Nemzeti Sport, 1939. január (31. évfolyam, 1-23. szám)

1939-01-01 / 1. szám

4 s»­it. Minden szép és jó - így él a Ferencváros Athénben Tóth Lajos dr. levele a Ferencváros athéni élményeiről — Alkalmi tudósítónktól —• Athén, december 28. A Ferencváros jól választott, amikor Görögország mellett dön­tött s ezévi portyánk színhelyéül ezt fogadta el. A két szép győze­lem (5:1 és 3:1) jó benyomást keltett az itteniekben, jó hangula­tot a fiúk körében. A hét törté­netéről igyekszem az alábbiakban beszámolni. Tiszteleg a Ferencváros Mind a két athéni mérkőzésün­kön megjelent a díszpáholyban Rudnay Antal, az athéni magyar követ Végigszurkolta a mérkőzé­seinket. Tisztelgő látogatást tet­tünk nála: Nádas, Sár­osi dr. mint csapatkapitány és én. Azután meglátogattuk a görög szövetség vezetőségét is. A­ karácsony esti ünnep A szent estét együtt töltöttük szállónk csarnokában. Sárosi Gyurka hozott magával egy kis fenyőfát. Előbújt a Sárosi-fiúk táskájából a nagymama sütötte mákos- és dióskalács. Ezenfelül mindenki kapott egy pohárka ko­nyakot. A karácsonyfa alatt vol­tak a klub ajándékai: mindenki egyformán kapott ötöst irónt és feketebojtos, ágóvörös görög sap­kát. A klub nevében én köszöntöt­tem a fiúkat és boldog karácsonyt kívántam mindegyiküknek. A játékról A mérkőzésekről már részletesen beszámoltam a Nemzeti Sportnak távbeszélő tudósításaimban. Még csak a következőket szeretném feljegyezni: Mind a két napon zsúfolt néző­tér előtt játszottunk. A csapat mind a két napon jól játszott, kü­lönösen az első napon ment reme­kül a játék, örvendetes hátvédeink jó játéka. Keményen, komolyan játszottak. Az első meccsen, Sárosi III. volt­ a mezőny legjobbja. Okosan, hoss­­­zan Szélekre vágott, labdákkal, ha kellett , rövid passzokkal ját­szott, az iramot pedig végig bírta. Mind a két meccsen jól játszott Sárosi dr. és Jakab. Szélsőink az első nap gyengén, a másodikon jól játszottak. Lázár igen rövid idő alatt a legjobb ma­gyar szélső, lehetne, Toldi valahogyan nem tud magára találni. A második mérkőzésen olyan idegállapotba került, hogy a II. félidőre kénytelenek voltunk helyére Horváth Bandit beállítani. Horváth ugyan nem illeszkedett még bele teljesen a csapat gépe­zetébe, de így is meg lehet álla­pítani, hogy nagyszerű teljesít­ményt nyújtott. Elfogódottság nél­kül, okosan játszott. Keményt olyan labdákkal tömte, hogy szélsőnk valósággal szárnyakat kapott. Volt egy kapásból megeresztett 18 mé­teres bombája, amit a kapus csak csodával párosult bravúrral tu­dott a léc mellől szögletre tolni. Hatalmasat fejlődtek a szorogok. Meglepett egyébként Athén csa­patának jó játéka. A közvetlen vé­delem, a jobbszélső, a közepem­­tár és a bal összekötő állandó gö­rög válogatott. A görögök teljes erőbedobással, gyorsan adogatva játszanak és meglepő ügyesan szö­vögetik támadásaikat. Künstler szerint Athén csapata még talán nagyobb játékerőt képvisel, mint a görög válogatott. Az I. félidő­ben olyan káprázatosan gyors, szinte szédítő iramot diktáltak az athéniak, hogy m­i tudtunk hova lenni az ámulattól. Ez igazán nem az a játék volt, amellyel a görög válogatott 1l:1-re kapott ki Bu­dapesten a magyar válogatottól! A Panatineikos-pálya téglalap alakú. Az idén építettek új lelátót és most a pálya mindkét hosszanti oldala mellett van ülő­­helyes lelátó, a kapuk mögött pedig az állóhelyek emelkednek. A játéktér anyaga sárga agyag. Hála a karácsony előtti esőzésnek, nem túl kemény. Edzés Ezen a héten csak egy edzést tartottunk, még­pedig csütörtö­kön délelőtt. A görög válogatott ugyanazon a napon, csak