Népsport, 1958. február (14. évfolyam, 23-42. szám)
1958-02-02 / 23. szám
Meglepetésszerű, új taktikai változatokat! Itt TA: tttIKOVM 3ÍAttTOJ\ A világ labdarúgó-közvéleménye érdeklődéssel fordul a VB felé. Szakvezetők, játékosok és szurkolók latolgatják az esélyeket, rangsorokat állapítanak meg, indokoltan, vagy indokolatlanul egyik vagy másik országot tartják esélyesnek, önkéntelenül felvetődik a kérdés, van-e egyáltalán határozott esélyese a világbajnokságnak? Nehéz dolog,ezt elmondani. Ismerünk ugyan egy csomó eredményt, azonban a válogatott csapatok összehasonlítására, az erőviszonyok felmérésére pusztán egyes eredmények nem elegendők. Inkább az a döntő, hogy hol, milyen körülmények között születtek az eredmények. Azt kell továbbá számításba venni, hogy az eredmények, a sikerek sorozatosak voltak-e. Mindezt megvizsgálva az a véleményem, hogy a VB-nek kiemelkedő esélyese még nincs. Az a válogatott lesz igazán esélyes, amely a világbajnokságon olyan újszerű , kirobbanó kezdeményezéssel lép fel, mint annak idején a magyar válogatott csapat. Eddigi tapasztalatainkból arra következtethetünk, hogy hasonló újszerű forradalmi változásra egyik külföldi válogatott csapat sem készül. Sokkal valószínűbb, hogy a már többé-kevésbé ismert játékváltozatokat javítják fel az erőnlét és a küzdőszellem fokozásával. A magyar válogatott csapat annakidején klubcsapatoknál kísérletezte ki az új változatot, amely eleinte a középcsatár hátra vonásával, később a szélső csatárok hátravonásával kezdődött. Folytatódott úgyszólván minden játékos mozgásterületének megváltoztatásával, kibővítésével. Ebben az volt a forradalmi változás, hogy amikor külföldön különböző merev rendszereket alkalmaztak, mi ezzel szembeállítottuk az új játékmodort. Ez olyan meglepetést okozott, hogy jó ideig az ellenfélnek nem volt hatásos ellenszere. Ezt a játékmodort, amelynek súlypontja a támadójáték lett, külföldön magyar játékmodornak tekintették. A csatárok jóval nagyobb területen mozogtak és építették támadásaikat. A külföldi csapatok emberfogásos taktikájával szemben igen nagy előnyt biztosított a magyar támadó játékváltozat. Ha ugyanis az ellenfél védőjátékosai elhagyták a kijelölt védelmi működési területüket, az a nagy területen mozgó csatároknak kedvezett, viszont ha bennragadtak a védelmi területen, akkor gyorsan mozgó csatáraink álló, védő játékosokkal találták magukat szemben. Ez a játékrendszer kifejezetten csak nálunk alakult ki, hosszú ideig csak mi használtuk. Ez egyben eldönti azt a sokat vitatott kérdést, hogy van-e különleges magyar játékrendszer vagy sem. A külföld a kezdeti meglepetések után nagy figyelemmel tanulmányozta a magyar játékmodort. Szakvezetők, edzők, sőt játékosok is gyakran jelentek meg válogatott mérkőzéseinken. Foglalkozni kezdtek a magyar edzés módszerek elméleti és gyakorlati részével s mindezt megpróbálták saját válogatott csapatuknál is alkalmazni. Olyan eredményeket értek el a magyar játékmodor elsajátításában, hogy például a nyugatnémetek, a berni döntőben már saját fegyvereinkkel vertek meg bennünket. Véleményem szerint a külföldi válogatottak az idei VB-n is a magyar játékmodort kívánják alkalmazni hazai sajátosságaiknak megfelelően. Élesen rávilágít erre több példa. Hogy csak egyet említsek meg, 1956-ban a Berlinben lezajlott Anglia—Nyugat- Németország mérkőzés után, amely az angolok 3:1 arányú győzelmével végződött, olyan szakvélemények hangzottak el, hogy az angolok teljesen új, fiatal csapata