Népsport, 1958. július (14. évfolyam, 130-151. szám)
1958-07-01 / 130. szám
Antineuralgica helyett — jobb felkészülést... Megjegyzések a kézilabda-bajnoki fordulóról A tavaszi idény utolsóelőtti mérkőzését játszották a nagypályás férfi és a kispályás női, férfi kézilabda NB 1-ben (a női nagypályás bajnokság tavaszi fordulója már befejeződött), s mint mondani szokás, a legtöbb együttes igen „kiélezett" küzdelmet vívott egymással. Sajnos, a háborgó „bajnoki" indulatok a hátralevő néhány mérkőzést irreálissá teszik. V- '-'étben vagy az idegálla,in van-e a hiba? !vjik fel a kérdést nemcsak a tőfztenc és a játékosoknak, hanem ■i . ..vi löknek is. Úgy gondoljuk, a választ megadják azok, akiknek nem kell sem rossz erőnlétükre, stílve idegállapotukra hivatkozniok, mert megy nekik a játék. S eszükben sincs a mérkőzés közben a labda helyett az ellenfelet ütni, durván játszani vagy például megy nekik a játékvezetés — az összevissza fütyülés helyett. A rossz idegállapot nem ok, hanem okozat, s abból fakad, hogy nincsen megfelelő erőnlét. Minden bizonnyal ennek tudható be, hogy a Budapesti Építők—Miskolci VSC kispályás férfi találkozón Laurencz és Gazsó külön párviadalt folytatott egymással. Kézzel-lábbal vagy ha úgy tetszik, lábbal és kézzel. Ugyanezt tette nagypályán Kocsis az U. Dózsából, Huszka a Vasasból váltott ellen-felekkel. Az igaz, hogy a mérkőzések folyamán Plaveczky és Csapó, a két játékvezető esetenként észrevették ezeket és helyesen — büntették is, de a legtöbbször nem tűnt fel nekik a szabálytalanság. Mintha fáradtak lettek volna a bírók, nem tudták kellő-képpen követni a játékot — elsősorban pedig lélekben. Előfordult ez más mérkőzéseken is, mint például a BEAC —TF-en, Elektromos—DVSC-n stb.. . stb ... Úgy véljük, hogy e bajokra az orvosság csak az alaposabb hétközbeni felkészülés lehet. Módszeresebb edzést * javasolunk játékosoknak és játékos vezetőknek egyaránt. S ami talán a a legfontosabb: a mérkőzés előtt 48 óráyval már nem szabad a megszokott életmódból kizökkenni. Antineuralgica‡)› helyett talán a korai lefekvést — összegezve: lelkiismeretesebb, jobb), felkészülést kellene választani. A múlt héten a kispályás játékról szólva, úgy hisszük, helyesen hívtuk fel a figyelmet arra, hogy ›› a kézilabda nem azonos a kosár- /› labdával. ›› Bár mind a kettő kézzel űzött labda ›› játék, a győzelemhez más-más célt tellk elérni, s e célok elérésében nem/› ugyanazok a módszerek. Szóvá tettük ›› azt, hogy a kézilabdázók helytelenül utánozzák, a kosárlabdázókat. Most* némi kiegészítésképpen tegyük hozzá: ›› a bajt még tetézi, hogy igen sokan az évekkel ezelőtt játszott kosárlabda-› stílust próbálják meghonosítani, pedig› az a stílus a kosárlabda-játékot ’sy majdnem a kátyúba vitte. Ott is tét ¡, lenne, eseménytelenné vált a játék és›› éppen ezért hozták, vezették be az új szabályt, hogy 30 másodpercen belül X kosárra ♦teli törni, dobni. S ezt a szababályt a játékosok és játékvezetők be is tartják, illetve be is tartatják. X Úgy gondoljuk, hogy mivel egyik hétről a másikra a kézilabdában sincs