Nemzeti Sport, 1922. május (14. évfolyam, 35-42. szám)
1922-05-01 / 35. szám
III /. ..............UU'|$A. I/ / /, VM , v 1 922 Mi.'. 1 w f JT fjfj® \ • _ - J /Y ff s^kvttTt Hétfő, 1922 május 1. M&tffti kiafl&C Ára 8 korona XIV. évfolyam, 35. szám. 6 061101 1118038 | K, Cseh-Szlovákiában 3 sohol, Bo_____ §mániában 5 lei, Amerikában 8 cent A . , vs.-r^ v. k-k üt h •: , lyj' Malc-U.Ut Szövetség, a hagy.!? SzerKc 11 ü s és Kiadóhivatal C. TMódos I BirKóteók Országos Szövetsége, a Magyar Keretiparos Szövetség, a Magyar Budapest, VIII. RöKK Szilárd utca 4. sz és szombatos reggel. Országos Céllövő Szövetség, a Magyar Országos Testedző Egyletest Szövet- UTP,’tara utca 4. sz. Egységes előfizetési fizat: Egész évresége, a Magyar Úszó Szövetség, a Magyar Vivő Szövetség,a Keresztény Magyar Terefon. József 53 és József 63 800 K, félévre 400 K, negyed évre 200 K 9 Sportliga és a MOVE országos sportszervezetének hivatalos lapja Csak interurban: József 43 EmmtmiMmBKBmfcmiiiimmwmmBSM&mmmi&iMm 'wiwMiiiiiisure-mineswwwBwsMnsMMSBSBSUBMöMM— ^ Eldöntetlen... Magyarország—Ausztria Isi (úsz). — Mz I. félidőben osztrák fölény. — M másodikban mi voltunk fölül. — Mz osztrákok jobbak voltak a magyaroknál. — M válogatás csődje. Hetek óta tartó lázas érdeklődés után rekordközönség előtt zajlott le tegnap az osztrák—magyar válogatott mérkőzés. Budapest sportközönsége teljes számtann jelent meg a Hungáriaúti sporttelepen, de a vidékről is sok ezerren jöttek fel, hogy tanúi legyenek az osztrák és a magyar futball sport erőpróbájának, nem volt egy tápalatífyi Hely, egy picike zug abonoan ne dobogott volna egy magyar szív acímerrel ékes piros dresszen fiuk felé. Szinte félelmesen hatott, amikor felmorajlott olykor-olykor a bosszúság, kedvetlenség, vagy a tetszést indulatszava ennek a negyven-negyvenötezer főnyi közönségnek. Nagyszerű, impozáns volt ez az emberekből összepréselt élő keret, valóságos élmény azok számára, akik nemcsak a játékot figyelték, hanem a zugó, morajló tömegen is végighordozták olykor-olykor a tekintetüket. Az emberáradat már a kora déli órákban elkezdte hömpölygését a Hungáriamti sporttelep felé, amelyen lobogó zászlófüzér jelezte a nap sportjának fontosságát és jelentőségét. Két órakor már nem volt egyetlen hely sem elfoglalatlan, ahol ülti és látni lehetett valamit. A közlépcsők, az állóhely magas dombja egymás mellett szorongó emberek sokaságátólfeketéitek s a csoportokon áttörtető jó helyet keresők százai Végre is meglőve, öszszetörve tetteik le a reményről, hogy láthassák a Potya kornerét, az Oláh búgó lövését. De még mindig jöttek, a felvonulásnak nem akart vége szakadni. Autók, kocsik, villamosok szinte ontották a kíváncsiak és hevülők ezreit. A főkapunál maga Brüll Alfréd dirigált energikusan és mégis kedves udvariassággal- Mert már a bejövetelnél is félelmetes volt a tolongás, a kimenetelre gondolni sem szeretett senki. Fél ötre aztán végképpen megtelt a hatalmas pálya nézőtere, aki ezután jött, a kapunál nem tudott tovább jutni. Végre is négy-ötezer ember abszolúte nem látott semmit. A pályára lépő osztrákokat gyenge taps üdvözölte, csak a piros dresszek megjelenésénél ütődtek össze lelkesebben a tenyerek. Egyáltalán: a közönség valami fojtott