kifejezetten magyar játékmodorban játszott. A külföldi csapatok törekvése a magyar játékmodor elsajátítására csak részben sikerülhetett. Lemásolták azt a változatot, alkalmazták is, de mindez tulajdonképpen csak mechanikus másolása volt annak, amit tőlünk láttak. Van ugyanis ennek a játékmodornak olyan sajátossága is, amely nem látható ésígy le sem másolható. Ez nem más, mint az egyes játékosokban rejlő — és már korábban többször fejtegetett — szellemi fölény. Az a szellemi képesség, amely a játékban váratlanul, meglepetésszerűen jelentkező komplikált feladatokat is azonnal és az egyedüli helyes módon oldja meg. Helytelen lenne azt állítani, hogy ez a képesség egymagában döntő az eredményességre. A magyar csapat is csak akkor ért fel a csúcsra, amikor a szellemi képességek mellett a fizikai erőnlét is kellő mértékben érvényesült. Ugyanaz a válogatott csapat ugyanazokkal a szellemi képességekkel vereséget szenvedett, mert fizikai erőnléte leromlott, így volt ez a nyugatnémet—magyar VB-döntőn, így volt 1956 elején, amidőn öt mérkőzésből egyet sem tudtunk megnyerni a rossz fizikai erőnlét miatt. A magyar labdarúgás jelenlegi állapotában azokat a játékosokat kell megkeresni, akik mindezekkel rendelkeznek. Vigyázni kell azonban arra, hogy játékunk ne váljék mechanikussá, gépszerűvé. Hiába rendelkezik egyik-másik játékosunk kiváló egyéni képességekkel — ha játéka mechanikussá válik, nem lesz eredményes. A mechanikus játék fékje a további fejlődésnek, a kiemelkedő egyéni képességek érvényre jutásának. A mechanikusság jelentkezése a gondolkodásban, a feladatok végrehajtásában elszürkül, könnyen kiismerhetővé teszi a játékot, kizárja az új, a meglevő érvényesülését, nem ad lehetőséget az ellenfél megzavarására. A magyar labdarúgásban jelentkező visszaesés legfőbb okát abban látom, hogy csökkent a szellemi fölény és jelentős a törekvés a mechanikus megoldások felé. Minthogy a külföld az előbbiekben említett másolással tulajdonképpen mechanikussá vált és ezzel került egy szintre jelenlegi játékmodorunkkal, az a feladatunk, hogy valami újat teremtsünk, amellyel ismét kiemelkedhetünk. Határozottan állítom, hogy ma is megfelelő anyag áll a magyar labdarúgás rendelkezésére. Az edzőkre vár az a feladat, hogy felkutassák a különleges adottságokkal rendelkező játékosokat. Nemcsak azt kell figyelniök, hogy a számbavehető játékosoknak milyen a labdakezelése, fejeléskészsége, vagy általános technikája, hanem azt is, hogy adott helyzetben milyen megoldást választ: rendelkezik-e a labdarúgók szükséges szellemi tulajdonságaival. További fejlődésüket természetesen nem lehet és nem szabad a véletlenre bízni. A képességeket megfelelő nevelőmunkával fejleszteni kell. Az az új játékos gárda, amely már most rendelkezésre áll és amely a későbbi tervszerű kutatás eredményeképpen még inkább szaporodni fog, új, fejlettebb edzésmódszereket tesz szükségessé. Az új követelményeknek megfelelően olyan új taktikai elgondolásokat kell beállítani, amelyekkel ugyanazt a hatást lehet elérni, mint az eddigi magyar változat ismertetett kialakulásakor. Az új edzésmódszerek, taktikai elgondolások azonban semmit nem érnek, ha csak elméleti síkon maradnak. Éppen ezért a változott követelményeknek megfelelően a gyakorlatban kell azokat megvalósítani és tovább fejleszteni. A nemzetközi labdarúgás jelenlegi helyzete, továbbá a stockholmi VB követelményei szükségessé teszik valami meglepetésszerű, új taktikai változat megalkotását. Az alap az