Népsport, 1958. július (14. évfolyam, 130-151. szám)

1958-07-01 / 130. szám

Antineuralgica helyett — jobb felkészülést... Megjegyzések a kézilabda-bajnoki fordulóról A tavaszi idény utolsóelőtti m­érkő­­zését játszották a nagypályás férfi és a kispályás női, férfi kézilabda NB 1-ben (a női nagypályás bajnokság tavaszi fordulója már befejeződött), s mint mondani szokás, a legtöbb­­ együttes igen „kiélezett" küzdelmet vívott egymással. Sajnos, a háborgó „bajnoki" indulatok a hátralevő néhány mérkőzést irreálissá teszik. V- '-'étben vagy az idegálla­­,in van-e a hiba? !­­­v­jik fel a kérdést nemcsak a­ t­őfztenc és a játékosoknak, hanem ■i . ..vi löknek is. Úgy gondoljuk, a választ megadják azok, akiknek nem kell sem rossz erőnlétükre, stíl­ve idegállapotukra hivatkoz­­niok, mert megy nekik a játék. S eszükben sincs a mérkőzés közben a labda helyett az ellenfelet ütni, dur­ván játszani vagy például megy nekik a játékvezetés — az összevissza fütyülés helyett. A rossz idegállapot nem ok, hanem okozat, s abból fakad, hogy nincsen megfelelő erőnlét. Min­den bizonnyal ennek tudható be, hogy a Budapesti Építők—Miskolci VSC kispályás férfi találkozón Laurencz és Gazsó külön párviadalt folytatott egy­mással. Kézzel-lábbal vagy ha úgy tetszik, lábbal és kézzel. Ugyanezt tette nagypályán Kocsis az U. Dózsá­ból, Huszka a Vasasból­­ váltott ellen-­­­felekkel. Az igaz, hogy a mérkőzések folyamán Plaveczky és Csapó, a két játékvezető esetenként észrevették ezeket és helyesen — büntették is,­­ de a legtöbbször nem tűnt fel nekik­­ a szabálytalanság. Mintha fáradtak let­tek volna a bírók, nem tudták kellő-­­­képpen követni a játékot — elsősor­­­ban pedig lélekben. Előfordult ez más­­ mérkőzéseken is, mint például a BEAC —TF-en, Elektromos—DVSC-n stb.. . stb ... Úgy véljük, hogy e bajokra az or­vosság csak az alaposabb hétközbeni­­ felkészülés lehet. Módszeresebb edzést * javasolunk játékosoknak és játékos vezetőknek egyaránt. S ami talán a­ a legfontosabb: a mérkőzés előtt 48 órá­y­val már nem szabad a megszokott­ életmódból kizökkenni. Antineuralgica‡)› helyett talán a korai lefekvést —­ összegezve: lelkiismeretesebb, jobb), felkészülést kellene választani. A múlt héten a kispályás játékról­ szólva, úgy hisszük, helyesen hívtuk­­ fel a figyelmet arra, hogy ›› a kézilabda nem azonos a kosár- /› labdával. ›› Bár mind a kettő kézzel űzött labda ›› játék, a győzelemhez más-más célt t­ellk elérni, s e célok elérésében nem­/› ugyanazok a módszerek. Szóvá tettük ›› azt, hogy a kézilabdázók helytelenül­­ utánozzák, a kosárlabdázókat. Most* némi kiegészítésképpen tegyük hozzá: ›› a bajt még tetézi, hogy igen sokan az­ évekkel ezelőtt játszott kosárlabda-­› stílust próbálják meghonosítani, pedig­­› az a stílus a kosárlabda-játékot ’sy majdnem a kátyúba vitte. Ott is tét ¡, lenne, eseménytelenné vált a játék és›› éppen ezért hozták, vezették be az új­ szabályt, hogy 30 másodpercen belül X kosárra ♦teli törni, dobni. S ezt a szaba­bályt a játékosok és játékvezetők be is­ tartják, illetve be is tartatják. X Úgy gondoljuk, hogy mivel egyik hét­­­ről a másikra a kézilabdában