Nemzeti Sport, 1935. február (27. évfolyam, 23-42. szám)

1935-02-01 / 23. szám

4 A SOMOGY tegnap délutáni edzése már mozgal­masabb volt, mint az eddigiek. A szerződtetett játékosok mind felvo­nultak az egy Hajszán kivételével. Hajszán még mindig a fővárosban van, de a Somogy vezetői bíznak abban, hogy sikerül kivívniuk azt, hogy a játékos visszakerülhessen Kaposvárra. Az edzésen eleinte kü­lönböző gyakorlatokat végeztek, majd a nősek és a nőtlenek játszot­tak egymás ellen. Győztek a nőiek 14:11 arányban. A nagy eredményt az magyarázza, hogy két csonka csapat játszott. A Somogy körében különben élénken cáfolják azokat a híreket, hogy új edzője lesz a csa­patnak. Morvayval mindenki teljes mértékben meg van elégedve s nem gondolnak arra, hogy másra bízzák a csapatot. Tegnap visszatért Ka­posvárra Megay-Pesovnik dr, s be­számolt a vezetőségnek a fővárosi tárgyalásairól. A tárgyalások ered­ményeként a szombati és a vasár­napi edzőmérkőzésen három próba­­játékos fog résztvenni. A játékosok nevét egyelőre még titkolják. Szom­baton a KTSE, vasárnap pedig a KPAC lesz a Somogy edzőpartnere. Kétkapus edzést tartott a Budai „11“ •— Saját tudósítónktól — A Budai „11" tegnap már két­kapus edzést tartott az FTC-vel. A játékosok már nagyon vágytak a labda után, így nem is csoda, hogy valamennyien már korán megjelen­tek az egy Pozsonyi kivételével, aki elfoglaltsága miatt nem tudott ki­jönni. Kicsit hideg az idő. Talán éppen ez az oka, hogy az edzéseken meg­szokott törzskibicek ezúttal távol­maradtak. Kezdéskor az FTC lendül bele. A Budaiak, ha labda kerül hozzájuk, alig-alig akarnak elszakadni tőle. Faragó Lajos a „csapat min­denese”, edző és bíró egyszemélyben. Egy ideig tűri, hogy a­ játékosok ki­élvezzék magukat. Ám egy negyed óra múlva, mikor már annyira foko­zódik ez a játékkedv, hogy Hadrévi­­tól Rökk akarja elvenni a labdát, már komolyra fogja a dolgot.­­— Micsoda marhaság ez — süvít a népszerű Lója hangja —, szabad­­rúgás az FTC javára. És szabadrúgás jár minden olyan akcióér­t, amelyben a Budaiak hibáz­nak. Hiba pedig van elég. A csatár­soron ütközik ez ki különösen. Nem képesek gólt elérni. Amíg csak a vége felé Hadrévi meg nem embe­rei­ magát és két egymásutáni góllal terheli meg az FTC hálóját. A vasárnapi mérkőzésre előzetes összeállítás nincs, erre csak a Mille­náris elleni meccs előtt kerül sor. A játékban szerepet kap valamennyi játékos. A HUNGÁRIA tegnap délután kiadós gyakorlato­zást tartott. A játékosok közül csupán Szabó III. hiányzott, a töb­biek nagy kedvvel végezték a Lenkey edző által feladott gyakor­latokat. Az edzés után jelölték ki a PhöbU­S ellen kiálló két csapatot a következőképpen: A­ csapat: Szabó I. —• Kocsis, Biró — Kárpáti, Turay (Sebes), Dudás — Sas, Kardos, Kis (Tu­ray), Cseh, Titkos. B) csapat: Újvári — Mándi, Barna — Egri, Hűvös, Semsey — Bihari,­­Vig I.\ Odry, Kárpáti I. (Kis), Dorogi. Holczer (Soroksár) komoly tárgya­lásokat folytat az Attilával. Nem le­hetetlen, hogy a jeles fedezet, aki után ősszel a Hungária is erős érdek­lődést mutatott, tavasszal miskolci színekben fogja rúgni a labdát. Somogyot az a veszély fenyegette, hogy centere, Hajszán, beosztása miatt kénytelen lesz elhagyni Kapos­várt. A Somogy vezetősége azonban kedvezően intézte el az ügyet. Baj­uszán maradhat és játszhat tovább a Somogyban. A Soproni FAC két nemzetközi mérkőzésre kért engedélyt az MLSz­től: február 17-én a Wiener Neustadti SC Frit-et akarja fogadni Sopronban, 24-én pedig ugyanezzel az ellenféllel óhajt játszani Wiener Neustadtban. Ez utóbbi meccshez az OTT engedélye is szükséges-Regős II., a Törekvés tehetséges összekötőcsatára sikeres orrműtéten esett át. A tavaszi rajtig valószínű­leg rendbejön. A kőbányai csapat va­sárnap még pihen, nem meccsel. Az ok: tavaly igen sokat