Nemzeti Sport, 1933. január (25. évfolyam, 1-23. szám)
1933-01-30 / 22. szám
4 A szenzációs is kacagitnassz Salamon Bélával Óriási siker a Komédia Orfeumban 1—2—3 pengős helyér Telefon: 180-20 IporT Hétfő, 1933 január 30. sők közül Déri játéka tetszett jobban, fürge volt, technikája nagy. A reális eredmény a döntetlen lett volna. A magyar főtitkár bizakodó Fodor Henrik dr. a PLASz főtitkára: Az ilyen hosszabb túrákon rendesen be szokott következni egy ilyen mélypont, mint a mai volt. Csak azt nem lehet előre tudni, hogy mikor következik be. De ezen nem lehet csodálkozni, amikor ilyen sűrű egymásutánban kell lejátszani a mérkőzéseket és szinte napról-napra változó életkörülmények között, ami bizony nagyon próbára teszi a játékosok testi és lelki kondícióját.. Más magyarázatot nem tudnék mondani, pedig el kell ismernem, hogy ma a csapatnak nem ment jól a játék. Ez bizonyos fokig rejtély, mert hiszen az említett általános okokon kívül más különösebb magyarázatát nem is tudnám keresni ennek a gyengébb játéknak. Véleményem szerint ennek a túrának súlypontja Páriában volt, illetve Frankfurtban lesz. Az első vizsgát jól megálltuk, a másikban egyelőre reménykedünk. Éppen azért talán jó is, hogy túlvagyunk az obuigát vereségen. Bevallom őszintén, Oportóban vártam ezt a kis szépséghibát, de így legalább túlestünk rajta már itt Lisszabonban. Remélem, hogy már Oportóban ki fogjuk köszörülni a csorbát. A csapatnak — ezt objektív el kell ismerni — ma nem ment a játék. De így is nagy balszerencse üldözte a csapatot. Szinte csak nekünk volt gólhelyzetünk és mégis a portugálok lőttek gólt. A magyar játékosok levertek A magyar játékosoknak ugyancsak lóg az orruk. Egy páran Szabót korholják, miért nem vigyázott jobban a gólnál, de mind elismeri, hogy a csapatnak nem ment a játék. Sárosi: — Nagyon bánt engem ez az eredmény, de higgyék el, hogy mindent beleadtam a játékba és mégsem ment... És azután ez a portugál játékmodor nagyonfurcsa és kíméletlen. Barátky: — Már nem tudtam nézni, hogy mint rugdalja a centerhalf a Gyurkát, a világ legfairebb játékosát. De énbelém is folyton belemjöttek. Így nem, lehet futballt játszani. Más bíró kellett volna. Cseh: — Már az I. félidőben meg kellett volna nyernünk a mérkőzést, annyi helyzetünk volt. A II. félidőben már nem ment úgy a játék. Magyar: — Így van, az, ha a balszerencse a csapat sarkába szegődik. Nekünk tíz helyzetből nem sikerült a gól, a portugálok életem egyik legnagyobb potyagólját érték el. Titkos: — Ha csak a felét berúgjuk az I. félidő helyzeteinek, magasan nyerjük a mérkőzést. Az én gólom szabályos volt. Szabó: — Becsapott a labda ívelése és ezért nem jött ki a lépésem. De azért a csatársorunknak mégis csak kellett volna gólokat rúgni. Markos: — Remélem, Oportóban kitölthetjük a haragunkat a derék portugál komákon. Turay: — Ide még Angyalförd is eljöhetne iskolába! Ezek nem sajnálják az embert. . Korányi: — Rossz volt nézni, milyen fakkr nyugalommal rúgdalták a fiúkat. S a bíró kibírta! Ha az ilyenkor szokásos megállapítást akarnám tenni, ha ragaszkodnék a megszokott kaptafához, akkor egyszerűen kijelenteném, hogy a balszerencse az oka a vereségnek. Semmi túlzás,semmi takargatás, semmi mentegetőzés ebben a megállapításban nem lenne. Mert hiszen mi történt? Az történt, hogy a mérkőzés első félidejében rengeteg támadást vezetett a csapat ellenfele ellen, jónéhány helyzetet szerzett, fedezetsorával szinte elzárta a saját kapu felé vezető utat, amely csak ritkán nyilt meg az ellenfél előtt s mégsem tudott eredményt elérni. Azaz ... Titkos gólja eredmény volt! Méghozzá a kezdet után a második percben. Hogy ez mit jelent, azt nem kell magyarázni. A bíró azonban