Népsport, 1962. április (18. évfolyam, 63-84. szám)
1962-04-19 / 76. szám
Ízelítőt adtak a sportág szépségeiből A sportág vezetői, játékosai és szurkolói egyaránt nagyon sajnálták, hogy vasárnap a Sportcsarnok nem állhatott a kosárlabdázók rendelkezésére, mert a MAFC — Ganz-MÁVAG férfi mérkőzés olyan sportcsemegét hozott, amely megérdemelte volna a nagyobb nyilvánosságot. A két vetélytárs a régi hagyományos napokra emlékeztető küzdelmet vívott egymással, teljesen feledtetve azt a tényt, hogy a műegyetemisták a táblázat élén, a gépgyáriak pedig a közepén állnak. Különösen a Ganz-MÁVAG játszott a vártnál lényegesen jobban és nemcsak megszorította esélyes ellenfelét, hanem a találkozó nagyobb részében fölényben volt. A Ganz-MÁVAG erre az alkalomra védekezésben javult a legtöbbet. Fényesen bizonyítja ezt a kapott kosarak száma. A kisebb játékerőt képviselő OSG-től és BEAC-tól néhány héttel ezelőtt még csaknem ugyanannyi kosarat kaptak, mint most a válogatott közepekkel felálló műegyetemistáktól. Jó volt a gépgyáriak tábla alatti dobóteljesítménye is, hiszen Mártonffy és Prieszol majdnem ugyanannyit dobott, mit Gabányi és Tuboly. A MAFC fordulás után sokkal higgadtabban játszott, mint az I. félidőben. Helyzeteiket jobban előkészítették és ki is használták, mint a MÁVAG-kosarasok, akiknek egy-egy kosárért sokkal keményebben kellett megküzdeniök. A MAFC győzelmében jelentős szerepe volt Bohátynak is, aki még az első játékrészben összeszedte négy személyijét, ennek ellenére nagy fegyelemmel végigjátszotta a mérkőzést, sőt, a hajrában sokkal ponterősebbnek bizonyult, mint korábban. A mérkőzés végén a közönség lelkesen megtapsolta a levonuló csapatokat, s azok rá is szolgáltak a tapsra, mert valóban ízelítőt adtak a sportág szépségeiből.zetett. Jellemző a küzdelem hevességére, hogy 5 BEAC- és 2 BVSC-játékos került a kipontozás sorsára. A legtöbb kosarat Kacskovics (31) és Vörös (16), illetve Laborcz (23) és Horváth (17) dobta. Hárompontos női mérkőzések A rangadójellegű Bp. Petőfi — Diósgyőri VTK találkozón a diósgyőrieknek sikerült visszavágniuk hazai pályájukon elszenvedett őszi vereségükért. A hálónővérek már ismét teljes értékű játékosoknak bizonyultak, ugyanakkor a Bp. Petőfi nélkülözte legjobb védőjátékosát, Tóthnét. Ez az erőeltolódás már a rajtnál a diósgyőriek győzelmét sejtette, ami aztán be is következett. A DVTK bedobói — különösen Pusztay és Horváth — jó napot fogtak ki, távolról is rendre kosarat értek el, a Petőfi-kosarasok pedig a tiszta helyzetek egész sorát hagyták kihasználatlanul és a távoli dobásaik sem sikerültek. Ennek ellenére a Petőfi egyenlíthetett volna, de későn hajrázott. E győzelmével a DVTK továbbra is megőrizte helyét a közvetlen élvonalban. A bajnokjelölt MTK a kiesésre álló Duna Cipő ellen mindössze 3 pontos győzelmet aratott, ami meglepetésnek számított. A cipőgyáriak lelkesedéssel pótolták ellenfelük nagyobb tudását. A mérkőzés sorsát végül is a hajráiban Hegedűs eredményessége és Horváth két távoli kosara döntötte el. Az MTK-játékosok jelek szerint még nem heverték ki NDK-beli mérkőzéseiket, s érezték a TF elleni hétközi találkozó fáradalmait is. Kovács (BVSC), Simon (Bp. Honvéd), Fekete (Csepel) 20—20. Nők: Hegedűs (MTK) 28, Görög (Baja) 27, Korenné (Bp. V. Meteor), Rátvay (Baja) 24—24, Partiné (VTSK) 20, Németh (Győr) 19, Hoffmann (Bp. Petőfi), Keszeiné (MTK), Vargáné (Bp. Előre) 18—18. A FÉRFI NB ALLÁSA NB II Férfi mérkőzések: Kecskemét— Bp. Előre 68:58 (31:22). TFSE — VTSK 78:72 (44:38). Bp. HSC — Csepel Autó 69:59 (31:32) VTSK— Sopron 74:52 (27:24). BM Dózsa — MTK 71:56 (34:30) Pét —Közgazd. Egyetem 57:61 (31:27). Székesfehérvár—TFSE 86:102 (44-42). 