sincs ja­­­vulás, a kézilabda-szövetség országos elnöksége, az edzők tanácsa és a Ji is foglalkozhatna ezzel a kérdéssel, a játék meggyorsításával. Végül is adjuk meg mindenkinek azt, ami járt Meg kell dicsérnünk a BEAC első győzelmet megszerző­ kispályás férfi együttesét, amely gyorsira­mú játékban egységesebb csapat­munkával megérdemelten győzte le a Testnevelési Főiskolások csa­patát. A küzdelem igen szoros volt, s végső fokon a nagyobb lelkesedés döntött. Mindannyian lelkesen „hajtottak” s nem lenne helyes, ha a játékosok kö­zül külön is megdicsérnénk valakit. Többször bíráltuk a BEAC-csapatát „kollektíven", dicsérjük most őket ép­pen így — egységesen. Úgy véljük, hogy ha a nyári szünetet jól kihasz­nálják, őszre a főiskolás csapat az él­mezőnyben szerepelhet. A góllövésben élenjártak. Nagypá­lya. Férfi: Faragó (Tatabánya) 5, Ho­moki (Ócsabai MÁV) 5, G. Nagy (Dobr. Dózsa) 4, Kovács P. (Tatabánya) 4, Ta­­másdi (Vasas) 4, Csordás (U.­­Dózsa) 4, Kispálya. Férfi: Papp (Komló) 9, Ken­gyel (Bp. V. Meteor) 8, Vad (U. Dózsa) 7, Győri (U. Dózsa) 6, Letek (TF) 5, Gu­­lyán (REAC) 4. Női: Kovács, Novák (Győri ETO) 3—3. Tóthné (Szombathely) 3. Tóth (DVSC) 3. Kitűntek a játékban. Kispálya, női, I kapus: Gardó (Goldberger), mezőnyjáté­kosok: Fazekas, Furman­né (MVSC), Be­­regszásziné (Goldberger), Szabó, Kovács (Győri ETO), Tóthné (Szombathely), Csicsmányiné (Pamuttextil), Tóth (DVSC). Férfi. Kapusok: Kovács (Csepel) Tekauer (BEAC), mezőnyjátékosok: Szi­lágyi (Bp. Kábel), Szitás (Csepel), Len­gyel (Bp. V. Meteor), Lajkó (DVTK), Zsíros (MVSC), Vad, Győri (II. Dózsa), Bencss­k, Reiber (Bp. Építők), Papp (Komló), Letek (TF), Gulyán, Pais (BEAC). Nagypálya, férfi. Kapusok: Horváth (Vasas), Seeler (Tatabánya), Sárdi (Bp. Traktor), mezőnyjátékosok: Talpos, So­modi, Tamásdi (Vasa©), Képes, Csordás (II. Dózsa), Pásztor, Kecjár (Martfű), Faragó, Lantos (Tatabánya), Radó, Ko­vács (Ganzvagon), Sztatikai, Magyari (Bp. Traktor), G. Nagy, Katkó (Debr. Dózsa), Buka (Bcsabai MÁV). N­anonálva. Férfi Kispálya. Férfi 1. L 2. V 3. C 4. IV .~1. J viet* 6. 7. 8. Tatabánya 9. 1 1 2 143.128 23 16 14 10 9 10. r,p. 11 d­,le i 11. Debr. Spart. 113 1 7 95:1347 12. Ganzvagon 116 — 9 95:1564 13. Bea. Érátok 111 1 9 94:1493 Kispálya. Női­­ TF 129 ___ 3 .67:41 13 2. MVSC 129 — 158:37 18 3. Goldberger 128 — 455:35 16 4. K. Lombik 137 2 455:42 16 5. Bp. V. Meteor 128 — 445:41 16 6. Csepel 126 1 546:37 13 7. DVSC 126 1 555:57 13 8. Bp. Spartacus 115 3 350:52 13 9. Pamuttextil 134 4 543:43 12 10. U. Gyapjú 13­5­ 2 663:85 12 11. Győri ETO 125 — 753:51 10 12. Zuglói HSC 114 1 657:589 13. ELZETT 111 — 1029:672 14. Szombathely 12——1247:77— 1. U. Dózsa 12 111 ___ 165:104 23 2. FTC 111 1 2134: 91 17 3. Bp. V. Met. 127 2 3150:117 16 4. Bp. Sport. 