Nemzeti Sport, 1935. február (27. évfolyam, 23-42. szám)
1935-02-01 / 23. szám
4 A SOMOGY tegnap délutáni edzése már mozgalmasabb volt, mint az eddigiek. A szerződtetett játékosok mind felvonultak az egy Hajszán kivételével. Hajszán még mindig a fővárosban van, de a Somogy vezetői bíznak abban, hogy sikerül kivívniuk azt, hogy a játékos visszakerülhessen Kaposvárra. Az edzésen eleinte különböző gyakorlatokat végeztek, majd a nősek és a nőtlenek játszottak egymás ellen. Győztek a nőiek 14:11 arányban. A nagy eredményt az magyarázza, hogy két csonka csapat játszott. A Somogy körében különben élénken cáfolják azokat a híreket, hogy új edzője lesz a csapatnak. Morvayval mindenki teljes mértékben meg van elégedve s nem gondolnak arra, hogy másra bízzák a csapatot. Tegnap visszatért Kaposvárra Megay-Pesovnik dr, s beszámolt a vezetőségnek a fővárosi tárgyalásairól. A tárgyalások eredményeként a szombati és a vasárnapi edzőmérkőzésen három próbajátékos fog résztvenni. A játékosok nevét egyelőre még titkolják. Szombaton a KTSE, vasárnap pedig a KPAC lesz a Somogy edzőpartnere. Kétkapus edzést tartott a Budai „11“ •— Saját tudósítónktól — A Budai „11" tegnap már kétkapus edzést tartott az FTC-vel. A játékosok már nagyon vágytak a labda után, így nem is csoda, hogy valamennyien már korán megjelentek az egy Pozsonyi kivételével, aki elfoglaltsága miatt nem tudott kijönni. Kicsit hideg az idő. Talán éppen ez az oka, hogy az edzéseken megszokott törzskibicek ezúttal távolmaradtak. Kezdéskor az FTC lendül bele. A Budaiak, ha labda kerül hozzájuk, alig-alig akarnak elszakadni tőle. Faragó Lajos a „csapat mindenese”, edző és bíró egyszemélyben. Egy ideig tűri, hogy a játékosok kiélvezzék magukat. Ám egy negyed óra múlva, mikor már annyira fokozódik ez a játékkedv, hogy Hadrévitól Rökk akarja elvenni a labdát, már komolyra fogja a dolgot.— Micsoda marhaság ez — süvít a népszerű Lója hangja —, szabadrúgás az FTC javára. És szabadrúgás jár minden olyan akcióért, amelyben a Budaiak hibáznak. Hiba pedig van elég. A csatársoron ütközik ez ki különösen. Nem képesek gólt elérni. Amíg csak a vége felé Hadrévi meg nem emberei magát és két egymásutáni góllal terheli meg az FTC hálóját. A vasárnapi mérkőzésre előzetes összeállítás nincs, erre csak a Millenáris elleni meccs előtt kerül sor. A játékban szerepet kap valamennyi játékos. A HUNGÁRIA tegnap délután kiadós gyakorlatozást tartott. A játékosok közül csupán Szabó III. hiányzott, a többiek nagy kedvvel végezték a Lenkey edző által feladott gyakorlatokat. Az edzés után jelölték ki a PhöbUS ellen kiálló két csapatot a következőképpen: A csapat: Szabó I. —• Kocsis, Biró — Kárpáti, Turay (Sebes), Dudás — Sas, Kardos, Kis (Turay), Cseh, Titkos. B) csapat: Újvári — Mándi, Barna — Egri, Hűvös, Semsey — Bihari,Vig I.\ Odry, Kárpáti I. (Kis), Dorogi. Holczer (Soroksár) komoly tárgyalásokat folytat az Attilával. Nem lehetetlen, hogy a jeles fedezet, aki után ősszel a Hungária is erős érdeklődést mutatott, tavasszal miskolci színekben fogja rúgni a labdát. Somogyot az a veszély fenyegette, hogy centere, Hajszán, beosztása miatt kénytelen lesz elhagyni Kaposvárt. A Somogy vezetősége azonban kedvezően intézte el az ügyet. Bajuszán maradhat és játszhat tovább a Somogyban. A Soproni FAC két nemzetközi mérkőzésre kért engedélyt az MLSztől: február 17-én a Wiener Neustadti SC Frit-et akarja fogadni Sopronban, 24-én pedig ugyanezzel az ellenféllel óhajt játszani Wiener Neustadtban. Ez utóbbi meccshez az OTT engedélye is szükséges-Regős II., a Törekvés tehetséges összekötőcsatára sikeres orrműtéten esett át. A tavaszi rajtig valószínűleg rendbejön. A kőbányai csapat vasárnap még pihen, nem meccsel. Az ok: tavaly igen sokat