1. TFSE 14 13 1 1120:954 27 2. BM Dózsa 14 10 4 1007:912 24 3. VTSK 14 9 5 956:908 23 Női mérkőzések: Szolnoki V. Meteor —BVSC 41:37 (15:20). Sopron—Bp. Kinizsi 47:60 (27:23). Szolnoki MÁV—Bp. HSC 65:54 (36:32), Székesfehérvár— Szekszárd 83:30 (37:7). Nagykőrös — Kecskemét 60:38 (31:15). Bp. FŰSZÉRT—Bp. Spartacus 48:42 (14:19). BVSC —Kecskemét 44:28 (22:9). 1. Szem. VM 14 13 1 908:654 27 2. BVSC 15 11 4 749:609 26 3. Bp. Kinizsi 14 11 3 815:680 25 NB tartalékbajnokság Férfi mérkőzések: MAFC — Ganz-MÁVAG 101:69. MTK —TF 73:60. Bp. Honvéd —TF 101:72. Csepel—MTK 61:49. OSC—Közgazd. Egyetem 57:52. BEAC—Bp. Előre 77:65. BM Dózsa — Csepel Autó 72:47. BVSC —Közgazd. Egyetem 87:72. Női mérkőzések: MTK — Duna Cipő 83:25. Komárom — Bp. Előre 52:45. Székesfehérvár—Csepel 70:32. MTK —TF 56:36. Bp. V. Meteor—TF 43:36. BVSC —Duna Cipő 42:40. 1. MAFC 18 18 — 1563:1107 36 2. Bp. Honvéd 18 17 1 1811: 983 35 3. Csepel 18 14 4 1402:1264 32 4. BEAC 19 11 8 1435:1439 30 5. OSC 19 11 8 1398:1488 31 6. Pécs 18 10 8 1388:1400 28 7. Szeged 18 9 9 1315:1486 27 8. G.MÁVAG 18 8 10 1611:1307 26 9. Baja 18 8 10 1396:1381 26 10. Sz.fehérvár Ifi 7 11 1273:1693 25 11. BVSC 19 5 14 1244:1473 24 12. Diósgyőr 16 4 14 1100:1247 22 19. VM KÖZÉRT 19 3 16 1226:1670 22 14. Szombathely 18 3 15 1071:1399 21 BVSC —BEAC 93:92 (39:30, 74:74, 82:82) Sportcsarnok. OSC — VM KÖZÉRT 78:71 (34:34). Sportcsarnok. Kétszeri hosszabbítás után a BVSC legyőzte a BEAC-ot Nemcsak a bajnoki címért folyik nagy küzdelem, hanem a kiesés elkerüléséért is. Elsősorban a Szombathelyi Haladás, a VM KÖZÉRT, a BVSC és a Diósgyőri VTK tartózkodik a veszélyes ,,zónában”. E csapatok közül eddig a vasutasok szerepeltek a legjobban. A BVSC ősszel mindössze kétszer nyert, most pedig már 5 győzelme van. A vetélytárs Szombathelyi Haladás és VM KÖZÉRT legyőzése után kedden az élcsoportba tartozó BEAC-ot fektették kétvállra a vasutasok, mégpedig nem is akármilyen mérkőzésen! A találkozó sorsa másfélórás igen heves küzdelem és kétszeri hosszabbítás (1) után dőlt el mindössze 1 pont különbséggel: 93,92! Az OSC Franciaországban szerepel a hét végén , néhány BEAC-játékossal megerősítve, ezért játszott a két érdekelt csapat bajnoki mérkőzést. A BVSC nagyon felkészült a találkozóra. Erre volt is ideje, mert vasárnap nem szerepelt, a BEAC pedig a DVTK-val vívott kemény küzdelmet. A vasutasok mindjárt a kezdés után magukhoz ragadták a kezdeményezést és hatalmas lelkesedéssel rákényszerítették harcmodorukat az egyetemistákra. Elsősorban területvédelmüket szervezték meg jól, de ezúttal a pontszerzésre is futotta az erejükből. A mérkőzés nagy részében vezettek 5 — 6 ponttal, de volt a BVSC-nek olyan időszaka is, amikor már 11 —12 pontos előnye volt. (39:27, 45:34). A REAC jó teljesítményt nyújtott és ezért a közönség nagyon jó sportot láthatott, de ezúttal a vasutasok főleg taktikailag felülmúlták ellenfelüket. A hosziszabbításokban a BVSC összetett védelmet alkalmazott: Kacskovics fogta Laborczot, a többiek zónáztak. Ez a taktika bevált és a megérdemelt győzelemhez ve A FORDULÓ LEGJOBB KOSÁRDOBÓI Férfiak: Kovács (Baja) 51, Antoni (Szombathely), Gabányi (MAFC), Liptay (Csepel) 30 — 30, Faragó dr. (Szeged) 26, Bencze (Bp. Honvéd), Mártonffy (Ganz- MÁVAG) 24 — 24, Merényi (Szeged) 23, Dajka (KÖZÉRT), Hegedűs II (Sz. Építők) 22 — 22, Fekete (Csepel), Kacskovics (BVSC). Nagyszerű erényeket csillogtatott férfi röplabda-válogatottunk A magyar röplabdasport ritkan szép sikert könyvelhetett el magának a múlt héten a szovjet röplabdázók elleni mérkőzések után. Háromszor csaptak össze öt nap alatt a szovjet és magyar röplabdázók, kétszer hivatalos Magyarország—Szovjetunió találkozó keretében, s mindkét mérkőzés magyar győzelmet hozott. Ilyen bravúrral aligha dicsekedhet bármely ország válogatottja. És ez az eredmény még úgy is sikernek számít, hogy a szovjet csapatban nem szerepeltek a sokszoros bajnok CSZKA válogatottjai, mert ez a megfiatalított együttes nemcsak a CSZKA-t győzte le, hanem bebizonyította, hogy komoly nemzetközi tornán is képes kivívni az első helyet Érthető volt hát az ötnapos mérkőzéssorozat után a magyar csapat vezetőinek öröme, hiszen ez a három találkozó egyben az októberben sorra kerülő moszkvai világbajnokságra való felkészülés egyik jelentős állomása volt. Együttesünk játékáról a teljes elismerés hangján nyilatkoztak szovjet vendégeink is. Voszkabosztyikov, a legjobb szovjet játékos például a következőket mondta el a magyar csapatról. • A magyar válogatott éppen egy évvel ezelőtt járt Moszkvában és akkor ugyanez a megfiatalított szovjet együttes volt az ellenfele. Akkor is két mérkőzésen mérte össze tudását a két csapat, s az egyiken a magyarok győztek 3:2-re, a másikon ■ pedig 3:1-es szovjet győzelem született. Most mindkétszer a magyar válogatott győzött 3:2-re. Egy év alatt sokat fejlődött a magyar csapat. Tavaly is láttam igen jó egyéni teljesítményeket a magyar játékosoktól, most azon-ban ezeken kívül az akkoritól lényegesen jobb csapatmunkát tapasztaltam. ( Nézzük, mik voltak azok az erények, amelyeket férfi röp-labda-válogatottunk a találkozó- kon csillogtatott. Mindenekelőtt a remek küzdőszellemet kell megemlítenünk. És tulaj- doktképpen ez volt az új a ma-i gyár csapat játékában. Persze, ) tévedés ne essék, ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy játékosaink azelőtt nem küzdöttek, vagy nem akartak küzdeni, hanem sokszor nem tudtak küzdeni, mert idegileg nem bír- ták a hajrát. Most azonban erről szó sem volt, hiszen mind- két mérkőzés győzelmét a döntő játszmában szerezték meg. Bármilyen jól is játszott az ötödik játszmában a szovjet válogatott, a mieink újra meg újra képesek voltak erősíteni. Ez nemcsak a mérkőzések hajrája- ban mutatkozott meg, hanem a mérkőzések közben is. Az első találkozó második játszmájában ugyanis a szovjet együttes már 14:6-ra vezetett és elképzelhetetlen volt az egyenlítés. Válogatottunk azonban ritkán látott hajrába kezdett, kiegyenlített és nyugodtan mondhatjuk, csupán azért nem nyerte meg a játszmát, mert egyik játékosunk 14:14-nél nyitást rontott. Ez a nagyszerű csapatmunka, amely a két mérkőzésen megmutatkozott, elsősorban a kitűnő mezőnymunkának volt az ered ,ménye. Játékosaink szinte minden akciónál nagyon jól helyezkedtek és nem ismertek elveszett labdát. Állandóan mozogtak a pályán még labda nélkül is, s ezzel szinte ugyanazt a jó mezőnymunkát tudták produkálni, mint ellenfelük. Biztosak lehetünk abban, hogy ha valamennyi ütőjátékosunk felgyorsul a mezőnyben, akkor