetése. Ezelőtt 40 évvel a középiskolai tanárság egyenlő fizetési