Nemzeti Sport, 1930. május (22. évfolyam, 84-104. szám)
1930-05-02 / 84. szám
4 .. .............mihiiiimiimi ...................................................................................■■■■■mi ....................................mi.......................................................................................■■ Péntek, 1930 május . megcélozza a kapunkat és labdája a túlsó kapufa elé pattan le, Aknai nem is éri el, már ott is terem Silny, mellel stoppolja és a legjobb gólhelyzetben mellé küldi. Egy kis balszerencséjük azért van a cseheknek. Néhány magyar támadás csak arra jó, hogy lássuk csatársorunk befejezni nemtudását. Junek pompás iramban fut el. Elhagyja Fogoly III.-t, a keresztben jövő Korányit... szalad... Sáros kétségbeesetten vágódik utána, a kapufa tövében el is csípi és ügyesen szereli. Női az iram. A csehek fokozzák. Szorongatnak. A mi csatársorunk bosszantóan elfelejtette a labdatartás legelemibb szabályait. Swoboda 20 méterről úgy megvágja a labdát, hogy a közönség már előre kiabál: — Gól, gól, gól... Mellément. Elkiabálták. Aztán egy kis pechje van Swobodának, közben a védelmünket egészen beszorítják. Swoboda ráér veszekedni a bíróval és a 22. percben Puc jól mellévágja a labdát. Kezdünk cudarul állni. Önkényes elbukást 11-essé erőszakol ki Soltys színészkedése és a közönség pokoli lármája Turay faultol, mire a bíró jó cseh támadást akaszt meg. Hojer szabadrúgása nem hoz cseh sikert. Vig szerel szépen, majd Soltys ugrik ki és 12 méterről fölébombáz. Ennyi sikertelenségre a cseh közönség egészen kétségbeesik, majd feltalálja magát és tapssal igyekszik sikert venni a csapatba. Védelmünk talpon van, szerel, hibát javít, többször vágja a labdát, az irányt nem is nézik. A fedezetsor örül, ha előredobhatja a csatársornak a labdát, de az öröm sosem tart sokáig, mert a csatárok meg nem tudják tartani a labdát. Kétségbeejtő a csehek fidénye most. Junek veszélyes, de centere szerencsére túl hosszú. Puce szintén. Carwan szépen indít el támadást a 28. percben, a szerencsétlen 28. percben. Soltys kapja a labdát, valamivel a 16-oson kívül. Turay azonban újra lóg, kíséri, s amikor beérnek a 16-osra, Soltysnak pont az orra előtt rúgja el a labdát, de olyan ironovum, hogy jóformán hozzá sem ér a cseh játékoshoz. Soltys azonban rögtön feltalálja magát. Turay lába felé esve, hasravágja magát, mintha Turay buktatta volna. Más nem kell a közönségnek. Pokoli zsivajt csapnak, pedig tiszta szimulálás az egész! A bíró felemeli a karját és előbb nem tudni, hogy mit ítél mert levegőben tartja és látszólag gondolkodik, majd a 11-es pontra mutat. Soltyst kiviszik, odakint egy kicsit mutatósan élesztgetik, azután boldogan visszajön. Közben már Hojer neki is áll a 11-esnek és a jobb sarokba spiccel, laposan rúgja be a gólt. Aknai hiába vetődött. 1:1. A csehek teljes egészében felvonultatják kombinációs játéktudásukat. Sárosdik harmadik bekknek. PucA mellé lő. Korányi taccsra hátrahúzórág, — egy kis időhúzás! No de anéfft tek még magyar támadásra is. Junek azonban elvágja Hírest, majd Zenisek a fejelő Kautzkyt tolja el kézzel. Jogerős 11-es! De a bírónak eszébe sem jut itt a mi javunkra 11-est ítélni... Takács II. is elfut, Zenisek újra használja a trükjét, megint meglöki a levegőben levő játékosunkat. A bíró ott áll mellette, de hiába reklamálunk, nem is hallgat a mieinkre. Újra a csehiek veszélyesek. A 33. percben Turay kornert vét, amit azonban a hátrahúzódott kis Taki ment. Puc félre lő. A magyar védekezés iskolapélda tehet, oly tökéletes Magyar támadás, alig látható. És ha akad, akkor is hiába törtet Híres előre, a labdát váró Kautzkyt szerelik. A mi kapunknál Víg ment, majd Silny kezd durvulni és a bíró nagy flegmával nézi. Három szóval lehet rajzolni a játék képét: nagy cseh fölény, illetve remek magyar védekezés. Puc tisztán áll, de Sáros mellére rúgja a labdát, mire a cseh közönség újabb 11-est kíván. És védekezünk, ahogy csak lehet. Kritikus percek. Magyar hangokat hallani: • — Fiúk, autra, autra, már csak négy perc!!! Svoboda tiszta helyzetbe kerül, már éppen lőne, amikor rendszet vet. Hej, de jól esik... És