Népsport, 1957. november (13. évfolyam, 151-171. szám)
1957-11-01 / 151. szám
HeUe 0 fUUoHaiaU a HipUqMe** Salak-motorosainknak még van tanulni valójuk Úgy tűnt vasárnap a lengyel—magyar viadalon, mintha nálunk állampolgári kötelessége lenne minden embernek érteni a salak-motorozáshoz. A nemzetközi verseny tizenötezer nézője között talán egyetlenegy sem akadt, aki ne értett volna e „mesterséghez”, s akinek ne lett volna egy-két „közvetlen.** szava a résztvevőkhöz. Az egész eseménynek olyan hangulata volt, mintha valami tévedés folytán a szakértők kerültek volna a nézőtérre, az avatatlanok, azaz a versenyzők és a rendezők pedig a pályára. A Vasas-sporttelepen bizony nem babra ment a „játék”, a lengyelek és magyarok összecsapásának minden mozzanata igazolta, hogy a salakpálya-versenyeknek nem kell a szomszédba menniök izgalomért. De azt is igazolta ez az esemény, hogy valami nincs rendben salakozóink tudása körül. Senki sem várta, hogy a mieink egyenlő ellenfelei lesznek a lengyeleknek, a vereségek sorozata azonban mégis kissé elviselhetetlennek tűnt. Persze, a lengyelek igen nagy erőt képviseltek, annyira, hogy a két együttes tudása közti különbséget talán még jeles művésznőnk, Fischer Anni sem tudná elzongorázni. A lengyelek szinte „kötelékben” motoroztak, játszottak a magyarokkal, mint macska az egérrel. „Menőik” általában a verseny minden mozzanatában fölényben voltak, s a legmeglepőbb, hogy még álló helyzetben, a rajtnál is. Az indító ugyanis sokszor elnézte a rajtnál egyik-másik szemfüles lengyel előrelopakodását, s ezek a versenyzők kihasználták minden centimétert, és az indítóbíró pillanatnyi gyengeségét, így gyorsabb gépeikkel nem volt nehéz dolguk rendszeresen megszerezni az előnyt biztosító belső pályát. Bizony hiba volt így indítani, a magyar csapat azonban nem a gyenge rajtolásban vérzett el. A vereség oka a lengyelek nagyobb tudása volt. Náluk jóval fejlettebb a salakpályasport, mint nálunk. Ők három ligaosztályban salakoznak, közel 300 versenyzővel. Ha mindehhez még hozzászámítjuk, hogy salakmotorgyártásuk is van, meg hogy a magyar versenyzők összlétszáma talán csak az egytizede a lengyelekének, akkor egypillanatig sem kell keresni a verseny egyoldalúságának előzményeit. A közönség állandóan zsörtölődött a mieink tehetetlensége miatt. Végül a tehetséges Nándori László megsokallta az állandó ostorozást, és „elkeseredésében” két alkalommal is győzött. A döntőben aratott győzelme volt a nap legértékesebb teljesítménye. Nándori László volt a magyar salakotok zenekarának prímása, és ezúttal csak ő tudott szépen muzsikálni. Győzelmei következtében békülékenyebbé vált a kő-Nándori László, a Zensális- Lanosvasárnapi nemzet- többi magyar kézi verseny egyéni Kárpáti, Heger, Zedveczteseke, Vörös, Schuch és Polgár csak bottal üthette a lengyelek nyomát. Ennek fő oka versenyzőink helytelen felkészítésében és bizonytalan kanyarvételében rejlik. A verseny általános tanulságait valahogy így kellene meghatározni, salakpályasportunk már rendelkezik megfelelő gépekkel, most pedig versenyzők nincsenek. Hol van az a „kitűnő” emberanyag, amelyik állítólag megvolt és ma is megvan? Ez a vasárnap azt igazolta, hogy salakpálya-motorosainknak még sokat kell fejlődniök. Ám most már joggal lehetünk türelmetlenek. A salak- és a gyorsasági versenyzés az érdeklődést tekintve szinte vetekedik egymással, a pályahiány azonban továbbra is végzetesen fenyegeti a gyorsaságiakat, így ez idő szerint