Népsport, 1957. június (13. évfolyam, 42-62. szám)

1957-06-13 / 50. szám

CSÜTÖRTÖK, 1957. JÚNIUS 13. Ára: 60 fillér XIII. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM Végigtámadtuk a második félidőt és­­ egy norvég lefutás döntött első VB-selejtezőnkön Norvégia—Magyarország 2:1 (1:1) Oshió, L'lleval-stadion, 36 000 néző. Vezette: Lee Helge; partjelző: C. Hansen és VV. Hansen. Mindhárom dán. Góllövő: Hennum, Tichy, Kristiansen. Norvégia: Hansen — Bakker, Svensen, Falck — Legernes, Halvorsen — Borgen, Kristiansen, Kristof­­fersen, Hennum, Törésén. Magyarország: Faragó — Kárpáti, Mátrai, Kotász — Bundzsák, Berendi — Sándor, Hidegkúti, Tichy, Gilicz, Fenyvesi. Távbeszélő-jelentésünk (Oslo, június 12.) Az időjárás nem valami kedvező. Kedden ugyan már emelkedett a hőmérséklet, de elkezdett esni az eső. Aztán éjjel abbahagyta, szerdán délelőtt egy ideig derült, enyhe volt, csaknem húsz fok, de még ebéd előtt elkezdett esni és most, amikor a bevezetést telefonálom — délután 3 órakor — még mindig szakad. A játéktér talaja nem lesz nagyon kedvező a mi játékunknak. A csúszós talaj, a fabuckák mindenesetre több teret engednek a véletlennek. A magyar csapat alaposan megvitatta a norvégok elképzelt játékmódját és a sajátját is. A norvégokról a megfigyelőként itt levő Ormandzsiev bolgár szövetségi kapitány bőséges adatokat adott. A mieink újból azt a magyaros támadó­taktikát igyekeznek játszani, amit a délnémetek ellen játszottak, csak­­ lehetőleg jobban. Hidegkúti fog építeni, ő dobja majd támadásba a gyors, moz­gékony fiatalokat. Legalább is így ter­vezik. A gyorsaság a védekezésben is fontos. Emiatt esett a választás kedden Mátraira. Este, budapesti nyolc órakor kezdő­dött a világbajnoki selejtező-mérkőzés. A találkozó kezdetére elállt az eső, az Ulteval-stadion játékterét azonban ekkorra már erősen feláztatta. A magyar válogatott a pályára indu­lás előtt ismét értekezletet tartott, amelyen Bukovi Márton szövetségi ka­pitány újabb utasításokkal látta el a fiúkat. A legfőbb utasítás az volt, hogy játékosaink az első perctől kezdve ragadják m­agukhoz a kezdeményezést, lelke­sen, nagy erőbedobással játssza­nak. A norvégok változtattak eredetileg tervezett összeállításukon, jobbössze­­síötő Kristiansen lett. Noha a mérkőzés előtti napokban egyáltalán nem volt megfelelő hírverése a világbajnoki se­lejtezőnek, mégis megtelt a nézőtér. I. FÉLIDŐ Az első percekben mindkét csapat meglehetősen idegesen játszott, sokat csetlettek, botlottak a játékosok, na­gyon nehezen tudtak alkalmazkodni a csúszós talajhoz. Az első gólveszélyes helyzetet Kristoffersen dolgozta ki, de Faragó kifutással mentett. A 6. perc­ben Hidegkúti fölé, majd később Fenyvesi mellélőtt. A másik kapunál Kristiansen tört előre, végül azonban szerelték őt védőink. A 10. percben Váratlanul gólt törtek el a norvégok. Kotász fejjel Mátrai elé akarta tenni a labdát, de Hennum el­csípte a rövid átadást, két lépést tett a labdával, aztán a kifutó Faragó mellett a kapu közepébe lőtte. 