Nemzeti Sport, 1933. január (25. évfolyam, 1-23. szám)

1933-01-30 / 22. szám

4 A szenzációs is kacagitnassz Salamon Bélával Óriási siker a Komédia Orfeumban 1—2—3 pengős helyér Telefon: 180-20 IporT Hétfő, 1933 január 30. ­­ sők közül Déri játéka tetszett job­ban, fürge volt, technikája nagy. A reális eredmény a döntetlen lett volna. A magyar főtitkár bizakodó Fodor Henrik dr.­ a PLASz fő­titkára: Az ilyen hosszabb túrá­kon rendesen be szokott követ­kezni egy ilyen mélypont, mint a mai volt. Csak azt nem lehet előre tudni, hogy mikor következik be. De ezen nem lehet csodálkozni, amikor ilyen sűrű egymásutánban kell lejátszani a mérkőzéseket és szinte napról-napra változó életkö­rülmények között, ami bizony nagyon próbára teszi a játékosok testi és lelki kon­dícióját.. Más magyarázatot nem tudnék mondani, pedig el kell is­mernem, hogy ma a csapatnak nem ment jól a játék. Ez bizonyos fokig rejtély, mert hiszen az említett ál­talános okokon kívül más különö­sebb magyarázatát nem is tudnám keresni ennek a gyengébb játék­nak. Véleményem szerint ennek a túrának súlypontja Páriában volt, illetve Frankfurtban lesz. Az első vizsgát jól megálltuk, a másikban egyelőre reménykedünk. Éppen azért talán jó is, hogy túlvagyunk az obuigát vereségen. Bevallom őszintén, Oportóban vártam ezt a kis szépséghibát, de így legalább túlestünk rajta már itt Lisszabonban. Remélem, hogy már Oportóban ki fogjuk kö­szörülni a csorbát. A csapatnak — ezt objektív el kell ismerni — ma nem ment a játék. De így is nagy balszerencse üldözte a csapatot. Szinte csak nekünk volt gólhelyze­tünk és mégis a portugálok lőttek gólt. A magyar játéko­sok levertek A magyar játékosoknak ugyan­csak lóg az orruk. Egy páran Szabót korholják, miért nem vi­gyázott jobban a gólnál, de mind elismeri, hogy a csapatnak nem ment a játék. Sárosi: — Nagyon bánt engem ez az eredmény, de higgyék el, hogy mindent beleadtam a játékba és mégsem ment... És azután ez a portugál játékmodor nagyon­­fur­csa és kíméletlen. Barátky: — Már nem tudtam nézni, hogy mint rugdalja a centerhalf a Gyurkát, a világ legfairebb játé­kosát. De énbelém is folyton be­­lemjöttek. Így nem, lehet futballt játszani. Más bíró kellett volna. Cseh: — Már az I. félidőben meg kel­lett volna nyernünk a mérkőzést, annyi helyzetünk volt. A II. fél­időben már nem ment úgy a játék. Magyar: — Így van, az, ha a balszerencse a csapat sarkába szegődik. Ne­künk tíz helyzetből nem sikerült a gól, a portugálok életem egyik legnagyobb potyagólját érték el. Titkos: — Ha csak a felét berúgjuk az I. félidő helyzeteinek, magasan nyerjük a mérkőzést. Az én gólom szabályos volt. Szabó: — Becsapott a labda ívelése és ezért nem jött ki a lépésem. De azért a csatársorunknak mégis csak kellett volna gólokat rúgni. Markos: — Remélem, Oportóban kitölt­­hetjük a haragunkat a derék por­tugál komákon. Turay: — Ide még Angyalförd is eljö­hetne iskolába! Ezek nem sajnál­ják az embert. . Korányi: — Rossz volt nézni, milyen fa­­kkr nyugalommal rúgdalták a fiú­kat. S a bíró kibírta! Ha az ilyenkor szokásos megál­lapítást akarnám tenni, ha ragasz­kodnék a megszokott kaptafához, akkor egyszerűen kijelenteném, hogy a balszerencse az oka a vere­ségnek. Semmi túlzás,­­semmi takargatás, semmi mentegetőzés ebben a meg­állapításban nem lenne. Mert hi­szen mi történt? Az történt, hogy a mérkőzés első félidejében renge­teg támadást vezetett a csapat el­lenfele ellen, jónéhány helyzetet szerzett, fedezetsorával szinte el­zárta a saját kapu felé vezető utat, amely csak ritkán nyilt meg az ellenfél előtt s mégsem tudott eredményt elérni. Azaz ... Titkos gólja eredmény volt! Még­hozzá a kezdet után a második percben. Hogy ez mit jelent, azt nem kell magyarázni. A bíró azonban