Népsport, 1953. március (9. évfolyam, 43-65. szám)
1953-03-01 / 43. szám
Pavlov tanításának jelentősége a sportban A újult lét közepén nyílt meg a fetászin-tézri Nemzeti Szalonban a „Pavlov élete én munkássága ” aki allítás. A kiállítás beírni lutja Iván Petrovics. Pavlovnak, korunk egyik legnagyobb tudóséinak harcos életét, a tudomány több ágában kezetalkalkotó jelentőségű munkásságát, valamint azt, hogyan alkalmazzák tanait nálunk is. Pavlovnak a feltételes reflexekre vonatkozó vizsgálatainak, a magasabb idegműködésről szóló tanításának hatalmas jelentősége van a testnevelés, a sport területén is. Ezt jól érzékelteti a kiállításon szereplő, s háromféle, sportmozgást feltüntető érdekes táblázat is. A nyugati országok él ottani kutatói a sportemozgásokat általában részeikre bontva elemezték, nem vették te, kintetbe az egészembert, az egész emberi szervezet működését. Alaposan elemezték a mozgásokat, fénykép- és filmfelvételeket készítettek róluk, statisztikáikat, mozigaóimitató-táblázatokat készítettek, de — mint maguk is nem egyszer bevallották — nem értek el döntő eredményt, nem találták meg a miértre a megfelelő feleletet. A kutatók egy része az emberi szerv vezetbe® lefolyó vegyi folyamatok vizsgálatain keresztül igyekezett eredményeket elérni. Vizsgálták az izomzatban és a különféle szervekben lejátszódó vegyi folyamatokat, majd elemezték ezeket. A vizsgálatok sokféle hasznos eredményt hoztak, de ezek sem tették lehetővé azt, hogy a kutatók a mozgási folyamat finomabb szerkezetébe betekintést nyerjenek. Ezt csak Pavlov tanítása, a nervizmus világíthatta megteljes részletességgel. A nervizmus bebizonyította : az idegrendszer vezető szerepét a, magasibbrendű adatok és az ember szervezetének valamennyi megnyilvánulásaiból. Az idegrendszer vezető szerepéről először Szecsenov, „az orosz élettan atya“ fejtette ki nézeteit ..Az agyvelő reflexe" c.lIi-es munkájában.Szecsenovnak köszönhető többek között a sportban alkalmazott „tevékeny pihenő” elve is.) Később Botkin, a kanaai orvosban egyik megalapítója vizsgálta behatóan az idegrendszer szerepét. A nervizimus kifejtése azonban a tudomány egyik géniuszám, a világ eddigi legnagyobb élettan-tudósára, Iván Petrovics Pavlovra maradt. Már Szecsenov hangsúlyozta, hogy az izommozgás jelentős szerepet játszik az agyműködés fejlődésében. Kimutatta, hogy a magasabbrendű állatoknak, amelyek sokoldalú, széleskörű mozgáshetőséggel rendelkeznek, az idegrendszere is fejlettebb. A legsokoldalúbb mozgáskészséggel az ember rendelkezik és idegrendszerének fejlettsége is messze maga mögött hagyja a legfejlettebb állatok idegrendszerét. Szecsenov már 1863-ban rámutatott arra, hogy az agyvelő működését bonyolult reflexek alkotják. Mik ezek a reflexek? Pavlov hosszú időn át beható kísérleteket folytatott a reflexek tanulmányozása terén. A reflex a szervezet válasza valamilyenet ért ingerre. Ilyen reflex például a köhögési reflex. Ha „cigányéba” kerül valami étel, rögtön köhögéssel igyekszik aszervezet megszabadulni tőle. Az étel okozza az ingert, a köhögés a szervezet válasza. Ilyen reflex a szembehányás fejeléskor, a tüsszentés, a pislogás és még sok más. Kétféle reflex van: feltétlen és feltételes. Az előbb említett reflexek mind feltétlen reflexek. Ezek nem túlságosan nagyszámúak és nem is elégségesek a különféle környezetben és változó életkörülmények között az ember fennmaradásának biztosítására. Olyan reflexekre is szükség van, amelyek lehetővé teszik a szervezet nagymértékű alkalmazkodását a különféle