Népsport, 1956. március (12. évfolyam, 44-65. szám)
1956-03-01 / 44. szám
A sportorvosi ellenőrzés fontossága (Egy szomorú eset margójára) Szomorú hírről értesült a napokban a magyar sport tábora: Baudis László, az Építésügyi Minisztérium röplabdacsapatának volt játékosa, az Építők Metró SE síelője hirtelen meghalt. A 25 esztendős sportoló halála előtt néhány órával még síelt. A halálesetet követő vizsgálat megállapította, hogy Baudis Lászlónak súlyos szívbetegsége volt. Megállapították azt is, hogy ennek ellenére sportorvosi igazolvánnyal rendelkezett, ami annyit jelent, hogy ez előírásnak megfelelő időközökben — az igazolás szerint — sportorvosi ellenőrző vizsgálaton esett át. Megállapítást nyert, hogy a fiatal sportembernek tudomása volt szívbetegségéről, ő a sportorvosi hálózat keretén kívül kezeltette magát, de nem törődött kezelőorvosának tanácsával, betegsége ellenére is sportolt, versenyzett. Már itt le kell szögeznünk, hogy a szomorú esetért elsősorban maga Baudis hibáztatható. Hibát követnénk el azonban, ha ezzel lezárnánk ezt a sajnálatos ügyet és elhallgatnánk, milyen erők támogatták Baudis Lászlót, hogy erre a sorsra juthatott. A fiatal építésztechnikus nem törődött betegségével. Nem hitt orvosának intelmeiben, nem hatott rá a szülői figyelmeztetés sem, nem a gyógyulást kereste, hanem éppen ennek ellenkezőjét azzal, hogy rendszeresen űzött olyan sportágakat, amelyek amúgy is beteg szívét erősen megviselték. Ahelyett, hogy betartotta volna kezelőorvosának útmutatásait, s időnként, az előírás szerint, felkereste volna az orvos rendelőt, Inkább a röplabda-pályákat és a síterepeket látogatta. Az utóbbi időben egyáltalán nem kezeltette magát. Felvetődik a kérdés: vajon hogyan került minősítési igazolványába az Orvosi Ellenőrzés rovatba a sportorvosi ellenőrzéséről szóló vélemény: részt vehet versenyen, úgy, hogy túlzott sportrajongásában odáig jutott, hogy új sportkörében, ahol nem igen tudtak betegségéről, sporttársait küldte el maga helyett az időszakos sportorvosi vizsgálatra. Akadtak tehát olyan „barátok”, akik sportszerűtlenül vállalkoztak erre a szerepre. Sportszerűtlenül tették ezt még akkor is, ha nem volt tudomásuk sporttársuk súlyos betegségéről. Baudis László szomorú esete Intő példa sportembereink részére. Sok példa van ugyanis arra, hogy egyes sportolók lebecsülik a sportorvosi és az orvosi ellenőrzés jelentőségét, a sportorvosi vizsgálatokat felesleges tehernek, bürokratikus nyűgnek tartják, s ha alkalmuk nyílik, kitérnek előle. Nem egyszer megtörtént, hogy a sportolók hamis, sokszor saját maguk által készített igazolványokkal „bizonyították” be, hogy alkalmasak a versenyszerű sportolásra, részt vehetnek a rendszeres testedzésben, indulhatnak a versenyeken. Az is előfordult, hogy egyesek „baráti szívességből” a beteg ember helyett jelentek meg orvosi vizsgálaton. Ez történt Baudis László esetében is. Az ilyen és ehhez hasonló könnyelműség egy-egy fiatal ember egészségében rendkívüli károkat okozhat, amelyeket azután csak igen nehezem vagy egyáltalán nem lehet rendbehozni. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy milyen nagy felelősséget kíván meg a sportorvosi vizsgálat az orvosok részéről. Példa van arra, hogy egyik vagy másik sportorvos elmélyült és beható vizsgálat nélkül — akár jóhiszeműségből, hiszékenységből, baráti szívességből — engedélyezte a versenyszerű sportolást. Az sem véletlen, hogy általában még nincs meg a sportorvosi vizsgálatok kellő tekintélye, mert egyes esetekben maguk a sportorvosok is csak felszínesen vizsgálják meg a hozzájuk fordulókat. Az illetékes szerveknek a feladatuk, hogy megjavítsák a sportorvosi ellenőrzés színvonalát. Felmerül a sportkörök vezetőinek és szakosztályvezetőinek a felelőssége is ennél a kérdésnél. Elsősorban az ő kötelességük, hogy ellenőrizzék: sportolóik eleget tesznek-e a szabályokban előírt kötelezettségüknek a sportorvos ellenőrzés pontos betartásában. A magyar sportmozgalomban is ez a jelszó: a legfőbb érték az ember. A Testnevelés és Sportegészségügyi Intézet, a Sportkórház a fővárosban és vidéken a sportorvosi rendelők kiterjedt hálózata biztosítja sportembereink egészségvédelmét. Ezekben az intézményekben lelkiismeretes, hozzáértő orvosok és munkatársaik a korszerű sportorvosi tudomány segítségével működnek a sportoló dolgozók és ifjak egészségének védelme érdekében. Sportolóink forduljanak bizalommal hozzájuk akár a kötelező időszakos sportorvosi vizsgálat esetén, akár máskor, ha orvosi tanácsra vagy segítségre van szükség. Ne idegenkedjenek tőlük, keressék fel őket bizalommal, kérjék, igényeljék segítségüket, tanácsukat. A sportorvosi rendelőintézetek munkatársai pedig felelősségük tudatában álljanak hivatásuk magaslatán. Sohase feledkezzenek meg arról hogy az orvosok, a sportorvosok, az emberek, a sportoló ifjúság egészségvédelmének is az őrei, de egyben az ifjúság nevelői is. Szabó András Vidám sporttárs, jó munkatárs A napokban összetalálkoztam egyik sportember ismerősömmel. Hóna alatt füzetek voltak, előadásról jött, s arról beszélt, hogy milyen sokat tanult az ott hallottakból. Különösen a sportolók nevelésének módszerei kötötték le nagyon a figyelmét. Tovább sétáltunk, s közben egy-egy kérdést kiragadott az előadás anyagából és hozzáfűzte, hogy mialatt az előadó beszélt, gondolatban ismert sportolók neve vonult el előtte, mint az elvi kérdésekről szóló előadás jó és rossz példái, illusztrációi. Néhány sportoló nevét említette. A példásan vagy sportszerűtlenül élő és viselkedő sportolók nevét. Nem emlékszem arra, hogy mi volt a kedvező és a kedvezőtlen példák aránya, most nem is ez a fontos. Belém vésődtek azonban azok a szavak, amikor arról beszélt, hogy a fiatal sportolók nevelésében szinte döntő tényező: mit hoznak magukkal a sportéletbe a szülői házból és az iskolából. Elbúcsúztunk egymástól, tovább fűztem gondolatait. Eszembe jutott, nem is nehéz olyan példát találni, ami alátámasztja ismerősömnek az iskoláról és a szülői házról alkotott véleményét. Felbukkant bennem egy név, egyik élsportolónk neve. Mezőfi Tiborra, a több mint százszoros válogatott kosárlabdázóra gondoltam. Vele több mint egy hetet töltöttem a kosárlabda-válogatott isztanbuli portyáján. Az elég hosszú repülőúton, a törökországi esős napok délutánjain, később a kirándulásokon sokszor alakult úgy a helyzet, hogy összekerültünk. Megismertem az Európa-bajnok kosárlabda-csapat játékosát. Akkor még nem gondoltam, hogy gyermekkori élményeinek, a szülői ház aprócseprő dolgainak felelevenítéséből merítek adatokat e cikk megírásához, amelynek