1:0 a norvégok javára. A gól után a hazaiak ésszerűen játszot­tak. A két összekötő sokat segített a védelemnek és legtöbbször a gyors középcsatár tanyázott a leshatárnál. Amikor pedig a középcsatár húzódott hátra, akkor az összekötők ékelődtek be a magyar védelembe. A norvégok hosszú, tértölelő átadásokkal építették támadásaikat, de pontatlanul lőttek kapura. A mieink sokat kapkodtak, a belső csatárok elhirtelenkedték a lövéseket. A 26. percben a játékvezető lesről elengedte Borgent, de szerencsére, a labda elsuhant a gólhelyzetben lévő Törcsén előtt. A magyar csatárok nem értették meg egymást, főleg a belső csatárok a szélsőket. Az első ve­szélyes támadást a 28. percben Tichy fejezte be: nagyerejű lövését a ka­pus a léc fölé tolta. Gilicz kapu mellé lőtt, majd Kristoffersen hagyott ki nagy helyzetet: a kifutó Faragó mellett fölé lőtte a labdát. A 38. percben Mátrai­­vétett nagy hibát, majdnem gól is lett belőle. Két perccel később Sándor lövése után Bakker a gólvonalról vágta ki a háló­ba tartó labdát. Egyenlítés A félidő utolsó előtti percében Hidegkúti átadásával Tichy el­futott, 18 méterről váratlanul kapura lőtt és a labda védhetet­­lenül vágódott a bal alsó sarok­ba. 1:1. A II. FÉLIDŐ úgy indult, hogy a magyar csapat lábra kapott. A 48. percben Sándor vezetett szép támadást, beadását azon­ban Tichy elől megszerezték a védők. Most nyugodtabban játszott a magyar csapat, mint az első félidőben. A fedezetek gyorsabban és pontosab­ban indítottak. Mezőnyfölényben játszott a csapatunk. A hazaiak ritkán jutottak el a kapunkhoz, de támadásépítésük gyors és veszélyes volt. Érdekes volt a játék. Mielőtt a válogatott labdarúgó­­csapat elindult a Ferihegyi repülőtér­ről, Bukovi Márton szövetségi kapi­tány kijelentette: nem meri Hideg­kútit beállítani, mert attól fél, hogy lelassítja majd a támadójátékot. Aztán Oslóban mégis beállította. És amitől féli­g bekövetkezett. Lassú és körülményes volt a magyar támadósor játéka. Pedig az első félidő ideges­kedése, kapkodása után magára talált a csapat. Úgyszólván állandóan mi támadtunk, de ezek a támadások sok adogatással épültek. Az előreadás után mindig még egy átadás jött, aztán még egy és még egy, közben cselezések is voltak, egy csel, két csel, néha több csel... Mire kapuralövésre került a sor, már egészen tömör volt a véde­lem a norvég kapu előtt és elakad­tak a támadások, emberbe akad­tak az átadások, a kapuralövé­­sek. Érthetetlen, hogy nem mertek mesz­sziről lőni csatáraink, pedig Tichy példája, a középcsatár gólja jó figyel­meztető lehetett volna! Az első félidőben, amikor a ma­gyar csapat idegesen, sok hibával ját­szott, amikor több fiatal még lámpa­lázzal küszködött, a norvégok három hátvédes—két fedezetes, azaz ötös védelmi tömörülésükből lerohanásos támadásokat vezettek és ekkor több gólhelyzetük volt, mint a mieinknek. A második félidőt azonban vé­gigtámadták a mieink, nagyobb technikai tudásuk lehetővé tette, hogy birtokukban tartsák a lab­dát, de hiába volt minden, a lassú felnyomulás nem hozott eredményt. A 60. percben Hidegkúti lövése a kapu fölé került. A norvégok törhetetlen küzdőszellemben, lelkesen játszottak és főleg gyors középcsatáruk és bal­­összekötőjük révén teremtettek helyze­teket. A magyarok , nem találták meg a tömörülő védelem elleni játék­módot. Sokat tologattak, pepecseltek,­­be akarták vinni a kapuba a labdát. A 72. percben Gilicz lövését a kapus szépen védte. A másik kapunál vé­dőink csak nagy üggyel-bajjal tudták szerelni Kristiansen. Aztán Tichy lesgólt lőtt. A 78. percben a norvégok megszerezték a győztes góljukat. Szép támadás gördült a magyar kapu felé, Kristiansen kiugrott, lövését Fa­ragó először kiütötte, a jobb­­összekötő azonban ismét megsze­rezte a labdát és nyugodtan a hálóba vágta. 