Nemzeti Sport, 1930. július (22. évfolyam, 126-147. szám)

1930-07-13 / 134. szám

Vasárnap, 1930 július 13. A Vasas tegnap tartotta lakomáját az I. ligába való visszajutás örömére — Saját tudósítónktól — Ünnepi vacsorán osztotta ki a Vasas elnöksége a játékosoknak az érmeket és a klub­­ajándékait. Tegnap este a Polgári Sörkertben rendezte meleg hangulatban lakomáját a Vasas. A szónokok sorát Szomody István elnök nyitotta meg. Majd Steiner György a PLASz nevében szólott a játékosokhoz és kiosztotta a második liga 2. helyezettjeinek járó érmeket. Szegő üdvözölte a csapatot az első osztályba való bejutásuk alkalmából. Majd Zsoldos a VÁC FC és Barna Sándor a Budai 11 nevében mondott felköszöntőt. Schveiger Mátyás osz­totta ki a klub ajándékát a játékosok­nak. Mindegyik ezüstjelvényt, nyak­kendőtűt és aranygyűrűt kapott. Stanzel, a­­gólrekorder azonkívül dí­szes ezüstplakettet is kapott sikeres éve emlékére. Végre meleg ünneplés­ben részesítették Jellineket, aki 15 esztendeje hű tagja a klubnak. A hi­vatalos részt Szomody elnök fejezte be nagyhatású szónoklatával s utána lapzártakor még cigányzenénél ül együtt a Vasas. Genfi utánrezgések — Alkalmi tudósítónktól — Genf, szerda. A genfi torna döntőmérkőzésén Köves 25 méteres bombájának hálóba surranásakor egy a magyaroknak drukkoló újságíró, aki a feleségét akarta örömében megcsókolni, téve­désből a baloldali szomszédját csókol­ta m­eg. De olyan nagy hévvel, hogy csak a körülülők tudták kiszabadítani a meglepett hölgyet az ölelő karokból. Azért nem lett a dologból válópör. Az Fogoly Jóskát keresik Genfben — autógázolás miatt. Megtörtént, hogy egyik este Jóska át akart kelni a leg­forgalmasabb utcán és egy kis Git­­roen-kocsi nem tért ki előle. Jóska megtolta a kocsit úgy, hogy nyomban szabad lett az út. Az autótulajdonos feljelentést tett autójának elgázolása miatt ismeretlen tettes ellen. ■K­Aknai pipáját a pályakezelő a dön­tő utáni hétfőn reggel megtalálta a kapufának támasztva. Át is adta nyomban a Servette igazgatóságá­nak. Aznap este összeült a torna ren­dezőbizottsága, ahol hosszú vita folyt, mitévők legyenek az újpesti kapus pi­pájával. Végül is határozatba ment, hogy a históriai jelentőségű pipát el fogják helyezni a megalakítandó genfi sportmúzeumban. * A döntő utáni éjszaka a Maxim-bár táncversenydíját a lokál táncművész­­női egyhangúlag Török Albinak ítél­ték oda. Itt is első helyre került te­hát Újpest.* Újpest-jelvénnyel a gomblyukam­ban odaálltam tegnap az egyik mozi pénztára elé. Huszadik voltam a sor­ban. Egyszerre csak érzem, hogy valaki megérinti a karomat és barát­ságosan a pénztárhoz invitál. Mikor megkérdeztem tőle, hogy minek kö­szönhetem ezt az előzékenységet, a következő választ kaptam: — Csak nem gondolja, hogy sorba kell állni Genfben annak, akinek új­pesti jelvénye van!