elsősorban a salakozókra lehet alapozni. A nemzetközi találkozó azonban megmutatta, hogy nem nagyon. Addig legalábbis nemigen, amíg a jelenleg „árva” Nándori nem kap néhány hasonló képességű és tudású testvérkét. Szabó András Vasárnap nagyszabású ünnepi disztorna a Sportcsarnokban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére vasárnap délelőtt nagyszabású ünnepi disztornára kerül sor a Nemzeti Sportcsarnokban. Igen gazdagnak ígérkezik a műsor, amely körülbelül két és fél órás lesz és 300 szereplőt vonultat fel. A megnyitó beszédet Hegyi Gyula, az MTSH elnöke mondja. A közel húsz számból álló dísztorna műsorából különösen érdekesnek ígérkezik a férfi és női válogatott talajtorna-bemutatója, a gálabemutató, a válogatott női tornászok gerenda- és felemáskorlát-, a válogatott férfi tornászok korlát- és nyújtógyakorlata, a TF asztalugrása és az akrobatikus ugróbemutató. Különböző gimnasztikai és kéziszer-gyakorlatok, gyermektorna, labdagyakorlatok és népi tánc szerepel még a műsorban. A dísztorna délelőtt 10 órakor kezdődik a Nemzeti Sportcsarnokban. A főpróbát szombaton délután 3 órakor tartják meg. Itthon marad-e a serleg? Szép szál legények a belgrádi kézilabdázók, akik a szombat-vasárnapi nemzetközi kispályás kézilabda-tornára érkeztek Budapestre. A délelőtti napsütésben gyalog róják a pesti utcát, nézgelődnek, beszélgetnek, láthatóan jól érzik magukat. 13 játékost hoztak magukkal, a csapat fele a belgrádi Crvena Zvezda kitűnő együttesében, a többi játékos ír Partikénban és a Zseleznicsar együttesében játszik. Györgye Vucsinics, a csapat edzője még maga is fiatal ember, bizony, tart a budapesti kispályás válogatottól. — Februárban láttam őket Zágrábban — mondja — meglepett engem a magyarok kitűnő zónázása és cselezőkészsége. Csapatunkban most csak két országos válogatott szerepel. Több, számításba vett válogatott játékos katonai szolgálatot teljesít, ezért nem tudtuk őket elhozni. A mérkőzés esélyeiről sem is, sem Hairo Mehinagics, a csapat vezetője nem hajlandó nyilatkozni. Lehet, hogy taktikából, de lehet, hogy csak udvariasságból. Annyit azonban elmondtak, hogy sok fiatalt hoztak magukkal, akik önfeláldozóak, lelkesek és talán legfőbb erényük nagy gyorsaságuk. Belgrádi barátaink is a februári teremvilágbajnokságra való fontos felkészülésnek tekintik a november 7-e tiszteletére rendezett budapesti kézilabdatornát Előzetes híradásunkkal szemben a csapatban más játékosok is helyet kaptak. A játékosok között három kapus is van: Lazarevics, Zsivanovics és Sulentics. Kezdő emberek a mezőnyben: Sztankovics, Mandics, Ragus, Vucskovics, Gledics, Jovanovics, míg a cserejátékosok Vucsinics II, Petrovics, Sztevanovics és Orlusics lesznek. A belgrádi fiúk számozás nélküli mezt hoztak magukkal. Összeállították a válogatott úszó- és műugró keretet A vízilabda-keretek kijelölése után öszszeálították a válogatott úszókeretet, valamint az öttagú műugró-keretet is. Az úszókeret. Nők: Boros (Dózsa), Takács, Bodoki (BVSC), Bajmóger (FTC), Frank, Kelecsényi, Brinza (Egri SC), Sebő (BVSC), Gyergyák (FTC), Csohány (Honvéd), Vigyázó, Resch (Dózsa), Gebhardt (Vörös Meteor), Egervári, Kárpáti, Uzdi, Hejda (FTC), Ringelhann (Eger), Korányi (III. ker.), Littomericzky (BVSC). Férfiak: Kiss, Várszegi (FTC), Tumpek (Honvéd), Vtassy (FTC), Müller (Dózsa), Papp (BVSC), Gulrich (Honvéd), Nyéki, Budai (FTC), Kettesi (Vörös Meteor), Katona, Pócsik (Egri SC), Kádár (Szolnok), Pethő (UTTE), Pető (MTK), Fischer (Honvéd), Magyar (Dózsa), Kovács (FTC), Krausz R. és G. (Debreceni Bocskai), Tóth (II. Dózsa), Kunsági (Honvéd), Fábián (REAC), Seenger (Vörös Meteor), Kováts J. (FTC). Műugrók. Nők: Zsolgor (BVSC), Milisits (Dózsa). Férfiak: Újvári (FTC), Márton, Sauer (Dózsa). Kibővítik a Sportuszoda nézőterét a budapesti Európa-bajnokságra Még messze van a jövő évi úszó EB, de a szervezés márig megindult. Vasárnap helyszíni szemle lesz a Sportuszodában: megvizsgálják az egyik legérdekesebb javaslatot, amely szerint a rajthelyet át kellene helyezni a bejárat felőli részre. Végleges, hogy az EB idejére pótlelátókat állítanak majd fel. S a pótlelátók 800 néző számára biztosítanak helyett. A II. férfi tornász egyéni Európabajnokságtól nemzetközi szakkörökben igen sokat vártak. Nos, a párizsi EB minden tekintetben igazolta a várakozást. Mindjárt elöljáróban megállapíthatjuk, hogy sportbeli értéke sokkal nagyobb volt, mint a két évvel ezelőtt Majna-Frankfurtban lezajlott EB-nek. Nagyobb volt a mezőny, az erősebb anyagú, az akrobatika határán mozgó gyakorlatok révén színvonalasabb a küzdelem és jobban megoszlottak az erőviszonyok. És ezúttal a meglepetések sem maradtak el. Nagy jelentősége volt a párizsi EB-nek abból a szempontból is, hogy bizonyos útmutatást adott a jövő évi moszkvai világbajnokságra való felkészüléshez és egyben fényt derített a legújabb erőviszonyokra. Az Európa-bajnokság ismételten igazolta, hogy nagy világversenyen csak roppant erős anyagú, jó felépítésű gyakorlatokkal lehet eredményt elérni. Azok a versenyzők, akiknek gyakorlatai csak egy kicsit is gyengébb anyagot tartalmaztak, már nem tudtak egyetlen versenyszámban sem bejutni az első hat közé. Különösen a gyűrűn, a nyújtón és a korláton láttunk óriási anyagot, de egyes versenyzők lólengésben és talajon is elkápráztatták a nézőket és a szakembereket. Ugyanakkor azonban nem volt elegendő a jó szerepléshez az úgynevezett ,,nagy” gyakorlat, ha az nem párosult a tökéletesség határát súroló kivitelezéssel. Néhány nagynevű versenyző éppen azért nem tudott az élcsoportban végezni, mert bár nagy anyagot vonultatott fel, sok tartáshibát vétett és a végrehajtásbeli hibákat a pontozók szigorúan megtorolták. Élénken él még emlékezetünkben az a vita, amely a magyar férfi torna helyzetéről folyt lapunk hasábjain. Ennek során egyesek az erős anyag, mások a szép végrehajtás mellett kardoskodtak. Már akkor megállapítottuk, hogy egyik sem képzelhető el a másik nélkül, hiszen a korábbi világversenyek tapasztalatai is ezt igazolták. Most a párizsi EB újra bebizonyította, hogy a kettő szervesen kiegészíti egymást. Az EB mezőnyének legjobbjai egytől-egyig mertek kockáztatni. Mert a nagy anyag természetesen bizonyos kockázattal jár, hiszen sokkal könnyebb szépen végrehajtani egy kisebb nehézségi fokú gyakorlatot, mint egy bonyolult összetételű, a legnehezebb mozgásokat tartalmazó sorozatot. Természetesen ezek a versenyzők nem máról holnapra tanulták meg jól gyakorlataikat. Mint elmondották, az EB-re való felkészülés során először arra törekedtek, hogy képességeiknek megfelelő anyagot állítsanak össze, utána pedig hónapokon keresztül gyakorolták, csiszolgatták ugyanazt a gyakorlatot. Természetesen már akkor is törekedtek a szép végrehajtásra, amikor egyik vagy másik nehéz mozdulatelemüket tanulták, így azután nem meglepő, hogy például nyújtón a legkülönfélébb nehéz variációkat, vetődéseket, lég bukfenc és „hedit” leugrásokat, gyűrűn a