Népsport, 1957. november (13. évfolyam, 151-171. szám)

1957-11-01 / 151. szám

HeUe 0 fUUoHaiaU a HipUqMe** Salak-motorosainknak még van tanulni valójuk Úgy tűnt vasárnap a lengyel—magyar viadalon, mintha nálunk állampolgári kö­telessége lenne minden embernek érteni a salak-motorozáshoz. A nemzetközi ver­seny tizenötezer nézője között talán egyetlenegy sem akadt, aki ne értett volna e „mesterséghez”, s akinek ne lett volna egy-két „közvetlen.** szava a részt­­vevőkhöz. Az egész eseménynek olyan hangulata volt, mintha valami tévedés folytán a szakértők kerültek volna a nézőtérre, az avatatlanok, azaz a verseny­zők és a rendezők pedig a pályára. A Vasas-sporttelepen bizony nem babra ment a „játék”, a lengyelek és magya­rok összecsapásának minden mozzanata igazolta, hogy a salakpálya-versenyeknek nem kell a szomszédba menniök izgalo­mért. De azt is igazolta ez az esemény, hogy valami nincs rendben salakozóink tudása körül. Senki sem várta, hogy a mieink egyenlő ellenfelei lesznek a lengyeleknek, a ve­reségek sorozata azonban mégis kissé elviselhetetlennek tűnt. Persze, a lengyelek igen nagy erőt kép­viseltek, annyira, hogy a két együttes tudása közti különbséget talán még jeles művésznőnk, Fischer Anni sem tudná el­zongorázni. A lengyelek szinte „kötelék­ben” motoroztak, játszottak a magyarok­kal, mint macska az egérrel. „Menőik” általában a verseny minden mozzanatá­ban fölényben voltak, s a legmeglepőbb, hogy még álló helyzetben, a rajtnál is. Az indító ugyanis sokszor elnézte a rajt­nál egyik-másik szemfüles lengyel előre­­lopakodását, s ezek a versenyzők kihasz­nálták minden centimétert, és az indító­bíró pillanatnyi gyengeségét, így gyor­sabb gépeikkel nem volt nehéz dolguk rendszeresen megszerezni az előnyt biz­tosító belső pályát. Bizony hiba volt így indítani, a magyar csapat azonban nem a gyenge rajtolás­ban vérzett el. A vereség oka a lengye­lek nagyobb tudása volt. Náluk jóval fejlettebb a salakpályasport, mint ná­lunk. Ők három ligaosztályban salakoz­­nak, közel 300 versenyzővel. Ha mind­ehhez még hozzászámítjuk, hogy salak­motorgyártásuk is van, meg hogy a ma­gyar versenyzők összlétszáma talán csak az egytizede a lengyelekének, akkor egy­­pillanatig sem kell keresni a verseny egyoldalúságának előzményeit. A közönség állandóan zsörtölődött a mieink tehetetlensége miatt. Végül a te­hetséges Nándori László megsokallta az­­ állandó ostorozást, és „elkeseredésé­ben” két alkalom­mal is győzött. A döntőben aratott győzelme volt a nap legértékesebb teljesítménye. Nán­dori László volt a magyar salakotok zenekarának prí­mása, és ezúttal csak ő tudott szé­pen muzsikálni. Győzelmei követ­keztében béküléke­­nyebbé vált a kő-Nándori László, a Zensális- La­nos­vasárnapi nemzet-­­­­ többi magyar­ kézi verseny egyéni Kár­páti, Heg­er, Ze­d­vecztese­ke, Vörös, Schuch és Polgár csak bottal üthette a lengyelek nyomát. En­nek fő oka versenyzőink helytelen fel­készítésében és bizonytalan kanyarvéte­lében rejlik. A verseny általános tanulságait vala­hogy így kellene meghatározni­, salak­pályasportunk már rendelkezik megfe­lelő gépekkel, most pedig versenyzők nincsenek. Hol van az a „kitűnő” em­beranyag, amelyik állítólag megvolt és ma is megvan? Ez a vasárnap azt iga­zolta, hogy salakpálya-motorosainknak még sokat kell fejlődniök. Ám most már joggal lehetünk türelmetlenek. A salak- és a gyorsasági versenyzés az ér­deklődést tekintve szinte vetekedik egy­mással, a pályahiány azonban tovább­ra is végzetesen fenyegeti a gyorsasá­giakat, így ez