fő témája — bármennyire is kopottnak tűnik a kifejezés — a munka és a sport összefüggései, az élsportolók magatartása az életben. Gyermekkorában apjától tanulta meg a munka szeretetét. Abban az időben mozdonyvezető volt az édesapja, s ahogyan Isztanbulban mondta a fia: nem volt sem éjjele, sem nappala, de 30 éves mozdonyvezetői pályafutása alatt valósággal szerelmese volt hivatásának. Apáról fiúra szállt az intelem: ha az embert valahova odaállítják, helyt kell állnia minden körülmények között... • Helyt állt Mezőfi 20 éves korában a MÁVAG-ban, ahol mint irodista kezdte működését. Ha tehette, járta a műhelyeket, figyelte a gépek, az emberek munkáját, a szerszámgépgyártás egyes szakaszait. Emlékszem, Isztanbulban megállt az egyik kirakat előtt, szerszámok feküdtek a polcokon és a gyárukról beszélt, hogy nincs annál szebb dolog, ha az ember kezébe vesz egy szépen megmunkált szerszámot, gyönyörködni lehet benne éppen úgy, mint egy szép festményben vagy szoborban. Most a MÁVAG műszaki főosztálya szerszámgyárának munkairányítója. Már munkaterületének megjelölése is aláhúzza, hogy nagyon komoly dologról van szó és felelősséggel jár a válogatott kosarazó munkája. Arról már nem ő beszélt, hanem osztályvezetője, munkatársai, hogy tavaly novemberben maga kérte, hogy 80 napra a műhelybe kerüljön, segítse a tervteljesítésért harcoló fizikai munkásokat. És a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója közel másfél hónapon át mozdony-olajozó szerkezetet szerelt, ha arra volt szükség csöveket cipelt vagy hosszú órákat töltött a mozdony alatt, nyilván ott sokszor gondolt a papa intelmeire, a helytállásra. Abban az időben sem késett a sportközi edzésről, sem pedig a válogatottak edzéséről. Nagy sietségében legfeljebb nem tudta jól kimosni a körme alá befészkelődött olajat. Válogatott játékostársai megbecsüléssel szorították meg ilyenkor is a munka jelét viselő kezét. Kérdezhetné az olvasó, hogy az Európa-bajnok válogatott játékos hogyan osztja be idejét. Hiszen munkahelye nemcsak íróasztal melletti tevékenységet követel, olykor a fizikai munkából is kiveszi részét. Meg aztán a kemény edzések, mérkőzések bizonyára éreztetik hatásukat a gyári helytállásban és megfordítva. Osztályvezetője, Nagy Ernő adta meg erre a választ: mindig Mezőfi az első az irodában, fél nyolc előtt öt perccel már munkaruhába öltözve ül az íróasztal mellett, önállóan dolgozik. Csak a legritkább esetben veszi igénybe azt a kedvezményt, amelyet egyes esetekben az élsportolóknak biztosítanak a távozást illetően. Az időveszteségeket később aztán nagy szívóssággal igyekszik behozni. A szülői házból hozta magával a munka szeretetét a 124-szeres válogatott. Az iskolából pedig a sportszeretdet, a kosárlabdázás iránt érzett rajongását. Mostanában sokat írunk és beszélünk arról, hogy az iskola adja az alapot a sportolók további fejlődéséhez. Mezőfi Tibor esete is példázza ezt a megállapítást. A rákosfalvi László Gimnázium hajdani diákja az iskolában szerette meg a sportot, annyira, hogy udvarukban palánkot állított fel apja segítségével, ott gyakorolta szívósan a kosárradobást, különböző „szögekből” vagy a szilvafától vagy pedig a körtefától. Még valami. Fiatal korában nem volt kosarazásra termett, nem volt túlságosan magas