keresztfüggéseket kelepkézállásokat, mellső mérlegeket a legszebb testtartással, szinte hibátlanul végezték. Az EB-n látott iránynak kell tehát érvényesülnie a magyar férfi tornászok felkészülésében is: először erős anyagot összeállítani, de már közben is ügyelni a végrehajtásra, s utána hónapokon keresztül csiszolni a gyakorlatokat. A párizsi EB a nagy gyakorlatok mellett a meglepetések bajnoksága is volt. Valamennyi számban új bajnokot avattak, a két évvel előbbi első Európa-bajnokság győztesei közül senki sem védte meg bajnokságát, sőt a helyezések is másokhoz kerültek. Igaz, ebben közrejátszott az is, hogy a védő, s egyben a párizsi viadal esélyese, a szovjet Sahlin néhány órával a verseny előtt megbetegedett, mindezen túl azonban akadt néhány versenyző, aki igen nagy meglepetést okozott. Ilyen volt elsősorban a spanyol Blume. Neve nem volt már ismeretlen a tornászok között, de arra senki sem számított, hogy ez a 24 éves spanyol versenyző négy bajnokságot nyer, hiszen sem a helsinki olimpián, sem a római világbajnokságon még nem tudott bekerülni egyetlen számban sem az első hat közé. (Melbourne-ben nem indult.) Ezeken a versenyeken persze már látszott, hogy nagy tehetség, robbanásszerű élretörése mégis meglepetés. Győzelmei viszont teljesen megérdemeltek, csak egy nagyon jó formában lévő Sahlin tudott volna valószínűleg két bajnokságot elvenni tőle. Rendkívül robbanékony, ruganyos, a tornához ideális testalkattal rendelkezik. Amit például gyűrűn végrehajtott, az egyenesen csodálatos volt. Egy 9.90-es és egy 9.75-ös gyakorlattal az EB legmagasabb pontszámát érte el. Meglepetést keltett a 37 éves svájci Günthard szereplése is, aki tulajdonképpen másodvirágzását éli. 1955-ben a majna-frankfurti EB-n mindössze egy negyedik és egy ötödik helyezést tudott elérni, most pedig két bajnokságot nyert, egy negyedik és egy hatodik helyet szerzett. Igen nagy élményt jelentett a versenyen a svéd Thoresson hatalmas talajgyakorlata, amelyben a merész akrobatika jól párosult a gimnasztikai elemekkel. Kár, hogy meglehetősen egyoldalú versenyző, a talajt és a lóugrást kivéve nem tudott eredményt felmutatni. A szovjet Tyitovtól, bár egy Európa-bajnokságot és egy második helyezést szerzett, többet vártunk. Sahlin kiesésével nagy felelősség hárult rá, ez idegessé, sokszor kapkodóvá tette. Mindemellett ügyes, tehetséges versenyző, előnye, hogy nincs gyenge szere, kiegyensúlyozott tornász, de még nagyon sokat kell tanulnia, ha Csukarin, Sahlin, Muratov és társai nyomdokaiba akar lépni. A szovjet tornászok egyébként hibát követtek el azzal, hogy nem hoztak tartalék versenyzőt, s így egyedül csak Tyitovot indíthatták. Annál inkább hiba ez, mert Azarjant nevezték s így minden nehézség nélkül rajthoz állhatott volna Sahlin helyett. A magyar tornászok szereplése minden várakozást felülmúlt. Mélyponton lévő férfi tornasportunktól nem vártunk ezen az EB-n ilyen eredményeket. Csak halvány remény volt arra, hogy lóugrásban és gyűrűn bekerül két versenyzőnk az első hat közé. Csányi és Kemény jó szereplésében az is közrejátszott, hogy nem volt veszteni valójuk, így nyugodtan s ugyanakkor erős szereiken jól is versenyeztek. Kemény az EB legerősebb mezőnyű versenyszámában, a gyűrűn érte el negyedik helyét, méghozzá olyan pontszámmal (két 9.65-ös gyakorlattal), amilyent nem egykönynyen osztogatnak a bírák világversenyen. Az összetettben kilencedik lett, amire végképp nem számítottunk ebben a mezőnyben. Csányi — akármilyen