idő szerint elsősorban a salakozókra lehet alapozni. A nemzet­közi találkozó azonban megmutatta, hogy nem nagyon. Addig legalábbis nemigen, amíg a jelenleg „árva” Nándori nem kap néhány hasonló képességű és tu­dású testvérkét. Szabó András Vasárnap nagyszabású ünnepi disztorna a Sportcsarnokban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére vasárnap délelőtt nagyszabású ünnepi disztornára kerül sor a Nemzeti Sportcsarnokban. Igen gazdagnak ígérkezik a műsor, amely körülbelül két és fél órás lesz és 300 szereplőt vonultat fel. A megnyitó beszédet Hegyi Gyula, az MTSH elnöke mondja. A közel húsz számból álló dísztorna műsorából különösen érdekesnek ígérkezik a férfi és női válogatott talajtorna-bemutatója, a gálabemutató, a válogatott női tornászok gerenda- és felemáskorlát-, a válogatott férfi tornászok korlát- és nyújtó­gyakorlata, a TF asztalugrása és az akrobatikus ugróbemutató. Különböző gimnasztikai és kéziszer-gyakorlatok, gyermektorna, labdagyakorlatok és népi tánc szerepel még a műsorban. A dísztorna délelőtt 10 órakor kezdődik a Nemzeti Sportcsarnokban. A főpróbát szombaton délután 3 órakor tartják meg. Itthon marad-e a serleg? Szép szál legények a belgrádi kézi­labdázók, akik a szombat-vasárnapi nemzetközi kispályás kézilabda-tornára érkeztek Budapestre. A délelőtti nap­sütésben gyalog róják a pesti utcát, nézgelődnek, beszélgetnek, láthatóan jól érzik magukat. 13 játékost hoztak magukkal, a csapat fele a belgrádi Crvena Zvezda kitűnő együttesében, a többi játékos­ ír Partikén­ban és a Zse­­leznicsar együttesében játszik. Györgye Vucsinics, a csapat edzője még maga is fiatal ember, bizony, tart a budapesti kispályás válogatottól. — Februárban láttam őket Zágráb­ban — mondja — meglepett engem a magyarok kitűnő zónázása és cselező­készsége. Csapatunkban most csak két országos válogatott szerepel. Több, szá­mításba vett válogatott játékos katonai szolgálatot teljesít, ezért nem tudtuk őket elhozni. A mérkőzés esélyeiről sem is, sem Hairo Mehinagics, a csapat vezetője nem hajlandó nyilatkozni. Lehet, hogy taktikából, de lehet, hogy csak udva­riasságból. Annyit azonban elmondtak, hogy sok fiatalt hoztak magukkal, akik önfeláldozóak, lelkesek és talán legfőbb erényük nagy gyorsaságuk. Belgrádi barátaink is a februári te­remvilágbajnokságra való fontos felké­szülésnek tekintik a november 7-e tisz­teletére rendezett budapesti kézilabda­­tornát Előzetes híradásunkkal szemben a csapatban más játékosok is helyet kap­tak. A játékosok között három kapus is van: Lazarevics, Zsivanovics és Su­­lentics. Kezdő emberek a mezőnyben: Sztankovics, Mandics, Ragus, Vucsko­­vics, Gledics, Jovanovics, míg a csere­­játékosok Vucsinics II, Petrovics, Szte­­vanovics és Orlusics lesznek. A belgrádi fiúk számozás nélküli mezt hoztak ma­gukkal. Összeállították a válogatott úszó- és műugró keretet A vízilabda-keretek kijelölése után ösz­­szeálították a válogatott úszókeretet, va­lamint az öttagú műugró-k­eretet is. Az úszókeret. Nők: Boros (Dózsa), Takács, Bodoki (BVSC), Bajmóger (FTC), Frank, Kelecsényi, Brinza (Egri SC), Sebő (BVSC), Gyergyák (FTC), Csohány (Hon­véd), Vigyázó, Resch (Dózsa), Gebhardt (Vörös Meteor), Egervári, Kárpáti, Uzdi, Hejda (FTC), Ringelhann (Eger), Korá­nyi (III. ker.), Littomericzky (BVSC). Férfiak: Kiss, Várszegi (FTC), Tumpek (Honvéd), Vtassy (FTC), Mü­ller (Dózsa), Papp (BVSC), Gulrich (Honvéd), Nyéki, Budai (FTC), Kettesi (Vörös Meteor), Katona, Pócsik (Egri SC), Kádár (Szol­nok), Pethő (UTTE), Pető (MTK), Fischer (Honvéd), Magyar (Dózsa), Ko­vács (FTC), Krausz R. és G. (Debreceni Bocskai), Tóth (II. Dózsa), Kunsági (Honvéd), Fábián (REAC), Seenger (Vö­rös Meteor), Kováts J. (FTC). Műugrók. Nők: Zsolgor (BVSC), Mili­­sits (Dózsa). Férfiak: Újvári (FTC), Már­ton, Sauer (Dózsa). Kibővítik a Sportuszoda nézőterét a budapesti Európa-bajnokságra Még messze van a jövő évi úszó EB, de a szervezés márig megindult. Va­sárnap helyszíni szemle lesz a Sport­uszodában: megvizsgálják az egyik leg­érdekesebb javaslatot, amely szerint a rajthelyet át kellene helyezni­ a bejárat felőli részre. Végleges, hogy az EB ide­jére pótlelátókat állítanak majd fel. S a pótlelátók 800 néző számára biztosí­tanak helyett. A II. férfi tornász egyéni Európa­­bajnokságtól nemzetközi szakkörök­ben igen sokat vártak. Nos, a párizsi EB minden tekintetben igazolta a vá­rakozást. Mindjárt elöljáróban meg­állapíthatjuk, hogy sportbeli értéke sokkal nagyobb volt, mint a két évvel ezelőtt Majna-Frankfurtban lezajlott EB-nek. Nagyobb volt a mezőny, az erősebb anyagú, az akrobatika hatá­rán mozgó gyakorlatok révén szín­vonalasabb a küzdelem és jobban megoszlottak az erőviszonyok. És ezúttal a meglepetések sem maradtak el. Nagy jelentősége volt a párizsi EB-nek abból a szem­pontból is, hogy bizonyos útmutatást adott a jövő évi moszkvai világbaj­nokságra való felkészüléshez és egy­ben fényt derített a legújabb erővi­szonyokra. Az Európa-bajnokság ismételten igazolta, hogy nagy világversenyen csak roppant erős anyagú, jó felépí­tésű gyakorlatokkal lehet eredményt elérni. Azok a versenyzők, akiknek gyakorlatai csak egy kicsit is gyen­gébb­­ anyagot tartalmaztak, már nem tudtak egyetlen versenyszámban sem bejutni az első hat közé. Különösen a gyűrűn, a nyújtón és a korláton lát­tunk óriási anyagot, de egyes verseny­zők lólengésben és talajon is elkáp­ráztatták a nézőket és a szakembere­ket. Ugyanakkor azonban nem volt elegendő a jó szerepléshez az úgyne­vezett ,,nagy” gyakorlat, ha az nem párosult a tökéletesség határát súroló kivitelezéssel. Néhány nagynevű ver­senyző éppen azért nem tudott az élcsoportban végezni, mert bár nagy anyagot vonultatott fel, sok tartás­hibát vétett és a végrehajtásbeli hi­bákat a pontozók szigorúan megtorol­ták. Élénken él még emlékezetünkben az a vita, amely a magyar férfi torna helyzetéről folyt lapunk hasábjain. Ennek során egyesek az erős anyag, mások a szép végrehajtás mellett kar­doskodtak. Már akkor megállapítot­tuk, hogy egyik sem képzelhető el a másik nélkül, hiszen a korábbi világ­versenyek tapasztalatai is ezt igazol­ták. Most a párizsi EB újra bebizonyí­totta, hogy a kettő szervesen kiegé­szíti egymást. Az EB mezőnyének leg­jobbjai egytől-egyig mertek kockáz­tatni. Mert a nagy anyag természete­sen bizonyos kockázattal jár, hiszen sokkal könnyebb szépen végrehajtani egy kisebb nehézségi fokú gyakorla­tot, mint egy bonyolult összetételű, a legnehezebb mozgásokat tartalmazó sorozatot. Természetesen ezek a versenyzők nem máról holnapra tanulták meg jól gyakorlataikat. Mint elmondották, az EB-re való felkészülés során először arra törekedtek, hogy képességeiknek megfelelő anyagot állítsanak össze, utána pedig hónapokon keresztül gya­korolták, csiszolgatták ugyanazt a gyakorlatot. Természetesen már akkor is törekedtek a szép végrehajtásra, amikor egyik vagy másik nehéz moz­dulatelemüket tanulták, így azután nem meglepő, hogy például nyújtón a leg­különfélébb nehéz variációkat, vetődé­seket, lég bukfenc és „hedit” leugrá­­sokat, gyűrűn a