Nemzeti Sport, 1939. február (31. évfolyam, 24-43. szám)
1939-02-14 / 33. szám
6 A FIS hű maradt a „papírformájához11 — kiküldött munkatársunktól — Zakopane, február 12. A szerbek szokták mondani olyankor, amikor valami nagyon elrejtett dolgot, vagy helyet akarnak jellemezni: „Ahol az úristen jó éjszakát kíván” Olyan elrejtett helyen, annyira a „világ végén” fekszik Zakopane. Ezt különben a neve is kifejezi, mert „zalwpane’ szláv szó annyit jelent magyarul: eldugva, elrejtve. Nyilvánvalóan ráillő nevet találtak, amikor ezt a hegyek legmélyén, a havasok ölében fekvő téli lengyel üdülőhelyet elnevezték. A Vonat is nehezen, órákig prüszkölve törtet fölfelé tartó igyekezetében, míg végre elérkezik ide, ahola madár sem jár. ♦ Illetve ahol mostanában a hósem jár — alakíthatnék át a közmondást. Zakopanéban hetek óta „tavasz” van. Olvad, olvad és olvad. Illetve olvadt az utolsó héten. A hét elmúltával pedig a változatosság kedvéért eleredt a „jó kis meleg eső”, ahogyan Pesten neveznék halálos akasztófahumorral és nevezzük is itt a legnagyobb sikerrel -mi, pestiek. A megnyitó szombat elázott ünnepségei után ezt láttam: kis lengyel fiúcska jött ki az erdőből, kezében „virágvasárnapi”, frissen fakadt, rügyező ágakat tartva és az egyik forgalmas sarkon árulni kezdte. Az egyik karszalagos rendezőbácsi mérgesen zavarta a srácot vissza az erdőbe. Mindenki sajnálta a fiút. Legalább annyira, mint az elmaradt havazást. Ha már csak fenn, jóval 1000 méteren felül található, no meg a nagy ugrósáncon. Itt azonban halálos gonddal ápolják és eltakarják, szórják és óvják a havat. Bár azt hiszem hiába teszik. Ha a jövő héten még mindig ilyen tavaszi lesz az idő, akkor az ugróversenyeket — legalábbis a nagysáncon — aligha lehet megrendezni. Ha addig nem lesz havazás, akkor ugyanis a nagysánc előtti mélyedésben csónakázni fogunk! Öreg, tapasztalt FIS-versenyző magyarok, mint Kővári és Szalay mondták: — A FIS hű maradt a formájához. Csaknem minden esztendőben, hónehézségekkel küzd meg a világ legnagyobbszabású síverse■nye, a nemzetközi szövetség világbajnoki versenye. Ad vocem, magyarok. Mindannyian jól vannak. A baj csak „kerülgette” őket. Kővári az orrát, illetve az orráról a „mázt” szedte le az edzés közben a síkos, jeges havon. Emődi kisebb húzódást szenvedett, de már szombaton ismét fenn volt a „Kasprovy”-n, a lesiklás terepén, gyakorolni. Szombaton este érkeztek meg a kassaiak: Györgyi és Pápai. Tatár István rengeteget dolgozik. Megválasztották az úgynevezett„Arbeitskomite” tagjának. A „Munkabizottság”-ban pedig dolgozni kell. Tatár István egész nap a havasokat járja és tűzi ki a különböző pályák útvonalát. Irtana természetesen még a nemzetközi szövetségi élet egyéb dolgaiban is résztvesz.* Még mindig érkeznek külföldiek, különösen északiak. Az bizonyos, hogy az első napi versenyen, a lesiklásban minden nemzet résztvesz, aki csak valamit számít a világ nagy síszínházában. És minden nemzet a legjobbjaival vonult fel. A német Cranz Ruditól a norvégok ifjú büszkeségén, Kaplas Kalevin át a hevesvérű olasz Lacedelli-ig mindenki igyekszik a saját nemzetének megszereznie a világbajnoki dicsőséget. (Mint azóta már tudjuk, a győzelmet a német Lantschner szerezte meg. Szerk. m Oh, milyen nevetséges dolgokat is olvashat az ember a hivatalos sajtójelentésben! íme: A versenyekre benevezett összesen 16 külföldi és belföldi versenyző. Zakopanéba a FIS világbajnoki versenyek tudósítására 187 újságíró jelentkezett. Ebből 83 lengyel, 1011 pedig külföldi újságot tudósít. 