játszottak. Egyébként egy új csatárt igazolnak le a tavaszra. issa Még egy hónap alatt lehet eredményt felmutatni a modern futball oktatásában, ha tanulékony anyag áll rendelkezésre Gallowich Tibor a modern taktika szabályairól és oktatásáról — Saját tudósítónktól — Taktikai ankétünk utolsó fejezete gyanánt Gallowich Tibornak, a futball egyik fanatikus szerelmesének cikkét közöljük, aki az edzői munkát is vállalta, hogy gyakorlatban mutassa be elgondolásainak helyességét. A modern futball egyik úttörőjének véleményét itt adjuk. Amikor a modern futballról beszélek, önkéntelenül is eszembe jut, hogy még mindig vannak futballemberek, akik csak a „balszerencsének” tudják be, ha egyik nagycsapatunk nyolc gólt kap be egyetlen olaszországi mérkőzésén. Folyton elégedettnek lenni önmagunkkal, a legsúlyosabb vereségek uttán is csak azt kiabálni, hogy „az a futball, amit mi játszunk”, az már több, mint önhittség, több, mint patópálos gesztus, az már a magyar futball fejlődésének szándékos elgáncsolása. Szerencsére ezek a gáncsoskodók mindig ritkábban hallatják hangjukat, remélem, rövidesen végleg kihal ez a fajta. Eltűnik a süllyesztőben az a futballember, aki még mindig nem vette észre, hogy a lesállás új szabálya új taktikát is követel és aki még mindig postakocsin igyekszik versenyre kelni a repülőgéppel. Nehéz nyugodtan olvasni olyan kijelentéseket, hogy a modern futball nem más, mint hajrázás és vagdalózás. Nem más, mint a technika megölője. Kérdem én: hát nem nehezebb 25 méterre álló társamhoz leadni egy jó passzt, mint ötméternyire gurigázni a labdával? Azt hiszik talán, hogy az a technikás játékos, aki öt embert kicselez, hogy a hatodikon elveszítse a labdát, de közben egyáltalán nem tudja, hogyan kell átvenni a labdát, vagy úgy veszi át, hogy közben másodperceket veszít és gyerekjáték őt leszerelni? A művészetek terén is a fejlődés iránya a sallangmentes, robusztus erejű egyszerűség felé halad. Egyszerűen és villámgyorsan oldani meg mindent, de mindig a cél érdekében. Ez a futball. A cél pedig nem a pénz, nem az egyéni kultusz, nem a cicoma, hanem mindenekfelett a gól és ezen keresztül a győzelem. Vigyázzunk azért! Nem szabad jelszavak után futni majom módjára. Nem lehet pl. zárt védelemre berendezkedni úgy, hogy abból nem mozdulhat ki a csapat akkor sem, ha tartósan támadásba tud átmenni. Nem lehet meccs előtt képzeletben kialakított taktikát makacs következetességgel végig fenntartani, amikor a helyzetek a futballban szinte pillanatok alatt változnak. A célfutballra való áttérés azonban a magyar futball általános érdeke. Ezért örülnék, ha látnám, hogy nagycsapataink az ő erőtöbbletükkel is áttérnének az egyszerűbb, célratörőbb futbalra. A kicsik ennek a célfutballnak jegyében kissé megszorították őket. Az edzők ne szédüljenek meg dicsőséges sportmúltjuktól. Ami egyszer jó volt, az ma lehet rossz. A dicsőség a múzeumba való. Itt az élő élet zakatol és bizony keresztügázol a merengőkön... Ami mármost a modern futball oktatását illeti, két részre oszlik a vezető feladata. Az első a szervezés munkája. Téves nézet az, hogy a csapat maga alakítja ki a saját stílusát. Nem így van. A vezetőnek kell, hogy bizonyos taktikai elgondolása legyen. Meg kell vizsgálnia játékosanyagát, hogy mennyiben alkalmas a felveendő stílusra. Én pl. mellőzök a megszerzésnél, illetve megtartásnál minden olyan játékost, aki lassú, aki pötyögteti a labdát, aki tologat. Amikor a gárda készen áll, akkor bele kell vinni a vezető taktikai elgondolását. És itt engedjék meg, hogy röviden elmondjam felfogásomat a modern taktikáról." Nem szívesen beszélek a W- formációról mert ezt a fogalmat már meglehetősen kompromittálták a vitatkozók. Tény az, hogy az összekötők időnként való hátravonása