javulás, a kézilabda-szövetség országos elnöksége, az edzők tanácsa és a Ji is foglalkozhatna ezzel a kérdéssel, a játék meggyorsításával. Végül is adjuk meg mindenkinek azt, ami járt Meg kell dicsérnünk a BEAC első győzelmet megszerző kispályás férfi együttesét, amely gyorsiramú játékban egységesebb csapatmunkával megérdemelten győzte le a Testnevelési Főiskolások csapatát. A küzdelem igen szoros volt, s végső fokon a nagyobb lelkesedés döntött. Mindannyian lelkesen „hajtottak” s nem lenne helyes, ha a játékosok közül külön is megdicsérnénk valakit. Többször bíráltuk a BEAC-csapatát „kollektíven", dicsérjük most őket éppen így — egységesen. Úgy véljük, hogy ha a nyári szünetet jól kihasználják, őszre a főiskolás csapat az élmezőnyben szerepelhet. A góllövésben élenjártak. Nagypálya. Férfi: Faragó (Tatabánya) 5, Homoki (Ócsabai MÁV) 5, G. Nagy (Dobr. Dózsa) 4, Kovács P. (Tatabánya) 4, Tamásdi (Vasas) 4, Csordás (U.Dózsa) 4, Kispálya. Férfi: Papp (Komló) 9, Kengyel (Bp. V. Meteor) 8, Vad (U. Dózsa) 7, Győri (U. Dózsa) 6, Letek (TF) 5, Gulyán (REAC) 4. Női: Kovács, Novák (Győri ETO) 3—3. Tóthné (Szombathely) 3. Tóth (DVSC) 3. Kitűntek a játékban. Kispálya, női, I kapus: Gardó (Goldberger), mezőnyjátékosok: Fazekas, Furmanné (MVSC), Beregszásziné (Goldberger), Szabó, Kovács (Győri ETO), Tóthné (Szombathely), Csicsmányiné (Pamuttextil), Tóth (DVSC). Férfi. Kapusok: Kovács (Csepel) Tekauer (BEAC), mezőnyjátékosok: Szilágyi (Bp. Kábel), Szitás (Csepel), Lengyel (Bp. V. Meteor), Lajkó (DVTK), Zsíros (MVSC), Vad, Győri (II. Dózsa), Bencssk, Reiber (Bp. Építők), Papp (Komló), Letek (TF), Gulyán, Pais (BEAC). Nagypálya, férfi. Kapusok: Horváth (Vasas), Seeler (Tatabánya), Sárdi (Bp. Traktor), mezőnyjátékosok: Talpos, Somodi, Tamásdi (Vasa©), Képes, Csordás (II. Dózsa), Pásztor, Kecjár (Martfű), Faragó, Lantos (Tatabánya), Radó, Kovács (Ganzvagon), Sztatikai, Magyari (Bp. Traktor), G. Nagy, Katkó (Debr. Dózsa), Buka (Bcsabai MÁV). Nanonálva. Férfi Kispálya. Férfi 1. L 2. V 3. C 4. IV .~1. J viet* 6. 7. 8. Tatabánya 9. 1 1 2 143.128 23 16 14 10 9 10. r,p. 11 d,le i 11. Debr. Spart. 113 1 7 95:1347 12. Ganzvagon 116 — 9 95:1564 13. Bea. Érátok 111 1 9 94:1493 Kispálya. Női TF 129 ___ 3 .67:41 13 2. MVSC 129 — 158:37 18 3. Goldberger 128 — 455:35 16 4. K. Lombik 137 2 455:42 16 5. Bp. V. Meteor 128 — 445:41 16 6. Csepel 126 1 546:37 13 7. DVSC 126 1 555:57 13 8. Bp. Spartacus 115 3 350:52 13 9. Pamuttextil 134 4 543:43 12 10. U. Gyapjú 135 2 663:85 12 11. Győri ETO 125 — 753:51 10 12. Zuglói HSC 114 1 657:589 13. ELZETT 111 — 1029:672 14. Szombathely 12——1247:77— 1. U. Dózsa 12 111 ___ 165:104 23 2. FTC 111 1 2134: 91 17 3. Bp. V. Met. 127 2 3150:117 16 4. Bp. Sport. 