lesállást látott s nem szállok vele vitába. Csupán annyit mondok, hogy ez a felfogása, feltevése vitatható. Erősen vitatható. A csapat azonban, mely a második percben eredményt ért el, nem vitatkozik, nem ellenkezik, ahogy szó nélkül tudomásul is vette ezt a rendelkezést. És a második félidő? Ebben is megállta a helyét a csapat. Ellenfele nem tudott föléje nőni, legfeljebb egyenrangú volt vele. Mégis az következett be egy szerencsétlen pillanatban, hogy a labda Szabó hálójába került s ezzel eldőlt a mérkőzés sorsa Nem balszerencse ez? Hiszen, ha a csapatnak úgy megy a játék, ahogy a párisi első félidőben ment, illetve, ha úgy tudja érvényesíteni helyzeteit, ahogy ott érvényesítette, akkor Lisszabon is látott volna két-három magyar gólt ebben a negyvenöt percben s bizonyára látta volna a magyar csapat győzelmét is. Itt is szél volt a mérkőzés alatt. Itt is mi kezdettünk széllel, itt is megszerezte Titkos az első dugót — csakhogy itt nem adták meg — s itt is elütött a második félidő játéka is az elsőtől. De itt nem hozta meg az első félidő azt az eredményben jelentkező sikert, amely a párisi diadal meghatározója lett. Mégsem mondom, hogy mindez együttvéve azt fejeziki, amit ezzel a szóval szoktunk megállapítani: Balszerencse! Pedig milyen nagy úr ez a láthatatlan valami a pályán. Nála csak egyetlen nagyobb úr van, a Szerencse. Ha ezt a telefonban lehet, úgy nagybetűvel mondtam. Azt tartom azonban, amit a közmondás: Minden ember a maga szerencséjének a kovácsa, így igaz ez a csapatokra is. Minden csapat magánál és magában hordja a szerencséjét. Az, hogy mi nem tudtuk a mai játékban oldalunkra kényszeríteni, teljesen érthető az előzményekből. A hosszú út, a mérkőzések fáradalma rajta ült már a játékosok arcán. Hiába, nem lehet kivédeni minden bajt és minden kellemetlenséget, ami az ilyen vándorlásban a csapattal tart. Hiszen az egymást követő, komisz pályákon, még komiszabb időben lejátszott mérkőzések nyomait ki a lábán, ki a kezén, ki meg a teste más részén hordja. Az influenza pedig, amely a téllel együtt egész Európát lázassá tette, megrázta ezt a nagyszerű társaságot is. Mindegyik játékos erejét őrölte, kitartását kisebbítette, energiáját csökkentette. S ezek a körülmények azok, amelyek lehetetlenné tették, hogy a csapat a szerencsét is oldalára kényszerítse, hogy olyan eredményes legyen, amilyen a mutatott játék alapján, főleg az első félidőben lehetett volna. A gyorsaságban az a bizonyos döntő lépés, a kapu előtti erélyben az a szükséges pillanatnyi elhatározás hiányzott, ami nélkül a friss, erőteljes, roppant gyors és küzdőképes ellenféllel szemben nem termett siker. A gyorsaságot különben fékezte a mély talaj is, az erőteljességet le-Ha a csapat bírálatába kezdek, elsősorban a védelemről kell szólanom. Mégpedig azért, mert ez a csapatrész kitűnően játszotta végig a mérkőzést. Igaz, hogy Szabó hibázott a gólnál. Ezt maga is elismeri. Igaz az is, hogy a kapus hibája végzetes szokott lenni, amint teljesen végzetes volt most is, de a többi csapatrész sokkal többet hibázott s a kapus egyetlen hibájával szemben ott áll a csatárok elhibázott helyzeteinek egész sora. Szabó a gólon túl egészen jól védett. De kitűnően játszott a Szemerei Bíró pár is. Szemerében nem csalódtam. Gyors, határozott, jóérzékű hátvéd, aki igen sokszor lépett közbe jól a mezőnyben, de otthon volt a kapu közelében folytatott csatározásokban is. Neki volt nehezebb szerepe, hiszen a portugál csapat egyik legjobb embere a balösszekötő volt. Bírón látszott még, hogy nem heverte ki teljesen betegségét, de azért kitűnően végezte dolgát. Nem adta föl a mérkőzést annak egyetlen pillanatában sem. A halfsorban nagy baj történt. Ez a