játszottak. Egyébként egy új csatárt igazolnak le a tavaszra. issa Még egy hónap alatt lehet eredményt fel­mutatni a modern futba­ll oktatásában, ha tanulékony anyag áll rendelke­zésre Gallowich Tibor a modern taktika sza­bályairól és oktatásáról —­ Saját tudósítónktól — Taktikai ankétünk utolsó feje­zete gyanánt Gallowich Tibornak, a futball egyik fanatikus szerel­mesének cikkét közöljük, aki az edzői munkát is vállalta, hogy gyakorlatban mutassa be elgondo­lásainak helyességét. A modern futball egyik úttörőjének vélemé­nyét itt adjuk. Amikor a modern futballról be­szélek, önkéntelenül is eszembe jut, hogy még mindig vannak fut­­ballemberek, akik csak a „balsze­rencsének” tudják be, ha egyik nagycsapatunk nyolc gólt kap be egyetlen olaszországi mérkőzésén. Folyton elégedettnek lenni önma­gunkkal, a legsúlyosabb vereségek uttán is csak azt kiabálni, hogy „az a futball, amit mi játszunk”, az már több, mint önhittség, több, mint patópálos gesztus, az már a magyar futball fejlődésének szán­dékos elgáncsolása. Szerencsére ezek a gáncsoskodók mindig rit­kábban hallatják hangjukat, remé­lem, rövidesen végleg kihal ez a fajta. Eltűnik a süllyesztőben az a futballember, aki még mindig nem vette észre, hogy a lesállás új szabálya új taktikát is követel és aki még mindig postakocsin igyek­szik versenyre kelni a repülőgép­pel. Nehéz nyugodtan olvasni olyan kijelentéseket, hogy a modern fut­ball nem más, mint hajrázás és vagdalózás. Nem más, mint a tech­nika megölője. Kérdem én: hát nem nehezebb 25 méterre álló tár­samhoz leadni egy jó passzt, mint ötméternyire gurigázni a labdá­val? Azt hiszik talán, hogy az a technikás játékos, aki öt embert kicselez, hogy a hatodikon elve­szítse a labdát, de közben egyálta­lán nem tudja, hogyan kell átvenni a labdát, vagy úgy veszi át, hogy közben másodperceket veszít és gyerekjáték őt leszerelni? A művészetek terén is a fejlődés iránya a sallang­mentes, robusztus erejű egy­szerűség felé halad. Egyszerűen és villámgyorsan oldani meg mindent, de mindig a cél érdekében. Ez a futball. A cél pedig nem a pénz, nem az egyéni kultusz, nem a cicoma, hanem min­­denekfelett a gól és ezen keresztül a győzelem. Vigyázzunk azért! Nem szabad jelszavak után futni majom mód­jára. Nem lehet pl. zárt védelemre berendezkedni úgy, hogy abból nem mozdulhat ki a csapat akkor sem, ha tartósan támadásba tud átmenni. Nem lehet meccs előtt kép­zeletben kialakított taktikát makacs következetességgel végig fenntartani, amikor a helyzetek a futballban szinte pillanatok alatt változnak. A célfutballra való áttérés azon­ban a magyar futball általános érdeke. Ezért örülnék, ha látnám, hogy nagycsapataink az ő erő­­többl­etükkel is áttérnének az egy­szerűbb, célratörőbb futbalra. A kicsik ennek a célfutballnak jegyé­ben kissé megszorították őket. Az edzők ne szédüljenek meg dicsőséges sportmúltjuktól. Ami egyszer jó volt, az ma lehet rossz. A dicsőség a múzeumba való. Itt az élő élet zakatol és bizony ke­­resztügázol a merengőkön... Ami mármost a modern futball oktatását illeti, két részre oszlik a vezető feladata. Az első a szervezés munkája. Té­ves nézet az, hogy a csapat maga alakítja ki a saját stílusát. Nem így van. A vezetőnek kell, hogy bizonyos taktikai elgondolása le­gyen. Meg kell vizsgálnia játékos­anyagát, hogy mennyiben alkalmas a felveendő stílusra. Én pl. mellő­zök a megszerzésnél, illetve meg­tartásnál minden olyan játékost, aki lassú, aki pötyögteti a labdát, aki tologat. Amikor a gárda készen áll, ak­kor bele kell vinni a vezető takti­kai elgondolását. És itt engedjék meg, hogy röviden elmondjam fel­fogásomat a modern taktikáról." Nem szívesen beszélek a W- formációról mert ezt a fogalmat már meglehetősen kompromittál­ták a vitatkozók. Tény az, hogy az összekötők időnként való hátra­­vonása