110 2 3 139:120 14 5. Bp. Építők 126 2 4 118:114 14 6. Bp. Kábel 115 3 3145:119 13 7. Csepel 115 2 4 98:102 12 8. Elektromos 126 2 6 124:132 12 9. Diósgyőr 1125 1 6152:152 11 10. MVSC 123 2 7 86:1138 11. DVSC 122 2 8 120:1406 12. BEAC 121 4 7 91:1246 13. Komló 123 — 9 132:1796 14. TF 123 — 9 118:1656 3 forint 30 fillérért nagy összeget nyerhet! Totózzon! T G Öröm az élet ilyen labdarúgók között OOOL! Bravó Robi, ezt jól csináltad! — kiáltották többen is a szépszámú nézőseregből, amikor a fehér-pirosmezes csapat apró termetű, fiatal jobbcsszekötője már az első percben húszméteres bombagóllal zörgette meg az ellenfél hálóját. De vajon hol vagyunk? Csak nem NB 1-es vagy NB II-e mérkőzésen? A kíváncsiaknak már jóelőre eláruljuk, hogy nem. Kopaszodó „meglett" férfiak és pelyhes szakállú fiatal fiúk rúgják a „világot jelentő” kerek bőrlabdát a 3 sz. Autóközlekedési Vállalat — Autóalkatrészgyár mérkőzésen, a közlekedési szakszervezet által kiírt bajnokság keretében. Valójában nem kis dolog egy ilyen labdarúgó-bajnokság, hiszen az üzemi dolgozók ezrei élvezik a sportolás örömeit. A szakszervezet irányításával — a vidékieket is beleszámítva — mintegy tizenötezren vesztnek benne részt. S ha tudjuk azt, hogy 1956-ban ennek a létszámnak mindöszsze fele indult el, akkor értékelhetjük igazán a tizenötezer sportolót. KÖZLEKEDÉSIEK BAJNOKSÁGA hagyományokra tekint vissza, hiszen évről évre kiírják azt. De mennyire másként fest most a helyzet, mint 1954-ben és az azt megelőző időkben. Addig i© megrendezték minden évben a bajnokságot, de amikor csupán a BSZK RT-dolgozókra korlátozódott, ma pedig már magába foglalja a közlekedés valamennyi ágát. De figyeljük a mérkőzést. Gyors támadás fut végig a pályán. Az autóközlekedésiek negyven év körüli, de örökifjú jobbszélsője éppen egy nagyszerű labdával „száguldana" el, amikor megszólal a játékvezető sípja: lesállás.— Ejnye, nem is volt les, hiszen a középhátvéd bent volt — kiáltja a csatár. — A pályán nincs beszéd, csak játék — szól be az edző, amit a játékos tudomásul is vesz Bizony, nem lehet csak úgy fegyelmezetlenkedni, még akkor sem, ha üzemi bajnokságról van szó. Saját fegyelmi bizottságuk van, s mint mondják, nagyon szigorú. Előfordult már az is, hogy a „bűnösöket” több hétre is eltanácsolták a játéktól. ÉGE AZ ELSŐ FÉLIDŐNEK és „Robléik” már 4:0-ra vezetnek. Ellenfeleik szomorúan vonulnak öltözőjükbe, mert érzik, hogy a vereség szinte elkerülhetetlen. — A játékosokat nem töri ez le — mondja Kalmár István, a közlekedési szakszervezet sportosztályának vezetője —, sőt, megfogadják, hogy majd ,,bosszút" állnak a következő heti ellenfélen, öröm ilyen játékosok között dolgozni. Tagdíjfizetésben elmaradás nincs, s ennek komoly jelentősége van, mert néhányszor már előfordult, hogy a központi költség nem volt elegendő a játékvezetői vagy a pályadíjra. Fennakadás mégsem történt, mert játékosaink jóvoltából mindig tudtuk a hiányokat pótolni. Egy-egy csapatban általában 26— 30 játékos szerepel, így elérik, hogy mindazokat, akik szívesen játszanak , foglakoztatani tudják. Ezenkívül a dolgozók váltott műszakokban vannak munkában, s így nem okoz a csapatnak kiesést, ha mondjuk, egy részük délután dolgozik. A közlekedésiek annyira szeretik a focit, hogy még télen nem hagyják abba, hanem tornatermi bajnokságon vesznek részt. Érthető, hogy sok pártoló nézőjük akad és nem is egyszer előfordult, hogy némely mérkőzésen