Nemzeti Sport, 1932. október (24. évfolyam, 192-212. szám)
1932-10-02 / 192. szám
Vasárnap 20 fill. 1932 október 2 XXIV. évfolyam, 192. szám. Hlapyac Mecklenik csütörtökét nemből kivételével MINDEN NAP Szerkesztőségi és kiadóhivatalt Budapest, VI., Bázsa u. 111. (Tel. 112-44. 351-16.) Levélcím: Budapest 63, postaink 34. Távirati cím: Nemzeti Sport Budapest Csehszlovákiában 2 Ke, Romániában 10 lej Ausztriában 30 Gr., Németországban 20 Pf., Svájcban 20 c., Franciaországban 1.50 franc, Olaszországban 1 Ura, Amerikában 6 cent. Előfizetési díj: Belföldre negyedévre 12 P, egy hónapra 4.50 P, Ausztriába negyedévre 15 P, Csehszlovákiába és Romániába 16 P, egyéb külföldre 18 Platygd 50:32 Az olimpiai díszbemutató napján új kitüntetést alapított a kormányzó, a Testnevelési Díszérmet M*M*M*»*6M*M*M*M*M¥»*M*MW*M*M*M*M*»»»WM*»W***M»M***M*M*M*»VWM»WMS*J*M*M*M***M*Wll ********************************************* Délután fél 4 órakor FTC-pálya, IX. ker./ Üllői út 129 molvaBosztyik MBB—MWM8M—BKM—MWa—MBMMM—BBMMiMHI Klull A két ország 71-ik találkozója az első találkozás 30-ik évfordulóján Ausztria Bíró: Barlassina, Olaszország. Határbíró: Kann Ferenc, Majorszky Ferenc Magyarország piros ing címerrel, fehér nadrág, zöld lábszárvédő Harminc év fehér ing címerrel, fekete nadrág fekete lábszárvédő Molzer Braun Müller Rainer Sindelar Smistik Hiden Schall Sesta Nausch Horváth Korányi I. Aknai Dudás Lázár Sárosi Borsányi Déri Turay Kalmár Cseh Korányi II. Tartalék: Ujváry, Toldi sorozatos találkozásai fogalommá avatták az osztrák—magyart. Olyan fogalommá, amely az egész magyar sportélet egyik uralkodó planétája. Amikor a tavasz vagy ősz egyformaságában közeleg a napja, hangosabbá lesz minden sarok, amelyben a sportról beszélnek. Mert a harminc év küzdelmei valami kimondhatatlan patinát raktak erre a két ország közti vetélkedésre, aminek színe, értelme minden mástól elüt. A harminc esztendős harc mindig új és mindig ugyanaz. Új, mert új hittel, új akarattal kezdi meg minden csapat. Mindig ugyanaz, mert harminc év óta azért folyik, hogy valamelyik fél fölényét bizonyítsa. S ez az, amit eddig még nem sikerült egyiknek sem bebizonyítani. Ezért érdekes, ezért várva-várt mindig az osztrák ■ magyar. Voltak olyan szakaszok az elmúlt három évtized folyamán, amikor az egyik fél fölénye elvitathatatlannak látszott. Az ilyen szakaszokról is bebizonyosodott azonban, hogy nem tökéletes megmérni a két ország egymáshoz való viszonyának, hogy nem végérvényes az a látszat, amit az ilyen szakaszok hosszabb vagy rövidebb ideig mutattak. Az osztrák és a magyar futball eddig még sohasem tudta legyőzni egymást úgy, hogy a legyőzött klaszszisának megingását, sportjának megromlását jelentette volnaa győzelem vagy a vereség. A nagy győzelmeket rendszerint valami pillanatnyi ok idézte elő s a nagy győzelmek után rendszerint elkövetkezett a legyőzött talpraugrása, hogy elvitassa annak a győzelemnek az értékét, megrövidítse hatásának életét. Ha az osztrák és magyar futball viszonyának legutóbbi eseményeit vizsgáljuk, azt kell mondanunk, hogy mostanában az osztrák futball fölénye domborodott ki. Különös súllyal és határozottsággal nyilatkozott