* A Viktória-szállóban még most is népvándorlás van. A szálló igazgató­ja kénytelen volt kitenni egy nagy táblát a következő felírással: „ÚJPEST ELUTAZOTT”. Gerencsér Mihály. Tungsram serlegmérkő­zés. WiMTSE —Vízművek 7:0 (4:0). Népsziget. Bíró: Csepel. A csepeliek lelépték­ a vízműve­seket. Góllövő:' Sindler (2),'Nagy'(2)­ , Wagner, Stumpf és Lutz. e? '*>. ■» jgsosat ? ­ A nagy titok végre megoldódott­ ­ Napok óta mást sem tettek a ma­gyar sportújságírók és benfentesek, mint az olasz bajnokcsapat, ,az Am­­brosiának titokzatosan bejelentett és szift-nyűségesen titkolt érkezésének időpontja után kutattak. De sikertele­nül. Az Ambrosiana nem óhajtott ünnepélyeskedéseket s nem árulta el érkezését. Csak milánói tudósítónknak péntek hajnalban befutott táviratából tudtuk meg mi magunk is, hogy ott­honról elindult a csapat és hogy mikor érkezik meg. így tehát nem csoda, hogy a Nemzeti Sport munkatársa volt az egyetlen, aki a nagyhírű olasz csapatot fogadta tegnap délelőtt ne­gyed 11 órakor, a Délivasút pályaud­varán.­­ A 15-tagú expedíciónak magyar a vezetője: Weisz Árpád, az Ambro­siana magyar trénere, az egykori vá­logatott balszélső. A régi, Törekvés­beli Hirzer—Weisz-szárny „Csili”-je mosolyogva csóválja a fejét: — Ejnye,, ejnye. Hát a Nemzeti Sport előtt nem lehet semmit sem el­titkolni! Mégis megtudták, mikor ér­kezünk! — Pedig hogy titkoltuk az érkezés időpontját. Nem akartuk, hogy bármi­féle ceremóniás fogadtatás­­is legyen és különben is csöndben és feltűnés nélkül akarunk, magunkat jól kipi­henve készülni Budapesten a keddi mérkőzésre! A napbarnított arcú olasz fiúk, fő­leg­ a régi, válogatott ismerősök: Meazza, Degani és Conti nagy öröm­­mel vesznek körül és­ rázzák kezün­ket. — Hű, de hideg van most maguk­nál — mondja borzongva Meazza. — Májusban, a válogatott meccs alkal­mával sokkal melegebb volt! Hamarosan megállapítjuk, hogy összevéve 13 játékos érkezett és Weisz Árpád az egyedüli vezető a csapat kondíciótrénerén kívül. A vezetőség többi­­tagja csak hétfőn, illetőleg ked­den érkezik. Weisz Árpád hamarosan felpak­­kolja néhány autóra az egész társasá­got. Mi is velük tartunk. Feltűnő, hogy milyen sok csomagot hoztak az olasz vendégek. — Gólokat hoztak ezekben a koffe­rekben, vagy pedig vinni akarnak bennük? — szegezzük nekik az ön­kéntelenül ajkunkra tóduló kérdést. Nagy nevetés a válasz. Viani, a hórihorgas, 185 cm. magas centerhalf titokzatosan mondja: — Ez majd elválik kedden! — Ha Meazzának megint sikerül egymásután három gólt rúgni Aknai kapujába, mint májusban, akkor rendben lesz minden! — mond­ja Rivotte, a szimpatikus jobbhalf, aki az olimpián Amsterdamban válo­gatott jobbszélső volt. Általában igen jókedvűek az olasz fiúk, hangosan nevetgélnek, amint az autók egymást előzgetve haladnak át a Margit hídon és Lipót­ körúton át a Britannia-szálló felé. A Budapesten már ismerősek: Meazza, Conti és Degarin nagyban mu­togatják útközben a város nevezetes­ségeit: a parlamentet, a királyi palo­tát, Margitszigetet. Egy-kettőre bent vagyunk a Britan­niában,.a vendégcsapatnak az olasz­­követség által lefoglalt szállásán. Míg­ Weisz Árpád szobájukra ontja ását a fiúkat, Rivolta érdekes dolgokat mond a csapatról. — Tényleg