keresztfüggéseket kelepkézállásokat, mellső mérlegeket a legszebb testtartással, szinte hibát­lanul végezték. Az EB-n látott irány­nak kell tehát érvényesülnie a ma­gyar férfi tornászok felkészülésében is: először erős anyagot összeállítani, de már közben is ügyelni a végrehaj­tásra, s utána hónapokon keresztül csiszolni a gyakorlatokat. A párizsi EB a nagy gyakorlatok mellett a meglepetések bajnoksága is volt. Valamennyi számban új bajnokot avattak, a két évvel előbbi első Európa-bajnok­ság győztesei közül senki sem védte meg bajnokságát, sőt a helyezések is másokhoz kerültek. Igaz, ebben közre­játszott az is, hogy a védő, s egyben a párizsi viadal esélyese, a szovjet Sahlin néhány órával a verseny előtt megbetegedett, mindezen túl azonban akadt néhány versenyző, aki igen nagy meglepetést okozott. Ilyen volt első­sorban a spanyol Blume. Neve nem volt már ismeretlen a tornászok között, de arra senki sem számított, hogy ez a 24 éves spanyol versenyző négy baj­nokságot nyer, hiszen sem a helsinki olimpián, sem a római világbajnok­ságon még nem tudott bekerülni egyetlen számban sem az első hat közé. (Melbourne-ben nem indult.) Ezeken a versenyeken persze már látszott, hogy nagy tehetség, robbanás­­szerű élretörése mégis meglepetés. Győzelmei viszont teljesen megérde­meltek, csak egy nagyon jó formában lévő Sahlin tudott volna valószínűleg két bajnokságot elvenni tőle. Rend­kívül robbanékony, ruganyos, a torná­hoz ideális testalkattal rendelkezik. Amit például gyűrűn végrehajtott, az egyenesen csodálatos volt. Egy 9.90-es és egy 9.75-ös gyakorlattal az EB leg­magasabb pontszámát érte el. Meg­lepetést keltett a 37 éves svájci Günthard szereplése is, aki tulajdon­képpen másodvirágzását éli. 1955-ben a majna-frankfurti EB-n mindössze egy negyedik és egy ötödik helyezést tudott elérni, most pedig két bajnok­ságot nyert, egy negyedik és egy hato­dik helyet szerzett. Igen nagy élményt jelentett a versenyen a svéd Thoresson hatalmas talajgyakorlata, amelyben a merész akrobatika jól párosult a gimnasztikai elemekkel. Kár, hogy meglehetősen egyoldalú versenyző, a talajt és a lóugrást kivéve nem tudott eredményt felmutatni. A szovjet Tyi­­tovtól, bár egy Európa-bajnokságot és egy második helyezést szerzett, többet vártunk. Sahlin kiesésével nagy fele­lősség hárult rá, ez idegessé, sokszor kapkodóvá tette. Mindemellett ügyes, tehetséges versenyző, előnye, hogy nincs gyenge szere, kiegyensúlyozott tornász, de még nagyon sokat kell tanulnia, ha Csukarin, Sahlin, Muratov és társai nyomdokaiba akar lépni. A szovjet tornászok egyébként hibát követtek el azzal, hogy nem hoztak tartalék versenyzőt, s így egyedül csak Tyitovot indíthatták. Annál in­kább hiba ez, mert Azarjant nevezték s így minden nehézség nélkül rajthoz állhatott volna Sahlin helyett. A magyar tornászok szereplése minden várakozást felülmúlt. Mély­ponton lévő férfi tornasportunktól nem vártunk ezen az EB-n ilyen eredmé­nyeket. Csak halvány remény volt arra, hogy lóugrásban és gyűrűn be­kerül két versenyzőnk az első hat közé. Csányi és Kemény jó szereplé­sében az is közrejátszott, hogy nem volt veszteni valójuk, így nyugodtan s ugyanakkor erős szereiken jól is versenyeztek. Kemény az EB legerő­sebb mezőnyű versenyszámában, a gyűrűn érte el negyedik helyét, még­hozzá olyan pontszámmal (két 9.65-ös gyakorlattal), amilyent nem egyköny­­nyen osztogatnak a bírák világverse­­nyen. Az összetettben kilencedik lett, amire végképp nem számítottunk eb­ben a mezőnyben. Csányi — akármi­lyen furcsán