nem újdonság. De akár W- nek nevezzük ezt, akár másnak, az igazság az, hogy az összekötő feladata nem csupán a támadás, szükség esetén ki kell segíteniük a védelemben is. Bármilyen taktikai tervvel vonul is fel a csapat, arról nem mondhat le, hogy ha az ellen­fél erősen támad, az összekötőit hátrarendelje a védelem megerősí­tésére. Talán „enyhe” W-rendszer­­nek lehetne nevezni azt a taktikai elgondolást, amely az összekötőket rugalmasan tologatja előre és hátra aszerint, amint a támadásban vagy a védelemben van szükség rájuk. Az a bizonyos zárt védelem, amikor az összekötők há­tul vigyáznak, hogy elzárják a még nyitva levő támadási vonalakat az ellenfél csatárai elől, az csak időlegesen felvett formáció. Ha egy hosszú passzal hirtelen át tu­dom terelni a játékot az ellenfél térfelébe, akkor felbomlik ez a zárt védelem és hanyatt-homlok rohan­nak előre az összekötők, sőt a fede­zetek is, hogy a számbeli fölényt most a támadásban biztosítsák. Jól emlékezem a Középeurópa Kupában a múltévi Ferencváros— Bologna mérkőzésre, ahol a Ferenc­város húszperces ostrom után sem tudott gólokat rúgni a Bologna jól tömörülő védelmének és a végén a „balszerencsére” panaszkodott. Pe­dig csak az történt, hogy a Bologna tudta, hogyan kell egy sorban operáló öt csat­ár ellen védekezni, a Ferenc­város pedig nem jött rá, hogy mi­ként kell megbontani a Bologna zárt védelmét. Szerintem mind a három fedezetnek nagyszerű lövőnek kell lenni. Elsősorban ők azok, akik hosszú labdákkal előre tudják dobni az előlálló csatárokat. Ezek az előre­­adott labdák lehetőleg keresztpasz­­szok legyenek. A centerhall sohase passzoljon oldalt, csak előre. A zárt védelemről még csak annyit, hogy ez a W-formációnak is az ellenszere, de ezzel lehet megölni a pötyögtetős futballt is. Az őszi Hungária—Kispest 1:1-es meccsen lehetett látni, hogy a kis­pesti védelem még Szemere nélkül is milyen nagyszerűen csinálta ezt a védőjátékot. A II. félidőben alig ment lövés a kapura. Nagyon ritkán jutottam ahhoz, hogy más klubok kétkapus edzését figyelhettem, de ilyenkor nagy saj­nálattal állapítottam meg, hogy sok esetben az edzők csak bírás­kodnak ezeken a gyakorló mérkő­zéseken. Én nemcsak a hibáknál állítom meg a játékot. Én már akkor rákiáltok a játékosra, ami­kor megy feléje a labda. Mielőtt csinálna valamit a labdával, már odakiáltottam neki, hogy mit csi­náljon, így nemcsak ő tudja már, hogy mit kell tenni, hanem társai is tudják, hogy mi fog jönni, így idegződik bele a játékosokba a he­lyes húzás. A kétkapus játékokon egészen gyenge ellenfelekkel szemben kez­dem a csapat nevelését. Nem az a cél ilyenkor, hogy a csapat min­dent kiadjon magából, hanem hogy beleszokjon az akciók helyes kivi­telébe, hogy szinte automatikusan felvegye magába az edző elgondo­lásait. Az ellenfél itt csak a bábuk szerepét tölti be. Fokozatosan lehet erősíteni az ellenfeleket, így kap a csapat ön­bizalmat és bátran játsza majd a maca stílusát akkor is, ha a leg­­jobbakkal kerül össze. A csapatnak állandóan moz­gásban kell lenni Tapasztalatból tudom, hogy legjob­ban a kézilabdajáték közben lehet ennek előnyeit szemléltetni. Egész könnyen győz itt az a csapat, ame­lyikben gyorsan vándorol kézről­­kézre a labda­ .Amelyikben a já­tékos mihelyt eldobta a labdát, nyomban rohan előre újabb, jobb helyzetbe. Ilyenkor megállítom a játékot és megmondom a játéko­soknak : — Látjátok, ez hiányzik a fut­­balljátékotokból! Még ma is az a helyzet általá­ban, hogy a játékosok állva várják a labdát. Pedig a játékos elé adott — mere­dek — passz több másodperces előnyt biztosít a támadónak. Én nagy körbe szoktam felállítani hat embert. Egymástól 10—12 méter­nyire vannak a játékosok és körbe futnak. A feladat az, hogy a já­tékos úgy rúgja előre kapásból a labdát, hogy az előtte futó játékos