110 2 3 139:120 14 5. Bp. Építők 126 2 4 118:114 14 6. Bp. Kábel 115 3 3145:119 13 7. Csepel 115 2 4 98:102 12 8. Elektromos 126 2 6 124:132 12 9. Diósgyőr 1125 1 6152:152 11 10. MVSC 123 2 7 86:1138 11. DVSC 122 2 8 120:1406 12. BEAC 121 4 7 91:1246 13. Komló 123 — 9 132:1796 14. TF 123 — 9 118:1656 3 forint 30 fillérért nagy összeget nyerhet! Totózzon! T­ G Öröm az élet ilyen labdarúgók között OOOL! Bravó Robi, ezt jól csináltad! — kiáltották többen is a szépszámú nézőseregből, amikor a fehér-pir­osmezes csapat apró termetű, fiatal jobbcsszekötője már­ az első percben húszmé­teres bom­bagóllal zörgette meg az el­lenfél hálóját. De vajon hol vagyunk? Csak nem NB 1-es vagy NB II-e mérkőzésen? A kíváncsiaknak már jóelőre eláruljuk, hogy nem. Kopa­szodó „meglett" férfiak és pelyhes sza­kállú fiatal fiúk rúgják a „világot jelentő” kerek bőrlabdát a 3 sz. Autóközlekedési Vállalat — Autóalkatrészgyár mérkőzé­sen, a közlekedési szakszer­vezet által kiírt bajnokság keretében. Valójában nem kis dolog egy ilyen labdarúgó-bajnok­ság, hiszen az üzemi dolgo­zók ezrei élvezik a sporto­lás örömeit. A szakszerve­zet irányításával — a vidé­kieket is beleszámítva — mintegy tizenötezren veszt­nek benne részt. S ha tud­juk azt, hogy 1956-ban en­nek a létszámnak mindösz­­sze fele indult el, akkor ér­tékelhetjük igazán a tizen­ötezer spor­tolót. KÖZLEKEDÉSIEK BAJ­NOKSÁGA hagyomá­nyokra tekint vissza, hiszen évről évre kiírják­­ azt. De mennyire másként fest most a helyzet, mint 1954-ben és az azt megelő­ző időkben. Addig i© meg­rendezték minden évben a bajnokságot, de amikor csu­pán a B­S­Z­K RT-dolgozókra korlátozódott, ma pedig már magába foglalja a közleke­dés valamennyi ágát. De figyeljük a mérkőzést. Gyors támadás fut végig a pályán. Az autóközlekedé­siek neg­yven év körüli, de örökifjú jobbszélsője éppen egy nagyszerű labdával „száguldana" el, amikor megszólal a játékvezető síp­ja: lesállás.­­— Ejnye, nem is volt les, hiszen a középhátvéd bent volt — kiáltja a csatár. — A pályán nincs beszéd, csak játék — szól be az edző, amit a játékos tudomásul is vesz Bizony, nem lehet csak úgy fegyelme­zetlenkedn­i, még ak­kor sem, ha üzemi bajnokságról van szó. Saját fegyelmi bizottságuk van, s mint mondják, nagyon szigorú. Előfordult már az is, hogy a „bűnösöket” több hétre is eltanácsolták a já­téktól. ÉGE AZ ELSŐ FÉLIDŐ­NEK és „Robléik” már 4:0-ra vezetnek. El­lenfeleik szomorúan vonul­nak öltözőjükbe, mert ér­zik, hogy a vereség szinte elkerülhetetlen. — A játékosokat nem töri ez le — mondja Kalmár Ist­ván, a közlekedési szakszer­vezet sportosztályának­ veze­tője —, sőt, megfogadják, hogy majd ,,bosszút" állnak a következő heti ellenfélen, öröm ilyen játékosok között dolgozni. Tagdíjfizetésben el­maradás nincs, s ennek ko­moly jelentősége van, mert néhányszor már előfordult, hogy a központi költség nem volt elegendő a játékvezetői vagy a pályadíjra. Fennaka­dás mégsem történt, mert já­tékosaink jóvoltából mindig tudtuk a hiányokat pótolni. Egy-egy csapatban általá­ban 26— 30 játékos szere­pel, így elérik, hogy mind­azokat, akik szívesen ját­szanak , f­og­l­a­­­koz­ta­tani tu­d­­ják. Ezenkívül a dolgozók váltott műszakokban van­nak munkában, s így nem okoz a csapatnak kiesést, ha mondjuk, egy részük délután dolgozik. A közlekedésiek annyira szeretik a focit, hogy még télen nem hagyják abba, hanem tornatermi bajnok­ságon vesznek részt. Érthe­tő, ho­gy sok pártoló néző­jük akad és nem is egyszer előfordult, hogy