Népsport, 1952. augusztus (8. évfolyam, 156-178. szám)
1952-08-04 / 159. szám
Olimpiai bajnokaink táviratban jelentették győzelmüket Rákosi Mátyás elvtársnak „Drága Rákosi elvtársi A Magyar Népköztársaság válogatott vízilabda-csapatának tagjai örömmel jelentjük, hogy nagy küzdelem után megnyertük az olimpiai bajnokságot. Köszöntjük a dolgozó magyar népet, pártunkat és önt, Rákosi elvtárs. 1952. augusztus 2. A Magyar Népköztársaság válogatott vízilabda-csapata. „Drága Rákosi elvtársi Nagy örömmel jelentem, hogy sikerült országunknak a 16. olimpiai bajnokságot megszereznem. Köszönetem a dolgozó magyar népnek, a pártnak és önnek, forrón szeretett Rákosi elvtárs. 1952. augusztus 2. Papp László.“ „Drága Rákosi elvtársi Boldogan jelentem, hogy a négyszázméteres női gyorsúszásban olimpiai bajnokságot nyertem. Ezúton köszönöm meg népünk, pártunk és az ön személyes támogatását, amelyet a magyar sportnak, ezen belül nekem is adott az olimpiai felkészüléshez. 1952. augusztus 2. Gyenge Valéria.“ „Kedves Rákosi elvtársi Labdarúgó-csapatunk hálás szívvel mond köszönetet a hatalmas segítségért, amely módot adott a legkomolyabb felkészülésre az olimpiai bajnokság megnyeréséhez. Küzdeniakarásunkkal, harci készségünkkel bizonyítottuk be hazaszeretetünket, a dolgozó magyar nép iránti ragaszkodásunkat. Éljen a párt! Éljen a mi drága, forrón szeretett Rákosi elvtársunk! 1952. augusztus 2. A Magyar Népköztársaság válogatott labdarúgó-csapata.“ civuulijbeiíts nap a magyar ipart naptárában Helsinki, augusztus 3. 7jCmj.y az ember mám&eós inntmt. fthhoZ nCDl Szükséges BÍOSZC® tegyrn italt innia. Klúg hoz*A a jólvájszott munka, a sikeres szereple öröme is. Eleji például néhány olimpai bajnokság, sőt elég egy is. Lengyel barátaink mindössze egy olimpiai bajnokságot nyertek, mi tizenhatot, de a két táborban egyformán mámoros volt a hangulat. A magyar sportolók először látogatást tettek a szovjet étteremben, gratuláltak a szovjet, sportolóknak elért hatalmas sikere niahoz és fogadták szívből jövő jókívánságaikat a 16 olimpiai éremben. A baráti látogatás után a magyar étterem elven ünnepelték a mieink **t a példátlan sikersorozatot, amelyhez hasonlót eddig még megközelítő leg sem árt el a magyar sport. Hivatatos beszédek neon hangzottak el, de az asztaloknál elhangzott beszélgetésekből sokszor kicsendült, nem véletlen az, hogy éppen most született meg a magyar sportnak ez a sikere, hiszen a magyar sportolóknak soha ilyen lehetőségük nem volt a kultúra emerigónak fejlesztésére, mint most a színcializmus építésének korszakában, teljesen hangoztatták a pártnak és Rákosi Mátyásnak, a magyar nép szeretett vezérének hatalmas segítségét, a Hol■ Daxó nép adta szinte korlátlen lehetőségeket, amelyek megteremtették az elapot sportolóink dicsőséges helytállásához, a 10 győzelemhez és a nemzetek versenyében elért harmadik helyhez. tríllásban tájidra pndiftk a spontolók. A labdarúgók és a vízilabdázók vezérletével végigtáncolták az éttermet, a konyhát, az egész épületet Azután Lóránttal, Puskással és Gyarmatival az élükön vidáman dalolva kör