körülményekhez. Ezek a feltételes reflexek. A feltétlen reflexek, mondja Pavlov, állandó kapcsolatot jelentenek a külső környezettel; miután azonban a külső környezet sokféle lehet, változhat, ingadozhat, a szervezetnek ezekhez alkalmazkodnia kell, hogy fennmaradhasson. Az alkalmazkodást a feltételes reflexek, az, „időleges kapcsolatok** teszik lehetővé. Végeredményben a feltétlen és feltételes reflexek rendszere biztosítja akülönféle környezethez és körülményekhez való alkalmazkodást, teszi lehetővé az ember fennmaradását. A test gyakorlatok, a sportmozgások feltétlen és feltételes reflexeik bonyolult láncolatából tevődnek össze. Feltételes reflexek teszik lehetővé a hideghez és a meleghez való nagyfokú alkalmazkodást, valamint a mozgások, mozgássorozatok üegtanulását, begyakorlását is. Ez biztosítja azt, hogy a kalapácsvető, aki 20—25 méteres dobásokkal kezd, néhány év múlva már ötven méteren felül dobhasson. A sportmozgásban rengeteg a begyakorolt rész, az olyan automatizált mozdulat, amelyet az ember anélkül is végre tud hajtani, hogy figyelne, gondolná rá. Ennek nyomán egyes burzsoá tudósok úgy képzelték, hogy a sportolás semmi másból nem áll, mint gépies mozgások végrehajtásából. Jól be kell gyakorolni a különböző sportágak mozgásait és máris jó eredményeket érhet el az ember. Nincs szükség gondolkodásra, nincs szükség agyvelőre. Ezt a képtelen állítást Pavlov tanítása nyomán a szovjet tudósok számtalanszor megcáfolták. Bebizonyították, hogy a sportoktatás, a sportedzés nem jelent „magolást", értelem nélküli mozgásismétléseket. Ha ez így lenne, akkor a sportoló nem tökéletesíthetné, nem javítgathatná mozgását, hanem mindig megmaradnia egy bizonyos szinten. Azon a szinten amit megtanult. A helyzet az, hogy az agykéreg, az idegrendszer legmagasabb rendű része állandó ellenőrzést gyakorol az automatizált mozgások felett is és rögtön jelzi, ha a mozgásban valami hiba van, így lehetséges a mozgások állandó csiszolása, így folyhatnak le a szükséges idegfolyamatok egyre magasabb szinten, s így ér el a sportoló egyre jobb és jobb eredményeket. Az edzés, a gyakorlás folyamán az egyes idegfolyamatok — és így az izmok — koordinációja (együttműködése) mind tökéletesebbé válik. A biológiai alapon folyó edzésmunkában tehát a legnagyobb jelentőséget kell tulajdonítani az értelemnek. Ez segít abban is, hogy a keletkezett ingerlési és gátlási folyamatok elhatárolódjanak, egyensúlyba kerüljenek, egymás zavarása helyett rendeződjenek és lehetővé tegyék a mozgások pontos, hibátlan végrehajtását. A pavlovi tanítást csak az utóbbi években alkalmazzák a testnevelés, a sport területén, de máris nagy eredményei vannak. Ennek alapján alakították ki a szovjet sport kutatói a korszerű edzésrendszert, bizonyították be a sokoldalú képzés nagy fontosságát, s alkalmaznak egészen új oktatási eljárásokat. A szovjet testnevelés irodalma bőséges anyagotnyújt számunkra ezen a téren. Helyes lenne, ha a mi kutatóink, testnevelőink és edzőink is mindent elkövetnének, hogy a pavlovi tanokat a sport területén mindenütt alkalmazzák és ezzel támogatnák a gyakorlati munkát, lehetővé tennék sportolóink eredményeinek további javulását. Miért zajong a szurkoló a labdarúgó-, vízilabda- és ökölvívó-mérkőzéseken? A Bp. Bástya közönségnevelési ankétja A színházi vagy filmelőadáson nézők ülnek a nézőtéren, a sporteseményeken szurkolóik. Ez óriási különbség. A néző legtöbb nyára csak a tetszéseinek ad kifejezést a ,tapssal. A szurkoló azonban az előtte lejátszódó események tevékeny