együttesünk még jobb játékra is képes lesz. Örvendetes volt az is, hogy a csapat támadójátéka milyen sokat javult. Ebben szintén felülmúlta a szovjet válogatottat. Nem elsősorban a támadások előkészítésére gondolunk, hanem azok befejezésére. A fiúk egyik mérkőzésen sem csak arratörekedtek, hogy a lehető legerősebb leütésekkel szerezzék pontjaikat, hanem ezeket állandóan váltogatták a csuklóval megütött félerős, valamint a jól helyezett, ejtett labdákkal, amelyekkel sokszor sikerült kizökkenteniök ellenfelüket a megszokott ritmusból. Sikerrel alkalmazták azt a cseles megoldást is, hogy az illető játékos feladás helyett váratlanul átejtette a labdát a szovjet térfélre, amellyel ugyancsak jónéhány pontot szereztek, illetve nyitásváltást értek el. Nyugodtan leszögezhetjük, hogy ilyen jó mezőny- és támadójátékkal férfi röplabda-válogatottunk feltétlenül a nemzetközi élvonalban lehet. Gallai László Sakkozóink külföldön Moszkvában hétfőn este rendezték meg a nemzetközi sakkverseny 11. fordulóját. Dely—Szimagin 1:0. Döntetlenül végződött az Ignatyev (szovjet)—Samkovics (szovjet), a Padevszki (bolgár)— Judovics (szovjet), Hort (csehszlovák)—Larssen (dán) és a Wade (angol)—Bihovszkij (szovjet) játszma. A többi játszma függőben maradt. Előző függőjátszmák befejezése: Barcza— Samkovics 1:0, Hort—Judovics döntetlen. Kedden függőnap volt: Lilenthal—Aronyin 1:0, Lilienthal —Vaszjukov 1:0, Lilienthal—Szimagin döntetlen, Vaszjukov—Judovics 1:0, Vaszjukov—Aronyin 1:0, Aronyin—Padevszki 0:1, Deli —Hort 1:0, Bronstein—Averbah döntetlen, Bronstein—Judovics 1:0, Averbah—Ignatyev döntetlen. Az élcsoport állása a 12. forduló előtt: Bronstein 8 pont, Vaszjukov, Averbah 7.5—7.5, Lilienthal 7, Samkovics 6,5, Barcza 6 pont. Bukarestben kedden a 9. fordulót bonyolították le. Honfi vereséget szenvedett a csehszlovák Kozmától. !/ »r * ha nem !KedveSO/VOSO, járatos valamelyik, sportegyesület pénzügyedben, talán nem is tudja, menyi baj szokott lenni azzal a fránya költségvetéssel. Erre a felfedezésre kell rájönnie az embernek, ha gyakran beszélget sportköri vezetőkkel. Mert ugyebár ők nem azért vállalták a sportkör vezetését, hogy számoljanak, hogy pénzügyekkel bajlódjanak, hanem azért, hogy a sportot szervezzék, a csapat eredményeit javítsák, hogy jobb feltételeket teremtsenek a dolgozóknak a sportoláshoz. Csakhogy mindez pénzzel jár. Mármint a pénz ügyeivel kell bajlódni, hogy a sportkör eredményesen működhessék. Mert igaz, ami igaz, a sportra szánt pénz mégiscsak közpénz, s arra — elvben — jobban kellene vigyáznia mindenkinek, mint a sajátjára. Sajnos, a sportvezetők között szép számmal vannak, akik ezt nagyon nehéznek találják, sokszor panaszkodnak, hogy több energiájuk megy el betégekre, számolgatásra, mint a sport szervezésére. Kezdődik az egész a költségvetéssel. Vegyünk csak egy példát. A Gázművek sportegyesületének vezetőit 1961-ben az a kellemetlen meglepetés érte, hogy csökkentették a sportegyesület költségvetési támogatását és vállalati kiutalását. A kiadások viszont maradtak, mert csak nem lehet a szakosztályoknak azt mondani: most pedig kevesebbet kaptak, mint tavaly. Fogták hát magukat a sportkör vezetői — a költségvetési egyenleg érdekében — egyszerűen megemelték a várható rendezvény és egyéb bevételek összegét. Így kijött az egyenleg, csak éppen az év folyamán a pénz hiányzott, mert bizony a bevételek nem szaporodtak a kívánt mértékben. Hasonlóan, csak még elképesztőbb könnyelműséggel járt el például a Szegedi Kinizsi vezetősége. 