a legerősebb összeállí­tásunkban jöttünk. Kedden valószínű­leg így állunk fel: Degani — Gian­­fardoni, Allemandi — Rivolta, Viani, Costellazzi—­­ Visentin, Serrantoni, Meazza, Blasevich, Conti Két tartalé­kot hoztunk: Ceresolit tartalékkapu­sunkat és Bolzonit, a tartalékbekkün­­ket. Csapatunkban nem kevesebb, mint nyolc válogatott játszik és csak a két összekötő, Serrantoni és Blase­vich, valamint a jobb bekkünk. Gian­­fardoni nem volt még válogatott. A többi mind játszott már az olasz nem­zeti­ színekben. Weisz Árpád veszi most át­ a szót: — Azért jöttünk Budapestre ilyen korán, hogy megszokjuk a klímát, a k­osztot, egyszóval alkalmazkodjunk az itteni viszonyokhoz. Azonkívül pedig trenirozni is akarunk, mégpedig való­színűleg vasárnap a hungáriaúti pá­lyán, hogy annak talajához is hozzá­szokjanak a fiúk. A csapat topformá­ban van. Igaz ugyan, hogy 34 bajnoki mérkőzést játszott egyfolytában és az megviselte a játékosokat, de hát úgy van ez az Újpestnél is. Modena f elleni legutolsó meccsünkön, éppen az Új­pest elleni meccsre való tekintettel, csak­ tartalékcsapatunkat állítottuk ki és pihentettük a fiúkat.. Én nagyon bízom benne, hogy a budapesti közön­ség nem fog csalódni az olasz bajnok­­csapatban. — Terveink? Délután megnézzük a Ferencváros—Slavia meccset. • Most pedig a Széchenyi-fürdőbe megyünk a gőzbe, mert ráfér egy kis masszázs a fiúkra. A hálókocsink ugyanis Postumianál tengelytörést szenve­dett -és így hálókocsi nélkül nem sokat pihentek az éjjel a fiúk. S amilyen jókedvűen érkeztek, olyan jókedvűen robogtak is már ki a Szé­chenyi-fürdő felé, az annyira várt olasz vendégek. A Széchenyi-fürdő szépségét nem győzték eléggé dicsérni a Britanniá­ban elköltött ebéd folyamán az olasz fiúk. Rövid délutáni pihenés után ki­utaztak az Üllői-úti pályára, ahol az „A” tribün város felé eső oldalán le­vő páholyokban kaptak helyet. A Ferencváros—Slavia mérkőzést igazi olasz temperamentummal iz­gulták végig. Különösen a második félidőbeli oly sokáig meddő Ferenc­­város-ostrom alatt drukkoltak önfe­ledten a zöld-fehéreknek, de bosszan­kodtak is sokat a kihagyott nagy helyzetek hosszú sora miatt. Izgalmukban tipikus milánói dia­lektusban hangosan biztatták a ma­gyar fiúkat: — Szü! Szül... (Bele! Bele!...) harsogták kórusban szinte szünet nélkül az egymást követő kapu előtti kavarodások folyamán. És ha kissé kényelmesebben ment rá egy ferencvárosi játékos a labdá­ra, izgatottan hajszolták: — Subito! Subito! (Gyorsan! Gyorsan!) —‘így kellett volna már az első félidőben játszani! — állapította meg Rivolta, midőn a Ferencváros a má­sodik félidőben végre belefeküdt a játékba. Érdekes, hogy mindegyikük az ő posztján játszó ferencvárosi játékost figyeli és dicséri, így a...sokszoros­­olasz válogatott balbekknek, Alleman­­dinak, aki jelenleg egyetemi hallgató, Postumiában tengely­törést szenvedett a csapat hálékocsi­a. Budapestre szombat délelőtt titokban érkezett, a Britaniá­­ban szél­t meg, a Széchenyi fürdőben volt, aztán végig nézte a Slavia-meccset