termetű, hallatlan szorgalmával azonban igyekezett elsajátítani a kosarazás technikáját. S hogy ez milyen eredményekre tette képessé, arról a magyar kosárlabdázás utóbbi, időben elért eredményei is beszélnek. Azt is felvethetné valaki, hogy Mezőfi Tibornak ezek szerint nem futja másra idejéből csak a munkára és a sportolásra. Elmondhatják a MÁVAG fiatal kosarazói, hogy „Mező bácsinak az ő oktatásukra is futja idejéből. De telik abból másra is. Arcképének megfestéséhez ugyanis még néhány ecsetvonás hiányzik. Ezek a vonások művészi hajlamait dicsérik. Szép, csengő hangja van a válogatott kosarasának, zengő baritonja házuk környékére vonzza, a nyitott ablak alá a nyári hónapokban a környék lakóit, amikor esténként gyakorol, „edzi” magát. A Fővárosi Zeneiskola III. éves növendéke ilyenkor készül az énekórára. Zeneiskolai féléves bizonyítványában csupa ötös szerepel. Vidám, dalra termett „fickónak” nevezik sporttársai, szerintük az is egyik erénye, hogy nagyon szeret dalolni. Portyákon, összejöveteleken ki is aknázzák kultúrák énektudását. A külföldi vendéglátók nagy örömére operaáriák és magyar nóták váltogatják egymást műsorában. Munkában az édesapja a példaképe. A sportban pedig Mezőfi Tibor lehet példakép mindazoknak, akik az igazi szocialista sportember útját akarják járni. Fekete Pál Külföldi Híradó Márciusban a szovjet sportolók több nemzetközi találkozón vesznek részt. A Szovjetunióban a bolgár férfi kosárlabda-válogatott, Irán szabadfogású birkózó-válogatottja, Lengyelország jégkorong-válogatottja és több csehszlovák jégkorong-csapat vendégszerepel. A szovjet versenyzők több ízben utaznak külföldre. A Szverdlovszki Tisztek Háza jéglabda-csapata Finnországban játszik több mérkőzést. A szovjet tornászok Indiába látogatnak el. A szovjet súlyemelők a tervek szerint viszonozzák az amerikai súlyemelők tavalyi moszkvai és leningrádi látogatását. A vívók indulnak a varsói nemzetközi vívóversenyen. Az atléták az idén is részt vesznek a l’Humanité hagyományos nemzetközi mezei futóversenyén. A szófiai Cserveno Zname nyerte meg a bolgár jégkorong-bajnokságot. Párizsban a belga birkózó-válogatott 6:4 arányban győzött a franciák ellen. Négy mérkőzést szabadfogásban, hatott kötöttfogásban bonyolítottak le. Shirley Strickland de la Hunry, a tavaly Európában szerepelt ausztrál olimpiai bajnoknő kiváló síkformában van. Perth-ben 100 m-en 11.6 mp-cel ausztráliai csúcsot állított fel (11.3-as világcsúcsát Európában érte el és ezért nem ausztrál csúcs). A 21 éves Mathews 100 yardon 10.5, 100 m-en 11.7, 220 yardon pedig 24.5 mp-es időt futott. Orczifalvi István, a Pécsi Dózsa volt edzője jelenleg a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodik. Orczifalvi néhány nappal ezelőtt átvette a Dinamo Berlin csapata edzéseinek irányítását. A labdarúgó-bajnokság az NDK-ban március 11-én kezdődik. Bukarestben kedden újra találkozott a Szovjetunió és Románia férfi és női röplabda-válogatottja. A férfiak mérkőzésén 3:2 (5:15, 11, 8, 8,15, 12) arányban a román csapat, a női találkozón 3:1 (6:15, 10, 9, 10) arányban a szovjet csapat győzött. A március 16-a és 18-a között New Yorkban sorra kerülő nemzetközi asztalitenisz-bajnokságon több európai versenyző is indul. Meghívást kapott többek közt Dolinár, Harangozó és Bergmann is. Tiranában, az Albán Munkapárt III. kongresszusa tiszteletére labdarúgó-tornát rendeztek, s azt a Dinamo Tirana nyerte meg. Az ausztrál úszóbajnokságok további részletes eredményei: 110 g (100.58 m) férfi gyors: 1. Henricks 55.3, ausztrál csúcs, 2. Chapman 56.5, 3. Devitt 57.7. 