Nemzeti Nőnevelés, 1917 (38. évfolyam, 1-10. szám)
1917-01-01 / 1-2. szám
A KORONÁZÁS EMLÉKÜNNEPE. Államiságunk valóságos megtestesítője a századok csodálatos nimbuszával megszentelt koronánk: Magyarország szent koronája. Nem szimbólum ez, mint a többi európai állam koronája, hanem a nemzeti szuverenitás átruházásának századokon át kifejlődött, megerősödött jogelve, amely mindig egy és ugyanaz volt, bármint is alakult és változott az idők folyamán állami berendezésünk. Vannak régebbi koronák, de nincs még egy, amely a nemzeti élet öntudatának oly változatlan, soha el nem avult és el nem gyengült látható jele lenne, mint amilyen a mi szent koronánk. Nemzetünket és királyainkat összekötő kapocs volt ez minden időben; századok kegyeletes tisztelete és ragaszkodása alkotmányos szabadságaink igazi palládiumává, védőszentségévé avatta és szentnek nevezte már a XIII. századtól kezdve. Hány nagy királyunk fenkölt homlokát fonta körül csodálatos glóriája s még azok is, akik nem értették meg szabadságszeretetünket, a szent korona varázsa előtt meghajolva, meghajoltak a nemzetben gyökerező s a nemzet által éltet adó szuverenitás előtt. S vájjon mit érezhetett fiatal királyunk abban a pillanatban, midőn a kilencszázados koronával a királyi hatalom teljessége szállott személyére. Kétségtelenül kilenc századnak minden dicsősége s a hűségben páratlan nemzet véget soha nem érő küzdelme, reménye s bizalma sorsának intézői iránt kell, hogy megihlették Magyarország koronás királyát. Szent koronánk kilencszázados tanúja nemzetünk csodálatos géniuszának, államalkotó erőnknek s annak a politikai érettség-