e­l­é repüljön. Ú­gy, hogy ez az elől­futó ne legyen kénytelen rohamát­­csökkenteni, vagy éppen leállni, hanem tovább fusson a labda után, legfeljebb az iramát erősítse és azután nyomban rúgja ugyanígy a labdát az előtte futó játékos e­l­é. Azzal szoktam megvilágítani a já­ Péntek, 1935 február 1. tékos előtt a helyzetet, hogy a va­dász sohasem találná el a nyulat, ha egyenesen lácélozna. A nyúl e­l­é kell célozni, ha el akarjuk ta­lálni. Azután a labda átvétele külön pont. Hányszor látni még most is, egészen nagy játékosoktól is, hogy háttal állnak az ellenfél kapujához és úgy várják fedeze­teiktől, hátvédjeiktől a labdát. Aki így áll és így fogja a labdát, annak előbb stoppolni kell, azután fordulni a labdával és csak azután kezdhet tájékozódni, hova adhatná a labdát Azután teszi ki maga elé s csak aztán rúg. Közben egy vala­mirevaló hátvéd ötször leszereli. Milyen kevés csatár tudja, hogy oldalvást kell állni a csatárnak, ha hátulról vár passzt. Mert csak így tudja nyomban továbbítani a lab­dát, csak így tud menekülni a vé­dőjátékos szerelő akciója elől. Higgyék el mindannyian, akik csapat oktatásával, nevelésével fog­lalkoznak, hogy már egyhónapi munka után komoly eredményt le­het elérni, ha megfelelő tanulé­kony és jóakaratú játékosanyag áll rendelkezésre. Háttá** a szilit — Micsoda szőke hölgyről beszél. Teremere úr? —­ Persze. Szerkesztő úr nem volt kint tegnap este 9 óra 17 perckor a nyugati pályaudvaron. Én ellenben kint voltam. Kémeim jelentették, hogy a... mondjuk... Hajdúszoboszlói vonattal érkezik egy hölgy, aki a zömök válogatott csatár ügyét a kezébe vette. Meg is érkezett. Fekete bundában, félrecsapott kis kalappal és egy volt hajdúsági vasutashátvéd kísé­retében. — S beszélt vele? — No, de ilyen kérdést? Hiszen régi, kedves ismerősöm. Beszéltünk az időjárásról, hajdúsági újságok­ról és hát persze a gurigás csatár­ról is szó esett... — Ugyan ne titkolózzék, hiszen a Hajdúságban és Megyer környé­kén már kijelentették a leghatá­rozottabban, hogy ez az ügy le van zárva. — Hivatalosan. Ez úgy is van. De a kulisszák mögött tovább izzik az ügy. Megsúgom magának, Szer­kesztő úr, hogy a két stadion kör­nyékén tudják a legkevésbé, hogy ez az ügy mennyire nem lezárt ügy, ők fognak legjobban meg­lepődni. Mind Megyer, mind a Nagyerdő tájékán — a vezetők, akik pedig már — biztosan tudom — el is felejtették, hogy ilyen ügy is van a világon... — No, de merről fúj most a szél megint? — Nem Megyer felől, hanem Kelet felől. Amerről tegnap este a szőke hölgy vonata befutott. Ahol állítólag a csatár helyzetét lehetet­lennek látják. És ahol kezd érvény­re jutni a veszett fejsze megmen­tésének elve. Megyeren csak ma tudják meg tőlem, hogy újra fúj. A PHÖBUS a Hungária elleni szombati mér­kőzésre így áll fel: Juhász — Wé­­ber, Tőrös I. — Gombkötő, Sáros, Péter — Béky, Szikár, Solti, Tit­kos II., P. Szabó. Szerepelni fog még Fabriczky, Tőrös II. és Tár­nok. A B­ csapat szintén erős ellenfelet kap a Hungária tarta­lékgárdájában. Ebben a felállítás­ban játszanak: Augusztonovics — Vavró, Székely — Péter II., Ko­máromi, Takáts — Csere, Funyik, Török, Schülerwein, Hajós. Használt a BRSC-nek a Hungária elleni játék. Ha hetet kaptak is, fel­fedeztek egy új kapust Schmidt sze­mélyében. Tavaszra vele kísérletez­nek. A hátvédsorban Szabó kap he­lyet.­­ Budafok, a II. liga bajnokjelöltje in jubilál az idén. Anyaegyesülete, a BIE ugyanis ebben az évben ünnepli negyedszázados fennállásának évfor­dulóját. Érthető tehát, hogy Budafo­kon nagy igyekezettel készülnek ebben az esztendőben, mert a jubileu­mot mindenáron a bajnokság elhódí­­tásával szeretnék magaim. A csapat szorgalmasan edzésbe kezdett. Egyéb­­ként valószínűleg új balszélsőt szer­­ződtet. Horváth játékára azonban hosszú időre nem számíthatnak.

Next