lesállást lá­tott s nem szállok vele vitába. Csupán annyit mondok, hogy ez a felfogása, feltevése vi­tatható. Erősen vitatható. A csapat azonban, mely a második percben eredményt ért el, nem vi­tatkozik, nem ellenkezik, ahogy szó nélkül tudomásul is vette ezt a rendelkezést. És a második félidő? Ebben is megállta a helyét a csapat. Ellen­fele nem tudott föléje nőni, leg­feljebb egyenrangú volt vele. Mégis az következett be egy sze­rencsétlen pillanatban, hogy a labda Szabó hálójába került s ez­zel eldőlt a mérkőzés sorsa Nem balszerencse ez? Hiszen, ha a csapatnak úgy megy a játék, ahogy a párisi első félidőben ment, illetve, ha úgy tudja érvényesíteni helyzeteit, ahogy ott érvénye­sítette, akkor Lisszabon is látott volna két-három ma­gyar gólt ebben a negyvenöt percben s bizo­nyára látta volna a magyar csapat győzelmét is. Itt is szél volt a mér­kőzés alatt. Itt is mi kezdettünk széllel, itt is megszerezte Titkos az első dugót — csakhogy itt nem ad­ták meg — s itt is elütött a máso­dik félidő játéka is az elsőtől. De itt nem hozta meg az első félidő azt az eredményben jelentkező si­kert, amely a párisi diadal megha­tározója lett. Mégsem mondom, hogy mindez együttvéve azt fejezi­­ki, amit ezzel a szóval szoktunk megállapítani: Balszerencse! Pedig milyen nagy úr ez a láthatatlan valami a pá­lyán. Nála csak egyetlen nagyobb úr van, a­­ Szerencse. Ha ezt a telefonban lehet, úgy nagybetűvel mondtam. Azt tartom azonban, amit a közmondás: Minden ember a maga sze­rencséjének a kovácsa, így igaz ez a csapatokra is. Minden csapat magánál és magá­ban hordja a szerencséjét. Az, hogy mi nem tudtuk a mai játék­ban oldalunkra kényszeríteni, tel­jesen érthető az előzményekből. A hosszú út, a mérkőzések fáradalma rajta ült már a játékosok arcán. Hiába, nem lehet kivédeni minden bajt és minden kellemetlenséget, ami az ilyen vándorlásban a csa­pattal tart. Hiszen az egymást követő, komisz pályákon, még ko­­miszabb időben lejátszott mérkő­zések nyomait ki a lábán, ki a ke­zén, ki meg a teste más részén hordja. Az influenza pedig, amely a téllel együtt egész Európát lá­zassá tette, megrázta ezt a nagy­szerű társaságot is. Mindegyik játékos erejét őrölte, kitartását kisebbítette, energiáját csökken­tette. S ezek­ a körülmények azok, amelyek lehetetlenné tették, hogy a csapat a szerencsét is oldalára kényszerítse, hogy olyan eredmé­nyes legyen, amilyen a mutatott játék alapján, főleg az első fél­időben lehetett volna. A gyorsaságban az a bizonyos döntő lépés, a kapu előtti erélyben az a szükséges pilla­natnyi elhatározás hiányzott, ami nélkül a friss, erőteljes, rop­pant gyors és küzdőképes ellenfél­lel szemben nem termett siker. A gyorsaságot különben fékezte a mély talaj is, az erőteljességet le-Ha a csapat bírálatába kezdek, elsősorban a védelemről kell szó­­lanom. Mégpedig azért, mert ez a csapatrész kitűnően játszotta vé­gig a mérkőzést. Igaz, hogy Szabó hibázott a gólnál. Ezt maga is elismeri. Igaz az is, hogy a kapus hibája végzetes szo­kott lenni, amint teljesen végze­tes volt most is, de a többi csapatrész sokkal töb­bet hibázott s a kapus egyetlen hibájával szem­ben ott áll a csatárok elhibázott helyzeteinek egész sora. Szabó a gólon túl egészen jól védett. De kitűnően játszott a Szemerei Bíró pár is. Szemerében nem csalód­tam. Gyors, határozott, jóérzékű hátvéd, aki igen sokszor lépett közbe jól a mezőnyben, de otthon volt a kapu közelében folytatott csatározásokban is. Neki volt ne­hezebb szerepe, hiszen a portugál csapat egyik legjobb embere a bal­­összekötő volt. Bírón látszott még, hogy nem heverte ki teljesen be­tegségét, de azért kitűnően vé­gezte dolgát. Nem adta föl a mér­kőzést annak egyetlen pillanatá­ban sem. A halfsorban nagy baj tör­tént. Ez