részesének érzi magát, hangosan ujjong, ha tetszik neki valami és banguistain ad felfestőnést érzelmeinek akkor is, ha úgy véli, hogy valami, amij a padgám történt, nem helyes. Ilyenkor a szurkoló csakugyan tevékeny részese lesz az eseményeknek. Lelkes biztatásával hozzájárulhat csapata lelkesedésének fokozódásához, a győzelemhez, sportszerűtlen magatartásával azonban még saját csapatát is kedvezőbeb helyzetbe hozhatja. Sportmozgalmank nagyszerű mennyiségi és minőségi sikerei kötelezően élőársaik, hogy a szocialista sportolóik küzdelmének sportszerűségéhez járuljanak hozzá sportszerűségükkel a nézőtéren helyet foglaló szocialista szellemű sportemberek is. Ezekről a kérdésekről tartott ankétot vagy még inkább baráti, sporttársi megbeszélést csütörtökön este a Bp. Bástya. Elsősorban a három legizgalmasabbnak tartott és a szurkolók érzelmeit leginkább megmozgató sportág: a labdarúgás, a vízilabda és az ökölvívás vezetői, játékvezetői, versenyzői és szurkolói hallatták hangjukat. A labdarúgók vitáját Bukovi Mártonnál a Bp. Bástya labdarúgó-edzőjének előadása indította meg. Bukovi többek között rámutatott, hogy a szurkolók nem egyszer amiatt követnek el hibákat, hogy nem bíznak csapatuk edzőjének szakértelmében. Kifut a csapata pályára és a lelátón máris megindul a vita a csapatösszeállítás felől. Akinek nem tetszik, hogy egyik vagy másik játékos helyet kapott a csapatban, egész mérkőzésen árgus szemmel figyeli a szerinte helytelenül beállított játékost és annak minden sikertelen megmozdulását hangos, nem éppen jóindulatú megjegyzésekkel kíséri. Kinek árt ez a szurkoló? Saját csapatának. A bekiabálások megzavarják a játékost, aki nyilván nem tudja emiatt kifejteni képességeit és a csapat játéka gyengébb lesz, mintha a szurkolók egyöntetűen hidalnák. Akik a labdarúgás kérdéseihez szóltak hozzá, többé -kevésbé mind Bukovi előadásához kapcsolódtak mondanivalójukkal. Hidegkúti Nándor, a Bp. Bástya labdarúgó-csapatának kapitánya arra kérte a szurkolókat hogy éreztessék szeretetüket a játékosokkal, biztassák őket akkor , is, ha valamivel gyengébben megy a játék. Kálmán Lajos szurkóló arról beszélt hogy az egyes szurkólók közötti viták milyen sportszerűtlenségek okozói lehetnek, íía az egyik csapat vezet a másik ellen, szurkolói máris ugratni, bosszantani kezdik a másik tábornak szurkoló sporttársaikat..Legszebb öröm a káröröm — ennek a csúf, régi világba való szólásmondásnak nincs helye a mi szocialista sportunkban. Örülhet a szurkoló úgy is a maga csapata sikerének, hogy ezzel nem bántja meg a másik csapat híveit. Táncos István szurkoló példát említett ■arra, hogy a közönség helytelen viselkedése mennyire átragadhat a játékosokra is. Egy néhány évvel ezelőtti mérkőzésen Sándor és Lóránt kemény összecsapásait a közönség ami ujra sportszerűtlen beikásból ásokkal kísérte, hogy a két játékos teljesen elveszítette önuralmát, sportszerűtlenségekre ragadtatta ayagát és végül a játékvezetőnek Lórántot ki kellett állítania. Pók János játékvezető a játékosok felelősségéről beszélt. Ha a játékos a játékvezető ítéleteit nem veszi fegyelmezetten tudomásul, ezzel egyenesen sportszerűtlenségre hívja fel a közönség éretlenebb elemeit. A vízilabdáról is sok szó esett az ankéton Schlenker Antal, a Bp. Bástya vízilabda-edzője előadásában rámutatott: a sportszerűtlenségek oka nem egyszer abban rejlik, hogy a közönség jelentős része nem ismeri a játékszabályokat és akkor is zúg, elégedetlenkedik, amikor a játékvezető teljesen helyes ítéletet hozott. A nézők