Népsport, 1952. augusztus (8. évfolyam, 156-178. szám)

1952-08-04 / 159. szám

Olimpiai bajnokaink táviratban jelentették győzelmüket Rákosi Mátyás elvtársnak „Drága Rákosi elvtársi A Magyar Népköztársaság válogatott vízilabda-csapatának tag­jai örömmel jelentjük, hogy nagy küzdelem után megnyertük az olimpiai bajnokságot. Köszöntjük a dolgozó magyar népet, pártunkat és önt, Rákosi elvtárs. 1952. augusztus 2. A Magyar Népköztársaság válogatott vízilabda-csapata.­ „Drága Rákosi elvtársi Nagy örömmel jelentem, hogy sikerült országunknak a 16. olim­piai bajnokságot megszereznem. Köszönetem a dolgozó magyar nép­nek, a pártnak és önnek, forrón szeretett Rákosi elvtárs. 1952. augusztus 2. Papp László.“ „Drága Rákosi elvtársi Boldogan jelentem, hogy a négyszázméteres női gyorsúszásban olimpiai bajnokságot nyertem. Ezúton köszönöm meg népünk, pár­tunk és az ön személyes támogatását, amelyet a magyar sportnak, ezen belül nekem is adott az olimpiai felkészüléshez. 1952. augusztus 2. Gyenge Valéria.“ „Kedves Rákosi elvtársi Labdarúgó-csapatunk hálás szívvel mond köszönetet a hatalmas segítségért, amely módot adott a legkomolyabb felkészülésre az olimpiai bajnokság megnyeréséhez. Küzdeniakarásunkkal, harci kész­ségünkkel bizonyítottuk be hazaszeretetünket, a dolgozó magyar nép iránti ragaszkodásunkat. Éljen a párt! Éljen a mi drága, forrón szeretett Rákosi elvtársunk! 1952. augusztus 2. A Magyar Népköztársaság válogatott labdarúgó-csapata.“ civuulijbeiíts nap a magyar ipart naptárában Helsinki, augusztus 3. 7jCmj.y az ember mám&eós inntmt. fthhoZ n­CDl Szükséges BÍOSZC® tegyrn italt innia. Klúg hoz*A a jól­­vájszott munka, a sikeres szere­pl­e öröme is. Eleji például néhány oli­mpai­ bajnokság, sőt elég egy is. Lengyel ba­rátaink min­dössze egy olimpiai bajnok­ságot nyertek, mi tizenhatot, de a két tábo­rban egyformán mámoros volt a hangulat. A magyar sportolók először látogatást tettek a szovjet étteremben, gratu­láltak a szovjet, sportolóknak elért ha­talmas s­ik­e­re niahoz és fogadták szív­ből jövő jókívánságaikat a 16 olimpiai éremben. A baráti látogatás után a m­agyar étterem elven ünnepelték a mieink **t a példátlan sikersorozatot, amely­hez hasonlót eddig még megközelítő leg sem árt el a magyar sport. Hiva­tatos beszédek neon hangzottak el, de az asztaloknál elhangzott beszélgeté­­sekből sokszor kicsendü­lt, nem vélet­len az, hogy éppen most született meg a magyar sportnak ez a sikere, hiszen a magyar sportolóknak soha ilyen le­hetőségük nem volt a kultúra eme­rigónak fejlesztésére, mint most a szín­cializmus építésének korszakában, tel­jesen hangoztatták a pártnak és Rákosi Mátyásnak, a magyar nép szeretett vezérének hatalmas segítségét, a Hol■ Daxó nép adta szinte korlátlen lehető­ségeket, amelyek megteremtették az ela­pot sportolóink dicsőséges helytállásá­hoz, a 10 győzelemhez és a nemzetek versenyében elért harmadik helyhez. t­­ríllásban tájidra pn­di­ftk a spontolók. A labdarúgók és a vízi­labdázók vezérletével végigtáncolták az éttermet, a konyhát, az egész épületet Azután Lóránttal, Puskással és Gyar­matival az élükön vidáman dalolva kör táncot roptak a