66 versenyző és 107 hírlaptudósító! A lengyel rádió 62 emberrel dolgozik. Külföldi rádióriporterek Finnország, Németország, Jugoszlávia, Norvégia, Svédország és Svájc részéről és részére fognak a helyszínről közvetíteni. * Végül: a magyaroknak minden vonatkozásban kellemes az itteni életük. A lengyelek nagyon komolyan veszik a lengyel—magyar barátságot. Ahol magyar szót hallanak, ott mindjárt kiszalad egyegy lengyel éljen. A szombati megnyitó ünnepen, illetve a nemzetek felvonulásán egyetlen nemzet sem kapott olyan fergeteges ünneplést, mint a magyar. Az öttagú katonajárőrünk sírjában menetelt a zászlót vivő Eleöd Anikó után, majd iglói kapitány vezérletével a magyar csapat „civil" tagjai következtek (a lesiklók kivételével). Bombasikerük volt. Mellettem a lelátón komoly férfiak, nők és katonatisztek ujjongtak önfeledten. Szinte megdöbbentett ez a nagy magyarbarátság. Mi persze tőlünk telhetőm viszonoztuk figyelmességüket és szeretetteljes kedvességüket a lengyel csapat elvonulása alkalmával. Árpádfy Jenő. i tenisz! Vidám és komor apróságok a fedett verseny első napjáról — Saját tudósítónktól — A tenisznek bőven akadnak tántoríthatatlan hívei Magyarországon. Feltűnő, örvendetes tény: szép számban jelentek meg „nem családtag” nézők is a fedettpálya verseny első napján. Sőt! A késő „éjjeli” órákig kitartottak és figyelemmel kísérték kedvenc sportjuk versenyzőinek játékét. Még bálba készülő estélyi lábas hölgyek és urak is benéztek egy-egy félórára.* Az első napon még nem igen láttunk különösebb formaváltozásokat. De azért látszik, hogy ki volt szorgalmas a télen. Kellemes meglepetésnek számít Dallos II. és Kiss J. remek teljesítménye. További rendszeres munkával, már az idén jelentős szerepet játszhatnak a versenyeken.* Mégis szerencsétlen a 13-as szám. (Már akinek!...) Ezt igazolja Macskási veresége Dallos II.-től. A két versenyző eddig tizenkétszer játszott egymással , s eddig még mindig Macskája győzött. Most kerültek tizenharmadszor össze s a sorozat megszakadt, mintha elvágták volna. Várjon Dallos II. sem adja 12 győzelmen alul? •X* Ami biztos, az biztos. Dallos dr. érezte, hogy a téli edzéseket nem a tőle megszokott lelkiismeretességgel látogatta. Gondolt tehát egyet s vasárnap délután kiment az újpesti fedettpályára és kiadós edzést tartott. Miután ott jól kiteniszezte magát, autóba ült s átment versenyezni a ligetbe! A játékából ítélve csak hasznára vált a halmozás. Vasárnap éjjeli eredmények: Szentpéteri—Bánó dr. 7:5, 6:3; Kovács— Bolgár 6:2, 6:3. (A sokszoros II. osztályú bajnok veresége meglepetés.) Dallos dr.—Payer 6:1, 6:3; Pető, Macskási—Payer, Kovács 7:5, 6:3; Dallos dr., Romhányi—Ferenczy Z., Károlyi 6:1, 6:1. Kai Kedd, 1939 február 11. Gábory kitűnő formában játszott Hétfőn este fél 8 után kezdődött a „fedett” verseny. Gábory 6:2, 6:2 arányban könynyen verte Petőt. Biztosan és változatosan játszott. Éles, jól helyezett ütései után majdnem mindig a hálónál nyerte meg a pontot. Döntőbe jutása nem is lehet vitás. Szigeti—Katona 6:2, 7:5. Szigeti az első szetben kitűnően játszott. A második szetben kissé könnyelműsködött s a nagyszerűen játszó Katona (16 éves!) 5:2-re elhúzott tőle. Szigetinek minden tudására és rutinjára szüksége volt, hogy a szetet és a mérkőzést megnyerhesse. Keddi kiírás: 4.30: v. Bánó Lehel, Bánó dr— Bolgár, Katona (B). ■— 5.15: Frigyesek—Asbóth (A). — 6: B-győztes—Dallos dr. Romhányi. 