helytelen magatartása ilyenkor könnyen átragadhat a játékosokra is és különösen annak a csapatnak tagjai, amelyiknek nagyobb a szurkolótábora, esetleg, sportszerűtlenségekre ragadtatják magukat. . . Antal Róbert válogatott vízilabdajátékos arról beszélt, hogy némelyik játékos hiányosabb játéktudását akarja meg nem engedett eszközökkel ellensúlyozná. Gyanús László szurkoló felhívta a figyelmet arra, hogy a jó szurkoló még mérkőzés közben is nevelheti szurkolótársait, felvilágosíthatja őket a szabályokról. Blumenthal Antal szurkoló talpraesett hoazászólásában elmondta, hogyan lett kizárólagosan a labdarúgás szurrkollójából más sportágaknak is híve. Amiikor MHK-otni kezdett és meggyőződött arról, hogy sok sportágban milyen járatlan, kíváncsi lett arra, hogyan csinálják ezt, vagy azt a mozdulatot azok, akik legjobbak az illető sportágban. Gáti Károly vízilabda-játékvezető hívta fel a figyelmet arra, hogy az elfogult szurkoló arra akarja kényszeríteni a játékvezetőt, hogy az is elfogult, pártos legyen. Az ökölvívás vitájában Papp László kétszeres pampáns bajnok mondta ki az első szót. Ő beszélt arról, hogy különösen a küzdőesportokban mennyire fontos különbséget tenni ellenfél és ellenség között. A mi sportszekémünk is érvényesíti a „legfőbb érték az ember“el vélt Hat. Papp László fiatal, fejlődőképes ökölvívóval kerül szembe, nem igyekszik arra, hogy egy nagy ütéssel mindjárt elintézze ellenfelét és ezzel esetleg derékban törje ketté annak fejlődését, sportpályafutását. A nézőtéren azonban olyanok is ülnek, akik mindenáronvért akarnak állni, „üsd kit, üsd ki!“ — kiabálnak és haragjukban, füttykoncertet rendeznek, ha a várt kiütésre nem kerül sor. Szabó Domonkos ökölvívó igen életrevaló javaslatot tett: a menetek közötti szünetekben élőszóval ismertessék a vezetőbíró jegyes ítéleteinek okát a közönséggel. Nagy Lajos ökölvívó-bíró hívta fel a figyelmet arra, hogy a közönség hangulatát nagy mértékbel befolyásolja a verseny rendezése. Ha rendezési hibák miatt a közönség már eleve ideges, könnyebben fordulhatnak elő, sportszerűtlen megnyilvánulások a nézőtéren. x * Sok érdekes és hasznos szempont került felszínire a Bp. Bástya ankétjén. Minden előadó és Hozzászóló szavaiból az az igyekezet tűnt ki, hogy ily módon is használhassanak a sportszerűség fokozása ügyének. A Bp. Bástya ankétja ilymódon valóban hasznos és értékes volt. Sk. J. Újabb nehézségek a XVI. olimpia körül (Melbourne, február 27.) A melibourmei olimpia megrendezése körül eddig felmenüilt nehézségeket most egy újabb iker veti: a XVII. Olimpiai Játékokon ugyanis valószínűleg nem tudják megrendezni a lovasíyepsenlyeket, mivel az anissztrának fölöm ízvesügyi minisztériumnak az az álláspontja — mint azt felelős vezetői kijelentették — hogy a különböző járványaik és állatbetegségek elkerülése miatti neon engedik be a lovakat Ausztria iiia területére. A hír vétele után Dublin városa máris kérte az 1950-es olimpia lovas versenyének megrendezését. Ez azonban nem lehetséges, mivel az olimpiai szabályzat 29. pontja kimondja: „Az Olimpiai Játékok minden versenyszámát egy városban kell megrendezni s a stadionoknak és a különböző versenyek színhelyének is közel kell egymáshoz lenniök.