terem közepén. Czibor egyéni táncszámot mutatott be, a vízi­labdának, a tornásznak zakatoltak, csárdást táncoltak. A Finn-M­agy­ar Társaság tagjai ütemesen tapsoltak hozzá, a többiek közben az asztalok­nál énekükkel a zenét szolgáltatták Ott volt Torma Gyula ma még több csehsz­lovák versenyző, ők is együtt táncoltak, daloltak a mieinkkel. Na­gyon kevés bor került az asztalokra, de nem is volt rá szükség, így jó mámoros hangulatban volt mindenki. —­­De szép is vol és a mai nap! —■ Hallottuk innen is, onnan is A birkózók örömükben „leették“ a ha­vukat a sárga földig. Az, hogy majd ké­­sőbb le kell dolgozniuk a súlyfelesleget ezúttal nem izgatta őket. Papp László kétszeres olimpiai ba­j­nő­sünk, aki a 16. olimpiai bajnokságot nyerte, alig tudott enni. — Eddig az idegességtől nem tudtam rendesen sem aludni, sem enni, most meg zs­­lomtál. Hej, de jó érzés olimpiai bajnoknak lenni! Kétszeres bajnoknak lenni pedig — úgy érzem — kettős iram. Életemben még soha nem álltam olyan nehéz feladat előtt, mint most, nagyon nehéz volt megvédenem a baj­nokságomat. Egyik ellenfelem erősebbnek bizonyult, mint a másik. Adler­­Zsigmond, az ökölvívók edzője i­tt zártett­e,­­hogy Von Schalk volt, a pón afrikai ökölvívó volt a legnehezebb el­lnfele. Pedig a három néger is reme­kül képzett, igen tehetséges ökölvívó Jene­yt, a vízilabdakapust és Szívóst, a vízilabdaegyüttes középcsatárát a jó­­nzelvű „ralkapallósok“ (gyengébbek kecs­véért: labdarúgók) vállra akarták emel­ni, amikor beléptek a terrtm­­be. JUscrb­­­ük azottban nem sikerü­lt. Úgy lát­­szik, legyengültek az idegtépő m­érközé­­sen és a­­ zakatolásban. Lóránt­­ szerint az volt­ a hiba, hogy Hidegkúti, Czibor és Puskás akarta ezt­­ nehéz ,.produkciót“ elvégezni, akiber pedig markosaibb legényekre lett volna szzükség. Jeney boldogan fogadta a jó­kívánságokat kitűnő védéséért Ezt mondta: — Ha estig játszottunk volna, akkor ne engedtem volna be gólt. Minden ideg izd­ammal rajta voltam minden labdán. Mintha az élelem függött volna tőle. De ez nem is a helyes kifejezés. Sokkal több függött tőle: a magyar siker, a magyar né­r,­azerre Szívósnak többször is el kellett m­e­sélnie, hogyan lőtte a víz alól azt a remekbeszabott gólt a kalam­okba. — Érdekes, az amerikaiak is ennek­­, titkát szerették volna tudni. — mondta — Megígértem nekik, hogy egyszer majd megtanítom rá őket, de most éppen nem érek rá, falkapallóra kell mennem, utána pedig Papp Laci ökölvívó döntő­jére. De nektek elárulom, hogyan kell csinál­ni: betájolja magát az ember, tután akár a vie alá is nyomhatják, na­gyot­ „suvassz" a labdával én már kész is. Ez csak nem nehéz? — És csakugyan egyszerű — bólintott Szávasy nagy komolyan. — Majd én is megpróbálom. De nagyon megkötlek, légy a közelemben és javítsd a hibái­mat. Aztán húzzál ki a vízből, ha né­hány perc után sem jönnék felszínre J1Undmki neoiltd­­­íjAjfé 1, mert ezen az estén mindenen nevetlek Éjfél f­el­á már Puskás is nevetett azon, hogy a büntető rúgást nem lőtte be pedig a mérkőzésen nagyon el volt ke­seredve. — Nem baj, most már túl vagyunk rajta — fejezte be ezt a témakört Bózsik. — A második félidőben mindent helyrehoztál. — De a védelem is kitett magáért — szögezte le Buzánszky, nehogy feledésbe merüljön a dolog. Mindenki elismeréssel bólintott. Való­ban a három hátvéd és Gros­les is nagyszerű teljesítményt, nyújtott. —­ összesen két gólt kaptunk az egész olimpiai tornán — mondta Lóránt.