2:1 Norvégia ja­vára. Az utolsó percekben heves küzdelem folyt, a magyar csapat többet táma­dott, de a hazaiak ekkor is gólveszé­­lyesebbek voltak. Egy alkalommal Hidegkúti estében erőtlenül lőtt, de Hansen biztosan hárított. A pályán és a nézőtéren egyaránt nagy volt a­z izgalom. A norvégok rendkívül lelkes játéka valósággal tűzbe hozta a kö­zönséget, a szurkolók erősen buzdí­tották csapatukat. Az utolsó percek­ben a norvégok okos taktikával le­lassították támadásainkat, ügyesen tartották a labdát és­­ győztek. És jött egy norvég lefutás , meg­született a hazaiak győztes gólja. Ez a számunkra szomorú eredmé­nyű mérkőzés újból azt a tanulságot hozta, amit szakembereink annyit emlegetnek, azt , hogy gyors tá­madójáték nélkül manapság már nem lehet eredményt elérni. A norvégok lelkesen harcoltak, jól, szervezetten védekeztek, és lerohaná­­sokkal kísérleteztek. Lendületesebbek, erőteljesebbek voltak, mint a mieink. Győzelmük a jó erőnlét — a gyorsa­ság, az állóképesség, a nagyobb erő, a nagyobb küzdőszellem — diadala volt a szép, de meddő technikai bra­vúrok felett. A magyar csapatból senkit sem lehet kiemelni. A magyar együttesben senki sem­ nyújtott átlagos teljesítményénél töb­bet, nem egy játékos azonban jelentő­sen elmaradt ettől is. Faragót nem lehet hibáztatni a gó­lokért, egyiket sem háríthatta el. Volt eg­y-­két sziép védése, eredményes kifu­tása. A hátvédek közül aránylag Kár­páti játszott a legjobban. Végig meg­bízhatóan ellátta feladatát. Mátrai az első félidőben sokat hibázott, szünet után azonban feljavult. Kotász igen gyengén játszott az első félidőben. De nemcsak gyengém, hanem könnyel­műen is. Az első gólban erősen ludas, de van némi része a másodikban is. A II. félidőben, amikor nagy volt a magyar csapat nyomása, ő is feljavult. A fedezetpár megállta a helyét, rájuk nem lehet panasz. Berendi végig lanka­datlanul küzdött, sok támadást meg­akasztott, sok ellentámadást indított. Bundzsák mindezen kívül még gyakran részt vett a támadások be­fejezésében is. A jobbfedezet játéka ennélfogva mutatósabb volt, mint fede­zettársáé. A támadósor volt a magyar váloga­tott leggyengébb része. Sándornak volt néhány gyors lefutása, de a kapura nem tudott eléggé veszélyes lenni. Gyakran alulmaradt erőteljes, kemé­nyen küzdő hátvédjével szemben. Hi­degkúti nehézkesnek, lassúnak tűnt a gyors, mozgékony norvégokkal szem­ben. Még átadásai nagy része sem sike­rült. Az egész csapat leggyengébbje, a támadósor kerékkötője volt. Tichy átla­gos teljesítményt nyújtott, csak gólja mondható szép­­ egyéni teljesítmény­nek. Gilicz eleinte nagyon elfogódott, lámpalázas volt. Aztán belelendült, so­kat mozgott, jól küzdött, de nem tudott teljesen beleilleszkedni az együttesbe, ami­­ érthető. Fenyvesi halványabban játszott a szokottnál, több beadása nem sikerült, a kaput ezúttal sem veszélyez­tette. A norvég csapatban Hansen biztos kezű, gyors és bátor ka­pusnak bizonyult, kifutásai rendre si­kerültek. A hátvédek erőteljesen rom­boltak, csatáraink nem állították őket komolyabb feladat elé. A fedezetek mind a támadásban, mind a védeke­zésben jóval állagon felüli teljesítményt nyújtottak. Sokszor kitűnő labdákkal indították a csatárokat, akik közül Kristoffersen volt a legjobb. Gyors ki­töréseivel nem egyszer teremtett zavart hátsó