csapatrész az együttes lelke, benne pedig Sárosi a vezér. Nos, úgy látszik, Sárosi nagy híre már ide is eljutott, sőt olyan formában jutott ide, hogy a portugálok igen erélyes védőintézkedéseket tettek ellene. A játék elejétől kezdve igen erősen játszottak vele szemben, sőt kíméletlenül, néha durván is lökték — fejelés közben, a levegőben is — rúgták őt. A bíró elnézte ezeket a dolgokat és ez a körülmény azt eredményezte, hogy Sárosi nem tudta igazi játékát játszani. Legalább két klasszissal játszott gyengébben, mint ahogy szokott. Ezt a nagy hátrányt nem bírta ki sem a fedezetsor, sem pedig a csapat. Különösen ráfizettünk a dologra azért, mert Barátky nem tudta elviselni az ellenfél durvaságát s kiállítás lett a sorsa. A helyére ment Cseh egészen jól játszott fedezetet. Sokkal jobban, mint csatárt. Magyar játéka a megszokott keretekben mozgott. Igen okosan passzol, jó érzékkel helyezkedik, de a gyorsaság nem erénye. Ezen a mérkőzésen pedig nagyon fontos szerepet játszott ez a tulajdonság. A csatárok játéka is messze maradt attól, amit Párisban láthattunk tőlük. Ennek magyarázatát több körülmény adja. Az első és legfontosabb Sárosi gyengébb teljesítménye az előbb ismertetett okok miatt. A másik ok, amit szintén hűtötte az ellenfél sokkal nagyobb lendülete, határozottsága, ereje. Mégis az első félidőben kidomborodott fölényünk s különösen az első negyedórában igen sok támadást vezettünk. Ekkor el lehetett volna már dönteni a mérkőzés sorsát s el is dőlt volna az, ha Titkos gólját megadja a bíró. Szünet után már egyenrangú ellenfelek játszottak a pályán, mert az az erőtöbblet, ami a portugálokban volt, kiegyensúlyozta nagyobb tudásunkat, gördülékenyebb játékmodorunkat. Ebben a stílusban, a csapat elfárasztásában ugyan a soron kívül a csapat, elsősorban a csatársor maga is részes volt. A mély talajon is ragaszkodott a lapos játékhoz, ami megölője volt sok jól induló támadásnak, így él tehát ennek a potyagóllal elvesztett mérkőzésnek az emléke bennem. Szeretném, ha nagy útunk egyetlen kellemetlen emléke lenne, nem tudott kiküszöbölni ez a sor, a mély talaj volt. Különösen Cseh és Teleki veszett bele ebbe a talajba, sőt Turayt is magával rántotta a másik két belső. Sokat pepecseltek a belsők, sokat tologattak, ami mind arra volt csak jó, hogy a labda elakadjon s az ellenfélnek ideje legyen a közbelépésre. Teleki nem tudta megtagadni önmagát s nem játszott hosszú, emelt labdákkal, ami pedig elengedhetetlen lett volna a lisszaboni Stadionban, a mai talajon. A három szélső közül Markos volt a legjobb formában ezen a mérkőzésen. Gyorsasága azonban neki sem volt elég ahhoz, hogy ellenfeleit lefussa. Még kevésbé sikerült ez Titkosnak, aki még nem fit egészen. Nem úgy játszott, ahogy az eddigi mérkőzéseken láttuk. Azért kellett a helyére Dérit küldeni, aki viszont kevés labdát kapott. Turay igen sokat dolgozott ugyan, de neki sem igen sikerültek húzásai, no meg balszárnyunk ellen játszott az ellenfél egyik legnagyszerűbb tagja, a kitűnő Alvez. Egészében véve ez a hiányos csatárjáték vesztette el a mérkőzést. A belsők puhák voltak a kapu közelében, hiányzott az egész sorból az a gyorsaság, ami a portugálok ellen elengedhetetlen kellék s bizonyos energiátlanság volt tapasztalható. Így született meg, sajnos, túránk első veresége! A portugál csapatban nagyszerű futballisták voltak A portugál csapat minden részében akadt olyan játékos, akit sokáig nem felejtek el. Az egész csapatot jellemzi a nagy gyorsaság, kíméletlen győzelemre törés. Ebben az igyekezetben pedig nem megvetendő tudás és sok más jó tulajdonság is segítette őket, óriási előnyük volt természetesen velünk szemben a teljes pihentség, frisseség. A