220 y női gyors: 1. Fraser 2:21.2, 2. Crapp 2:23.1. 1650 y (1508 m) gyors: 1. Garretty 18:33.5, 2. Wiliam 18:44.4, 3. Rose 18:49.8. Garretty 1500 m-es ideje 18:27.5 volt. Garretty elég egyenletes beosztásban úszta az egyes 110 yardokat: 1:08.6, 1:13.9, 1:14.6, 1:14.4, 1:14.8, 1:15.4, 1:15.3, 1:15.1, 1:14, 1:14.5, 1:15.6, 1:14.6, 1:15.2, 1:14.8, 1:12.7. 110 . ifj. női gyors: Leach 1:04.6. (!) Wlodzimierz Beczek, a Lengyel Legfelső Testnevelési Bizottság elnöke legutóbb 12 sportolót tüntetett ki. Közöttük van Franciszek Gron-Gasienka, aki a téli olimpián az északi összetett versenyben bronzérmet nyert. Genovában a finn szabadfogású birkózó-válogatott 5:3 arányban győzött az olaszok ellen. A varsói Gwardia sportcsarnokban rendezett Varsó —Koppenhága városok közötti teniszverseny a lengyelek 11:3 arányú győzelmével végződött. A dánok Nielsen is Ulrich nélkül szerepeltek. Néhány érdekesebb eredmény. Női egyes: Jedrzejowska —G. Andersen 6:4, 7:5, Ryczkówna — Nielsen 6:2, 6:4. Férfi egyes: Liis — Henberg 6:2, 6:0, Radzic — Henberg 3:6, 3:6. Női páros: Jedrzejowska, Ryczkówna—G. Andersen, Nielsen 8:6, 8:6. A bolgár súlyemelők a múlt évben összesen 79 országos csúcsot állítottak fel. A Tokióban április 2-a és 11-e között sorra kerülő asztalitenisz-világbajnokságra eddig a következő országok neveztek: Aden, Csehszlovákia, Kínai Népköztársaság, Egyiptom, Németország, Portugália, Svédország, USA, Anglia, Románia, Ausztrália. Portugáliában a labdarúgó-szövetség vezetősége bejelentette lemondását az oktatásügyi miniszternek. A miniszter kívánságára a szövetség vezetősége június végéig a helyén marad, mert júniusban Lisszabonban lesz a FIFA és az Európai Labdarúgó szövetség kongresszusa. A kínai főiskolások elindultak Lengyelországba a XI. Téli FVB-re. A sportküldöttségben jégkorongozók és műkorcsolyázók vannak. A Bergenben rendezett nemzetközi gyorskorcsolyázó-versenyen Aas 3000 m-en 4:50.2 mp-cel norvég belföldi csúcsot futott. Az 500 m-t az amerikai McDermott nyerte 43.1-gyel. Asztalitenisz-mérkőzések. Bukarest: Románia —Jugoszlávia 13:8 (férfi mérkőzés, ötös csapatokkal). London: Anglia— Franciaország 5:2 (férfi). Ki akarták lakoltatni az olaszországi Napolit, mert nem fizeti az új, magasabb összegű bérleti díjat a Vomera-stadion tulajdonosainak. A bírói végzés kézbesítése után Lauro főpolgármester elérte azt, hogy a Napoli egyelőre még használhatja a pályát. „A mi falunkban ez a szokás..." A következő felszólalóéiT a dór tanító, Ajkarendek tsz-község sportkörének elnöke ... — jelentette be a falusi sportvezetők országos tanácskozásának vezetője. Az Újvárosháza tanácstermében a bejelentésre egy 35—40 év körüli ember lépett az emelvényre. Halántéka táján már néhány ősz hajszál jelzi az évek múlását. Szavai csendesen és olyan természetesen hangzottak, mintha otthon, iskolája dobogóján tanítványaihoz szólna; egyszerű, világos mondatai elárulják, hogy meggondolt ember. A rendelkezésre álló kevés idő alatt tömören beszélt a község sportéletében