a csapatrész az együttes lelke, benne pedig Sárosi a vezér. Nos, úgy látszik, Sárosi nagy híre már ide is eljutott, sőt olyan formá­ban jutott ide, hogy a portugálok igen erélyes védőintézkedéseket tettek ellene. A játék elejétől kezd­ve igen erősen játszottak vele szemben, sőt kíméletlenül, néha durván is lökték — fejelés közben, a levegőben is — rúgták őt. A bíró elnézte ezeket a dolgokat és ez a körülmény azt eredményezte, hogy Sárosi nem tudta igazi játékát játszani. Legalább két klasszissal játszott gyen­gébben, mint ahogy szokott. Ezt a nagy hátrányt nem bírta ki sem a fedezetsor, sem pedig a csa­pat. Különösen ráfizettünk a do­logra azért, mert Barátky nem tudta elviselni az ellenfél durva­ságát s kiállítás lett a sorsa. A he­lyére ment Cseh egészen jól ját­szott fedezetet. Sokkal jobban, mint csatárt. Magyar játéka a megszokott keretekben mozgott. Igen okosan passzol, jó érzékkel helyezkedik, de a gyorsaság nem erénye. Ezen a mérkőzésen pedig nagyon fontos szerepet játszott ez a tulajdonság. A csatárok játéka is messze maradt attól, amit Párisban láthattunk tőlük. Ennek magyarázatát több körül­mény adja. Az első és legfonto­sabb Sárosi gyengébb teljesítmé­nye az előbb ismertetett okok miatt. A másik ok, amit szintén hűtötte az ellenfél sokkal nagyobb lendülete, határozottsága, ereje. Mégis az első félidőben kidom­borodott fölényünk s különösen az első negyedórában igen sok táma­dást vezettünk. Ekkor el lehetett volna már dönteni a mérkőzés sor­sát s el is dőlt volna az, ha Titkos gólját megadja a bíró. Szünet után már egyenrangú ellenfelek játszottak a pályán, mert az az erőtöbblet, ami a por­tugálokban volt, kiegyensúlyozta nagyobb tudásunkat, gördüléke­nyebb játékmodorunkat. Ebben a stílusban, a csapat elfárasztásában ugyan a soron kívül a csapat, elsősorban a csatársor maga is ré­szes volt. A mély talajon is ragaszko­dott a lapos játékhoz, ami megölője volt sok jól induló támadásnak, így él tehát ennek a potyagóllal elvesztett mérkőzésnek az emléke bennem. Szeretném, ha nagy útunk egyetlen kellemetlen emléke lenne, nem tudott kiküszöbölni ez a sor, a mély talaj volt. Különösen Cseh és Teleki veszett bele ebbe a talajba, sőt Turayt is magával rántotta a másik két belső. Sokat pepecsel­tek a belsők, sokat tologattak, ami mind arra volt csak jó, hogy a labda elakadjon s az ellenfélnek ideje legyen a közbelépésre. Te­leki nem tudta megtagadni önma­gát s nem játszott hosszú, emelt labdákkal, ami pedig elengedhe­tetlen lett volna a lisszaboni Sta­dionban, a mai talajon. A három szélső közül Markos volt a legjobb formá­ban ezen a mérkőzésen. Gyorsasága azonban neki sem volt elég ahhoz, hogy ellenfeleit lefussa. Még kevésbé sikerült ez Titkosnak, aki még nem fit egé­szen. Nem úgy játszott, ahogy az eddigi mérkőzéseken láttuk. Azért kellett a helyére Dérit küldeni, aki viszont kevés labdát kapott. Turay igen sokat dolgozott ugyan, de neki sem igen sikerültek húzá­sai, no meg balszárnyunk ellen játszott az ellenfél egyik legnagy­szerűbb tagja, a kitűnő Alvez. Egészében véve ez a hiányos csatárjáték vesztette el a mérkő­zést. A belsők puhák voltak a kapu közelében, hiányzott az egész sorból az a gyorsaság, ami a portugálok ellen elengedhetet­len kellék s bizonyos energiátlan­­ság volt tapasztalható. Így szüle­tett meg, sajnos, túránk első vere­sége! A portugál csapat­ban nagyszerű futballisták voltak A portugál csapat minden ré­szében akadt olyan játékos, akit sokáig nem felejtek el. Az egész csapatot jellemzi a nagy gyorsa­ság, kíméletlen győzelemre törés. Ebben az igyekezetben pedig nem megvetendő tudás és sok más jó tulajdonság is segítette őket, óriási előnyük volt természetesen velünk szemben a teljes pihent­­ség, frisseség. A