táncot roptak a terem közepén. Czibor egyéni táncszámot mutatott be, a vízilabdának, a tornásznak zakatoltak, csárdást táncoltak. A Finn-Magyar Társaság tagjai ütemesen tapsoltak hozzá, a többiek közben az asztaloknál énekükkel a zenét szolgáltatták Ott volt Torma Gyula ma még több csehszlovák versenyző, ők is együtt táncoltak, daloltak a mieinkkel. Nagyon kevés bor került az asztalokra, de nem is volt rá szükség, így jó mámoros hangulatban volt mindenki. —De szép is vol és a mai nap! —■ Hallottuk innen is, onnan is A birkózók örömükben „leették“ a havukat a sárga földig. Az, hogy majd később le kell dolgozniuk a súlyfelesleget ezúttal nem izgatta őket. Papp László kétszeres olimpiai bajnősünk, aki a 16. olimpiai bajnokságot nyerte, alig tudott enni. — Eddig az idegességtől nem tudtam rendesen sem aludni, sem enni, most meg zslomtál. Hej, de jó érzés olimpiai bajnoknak lenni! Kétszeres bajnoknak lenni pedig — úgy érzem — kettős iram. Életemben még soha nem álltam olyan nehéz feladat előtt, mint most, nagyon nehéz volt megvédenem a bajnokságomat. Egyik ellenfelem erősebbnek bizonyult, mint a másik. AdlerZsigmond, az ökölvívók edzője itt zártette,hogy Von Schalk volt, a pón afrikai ökölvívó volt a legnehezebb ellnfele. Pedig a három néger is remekül képzett, igen tehetséges ökölvívó Jeneyt, a vízilabdakapust és Szívóst, a vízilabdaegyüttes középcsatárát a jónzelvű „ralkapallósok“ (gyengébbek kecsvéért: labdarúgók) vállra akarták emelni, amikor beléptek a terrtmbe. JUscrbük azottban nem sikerült. Úgy látszik, legyengültek az idegtépő mérközésen és a zakatolásban. Lóránt szerint az volt a hiba, hogy Hidegkúti, Czibor és Puskás akarta ezt nehéz ,.produkciót“ elvégezni, akiber pedig markosaibb legényekre lett volna szzükség. Jeney boldogan fogadta a jókívánságokat kitűnő védéséért Ezt mondta: — Ha estig játszottunk volna, akkor ne engedtem volna be gólt. Minden ideg izdammal rajta voltam minden labdán. Mintha az élelem függött volna tőle. De ez nem is a helyes kifejezés. Sokkal több függött tőle: a magyar siker, a magyar nér,azerre Szívósnak többször is el kellett mesélnie, hogyan lőtte a víz alól azt a remekbeszabott gólt a kalamokba. — Érdekes, az amerikaiak is ennek, titkát szerették volna tudni. — mondta — Megígértem nekik, hogy egyszer majd megtanítom rá őket, de most éppen nem érek rá, falkapallóra kell mennem, utána pedig Papp Laci ökölvívó döntőjére. De nektek elárulom, hogyan kell csinálni: betájolja magát az ember, tután akár a vie alá is nyomhatják, nagyot „suvassz" a labdával én már kész is. Ez csak nem nehéz? — És csakugyan egyszerű — bólintott Szávasy nagy komolyan. — Majd én is megpróbálom. De nagyon megkötlek, légy a közelemben és javítsd a hibáimat. Aztán húzzál ki a vízből, ha néhány perc után sem jönnék felszínre J1Undmki neoiltdíjAjfé 1, mert ezen az estén mindenen nevetlek Éjfél felá már Puskás is nevetett azon, hogy a büntető rúgást nem lőtte be pedig a mérkőzésen nagyon el volt keseredve. — Nem baj, most már túl vagyunk rajta — fejezte be ezt a témakört Bózsik. — A második félidőben mindent helyrehoztál. — De a védelem is kitett magáért — szögezte le Buzánszky, nehogy feledésbe merüljön a dolog. Mindenki elismeréssel bólintott. Valóban a három hátvéd és Grosles is nagyszerű teljesítményt, nyújtott. — összesen két gólt kaptunk az egész olimpiai tornán — mondta Lóránt.