izgalommal, kedvetlenül, rossz előérzettel nézett az események elé s nem is lépett ki a rezerváltsogából egész idő alatt. Bosszúságának nem adott indulatosan hangot, meríti a megteszi, elsöpri vele a válogatót s a válogatottakat egyaránt. A kiegyenlítő gólnak sem tudott szívből örülni, a taps nem növekedett fergeteggé, mint egykor, régen, a boldog idők boldog napjain. Ha valaki c'bődült, olykor keserűségében, h.ofiv .,Tempó, magyarok' — nem kapták el a biztató szavakat husz-harmincezeren, mint máskor, hanem a Valinkat vonogatták és hallgattak fejbehorgasztva. Néhol savanyú vicceket gyártottak s ha már nem láthattak semmit a küzdelemből, evvel ütötték el a drága időt. És amikor csak nem akart megszületni a magyar győzelem, a reklámtáblákat hordozó embereket vették elő tréfás haraggal. Na, az Örth gólját, mikor lehet megnézni a Nemzeti Sport kirakatában holnap? De a reklámem emberek sem estek a fejük lágyára , azt" felelték, hogy ez irányba Orthoz ,tessenek fordulni, kérem. És a drága heccnek vége volt, keserű szájjal emlegették, hogy sikertelen tájaiból eredő süiklertelen válogatásnak nem lehet más az eredménye, csak sikertelenség. És sóhajtoztak Pataky után: vele együtt mégis csak más lett volna a magyar csatársor . . . Aztán megindult az emberáradat hazafelé s a végeláthatatlan menetben nem volt egy mosolygó arc .t . M mérkőzé s csapatok összeállítása. Magyarország: Neuhaus—Takács, Mainár —Kertész II., Obitz, Blum—Opata, Molnár, Orth, Seiden, Tóth. Ausztria: Edy Kannhauser—Gold, Bilim—Nitseh, Brandstädter, Kurz—Seidl, Isola, Wainna, Fiephera, Wessely. I. félidő. A kekinges bíró a középre áll, kezet fog a két kapitánnyal, s a közönség feszült figyelme mellett nyújtja összeszorított öklét Brandstadter felé. Az osztrák kapitány nem habozik, a jobb kézre mutat. A bíró kinyitja: üres. A közönség felmorajlik, a Kertész Vih int, maradunk !, Széllel szemben, nappal hatban. A csapatok felállanak, biró-fütty, s az osztrák belsők megkezdik a játékot. A közönség csak nézi, nézi, figyeli. Obitzot kihagyják, Mandl ment, Orth nem tud moccanni Brandstadter mellett, Kertész sehol, Takács kínosan merev, egy perc, két perc, három, négy... folyton csak osztrák támadás, folyton csak osztrák támadás. . Habisofunk fejvesztetten kapkod és szaladgál össze-vissza, csak Blum végzi rendesen a dolgát, mialatt az osztrákok réglátott v összjátékkal törtetnek, tényleg törtetnek előre. A bekk, half, csatár mind egyetértőleg dolgozik, nálunk ritka, ha a partnerek, a közvetlen partnerek megértik egymást. Opata, akit állítólag azért választottak be, mert érti az MTK-stílust, most kollidál Kertésszel, most szalad Molnár húsz méterrel túlélőre adott állítólagos szöktetése után. Senki, senki nincs a helyén. A Klridsdorfi jobbszárny ismételt támadásait azonban az osztrák belsők szorgalmasan elrontják, nincs erő a belsőkben, nincs lövőképesség, s a jobbnál jobb alkalmakat eligazgatják egyik lábról a másikra. Wesselynek a majdnem kitett kitűnő osztrák balszélsőttek sikerül csak egy épkézláb lövést leadni amit azonban Neuhaus szenzációs mozdulattal (amire ugyan abszolúte semmi szükség sem volt) véd. Munkája ezután még egypárszor akad, érdekes mozdulatai határozottan tetszettek. Igazi nehéz