kétezer néző is megjelent . Sok izgalmas mérkőzés látható itt — mondja Kalmár István — és néhány csapat játéka kinő ebből a színvonalból, ezek aztán „felsőbb osztályba" lépnek. Példának megemlítem a Fővárosi Teherfuvart, amely jelenleg a BLASZ I. osztályban játszik, s ott is nagyszerűen megállja a helyét: a táblázat előkelő második helyét foglalja el! A SZAKSZERVEZET KÖZPONTJA jelentős támogatásban részesíti a tömegsport minden ágát, hiszen a sportköltségvetésnek az ötven százalékát erre a célra fordítja. Ilyen körülmények között nem csodálkozhatunk azon, hogy hétről hétre több ezer dolgozó a munka után a legnagyobb lelkesedéssel küzd a bajnoki pontokért, de az sem lephet meg bennünket, hogy napról napra mind többen kapcsolódnak be az üzemi sportéletbe.tollal) A V BOLDOG BRAZILOK, ELÉGEDETT SVÉDEK... Vélemények a VB-döntőről Tudósítónk távbeszélő-jelentése. (Stockholm, Június 30 ) A mérkőzés után hivatalos sajtókonferenciát hirdettek a brazil és a svéd csapat vezetőinek és játékosainak részvételével. Ez a hivatalos konferencia azonban kútbaesett. Olyan határtalan öröm, olyan lelkesedés vett erőt mindenkin, hogy szervezés ide szervezés oda, nem sikerült a sajtókonferenciát összehozni. Csak nagy nehézségek árán tudtam a két csapat néhány vezetőjével találkozni. Még mint érdekességet emeltem meg, hogy amikor a brazil csapat autóbuszánál álltam, erős robbanások zaja ütötte meg fülemet. Az első pillanatban persze megijedtem, de mikor láttam az örvendező, ujjongó brazil tekinteteket és a brazil szurkolókat, eszembe jutottak az 1947-es mexikói emlékeim és megnyugodtam. Nem történt más, mint hogy a brazil szurkolók petárdákat robbantottak a nyílt utcán a hatalmas tömeg között, ezzel is kifejezést adva határtalan örömüknek. Íme néhány sebtiben elkapott vélemény a nagy mérkőzésről. V. Feola, a brazil csapat edzője: Sokan számítottak arra, hogy ha az első gólt a svéd csapat lövi, megzavarodik majd csapatunk, őszintén meg kell mondanom, hogy nem estünk kétségbe a svéd vezetésnél. Ismertük képességeiket, s ezért nyugodtak voltunk. Felkészültünk arra az esetre is, hogy esetleg a svédek rúgják majd az első gólt. Talán mondanom sem kell, végtelenül boldogok vagyunk. P. Amarao, másodedző: a sok munkának megérett a gyümölcse, ez a játék nem véletlen eredménye. Milton Santos: Az I. félidőben igen nehéz volt a mérkőzés. 3:1 után azonban úgy láttam, úgy éreztem a pályán belül, hogy megtört a svédek ellenálésa és akkor már könnyebben, nyugodtabban játszhattunk. Sajnáljuk, hogy a magyar futball" visszaesett, most bizonyára szebb mérkőzést játszottunk volna, mint 1954-ben. Vava: Nem voltam teljesen rendben. Úgy éreztem, ha egészséges vagyok, jobb játékra lettem volna képes. (Vava először a szovjet, majd később a francia csapat elleni mérkőzésen is megsérült, illetve sérülése kiújult.) Bellini: Amíg a svédek erővel bírták, ellensúlyozták technikai fölényünket. Később már nemcsak technikánkkal, hanem jobb erőnlétünkkel is felülkerekedtünk és akkor már könnyű volt a mérkőzés. Prof. Carvalhaes: Nem tudok szólni az örömtől... Raynor, a svédek edzője: 1950-ben a brazilok 7:1-re vertek bennünket. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy a mai brazil csapat sokkal jobb az 1950. évinél. " Ragyogóan játszottak és teljesen megérdemelten lettek világbajnokok. Mi az eredménnyel nagyon, nagyon elégedettek vagyunk. Meg kell állapítanom, hogy a brazil győzelmet nagyon elősegítette, hogy a mi baloldali védelmünk ezen a találkozón gyengébben játszott és lassú is volt. Arra a kérdésre, hogy miért nem cserélték fel a két hátvédet, Rayner csak vállvonogatással válaszolt. K Svensson, a svéd válogatott kapusa: Egy pillanatig sem volt kétséges a brazilok győzelme. 100 százalékig megérdemelték a brazil fiúk. Kár, hogy messziről kevesebbet lőttek ezen a mérkőzésen és így ritkán nyílt alkalmam nagy védésre. A gólokat közelről rúgták a brazilok, úgy érzem, nem védhettem egyiket sem. Axbom, a svédek balhátvédje, Garincha lefogása nem sikerült. Képtelen voltam tartani a kiváló brazil jobbszélsőt, bár nem panaszképpen, de meg kell mondanom, hogy ez nemcsak az én hibám. Paking: az előttem játszó fedezet gyakran későn ért vissza és én egymagam Garrnchával szemben nem sokra mentem Arra a kérdésemre, hogy szerinte ki a legjobb jobbszélső ma a világon, nagyon diplomatikusan válaszolt. Azt mondta, hogy szerinte eddig a legjobb jobbszélső Julinho, Gerincan és Hamrin. Vanyat, a moszkai Trud szerkesztője: Ragyogó mérkőzés volt. Véleményem szerint Pelé volt a mezőny legjobb csatára és így megérdemelten kapta ajándékul a Trud által felajánlott serleget. I. Scherbauer, a Der Fussball Trainer szerkesztője: Nem volt vitás a világbajnokság kérdése. A brazil csapat játéka csodálatos volt. Csanádi Árpád Búcsú a világbajnokságtól — Kiküldött tudósítónk távbeszélőjelentése. » (Stockholm, június 30.) Befejeződött az 1958. évi labdarúgó .. . Különben hagyjuk a sablonos mondatokat. Nem illik ehhez a különlegesen érdekes világbajnoksághoz, ami minden volt, csak nem sablonos. Ennek a nagy tornának annyi új eleme, fontos tanulsága volt, hogy aki nyitott szemmel, előítélet és elfogultság, önzés vagy vaskalaposság nélkül nézte végig, az meglátta, hogy merre vezet ennek az igen népszerű játéksportnak az útja. Ez a világbajnokság nem ,,megmondtam!" világbajnokság volt. Mindjárt az elején fejezzük ki örömünket afelett, hogy nem volt igazuk azoknak, akik a labdarúgás hanyatlásáról, visszafejlődéséről beszéltek. Nem minden érdekesség nélkül való, hogy éppen azokban az országokban beszéltek a labdarúgás általános visszafejlődéséről ahol valóban hanyatlott a játék színvonala. Ez a bíráló megjegyzés tehát valójában inkább önbírálat volt. De ez a világbajnokság nemcsak hogy nem mutat visszafejlődést 1954 óta, hanem nagyon komoly lépést jelent előre. Nemcsak a felejthetetlen döntő bizonyítja ezt, nemcsak a brazilok élményt jelentő játéka, hanem például a 3. helyért játszott mérkőzés is. A franciák és a németek is számottevő fejlődést mutattak. Elsősorban persze a franciák, akik úgy látszik végre megtalálták a nekik legjobban megfelelő játékmodort. A jelenlegi