eredményesnek bizonyult magyar változat. Tehát nem valami másról, hanem a magyar játékmodor továbbfejlesztéséről lehet szó. Ilyen elgondolások vannak és az a véleményem, hogy a rendelkezésre álló, aránylag rövid idő is elegendő arra, hogy a módosított taktikai változattal megfelelő eredményt érjünk el a tornán. val,Szultán Jóvágású fiú. Fellépése manai conan magabiztos, beszéde értelmes, kifejezésmódja világos. Otthonában, a debreceni egyetemi sporttelep lelátója alatti kis gondnoki lakásban beszélgetünk. Udvariasan válaszolgat kérdéseimre, pedig számára nem éppen kellemes témáról társalgunk. Az első benyomás tehát kedvező. Valami mégsem tetszik. Zavar, hogy ez a tizenhétéves gimnazista annyira természetesnek találja jelenlétemet, mintha a legköznapibb dolgok közé tartozna életében, hogy egy újságíró csak az ő kedvéért utazik Budapestről Debrecenbe. Az is szokatlan, ahogy saját, hozzátehetem elég kényes ügyeiről beszél. Nekem kissé kellemetlen, hogy sorban feltegyem a kérdéseket: - Igaz-e, hogy rosszul tanul, néha sportszerűtlenül él, hogy osztálytársaival fölényeskedik, hogy a teniszben már nem a sportot látja, hanem a pénzszerzési lehetőséget? Nem jön zavarba. Könnyedén átsiklik a kérdések felett, csak annyit ismer be, hogy az iskolában nem áll a legjobban. De ennek sem tulajdonít nagy jelentőséget. — Kijavítom az osztályzatomat — mondja határozottan és ahogy tanárai mondják, ez valószínűleg sikerül is neki, hiszen az adottságai megvannak hozzá. Mielőtt találkoztam vele, többektől érdeklődtem felőle. S mindjárt igazságot kell szolgáltatnom neki: aki teljes mértékben hitelt ad a róla keringő mendemondáknak, helytelen képet alkot erről a fiúról. Nem rossz ő, mégcsak nem is vagány. De többet képzel magáról, mint amennyi valójában. A „fertőzést”, amely annyi tehetséges sportember karrierjét tette tönkre, már ő is megkapta ... • Miközben beszélgetünk, arra gondolok, hogy ez a fiatalember még nincs tizennyolc éves, de már múltja van. S ha foglalkozni egyáltalán érdemes személyével, akkor ez a múlt teszi azzá. Mert fejlődése nem véletlen, az események és a körülmények, amelyek egyéniségének, jellemének formálásában hatottak, tipikusak. Íme Madai Zoltán fiatal debreceni teniszező sportpályafutásának néhány adata: Alid múlt tíz éves mikor tehetsége-Miigman az évesére leiigyelnek. Apja a debreceni egyetemi sporttelep gondnoka, a kisfiú szinte ott él a teniszpályákon. Csak valamivel nagyobb az ütőjénél, mikor már számottevő vidéki játékosokat győz le. Serdülő korában páratlanul álló sikert ér el: megyei, területi és országos vidék felnőtt bajnokságot nyer. Nevét nemcsak a szakemberek, hanem a sportkedvelők is megismerik. Reménységgel figyelik tehetsége kibontakozását. Eljut külföldi versenyekre, új élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodik. A serdülő kort még nem éri el, amikor felelőtlen hízelgők már beoltják a méreggel: ,,te többet érdemelsz, mint mások, többet érdemelsz, mint társaid.” Egyre gyakrabban súgják a fülébe: „hagyd el klubodat, gyere fel Pestre", „te már csak itt fejlődhetsz!” Allást ígérnek apjának, az egész családot a fővárosba akarják költöztetni, a sportkarrier ragyogó távlatait csillogtatják meg előtte. * felelőtlen Heresek »mrteg« A r múlt év telén abban a meggyőződésben, hogy szüleivel együtt új otthonra lel Budapesten, kéri átigazolását a Vasas SC teniszszakosztályába. Klubja nem gördít akadályokat távozása elé, a szövetség átigazolja. Ma már mindenki belátja, hogy