helyzete csak egy volt, amikor Wajna középmagas lövését fogja A magyar csapatritka és a nagyszerű osztrák kekkek által mindig idejében leszerelt támadásai közül kimagaslik Tóth bravúros lövése, melyet az eleinte lámpalázzal küzdő Edy éppen csak, hogy ment. Molnár lapos lövését, Orth túl hosszú suttját nem kíséri szerencse, s a teljes rendszertelenség jegyében lefolyt első félidő méltó befejezése volt az osztrákok utolsó kornere. Seibel kőrisre bosszú, Wesselyhez kerül, s noha a teljes magyar tizenegy benn áll a tizenhatoson belül, Neuhaus, valami túltengő, ambíciótól bevítetten 'elront a Veszelyre, a tizenhatos sarkáig, a labda felé veti magát '(természetesen némi éri el)", Veszely beemeli a centerbe, s a kapua nélkül maradt hálóba Izda belövi az első sórt, Neuhaus fölkel. .Vége az első félidőnek( A II. félidő. A második, félidőben mintha kicserélték volna a magyar csapatot. A halfsor magára talált, Orth lendületbe jön, a 20 percig rég nea látott iramot diktál. Az öldöklő iram eredménye néhány pompás akció után a 6. percben a kiegyenlítő gól. Orth precíz passzát Molnár a Károkan és két osztrák védő játékos között kapásból hatalmas erővel lövi, s a labda közvetlenül a kapuléc alatt védhetetlenül repül a jobb sarokba. A tempó nem hagy alább, egyre fokozódik, még Opatának is van néhány jobb momentuma, a 11. percben pontosan irányított centerét Orth kapásból hihetetlen erővel lövi kapura, de Edy legnagyobb szerencséjére éppen beléje fúródik a szinte nem is látott löveg. (A nap legszebb mozzanata.) Egyre-másra adódik elő alkalom a győztes gól megszerzésére. Még az egyébként teljesen magában játszogató Leiden is lead egy nagyszerű lövést, de Edy pompás elvetéssel kornerre tolja ki a labdát. Majd Arth 20 méteres bombája látszik biztos gólnak, a reménytelenül a másik sarokban álló Edy már direkt el-, fordul, hogy ne is lássa a gólt, de a tökéletes játékot produkáló Blum a kapuvonalon állva, elcsípi a labdát. 20 percnyi magyar fölény után levegőhöz jutnak az osztrákok is. Brandstadter kezdi előre dobni a csapatot, szép paszszai ugyan egyre jobban kezdik veszíteni precizitásukat. A Takátssal összefutó Fisokéra combján annyira megsérült, hogy a játék további részében nem fejthette ki teljes tudását, s ennek folytán az osztrák támadások nagy részét a jobbszárny vezeti, az elárvult Weszely csak egyéni akciókkal kísérletezik, de kevés sikerrel. Neuhaupnak azonban már nem jut védeni való, főleg Mandl menti meg a kaput a nehezebb helyzetektől. Lassanként azonban újra a magyar csapat kerül frontba, kidomborodó fölényét az osztrákok erélyes, sőt helyenként durva játékkal igyekeznek ellensúlyozni: először Molnárt faultolják el a 16-oson belül a legkíméletlenebb módon, majd Kertész Vilibe lépnek bele, a bíró azonban a szabadrúgás megítélését is mellőzi úgy, hogy Kiss Gyula, szövetségi kapitány figyelmezteti őt, hogy amennyiben az osztrákok kíméletlen játékmodorát nem fékezi meg, nem vállalja a következményekért a felelősséget. A meccs Seibel nagyszerű lerohanásával végződik, Mandla, félvonaltól üldözi, de csak a hatos vonalon éri el, s a megzavart Seibel hajszálnyira a kapu mellé lövi biztos gólnak ígérkező labdát. m1 KERTÉSZ TÓDOR IV. KRISTÓF-TÉRES- SPORTCIKKEK