délután tartotta edzését! A csapatról még csak annyit, hogy szívből sajnálom, hogy szur­kolóink nem láhatták a 26-i mér­kőzésen a­ fiúk Szívvel teli, nagy­­szerű játékért. Magda sikere Vasárnap este az athéni magyar egyesületben voltunk hivatalosak. Az ifjúság nagy táncolást rende­zett. Legnagyobb sikere Magdá­nak volt, aki egyformán folyéko­nyan halandzsázik minden nyelven. Ako­r volt a­ legnagyobb, amikor két olasz és két görög lánynak török közmondásokat idézett. Pósa „keserű" teája Az egyik mérkőzés napján reg­gel a fiúk a szobájukban kapták a reggelit. Sárosi Bála, Pósával lakott egy szobában. Pósáról tudott dolog, hogy egyformán szereti a kitartó alvást és a tartalmas étke­zést. Csak Béla ébredt fel a reg­geli­re és­ el is készítette a teát ír még alvó Pósink is. A cukroké is beletette. Amikor minden készen volt, felébresztette Pósát. Pósi ijedten állapította meg, hogy a pincér „elfelejtett” cukrot hozni a teájához. Béla rögtön meglátta a tréfálkozási lehetőséget és makacsu' „csengetett” a pincérnek Pósa cukráért. Persze a pincér ne ír jött. Végül is Pós­ó nekifanyalo­dott a „keserű” teának, nehogy egészen kihűljön az. Képzelhető a csodálkozása, hogy milyen édes­­ tea „cukor né­küír” is. De képzel­jük el a csi­ódásait, ha majd oda­haza is meg fogja így próbálni a teázást. Biztosan azt fogja monda­ni, hogy a görög tea nem olyan keserű, mint a kínai. Syllas és a Ferencváros Hétfőn délelőtt künn jártunk a híres Stadionban. Az athéni sport­ lap fényképésze szorgalmasan csinálta a felvételeket rólunk. Majd amikor Syllas, a görögök híres diszkoszvetője edzeni kezdett, a képek úgy alakultak, hogy „A Ferencváros játékosai figyelik Syllas edzését". Közben Syllas egyik dobásánál kicsúszott kezéből a diszkosz, de szerencsére nem a zöld fehérek felé, hanem a Sidien üres néző­terének egyik márvány lépcsőjén csörrent nagyot. Szerencsénk volt! Tihanyi kötelező gólja " Tihanyi nagyon jól védett mind a két mérkőzésünkön. A hétfői meccs után elhatároztuk, hogy r megtréfáljuk kis kapusunkat. Hlovay mester odot­t elébe a mérkőzés után az öltözőben és szigorúságot tetetve így szólt hozzá: — Nem értem, miért kell neked minden meccsen gólt kapnod. Milyen távolságból fejelték most neked azt a gólt? Tihanyi ijedten mentegetőzött és magyarázni kezdte, hogy az összekötő hat méternyire volt, amikor pontosan a felső sarokba fejelte élesen a labdát. A fiúk ekkor már nem tudták tartani a nevetésüket. Tihanyi zavarodottan mondta: — Miért is nem mondtam három métert? Rudnay követ­­élelme Az athéni válogatott elleni mér­kőzésre csak 10 perccel a kezdés előtt érkeztünk ki mezbe öltözve a pályára. Rudnay Antal athéni követünk izgatottan várta a csapa­tot az előcsarnokban és aggódó arccal közölte velünk, hogy az a­théniak­­borzasztóan erősködnek, meg fognak verni bennünket. Meg­­ígértük lelkes követünknek, hogy mindent megteszünk a siker érde­kében. A győzelem kivívása után a kegyelmes úr üdvözölt bennünket és elégedetten mondta tréfálkozva: — Ugy­e jó, hogy szóltam a nérk­özés előtt! Sáros! III. és a skót szoknya A Glasgowot megjárt zöld-fehér válogatottak ugyancsak köszörülik­­ nyelvüket Sárosi Bélán. Azt ter­jesztik róla, hogy tévedésből egy szoknyát viselő skót fiúnak advt, amin írm­-------m*—. érzi.TrTMmn------------------1--------­ Az angyal labdát vesz Irta: Veder Márton A segéd úr szivére tette a ke­zét. — Naccsos asszonyom, tessék el­hinni, a legjobb gyártmányú, ti­zennyolcszeletes labda! — ötös? — De mennyire! Utána lehet számolni. Hehehe ... Ezer bocsá­nat. A hölgy még egyszer megnézte a labdát. •*— Mert a fiam a telkemre kö­tötte, hogy szabályos meccslabda legyen! Hát... nem bánom ... küldjék haza.