némely mérkőzésen kétezer néző is megjelent . Sok izgalmas mérkőzés látható itt — mondja Kalmár István — és néhány csapat játéka kinő ebből a színvo­nalból, ezek aztán „felsőbb osztályba" lépnek. Példának megemlítem a Fővárosi Te­­herfuvart, amely jelenleg a BLASZ I. osztályban ját­szik, s ott is nagyszerűen megállja a helyét: a táblázat előkelő második helyét fog­lalja el! A SZAKSZERVEZET KÖZ­PONTJA jelentős tá­mogatásban részesíti a tömegsport minden ágát, hiszen a sportköltségvetés­nek az ötven százalékát er­re a célra fordítja. Ilyen kö­rülmények között nem cso­dálkozhatunk azon, hogy hétről hétre több ezer dol­gozó a munka után a leg­nagyobb lelkesedéssel küzd a bajnoki pontokért, de az sem lephet meg bennünket, hogy napról napra mind többen kapcsolódnak be az üzemi sportéletbe.tollal) A V ­ BOLDOG BRAZILOK, ELÉGEDETT SVÉDEK... Vélemények a VB-döntőről Tudósítónk távbeszélő-jelentése. (Stockholm, Június 30 ) A mérkőzés után hivata­los sajtókonferenciát hir­dettek a brazil és a svéd csapat vezetőinek és já­tékosainak részvételével. Ez a hivatalos konferen­cia azonban kútbaesett. Olyan határtalan öröm, olyan lelkesedés vett erőt mindenkin, hogy szervezés ide szervezés oda, nem sikerült a saj­tókonferenciát össze­hozni. Csak nagy nehéz­ségek árán tudtam a két csapat néhány vezetőjé­vel találkozni. Még mint érdekességet emeltem meg, hogy amikor a bra­zil csapat autóbuszánál álltam, erős robbanások zaja ütötte meg fülemet. Az első pillanatban per­sze megijedtem, de mi­kor láttam az örvendező, ujjongó brazil tekintete­ket és a brazil szurkoló­kat, eszembe jutottak az 1947-es mexikói emlé­keim és­­ megnyugod­tam. Nem történt más, mint hogy a brazil szur­kolók petárdákat rob­bantottak a nyílt utcán a hatalmas tömeg kö­zött, ezzel is kifejezést adva határtalan örö­müknek. Íme néhány sebtiben elkapott vélemény a nagy mérkőzésről. V. Feola, a brazil csapat edzője: So­kan számítottak arra, hogy ha az első gólt a svéd csapat lövi, megzavarodik majd csapatunk, őszintén meg kell mondanom, hogy nem estünk kétségbe a svéd vezetésnél. Ismertük képessé­geiket, s ezért nyugodtak voltunk. Fel­készültünk arra az esetre is, hogy eset­leg a svédek rúgják majd az első gólt. Talán mondanom sem kell, végtelenül boldogok vagyunk. P. Amarao, másodedző: a sok mun­kának megérett a gyümölcse, ez a já­ték nem véletlen eredménye. Milton Santos: Az I. félidőben igen nehéz volt a mérkőzés. 3:1 után azon­ban úgy láttam, úgy éreztem a pályán belül, hogy megtört a svédek ellen­­álésa és akkor már könnyebben, nyu­­godtabban játszhattunk. Sajnáljuk, hogy a magyar futball" visszaesett, most bi­zonyára szebb mérkőzést játszottunk volna, mint 1954-ben. Vava: Nem voltam teljesen rendben. Úgy éreztem, ha egészséges vagyok, jobb játékra lettem volna képes. (Vava először a szovjet, majd később a fran­cia csapat elleni mérkőzésen is meg­sérült, illetve sérülése kiújult.) Bellini: Amíg a svédek erővel bírták, ellensúlyozták technikai fölényünket. Később már nemcsak technikánkkal, hanem jobb erőnlétünkkel is felülkere­kedtünk és akkor már könnyű volt a mérkőzés. Prof. Carvalhaes: Nem tudok szólni az örömtől... Raynor, a svédek edzője: 1950-ben a brazilok 7:1-re vertek bennünket. En­nek ellenére azt kell mondanom, hogy a mai brazil csapat sokkal jobb az 1950. évinél. " Ragyogóan játszottak és teljesen megérdemelten lettek világbaj­nokok. Mi az eredménnyel nagyon, nagyon elégedettek vagyunk. Meg kell állapítanom, hogy a brazil győzelmet nagyon elősegítette, hogy a mi balol­dali védelmünk ezen a találkozón gyen­gébben játszott és lassú is volt. Arra a kérdésre, hogy miért nem cserélték fel a két hátvédet, Rayner csak váll­­vonogatással válaszolt. K Svensson, a svéd válogatott kapusa: Egy pillanatig sem volt kétséges a brazilok győzelme. 100 százalékig meg­érdemelték a brazil fiúk. Kár, hogy messziről kevesebbet lőttek ezen a mér­kőzésen és így ritkán nyílt alkalmam nagy védésre. A gólokat közelről rúg­ták a brazilok, úgy érzem, nem véd­hettem egyiket sem. Axbom, a svédek balhátvédje, Garin­­cha lefogása nem sikerült. Képtelen voltam tartani a kiváló brazil jobb­szélsőt, bár nem panaszképpen, de meg kell mondanom, hogy ez nemcsak az én hibám. Pak­ing: az előttem játszó fede­zet gyakran későn ért vissza és én egymagam Garrnchával szemben nem sokra mentem Arra a kérdésemre, hogy szerinte ki a legjobb jobbszélső ma a világon, nagyon diplomatikusan válaszolt. Azt mondta, hogy szerinte eddig a legjobb jobbszél­ső Julinho, Gerincan és Ham­­rin. Vanyat, a moszkai Trud szerkesztője: Ragyogó mérkőzés volt. Véleményem szerint Pelé volt a mezőny legjobb csatára és így­ megérdemelten kapta ajándékul a Trud által felajánlott serle­get. I. Scherbauer, a Der Fussball Trainer szerkesztője: Nem volt vitás a világ­bajnokság kérdése. A brazil csapat játéka csodálatos volt. Csanádi Árpád Búcsú a világbajnokságtól — Kiküldött tudósítónk távbeszélő­­jelentése. » (Stockholm, június 30.) Befejeződött az 1958. évi labdarúgó .. . Különben hagyjuk a sablonos mondatokat. Nem illik ehhez a különlegesen érdekes vi­lágbajnoksághoz, ami minden volt, csak nem sablonos. Ennek a nagy tor­nának annyi új eleme, fontos tanul­sága volt, hogy aki nyitott szemmel, előítélet és elfogultság, önzés vagy vaskalaposság nélkül nézte végig, az meglátta, hogy merre vezet ennek az igen népszerű játéksportnak az útja. Ez a világbajnokság nem ,,megmond­tam!" világbajnokság volt. Mindjárt az elején fejezzük ki örömünket afelett, hogy nem volt igazuk azoknak, akik a labdarúgás hanyatlásáról, visszafej­lődéséről beszéltek. Nem minden érde­kesség nélkül való, hogy éppen azok­ban az országokban beszéltek a lab­­darúgás általános visszafejlődéséről ahol valóban hanyatlott a játék szín­vonala. Ez a bíráló megjegyzés tehát valójában inkább önbírálat volt. De ez a világbajnokság nemcsak hogy nem mutat visszafejlődést 1954 óta, hanem nagyon komoly lépést jelent előre. Nem­csak a felejthetetlen döntő bizonyítja ezt, nemcsak a brazilok élményt jelentő játéka, hanem például a 3. helyért ját­szott mérkőzés is. A franciák és a né­metek is számottevő fejlődést mutat­tak. Elsősorban persze a franciák, akik úgy látszik végre megtalálták a nekik legjobban megfelelő játékmodort. A jelenlegi