( (MTI) “2""" — 1953 március 1. vasárnap ni Levelek a szerkesztőséghez is, így választott Székkutas A múlt hét végén az utak valósággal sártengerré váltak és Székkutason többen is aggályoskodtak, hogy a helybeli Traktor SE alakuló és vezetőségválasztó taggyűlésén a szétszórt tanyavilág sportszerető dolgozói megjelennek-e. Az aggály — mint kiderült — indokolatlan volt: a taggyűlésre a távoli, egységekből is csoportokban érkeztek a résztvevők. Megjelent mindenki, aki szívügyének tekinti a sportot. Képviselve volt a párt, a tanács, a gépállomás, a Gyapotkísérleti Gazdaság, a Kutató Intézet, s szép számban eljöttek a termelőszövetkezet tagjai, valamitt az egyénileg gazdálkodó parasztok közül is többen. A szervezőiroda vezetője beszámolója elején Székkutas sportmúltját ismertette, majd áttért a tavalyi sportmiunka eredményeinek gy ismertetésére. Kiemelte a shortolók közül ásókat, akik élenjárnak a termelőmunkában, de felsorolta a gyengén teljesítőket is. Az egyes szakosztályok értékelése során különösen a torna, az atlétikai szakosztály kitűnő munkáját dicsérte meg. A Székkutasi Traktor tavalyi munkáját legjobban jellemzi, hogy elnyerte „Hódmezővásárhely legjobb sportköre valamint „az ország legjobb Traktorsportköre" címet. Kölgyessy László gazdasági vezető — nagy taps közepette — felolvasta az állami gazdaságok és erdők minisztériumának üdvözlő táviratát, majd számosan jelentkeztek felszólalásra. A hozzászólók bíráltak, elismertek, további jó munkára buzdítottak, s igen sokan jelentették be, hogy a sikereken felbuzdulva belépnek a sportkörbe. Olyan felszólalások is elhangzottak, hogy az új vezetőség jobban támogassa a labdarúgó-szakosztályt, mint a régi, mert a labdarúgás nem fejlődik úgy, ahogyan kellene. Különösen Abonyi Mihályné DJSz-titkár és Mohivár János egyénileg dolgozó paraszt felszólalása sikerült jól: azt fejtegették, dolgozó parasztságunk és ifjúságunk mit vár a Traktor sportköröktől. Ezután sor került az új vezetőség megválasztására. A régi, jól dolgozó vezetők mellett helyet kaptak az elnökségben a termelésben és a sportban, élenjáró dolgozók, közöttük Zsarnov- Gszid Pál tudományos segédmunkatárs , röplabdázó, Szenti Jusztina gyapot- szakmunkás atléta, Faragó Sándor szta- ♦ hánovista traktoros, labdarúgó. Mind a három DISz-ista. Az új vezetőségben a Z falu minden szocialista szektora képviselve van. Utolsó napirendi pontként az 1953. évi feladatokat ismertették. ♦ A jó sikerült, gondosan előkészített T taggyűlésen a sportkör aktívái jól hasz-Z nálák fel az eddigi taggyűlések tanul- ságait. A gyűlés után a sportköri ta- ♦ gok színvonalas kultúrműsorral szóra- 2 koztatták a megjelenteket. ■ ♦ Szederkényi Tenrik. ♦ Székkutasi Traktor SK. Z * : A taggyűlésen résztvett Szabó László, X a Traktor SE országos elnöke is. Azt volt a véleménye, hogy az eddig meg- X tartott Traktor-sportköri választó tag- ♦ gyűlések közül a székkutasi sikerült a X legjobban. J Barátságos labdarúgó-mérkőzések ! Bp. Bástya vegyes—Épületszerelők (1:1). Százados út: V. Révész. Bp. Bástya vegyes: Fecske — Gazdag, Palicskó, Gexlencsér — Gál. Kovács — Deák, Bukovi, ♦ Kőhalmi, Semsei, Hercz. Épület,szerelők:Z Seres — Bulanyi, Csima. Bakk — Mák ♦ Mis. Deményi — Sas. Ssőny, Molnár. Z Rácz, Földéé. A Bp. Bástya fataljai jólt játszottak. Az Épületszerelők szinet X után 2:1-re vezettek. G: Bukovi (3), Kő ♦ halmi, ftemsei. Deák, Ilii. Földes (2). X Sas (ll-esből). Jő: Bukovi, Kőhalmi. Pa. ♦ Meskó, 19 11. Földes. Bulányi, Deményi X Vasas Dinamo—Szikra Kénsavgyár 3:1 X (2:1). Kén-utca, V: Safir. Dinamó: Kun T. - Horváth IIT., Budai, Kun II -Z Rátkaii, Tóth — Révész, Béres, Bencsik* * Krajos, Smbó (Gulyás). Kénsavgyár* 1 Pilityi (Tischler) — Ikos, Szabó I, Her ♦reik ITT — Palotás, Hernek II (Descáik)J — Sínka TT, Varga, Gábriel, (Halász),♦ Szabó TI, Barsi. A nagy segéd erősen