• Azt hiszem, ez mindennél többet már. Azután újra és újra sorra került minden magyar siker. Köröndi, Keleti, Csermák, Szőke, Gyenge, és a többiek remek szereplése egyaránt. Éjfél már jóval elmúlt, amikor elcsemyedett a magyar tábor. A sok nyugtalan éjszaka után ezúttal nyugodtan aludt mindenki. Elmúlt a nagy felmmatok előtti izgalmak, idegeskedések időszaka. A jól teljesített munka után: nyugodt, boldog pihenés váltotta fel a két hét izgalmas papjait, éjszakáit. Talán csak a boldogság, az öröm izgalmaártott egy ideig ébren egy-két versenyzőt, így fejeződött be augusztus havának második napja, a magyar sport eddigi legsikeresebb, legdicsőségesebb napja Aranybetűs nap a magyar sport naplójában .., (Vasárnap segget KSA*- je. A táviratkihordák egymást váltottak a magyar tábor irodájában, üzemek, hivatalok, különféle szervezetek dolgozótársak, férjek, feleségek, szülök, testvérei és barátok sürgönyei érkeztek egymásután. Az elsők között volt Gyenge Valéria mai ad jénai távirata. Az újdonsült olimpiai bajnoknő könnyes szemmel olvasta el többször is a távirat szövegét Hódos — bekötött fülével — az elsők között volt talpon. Neki is érkezett távirat vasárnap reggel is. A hajdúnánásiak küldték. A labdarúgók Helsinkiből kapták az alsó táviratot. Az olimpiai Labdarúgó torna rendezőségének finn elnöke küldte és egyre jöttek a sürgönyök egész napon át. A vízilabdának, a labdarúgók. Gyenge. Valéria, Papp László, de mások is száz, meg száz táviratot kaptak, főleg otthonról. De jöttek táviratok máshonnan is, szinte a világ minden tájáról. Délelőtt az újságokat böngészték sportolóink. A fordítók alig győzték a cikkek ismertetését. Dél felé már meg sem nézték a lapokat, kívülről tudták az egészet, ami nem volt könnyű, mert igen sok volt a lapokban a magyar vonatkozású anyag. de di&ntségídhla előtt is,TM megáik valaki. — ,de érzés ezt nézegetni — mondta lukács Károly, céllövő olimpiai bajnokunk. — Jól megtelt az első és a harmadik helyezetteket tartalmazó rovat. Mi lett volna, ha még több bajnokságot nyerünk?! Pedig nyerhettünk volna. — Evés közben jön meg az étvágy — mosolygott Matúra Mihály, a birkózók állami edzője. — Nem is olyan, régen még boldogok lettünk volna tizenegy bavinksággal is. Kelen János és Béres Ernő ebben * -n-1b-,n f'-Wott vissza a táborba, ők mir reggel edzésen voltak. Az élet, a 8 portmunka nem AH meg ■a, nagy magyar győzelmek után sem Az iker ormáról egy pillanatra visszanéznek a sportplókás vonetek a megtett tekintélyes útra, de aztán folytat mit a munkát, haladnak tovább előre. Újabb sikerek, újabb csúcsok felé. Félfai János Egy, kettő, három, négy... (Helsinki, augusztus 3.) Már reggel egy kis ízelítőt kaptunk Helsinkiben a hazai hangulatból. Amikor reggel a szerkesztőséggel folytatott telefonbeszélgetés során azt a