hangzik — győzhetett is volna. Lóugrása semmivel sem volt gyengébb mint a győztes Tyitové, csak az ugrás utáni ,,beleállás” nem sikerült. A fiatal versenyző első nagy viadalán elért második helyéért min­den dicséretet megérdemel. Kár, hogy nyújtan­i kezdett, ez idegessé tette, különben itt is az első hat közé jut­hatott volna. Általában két torná­szunk szereplése igazolta a válogató­kat, a mezőnyt ismerve, más verseny­zők kiküldése esetén nem érhettünk volna el ilyen eredményeket. A párizsi EB végső mérlegeként álljon itt egy nyilatkozat, amely Char­les Thoensnek­, a Nemzetközi Torna­­szövetség elnökének szájából hang­zott el: — Olimpián sem láthattunk volna sokkal színvonalasabb, szebb és ér­dekesebb küzdelmet. Geresdy László KtOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOól A meglepetések és a nagy gyakorlatok viadala Néhány észrevétel a párizsi férfi tornász EB-ről A lóugrás eredményhirdetése és díjkiosztása a párizsi férfi tornász EB-n: középen a győztes Tyitov (Szovjetunió), jobboldalán a második helyezett Csányi (Magyarország) és baloldalán a harmadik helyezett Thoresson (Svéd­ország). Gereedy László felvétele. Alakulóban a jövő évi atlétikai versenynaptár Itt az idő­­ a jövő évi atlétikai versenynaptár összeállítására. A MASZ elnöksége és edzőbizottsága egymást követő két közös ülést tartott ebben az ügyben és megtárgyalta egy külön bizottság javaslatait. Az idei verseny­­műsor ellen sok, jogos panasz me­rült fel, igyekeznek az előfordult hi­bákat jövőre elkerülni. Az üléseken nagy vonalakban ki­alakult a jövő évi versenyrendszer és versenynaptár tervezete. Az egyesü­letek rangsorolásának tényezői válto­zatlanok maradnak a némi részlet­­módosításokkal. Az egyesületi bajnok­ságot jövőre nem az idei rendszer­ben, hanem ismét osztályok szerint rendezik meg, hogy a legjobbak ösz­­szekerüljenek. A részleteket (fordulók száma stb.) később dolgozzák ki. A versenyrendszer tekintetében az az álláspont, hogy át kell térni a heti kétnapos (szombat-vasárnapi) verse­nyekre, a nyári főidényben pedig rendszeresen hétközi versenyeket szán­dékoznak rendezni. Kísérletképpen megrendezik az idén a II. osztályú bajnokságot, a vidéki atlétika fellen­dítése érdekében pedig fel akarják újítani a jól bevált megyék közötti Béke Kupa versenyeket. Az országos egyéni bajnokság július végén, há­rom­ héttel az Európa-bajnokság előtt kerül sorra, az ügyességi csapatbaj­nokságot előreláthatólag az idény ele­jére tűzik ki. A végleges versenynaptár össze­állítására természetesen csak a nem­zetközi versenyműsor kialakulása után kerülhet sor. Utóbbit a szombaton és vasárnap Belgrádban sorra kerülő nemzetközi értekezleten tárgyalják, amelyen Horváth Pál dr., a MASZ el­nöke és Sir József dr., országos szak­­felügyelő vesz részt. Az előzetes tár­gyalások már pénteken megkezdőd­nek, ekkor tartja ülését az Európa­­bizottság is. A magyar küldöttek csü­törtökön elutaztak Belgrádba. ősz van, a szüret ideje! A Totóban is szüret járja: a nagy nyeremények szüretje! A legutóbbi hetekben há­rom szelvénnyel egyenként közel félmillió forintot nyertek! Dobóink eredményesen fejezték be az idényt: Petővári 74.88, Zsivótzky 61.11 Szebb őszi időt nem is kívánhattak maguknak az atléták, mint amilyen csütörtökön, október utolsó napján volt. Napsütésben került sorra a TFSE ügyességi számokból álló versenye és többen éltek is az idei, utolsó verseny­zési lehetőséggel. Az első számban, a gerelyhajításban Petővári Attila ismét megjavította egyéni csúcsát és egyben az idei