1960-ban 2000 forint volt a tagdíjbevétele, ez azonban cseppet sem zavarta a sportkör vezetőségét abban, hogy 1961-re 81 600 forintos tagdíjbevételt tervezzenek. Itt is létrejött az egyenleg, csak a pénz maradt el, mert 81600 forint helyett alig tízezer forint folyt be a sportkör kaszszájába. Vannak aztán ellenkező végletek is. Csak két példa: a Dorogi Bányász NB I-es labdarúgó-csapattal rendelkező szakosztályának — nyilván jól megfontolt takarékossági okokból — a sportegyesület vezetői utazás és szállás költségekre mindössze 6200 forintot terveztek az 1961-es esztendőre. Az aztán csak természetes, hogy a tényleges kiadás alaposan meghaladta ennek az összegnek a hatszorosát. Kisterenyén még merészebb huszárvágásra szánták el magukat. 1960-ban 135 800 forint volt a labdarúgószakosztály összkiadása, ennek ellenére 1961-re a költségvetésben csupán 81 700 forintot terveztek. Az eredmény: az engedélyezett költségvetési összeget fél év alatt majdnem elköltötték. Ugye mennyi bajt okoz az a fránya költségvetés? De csak akkor, ha nem kellő gonddal, körültekintéssel és nem megfelelően tisztázott pénzügyi alapon készítik el. Mennyivel könnyebb jól megalapozott, könnyen áttekinthető, szabályszerű és világos költségvetéssel gazdálkodni, ha a sportvezetők látják a lehetőségeket és tudják mihez tartani magukat. Ehhez azonban őszintén kell beszélni a sportolókkal, nem szabad ,,hosszú fogakat" csinálni nekik, azaz komolyan, a realitásoknak megfelelően kell elkészíteni a költségvetést. Úgy hiszem, a kedves olvasó is egyetért velem, amikor minden egyesületi vezető figyelmét felhívom a költségvetések körültekintő kidolgozására, mert az eredményes sporttevékenységnek ez az egyik legfontosabb feltétele. Ardai Aladár Készülődés az országos vízilabda-bajnokságra Április végén kezdődnek az országos vízilabda-bajnokság küzdelmei. Az első forduló sorsolása: FTC—Szentesi Kinizsi, Bp. Honvéd—Egri Dózsa, Vasas- Szolnoki Dózsa, Újpesti Dózsa— Bp. Spartacus, Vasas Izzó— BVSC. Csapataink teljes erővel készülnek az idei bajnokságra. Edzőmérkőzések, tornák zajlanak le most az utolsó napokban, mindegyik igyekszik kialakítani a kezdő együttesét. Nem a legjobb előjelekkel Az Újpesti Dózsa nem a legkedvezőbb előjelek mellett készült a bajnokságra. Betegségek, sérülések akadályozták a zavarmentes felkészülést. Különösen Mayer kézsérülése érintette a csapatot. A sokszoros válogatott hátvéd makacs kézsérülése miatt hosszabb pihenésre kényszerült. A gárda egyébként egyrészt megfogyatkozott, másrészt pedig szaporodott. Sóti visszatért régi egyesületébe, a BVSC-be. A lilákhoz jött viszont Bíró, az MTK csatára és Martin, a Bp. Vörös Meteor fiatal játékosa. Rendelkezésre állnak természetesen a régiek: Varga, Soliesz, Dömötör, Kiss A., Hanák, Kusztos, Lukász. Néhány tehetséges fiatal várja, hogy sor kerüljön rá, egyelőre azonban még türelemmel kell lenniük. Rövidesen azonban kipróbálják Szatmárit, Baloghot és Dicskót is. — Amit tavaly elkezdtünk, azt az idén folytatjuk — mondta Pataky Imre edző. — Az elmúlt bajnokságon néhány kényszerítő körülmény miatt nem folytathattuk a tervszerű cseréket. Idén azonban ismét ki akarjuk használni a szabályok által nyújtott lehetőségeket. Sok az egyforma képességű játékos, ez pedig a cseréket helyezi az előtérbe. Egész évi