francia stílus nem az angol labdarúgás szolgai másolata, hanem van benne francia jelleg („esprit"), szellemesség, ötletesség. És az ítélőké­pesség teljes hiánya kell ahhoz, hogy valaki a németek labdarúgását „erő­­futball”-nak nevezze, s ne vegye észre azokat a szellemes húzásokat,” ötletes megoldásokat, s a kitűnő labdakeze­lést, amely a nyugatnémeteket is jel­lemzi. De kitűnően fejlődő csapatokat láttunk azok között is, amelyek kies­tek, többek között például a mérkő­zések torlódása miatt. A legtanulságosabb, a legnagyobb élményt jelentő esemény ezen a világbajnokságon természetesen a brazilok játéka volt. Ez aztán labda­rúgás! Ezek aztán játékosok! Ez aztán csapat! Aki látta a döntőn a brazilok elképesztő labdakezelését, gólhelyzet­kidolgozását, játszadozásnak látszó emelgetéseiket, akik látták a labda fölényes megszelidítését, a villám­­átadásokat vagy például a fergeteges Garrnchát, akinek a következő moz­dulatát pontosan tudta a hátvéd, s mégis tehetetlen volt ellene — akik csak ezt látták, vagyis az „előadást”, azok könnyen csodalényeknek tekint­hetnék a brazil labdarúgókat. De aki elolvasta beszámolóinkat a brazilok edzéséről, az visszaemlékezhet arra, hogy milyen nehéz, izzad­ságos munka van a nagyszerű élőadás mögött. Annyi, mint a hegedűművész, a zon­goraművész lenyűgöző játéka mögött. Vagy hogy egy kollektívebb hasonlat­tal éljünk, mint egy nagyszerű szín­­társulat mögött, amely rengeteg pró­bával, a részletek legapróbb kidolgo­zásával csiszolódik össze egy-egy szín­darab művészi tolmácsolása érdeké­ben. És minél több a próba, minél több munka fekszik az előadásban, annál természetesebbnek, magától­­értetődőbbnek, művészibbnek hat. Éppen ez a különbség az igazi mű­vészek és a műkedvelők között. Azt a következtetést levonni például az idei világbajnokságból, hogy meg­bukott az edzőtábor , fantasztiku­­sabb, mint Garincha csele. Az edző­tábor éppen azt célozza, hogy egy együttes egy célra készüljön fel, egy feladat megoldásának testi, lelki, szellemi előfeltételeit teremtse meg. Az edzőtábor a sportban ugyanaz, mint a művészek számára a művész­telep vagy az írók számára az alkotó­ház. Ha rossz képeket fest a művész, m­ilyet a művésztelepen is lehet, rossz regényeket írni az alkotóházban is le­het, de ennek nem a művésztelep vagy az alkotóház az oka, s helytelen úton jár az a művész, aki mérgében belerúg az alkotóház falába. A lehetőség még nem eredmény, s ha valaki rosszul használja ki, az magára vessen, s ne azokra a lehetőségekre, amelyek éppen azt célozták, hogy nyugodtan össz­pontosíthasson. Most már bizonyos, amire a torna lefolyása alatt többször céloztunk: a brazilok szakítottak nemcsak a játéku­kat négy évvel ezelőtt még jellemző egyénieskedéssel, hanem szakítottak azzal a felfogással is, hogy a labda­rúgásnak nincs tanulnivalója más sportágaktól. A brazilok erőnléte talán még technikájuknál is káprázatosabb volt. Helyesebben: ezt a két fogalmat nem is lehet elválasztani. Mert hogy a brazilok még a döntő végén is csil­logtatni tudták ragyogó (szándékosan nem használom az utolérhetetlen szó*) technikájukat, azt legfőképpen