francia stílus nem az angol labdarúgás szolgai másolata, hanem van benne francia jelleg („esprit"), szellemesség, ötletesség. És az ítélőképesség teljes hiánya kell ahhoz, hogy valaki a németek labdarúgását „erőfutball”-nak nevezze, s ne vegye észre azokat a szellemes húzásokat,” ötletes megoldásokat, s a kitűnő labdakezelést, amely a nyugatnémeteket is jellemzi. De kitűnően fejlődő csapatokat láttunk azok között is, amelyek kiestek, többek között például a mérkőzések torlódása miatt. A legtanulságosabb, a legnagyobb élményt jelentő esemény ezen a világbajnokságon természetesen a brazilok játéka volt. Ez aztán labdarúgás! Ezek aztán játékosok! Ez aztán csapat! Aki látta a döntőn a brazilok elképesztő labdakezelését, gólhelyzetkidolgozását, játszadozásnak látszó emelgetéseiket, akik látták a labda fölényes megszelidítését, a villámátadásokat vagy például a fergeteges Garrnchát, akinek a következő mozdulatát pontosan tudta a hátvéd, s mégis tehetetlen volt ellene — akik csak ezt látták, vagyis az „előadást”, azok könnyen csodalényeknek tekinthetnék a brazil labdarúgókat. De aki elolvasta beszámolóinkat a brazilok edzéséről, az visszaemlékezhet arra, hogy milyen nehéz, izzadságos munka van a nagyszerű élőadás mögött. Annyi, mint a hegedűművész, a zongoraművész lenyűgöző játéka mögött. Vagy hogy egy kollektívebb hasonlattal éljünk, mint egy nagyszerű színtársulat mögött, amely rengeteg próbával, a részletek legapróbb kidolgozásával csiszolódik össze egy-egy színdarab művészi tolmácsolása érdekében. És minél több a próba, minél több munka fekszik az előadásban, annál természetesebbnek, magátólértetődőbbnek, művészibbnek hat. Éppen ez a különbség az igazi művészek és a műkedvelők között. Azt a következtetést levonni például az idei világbajnokságból, hogy megbukott az edzőtábor , fantasztikusabb, mint Garincha csele. Az edzőtábor éppen azt célozza, hogy egy együttes egy célra készüljön fel, egy feladat megoldásának testi, lelki, szellemi előfeltételeit teremtse meg. Az edzőtábor a sportban ugyanaz, mint a művészek számára a művésztelep vagy az írók számára az alkotóház. Ha rossz képeket fest a művész, milyet a művésztelepen is lehet, rossz regényeket írni az alkotóházban is lehet, de ennek nem a művésztelep vagy az alkotóház az oka, s helytelen úton jár az a művész, aki mérgében belerúg az alkotóház falába. A lehetőség még nem eredmény, s ha valaki rosszul használja ki, az magára vessen, s ne azokra a lehetőségekre, amelyek éppen azt célozták, hogy nyugodtan összpontosíthasson. Most már bizonyos, amire a torna lefolyása alatt többször céloztunk: a brazilok szakítottak nemcsak a játékukat négy évvel ezelőtt még jellemző egyénieskedéssel, hanem szakítottak azzal a felfogással is, hogy a labdarúgásnak nincs tanulnivalója más sportágaktól. A brazilok erőnléte talán még technikájuknál is káprázatosabb volt. Helyesebben: ezt a két fogalmat nem is lehet elválasztani. Mert hogy a brazilok még a döntő végén is csillogtatni tudták ragyogó (szándékosan nem használom az utolérhetetlen szó*) technikájukat, azt