Madait átlépése nem segítette, sőt visszavetette fejlődésében. A Madai-család ma is Debrecenben él, Zoli ott jár iskolába és egy budapesti sportklub tagja. Ez azt jelenti, hogy senkihez sem tartozik. Régi klubjának ellenőrzését nem fogadja el, új klubja pedig nem tud hatásos eszközöket találni nevelésére. Ennyi Madai Zoltán története, egy tizenhét éves fiatalember sportmúltja. A fiú, aki még alig lépte át a gyermekkor küszöbét, a sportban sem több, mint — ígéret. Lehet még belőle kiváló versenyző, de most — nem az. Ki tudja, beváltja-e valaha a tehetségéhez fűzött reményeket? Milyen szomorú lenne, zh*. re“i teljes sportpályafutása azért siklana hamis vágányra, mert vele többet törődtek, maint hasonszőrű társaival. Micsoda torz grimasza lenne a sorsnak, ha azért nem tudná beváltani a tehetségéhez fűzött reményeket, mert nagyobb bizalmat előlegeztek neki, mint, amennyit megérdemelt. Esete is tanúsítja, hogy hatalmas felelősség nyug Vasárnap du. 2 órakor ÜGETŐVERSENY Vasárnap, 1958. február 2. szik a sportvezetők vállain: tetteik, szavaik mind nyomot hagynak a gondjaikra bízott, sőt helyesebben mondva gondjaikba vett fiatal sportolók lelkében. Kis túlzással azt lehetne mondani: nézd meg a sportolót — és megismered vezetőit. Maddi Zoli — még nem kallódott el. Ha vezetői a Vasas teniszszakosztályában és a®szövetségben okosan, több felelősséggel bánnak vele, nem is jut erre a sorsra. De hány madar volt már a magyar sportban, aki nem tudott megbirkózni a tehetsége folytán életében jelentkező sok, különféle hatással és elbukott, mielőtt felemelkedhetett volna? Régi pedagógiai elv, hogy a nehézségek elhárítása, az akadályok leküzdése edzi az akaratot, erősíti ajellemet. Fiatal sportolóink közül sok — és éppen a legtöbbet ígérők — előtt ismeretlen a küzdelem a sportolási feltételek megteremtéséért. Készen kapnak mindent, ezért igényeik megnőnek és a sportban egyre inkább az eszközt látják, amely előnyöket biztosít nekik. Magával a sporttal szemben fásulttá válnak s meghátrálnak az első nagyobb nehézség elől vagy elbuknak az első nagyobb akadályon az életben. Ebben az esetben pedig mindaz a támogatás, amit évekig élveztek, egyszerre értéktelenné válik. Végső fokon ugyanis majdnem mindegy, hogy azért kallódik-e el valaki, mert nem segítik, vagy azért, mert túl sok „támogatást” kap. Erre a dilemmára hívja fel figyelmünket Madai Zoltán eddigi rövid és viszontagságos sportpályafutása. Ardai Aladár HUesadéküTÁMOGATÁS » Felsőbb osztályba léphet... Megjegyzések a gyorskorcsolyázó-bajnokság után Nem lehet állítani, hogy a gyorskorcsolyázás a népszerű, vagy valaha is „kiemelt" sportágak közé tartozott volna hazánkban. Ehhez hiányoznak a lehetőségek is. Hat évtizedes múltja alatt összesen talán ötszáz versenyzője volt és mégis világbajnok, több Európa-bajnoki helyezett és időnként nemzetközi szempontból is számottevő versenyző került ki közülük. És a tavalyi, nem jelentéktelen veszteségek után most ismét van vagy 50 lelkes, szorgalmas, versenyző, akik között már ott a neves elődök méltó utódjai. Mindez a kétnapos gyorskorcsolyázó-bajnokság után jutott eszünkbe. Ezen a gárda legjobbjai bíztató formában szerepeltek. Persze, ne akarjuk eredményeiket az északiak vagy a szovjetek eredményeihez mérni. ők azonban nem ötvenen vannak s nem 200-as pályákon futnak, ahol időnként még a néző is beleszédül -a szüntelenül - körbecikázó - versenyzők láttán, így csak elégedjünk meg azzal, hogy a bajnokságon négy új csúcs született, a