reményünket bátorkodtunk kifejezni, hogy szombaton talán még három aranyérmetszerzünk, szemrehányó választ kaptunk. — Hogyhogy harmatik . És a negyedik?... Odahaza pontosan kiszámították hogy a labdarúgáson, a vízilabdán, Papp Lacin kívül még ott van azon méteres női gyorsúszás. Ez pedig öszszesen négy. A nagy derűlátást a következő bocsánatkérés enyhítette: — Egy kicsit már elszemtelenedtünk .. . A magyar bajra az olimpiákon már kezd hagyományossá válni. Londonban is így történt.. Az utolsó napon négy aranyérmet nyertünk. Most ismét ennyi van kilátásban. De vájjon sikerül-e a reményeket mind aranyérmekre váltani? A vízilabdabajnokság gólarányon múlik. És csupa fiatal, nem túlságosan erős termetű, fiú játszik a csapatban. A labdarúgásban minden lehetséges . . . A női úszók egy kicsit már sokat versenyeztek ezen az olimpián. Várjon bírják-e még? És Papp Laci... A nyolcméteres amerikai távolugró bal sikere rémlik fel. Ezen az olimpián minden lehetséges. Talán mind a négy meglesz, talán egy sem. Délután még végignéztünk egy félidőt a Szovjetunió—USA kosárlabdamérkőzésből, amelyen megadrapillattuk, hogy a szovjet játékosok jobban játszanak és rosszabbul dobnak, mint az amerikaiak, aztán irány az úszóstadion. Etre már nem meglepetés a magyarok jó szereplése. Az a tény, hogy a női, hétméteres döntőben három magyar nő is szerepel, a kedvezni jóslatok arányát felénk fordítja. A két Éva és az egy Valéria pedig izgatottan készül a versenyre. A feszültséget egy-egy tréfa oldja fel, miközben ott ülnek a medence szélén, azoknak a hírhedt partoknak egyikén, amelyeknek kiálló vas lábai a legesemtényibben alkalmasak arra, hogy sérülést okozzanak. A kis Kawamoto, aki egyike azoknak a színeseknek , akik az amerikai színekért küzdenek, kedvesen, mosolyogva üdvözli a mieinket. Általában a külföldiek, akik már nagyon-nagyon elfeledték a magyarokat, egymásután jósolják különféle nyelven: „Éva Novak győz... „Éva Székely győz.Gyenge Valériára, aki pedig az előfutamok során a három magyar közül a legjobb időt úszta, nem gondolunk Neki még nincs „neve". De fél óra sem telt bele és már lett... Különös, nagyszerű verseny volt. Megismert a közönség egy nagyon nyugodt magyar úszónőt, akit nem ragadott magával a dán és az amerikai nő erős kezdése, a maga iramát úszta és 250 méter után húzott, előre. Megfigyelhető volt az olimpián, hogy az ilyenfajta győzelem mindig népszerűbb, mint amikor valaki elejétől kezdve vezet s annyi előnyt szerez, amennyi a végére, ha nehezen is, de elég. Novák Éva második helye pedig semmiesetre sem akkora meglepetés, mint az, hogy a harmadik magyar nő „csak" hatodik tett. Lám, a hazai túlzott remények közül egyelőre a legkevésbbé biztos szám jött be, méghozzá úgy, hogy kettős győzelem lettbelőle. —* Te vagy a tizenharmadik! — kiáltották boldogan a magyarok Gyenge Valériának. — Nem vagyok babonás . ■ . Így kell harcolni a babonák ellen — mondta mosolyogva Gyenge. Vali. De semmiesetre sem nyugodtan mosolygott. Kevés embernek jut ki aránylag, hogy kipróbálja, milyen lelkiállapotot idéz elő egy olimpiai