az Ambrosiana, Olaszország bajnoka Nyolc válogatottal jöttek az olaszok, köztük Meazzával, aki május­ban három gólt lőtt Aknainak — Ma kipróbálják a keddi meccs színhelyét, a Hungária-úti pályán — Saját tudósítónktól­­— különösen Korányi tetszik. Az öreg Conti, a kitűnő szélső, a két ferenc­városi szélsőt tartja a csapat legjobb emberének. Colombo, a csapat kondíció trénere nem győz csodálkozni a Slavián. — Hát ez a cseh bajnokcsapat? — mondogatja. — Hol van a híres Sla­via csatársor?! Mikor a „B” tribün népe felhor­kan néhány prágai játékosok durva­ságai után, Castelazzi nevetve tap­sol: — Ez igen! Ez már igazi olaszor­szági hangulat! — mondja elégedet­ten a fütty- és pfuj-koncert halla­tára — Tíz gólt kellett volna lőni a Fe­rencvárosnak! — mondja Meazza a mérkőzés végén. — Hihetetlen, hogy milyen helyzeteket hagytak ki a ma­gyar csatárok! — Érthetetlen, hogy mi van a kis Takáccsal! — teszi hozzá fejét csó­válva Weisz Csili is. — Rá sem lehet ismerni a régi kis Takira! — Nem volt szép meccs! — mon­dogatják, amint hazafelé tartunk, de mindjárt hozzá is teszik. — Majd a mienk szebb lesz ked­den !... Az Ambrosia különben annyira a pihenésnek akarja szentelni az Új­pest elleni mérkőzésig hátralevő időt, hogy nem is csinál előre fix progra­mot. Valószínűleg azonban ma, vagy holnap könnyű kondíció tréninget tart a Hungária­ úti pályán. Központi BT—Közép BT 4:3 (0:0). Barátságos. Bíró: Barna B. Az Üllői­ úti pályán a Középeurópai Kupamérkőzés előtt lejátszott ba­rátságos mérkőzést a Központi BT csapata megérdemelten nyerte. A­­ gólokat Csárdás, Sallai, Omelka és­­ Prohl, illetve Nürnberger (2) és­­ Rubint lőtte. A bírák nem , voltak­­ megelégedve a mérkőzést vezető­­ kollégájukkal, Barna B-vel.. Makón játszik ma a Bástya barátsá-­­­gos­z mérkőzést. A csapat a múlt vasár-­­ napi felállításban játssza , a mai mécs-­­ eset. Az Aigner TSC, a Szentesi Vasutas­­ és a Csorvási SC nevezett a délkerület­i amatőr bajnokságába, Utrechtből jelentik. A Hollandiá­ban túrázó bécsi Wacker 7:1 (2:0) arányban győzött egy ottani kombi­nált csapat ellen. A bécsi WAC melegen érdeklődött a­­ Sabariánál Tárnok iránt. Nem lehetet­len, hogy a jeles balszélsőnk az őszi szezonban már bécsi pályákon fogja rúgni a labdát. Mára halasztották Szombathelyen a Sabaria vezetők és drukkerek között tegnapra tervezett old boy mérkőzést. Az elhalasztás a rossz idő miatt történt. A Bástya igazgatósága tegnapi ülésén kimondta, hogy a Bástya, mint szövetkezet felszámol s egyben Holczer Tivadar elnöklete alatt az igazgatóság úgy határozott, hogy klubbá alakul. A játékosszerződtetést a jövő hét folyamán még elintézik. Az igazgatóság a tegnapi ülésen meg­adta a direktívákat, amelyeket követ­,­ve kell a transzferen levő játékosok-­­­kal szerződniük. Egyben megszabták­­ azokat a fizetési limiteket, amiket­­ nem léphetnek túl. Amennyiben így a régiekkel nem sikerülne megállapo­dást létesíteni, erre az esetre az igaz­gatóság felhatalmazást adott új já­tékosok szerződtetéséin.

Next