védelembe két játékos ér­demel teljes elismerést. Az egyik a kapus, Rokette, aki jó mozgású, jó szemű, bátor és hatá­rozott. Különösebb feladat elé nem tudták csatáraink állítani , így a labdarogási képességéről nem győződhettünk meg. A másik fényes védőjátékos Alvez, akihez még lesz szerencsénk a portói mérkőzésen. Akik annyiszor meg­csodálták már Korányi gyorsasá­gát, azok álmélkodva láthatták volna ennek a nagyszerű hátvéd­nek a rohanását. Gyorsabb, mint leggyorsabb játékosaink. Bíró ke­ménysége és határozottsága van benne s amellett jól is rúg. Csa­táraink nem bírtak vele. Mindent szétrombolt, mindenhová jókor érkezett. Társa, Matez, csak jó segítője volt minden különösebb tulajdonság nélkül. A fedezetsorban A. Silva já­téka tetszett. Igaz, hogy kíméletlen volt, kemény volt, de önmagát sem kímélte, ha kellemetlen esetben kellett a játék­ba avatkoznia. Sárosi tudását per­sze nem éri el, de más tulajdonsá­gok csapódnak ki belőle, amivel igen értékes tud lenni megszokott környezetében. A kiállított Cézár buldo­gként lógott ellenfelein. Ke­mény és szintén kíméletlen tud lenni. Pereim nevéhez a gól fűző­dik, ami elég ahhoz, hogy el ne fe­ledjem őt! A csatársor legnagyobb tehet­sége, legjobb játékosa Souza. Ezzel a fiúval sok baja volt játéko­sainknak. Barátky, majd Cseh és Szemere minden tudására szükség volt néha, hogy megakasszák roha­mában. Jól kezeli a labdát s retten­tő gyorsasággal tör a kapura. Ő sem kombináló játékos azonban, amint a többi csatár is inkább az egyéni tulajdonságokban bízik, mint a pontos összjátékban. G. Sava irányító ereje nem mérhető klasszist jelző mértékegységgel s nem fogja egységes sorba a szár­nyakat. A Jorge­ Matta pár mégis messze elmaradt a vele való össz­játékban, hiszen a kitűnő Souza miatt a támadás súlypontja a bal­oldalon volt. Louis is többet volt játékban, mint a másik szélső. Ramon Meteori, a spanyol játékvezető, tisztességes sportszerűséggel vezette a mérkő­zést. Sajnos, azonban a játékfelfo­gás, a szabályok értelmezése terén egészen más elveket követ, mint amilyenekhez mi szokva vagyunk. A mérkőzést azzal rontotta el szá­munkra, hogy nem fékezte meg a kíméletlen ellenfelet. Barátky és Cézár kiállítása helyes, indokolt volt, de nem ezzel kellett volna kez­deni. A lökdösést, megrúgásokat sorra elnézte, amivel bennünket ha­tározott hátrányba hozott. Vacsora, fájd­al­mas hangulat, biztatás, hétfői műsor A mérkőzés után 9 órára va­gyunk hivatalosak az ünnepi va­csorára, amelyen természetesen mind megjelenünk. Részünkről újra Fodor dr. fog felszólalni. A fiúkat nagyon letörte a vere­ség. Most jön a vezetők feladatá­nak a nehezebbik része: lelket kell újra önteni a csa­patba. Korholni nem is tudom őket, mert hiszen mindegyikben megvolt az igyekezet, nem akarom még job­ban a kedvüket venni. Hiszen még nagy feladatok megoldása vár ránk. Holnap reggel 8-kor indulunk Oportóba, ahova kora este érke­zünk meg. Persze most még csak halvány képem sincs arról, hogyan fogunk Oportóban fel­állni. Annyi bizonyos, hogy az oportói mérkőzés sem lesz könnyű eset. Ellenfelünk az oportói válogatott lesz, azt azonban már tudom, hogy a mai portugál válogatott csa­pat legjobbjai szintén opor­tóiak és így kedden viszontlátjuk majd őket az oportói csapatban. Ott lesz tehát Alvez, a két Silva fivére és Souza is. Remélem azonban, hogy a balszerencse már elpártol tőlünk keddig. Máriássy Lajos dr. A kapitány királ Az eredményesség elmara­dásában jelentkezett a csa­pat megviselt volta A védelem — Szabó hibájá­tól eltekintve — remekelt. Sárosit megfélemlítették A csatársor sokat pitinc­­kázott k Ha jól és olcsón akar öltözködni, forduljon bizalommal FODOR MÓR úriszabóhoz Oj­ciné: V, Upil-fcarát 23., IL ^^^EzelöttVLiNatívmezőjiJj&

Next