győzelem. De feltételezhető, hogy ilyenkor nem a legnyugodtabban érzi magát valaki. A magyar csapatból egyedül a távolugró Völnessyről képzelhető el, hogy Olimposzt nyugalommal venné át az aranyérmet. Gyenge Vali izgatottan kérdezi: — Tudják-e puli odahaza? Megnyugtatjuk, hogy néhány perc múlva már tudni fogják. Nem sokáig lessék szenzáció odahaza — mondja nevetve —mert jönnek a többiek. Ha pénteken lett volna ez a győzelem, az jobb lett volna. Most egy kicsit zsúfolt a bajnoki műsor Egy-két gyors szántítól: a labdarúgás 7 órakor kezdődik, a magyar— amerikai vízilabda-mérkőzés 7.40-kor. Ez azt jelenti, hogy fél óráig a salikapallót is meg lehet nézni. Gyerünk hát ki az úszóstadionból ! A nagy stadion háta mögött át lehet jutni a labdarúgó-döntő színhelyére. Kissé vadregényes ez az út is, sziklákon kell átugrálni, s az ember csak halványan gondol ana, hogy jó lenne vigyázni, az olimpia utolsó napján semmi szükség bokaficamra. Az öltözőből kifelé vesető úton magyar labdarúgók tűnnek fel ne tudjon háta mögött. Remes égi remek. Lóránt és Lantos hajladosik, szörkdal éppen, aztán Groncse Palotás tűnik fel. Egy pillanatra átfut az agyunkon, hogy nehéz másfél óra áll a fiúk előtt. De azok előtt is, akik nézik. Eléggé „sematikus" kérdés, de az ember ilyen pillanatban nem válogatós. —Mi lesz, fiúk? Lóránt válaszol: — Én nem tudom, hogy mi, lesz, de hogy mi nem kapunk gólt, az biztos. A csatárok majd csak bekevernek egyet. Lantos bólint. Várjon mi ez? Erőltetett nyugalom, túlzott delllátter Nem. Fogcsikorgató elszánás. A hátvédere nem lőhetnek gólt, de egyet megígérhetnek: tisztán tartják a kaput. — Mi leszünk a tizennegyedikek, vagy a tizenötödikek — mondja nyugodtan Grosics. — Attól függ, hogy a vízi pallót mikor fejezik be. Náluk nem lehet tudni, náluk csak a tiszta idő számít. E szakszerű felvilágosítás után már megyünk is tovább. A sajtóközpontban már kiadták a 400 Trietems női gyors úszás eredményét. További gratulációk. .— Hogyan csinálják ezt a magyarok" — kérdezi a sajtóközpont egyik vezetője, egy csodáintsképpen fekete finn nő. Nincs idő hosszú magyarázatra. — Nálunk jók a sportolási lehetőségek — mondjuk röviden. « ez a mértéktartó magyarázat talán elég is ezekben a pillanatokban. Bent a stadion hirdetőtábláján, a nagyszerű villanyújságon, amely Csermák diadalát is hirdette, most két szó világít: Ankari—Jugoslavia. S mind a kat szó mellett egy-egy nulla áll. Ide kerülnek majd a gólok, ha a csatárok is úgy akarják. Tömve van a stadion, mintha csak atlétikai versenyen lennénk. Mindenki a magyarokat várja a győztesnek. Postával, az egykori eláss „csodacsapat" luaesírójával találkozunk. Utol elvár a magyar csapat javára. Szinte rofisz hallani a magyar ellapainak azt a nagy esélyességét. Be-tünkbe jut Kox's megjegyzése a helsinki szép napok elején. „Nem lehetne minket valamifélesötét jónak beállítani." Erről azonban a döntőben már ma» Lehet szó. Itt van az egész nemzetközi újságíró-társadalom, » a jóslatoknak csak a számszerűsége változik: 4:1, 3:0, 2:0... és ehhez hasonlóak. A magyar tábor az A-lelátó jasttb