befolyásolta a játékot. Az T. félidőben a Z Dinamó, szünet utám a Kémemvgyár tá-X madoltt többet. G: Révész, Krajcs, Béres,vm. Barsa. Jó: Budai, Tóth, Révész,X Krajcs, VL Szabó I, Szabó IL ♦ A sportköri mezei bajnokságok előtt Vasárnap megkezdődik az ezévi országos mezei bajnokság versenysorozata. Az alsófokú versenyeket, a sportköri bajnokságokat március 1-e és 15-e között kell lebonyolítani. Ezek a bajnokságok jelentik sportköreink számára az első lépést az atlétika fejlesztésével kapcsolatos ez évi feladatok végrehajtása terén. Egyik legfontosabb sportágunkban ugyanis további nagy feladatok várnak ebben az évben a sportkörökre: ha még nincs, meg kell alakítaniuk atlétikai szakosztályukat, ha már ilyen működik, azt meg kell erősíteniök, és jelentősen növelniük kell az atléták számát. A mezei versenyek az atlétika tömegesítésének és népszerűsítésének fontos eszközei. A szabadba, a friss levegőre, változatos terepekre hívják a fiatalokat, a mezei versenyzéshez nem kell különleges felszerelés és nincs szükség külön pályára sem. A jól megszervezett és előkészített sportköri bajnokságok révén a sportkörök komoly tömegeket kapcsolhatnak be az atlétikába, akiket azután további rendszeres munkával felkészíthetnek arra, hogy a pályaidényben már minősítési szinteket érjenek el és osztályozott sportolókká váljanak. A sportköri bajnokság az MHK-val kapcsolatos feladatok teljesítését is elősegíti, mert a bajnokság összeköthető az MHK-próbák versenyszerű letételével, sőt az ismétlő próbák teljesítésével is, hiszen az ismétlő próba két kötelezően előírt követelményeinek egyike a mezei futás. Az országos atlétikai értekezlet is megállapította, hogy az elmúlt két év során sportköreink jelentős része nem ismerte fel a mezei bajnokságok jelentőségrét, s csak gépiesen, minden különösebb előkészület és hírverés nélkül rendezte meg, vagy egyáltalában nem rendezte meg ezeket a versenyeket. A sportkörök általában nem keresték és így nem is talál-,ták meg a tömegek megfelelő mozgósításához szükséges módszereket. Sok sportkör azt a téves felfogást vallotta, hogy a sportköri mezei bajnokságok megrendezése csak a már működő atlétikai szakosztállyal rendelkező sportkörök feladata. Más sportkörök pedig csak a már minősített, tehát rendszeresen versenyző atlétáikat indították el a versenyeken és elhanyagolták a fiatal, kezdősportolók mozgósítását. Ezek a hibák természetesen rányomták a Bélyegüket a következő, már magasabb fokú, járási, városi, kerületi bajnokságok színvonalára és indulós számára is Sportköreinknek ezeket a hibákat az idén feltétlenül ki kell javítaniok. A szakmai, falusi és iskolai sportkörök számára egyaránt fontos feladat a mezei bajnokság gondos előkészítése és lebonyolítása. A versenyszerű MHK-próbák és ismétlt próbák biztosítása mellett a sportköröknek meg kell ragadniuk minden eszikön az érdeklődés, a versenyszerűség fokozására. Kitűnően alkalmasak erre a sportkörök, iskolák, falvak közötti különböző pkosversenyek, sportkörökön belül üzemhivatal részek és szakosztályok közötti versenyek olyan feltételekkel, hogy azok között a döntő az indulók minél nagyobb száma legyen. A sportkör és a szakosztály vezetőinek lelkiismeretes szervező munkája és a társadalmi atlétikai szövetségek aktiváinak segítsége biztosíthatja a sikert. A sportkör vezetői legjobb belátásuk szerint állapítják meg, hogy a versenynaptárban kiírt határidő keretében, mikor, hol és milyen formában rendezik meg a bajnokságot. Fontos feltétel az alkalmas terep kijelölése és a távok