edzéssel A BVSC a bajnokság befejezése után sem hagyta abba az edzéseket. — Torna, úszás és labda- gyakorlatok szerepeltek a téli műsoron — mondja Laky Károly. — Miután ebben a játékban a labda játssza a döntő szerepet, a kerek bőr került az előtérbe. Sokat kétkapuztak a vasutas játékosok és ennek hatását máris lemérhették a legutóbbi tornán, amikor a Szolnoki Dózsát is legyőzték. Anélkül, hogy messzemenő következtetéseket vonnának le ebből , bíznak az idei jobb szereplésben. A párizsi tanulmányúton levő Kemény Ferenc helyett a Vasasból átlépett Kunos védi majd a vasutas kaput. ..Ur’ember Lóti és az előrelépettek közé lehet sorolni a fiatal Togyeriskát, és Bekét. Már tavaly is szerepelt a három Konrád a csatársorban. Idén is ők alkotják a támadóhármast. Tehetséges tartalékkapusuk van, a Ganz-MÁVAG- ból átigazolt Körösi személyében. A kezdő csapat: Kunos Katona, Gyerő II — Molnár 1—■ Konrád 1, Konrád II, Konrád III. A cserejátékosok között találuk Sótit, Ajkait, Togyeriskát, Bekét és Gyerő 1-et. Bizakodás a bentmaradásban A Szentesi Kinizsi ismét visszakerült az első osztályba. Ez egymagában is szép teljesítmi mény, de a nehezebb csak egy után következik: bent maradn az I. osztályban. A mostoha időjárás nagyban késleltette a csapat felkészülését. h Sokszor hófúvásban, hideg szél,.) ben szinte mindennap rótták a jóhosszakat a vízilabdázók. Az erőnléti edzést Horváth László testnevelő tanár vezeti, a szakír mai irányítást pedig Haraszti Ervin dr. . — Céltudatos, kemény munkával készül fel csapatunk az OB I-re — mondta Haraszti dr. ? — Fiaink jó játékkal szeretnék kiérdemelni az előlegezett bizalmát, a támogatást, a közönség lelkes érdeklődését. A csapat jó szelleme, a nagy küzdőképesség reményt ad arra, hogy megszerezzük a bentmaradáshoz szüksséges pontokat. ) A jelenlegi játékoskeret a következő: Szabó, Dongó, Horváth, Réthely dr., Dobossy, Kulcsár, Sipos dr., Mikó, a Hódmezővásárhelyről jött Szűcs, valamint az egykori régi szentesi játékos, Wolf, aki a nehéz , helyzetben a csapat segítségére sietett. A szentesi gárda már több mérkőzést játszott, védője lett az Alföldi Kupának és a döntő során délelőtt a Hódmezővásárhely ellen nyert, délután pedig a Tipográfia ellen. Ez igen jó erőnlétet bizonyít. 3 forint 30 fillérért sokat nyerhet a Totón! NEM A VÉLETLEN MŰVE Annál jobb egy verseny, minél hasznosabb tanulságokat hoz. A kerékpáros Osztapenkoemlékversenyre, amelyet az U. Dózsa az eseményhez méltó módon rendezett meg, ilyen szempontból sem lehet panasz. Igen sokat tanulhatott belőle mindenki, aki nyitott szemmel figyeli az eseményeket. Valósággal iskolapéldája volt az idénynyitó annak a közismert mondásnak, hogy a jól végzett munka előbbutóbb megtermi gyümölcsét. Elég rápillantani az eredményekre, hogy lássuk, milyen élesen tagozódik két részre országúti kerékpárosaink mezőnye. Az egyik oldalon állnak a válogatott keret tagjai, akik lelkiismeretesen és sokat dolgoztak a télen át, a másikon a többiek, akik egyesületükben hol készültek, hol nem. Vagy legalábbis nem olyan Intenzitással készültek. A válogatott keret kilenc tagja az első húsz között végzett! Ilyesmire már nagyon régen nem volt példa. Horváth győzött. Makó második lett. Juszkó harmadik, Mezei negyedik. Török hatodik, Megyerdi tizedik, Balaskó tizenkettedik. Stámusz tizenötödik, Aranyi pedig tizennyolcadik. Klasszis különbség mutatkozott a válogatott keret