legfőképpen annak köszönhették, hogy ők* álltak a lábukon a legjobban valamennyi csapat között. Elgondolkoztatásra alkalmas az a tény, hogy a legnagyobb tudású csapat edzett a legtöbbet a résztvevők között. S hogy mennyi céltudatosság van a játékukban, azt legjobban nagyszerű taktikai fogásuk mutatja, ahogyan megbénították a svédek két veszélyes szélsőjét. Nem pillanatnyi ihlet nyilatkozott itt meg, hanem az alapos megfontolás és vezetés. Nyomatékosan kell rámutatni arra is, hogy ez a döntő, ez a megkapó sportünnep sportszerűségből is bemutatót jelentett. Ez a mérkőzés valóban a népek barátságát erősítette a játék sportszerű lefolyásával és a mérkőzés utáni megható jelenetekkel egyaránt. Pedig mindkét csapat nagyon akart győzni, az otthon saját közönsége előtt játszó Svédország éppen úgy, mint a nagy esélyes Brazília. De mindkét csapat tiszta eszközökkel akart győzni, valóban tiszta sportot és nem a vak sovinizmust szolgálták. A svédek, akik eddig nem szenvedtek vereséget most megmutatták, hogy tudnak szépen veszíteni is. Ez is olyan tanulság, amely nekünk, a mi fiainknak is szól. Mert mi szeretjük a magyar labdarúgókat, jobban, mint bármelyik más ország játékosait, még ha azok ez idő szerint jobban futballoznak is. Éppen ezértkell kimondani az igazságot még akkor is, ha az nem hízelgő. Mert a magyar labdarúgásnak újra fel kell törnie az élre játéktudásban éppen úgy, mint magatartásban. A magyar labdarúgás, sajnos, úgy hagyta ott az idei világbajnokságot kiesése után, mint az elkényeztetett gyerek, akinek valami nem sikerült, s durcásan hátat fordít játékainak. Pedig arról a labdarúgó-világbajnokságról volt szó, amelyen a múltban komoly szerepet játszottünk, s a jövőben újra komoly szerepet akarunk játszani. Ez a magatartás enyhén szólva helytelen volt és ez is egyike azoknak a tanulságoknak, amelyeket le kell vonnunk a jövő érdekében — a többi tanulságokkal együtt. Feleki László Nem d formával van kiBotfánál... TV.5" FORC3 4N HANGZIK merkér-s hogy miért\tm szertpájC*?Vitakozásrak megfelelően az Idén. Bodó Árpád esetében, azonban Indokolt a kérveradár. vereségek érték/ nem ugrott 193-nél nagyobbat » utána is csak épí»-i 190-et Miért i lyen hullámzó a formája? — Még egyszer sem végeztem a télen olyan erős edzéseket, mint az idén — válaszol Bodó. — Ez természetes, hiszen nemcsak ki akarok jutni Stockholmba, de szeretnék jól is szerepelni. Februárban 4—5 lépésről könnyen ugrottam már a tornateremben 195-öt, azután a tornacsarnokban is, pedig a válogatott keret ottani közös edzésein hivatali elfoglaltságom miatt nem tudtam részt venni. Tavaly a formám nem volt eléggé megalapozott, ezért fordult többször elő, hogy két egymást követő versenyen már nem tudtam kiemelkedő eredményt elérni. Az idén megszereztem ezt az alapot s tisztában voltam vele, hogy az erős alapozás bizonyos mértékig hátráltatja majd a formábajövést. De magam is tudom, hogy most már nemcsak hébe-hóba kellene nagyott ugranom. Pedig a felkészülés jó volt és nem a formámmal van a baj. BODÓ ÁRPÁD valóban nagyon szorgalmas, sportszerűen