férfi I. osztályban az első három helyezett minden távon jobb eredményt ért el a tavalyinál is rohamosan fejlődnek a fiatalok. A bajnokság hőse természetesen Ivánkai György volt, gyorskorcsolyázó-sportunk pillanatnyilag legnagyobb reménysége. Ha nem is termetével, de eredményeivel kiemelkedett a mezőnyből. Ezeket az eredményeket ugyan vajmi nehéz nagy pályára átszámítani, de annyi biztos, hogy megfelelő felkészüléssel és átmenettel ott is olyan eredményekre lehet képes, amelyekre még északon is felfigyelnek. Formaidőzítése kitűnően sikerült és valószínűleg akkor is csaknem ilyen biztosan győzött volna, ha Merényi nem kerül a bajnokságra átmeneti hullámvölgybe. Az „öreg” bajnok felesége ott szurkolt a pálya szélén s hallottuk, amint kissé lehangoltan állapította meg: döntő az a 9 év korkülönbség, ami Ivánkai javára mutatkozik Akkor a verseny hevében nem akartuk závarni, de most utólag vitába szállunk vele. Az a 30 év egyáltalán nem olyan veszélyes kor egy sportszerűen élő gyorskorcsolyázó számára. íme a legjobb bizonyíték: Merényi néhány hete megjavította legjobb rövidtávú eredményeit. Az idén elsősorban erre állította be felkészülését, de még mindig sokat fejlődhet a hosszabb távokon is. Róka Ilona győzelme fölényes volt, eredményei azonban meglehetősen hullámzók. Igaz, egy hónapig betegeskedett, de edzője, Ladányi Gedeon szerint ennek fő oka inkább az, hogy idehaza nincs megfelelő ellenfele, s nincs olyan cél, amely igazán sarkallná. De — talán már nem sokáig. Az ifjúsági lányok mezőnyében a tehetséges Tölgyesi, a máris gyönyörűen korcsolyázó Asztalos személyében már nőnek a méltó ellenfelek, akik rövidesen jobb eredményekre szoríthatják. Igaz is, nem volna-e helyes megkezdeni a női ifjúsági csúcsok nyilvántartását? Nyilván fokozná a fiatal lányok igyekezetét, ha az ő nevük is odakerülne az utóbbi hetekben örvendetesen gyakran változó csúcstáblázatra? Azután itt vannak a tehetséges fiúk. Az ifjúsági bajnok Zamecsnik például már a felnőtt I. osztályban is megállná a helyét, a II. osztályúakat fölényesen győzte volna le. Faragó is sokat javult a hosszabb távokon. A többiek közül Rétfalvi kezdő, Markó pedig még serdülő. És sok tehetséges akad azok között az egészen fiatalok között, akik még nem „értek” meg arra, hogy a bajnokságon induljanak, de az edzők szerint hamarosan hallani fogunk róluk. Az idei bajnokságon egyébként egyedül a tavaly még, ifjúsági Tóth hiányzott a számottevő versenyzők közül. Most ugyan azért, mert betegeskedett, nála azonban, sajnos, határozott bajok vannak a szorgalommal, ez bizony nem áll arányban tehetségével. Szerencsére az ilyen tünet meglehetősen ritka a gyorskorcsolyázók között. Az idén a szerdai „sportnapok”, az esti versenyek segítettek a gyorskorcsolyázás népszerűsítésének. (Lám, szerdán este is volt közönség, nemcsak belülről, de a hídról és a Vajdahunyad felőli oldalon is sokan figyelték a versenyt.) De ez még nem pótolja az évek óta hiányzó nagypályát. Nálunk bizony a mostani kezdők, a fiatalok legfeljebb csak az öregek elbeszéléséből tudják, milyen, is egy rendes pályán, igazi egyenesben „hajtani”. Az élvonalbeliek nagy hátrányban vannak a külföldiekkel szemben, hiszen ha néha nagy pályákra kerülnek, megfelelő idő kell az „áthangoláshoz”, mert különben hiába várnak ott tőlük jobb eredményeket, sőt esetleg még az otthoniakat sem tudják elérni. Most az egész gárdában az tartja a lelket, hogy a jövő idényben végre meglesz ismét a 300 méteres pálya. Akkor lehet