nem újdonság. De akár W- nek nevezzük ezt, akár másnak, az igazság az, hogy az összekötő feladata nem csupán a támadás, szükség esetén ki kell segíteniük a védelemben is. Bármilyen taktikai tervvel vonul is fel a csapat, arról nem mondhat le, hogy ha az ellenfél erősen támad, az összekötőit hátrarendelje a védelem megerősítésére. Talán „enyhe” W-rendszernek lehetne nevezni azt a taktikai elgondolást, amely az összekötőket rugalmasan tologatja előre és hátra aszerint, amint a támadásban vagy a védelemben van szükség rájuk. Az a bizonyos zárt védelem, amikor az összekötők hátul vigyáznak, hogy elzárják a még nyitva levő támadási vonalakat az ellenfél csatárai elől, az csak időlegesen felvett formáció. Ha egy hosszú passzal hirtelen át tudom terelni a játékot az ellenfél térfelébe, akkor felbomlik ez a zárt védelem és hanyatt-homlok rohannak előre az összekötők, sőt a fedezetek is, hogy a számbeli fölényt most a támadásban biztosítsák. Jól emlékezem a Középeurópa Kupában a múltévi Ferencváros— Bologna mérkőzésre, ahol a Ferencváros húszperces ostrom után sem tudott gólokat rúgni a Bologna jól tömörülő védelmének és a végén a „balszerencsére” panaszkodott. Pedig csak az történt, hogy a Bologna tudta, hogyan kell egy sorban operáló öt csatár ellen védekezni, a Ferencváros pedig nem jött rá, hogy miként kell megbontani a Bologna zárt védelmét. Szerintem mind a három fedezetnek nagyszerű lövőnek kell lenni. Elsősorban ők azok, akik hosszú labdákkal előre tudják dobni az előlálló csatárokat. Ezek az előreadott labdák lehetőleg keresztpaszszok legyenek. A centerhall sohase passzoljon oldalt, csak előre. A zárt védelemről még csak annyit, hogy ez a W-formációnak is az ellenszere, de ezzel lehet megölni a pötyögtetős futballt is. Az őszi Hungária—Kispest 1:1-es meccsen lehetett látni, hogy a kispesti védelem még Szemere nélkül is milyen nagyszerűen csinálta ezt a védőjátékot. A II. félidőben alig ment lövés a kapura. Nagyon ritkán jutottam ahhoz, hogy más klubok kétkapus edzését figyelhettem, de ilyenkor nagy sajnálattal állapítottam meg, hogy sok esetben az edzők csak bíráskodnak ezeken a gyakorló mérkőzéseken. Én nemcsak a hibáknál állítom meg a játékot. Én már akkor rákiáltok a játékosra, amikor megy feléje a labda. Mielőtt csinálna valamit a labdával, már odakiáltottam neki, hogy mit csináljon, így nemcsak ő tudja már, hogy mit kell tenni, hanem társai is tudják, hogy mi fog jönni, így idegződik bele a játékosokba a helyes húzás. A kétkapus játékokon egészen gyenge ellenfelekkel szemben kezdem a csapat nevelését. Nem az a cél ilyenkor, hogy a csapat mindent kiadjon magából, hanem hogy beleszokjon az akciók helyes kivitelébe, hogy szinte automatikusan felvegye magába az edző elgondolásait. Az ellenfél itt csak a bábuk szerepét tölti be. Fokozatosan lehet erősíteni az ellenfeleket, így kap a csapat önbizalmat és bátran játsza majd a maca stílusát akkor is, ha a legjobbakkal kerül össze. A csapatnak állandóan mozgásban kell lenni Tapasztalatból tudom, hogy legjobban a kézilabdajáték közben lehet ennek előnyeit szemléltetni. Egész könnyen győz itt az a csapat, amelyikben gyorsan vándorol kézrőlkézre a labda .Amelyikben a játékos mihelyt eldobta a labdát, nyomban rohan előre újabb, jobb helyzetbe. Ilyenkor megállítom a játékot és megmondom a játékosoknak : — Látjátok, ez hiányzik a futballjátékotokból! Még ma is az a helyzet általában, hogy a játékosok állva várják a labdát. Pedig a játékos elé adott — meredek — passz több másodperces előnyt biztosít a támadónak. Én nagy körbe szoktam felállítani hat embert. Egymástól 10—12 méternyire vannak a játékosok és körbe futnak. A feladat az, hogy a játékos úgy rúgja előre kapásból a labdát, hogy az előtte