oldalán helyezkedik el és amikor kijönnek a csapatok, már zeng a jól ismert, a finnek előtt is igen nepazerd „Rá, rá, hajrá". Kétségtelenül fájó dolog hazairól végig Szurkolni az olimpiát, de az sem volt kellemes, amikor 25 perc után ott kellett hagyni a játékot, amikor még nem volt gól és a magyar csapat eléggé kapkodott. Sajnos, nemsokára kezdődik a vízilabda. Nem jól állítottuk össze a műsort a mi szempontunkból . Gyerünk vissza az uszodába! Most felfelé kell mászni a sziklákon s néhány perc múlva meglátjuk a nagy hirdetőtáblán az előmérkőzés állását- Itali 1 Jugoslavia 3... Fábián, a, egyik vízilabdatartalék izgatottan mondja: — Az olaszok vezettek az első félidőben ... De jó lenni, ha még egyet tudnának dobni! Mi van odaát? — Még semmi. — Rettenetes... — és izzadó homlókát törölgeti. Az előmérkőzés befejezése után gyors gólarányszámítás következik, de nem a legmatematikusabb nyugalommal. A számokból kiderül, hogy ... jól meg kell verni az amerikaiakat s ekkor nem lesz semmi baj. Székely Éva izgatottan mondja a többieknek: — Ezt nem lehet Tolbirni. . . Soha még versenyen ilyen izgatott nem voltam . • • Mennyire kell győznünk? Lépkodnek a tizedentürtek, de abban mindenki megegyezik, hogy ha sok gólt adunk és egyet sóan kapunk, ásnála semmiféle tizedésekért nem veszélyes. Közben riasztó hírek érkeznek a stadionból, puskás kihagyott egy tizenegyest... Rossz hallani, de még rosszabb lehetett nézni. A jegyzetfüzetben — kissé kuszált, betűkkel nő a mérkőzés tudósításának terjedelme. Közben újabb izgató hírek érkeznek. Gulyás Gyula rohan le a rádiótól: — Pesten úgy tudják, hogy Papp már olimpiai bajnok, az ellenfele nem áll fel. A kis Martin meg jegy?«: — E nen nem mi odaihozom, én sem állnék ki... Hiába, a budapesti jól értesült«ész Őt Helsinkiben sem lehet túlszárnyalni. Közben Szívós egy olyan gólt hoz, amely szinte elállítja a nézők lélekzetét. Az egész középcsatárból mindössze egy fél kar áll ki a vízből, s az eredmény: egy csodálatos gól. Amikor Szívós felbukkant a víz alól, örömmel tapasztalta, hogy gólt dobott. Kiderült a« i« ezen az olimpián, hogy a legidegfaszitőibb beosztás:tartaléknak lenni vízilabdában. Szinte rejtély, hogyan bírják ezt a le oszlást hangszelakkal. A legkülönbözőbb csatakiáltások verik fel az tisztide lármáját: „Jó volt, Pierre .. .“ '„Kukának.. / „Megy a Suta..„Vasszerkém, vigyázz ...!" A játékosok — mint gyakran elmondták — a vízben ebből semmit sem értenek, de az ismerős, kedvenc lárma, jótékonyan simogatja dobhártyájukat. Ezeket az utasításokat amúgy is nehezen lehetne betartani. A tartalékok ugyanis soha sem beszélnek össze és biztatásukban benne van egyéniségük ezernyi változata. Fáradt, izgatott mindenki, s a túlfeszített hangulat kiül mindenkinek az arcára. Senki sem nézi a már ismerőssé vált képet, a környező fákat, zászlókat, mert az uszodában nagy akarással küzd egy csupa fiatalból álló magyar csapat, hogy kiharcolja a tizennegyedik, vagy tizenötödik olimpiai bajnokságot. A hirdető táblám már ott áll a két szám: Unkari 1. USA 0. — Spéci, mennyi van még hátra ! — kiáltanak oda Szittyának, aki versenyárával méri az időt. — Fél perc — hangzik a boldog válasz. A kis Martin nagyot lélegzik, aztán a többiekhez fordul: — Gyerekek, fésülköd-Mink. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy kócosan nem lehet odaállni a gyűsvakul emelvényre. Kissé remegnek a kezekben a fésűk, de a borzas hajzatok engedelmesen simulnak oda a fejbőrhöz. Amikor már valóban ott állnak a győzelmi emelvényen, a mosolygó arcok felett kifogástalan a frn- Üzenet Budapestre a rádión keresztül Szívós, ez a hatalmas termetű, kemény középcsatár nyilatkozat közben elérzékenyedik, s nem tudja tovább folytatni" a kis Kárpáti Túláradó boldogságában nem a legirodalmibb Utódon fogalmazza meg mondanivalóját: „össze-visszapofozták ezek a nagy palik... de nem haj... mégismi vertük meg őket...“ Utána aggodalmasan kérdi Szittyától: „Spéci bácsi, nem mondtam valami rosszat? Mert én nem tudom, mit mondtam." Megnyugtatják, hogy nagyon helyesen, jól és szakszerűe na beszélt. Szittyának remeg a hangja, amikor köszönetet mond a pártnak, az ige.A dolgozó népnek. Majd azt mondja utána: „Tudom, sokan elmondták már ezt Helsinkiben, denekem most volt alkalmam először elmondani... és nagyon jól esett . . ." Valóban előfordult már, hogy egyes jelenségek megszokottá váltak a helsinki olimpia során. A Népsport szerkesztőségéből például azt a kérést kaptuk, hogy most már elég volt a győzelmi emelvényes fényképekből, kissé egyhangúak már, küldjünk akciós képeket . Egyetlen angol újságíró sem panaszkodott, hogy ilyen kéréssel zaklatták volna őket Londonból. Nincs idő sokáig örülni a vízilabda bajnokság fölött — rohanjunk tovább. A bejáratnál Hunyadfi István kiabál: — S 9:0-ra győztünk, mindjárt meglesz a győzelmi kihirdetés. Egy ezíg dobbanás, egy hosszú apligrt megvan a tizenötödik ! Futunk a stadionba» Arra még jókor érkeznek a vízilabdázók, hogy túl áradó örömükben megöleljék a labdarúgókat, s a két nagyszerű csapat egymásnak gratulál. Több idő már nincs, gyerünk tovább a Messzilmióba. Nem lehet tudni pontosan, mikor kerül sor Papp Laci mérkőzésére. A zsúfolásig megtelt nagy csarnokban óriási a hőség. Izzadságcseppek folynak végig a vezetőbírák felfel a csokornyakkendőjén. Újabb kis számolás következik: Papp körülbelül fél 10-kor kerül sorra. Még egy fél óra. De ez a félóra is eltelik, csak, sajnos, váratlan fordulat következik. Pontosan akkor, amikor Papp,Lászlót és ellenfelét a szárítóba szólítják, a telefonhoz hívnak, s el kell mondanom a vízilabdamérkőzés tudósítását. Nem kisisek a balszerencsében, de ez mintha az lenne ott izzadék a telefonfülkében, miközben odakínn folyik a küzdelem. Megvallom, a mondatok nehezen állnak össze . . . „Markovits átadásával Gyarmati elúszik . Megkérem a telefonosníat, hogy nézzen ki, mi van . .. Visszajön azzal, hogy véleménye szerint a magyar fiú nagyon szépen ugrál, bár ő nemért hozzá. .. Tovább beszélek. A telefonvonal kissé kihagy, sok mindent kell ismételni, lassan múlik az idő ... Egy-egy nagy kiáltás után azt hiszem, hogy itt a kiütés, de mindez vaklarana, bármennyire is hangos