majd jobb eredményeket elérni, színvonalas nemzetközi versenyeket rendezni, közönséget és utánpótlást szervezni. Persze csak akkor, ha majd délután is biztosítanak legalább a pálya szélén edzési lehetőséget, mert a belül korcsolyázó fiatalság csak így kaphat kedvet a száguldó versenyzőktől. Ma már a műkorcsolyázók és a korongozók edzéslehetőségei kitűnőek s bizony csak a gyorskorcsolyázók a jégsport mostohagyermekei. De most már remélik, hogy végre talán rájuk is süt a nap (s egy kicsit több gyorskorcsolya is áll majd rendelkezésre). Hogyan is írják be a jó diák bizonyítványába az évvégi vizsga után: .. .felsőbb osztályba léphet. Valahogyan ez áll a gyorskorcsolyázókra is. A bajnoki vizsgán újra bebizonyították, hogy megértek már a nagyobb pályára. ső t. bontogatják szárnyaikat Póka Ilona egymás után negyedszer nyerte meg a magyar bajnokságot. Az idén is valamennyi távon győzött. (Pobuda Foto felvétele.) jöoaiCöOooöDooooaxxxxxwooooooooooooooooooococooooooooe^^ I KÖSZÖNTÉS 8 A felszabadulás óta megsokszoro- S zódott az újságolvasó emberek szá- R ma hazánkban. De megsokszorozódott azoké is, akik az újságokban írnak. Nem annyira újságíró lett több, hanem megjelent a sajtó munakásainak egy új rétege: a levelezők. 3 Egyszerű dolgozók, akik joggal az ország valódi gazdáinak érzik maguukat, levelekben, feljegyzésekben, 5 de sokszor valóságos cikkekben hív- ják fel a közvélemény figyelmét fon- tos, mindenkit érdeklő kérdésekre, 3 figyelmeztetnek a hibákra, teszik 3 közkinccsé a hasznos kezdeményezéseket. Az ő munkájuk ma már nél- 3külözhetetlen eleme sajtónknak, 3 nélkülük sokkal kevésbé jól oldhatnák meg feladatait, minden magyar lap. 3 A sajtó napján köszöntésünket 3 tehát hozzájuk intézzük, a mi állandó munkatársainkhoz és önkéntes ellenőreinkhez, a levelezőkhöz. Sokat köszönhet neki a mi lapunk, a Népsport is. Nem egy fontos kérdésre ők hívták fel figyelmünket, időnként ők figyelmeztettek hibáinkra , és mi a segítségadásnak mindkét fajtáját a jövőben is igényeljük. De kérjük minden olvasónk bírálatát. Azért írjuk ezt a lapot, hogy az olvasót szolgáljuk. S ha figyelmen kívül hagyjuk az olvasó igényét, véleményét, rossz munkát végzünk. Mi azonban jó munkát szeretnénk végezni. A nép életének fontos területe a testnevelés és a sport is. Sportunk minden igazi sikere az egész dolgozó nép sikere. Segítsük ezt elő közös erőfeszítéssel: sportolók, sport- vezetők, szurkolók, sportkedvelő emberek, sportújságírók! Ivánkait benevezték a VB-re A korcsolyázószövetség Ivánkai Györgyöt a magyar bajnokságon nyújtott kitűnő szereplése alapján benevezte a Helsinkiben február 15-én és 16-án sorra kerülő világbajnokságra. Megvan a remény arra, hogy a részvételhez szükséges anyagi fedezetet sikerül biztosítani. Tumpek és Magyar győzött a stuttgarti úszóversenyen Az NSZK-ban vendégszereplő magyar úszók csütörtökön este Stuttgartban álltak rajthoz. Az 50 méteres uszodában rendezett verseny során Magyar és Tumpek győzött. Kunsági második lett. 100 m pillangó: 1. Tumpek (magyar) 1:04, 2. Zumpfe (Stuttgart) 1:12.4. Tumpek Ideje pályacsúcs. 100 m hát: 1. Magyar (m) 1:07.6, 2. Botsch (Gmünd) 1:11.1. 100 m mell: 1. Bodinger (Karlstruhe) 1:18.9, 2. Büchel (Stuttgart) 1:21.2. 200 m mell: 1. Bodinger 2:46.2, 2. Kunsági (m) 2:46.9. 100 m női gyors: 1. Winkler (Reutlingen) 1:08.5, 2. Brunner (Heidelberg) 1:08.9. 100 m női mellúszás: 1. Winkler (Reutlingen) 1:26, 2. Müller (Gmünd) 1:30.6 A négytagú úszócsapat pénteken este haza érkezett.