védelembe két játékos érdemel teljes elismerést. Az egyik a kapus, Rokette, aki jó mozgású, jó szemű, bátor és határozott. Különösebb feladat elé nem tudták csatáraink állítani , így a labdarogási képességéről nem győződhettünk meg. A másik fényes védőjátékos Alvez, akihez még lesz szerencsénk a portói mérkőzésen. Akik annyiszor megcsodálták már Korányi gyorsaságát, azok álmélkodva láthatták volna ennek a nagyszerű hátvédnek a rohanását. Gyorsabb, mint leggyorsabb játékosaink. Bíró keménysége és határozottsága van benne s amellett jól is rúg. Csatáraink nem bírtak vele. Mindent szétrombolt, mindenhová jókor érkezett. Társa, Matez, csak jó segítője volt minden különösebb tulajdonság nélkül. A fedezetsorban A. Silva játéka tetszett. Igaz, hogy kíméletlen volt, kemény volt, de önmagát sem kímélte, ha kellemetlen esetben kellett a játékba avatkoznia. Sárosi tudását persze nem éri el, de más tulajdonságok csapódnak ki belőle, amivel igen értékes tud lenni megszokott környezetében. A kiállított Cézár buldogként lógott ellenfelein. Kemény és szintén kíméletlen tud lenni. Pereim nevéhez a gól fűződik, ami elég ahhoz, hogy el ne feledjem őt! A csatársor legnagyobb tehetsége, legjobb játékosa Souza. Ezzel a fiúval sok baja volt játékosainknak. Barátky, majd Cseh és Szemere minden tudására szükség volt néha, hogy megakasszák rohamában. Jól kezeli a labdát s rettentő gyorsasággal tör a kapura. Ő sem kombináló játékos azonban, amint a többi csatár is inkább az egyéni tulajdonságokban bízik, mint a pontos összjátékban. G. Sava irányító ereje nem mérhető klasszist jelző mértékegységgel s nem fogja egységes sorba a szárnyakat. A Jorge Matta pár mégis messze elmaradt a vele való összjátékban, hiszen a kitűnő Souza miatt a támadás súlypontja a baloldalon volt. Louis is többet volt játékban, mint a másik szélső. Ramon Meteori, a spanyol játékvezető, tisztességes sportszerűséggel vezette a mérkőzést. Sajnos, azonban a játékfelfogás, a szabályok értelmezése terén egészen más elveket követ, mint amilyenekhez mi szokva vagyunk. A mérkőzést azzal rontotta el számunkra, hogy nem fékezte meg a kíméletlen ellenfelet. Barátky és Cézár kiállítása helyes, indokolt volt, de nem ezzel kellett volna kezdeni. A lökdösést, megrúgásokat sorra elnézte, amivel bennünket határozott hátrányba hozott. Vacsora, fájdalmas hangulat, biztatás, hétfői műsor A mérkőzés után 9 órára vagyunk hivatalosak az ünnepi vacsorára, amelyen természetesen mind megjelenünk. Részünkről újra Fodor dr. fog felszólalni. A fiúkat nagyon letörte a vereség. Most jön a vezetők feladatának a nehezebbik része: lelket kell újra önteni a csapatba. Korholni nem is tudom őket, mert hiszen mindegyikben megvolt az igyekezet, nem akarom még jobban a kedvüket venni. Hiszen még nagy feladatok megoldása vár ránk. Holnap reggel 8-kor indulunk Oportóba, ahova kora este érkezünk meg. Persze most még csak halvány képem sincs arról, hogyan fogunk Oportóban felállni. Annyi bizonyos, hogy az oportói mérkőzés sem lesz könnyű eset. Ellenfelünk az oportói válogatott lesz, azt azonban már tudom, hogy a mai portugál válogatott csapat legjobbjai szintén oportóiak és így kedden viszontlátjuk majd őket az oportói csapatban. Ott lesz tehát Alvez, a két Silva fivére és Souza is. Remélem azonban, hogy a balszerencse már elpártol tőlünk keddig. Máriássy Lajos dr. A kapitány királ Az eredményesség elmaradásában jelentkezett a csapat megviselt volta A védelem — Szabó hibájától eltekintve — remekelt. Sárosit megfélemlítették A csatársor sokat pitinckázott k Ha jól és olcsón akar öltözködni, forduljon bizalommal FODOR MÓR úriszabóhoz Ojciné: V, Upil-fcarát 23., IL ^^^EzelöttVLiNatívmezőjiJj&