elért eredményekről és a nehézségekről. Amikor befejezte hozzászólását, lelkes tapsot kapott és később is többször fordultak feléje a küldöttek. Kissé kemény arcvonásai ilyenkor meglágyultak a rászegezett tekintetek súlya alatt. A szünetben megkerestem, hogy elbeszélgessek vele Ajkaremjek sportéletéről és az ő munkásságáról. Szabadkozott: — Biztosan összetéveszt valakivel, nem engem keres a sporttárs . .. Lassan megindult a beszélgetés és szavai nyomán egy egész falu sportéletének fejlődése bontakozott ki. — Hat évvel ezelőtt, amikor Ajkarendekre kerültem, a sportolásról igen keveset tudtak a falusi fiatalok. Nevetve mesélte nekem az első hetekben az iskolaigazgató, hogy a fiúk 1945-ben a patakban egy labdarúgókapu hálóját találták és halászni akartak vele, mert nem tudták, mire való ... Maga is jóízűen nevetett most is ezen a történeten. Aztán így folytatta: — Gyermekkorom óta mindig sportoltam, kerületi magasugró bajnok voltam valamikor. Kertünk szinte edzőpályához hasonlított, apám legnagyobb bosszúságára. Még ma is előfordul, hogy kislányom és feleségem tartja a madzagot és úgy próbálkozom a magasugrással. Érthető, ha egyre jobban hiányzott új munkahelyemen a sport. Szervezni kezdtük a fiatalokat. 1953-ra végre kialakult a sportélet. .. — Nagyon hosszú utat kellett megtennünk, amíg a fiatalokat a korcsmaasztaltól a sakktábla mellé ültettük, amíg a nagylányok közül akadtak, akik felhúzták a tornaruhát. De nem volt hiábavaló a sok fáradozás. Ma már hat szakosztályunk munkájában mintegy 100—110 sportoló vesz részt. Többször megnyertük a járási sportakládot. Kispályás női kézilabdázóink — copfos falusi lányok —, valamint férfi és női röplabdázóink megyei bajnokságot nyertek a múlt évben. Labdarúgóink a járási bajnokságban vesznek részt... — Sokat változott tehát Ajkarendek sportélete — vetjük közbe. — Nagyon sokat. A döntő persze az, és ez kihat a sportélet fejlődésére is, hogy községünk egész lakossága 1955-ben belépett a Kossuth Termelőszövetkezetbe. 1110 holdon gazdálkodnak az idén a régi kisparcellák helyén. A tagosítás során a termelőszövetkezet új pályát biztosított számunkra a régi helyett. Nagyobbat — futópályával. Tavasszal társadalmi munkával felépítjük az új sportpályát. A kapufák már állnak. A termelőszövetkezet és a DISZ segítségével a patak partján fürdőtelepet is építünk . .. — És mi a biztosíték arra, hogy ezek a tervek megvalósulnak? — Az — válaszolt határozott hangon —, hogy mindezt jórészt a termelőszövetkezet javasolta, s a terveket a tanács magáévá tette. A tanács minden tagja egybentermelőszövetkezeti tag is ... Az országos tanácskozáson több résztvevő elmondta, hogy sok gondot okoz a falusi sportköröknek: honnan teremtsék elő a sportolók utazásához szükséges költségeket. — Honnan veszik Ajkarendeken az útiköltséget? trr — Nálunk ez már régen nem gond — válaszolt mosolyogva. — A termelőszövetkezet minden alkalommal biztosítja számunkra a fuvart, amikor sportolóink más faluban szerepelnek. A termelőszövetkezet fedezi sportkörünk egyéb anyagi költségeit is. Mi úgy gondoljuk, hogy a falusi sportkörökben nem annyira állami támogatásra van szükség, hanem összefogásra, ügyszeretetre, nevelésre és tanácsra. És ez már a falu vezetőinek, sportvezetőinek a dolga. Legfontosabb a®, hogy