6.45: A-győztes—Romhányi, Dallos II. győztes. — 7.30: Csikós— Szentpétery (C). — 8.15: Szigeti, Csikós—Pető, Macsuha—Dallos II., Kiss győztes. •— 9: C-győztes— Dallos I. Kovács győztes. — 9.45. A második férfipáros elődöntője. Az evezősök közgyűlése A Magyar Evezős Szövetség hétfőn este tartotta 47. rendes évi közgyűlését. Az elnöklő Perczell György dr. megnyitó beszédében beszámolt az elmúlt év kimagasló sporteseményeiről, különösen az Európa-bajnokságban a győzelemmel is felérő második helyről és az állandó evezős versenypálya építésének állásáról. Ezután a portyadíjak kiosztására került sor. A legszebb portyáért kiírt vándorevezős díjat Gegger Gyula dr., Szondy László dr. és Szondy Lászlóné, a BBTE tagjai nyerték az Ulm—Ercsi— Budapest közötti portyájukért. A szövetség nagy ezüstveretével tüntették ki Temesváry Bélát ötéves pénztárosi működéséért. Szövetségi emlékveretet kaptak a milánói nyolcas tagjai. Balatoni Kamill (Karakán Kajak Klub), a vaxholmi világbajnokságban elért második helyéért, Török Zoltán dr a milánói csapat edzője és Hatzinger Sándor szövetségi kapitány. KÉZILABDA KAPUSBRAVÚROK -SOROZATA VOLT a vasárnapi két rangadó. Ezzel magyarázható, hogy az óriási iram, és rengeteg kapura lövés ellenére aránylag kevés gól esett. A minden talpalattnyi helyet megtöltő szurkolótábor nagy érdeklődéssel várta a két stílusos csapat (MAFC— VÁC) küzdelmét a két magy lörökészségű együttes (BSzKRT—MTE) ellen. A MAFC nem is maradt adós a várakozással. A beidegzőit stílus adta fölényes nyugalommal, jó taktikával, biztosan verte a játék nagyobb részében vezető pirosakat- Az MTE-nek is volt nyerési esélye, de a MAFC egyenlítése után elvesztette nyugodtságát és minden labdát elidegeskedett. Hogy a beidegzett stílus (játékmód, forma) taktika nélkül mit sem ér — mutatja, a másik rangadó lefolyása, ahol a stílusos csapat vesztett, mert nem játszotta az egyetlen észszerű taktikát, a gólerős játékosok lefogását. A BSzKRT egyetlen kiváló taktikusával, Dobossal is győzni tudott fejlettebb stílusú ellenfele felett. A VÁC mentségére szolgál, hogy amíg leggólerősebb csatárát Salgót kézzel-lábbal, sokszor szabálytalanul fogták, addig Salgó első késes rajtját (abstósz) minden esetben lefújta a játékvezető. CSAK GYrNGYÖSSY KÁLMÁN UTAZOTT EL Bobler Antal az elutazás napján (!) lemondott a berlini útról és itthon maradt. Mint mindettea, családi okok miatt- Sajnálatos, hogy a lampodás nem történt meg időben, mert így majdnem lehetetlenné vált, hogy helyette más utazzon a berlini kézilabda edző tanfolyamra. Az MKKSz-nek mindent el kell követnie, hogy az utolsó pillanatban mégis megvalósuljon a két magyar edző tanulmányi kirándulása. Talál rá Dobler Antalhoz hasonlóan érdemes szakembereket Molnár Zoltán szövetségi kapitány, vagy Kolos Ferenc testnevelő tanárok személyében. II. osztály HHC—BTK 21:6 (8:1). Vezette: Cséfay. Biztos győzelem. A