él, sérülés sem zavarta. Hát akkor hol a baj? Beszéljünk erről is őszintén. Tavaly tavasszal szerezte meg gépészmérnöki oklevelét, nem sokkal később a Ganz Vagon- és Gépgyárba került. Azóta is ott dolgozik, szerkesztő. Munkájára nincs panasz, de a napi nyolcórás munkát a verseny sportolással nehezen tudja összeegyeztetni. Naponta reggel fél 6- kor kel, 6-kor indul el hazulról, hogy idejében a munkahelyén legyen. A gyárból mindjárt edzésre megy, 5, negyed 6 előtt nem ér ki a pályára. Minded , rt 1/ ' C:**’ ~ lemondott ugróedzést) és’9 óránál korában a nemiben kerül haza. Fél ni —0 óra túligényel s ha kora megy is el színházba vagy mozit néha szeretne így fejlődni, erre is időre van szükség —■ mondja. — Igyekszem a gyárban a munkámat jól elvégezni. Ilyen elfoglaltság és mindennapos edzés mellett a napi legfeljebb hét-hét és fél órai alvás nem elegendő. Rendszerint már fáradtan megyek edzésre, nem tudom magam rendesen kipihenni és a fáradtság a hét végére, a versenyek idejére még nagyobb lesz. A télen két hónapig kaptam munkaidő-kedvezményt, de az januárban megszűnt, s tudom, hogy hivatalos kikérésre sem szívesen engednek el a sport miatt a munkahelyemről. ÉS A LEGUTÓBBI CSÚCS? — Bodó szerint ez csak alátámasztja az elmondottakat. Előzménye: a ljubljanai viadal alkalmával néhány napra kikapcsolódott, pihent. A hét közepén, éjszaka érkeztek haza, de másnap jól kialudta magát. Friss volt az edzéseken, látszott rajta az „ugráséhség" és a csapatbajnokságon gyenge pályán is elsőre megjavította a csúcsot. De a következő hét végére már ismét elfásult, a Vasas versenyén nagyon fáradtnak érezte magát, nem ment neki legutóbb az MTK-versenyen sem és — megrendült az önbizalma is.ire lenne szükség? — a válasz világos és határozott: — Két óra munkaidőkedvezményre a versenyidény alatt. Igy sem venném mindig igénybe, hiszen ha valami sürgős feladat volna, azt úgyis előbb elvégezném. Így volt ez a télen is, amikormegkaptam ezt a kedvezményt. Persze fenélkül is tovább készülök az Európa- bajnokságra. De a jelenlegi helyzetben ez inkább csak a körülmények szerencsés alakulásától függ, hogy mikor érek elegyszer-egyszer egy nagyobb eredményt, s nem tudok az átlagformámon javítani ésa legfontosabb versenyekre megfelelően ] felkészülni. * íme, a kérdés és a válasz. A többi * már az illetékeseken múlik. É M M Kedd, 1958. Július 1. < Stockholmba és Brüsszelbe utaznak! ) A Totó június havi rendkívüli nyereményeit vasárnap este sorsolták. Valamennyi nyeremény a 25. hét fogadóia közül került ki. · Stockholmba, az atlétikai EB-re utazik ?a következő szelvények tulajdonosa: (U 779 990 Y 062 032 Y 094 503 AD 718 041 ( Brüsszelbe a világkiállításra utazik a következő szelvények tulajdonosa: U 1 416 236 Z 245 903 AD 406 097 ) A nyerteseknek július 2 és 10 közöttkell jelentkezniök. A 26. hét hivatalos eredménye. Beértkezett 863 358 db. szelvény. Felosztásra került 1 590 047 forint. 12 találatos szelvény nem akadt. 11 találat (20 db) = 119 875 forint. 10 találat (318 db) = 1250 forint. 9 találat (2821 db) = 187 forint. 3-