alakzatainkban. Általában a nor­vég belső hármas mindhárom tagja igen jó teljesítményt nyújtott. Az utolsó pil­lanatban beállított Kristiansen volt a tulajdonképpeni irányítója ennek a sor­nak, a jobbösszekötőnek a passzai „aranyat" értek. Hennum is jól illesz­kedett be a belső hármas játékába. A két szélső nemcsak gyors elfutásaival, s néhány jól időzített beadásával, ha­nem azzal is kitűnt, hogy hasznosan támogatta a védelem munkáját. Ha a helyzet úgy kívánta, Borgen is. Töré­sén is hátrament, s onnan hozta fel a labdát. Lee Helge játékvezetőben kitűnő, tárgyilagos játékvezetőt ismer­tünk meg. A dán bíró szinte hiba nél­kül vezette a mérkőzést. Mindent észre­vett, mindent lefújt, mintaszerű játék­vezetést mutatott be. Jól követte a já­tékot, s partjelzői is nagyszerűen segí­tették. NYILATKOZATOK Bukovi Márton szövetségi kapitány: Az erősen felázott és göröngyös talaj, sajnos, a vártnál jobban befolyásolta a magyar csapat játékát. Kizökkentek a fiúk megszokott játékukból, többször megzavarodtak. A legnagyobb baj azon­ban mégis az volt, hogy nem tartot­ták be a taktikai utasításokat. A jól tö­mörülő és határozottan romboló nor­vég védőkkel szemben csatáraink a belső játékot erőltették, s így nem is tudták az akciókat befejezni. A magyar együttes szellemi irányító nélkül, mond­hatnánk úgy is, hogy fej nélkül ját­szott. A norvég csapat lelkesen küz­dött, keveset támadott ugyan, de táma­dásai gyorsak, váratlanok voltak és sok gondot okoztak ez magyar védelemnek. Nikolas Johanesen, a norvég labda­rúgó-szövetség főtitkára: Érthetően örülök a győzelemnek. Csapatunk száz százalékos teljesítményt nyújtott. A fiúk harci kedve kiváló volt. Külön öröm számomra, hogy a fiatalok, első­sorban Borgen és Kristoffersen ilyen jól megállták a helyüket. A magyarok­nak, tudjuk, nagy nehézségeik vannak, meglátszott ez ezen a mérkőzésen se. Vi­szont kétségtelen, hogy vannak tehet­séges fiataljaik is, akik még nem tud­tak beleilleszkedni a csapatba. Akado­zott a magyar csapat gépezete. Nekem elsősorban Fenyvesi, Sándor és Tichy játéka tetszett. Ormandzsiev, a bolgárok szövetségi kapitánya a mérkőzés után főtáblát vett elő, amit a mérkőzésen készített és megmutatta a magyarok teljesítmé­nyét. Kitűnt a táblázatból, hogy csatár­sorunk az I. félidőben hétszer, a II. félidőben viszont csak kétezer lőtt ka­pura. „Ba bizony nagy baj” — tette hozzá — "a bolgár csatárok is hasonló betegségben szenvednek.” Leó Helge játékvezető: A m­agyar* játékosoknak igen jó volt a technikai felkészültségük. Nagyon sok szépen felépített támadást láttam a magyarok­tól, a kapu előtt azonban erőtleneknek bizonyultak. Ez az ötösfogat csak ár­­nyéka volt a magyarok régi támadó­­sorának. Nekem még legjobban Feny­vesi tetszett közülük. A norvégok óriási akaraterővel, színesen játszottak. Keve­set támadtak ugyan, de majdnem min­dig veszélyesen. Pásztor Lajos Hoffer József Maros László Lassú volt a­­támadásépítésünk Megérkezett és szerdán már edzést tartott Budapesten a moszkvai Torpedó vízilabda-csapata Szombaton a Sportuszodában: Vasas-Torpedó Jeleztük, hogy a moszkvai Torpedó rövidesen viszonozni fogja a Vasas moszkvai látogatását. Szerdán délelőtt kétórás késéssel megérkeztek Buda­pestre a szovjet vízilabdázók. Tizenegy játékos szállt le a Ferihegyi PBUDülőtéren: Lebegyev, Agejev, Kogan, ’Ihfedvegyev, Jefimov, Zatyevahin, Podre­­bertyikov, Aleksz­ejev, Kuzaryecov, Szkoncov, Kopejkin. A