BTK kapusa gyenge volt. Góldobó: Stolmár (8), Kaczián (7) és Szilvássy (5), illetve Béres (5) és Sehritt. MAFC—MTE 11:10 (5:0). Vezette: Szabó. A csoport rangadója. A döntetlenigazságosabb lett volna. Góldobó: Nagy N. (7), , Magyar (4), illetve Steiner (3), Matykó (2), Kőműves (2), Bischitz (2) és Csillag. KAOE-SERLEG KAOE—BTK 19:10 (MT4). Vezette: Cséfay. Góldobó: Ludvig (8), Rigó (7) és Enge 1 (4), illetve Pajtás (5), Brizsák (4), Budai. MAFC—MTE 15:9 (8:4). Vezette: Bognár. Góldobó: Petits (6), Takács III. (8), Kékessy (2) és Enyedi, illetve Schuller (3), Moldár (2), Brenzbogen és Fajszi. Részletek Iglói pompás berlini győzelméről A remekül sikerült sportünnepély legértékesebb sportteljesítménye Iglói szereplése volt, de a legfalrengetőbb sikert Caracciola mester érte el a népkocsi bemutatójával Berlin, február 10. Lezajlott a berlini sportújságírók évenként eldöntésre kerülő és közel két évtizedes hagyományokra visszatekintő sportünnepélye. Mi tagadás, ezeken a versenyeken többnyire csak az atlétikai számok tekinthetők — de azok aztán annál inkább! — komoly küzdelemnek. A többi szám amolyan revüszerűen lepergő sorrendben inkább csak keresztmetszetet ad a német sport sokoldalúságáról. Van itt minden! Kezdve a kerékpáros futballmérkőzéstől, a zsokéutánpótlás jelességeinek akadályfutó veresenyén keresztül, egészen Caracciolának a „Volkswagenénél bemutatott ügyességi számáig. Ez a jövő évtől kezdve sokszázezer számra forgalomba kerülő népkocsi valóban megérdemli a „szenzációs” jelzőt! Először is, nem tipikus kiskocsi. Jobban mondva, nem olyan játékszer, mint aminőt egyes gyárak ilyen néven próbáltak népszerűsíteni. Ellenkezőleg: ebbe bárki nyugodtan beleülhet! Négy ember számára nyújt kényelmes helyet és így „pofára” alig hihető, hogy még az ezer márkát sem fogja megütni az ára__ De az ember csak akkor kezd valóban csodálkozni, ha üzemben látja a kocsit: remekül, halkan rajtol, gyorsít, fordul, hatalmas tempóban egész kis köríveket tesz stb., stb. Nem lehet csodálkozni rajta, hogy az egész verseny során ennek a számnak volt a legnagyobb sikere, hiszen a jelenlévő 15.000 főnyi nézősereg háromnegyed részének tapsa „az ő” leendő kocsijának szólt... Szabó itt elért sikerei nyomán a rendezőség már szinte el sem tudja ezt az ünnepélyt magyar futó nélkül képzelni. Mi azonban bármennyire is örültünk a bizalomnak — mi tagadás —, ezúttal az ő lemondása után nem hittük volna, hogy magyar győzelemnek tapsolhatunk ezen az estén... De maga Iglói sem igen bízhatatott magában, mert mikor a verseny előtti napon a taktikájára vonatkozólag kérdeztük, így felelt: — Á, nem tudok én most anynyit, hogy taktikázhassak... Megyek, ahogy bírom... Hát jól bírta! De a sikeren kívül egy tanulsággal is szolgált e verseny: megmutatkozott, hogy a vezetőség helyes irányítása milyen sokat ér! Tudniillik Vangel Gyula az elnök engem kért meg, értesítsem majd itt kint a két magyar fiút a MAC elhatározásáról, amely szerint lehetőleg Iglói induljon 3060-en és semmi esetre se induljanak mindketten ugyanabban a számban. Ha e levél nem jön meg, ma nem örülhetnénk Iglói sikerének, mert versenyzőink úgy tervezték a dolgot, hogy mindketten elindulnak 1500-on és utána Igló — ha csak nem fáradt ki teljesen — 3000-en is rajthoz áll... A