a közömbösséget legyőzzük. Nekünk sokat segít ebben a tsz... A mi falunkban ez a szokás!... Hibákról, visszásságokról 13 %,, amelyeket azok, akik őszintén szeretik falujukat, nem nézhetnek el. És Bárdos Sándor is ilyen ember. Sok látogatója van az ajkarendelt! sportkörnek... Az „előkelő” vendégek érdeklődnek ugyan a falu sportéletéről, kellemesen eltöltenek néhány órát, még futballozni és röplabdázni is a fiatalok közé állnak, majd szépen hangzó ígéretek után autójukba ülnek .. . — És mi történik ezután?... — Többet nem látjuk őket, de ígéreteik megvalósítását sem . .. Ilyen ma előfordul.. . Csupán fél órát beszélgettünk, mindeni kérdésünkre szívesen válaszolt. Szerényen búcsúzott: — Szürke mindennapi élet az enyém, sok száz falusi tanítóéhoz hasonló. Szeretem a sportot és hivatásomat, no meg az embereket és... ennyi az egész ... A falusi emberek pedig szeretik tanítójukat és megbecsülik segítségét. .. Ezért érdemes értük fáradozni ... Olyan hangon mondta mindezt, mintha egészen természetes dolog volna. Sirokmány Lajos A Sportakadémia előadásainak új rendje Az OTSB március végén folytatja a Sportakadémia előadássorozatát. A negyedik sorozat előadásai egyben befejező előadásai lesznek a Sportakadémiának. Ilyen csoportosításban általános ismereteket sportvezetőink már nem kaphatnak és ezért feltétlenül szükséges, hogy azok a sportvezetők, edzők, versenyzők és szurkolók, akik eddig még nem hallgatták meg a Sportakadémia előadásait, ezen részt vegyenek. Többen kérték a rendezőségtől, hogy a különböző tárgyú előadásokat ne egy napon tartsák meg. Ennek alapján az OTSB változtatott az előadások rendjén. Az előadások új rendje a következő: keddi napokon a Testnevelési Főiskolán a Lélektan-tagozat előadásai, szerdai napokon a TF-en a Sportegészsíra tagozat előadásai, csütörtöki napokon az OTSB helyiségében a Testneveléselmélet-tagozat előadásai és pénteki napokon a TF-en a Sporttörténeti-tagozat előadásai lesznek, így mindenkinek lehetősége van arra, hogy akár valamennyi tagozat előadásait is meghallgassa. Az első előadásokat az OTSB március 20-án, 21-én, 22-én és 23-án rendezi. Az előadásokra jelentkezni március 1-től 16-ig naponta 16—18 óra között a BTSB helyiségében (Bp., VI., Sztálin út 60. I. em. 5.) lehet. wwwy hwiii ii nnnii'jimi mi in 8it—rrinnrmw—HM 1956. március 1. csütörtök Rangelső: Schillerwein István Ha nézed a kerékpáros repülőverseny rajtlistáját, ott találod a nevét. Ha keresed a kétüléses futam, rajtjánál, ott találod. Ha figyeled az 1000 méteres állórajtos vagy repülőrajtom időfutam mezőnyét, rövidesen megakad a szemed rajta. Keresd a 4000 méteres üldöző csapatban, onnan is felédmosolyog. Rajthoz áll pontversenyben párosversenyben, motorvezetéses futamokban, térelőnyversenyben, selejtező versenyben, szinte minden számban és ha megnézed valamelyik országúti összecsapást, sokszor ott találod őt kormánya fölé hajolva a kerékpározás „aszkétái” között is. Igen sokoldalú versenyző Schillerwein István, a Bp. Honvéd fiatal, sokszoros válogatott kerékpárosa és most, a tél folyamán újabb oldaláról mutatkozott be: rangelsőként fejezte be a BTSE edzőképző tanfolyamát. Ismét egy verseny, amelyet megnyert, hiszen a tanfolyam hallgatói versenyben voltak egymással. Most itt ül velünk szemben, e legújabb