pontos kimérése. Ezek figyelembevételével egy-egy korcsoporton belül akár több osztályban is lebonyolíthatják a bajnokságot, külön indíthatják például a már minősített és külön a még minősítetlen sportolókat. A fő cél mindig az indulók minél nagyobb száma legyen. A kezdő sportolókon kívül természetesen el kell indulniuk a mezőn versenyző magasabbosztályú atlétáknak is, hiszen a következő járási, városi és kernleti versenyeken csak azok vehetnek részt, akik a sportköri bajnokságon elindultak. Ezeken a magasabb fokú versenyeken a minősítetlen sportolók csak rajtengedélylyel indulhatnak, tehát csak akkor tud a sportkör kezdő sportolói részére további versenyzési alkalmat és ezzel a fejlődést biztosítani, ha idejében gondoskodott a rajtengedély iránti kérelmek belnyújtásáról. A sportköri mezei bajnokság a sportköreink első erőpróbája az új atlétikai idényben. A bajnokságok eredményei, az indulók száma hűen megmutatja majd azt, hogyan készültek fel, és hogyan fogtak hozzá a sportkörök atlétikai fejlesztési tervük sikeres megvalósításához. Barátságos labdarúgó-mérkőzés BP. POSTÁS-BP. BOKSA IX *:• (*,•) Egresey-út, 50 néző. V: Gere. A Bp. Postás Komáromi — Maglyar, Tihanyi, Kapcsos — Bi'Lari, Kováts — Raduly, Kamondi, Gsernai, Ben© (Kanizsai), Koczó (Majerceik) összeálltágban játszott. Az első férfődésben az erős széltől támogatva Kamondi, Raduly, Bene, Csernai (2) és ismét Raduly góljaival nagy fölényre tett ezért a csaknem teljesen ifjúságiakból álló ellenfél ellen. Szép támadásokat vezetett és néhány hatalmas lövést adott le ebben a játékrészben az NB I-es csapat támadására. Szünet után már nem volt ilyen egyoldalú a játék, bár a Villányit és Szabó III-at nélkülöző B.p. Posta ekkor is fölényben játszott, szépen szőtte támadt ívét. A 25. percben Kamondi nagyerejű lövéséből érte el si hetedik, a 42. percben pedig Kanizsai lövéséből a nyolcadik gólt. Jó: Tihanyi, Raduly, Kamondi, Csernai, Kanizsai, ill. Berta, Egresi II. Jó játékot hoztak a BTSB idénynyitó fedettpálya-teniszversenyének szombati döntői A BTSB fedettpálya -teniszversenyének küzdelmei a döntőkhöz érkeztek. A felnőtt férfiak és nők csoportjában az első négy közé jutott versenyzők: Fehér, Bujtor, Lénárt, Francisci, illetőleg Körmöczi, Hidassyné, Erdődyné és Szabó M. hétfő estig körmérkőzések formájábam d ütniük el a továbbá helyezéseket. Pénteken a felnőtt nők lejátszották a döntő első fordulóját. Körmöczinek nem jelentett különösebb nehézséget a fiatal Szabó M. legyőzése. Szép mérkőzést vívott Hidassyné Erdődynével. Hidassyné erőteljesen és bátran játszott, ő volt, a kezdeményező, gyakran ment hálóhoz, s itt sok jó pontot ütött. Erdődyné idegesen, sok hibával küzdött. A női döntők mellett számos ifjúsági találkozót bonyolítottak le. Zentai, Tóth, Korpás és Ambrus teljesítménye emelhető ki. A legnagyobb küzdelem (hát és negyed óra) a Báli—Poóa leánymérkőzésen alakult ki. Férfiak: Lénárt—Parvl 6:1, 6:1, Fran cis®ci—Guzdek (5:1, 3:6, 6:4. Nők döntő mérkőzései: Körmöczd*—Szabó M., 6:1, 6:0, Hidassyné—Erdődyné 6:2, 6:2. Ifjúsági fiú: Szabó—Schmidt 6:4, 5:7, Zta, Zetitafi—Göttlinger 6:2, 6:0, Ambrus—Vidiusztey 7:5, 7:5, Tóth—Leittner 6:3, 6:2, Bal —Jancsó II 6:8, 6:3, 6:2, Korpás—Borbiró 6:2, 6:1. Ifjúsági leány: Bali—Posta 4:6, 6:4, 0:0. Szombaton délután élénk érdeklődés mellett két férfi és két női találkozóra került sor a négyes döntők során. Hidassyné igen jó játékkal győzte le Körmöczi Zsuzsát. Hidassyné sokkal labdabiztosabb volt. Az alapvonalon és a hálónál egyaránt jól