két szám között volt ugyan jó két óra idő pihenésre, de ez aligha lett volna elég az erős mezőny ellen! A 3000 m-es versenyre vonatkozólag minden túlzás nélkül csak ennyit mondhatok: bárcsak filmre vették, volna, ezt a számot! Mert ezt otthon is látni kellene minden futónknak. Itt Iglóinak valóban sikerült megmutatnia, hogyan lehet erős akarattal és jó beosztással a környezettel ismerősebb és edzésben előrehaladottabb atléták- scal szemben is sikert elérni. A lövésre a németek — itteni fedettpályaszokás szerint — alaposan belementek, úgyhogy a magyar fiú egy-kettőre az utolsó helyen feküdt. Szerencsére nem engedte mégsem, hogy az támadjon közte és a mezőny között, sőt az ötödik körben lassan fel is nyomult a harmadik helyre. Az előzés mindig igen körülményes dolog ezen a 200 méter kerületű pályán! (1060 m 2,54 mp.) Ezerötszáznál felfutott rövid pillanatokra az élre és fékezni próbálta az iramot! (Részidő: 4:15.) Sikertelenül, mert ekkor a németek tovább váltogatták a vezetést és Iglóinak meg kellett elégednie a negyedik hellyel. Most bizony úgy látszott, hogy az első háromnak — Eitel, Schönrock, Eberhardt — sikerül őt leráznia. Ehelyett azonban újra Iglói futott fel vezetni és sikerül is valamit lassítania az iramon. De csak félkörön keresztül. Azután az összefogó helybeliek ismét erősítették az iramot, de ennek Iglói helyett Schönrock esett áldozatául — leszakadt. Az utolsó három körben azután hatalmas küzdelem folyt, míg végül — mintegy 20 méterrel a cél előtt — sikerült Iglói előtörése és hatalmas hajrával ő haladt át elsőnek a célon. Iglói a verseny után boldogan szorongatta a díjul kapott pazar tömör ezüst ötágú gyertyatartót: — Sikerült... pedig nem hittem volna! Most szorgalmasan dolgozom tovább, mert meghívtak márciusra Syring ellen. Nagy versenyt akarok futni és lehetőleg megjavítani Szabó itteni pályarekordját... Rátonyi már kissé szomorkásabb, de ő sem elégedetlen az eredményével. Hiszen csupa olyan futó verte meg, aki már jobb eredményeket ért el nála... Meg azután valószínűleg ő is kijön márciusban mégegyszer — 1000-en kellene indulnia —, sőt Nagy Géza meghívására is sor fog kerülni. Egyébként Rátonyi nem megy haza, hanem továbbutazik Hollandiába rokonai látogatására. Iglói ellenben péntek este útrakelt, de nem Budapest, hanem — egyelőre — Eger irányába. Mindenesetre már csak azért is jól jött e siker, mert így láthatták az itteniek is: nem csak Szabó Miklós jelenti a magyar távfutást! Nyáry József. KOSÁRLABDA: A KISOK kosárlabda vigasz versenyének eredményei: Szent László Izraelita g. 33:31 (17:17). Vezette: Király. Kanárdobó: Bíró (23), Mess (6), Grabol (3) és Harsányi, illetve Knöpfler (12), Lange (7), Drámán (6), Bleier és Goldstein (3--3). Szent Imree—Széchenyi fk. 38:25 (18:14). Vezette: Badacsonyi. Kosárdobó: Szerdahelyi (11), Medgyessy (10), Ábel (4), Klejber (3), illetve Fülöp (14), Kapás (5), Farkas (5), Lőrinc (2). AZ OLIMPIA-KUPA hétfő esti középdöntő mérkőzései során a BSzKRT I. a BSzKRT II.-vel játszott Eredmény: BSzKRT I.—BSzKRT II. 35:31 (15:10). Vezette: Körmendy és Gáthy. Tehát a BSzKRT I. került a kupa döntőjébe Kosarnoko. Mátyási I. (16), Szamosi (8), Matyási II., Velkey (4—4), Kardos (31, illetve Ottó (9), Manfneda (8), Papp I. (6), Papp II. és Borsi (1—4).