furcsán hangzik — győzhetett is volna. Lóugrása semmivel sem volt gyengébb mint a győztes Tyitové, csak az ugrás utáni ,,beleállás” nem sikerült. A fiatal versenyző első nagy viadalán elért második helyéért minden dicséretet megérdemel. Kár, hogy nyújtani kezdett, ez idegessé tette, különben itt is az első hat közé juthatott volna. Általában két tornászunk szereplése igazolta a válogatókat, a mezőnyt ismerve, más versenyzők kiküldése esetén nem érhettünk volna el ilyen eredményeket. A párizsi EB végső mérlegeként álljon itt egy nyilatkozat, amely Charles Thoensnek, a Nemzetközi Tornaszövetség elnökének szájából hangzott el: — Olimpián sem láthattunk volna sokkal színvonalasabb, szebb és érdekesebb küzdelmet. Geresdy László KtOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOól A meglepetések és a nagy gyakorlatok viadala Néhány észrevétel a párizsi férfi tornász EB-ről A lóugrás eredményhirdetése és díjkiosztása a párizsi férfi tornász EB-n: középen a győztes Tyitov (Szovjetunió), jobboldalán a második helyezett Csányi (Magyarország) és baloldalán a harmadik helyezett Thoresson (Svédország). Gereedy László felvétele. Alakulóban a jövő évi atlétikai versenynaptár Itt az idő a jövő évi atlétikai versenynaptár összeállítására. A MASZ elnöksége és edzőbizottsága egymást követő két közös ülést tartott ebben az ügyben és megtárgyalta egy külön bizottság javaslatait. Az idei versenyműsor ellen sok, jogos panasz merült fel, igyekeznek az előfordult hibákat jövőre elkerülni. Az üléseken nagy vonalakban kialakult a jövő évi versenyrendszer és versenynaptár tervezete. Az egyesületek rangsorolásának tényezői változatlanok maradnak a némi részletmódosításokkal. Az egyesületi bajnokságot jövőre nem az idei rendszerben, hanem ismét osztályok szerint rendezik meg, hogy a legjobbak öszszekerüljenek. A részleteket (fordulók száma stb.) később dolgozzák ki. A versenyrendszer tekintetében az az álláspont, hogy át kell térni a heti kétnapos (szombat-vasárnapi) versenyekre, a nyári főidényben pedig rendszeresen hétközi versenyeket szándékoznak rendezni. Kísérletképpen megrendezik az idén a II. osztályú bajnokságot, a vidéki atlétika fellendítése érdekében pedig fel akarják újítani a jól bevált megyék közötti Béke Kupa versenyeket. Az országos egyéni bajnokság július végén, három héttel az Európa-bajnokság előtt kerül sorra, az ügyességi csapatbajnokságot előreláthatólag az idény elejére tűzik ki. A végleges versenynaptár összeállítására természetesen csak a nemzetközi versenyműsor kialakulása után kerülhet sor. Utóbbit a szombaton és vasárnap Belgrádban sorra kerülő nemzetközi értekezleten tárgyalják, amelyen Horváth Pál dr., a MASZ elnöke és Sir József dr., országos szakfelügyelő vesz részt. Az előzetes tárgyalások már pénteken megkezdődnek, ekkor tartja ülését az Európabizottság is. A magyar küldöttek csütörtökön elutaztak Belgrádba. ősz van, a szüret ideje! A Totóban is szüret járja: a nagy nyeremények szüretje! A legutóbbi hetekben három szelvénnyel egyenként közel félmillió forintot nyertek! Dobóink eredményesen fejezték be az idényt: Petővári 74.88, Zsivótzky 61.11 Szebb őszi időt nem is kívánhattak maguknak az atléták, mint amilyen csütörtökön, október utolsó napján volt. Napsütésben került sorra a TFSE ügyességi számokból álló versenye és többen éltek is az idei, utolsó versenyzési lehetőséggel. Az első számban, a gerelyhajításban Petővári Attila ismét megjavította egyéni csúcsát és