javára és ez egyáltalán nem a véletlen műve. Az egész télen át végzett rendszeres edzésmunka törvényszerűen mutatkozó eredményeit örökíti meg a versenyjegyzőkönyv. Még inkább alátámaszt■ ja ezt a győztes átlaga, amely egyben másik nyolc versenyző eredménye is. Aligha volt még példa arra, hogy az idény elején, ellenszélben, ilyen sramú versenyt vívjanak az országútiak. Ez sem lehet a véletlen műve. Sok kemény tornatermi és országúti edzés van a 42 és fél kilométeres átlag mögött. Viszt György, a válogatott keret edzője elégedetten szemlélte fiait, s erre meg is volt minden oka. Mert, ha netán valakit még a fentiek sem győztek meg, akad kézzelfoghatóbb, kifejezőbb példa is. A pécsi versenyzők példája. Mahó Lajos válogatott kerettag, egész télen rendszeresen edzett. Második lett, hajszállal maradva le Horváth mögött, miután távközben a szökevény csoportban teljes értékű munkát végzett. A Péccsi Spartacus többi versenyzője nem szerepel a válogatott keretben. Az utóbbiak természetesen otthon edzettek, s miután a naptár szerint elkövetkezett a tavasz, kivonultak a tornateremből az országidra. Jött azonban a második tél, a hófúvás, lehetetlen volt országúti edzést tartani. A tornateremben viszont a kézilabdások elfoglalták a helyüket. Edzéslehetőség nélkül maradtak, s hosszabb időn át majdnem teljes tétlenségre kárhoztatta őket az időjárás. Az eredmény? Makón kívül csak a kisebbik Dévait hozták el a versenyre. Dévai semmilyen szerepet sem játszott a küzdelemben, holott képességek dolgában aligha marad Mahó mögött. A többieket pedig rajthoz sem állították, annyira idényeleji még a formájuk. Nem lehet tehát más következtetésre jutnunk, mint amelyre már anynyiszor jutottunk: aki rendszeresen edz, megfelelően alapoz és lelkiismeretesen dolgozza végig a formábahozó időszakot, jól szerepel. Aki nem, az lemarad. Mindezt a pályaversenyzők példája is alátámasztja. Ilyenkor még ők is ott vannak minden országúti verseny rajtjánál és a rövid távra való tekintettel tudnak vezető szerepet is játszani. Már legalábbis a válogatott keret tagjai, akik szintén rendszeres edzésmunkát végeznek. Salamon ötödik lett, Mészáros tizenegyedik. Az első tizenkettő között mindössze két versenyző akadt, aki nem tagja egyik vagy másik keretnek. Mindezzel nem akarjuk azt mondani, hogy az egyesületekben semmilyen munka sem folyik. Sem azt, hogy a válogatott keret kész a békeverseny megnyerésére. De az egyesületi és a válogatott edzések színvonala közötti különbség alaposan szembetűnik. Nem ártana tehát, ha az egyesületi edzők áttanulmányoznák a válogatottak edzéstervét. Tanulni sohasem szégyen még akkor sem, ha neves edzők előtt áll a tanulás lehetősége. Természetesen észre lehetett venni kisebb különbségeket is. Az Osztapenko-verseny azt is megmutatta, melyik egyesület edzései állnak legközelebb a válogatott keretek edzéseinek színvonalához, s melyek távolabb. Ilyen szempontból elsősorban az U. Dózsát és a BVSC-t kell kiemelni. Az U. Dózsa versenyzői közül ugyanis a keretben nem szereplők is nagyszerűen helytálltak, a BVSC edzője viszont azzal büszkélkedhet, hogy nemcsak az I. osztályban, hanem az ifjúsági, a II. és a III. osztályban is vasutasversenyző győzött. Ez szintén nem lehet a véletlen műve. Nem árt tehát, ha elgondolkoznak a fentieken országúti sportunk szakemberei.Sz. I. a költségvetésről ()eszélgetés az olvasóval Csütörtök 1962. április 19.