annak köszönhették, hogy ők* álltak a lábu­kon a legjobban valamennyi csapat között. Elgondolkoztatásra alkalmas az a tény, hogy a legnagyobb tudású csapat edzett a legtöbbet a résztvevők között. S hogy mennyi céltudatosság van a játékukban, azt legjobban nagy­szerű taktikai fogásuk mutatja, aho­gyan megbénították a svédek két ve­szélyes szélsőjét. Nem pillanatnyi ih­let nyilatkozott itt meg, hanem az ala­pos megfontolás és vezetés. Nyomatékosan kell rámutatni arra is, hogy ez a döntő, ez a megkapó sportünnep sportszerűségből is bemu­tatót jelentett. Ez a mérkőzés valóban a népek barátságát erősítette a játék sportszerű lefolyásával és a mérkőzés utáni megható jelenetekkel egyaránt. Pedig mindkét csapat nagyon akart győzni, az otthon saját közönsége előtt játszó Svédország éppen úgy, mint a nagy esélyes Brazília. De mindkét csa­pat tiszta eszközökkel akart győzni, valóban tiszta sportot és nem a vak sovinizmust szolgálták. A svédek,­­ akik eddig nem szenvedtek vereséget most megmutatták, hogy tudnak szé­pen veszíteni is. Ez is olyan tanulság, amely nekünk, a mi fiainknak is szól. Mert mi szeretjük a magyar labdarú­gókat, jobban, mint bármelyik más ország játékosait, még ha azok ez idő szerint jobban futballoznak is. Éppen ezért­­kell kimondani az igazságot még akkor is, ha az nem hízelgő. Mert a magyar labdarúgásnak újra fel kell törnie az élre játéktudásban éppen úgy, mint magatartásban. A magyar labdarúgás, sajnos, úgy hagyta ott az idei világbajnokságot kiesése után, mint az elkényeztetett gyerek, akinek valami nem sikerült, s durcásan hátat fordít játékainak. Pedig arról a labda­rúgó-világbajnokságról volt szó, ame­lyen a múltban komoly szerepet ját­szottünk, s a jövőben újra komoly sze­repet akarunk játszani. Ez a magatar­tás enyhén szólva helytelen volt és ez is egyike azoknak a tanulságoknak, amelyeket le kell vonnunk a jövő ér­dekében — a többi tanulságokkal együtt. Feleki László Nem d formával van kiBotfánál... T­V.5" FORC3 4N HANGZIK merkér-s hogy miért\tm szertpájC*?Vita­­kozásr­ak megfelelően az Idén. Bodó Ár­pád esetében, azonban Indokolt a kér­verad­ár. vereségek érték/ nem ugrott 193-nél nagyobbat » utána is csak ép­­í»-i 190-et Miért i lyen hullámzó a for­mája? — Még egyszer sem végeztem a télen olyan erős edzéseket, mint az idén — válaszol Bodó. — Ez természetes, hiszen nemcsak ki akarok jutni Stockholmba, de szeretnék jól is szerepelni. Február­ban 4—5 lépésről könnyen ugrottam már a tornateremben 195-öt, azután a torna­­csarnokban is, pedig a válogatott keret ottani közös edzésein hivatali elfoglalt­ságom miatt nem tudtam részt venni. Ta­valy a formám nem volt eléggé megala­pozott, ezért fordult többször elő, hogy két egymást követő versenyen már nem tudtam kiemelkedő eredményt elérni. Az idén megszereztem ezt az alapot s tisz­tában voltam vele, hogy az erős alapozás bizonyos mértékig hátráltatja majd a for­­mábajövést. De magam is tudom, hogy most már nemcsak hébe-hóba kellene nagyott ugranom. Pedig a felkészülés jó volt és nem a formámmal van a baj. B­ODÓ ÁRPÁD valóban nagyon szorgal­mas, sportszerűen él, sérülés sem