futó játékos elé repüljön. Úgy, hogy ez az előlfutó ne legyen kénytelen rohamátcsökkenteni, vagy éppen leállni, hanem tovább fusson a labda után, legfeljebb az iramát erősítse és azután nyomban rúgja ugyanígy a labdát az előtte futó játékos elé. Azzal szoktam megvilágítani a já Péntek, 1935 február 1. tékos előtt a helyzetet, hogy a vadász sohasem találná el a nyulat, ha egyenesen lácélozna. A nyúl elé kell célozni, ha el akarjuk találni. Azután a labda átvétele külön pont. Hányszor látni még most is, egészen nagy játékosoktól is, hogy háttal állnak az ellenfél kapujához és úgy várják fedezeteiktől, hátvédjeiktől a labdát. Aki így áll és így fogja a labdát, annak előbb stoppolni kell, azután fordulni a labdával és csak azután kezdhet tájékozódni, hova adhatná a labdát Azután teszi ki maga elé s csak aztán rúg. Közben egy valamirevaló hátvéd ötször leszereli. Milyen kevés csatár tudja, hogy oldalvást kell állni a csatárnak, ha hátulról vár passzt. Mert csak így tudja nyomban továbbítani a labdát, csak így tud menekülni a védőjátékos szerelő akciója elől. Higgyék el mindannyian, akik csapat oktatásával, nevelésével foglalkoznak, hogy már egyhónapi munka után komoly eredményt lehet elérni, ha megfelelő tanulékony és jóakaratú játékosanyag áll rendelkezésre. Háttá** a szilit — Micsoda szőke hölgyről beszél. Teremere úr? — Persze. Szerkesztő úr nem volt kint tegnap este 9 óra 17 perckor a nyugati pályaudvaron. Én ellenben kint voltam. Kémeim jelentették, hogy a... mondjuk... Hajdúszoboszlói vonattal érkezik egy hölgy, aki a zömök válogatott csatár ügyét a kezébe vette. Meg is érkezett. Fekete bundában, félrecsapott kis kalappal és egy volt hajdúsági vasutashátvéd kíséretében. — S beszélt vele? — No, de ilyen kérdést? Hiszen régi, kedves ismerősöm. Beszéltünk az időjárásról, hajdúsági újságokról és hát persze a gurigás csatárról is szó esett... — Ugyan ne titkolózzék, hiszen a Hajdúságban és Megyer környékén már kijelentették a leghatározottabban, hogy ez az ügy le van zárva. — Hivatalosan. Ez úgy is van. De a kulisszák mögött tovább izzik az ügy. Megsúgom magának, Szerkesztő úr, hogy a két stadion környékén tudják a legkevésbé, hogy ez az ügy mennyire nem lezárt ügy, ők fognak legjobban meglepődni. Mind Megyer, mind a Nagyerdő tájékán — a vezetők, akik pedig már — biztosan tudom — el is felejtették, hogy ilyen ügy is van a világon... — No, de merről fúj most a szél megint? — Nem Megyer felől, hanem Kelet felől. Amerről tegnap este a szőke hölgy vonata befutott. Ahol állítólag a csatár helyzetét lehetetlennek látják. És ahol kezd érvényre jutni a veszett fejsze megmentésének elve. Megyeren csak ma tudják meg tőlem, hogy újra fúj. A PHÖBUS a Hungária elleni szombati mérkőzésre így áll fel: Juhász — Wéber, Tőrös I. — Gombkötő, Sáros, Péter — Béky, Szikár, Solti, Titkos II., P. Szabó. Szerepelni fog még Fabriczky, Tőrös II. és Tárnok. A B csapat szintén erős ellenfelet kap a Hungária tartalékgárdájában. Ebben a felállításban játszanak: Augusztonovics — Vavró, Székely — Péter II., Komáromi, Takáts — Csere, Funyik, Török, Schülerwein, Hajós. Használt a BRSC-nek a Hungária elleni játék. Ha hetet kaptak is, felfedeztek egy új kapust Schmidt személyében. Tavaszra vele kísérleteznek. A hátvédsorban Szabó kap helyet. Budafok, a II. liga bajnokjelöltje in jubilál az idén. Anyaegyesülete, a BIE ugyanis ebben az évben ünnepli negyedszázados fennállásának évfordulóját. Érthető tehát, hogy Budafokon nagy igyekezettel készülnek ebben az esztendőben, mert a jubileumot mindenáron a bajnokság elhódításával szeretnék magaim. A csapat szorgalmasan edzésbe kezdett. Egyébként valószínűleg új balszélsőt szerződtet. Horváth játékára azonban hosszú időre nem számíthatnak.