* Laci a hóna alá kapta a kis cso­magot, újra elolvasta a címet, aztán nekivágott a városnak. Tet­szett neki a sokat igérő cím. Ben­­czúr-utca... Legalább ötven fillér borravaló. Karácsonyi mozi... A „Kalifornia” kirakatába reggel tették ki Greta Garbót. — Vagy nézzem meg inkább a Hófi­ nérket? ... írtja a Hunyadi-téren át veze­tett, ott, ahol végnélküli futball­mérkőzések folynak, reggeltől es­tig. Ketten ledobják a kabátjukat és­ a sapkájukat: ez a kapu, az egyik gyerek piszkos teniszlabdát ráncigál elő a zsebéből, labda is akad, sovány kisfiú két ujját a szájába teszi és fütyül, van már játékvezető is, a járókelők meg­állnak, egy-egy percre, a nézők, Lacit is elkapta az izg­alom. Megállt, nézte a játékot és ami­kor feléje repült a labda, hát jó nagyot belerúgott. A kis játék­vezető odaugrott: — Miért rúg bele maga?! Ki engedte meg?! — Ez semmi, igazán. — Mi?! Menjen, mert!... A játékosok már türelmetlenked­tek, a játékvezető abbahagyta a vitatkozást, feldobta a labdát. * Laci úgy érezte, hogy most már tudja, mi az, leforrázva lenni. Me­gint elindult, de hirtelen megtor­pant. Besietett az egyik kapu alá, lázas gyorsasággal kibontotta a csomagot, nem törődött a Benczur­­utcával, az ötven fillérrel. Kirán­totta az ötös, valódi ötös meccslab­dát. Belevörösödött, úgy fújta a gumit. Aztán ütögette a labdát a földhöz, mint a kapusok csinálják kirúgás előtt Tüntetően od sétált a „mérkőzéshez”. Ott egy pillanat alatt felborult a rend: — A tiéd? A fiú fölényesen kérdezte: — Hát kié? Egy darabig hagyta kérlelni ma­gát, de végül mégis beleegyezett, hogy hajlandó közkinccsé bocsáj­­tani a labdát­. Játszom. De én leszek a kö­zépcsatár, a játékvezető és a tizen­egyesnél a kapus! Hagyták, örömmel. És Laci rú­gott, fütyült, ő ítélte, rúgta és védte a tizenegyest. Kiváló szóra­kozás volt, még a sáros utcán is jól esett a futballozás. * Elköszöntek tőle. — Aztán otthon varrasd meg egy kicsit. — tanácsolták neki. Jaj, csak most látta m­eg, mi tör­tént. A szép, új örök labda csupa sár, egy helyen felszakadt a var­rás ... Istenem ... így nem szál­líthatja el a Benczur­ utcába... A papír sincs meg... Tíz pengőbe kerül... — Borzasztó, — suttogta maga elé. Gondolkodott, hogy ilyenkor este van-e még hivatal az idegenlégió­nál, mert ott akar jelentkezni. De hol van az idegenlégió?... Bé­­lyengett a városban. Fázott, éhes is volt, félt. Egyszerre csak azt vette észre, hogy házuk kapuja előtt áll. Kitört belőle a sírás. Mit­ fog mondani otthon?! Milyen ka­rácsonyuk lesz?! Tíz pengő kár... Nem kap majd dióstésztát... Ne­kidőlt a falnak és bőgött. — Miért sírsz, kisfiú? Felnézett. Keménykalapos, fekete télikabátos úr állt előtte, a kabát­ja alól kilátszott a szmoking­nyakkendő. —­ Piszkos lett — sírta Laci. — Nyugodj meg, fiacskám. Mi a baj? Sok szepegés, akadozás után az úr megtudta a szomorú valót. Hogy hát a labda... és az idegen­légió ... — Buta vagy — állapította meg a keménykalapos. — Nem okoz­hatsz bánatot a szüleidnek. Mibe kerül egy olyan izé ... futball... — Tíz. Nem is mondta, hogy „pengő”. Hátha a bácsi azt hiszi, hogy csak „fillér” és akkor nem találja majd olyan bűnösnek. Az úr gondolkodott, kinyitotta kabátját és tíz ragyogó egypengőst számolt Laci kezébe. — Nesze. Vedd meg holnap reg­gel a labdát és vidd el a Benczur­ utcába. Szervusz. Még becsengetett Laci helyett és­ elment. A fiú csak bámul utána. Újjáéledt, ujjongani szere­tett volna. Imádkozni. Megtörtént