zavarta. Hát akkor hol a baj? Be­széljünk erről is őszinté­n. Tavaly ta­vasszal szerezte meg gépészmérnöki oklevelét, nem sokkal később a Ganz Vagon- és Gépgyárba került. Azóta is ott dolgozik, szerkesztő. Munkájára nincs panasz, de a napi nyolcórás mun­kát a verseny sportol­ással nehezen tudja összeegyeztetni. Naponta reggel fél 6- kor kel, 6-kor indul el hazulról, hogy idejében a munkahelyén legyen. A gyár­ból mindjárt edzésre megy, 5, negyed 6 előtt nem ér ki a pályára. Minded ,­­ rt 1/ ' C:**’ ~ le­mondott ugróedzést) és’9 óránál koráb­an a nemiben kerül haza. Fél ni —0 óra túligényel s ha k­ora megy is el szín­házba vagy mozit néha szeretne így fejlődni, erre is időre van szükség —■ mondja. — Igyekszem a gyárban a mun­kámat jól elvégezni. Ilyen elfoglaltság és mindennapos edzés mellett a napi legfeljebb hét-hét és fél órai alvás nem elegendő. Rendszerint már fáradtan me­gyek edzésre, nem­ tudom magam rende­sen kipihenni és a fáradtság a hét vé­gére, a versenyek idejére még nagyobb lesz. A télen két hónapig kaptam munka­idő-kedvezményt, de az januárban meg­szűnt, s tudom, hogy hivatalos kikérésre sem szívesen engednek el a sport miatt a munkahelyemről. É­S A LEGUTÓBBI CSÚCS? — Bodó szerint ez csak alátámasztja az el­mondottakat. Előzménye: a ljublja­nai viadal alkalmával néhány napra kikapcsolódott, pihent. A hét közepén, éjszaka érkeztek haza, de másnap jól kialudta magát. Friss volt az edzése­ken, látszott rajta az „ugráséhség" és­­ a csapatbajnokságon gyenge pályán is elsőre megjavította a csúcsot. De a következő hét végére már ismét elfá­sult, a Vasas versenyén nagyon fáradt­nak érezte magát, nem ment neki leg­utóbb az MTK-versenyen sem és — megrendült az önbizalma is.­ire lenne szükség? — a vá­lasz világos és határozott: — Két óra munkaidőkedvezményre a versenyidény alatt. I­gy sem venném mindig igénybe, hiszen ha valami sür­­­­gős feladat volna, azt úgyis előbb el­­­­végezném. Így volt ez a télen is, amikor­­megkaptam ezt a kedvezményt. Persze fenélkül is tovább készülök az Európa-­­ bajnokságra. De a jelenlegi helyzetben ez inkább csak a körülmények szerencsés­­ alakulásától függ, hogy mikor érek el­­egyszer-egyszer egy nagyobb eredményt, s nem tudok az átlagformámon javítani és­­a legfontosabb versenyekre megfelelően ] felkészülni. * íme, a kérdés és a válasz. A többi * már az illetékeseken múlik. É M M Kedd, 1958. Július 1. < Stockholmba és Brüsszelbe utaznak! ) A Totó június havi rendkívüli nyere­­­ményeit vasárnap este sorsolták. Vala­­­mennyi nyeremény a 25. hét fogadói­a közül került ki. · Stockholmba, az atlétikai EB-re utazik ?a következő szelvények tulajdonosa: (U 779 990 Y 062 032 Y 094 503 AD­­ 718 041 ( Brüsszelbe a világkiállításra utazik a­­ következő szelvények tulajdonosa: U 1 416 236 Z 245 903 AD 406 097 ) A nyerteseknek július 2 és 10 között­­kell jelentkezniök. A 26. hét hivatalos eredménye. Beér­­tkezett 863 358 db. szelvény. Felosztásra­­ került 1 590 047 forint. 12 találatos szel­vény nem akadt. 11 találat (20 db) = 119 875 forint. 10 találat (318 db) = 1250­­ forint. 9 találat (2821 db) = 187 forint. 3-

Next