­­• Azt hiszem, ez mindennél többet már. Azután újra és újra sorra került min­den magyar siker. Köröndi, Keleti, Csermák, Szőke, Gyenge, és a többiek remek szereplése egyaránt. Éjfél már jóval elmúlt, amikor elcsem­­yedett a magyar tábor. A sok nyug­talan éjszaka után ezúttal nyugodtan aludt mindenki. Elmúlt a nagy felmm­a­tok előtti izgalmak, idegeskedések idő­szaka. A jól teljesített munka után: nyugodt, boldog pihenés váltotta fel a két hét izgalmas papjait, éjszakáit. Talán csak a boldogság, az öröm iz­galma­­ártott egy ideig ébren egy-két versenyzőt, így fejeződött be augusztus havának második napja, a magyar sport eddigi legsikeresebb, legdicsőségesebb napja Aranybetűs nap a magyar sport napló­jában .., (Vasárnap segget KSA*-­ je. A táviratkihordák egymást váltot­tak a magyar tábor irodájában, üz­e­mek, hivatalok, különféle szervezetek dolgozótársak, férjek, feleségek, szülök, testvérei és barátok sürgönyei érkez­tek egymásután. Az elsők között volt Gyenge Valéria mai ad jénai távirata. Az újdonsült olimpiai bajnoknő könnyes szemmel ol­vast­a el többször is a távirat szövegét Hódos — bekötött fülével — az elsők kö­zött volt talpon. Neki is érkezett távirat vasárnap reggel is. A hajdúnánásiak küldték. A labdarúgók Helsinkiből kapták az alsó táviratot. Az olimpiai Labdarúgó torna rendezőségének finn elnöke küldte és egyre jöttek a sürgönyök egész na­pon át. A vízilabdának, a labdarúgók. Gyenge. Valéria, Papp László, de mások is száz, meg száz táviratot kaptak, fő­leg otthonról. De jöttek táviratok más­honnan is, szin­te a világ minden tá­járól. Délelőtt az újságokat böngészték spor­tolóink. A fordítók alig győzték a cik­kek ismertetés­ét. Dél felé már meg sem nézték a lapokat, kívülről tudták az egészet, ami nem volt könnyű, mert igen sok volt a lapokban a magyar vonatkozású anyag. de di&ntségídhla előtt is,TM­ megáik valaki. — ,de érzés ezt nézegetni — mondta lukács Károly, céllövő olimpiai bajno­kunk. — Jól megtelt az első és a har­­madik helyezetteket tartalmazó rovat. Mi lett volna, ha még több bajnokságot nyerünk?! Pedig nyerhettünk volna. — Evés közben jön meg az étvágy — mosolygott Matúra Mihály, a birkózók állami edzője. — Nem is olyan, régen még boldogok lettünk volna tizenegy bavinksággal is. Kelen János és Béres Ernő ebben * -n-1b-,n f'-Wott vissza a táborba, ők­ mir reggel edzésen voltak. Az élet, a 8 por­tm­­unka nem AH meg ■a, nagy magyar győzelmek után sem A­z iker ormáról egy pillanatra vissza­néznek a sportplók­ás vonetek a meg­tett tekintélyes útra, de aztán folytat mit a munkát, haladnak tovább előre. Újabb sikerek, újabb csúcsok felé. Félfai János Egy, kettő, három, négy... (Helsinki, augusztus 3.) Már reggel egy kis ízelítőt kaptunk Helsinkiben a hazai hangulatból. Amikor reggel a szerkesztőséggel folytatott telefonbeszél­getés során azt­ a reményünket