mégegyszer is rohanunk. Kohut adja be a labdát, de Kautzky kivágja jobbra, mintha még a cseh kapu előtt is húzni akarná az időt. És végül még mi támadunk akkor, amikor a bíró lefújja a mécsesét. nyilatkozók : a csehek erőszakosak voltak, a 11-es indokolatlan, csapatunk becsülettel megküzdött Csehszlovák nyilatkozók! öngól... balszerencse... a magyarok gyorsak voltak A meccs végén a következő nyilatkozatok járulnak hozzá az események megvilágításához, s részben az illetők lelkiállapotának rajzához. Pataki Mihály szöv.kapitány: Játékosaink, különösen védelmünk, lelkes és odaadó játéka vezetett ehhez az eredményhez, ami az adott viszonyok között komoly sikernek tekinthető. Az I. félidőben, a csatársor több szép akcióval és gólhelyzetek kidolgozásával rászolgált a vezetésre. Szünet után az indokolatlan 11-es, Sáros és Titkos sérülése megzavarta a csapatot, amely visszaesett, de így is tartani tudta az eredményt. Minden játékos nyilatkozatában refrén gyanánt tér vissza a megállapítás: Össze vagyunk rugdosva. A bíró kiengedte őket. Az egyetlen Kohut, akit nem ért rúgás. Kautzky: Nem lehetett fejelni, folyton löktek könyökkel. .Víg: Nagyon örülök, hogy első válogatott játékom sikerült. A bíró vette ki a kezünkből a győzelmet. Híres: Megérdemeltük volna a győzelmet. Titkos: Csak durvaságuknak köszönhetik a csehek a döntetlent. Aknai: Mienk az erkölcsi győzelem Sáros: A balszélső belém talpalt. Bokám megdagadt, véraláfutás van rajta. Turay: Meg sem mertem mozdulni, a bíró folyton lefújt. Fogoly III.: A magyar csapat nagyon, jól játszott, de a 11-es ellen nehéz harcolni. 2:0-ás győzelmünk lett volna reális. Kohut: Kis szerencsével győzhettünk volna. Korányi: Az Újpest-meccs nehezebb volt. Swobodával nehéz volt kijönni a pályán. Tibor Lajos, az MLSz társelnöke: A mérkőzés nem tartozott a szebbek közé, mert inkább az idegek küzdelme volt, mint a technikáé. Aknai nagyszerűen védett, rajta kívül csa g Víg elégített ki még teljesen. A csatáraimban mind az öt ember magának játszott. A 11-es jogtalanságát a cseh vezetők is elismerték. Kenyeres Árpád, az MLSz főtitkára: A magyar csapatban csak Aknai és Víg volt igazán jó. A hízelgő eredmény Aknainak köszönhető. Goldscheider Miksa, a BT tagja: Más közép- és jobbfedezettel győzhettünk volna. A bíró a második félidőben sok hibát csinált, a 11-est nem lett volna szabad megítélni. Rögtön azután Kautzkyt könyökkel lökték, ekkor nem adott Andersen 11-est. Maros Oszkár, a PLASz alelnöke: A bíró vitte el győzelmünket. Andersen bíró: Kemény játék volt, a labda sokat volt a levegőben, keveset a földön. A játék nem volt olyan elsőklasszisa, mint amit vártam. A magyarok jobban startoltak és bár öngóllal jutottak vezetéshez, azt megérdemelték. A második félidőben Swoboda két remek lövésével a csehek rászolgáltak a kiegyenlítésre. A 11-est azért ítéltem meg, mert Turay előbb ráfeküdt Swobodára, majd térdével nyomta el. Volt előbb is hasonló eset, de azt nem láttam tisztán. Tschackert dr., a CsAF alelnöke: Az eredmény reális. A II-es kevésbé. Korányi imponált. Schemost: A magyar csapat meglepően gyors volt, fejjátéka különösen tetszett. A magyaroknál Korányi, Fogoly III., Aknai és Kohut volt jó, a cseheknél Hoyer. Ezzel szemben Tyrpekl leégett. Amikor Simpersky segített, akkor Carwan is nagy formára futott fel. Laufer, a Prager Presse szerkesztője: Az eredmény megfelel a játéknak. Kár, hogy ilyen kérdőjeles 11-essel sikerült csak döntetlenné tenni. Bukolsky, a Slavia vezetőségi tagja: Nagyon szép volt a mérkőzés. Turay harcos akcióval imponált. Carwan: Jó talajon fair mérkőzés volt. A II. félidőben nekünk, jobban ment a játék. De pechünk volt. Puc: Az I. félidőben összeütköztem Korányival, azért cseréltem helyet Silnyvel.Soltys: Turay könyökkel lökött a 11-es előtt. Hoyer: Az öngól nagyon deprimált benünket, ez meglátszott az I. félidő játékán. A másodikban balszerencse üldözött. Náthán, a Sparta elnöke: Korányi nagyon tetszett. Megvenném, szükség lett volna a prágai gyepen, hiszen az őszi események emlékeit olyan meztelenül, annyira udvariatlanul tárta fel a prágai sajtó, hogy a harmincezernyi