ütött. Körmöczi helyenként kihagyott és sok kettős hibát, vétett. Fehér nagyszerű játékban, biztosan győzte le L Lénártot. Fehér igen jól játszott, sok tökéletes pontot ütött, különösen a hálójaikban nyújtott kitűnőt. Nők: Hidezssyné—Körmöczi 6:2, 6:3. Férfiak: Fehér—Lénárt 6:1, 6:3. A másik két mérkőzésre (Erdődiné-Szabó M. és Brijtor—Franciscoi) lapunk zárta után került sor. Vasárnap délután játsszák le a férfi egyesben a Bujtor—Fehér találkozót. Tömegverseny — egy kerékpáron Ferkó most érte meg a tizenkettedik telet. Angyalföldön, a Kerekesutcában lakott. Nagyon szerette úttörőpajtásait, s ezért azok is ragaszkodtak hozzá. Ez az odaadó ragaszkodás különösen fenyőfa-ünnepe óta mélyült el Ferkó pajtásaiban. Mert Ferkó olyan fiú volt, hogy örült, ha másnak örömet szerezhetett. Most, hogy megenyhült az idő, Ferkó pajtásai már kora délután ott gyülekeztek Ferkóék házának kapuja előtt. Alig várták, hogy a kapuban megcsitanjanak Ferkó új kerékpárjának kültői. Ez azt jelentette, hogy néhány perc múlva szépen sorjában taposhatják a hajtókart a Kerekesutca keramitos kövezetén, így történt ez az elmúlt napokban is. Négy úttörő fiú és egy úttörőleányka várakozott Ferkóra. Talán nem is annyira Ferkóra, mint az új kerékpárra, amelyet fenyőfa-ünnepére kapott Ferkó. Először Ferkó ült a nyeregbe és a Reitter Ferenc-utcca sarkától a Jász utca sarkáig „karikázott”. Ott ügyesen megfordult és visszafelé „taposott”. Amikor pajtásaihoz érkezett, lepattant a nyeregből és kiadta az utasítást: — Először Marika menjen, mert ő mégiscsak „nő”! Marika segítség nélkül a nyeregbe ült és ugyanazt az újat tette meg, mint Ferkó. Azután sorjában a többiek is. Már vagy ötödször váltottak. Amikor Sanyinak különös ötlete támadt: — Jó lenne versenyezni! — Jó bizony — zsongták lelkendezve a többiek is. Ferkó igen „bölcsen” megjegyezte: — Igenám, de hogyan?! Mind a hatan tanácstalanul tekintgettek az egyetlen kerékpárra. Hirtelen felcsillant Sanyi szeme: — Én kitaláltam valamit! Az lesz közöttünk a győztes, aki leghamarabb megy a sarokig s jön onnan vissza. — Ez jó — bólintott Ferkó. Erre azután nagy tanakodás támadt, hogy hogyan állapítsák meg, ki a leggyorsabb. Karórája egyiküknek sem volt. Ismét Sanyi állt elő egy jó ötlettel: — Számolni fogunk! Aki a legkevesebb számolás alatt jön vissza, az a győztes. Ennél jobbat valóban nem lehetett kitalálni. Ferkó indult elsőnek. Sanyi számolt, de azért hangos szóval a többiek is ellenőrizték. Amikor Ferkó befutott, szinte egyszerre kiázották . Hetvenkettő!!! Egyúttal ez lett a csúcs is. És folyt a verseny tovább. Most már Ferkó volt az ,,időmérő”, de azért változatlanul mindenki számolt. Ferkó után már három pajtás is megette a távot, de mindegyik „hetvenkettőn” felül. Ekkor szállt nyeregbe Sanyi. A legügyesebben „taposott” és amikor a cél felé köze edett, meglátszott az időmérésen is, mert a számolás meglassult. Még így is „hetvenkettő” jött ki. Igen ám, de Marika még hátra ver. Saját kívánságára indult utólsónak. Ezúttal is Ferkó mérte az időt. Már a rajt után észrevehetően lassabban számolt. Alg győzte fékezni az ellenőröket. Amikor Marika átha adt a célon, Ferkó erőteljesen kiáltotta: — Hetven!!! Marika boldogan ugrott le a gépről. A többi versenyző azonban méltatlankodni kezdet. Sanyi meg is jegyezte Ferkó felé: — Nem ér, mert lassabban számoltál! Marika elpirult és önérzetesen odaszólt Ferkónak: — Ha csakugyan lassabban számoltál, akkor nem fogadom el az elsőséget — és megigazította nyakán a meglazult piros nyakkendőt... (tari).