bátor­kodtunk kifejezni, hogy szombaton talán még három aranyérmet­­szer­zünk, szemrehányó választ kaptunk. — Hogyhogy harmatik . És a ne­gyedik?... Odahaza pontosan kiszámították hogy a labdarúgáson, a vízilabdán, Papp Lacin kívül még ott van a­zon méteres női gyorsúszás. Ez pedig ösz­szesen négy. A nagy derűlátást a kö­vetkező bocsánatkérés enyh­ítette: — Egy kicsit már elszemtelened­­tünk .. . A magyar bajra az olimpiákon már kezd hagyományossá válni. Londonban is így történt.. Az utolsó napon négy aranyérmet nyertünk. Most ismét ennyi van kilátásban. De vájjon sikerül-e a reményeket mind aranyérmekre váltani? A vízilabdabajnokság gól­arányon mú­lik. És csupa fiatal, nem túlságosan erős termetű, fiú játszik a csapatban. A labdarúgásban­­ minden lehetséges . . . A női úszók egy kicsit már sokat versenyeztek ezen az olimpián. Várjon bírják-e még? És Papp Laci... A nyolcméteres amerikai távolugró bal sikere rémlik fel. Ezen az olimpián minden lehetséges. Talán mind a négy meglesz, talán egy sem. Délután még végignéztünk egy fél­időt a Szovjetunió—USA kosárlabda­­mérkőzésből, amelyen mega­dra­pi­ll­a­t­tuk, hogy a szovjet játékosok jobban játszanak és rosszabbul dobnak, mint az amerikaiak,­­ aztán irány az úszóstadion. Etre már nem meglepetés a magyarok jó szereplése. Az a tény, hogy a női, hét­­méteres döntőben három magyar nő is szerepel, a kedvezni jóslatok ará­nyát felénk fordítja. A két Éva és az egy Valéria pedig izgatottan készül a versenyre. A feszültséget egy-egy tréfa oldja fel, miközben ott ülnek a me­dence szélén, azoknak a hírhedt partok­nak egyikén, amelyeknek kiálló vas lábai a legesemtén­yibben alkalmasak arra, hogy sérülést okozzanak. A kis Kawamoto, aki egyike azoknak a szí­neseknek , akik az amerikai színekért küzdenek, kedvesen, mosolyogva üd­vözli a mieinket. Általában a külföl­diek, akik már nagyon-nagyon elfeled­ték a magyarokat, egymásután jósol­ják különféle nyelven: „Éva Novak győz... „Éva Székely győz.­­Gyenge­ Valériára, aki pedig az elő­futamok során a három magyar közül a legjobb időt úszta, nem gondolunk Neki még nincs „neve"­. De fél óra sem telt bele és már lett­... Különös, nagyszerű verseny volt. Megismert a közönség egy nagyon nyugodt magyar úszónőt, akit nem ra­gadott magával a dán és az amerikai nő erős kezdése, a maga iramát úszta és 250 méter után húzott, előre. Meg­figyelhető volt az olimpián, hogy az ilyenfajta győzelem mindig népsze­rűbb, mint amikor valaki elejétől kezdve vezet s annyi előnyt szerez, amennyi a végére, ha nehezen is, de elég. Novák Éva második helye pedig semmiesetre sem akkora meglepetés, mint az, hogy a harmadik magyar nő „csak"­ hatodik tett. Lám, a hazai túl­­zott remények közül egyelőre a legke­­vésbbé biztos szám jött be, méghozzá úgy, hogy kettős győzelem lett­­belőle. —* Te vagy a tizenharmadik! — kiáltották boldogan a magyarok Gyenge Valériának. — Nem vagyok babonás . ■ . Így kell harcolni a babonák ellen — mondta mosolyogva Gyenge. Vali. De semmi­­esetre sem nyugodtan mosolygott. Kevés embernek jut ki aránylag, hogy kipróbálja, milyen lelkiállapotot idéz elő egy olimpiai győzelem. De feltételezhető, hogy