sikeréről beszélgetünk. — November elsejétől január közepéig tartott a tanfolyam — mondja az újdonsült társadalmi edző. — Hetenként kétszer, háromórás foglalkozásokon igyekeztünk elsajátítani mindazt, amit az edzőnek tudnia kell. Nem volt könnyű munka. A tanfolyam anyagának egyik része általános ismeretekkel való foglalkozás, másik része pedig a szakmai kérdésekkel való foglalkozás volt. Igyekeztem minél komolyabban venni a tanfolyamot. Egyetlen foglalkozásról sem hiányoztam, s ha csak lehetett, mindig hozzászóltam a szóban forgó kérdésekhez. Aztán elmondja, hogy a tanfolyamon más élversenyzők is részt vettek, így például Pásztor, Lőrincz, Kánya, Szabó, Kucsera, Lovas és Goda is. A hallgatóság igen élénken vette ki a részét a tanfolyam munkájából. Nagyon sok termékeny vita volt, s minden esetben még legalább másfél óráig együtt maradtak a hallgatók a foglalkozási idő befejezése után, hogy tovább vitatkozhassanak szeretett sportáguk sok időszerű kérdéséről. —• Igen hasznos volt — mondja Schillerwein —, hogy a résztvevők mindig bátran és teljesen nyíltan vetették fel a hiányosságokat, így aztán valóban eredményesen tudtunk vitatkozni. A tanfolyamnak egyik legnagyobb sikere az volt, hogy a kerékpársport sok tisztázatlan kérdésében jutottunk dűlőre. Különösen sokat vitatkoztunk az alapozó időszakban végzendő munkáról és a kiegészítő sportokról. Hasonlóképpen nagy érdeme volt a tanfolyam szervezőinek és vezetőinek, hogy írásbeli dolgozatokat is írattak ott a helyszínen a hallgatókkal, így mindenkinek állandóan bizonyságot kellett tennie arról, hogy foglalkozik-e valóban a tanfolyam anyagával. A legjobb dolgozatokat Schillerwein írta (ezt persze nem tőle tudtuk meg), de hasonlóképpen komoly írásbeli bizonyítékát adta felkészültségének Pásztor és Lőrincz is. *— A dolgozatírás alkalmával mindenki más feladatot kapott — folytatja Schillerwein. — Ilyesfajta témák voltak: az edző nevelő szerepe, felkészítés az egyes időszakokban vagy az egész idényben, mi a teendő a pályaedzéseken és így tovább. Csupa hasznos és fontos téma. Nekem az egészéves edzésterv öszszeállítása jutott. Megvallom, alaposan beleizzadtam, mert nem akartam rossz tervet csinálni. A végén nagyon örülhetem, hogy jól sikerült és még jobban annak, hogy az edzésterv összeállítása közben igen sokat tanultam■. A tanfolyam befejeztével szóbeli vizsga is volt. Schillerwein ezen is kitűnően állta meg a helyét és így rangelső lett a tanfolyamon. Nem kis dicsőség ez, s joggal lehet rá büszke. Jól végezte el a szóbeli vizsgát Pásztor és Lőrincz is, ők is megkapták a társadalmi edzői képesítést. — És most mit tesz új képesítésével? — tesszük fel a kérdést az újdonsült edzőnek. — Egyelőre csak azt, hogy segítek sportkörünk fiataljainak az edzéseken. Tovább akarok versenyezni és tovább akarok tanulni. Ez csak az első lépés volt. Valamennyi ezután sorra kerülő edzőtanfolyamon részt fogok venni, hogy mire kiöregszem a versenyzésből, kész edző legyek. Nagyon szeretem a kerékpározást, s ha már mint versenyző nem tudom szolgálni kedves sportomat, szolgálni fogom, mint edző. Schillerwein tehát a jövőbe néz. Tanul, hogy később taníthasson. Ez a helyes és ha majd sokan fogják követni a példáját, nem lesz okunk aggodalomra a kerékpársport jövőjét illetően. Sz. I.