sportküldöttsé­get K. V. Robinov és Kulakov vezeti, *a csapattal jött­ Stel­ler edző és Szpiri­donov játékvezető. A Torpedó — a Li­­hacsov autógyár csapata — nagymúltú vízilabda-együttessel rendelkezik. Két­szer nyerte meg a szovjet bajnokságot, háromszor a második helyen végzett, három alkalommal pedig kupagyőztes lett. Legutóbb Moszkvában 3:2 arányú győzelmet aratott a szovjet együttes a Vasas ellen. A Torpedó magyarországi műsora még nem alakult ki véglege­sen. Annyi azonban már bizonyos, hogy szombaton a Sportuszodában a Vasas­sal játszanak a moszkvai vízilabdázók. A jövő héten a Bp. Honvéd és a Szol­noki Dózsa lesz­ az ellenfelük. A szovjet vízilabdázók a Sportuszodá­ban elő­ször megtekintették az után­pótlás-válogatott edzését. Sajnos, a túl­zsúfolt edzésbeosztás miatt a moszk­vaiak először csak a fedett uszodában edzhettek, s csak később mehettek ki az 50 méteres medencébe. A Torpedo játékosai frissen* jól mozogtak* 8 atlétánk indul a Holk Prágában szombaton és vasárnap rendezik meg a hagyományos Evzen Ros­sicky atlétikai emlékversenyt. Ezen a következő nyolc magyar atléta vesz részt: Kiss László, Adamik, Somkuti, Mecseki, Kazi Aranka, Bánsági Teréz, Fehér Mária és Krebsné Vigh Erzsébet. A magyar versenyzők csütörtökön este utaz­­nak Prágába. * » ^ *~ éren csak tartalék... Összeállították a svéd labdarúgó-válogatottakat A svéd labdarúgó-szövetség válogató­bizottsága összeállította a Magyarország ellen szereplő svéd válogatott labdarúgó­csapatokat. Az A-válogatott a következő összeállí­tásban áll ki vasárnap Stockholmban: K. Svensson (Hälsingborg)— Bergmark (Örebro), A. Johansson (Norrköping), Aal­bom (Norrköping) — O. Hakansson (Norr­köping), Nymán (Norrköping) — C. Gus­­tafsson (Malmö FF), Löfgren (MotaLa), Küllgren (Norrköping), T. Jonsson (Norr­köping), Sandberg (Djurgarden). Tartalék: Nyholm (Norrköping), I. Svensson (Hälsingborg), Parning (Djur­garden), Ahlberg (Hälsingborg), Gren (Örgryte), Bloom (Hälsingborg). A svéd válogatott, amint látható, a Norrköping csapatára épül. A május ele­jén, az osztrákok ellen Bécsben 1:0 arány­ban vereséget szenvedett csapat négy játékosa helyére került más ember Ha*­kansson, Gustafsson, Löfgren és Sand­­berg személyében. Erősen változtattak a csatársoron, amely az osztrákok ellen T* Jonsson, Bild, Källgren, Gren, Liander összeállításban játszott. A svéd B-válogatott az alábbi össze­­állításban áll ki vasárnap Budapesten: T. Svensson (Malmö FF) — N. Hakans* son (Halmstad), G. Andersson (Hálsing* borg), Oberg (Malmö FF) — B. Petters* son (Västeras), O. Ericsson (Halmstad) , H. Olsson (Gais), S Pettersson (Hálsing* borg), Eliasson (Waggeryd), Hodin (Sanad­viken), K. Andersson (Sandviken). Tartalék: Ekengren (AIK), A. Larsson (Malmö FF), Björn Anlert (AIK), Bengt Anlert (AIK),­­Sandin (Norrköping). A svéd B-válogatott csütörtökön érke­­zik Budapestre. Nemzetközi la­bdarúgó-mérkőzések Újabb két győzelmet ért el a Debreceni VSC Lengyelországban portyázó labdarúgó-csapata ** Távbeszélő-jelentésünk is Sok mérkőzést játszik Lengyelország­ban a debreceni NB II-s labdarúgó­­együttes. Az utóbbi hét nap alatt 4 (!) mérkőzést küzdött végig. Még szeren­cse, hogy az ellenfelek legtöbbje III. Ugabeli csapat, s ezek nem késztették a DVSC-t nagyobb erőkifejtésre. Vasárnap a lengyel—szovjet határ közelében lévő Zamosc-ban a helyi együttes ellem­ állt ki a DVSC. Az ered­mény 6:0 (2:0) volt A magyar csapat ebben az összeállításban vette fel a küzdelmet: Papp (Nagy M.) — Csatlós II (Mencsik), Domán, Csatlós I — Sim­o­­nyi, Móré — Komlóssy, Zilahi, Gyurkó, Csillag, Révész. A gólokat Csüllagh (2), Farkas, Zilahi, Gyurkó és Komlóssy rúgta. Szerdán a Start Gdansk volt az elleni­fél. DVSC—Start Gdansk 6:1 (4:0). Gdansk, 4000 néző. V: Sielka. A debreceniek Papp — Csatlós II, Domán, Csatlós I — Simonyi, Móré (Mencsik) — Komlóssy, Zilahi, Farkas, Csüllögh, Révész össze­állításban játszottak. Végig a DVSC irányította a játékot, főleg a szélsők révén vezetett sok szép támadást a magyar csatársor. A gólok a következő sorrendben estek: Zilahi (2. perc), Kom­lóssy (17. perc), Farkas (25. perc), Ré­vész (40. perc), Zilahi (47. perc), Kny-­­zanowski (67. perc), Révész (68. perc). A mieink közül főleg Domán, Simonyi, Móré, Zilahi és Csüllögh játszott kitű­nően. Legközelebb vasárnap Lublinban a város válogatottja ellen játszik a DVSC. Oltványi Ottó Halle-Leuna—Fűzfői AK 3:2 (3:1) Fűzfő, 3000 néző. V: Nyeste. Halle: Melchior (Kunst) — Strickner, Hoff­­mann, Oelze (Schwefel) — Bierbaum (Strelk), Hoyer — Jankus, G. Schmidt (Larisch), Lehmann, W. Schmidt, R. Hoffmann. Edző: Horst Sockel. Fűzfő: Horváth — Szanyi (Németh), Vadas, Dömei — Lohner, Orbán (Rudas) — Tö­rök, Vajda, Kocsis, Vadász, Borsányi. Edző: Verekei Ferenc. A nagy hőség rányomta a bélyegét az iramra. Az első percekben meglep­ték a vendégek a hazaiakat gyors, la­pos játékukkal. A 2. percben W. Schmidt közelről lőtt a hálóba. (1:0). Egy perc múlva R. Hoffmann 20 méte­res lövése szállt a léc alá. (2:0). Feljött a Fűzfő is, a 8. percben Török beadá­sát a kapus kiütötte, Borsányi pedig a hálóba lőtt. (2:1.) Élvezetes volt a játék, a németek erősítettek és a 28. percben, szép összjáték után W. Schmidt lőtt újabb gólt. (3:1.) A II. félidő elején R. Hoffmann, majd Streik nagy helyzetben lőtt a kapu fölé. Mezőnyjáték alakult ki, a kapusok alig fogtak labdát, a játék színvonala is csökkent. A fűzfőiek is kidolgoztak néhány veszélyes helyzetet. A 80. percben Kocsis beadását az ötösön tisz­tán álló Vadász lőtte a kapuba (3:2). A Hallé játéka tetszett a fűzfői kö­zönségnek, gyorsabbak voltak, mint a hazaiak és pontosabban is adogattak. Kitűnt a német, csapatból Strickner, Hoffmann, W. Schmidt és Lehmann. A fűzfői csapatból Lohner, Dunai és Tö­rök játéka dicsérhető. A labdarúgó VB selejtezőjének III. csoportjában ez a helyzet: 1. Bulgária 1 1 — — 2:1 2 2. Norvégia 2 1 — 1 3:3 2 3. Magyarország 1 — — 1 1:2 — Ez van még hátra. Június 23. Budapest: Magyarország — Bulgária. Szeptember 15. Szófia: Bulgária — Magyarország. November 3. Szófia: Bulgária —Nor­végia. November 10, Budapest: Magyaror­szág—Norvégia. Papp László vasárnap Dortmundban vívja második profi­ mérkőzését Papp László háromszoros ökölvívó olimpiai bajnokunk második profi mérkőzésére Hamburgban készült fel. Most elérkezett annak az ideje, hogy Papp ismét szok­ tóba lépjen. A sokszo­ros magyar bajnok vasárnap, június 16-án Dortmundban mutatkozik be, ahol a duieburgi Sewa ellen négymene­tes mérkőzést vív. A tervek szerint Papp június 20-a körül még egyszer mérkőzik, s utána edzőjével, Ádler Zsigmonddal együtt hazatér. (MTI) Legújabb Schalke 04—Vasas 4:3 (1:1). Gel­senkirchen.

Next