egyben az idei legjobb magyar eredményt. Petővári nagyszerű erőben van, legjobb két dobása között mindössze 8 cm volt a különbség, s jellemző, hogy még egy nem sikerült, felvágott dobásánál is 73 m-en felüli szállt a gerelye. Kalapácsvetésben Zsivótzky titokban csúcsjavításra készült, ez azonban nem sikerült. A melegítéskor könnyen 62 m körül dobott, a versenyben azonban túlzottan akart, erőlködöttésg meg kellett elégednie három 60-on felüli (közülük két 61-es) dobással. Utána a súlylökésben vigasztalódott némileg, új egyéni csúcst csal, bár ez nem volt elég a győzelemhez. A 20 éves, robbanékony Nagy Zsigmond ugyanis egy igen jól sikerült dobással 1 cm-rel megelőzte! Petővári a gerelyhajítás után magasugrásban indult és egyéni csúccsal lett második Maróti mögött. Végeredményben érdemes volt ezt a jól sikerült versenyt éppen az idényzárás előtt megrendezni. Gerely I. o.: 1. Petővári (Vasas) 74.83, 2. Kulcsár (TFSE) 70.01, 3. Szabados (Vasas) 61.40. Petővárinak nem volt 71-en aluli dobása. Kulcsár egy 71-en felülinél kilépett. II. o.: 1. Haris (TFSE) 53.92. Kalapács: 1. Zsivótzky (TFSE) 61.11, 2. Détár (TFSE) 45.85. Magas: Maróti (TFSE) 186, 2. Petővári 181. Súly: 1. Nagy Zs. (TFSE) 14.72, 2. Zelvótzky 14.71, 3. Bognár (TFSE) 14.22. Nagy I. osztályú versenyző lett. Zeivótzky háromszor dobott 14.40 felett. Soha többé! Egy esztendővel ezelőtt galád ellenforradalmi támadás dúlta fel országunk rendjét. Belső és külső ellenségek összefogása szította, árulás bátorította és könnyítette meg a fegyveres terroristák aljas tevékenységét. Napról napra fékeveszettebben garázdálkodtak, üldözték a kommunistákat, s a haladószellemű demokratákat. Rettegéssel töltötték el az egyszerű, becsületes embereket. Azok, akik helytálltak, s szembeszegültek a felfegyverzett bandákkal , magukra maradtak, mert a felső vezetést árulás bénította. Nem kaptak segítséget a Köztársaság téri pártház védői sem, s így a Dudás-féle banditák vezette csőcselék 1956 október 30-án kegyetlen vérengzést rendezhetett, mintegy megnyitva ezzel az utat a még féktelenebb vandalizmus előtt. Ez a nap azonban a szemeket is felnyitotta. Eszméltek a megtévesztettek, s szervezkedtek a forradalmi erők. Megalakult a Magyar Forradalmi Munkás Paraszt Kormány, ellentámadásba mentek át a Magyar Szocialista Munkáspártba tömörült kommunisták s a Szovjetunió véráldozatával, fegyveres segítségével letörtük az ellenforradalmi kísérletét. Meghiúsult a nép hatalmára törők szándéka: nem tudták visszaállítani az úri vlágot, nem tudták megsemmisíteni azt, amit a dolgozó nép, a munkásosztály, a kommunisták vezetésével tizenkét esztendő alatt alkotott. Nem tudták megsemmisíteni a sportélet területén sem! Pedig ott is „tisztogatott” az ellenforradalom. A halálos áldozatok között sportolókat is találunk. Sokan napokig bujdosni kényszerültek. Megtévesztettek hánykolódnak még ma is szerte a világban. Hosszú idők szakszerű munkája szenvedett törést. Az ellenforradalmárok visszaszorításuk után szervezeti káoszt és eszmei zűrzavart hagytak maguk után. Eredményeinket megsemmisíteni mégsem tudták, mert a Szovjetunió segítsége, a párt és a kormány tevékenysége, az újra egységbe tömörülő dolgozó nép munkája nyomán a demokratikus erők a sportban is úrrá tudtak lenni a nehézségeken. S tanulva az egy év előtti keserű tapasztalatokból, elszántan őrködnek is azon, hogy 1956 októbere ne ismétlődhessék meg — soha többé! HMOOÓOOOOOOOOOOOOOOOOOOOf Péntek, 1957. november 1 3