vak ianná .Amikor vége a mérkőzésnek, a szőke telefonosod szolgálat készen újra leíróban, majd boldogan szalad vissza s csak ennyit mond: — Gratulálok. És én boldogan mondhatom a budapestieknek: megnyerte a Laci, megvan a tizenhatodik! Tizenhat olimpiai bajnokság! Adj szavakat magyar nyelv, hogy méltón, fejezhessem ki hasánk dicsőségét! Felek klubtó 1952 augusztus 4. hátfé 3 László nyerte a 80 kn-es gyaloglóversenyt . A Bp. Dózsa vasárnap reggel a Fotinton rendezte 31» kp»«« gyaloglóversenyét. Eleinte kellemes volt az idő, de később már nagyon felmelegedett. 25 km-ig László te Somogyi közepes iramban szorosan együtthaladt, 25 km után Somogyi lábát feltörte a cipő és Somogyi kénytelen volt feladni a versenyt. A 30 km-es verseny keretében 20 km-es versenyt, de rendeztek, többen csak eddig mentek, 30 km-en: 1. László (Bp. Dózsa) 2:46:00, 2. Kapusi (Bp. Vasas) 2:49:40, 3. Lekneczi (Bp. Vasas) 2:32:43, 4. Gyarmati (Bp. Vasas) 3:03:53, ■. Lenghardt (Vörös Meteor Egyetértés) 3:20:02,4. László és Somogyi, JQ lune» részideje 531’’3 volt. 31 km-en: 1. Somogyi (Bp. Bástya) 3:47:87, 2. László 1:40:37, il. Kapusi 1:51:37, 4. Selmeczi 1:53:23 , 5. Lipták (Bp. Dózsa) tiLői-11, 0. Stefanik (Bp. Postás) 1:58,2.1. Nyakas győzött a Bp. Postás országúti kerékpárosversenyén A Bp. Postás vasárnapi osztályfutamos országúti versenyén a hétről hétre fejlődő Nyakas megérdemelt, biztos győzelmet aratott. Jól mozgott még Vida is, akinek a torna kialakulására döntő ellentámadása az átlag javulásához jelentősen hozzájárult. A második helyen végzett Szabó tartja egyenletes, jó formáját. Farkastól még több kezdeményezőkedvet várunk. I. oszt. (188 km, gödöllői országút): 1. Nyarkas (Szikra-Szabad Nép) 3:11:30 (átlag: IIS,EO in), 2. Szabó (Bp. Dózsa), 3. Farkas (Bp. Honvéd), 4. Vida (Szikra-Szabad Nép), 6. Sere (V cs. Vasas) mind lazán felzárkózva, 6. Faludi (Bp. Előre) 3:11:32, 7. Kipp (Szikra-Szabad Nép) rajta, 8 Viszi (Bp. Dózsa) 3:11:50, 0. Tóbiás (Bp Bocstás) 3:11:55, 10. Sípos (Bp. Dózsa) 3:1,1:50, 11. Lovasi (Bp. Dózsa) 3:11:57, 12. Hoényi (Mosonmagyaróvári Vasas) 11:11:518, 13. Mayer (Cft. Vasas), 14. Kiss (Mosonmagyaróvári Vasas), 15. Bartusek (Bp. Honvéd) 3:42. A nagy mezőny de XIIH, sztélaspades versenymőben gyore inamban kezdett. Váltott vezetés to 1 síiolt az Ilona hegyig. Ott Farkas, vöe, Sere és lupp rajtaütésszerű tárdással is a képnél hagyta a meglelő mezőnyt, *, az meg sem kisérezte üldözést. A fordítóig ez a négy számláló és még fokozta is előnyét 36.400 méteres átlaggal érte el a3 km-t. Aszód és Hatvan között vér Vida ellentámadásra szánta el mag Faludival az uszályában kilőtt és szökevények után vetette magát, besnyói húzódásokon utól is érte az i Időközben a lemaradtak mezőnye Viszt, Nyakas és Szabó is megszüki s a felzárkózás nekik is sikerült, a nyolc főt számláló és kezdetben vetett, vezettesel tőrt, előre, később azban Alda néhányszor ismét kisérletett a robbantásra, de -eredmény lenti. A cél előtt 400 méterrel a rom formában lévő Nyakas hosszú lvast nyitott le végül másfél gép hosszú előnnyel biztosan győzött.