a karácsonyi csoda! * Másnap három pofonjába került, amíg a fiúk elhitték, hogy Laci­nak valami , angyallal volt dolga. És a karácsonyi angyal a kedvéért szmokingot öltött. (Nem hallgathatjuk el azonban azt, sem, hogy egyesek a személy­­leírás alapján az úrban felismer­ték a közeli kávéház főpincérét.) Vasárnap, 193­9 január 1. volt jó ideig, mert azt hitte róla, hogy nő. Szállónk elsőrangú Fehér márvány lépcsők piros szőnyeggel. Minden szobához fürdő­szoba, óriási földszinti társalgó perzsa szőnyegekkel, hatalmas klubs­zékekkel. A konyha f­őztje elsőrangú. A szállóval szemben van a Nemzeti Múzeum. Pálmák, narancsfák. Szóval kitűnő környe- Újpest búcsúztatása Ma délután kimentünk a pálya­udvarra fogadni Újpestet. ■Délután 8-kor hajóra szálltak a lila­fehérek Egyiptom felé. Boldog újévet kívánunk­ ­az egész zöld fehér tábornak! Tóth Lajos dr. Újpest Egyiptom­ból jött el - es­et­­leg­­ két mérkő­zést játszik Görögországban — Saját tudósítónktól­­— Újpest Egyiptomba tartó csapata a hét elején utazott keresztül Athé­nen. A görög újságok szerint a nagyhírű lilákat nagyszámú érdek­lődő várta a pályaudvaron. A görög szurkolók elsősorban Eisengellérre, a kontinens válogatott összekötőjére voltak kiváncsiak. A görög futball­­szurkolókon, kívül megjelent az athéni pályaudvaron az athéni futball vezérkara is. A lilák portya­­vezetőivel mindjárt tárgyalásokba is kezdtek. Arra akarták rávenni a lilákat, hogy Egyiptomból vissza­felé jövet álljanak meg Athénben és játszanak két mérkőzést. Egyiket (január 15-én) Pyreus válogatottja ellen, a másikat (január 17-én, vagy 19-én) az athéni Panalincikoe ellen. Az egyik nagy athéni lap — a V­a­­dini ,— mindjárt Berkest is ajánlott fel az Újpest két mérkőzésére. Az újpesti portyavezetőség — egyelőre­­■ nem adott­­ végleges választ a görögöknek, Athénben ennek ellené­re biztosra vessük, hogy a k­ét mér­kőzés létrejön. Megfictamított csapat­tal akar az NBB be kerülni a Ganz — Saját tudósítónktól — Sokáig úgy látszott, hogy a Ganz fölényesen, pontokkal fog elsőként végezni az amatőr I. osztály Portos­­csoportjáben. A haj­rában azonban már duóm hajasét érte a gyári csapa­tot, de (a Ganz szerencséjére) a WMTK-t is és csak így sikerült megőriznie az első helyét. • Tavasszal nagy harc várható a Ganz 03 a WMTK között. Erről be­széltünk Fodor L­ászlóval, a Ganz szakosztá­l­y vezető­j­ével. — A WMTK borzasztóan igyek­szik! Nekik meg kell nyerniük egy halmozást — mondja Fodor László. — Nemcsak az NBB csapatuknak kell elsőnél­ lennie, hanem a BLASs­­csapatunknak is. Csak így juthat be a WMTK az NBB-be. Nem lehetet­­len dolog, de én mégsem tartom valószínűnek. A Ganz­ban tudják, hogy csak felkrsrülten vehetik fel a küzdelmet az új idényben. — Megfiatalítjuk a csapatunkat. Van egy-két gyengébb poszt a csa­patban, ezekre is friss ember fog kerülni. Simont visszahelyezzük ere­deti helyére. Bebizonyosodott, hogy ő a középfedezetben tud csak igazán nagyot produkálni. Általában a hátsó csapatrészek, a védelem és a fedezetsor feljavítá­sára vetik a fősúlyt A csatársorral elégedettek. A lendületes Fűzi irá­nyításával ez a sor megtörte az el­múlt idényben a kötelességét. A vezetők —Maneberg Arvád br. igazgató és I­ováts József úv. elnök elégedettek a csapat őszi szerep­lésével. Mándi Gyula tovább fogja a csapatot edezni. Igen, sokat köszön­het a csapat Fodor László szakosz­­tályvezetőnek, aki a III. osztályból hozta fel a gárdát . Még azt az egret szeretném el­érni — mondja Fodor László, — hogy a Ganz bejusson az NBB-be. Akkor nyugodtan visszavonulok...

Next