ilyenkor nem a legnyugodtabban érzi magát valaki. A magyar csapatból egyedül a távolugró Völnessyről képzelhető el, hogy Olim­poszt nyugalommal venné át az arany­érmet. Gyenge Vali izgatottan kérdezi: — Tudják-e puli odahaza? Megnyugtatjuk, hogy néhány perc múlva már tudni fogják­. Nem sokáig lessék szenzáció oda­haza — mondja nevetve —mert jön­nek a többiek. Ha pénteken lett volna ez a győzelem, az­­ jobb lett volna. Most egy kicsit zsúfolt a bajnoki mű­­­sor Egy-két­ gyors szántítól: a labda­rúgás 7 órakor kezdődik, a magyar— amerikai vízilabda-mérkőzés 7.40-ko­r. Ez azt jelenti, hogy fél óráig a salika­­pallót is meg lehet nézni. Gyerünk hát ki az ú­szóstad­ionból ! A nagy stadion háta mögött át le­h­et jutni a labdarúgó-döntő színhelyére. Kissé vadregényes ez az út is, sziklákon kell átugrálni, s az ember csak halvá­nyan gondol a­na, hogy jó lenne vi­gyázni, az olimpia utolsó napján semmi szükség bokaficamra. Az öltözőből kifelé ves­ető úton ma­gyar labdarúgók tűn­nek fel n­e tu­djon háta mögött. Remes égi remek. Lóránt és Lantos hajladosik, szörkdal éppen, aztán Groncs­­e Palotás tűnik fel. Egy pillanatra átfut az agyun­kon, hogy nehéz másfél óra áll a fiúk előtt. De azok előtt is, akik né­zik. Eléggé „sematikus" kérdés, de az ember ilyen pillanatban nem váloga­tós. —­­Mi lesz, fiúk? Lóránt válaszol: — Én nem­ tudom, hogy mi, lesz, de hogy mi nem kapunk gólt, az biztos. A csatárok majd csak bekevernek egyet. Lantos bólint. Várjon mi ez? Eről­tetett nyugalom, túlzott d­elllátter Nem. Fogcsikorgató elszánás. A hát­védere nem lőhetnek gólt, de egyet megígérhetnek: tisztán tartják a ka­put. — Mi leszünk a tizennegyedikek, vagy a tizenötödikek — mondja nyu­godtan Grosics. — Attól függ, hogy a vízi pallót mikor fejezik be. Náluk nem lehet tudni, náluk csak a tiszta idő számít. E szakszerű felvilágosítás után már megyünk is tovább. A sajtóközpont­ban már kiadták a 400 Trietems női gyors úszás eredm­ényét. További gra­tulációk. .— Hogyan csinálják ezt a magyarok"­ — kérdezi a sajtóközpont egyik ve­zető­je, egy csodáin­t­sképpen fekete finn nő. Nincs idő hosszú magyarázatra. — Nálunk jók a sportolási lehető­ségek — mondjuk röviden. « ez a mér­téktartó magyarázat talán elég is ezekben a pillanatokban. Bent a stadion hirdetőtábláján, a nagyszerű villany­újságon, amely Cser­mák diadalát is hirdette, most két szó világít: Ankari—Jugoslavia. S mind a kat szó mellett egy-egy nulla áll. Ide kerülnek majd a gólok, ha a csatárok is úgy akarják. Tömve van a stadion, mintha csak atlétik­ai versenyen lennénk. Mindenki a magyarokat várja a győztesnek. Postával, az egykori eláss „csodacsa­­pat" luaesírójával találkozunk. U­tol­ el­vár a magyar csap­at javára. Szin­te rofisz hallani a magyar ella­painak azt a nagy es­ély­ességét. Be-tünkbe jut Kox's­ megjegyzése a helsinki szép napok elején. „Nem lehetne minket vala­miféle­­sötét jónak be­állítani." Erről azonban a döntőben már ma» Lehet szó. Itt van az egész nemzetközi újság­író-társadalom, » a jóslatoknak csak a számszerűsége változik: 4:1, 3:0, 2:0... és ehhez hasonlóak. A magyar tábor az A-lelátó jasttb oldalán