leg­jobb magyar eredményt. Petővári nagyszerű erőben van, legjobb két do­bása között mindössze 8 cm volt a kü­­lön­bség, s jellemző, hogy még egy nem sikerült, felvágott dobásánál is 73 m-en felüli szállt a gerelye. Kalapács­­vetésben Zsivótzky titokban csúcsjaví­­tásra készült, ez azonban nem sikerült. A melegítéskor könnyen 62 m körül do­bott, a versenyben azonban túlzottan akart, erőlködött­ésg meg kellett eléged­nie három 60-on felüli (közülük két 61-es) dobással. Utána a súlylökésben­­ vigasztalódott némileg, új egyéni csúcs­­t csal, bár ez nem volt elég a győzelem­­­­hez. A 20 éves, robbanékony Nagy­­ Zsigmond ugyanis egy igen jól sikerült­­ dobással 1 cm-rel megelőzte! Petővári­­ a gerelyhajítás után magasugrásban in­dult és egyéni csúccsal lett második Maróti mögött. Végeredményben érde­mes volt ezt a jól sikerült versenyt éppen az idényzárás előtt megren­dezni. Gerely I. o.: 1. Petővári (Vasas) 74.83, 2. Kulcsár (TFSE) 70.01, 3. Szabados (Vasas) 61.40. Petővárinak nem volt 71-en aluli dobása. Kulcsár egy 71-en felülinél kilépett. II. o.: 1. Haris (TFSE) 53.92. Kalapács: 1. Zsivótzky (TFSE) 61.11, 2. Détár (TFSE) 45.85. Magas:­­ Maróti (TFSE) 186, 2. Petővári 181. Súly: 1. Nagy Zs. (TFSE) 14.72, 2. Zel­­vótzky 14.71, 3. Bognár (TFSE) 14.22. Nagy I. osztályú versenyző lett. Zei­­vótzky háromszor dobott 14.40 felett. Soha többé! Egy esztendővel ezelőtt galád el­lenforradalmi támadás dúlta fel or­szágunk rendjét. Belső és külső el­lenségek összefogása szította, árulás bátorította és könnyítette meg a fegy­veres terroristák aljas tevékenységét. Napról napra fékeveszettebben ga­rázdálkodtak, üldözték a kommunis­tákat, s a haladószellemű demokratá­kat. Rettegéssel töltötték el az egy­szerű, becsületes embereket. Azok, akik helytálltak, s szembeszegültek a felfegyverzett bandákkal , ma­­gukra maradtak, mert a felső vezetést árulás bénította. Nem kaptak segít­séget a Köztársaság téri pártház vé­dői sem, s így a Dudás-féle banditák vezette csőcselék 1956 október 30-án kegyetlen vérengzést rendezhetett, mintegy megnyitva ezzel az utat a még féktelenebb vandalizmus előtt. Ez a nap azonban a szemeket is fel­nyitotta. Eszméltek a megtévesztet­tek, s szervezkedtek a forradalmi erők. Megalakult a Magyar Forra­dalmi Munkás Paraszt Kormány, el­lentámadásba mentek át a Magyar Szocialista Munkáspártba tömörült kommunisták s a Szovjetunió vérál­dozatával, fegyveres segítségével le­törtük az ellenforradalmi kísérletét. Meghiúsult a nép hatalmára törők szándéka: nem tudták visszaállítani az úri vlágot, nem tudták megsem­misíteni azt, amit a dolgozó nép, a munkásosztály, a kommunisták veze­tésével tizenkét esztendő alatt alko­tott. Nem tudták megsemmisíteni a sportélet területén sem! Pedig ott is „tisztogatott” az ellenforradalom. A halálos áldozatok között sportolókat is találunk. Sokan napokig buj­dosni kényszerültek. Megtévesztettek hánykolódnak még ma is szerte a világban. Hosszú idők szakszerű munkája szenvedett törést. Az ellen­­forradalmárok visszaszorításuk után szervezeti káoszt és eszmei zűrzavart hagytak maguk után. Eredményein­ket megsemmisíteni mégsem tudták, mert a Szovjetunió segítsége, a párt és a kormány tevékenysége, az újra egységbe tömörülő dolgozó nép mun­kája nyomán a demokratikus erők a sportban is úrrá tudtak lenni a ne­hézségeken. S tanulva az egy év előtti keserű tapasztalatokból, elszán­tan őrködnek is azon, hogy 1956 októbere ne ismétlődhessék meg — soha többé! HMOOÓOOOOOOOOOOOOOOOOOOOf Péntek, 1957. november 1 3

Next