Nemzeti Sport, 1928. május (20. évfolyam, 85-105. szám)
1928-05-01 / 85. szám
Kedd, 1926 május 1. MC 1 80 is . Hogy is volt csak? Amit vasárnap nem tudtunk elmondani A két válogatott mérkőzés között természetesen mindenki a nagy mécsesek levegőjében élt, aki a vasárnapi forduló eseményeit figyelte. Jó játékot, szép küzdelmeket várt a sporttársadalom, amilyen szép volt a csehek elleni diadal és amiből hitet akart meríteni, az osztrákok elleni sikerhez. Elsősorban tehát a volt és leendő válogatottakat figyelte minden szem nagy kíváncsisággal. Ezeknek a játékát kísérte a legnagyobb érdeklődés, de a legszigorúbb kritika is. Általában el lehet mondani, hogy a csehek elleni mérkőzés hősei nem mutatták képességük teljességét. Mintha csak valami törvényszerűség lenne abban, hogy olyan idegölő harc, minden futballista tudást követelő mérkőzés után, mint amilyen a cseh —magyar mérkőzés volt, a játékosokon bizonyos — feltétlenül csak átmeneti — visszaesés mutatkozik. Volt ugyan kivétel a tétel alól, de éppen ez a szabály erősítője. Különben azonban nagyon gyakran hangzott a gúnyos kiáltás a múlt hét hősei felé: — Válogatott, válogatott. Különösen Újpesten ment rosszul a válogatottaknak és ha a hazai közönség Újpest fiainak ezt meg is bocsátotta, annál nagyobb kéjjel rótta fel Pesovnik vagy Weinhardt eseteiben. Legjobban Pesovnikra járt rá a rúd, amiben nagy része van a bírónak is. Müller ugyanis csaknem minden taccsot lefújt, amit a kitűnő válogatott dobott. A sabaristák persze idegesen kérdezték nem egyszer a lefújás után: — Miért szabálytalan? — Nem ment fej felett vagy ferdén állt — magyarázott a bíró, hogy a tribün is meghallja. — Most már igazán nem értem — mondotta egy elkeseredett szombathelyi — hogyan győzhettük le a cseheket, amikor még taccsot sem tudunk dobni. . Müller szigorúságát a taccsok terén Himler is követte és ekkor kiderült, hogy Borsányi sem tud taccsot dobni. Mondanunk sem kell talán, hogy az ilyen bírói ítéletek csak feleslegesen akasztották meg a játékot és a különben sem valami nagy tempót még jobban csökkentették. Himler azonban — aki különben jól bíráskodott — végig lelkiismeretes maradt és egy ízben azt is megtette, hogy P. Szabó korneréhez kisétált a sarokhoz, beljebb igazította vagy öt centiméterrel a labdát. . Aztán hátat fordítva ballagott vissza a kapufához. Ezalatt persze nem adott jelet a rúgásra és P. Szabó unalmában mit tehetett mást ?— visszaigazította a labdát az előbbi helyére. A közönség nagyon unatkozott és lelkesen kiabált :— Zenét kérünk, mert elalszunk. Mert Újpesten zene is volt vasárnap. Nemcsak csontzene, hanem az egyik leventealakulat fúvósai szórakoztatták szünetben, meccs előtt ,a közönséget. A csapatokat zeneszó üdvözölte pályáralépésükkor, ami kellemessé tette a hangulatot. A közönség hálás volt a trombiták recsegéséért, a derék leventék igyekezetéért s a nótákból iparkodott jósolni, hogy a meccs alatt kinek húzzák el a nótáját. A Vasasnak azt® fújták: Édes, kedves tekintetes asszony... A Sabaria • erre a nótára jött ki ! Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve. Jöttek azonban a bírák is hármasban, de az ő tiszteletükre nem szólaltak meg a trombiták. — Mi az, a bíró nem kap tust? — Majd a meccs alatt. — Minek annak a zene, majd rendezünk mi neki zenebonát, ha nincs jól stimmelve a fütyülője. — Az álm, majd elhúzzuk mi a nótáját— állapították meg itt is, ott is. •Gy Az egyik csoportban azonban azt vitatták, hogy a bíróhoz méltó magyar nótát nem tud a zenekar. Mert ugye, pompásan hangzott a Harihárom kivonulásakor: Söprik a „budai” utcát. Újpest nótáját is eltalálta a karmester, amikor azt intonálta: Ég a kunyhó — akarom mondani az Újpest. De a bíróra nem tudott kádenciát. Pedig van egy nagyszerű, régi magyar nóta, amit mintha csak a futballbírákra szabott volna a nép költészete. Hogy az újpesti Leventék ezentúl zavarba ne jöjjenek, ide iktatjuk az eredeti szöveget, amit a „nincsen pénzem, de majd lesz” dalamára énekelnek. Fejbeverték a bírót Egy nagy lopótökkel, hogy megírni. Szegény, öreg bíróért de kár vót, Merthogy nekem kellemetes komám / vót. De hogy a zenénél maradjunk — hiszen tavasszal minden muzsika — még egy esetet elmondunk. Az előzmény az, hogy a Ferencváros és a Hungária meccs alatt mindenki Turayt, illetve Konrádot figyelte, hogy kettőjüket összehasonlíthassa. Tegnap Steiner, a PLSz altisztje, kissé megkésve ment be a szövetségbe, ahol Faragó, a titkár, némi szemrehányással fogadta. — De titkár úr, nem tehetek róla. Koncertet adtam és a meg nem engedett, folyton újráz m mellett. Faragó azt hitte, hogy Steiner megzavarodott, kissé talán meg is ijedt és szelíden kérdezte: — Hol adott maga koncertet? — A Vigadóban, zongorakoncertem volt — hangzott nyugodtan. — A Vigadóban —eáppadozott Faragó. — Igen, a Turay és Konrád közti különbséget zongoráztam el óriási sikerrel.