helyezkedik el és amikor ki­jönnek a csapatok, már zeng a jól ismert, a finnek előtt is igen nepazerd „Rá, rá, hajrá". Kétségtelenül fájó dolog hazairól végig­ Szurkolni az olimpiát, de az sem volt kellemes, amikor 25 perc után ott kellett hagyni a játékot, amikor még nem volt gól és a magyar csapat eléggé kapkodott. Sajnos, nemsokára kezdődik a vízilabda. Nem jól állítot­tuk össze a műsort a mi szempontunk­ból . Gyerünk vissza az uszodába! Most felfelé kell mászni a sziklákon s né­hány perc múlva meglátjuk a nagy hirdetőtáblán az előmérkőzés állását- Itali 1 Jugoslavia 3... Fábián, a­, egyik vízilabdatartalék izgatottan mondja: — Az olaszok vezettek az első félidő­ben ... De jó lenni, ha még egyet tudnának dobni! Mi van odaát? — Még semmi. — Rettenetes... — és izzadó hom­lókát törölgeti. Az előmérkőzés befejezése után gyors gólarányszá­mítás következik, de nem a legmatematikusabb nyugalommal. A számokból kiderül, hogy ... jól meg kell verni az amerikaiakat s ekkor nem lesz semmi baj. Székely Éva izgatottan mondja a többieknek: — Ezt nem lehet Tolbirn­i. . . Soha még versenyen ilyen izgatott nem vol­tam . • • Mennyire kell győznünk? Lépkodnek a tizedentürtek, de abban mindenki megegyezik, hogy ha sok gólt adunk és egyet sóan kapunk, ásnála semmiféle tizedésekért nem veszé­lyes. Közben riasztó hírek érkeznek a stadionból, puskás kihagy­ott egy tizenegyest... Rossz hallani, de még rosszabb lehe­tett nézni. A jegyzetfüzetben — kissé kuszált, betűkkel nő a mérkőzés tudósításá­nak terjedelme. Közben újabb izgató hírek érkeznek. Gulyás Gyula rohan le a rádiótól: — Pesten úgy tudják, hogy Papp már olimpiai bajnok, az ellenfele nem áll fel. A kis Martin meg jegy?«: — E­ nen nem mi odaihoz­om, én sem állnék ki... Hiába, a budapesti j­ól értesül­t«ész Őt Helsinkiben sem lehet túlszárnyalni. Közben Szívós egy olyan gólt hoz­, amely szinte eláll­ítja a nézők lélek­­zetét. Az egész középcsatárból mind­össze egy fél kar áll ki a vízből, s az eredmény: egy csodálatos gól. Amikor Szívós felbukkant a víz alól, örömmel tapasztalta, hogy gólt do­bott. Kiderült a« i« ezen az olimpián, hogy a legide­gfaszit­őibb beosztás:­­tar­taléknak len­ni vízilabdában. Szinte rejtély, hogyan bírják ezt a le osz­lást hangs­zelakkal. A legkülönbö­zőbb csatakiáltások verik fel az tisztide lármáját: „Jó volt, Pierre .. .“ '„Kukának.. / „Megy a Suta..„Vasszer­kém, vi­gyázz ...!" A játékosok — mint gyakran el­mondták — a vízben ebből semmit sem értenek, de az ismerős, kedvenc lárma, jótékonyan simogatja dobhár­tyájukat. Ezeket az utasításokat amúgy is nehezen lehetne betartani. A tartalékok ugyanis soha sem be­szélnek össze és biztatásukban benne van egyéniségük ezernyi változata. Fáradt, izgatott mindenki, s a túlfeszített hangulat kiül min­­denkinek az arcára. Senki sem nézi a már ismerőssé vált képet, a környező fákat, zászlókat, mert az uszodában nagy akarással küzd egy csupa fiatal­ból álló magyar csapat, hogy kihar­colja a tizennegyedik, vagy tizenötö­dik olimpiai bajnokságot. A hirdető táblám már ott áll a két szám: Un­kari 1. USA 0. — Spéci, mennyi van még hátra ! — kiáltanak oda Szittyának, aki ver­senyárával méri az időt. — Fél perc — hangzik a boldog vá­lasz. A kis Martin nagyot lélegzik, aztán a többiekhez fordul: — Gyerekek, fésülköd-Mink. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy kócosan nem lehet odaállni a­ gyű­­svakul emelvényre. Kissé remegnek a kezekben a fésűk, de a borzas hajza­tok engedelmesen simulnak oda a fej­­­bőrhöz. Amikor már valóban ott áll­nak a győzelmi emelvényen, a mo­solygó arcok felett kifogástalan a f­rn- Üzenet Budapestre a rádión keresztül Szívós, ez a hatalmas termetű, ke­mény középcsatár nyilatkozat közben elérzékenyedik, s nem tudja tovább folytatni" a kis Kárpáti Túláradó bol­dogságában nem a legirodalmibb­ Utó­don fogalmazza meg mondanivalóját: „össze-vissza­­pofozták ezek a nagy palik... de nem haj... mégis­­mi vertük meg őket...“ Utána aggodalmasan kérdi Szittyá­tól: „Spéci bácsi, nem mondtam valami rosszat? Mert én nem tudom, mit mondtam." Megnyugtatják, hogy na­gyon helyesen, jól és szakszerűe na be­szélt. Szittyának remeg a hangja, amikor köszönetet mond a pártnak, az ige.A dolgozó népnek. Majd azt mondja utána: „Tudom, sokan elmondták már ezt Helsinkiben, de­­nekem most volt alkalmam először elmondani... és na­gyon jól esett . . ." Valóban előfordult már, hogy egyes jelenségek megszokottá váltak a hel­sinki olimpia során. A Népsport szer­kesztőségéből például azt a kérést kap­tuk, hogy most már elég volt a győ­zelmi emelvényes fényképekből, kissé egyhangúak már, küldjünk akciós ké­peket­­ .­ Egyetlen angol újságíró sem panaszkodott, hogy ilyen kéréssel zak­latták volna őket Londonból. Nincs idő sokáig örülni a vízilabda bajnokság fölött —­ rohanjunk tovább. A bejáratnál Hunyadfi István kiabál: — S 9:0-ra győztünk, mindjárt meg­lesz a győzelmi kihirdetés. Egy ezíg dobban­ás, egy hosszú apligrt megvan a tizenötödik ! Futunk a stadionba» Arra még jó­kor érkeznek a vízilabdázók, hogy túl áradó örömükben megöleljék a labda­rúgókat, s a két nagyszerű csapat­ egymásnak gratulál. Több idő már nincs, gyerünk tovább a Messzilmióba. Nem lehet tudni pontosan, mikor ke­rül sor Papp Laci mérkőzésére. A zsúfolásig megtelt nagy csarnok­ban óriási a hőség. Izzadságcseppek folynak végig a vezetőbírák felfel a csokornyakkendőjén. Újabb kis számo­lás következik: Papp körülbelül fél 10-kor kerül sorra. Még egy fél óra. De ez a félóra is eltelik, csak, sajnos, váratlan fordulat következik. Pontosan akkor, amikor Papp,Lászlót és ellenfelét a szárítóba szólítják, a­ telefonhoz hívnak, s­ el kell mondanom a vízilabdamérkőzés tudósítását. Nem ki­sisek a balszerencsében, de ez mintha az lenne ott izzadék a telefonfülké­ben, miközben odakínn folyik a küz­delem. Megvallom, a mondatok nehe­zen állnak össze . . . „Markovits át­adásával Gyarmati elúszik . Meg­kérem a telefonosníat, hogy nézzen ki, mi van . .. Visszajön azzal, hogy vé­leménye szerint a magyar fiú nagyon szépen ugrál, bár ő nem­­ért hozzá. .. Tovább beszé­lek. A telefonvonal kissé kihagy, sok mindent kell ismételni, lassan múlik az idő ... Egy-egy nagy kiáltás után azt hi­­szem­, hogy itt­ a kiütés, de mindez vaklarana, bármennyire is hangos vak ianná .Amikor vége