néző már eleve elfogultsággal nézett mindent, ami a pályán történt. Ez a légkör nem volt alkalmas arra, hogy megfelelően bontakozzék ki az a tudás, az a sok futballjótulajdonság, amit a magyar tizenegy minden hiányossága mellett is magával vitt a Moldva partjára. A csehek még meg is tetézték a nehézségeket. Nekik nagyon sokat jelenthetett volna a mai győzelem. Az olasz mérkőzés előtt már eleve eldönthették volna azt a kérdést, hogy a papírformán túl melyik nemzet futballja a legjobb az Európa Kupa küzdelmeiben résztvevők közül. Hiszen ha a május 11-iki mérkőzést a magyar csapat nyeri meg, a cseh tizenegy pedig már ma, elsején megveri ezt a győzelmes sereget, akkor a papírforma lovagjai, az átszámítások mesterei, könynyen kiszámították volna ennek a prágai mérkőzésnek az értékét, értelmét és magyarázatát. A csehek tehát ennek felelően készültek. Előkészületeikben azt a furcsa módot is követték, hogy a csatatérnek megfelelően kétféle csapatot állítottak össze. Volt egy csapatuk, amelyet száraz pályára szántak, de kéznél volt a másik is, amely sáros talajon, nedves füvön vette volna fel a küzdelmet a magyar fiúk ellen. Az idő kedvezett a mérkőzésnek, így a csehek „száraz tizenegye” állott ki a mieink ellen. Nem mulasztottak azonban el semmi apróságot sem a csehek a győzelem érdekében. A száraz, fűcsomós gyepre nagyon ugráló, könnyű labdát adtak, amely merőben szokatlan vest a földhöz, homokos talajhoz szokott magyaroknak. És mindezek mellé elővették a cseh futball minden furfangját, amelynek nagy része abban merül ki, hogy örökös ravaszkodásokkal, olcsó, de hasznos szabálytalanságokkal teszi próbára az ellenfél idegeit. Ennek a játékformának lényeges része a lökés, tolás, megrúgás olyan módon, hogy a bíró bele ne avatkozhassék a dologba, de az ellenfél minél nagyobb, minél kellemetlenebb hátrányba jusson. Prágában, a hazai közönség harsogó biztatása közepette, olyan bíró mellett, akinek nincs is igazi fogalma a kontinentális, nevezetesen a cseh futballnak erről a tulajdonságáról, határozott előnyt, érezhető fölényt jelenthet s jelentett is. Ezekhez a körülményekhez járult még az is, hogy a cseh csapat határozottan kitűnően futballozott is. Egéiszen otthonosan mozgott a pályán s nem hozta zavarba sem a labda, sem a talaj. A játék első pillanatától kezdve azt a régen megszokott cseh stílust játszotta, amelynek lényege a jól összeharmonizált háromszögek bogozódása, amelynek megzavarása a legnagyobb feladatok közé tartozik. Ha ezt a játékát folytatta volna végig a csapat, ha nem nyúlt volna más, szabálytalan eszközökhöz, ha nem csikarta volna ki az egyenlítést jogtalanul megadott tizenegyessel, akkor a mérkőzésről el lehetne talán mondani, hogy szép volt, így azonban ez a kezdetben ígért játék másra fordultával nem illik a prágai mérkőzésre. Ennek a fordulatnak természetesen a magyar csapat volt az okozója. A csehek nagyszerű kombinálását ugyanis az első félidőben hamarosan felváltották a mi csatáraink rohamai s ezek a szárnyon repülő támadások nem engedtek időt arra, hogy a cseh tervek kibogozódjanak s lassú gördüléssel a magyar kapu felé haladjanak. Ennek a rohamozásnak volt az eredménye az a gól, amit végső elemzésben nem lehet a szép gólok közé so- Csillogtak a régi cseh erények, a remek komizmálások, alátámasztva a Loktóösések és faultok tömegével — a magyar csanat harcos volt és végült, mint már régen nem A mérkőzés általánosságban nem hozott olyan magas nívójú játékot, mint amit az országok közötti találkozásokon várunk, amikor két elsőrangú ellenfél találkozik. Valahogy úgy éreztük, hogy ez a magyar csapat, amely itt a Sparta-pályán a cseh együttessel szembekerült, nem hordozza teljes egészében azokat a tulajdonságokat, amelyek a legjobb magyar futball megelevenítésére szükségesek lennének. Jól tudjuk, hogy ennek a csapatnak bizonyos részeit a körülmények kényszerítő ereje, más részeit pedig a kísérlet szüksége alakította ki s így annak egységéről, megszokott stílusának érvényesüléséről szó sem lehetett. Nem volt meg ennek a magyar csapatnak a lelki nyugalma sem, amire is Művészi kivitelű bronz és márvány intmmmm