• Újpest nagyon drukkolt az ásásnak. A közönség különösen a volt újpesti játékosokat,lármást, Wilhelmet, Szulikot bíztatta és valósággal ellágyult, ha nekik valami sikerült. — Bravó Jeszikém — hangzott a center remek szabadrúgásai után. — Menj rá Wilhelmbe, jól van. . . Wilhelmie azonban hiába igyekezett, mert a kitűnő Mészáros nagyszerű technikájával, fényes trükkjeivel nem igen bírt. Az egyik páholyban néhány szombathelyi futballbarát ült és megelégedéssel mondogatták egymásnak: — Igazi tanár ez a Mészáros. Mint egy tanár, úgy játszik. A szomszédok meghallották a dicséretet és amint odébb is. Mészáros intelligens és elegáns játékát dicsérték, a jólértesültek biztosságával adták tovább a hírt a tribünön: — Nem csoda, ha intelligensen játszik, hiszen középiskolai tanár Szombathelyen, így lépett elő a szombathelyiek futball tanára Újpesten. * Konrád labdáiból az egész bajnokságban meg lehetett volna élnie a Hungáriának, ezt állapították meg sokan a vasárnapi játék alapján. Társai azonban sorra elrontották a legkitűnőbb helyzeteket is. Egy izben Jeny kapott úgynevezett „forinthuszás” labdát a centertől, de következetes maradt és ezt is elrontotta. — Hát csodás ez a Konrád — dicsőítette valaki. — Micsoda ésszel játszik — mondta más. — Szó se róla! Ha ésszel játszana, akkor nem adna a Jenynek labdát. — tromfolt egy ellenzéki. * Ha az sem maradt el a többiektől. Nagy igyekezettel, de kevés sikerrel játszott a mérkőzésen, úgyhogy a Hungária tábor egyáltalán nem volt vele megelégedve. — És ezt az embert vitték ki Amerikába — kiáltott valaki. Ennek fizettek az amerikaiak útiköltséget. — Az semmi, hogy kifelé megkapta a jegy árát, —szólt más — de hogy visszahozatták, ez az érthetetlen. * Skvareket sem pártolta a szerencse. A máskor olyan gólratörő, kapu előtt annyira határozott csatár,most lassú volt és mindent elspekulált. Egyszer aztán hatalmasat esett Skvarek és a tribün is jól látta, hogy a feje, mint az ostor vége, úgy csapódott a földhöz. — Végre, a hogy ... .fejére ...esett! Most már legalább majd jól játszik! — hangzott. — Ugyan miért? — Mert nem tud gondolkozni ! * Kispesten idegességgel volt tele a levegő az egészmérkőzés alatt. A két tábor tisztában volt azzal, hogy mit is jelent a mérkőzés két pontja, éppen ezért talán a legszebb játékot sem tudta volna élvezni senki sem, mert csak az eredmény izgatta a nézőket. Ebben a feszült hangulatban következett be az a szerencsétlen pillanat, amely Fürstnert harcképtelenné tette és kórházba juttatta. A tömeg dühe csaknem Horváth ellen fordult, akitnek pedig, nem volt szerepe a dologban. Nagyon kritikus pillanatok teltek el, de a rendőrség minden bajnak elejét vette. Tűzoltók is megjelentek a tett helyén és közreműködtek a rend helyreállításánál, ami nagy csodálkozást váltott ki a helyi viszonyokkal kevésbé ismerősök közt. — Hogy kerülnek ide tűzoltók? — Ez is kérdés — szólt az akasztófa humor. — Hát ki locsolja Kispestet, ha leég? A meccs után bizony akár munkához is láthattak volna a tűzoltók, úgy oda volt a kispesti tábor. A Bástya elhalasztotta a vasárnapi Miskolcon lejátszandó Attila elleni Vidéki Kupa mérkőzését, mert Baumgarten, a csapat kapusa a válogatott tartalékja lett, már pedig a Vidéki Kupa mérkőzés miatt a Bástya nem szerződtet új kapust. A mérkőzést közös megegyezéssel később játsszák le. Mi lesz a MAC futballosztályával. A MAC futballosztálya csütörtökön este 7 órakor a szigeti klubházban tartja ülését, melyen a jövőre vonatkozó nagyfontosságú határozatok hozatalát lehet várni. A Kispest vezetősége annak megállapítására kért fel bennünket, hogy az egyes sajtóorgánumokban elterjedt hírekkel szemben a kispesti pályán vasárnap semmiféle verekedés nem történt, és hogy Fürstner lábtörésével kapcsolatban a pálya rendezősége energikus fellépésével elejét vette minden zavarnak és rendbontásnak. A Bocskay vasárnap délelőtt megtartott rendkívüli közgyűlésén módosította alapszabályait és több megüresedett tisztséget töltött be. Alelnök lett Szántó László, Fényes Endre, Rostás Elemér, pénztáros: Schwarcz Jenő, ellenőr: Kardos Gyula. Az Attila vezetősége tegnap levélbeli megkeresést intézett a Bocskayhoz, hogy a Bástya lemondása következtében szabaddá vált vasárnapi terminusukon nem volnának-e hajlandók elmaradt Vidéki Kupa mérkőzésüket Miskolcon lejátszani. Schréderné és Kehrling a görögök elleni tenniszmérkőzésen .