a mérkőzésnek, a szőke telefonosod szolgálat készen újra leíróban, majd boldogan szalad vissza s csak ennyit mond: — Gratulálok. És én boldogan mondhatom a buda­pestieknek: megnyerte a Laci, meg­van a tizenhatodik! Tizenhat olimpiai bajnokság! Adj szavakat magyar nyelv, hogy méltón, fejezhessem ki hasánk dicsősé­gét! Felek k­lubt­ó 1952 augusztus 4. hátfé 3 László nyerte a 80 kn-es gyaloglóversenyt . A Bp. Dózsa vasárnap reggel a Foti­nt­on rend­ezte 31» kp»­«« gyaloglóverse­nyét. Eleinte k­ellem­­es volt az idő, de később m­ár nagyon felmelegedett. 25 km­-ig László te Somogyi közepes iram­ban szoros­an együtthaladt, 25 km után Somogyi lábát feltörte a cipő és So­mogyi kénytelen volt feladni a ver­senyt. A 30 km­-es verseny keretében 20 km­-es versenyt, de rendeztek, többen csak eddig mentek, 30 km­-en: 1. László (Bp. Dózsa) 2:46:00, 2. Kapusi (Bp. Vasas) 2:49:40, 3. Lekneczi (Bp. Vasas) 2:32:43, 4. Gyar­mati (Bp. Vasas) 3:03:53, ■­. Lengh­ard­t (Vörös Meteor Egyetértés) 3:20:02,4. László és Somogyi, JQ lun­e» részideje 531’’3 volt. 31­ km-en: 1. Somogyi (Bp. Bástya) 3:47:87, 2. László 1:40:37, il. Kapusi 1:51:37­, 4. Selmeczi 1:53:23 , 5. Lipták (Bp. Dózsa) tiLői-11, 0. Stefa­nik (Bp. Postás) 1:58,2.1. Nyakas győzött a Bp. Postás országúti kerékpárosversenyén A Bp. Pos­tás vasárn­api osz­tály­­fut­a­­mos országúti versenyén a hétről hétre fejlődő Nyakas megérdemelt, biztos győzelmet aratott. Jól mozgott még Vida is, akinek a torna kialakulására döntő ellentámadása az átlag javulásá­hoz jelentősen hozzájárult. A második helyen végzett Szabó tartja egyenletes, jó formáját. Farkastól még több kez­deményezőkedvet várunk. I. oszt. (188 km­, gödöllői országút): 1. Nyarkas (Szikra-Szabad Nép) 3:11:30 (átlag: IIS,EO in), 2. Szabó (Bp. Dózsa), 3. Farkas (Bp. Honvéd), 4. Vida (Szikra-Szab­ad Nép), 6. Sere (V cs. Vasas) mind lazán felzárkózva, 6. Faludi (Bp. Előre) 3:11:32, 7. Kipp (­Szikra-Szabad Nép) rajta, 8 Viszi (Bp. Dózsa) 3:11:50, 0. Tóbiás (Bp Bocs­t­ás) 3:11:55, 10. Sípos (Bp. Dózsa) 3:1,1:50, 11. Lovasi (Bp. Dózsa) 3:11:57, 12. Ho­ényi (Mosonmagyaróvári Vasas) 11:11:518, 13. Mayer (Cft. Vasas), 14. Kiss (­Moson­ma­gyaró­vári Vasas), 15. Bartuse­k (Bp. Honvéd) 3:42. A nagy mezőny de XIIH, sztélaspades versenymőben gyore inamban kezdett. Váltott vez­etés­ to­ 1 síiolt az Ilona hegyig. Ott Farkas, vöe, Sere és lu­pp rajtaütésszerű tár­dással is a képnél hagyta a meglelő mezőnyt, *, az meg sem kis­érezte üldözést. A fordítóig ez a négy számláló és még fokozta is előnyét 36.400 méteres átlaggal érte el a­­3 km-t. Aszód és Hatvan között vér Vida ellentámadásra szánta el mag Faludiv­al az uszályában kilőtt és szökevények u­tán vetette magát, besnyói húzódásokon utól is érte az i Időközben a lemaradtak mezőnye Viszt, Nyakas és Szabó is megszüki s a felzárkózás nekik is sikerült, a nyolc főt számláló és kezdetben v­ete­tt, veze­ttesel tőrt, előre, később az­­ban A­lda néhányszor ismét kisérle­tett a robban­tásra,­­ de -­eredmény lenti­. A cél előtt 400 méterrel a rom formában lévő Nyakas hosszú lvast nyitott le végül másfél gép­ hosszú előnnyel biztosan győzött.

Next