meg ez a körülmény a tavaszi, bécsi mérkőzésen, amelyről eddig még elő nem fordult gólarányú vereséggel tért haza a magyar csapat. Az a bécsi 2:8 az évek óta nagyon kiélesedett harc befejezését jelentette sokak szemében, akik azt vallják, hogy az osztrák futball véglegesen a magyar fölé emelkedett. S ennek a hitnek megdöntését, ennek a felfogásnak a megcáfolását várja a magyar sporttársadalom a mai mérkőzésen. Szinte túlzottnak látszik ez a várakozás. A tavaszi lesújtó vereség után azt reméli, hogy a magyar válogatott máris revánsot vesz legyőzőjén, a papírforma szerint több, mint bátor remény. De ha ismerjük a tavaszi vereség körülményeit, ha tudjuk a mostani mérkőzés előzményeit, akkor ez a remény igen komoly alapot kap. A tavaszi mérkőzésre igen nagy fogyatékossággal állott fel a magyar csapat, amit büntetlenül el nem viselhetett. A mostani mérkőzésen sokkal komolyabb erejű, jobban összehangolt együttest küldhetünk a pályára. Bécsben győzelemre szomjasan várta a magyar csapatot az az osztrák együttes, amely mindenképpen be akarta bizonyítani fölényét, nagyobb tudását. Az osztrák csapat nagyszerűen egybekovácsolt tizenegy volt, amelynek minden tagja tökéletes része tudott lenni az egésznek. A magyar csapatban sem a részeken belül, sem a részek egymás közti összefüggésében nem találhattuk meg az egységet. Most mintha valamelyest megfordult volna a helyzet. A magyar csapat kialakítása simán, komolyabb zökkenők nélkül történt, míg Bécsben csak nehezen simult egymáshoz a kiválasztott játékosok sora. Nem mondhatjuk, hogy az osztrák csapat csak hajszálnyival is kevesebb futballkultúrát hoz magával, mint eddigi elődei, mint a tavaszi legyőzőnk. De elmondhatjuk azt is, hogy a magyar csapat lényegesen nagyobb egységet, öszszeforrottságot visz a pályára, mint a tavaszi, bécsi játékban. Ezenfelül pedig a magyar csapat tagjainak szívében ég az a becsvágy, amely legutóbb a magyar futball tönkreverésében segítette nagy ellenfelünket. Ha a két csapat összetételét nézzük, akkor azt látjuk, hogy a magyar tizenegy védelme és haltsora egységesebb, szilárdabb. Ez a körülmény pedig döntő lehet, hiszen az osztrák csatársor éppen úgy meglepetést tartogathat, amint a magyar támadósor tökéletességéről sem vagyunk meggyőződve. Harminc év előtt vereséggel hagyta el a pályát a magyar csapat, mikor az osztrák válogatottal első ízben mérte össze erejét. Azóta a nagy vereség emlékét ragyogó győzelmek sorával feledtette el a magyar futball. Aztré- Tartalék: Platzer, Thaler, Mausner Ma délután 3 órakor Horthy Miklós kormányzó köszönti olimpiai bajnokainkat Hóman Bálintnak, az új kultuszminiszternek első ténykedése: a kormány nevében beszél a mai olimpiai ünnepségen — Saját tudósítónktól . Ma délután három órai kezdettel kerül sor az olimpiai események záróünnepségére. A BSzKRT- pályán délután három órai kezdettel hódol a nemzet azok előtt, akik Los Angelesben dicsőséget hoztak a magyar színekre. Az olimpiai ünnepség hatalmas látványosságnak ígérkezik. A pálya belsejében felvonulás után helyet foglal az OTT elnöksége, az olimpiai szereplők, a szövetségek, iskolák, testületek képviselői. (Folytatása a 7. oldalon)