Népsport, 1962. október (18. évfolyam, 193-214. szám)
1962-10-01 / 193. szám
ÉVKÖZI MÉRLEG izgalmas feladat végét vizsgálni. A számok pontosan rögzítik azt, ami megtörtént. És az elért eredményekben, a mában mindig benne van a jövő is. Ez adja meg a távlatát az elkészült Statisztikáknak. Vaskos köteg, benne számok sokasága szól arról, hol tart ma Budapesten az Ifjúság a szocializmusért mozgalom. Pontos adatok arról, mennyien versenyeznek a brigádokban, hányan tanulnak, sportolnak. Az évközi mérleg sokatmondó: 197 593 fiatal, Budapest ifjúságának 60 százaléka a mozgalom részvevője. Vannak közöttük, akik idén határozták el, hogy megszerzik a jelvényt, mások már tavaly munkához láttak. Minden esztendő végén lezárul egy-egy fokozat. S aki teljesíti a négy követelményt (részt vesz a munkaversenyben, tanul, kulturálódik, sportol) a következő évben már egy osztállyal feljebb léphet. Nagy erőt jelent a mozgas nagy erői sem Csak Budapesten százezren vesznek részt a termelési versenyben, közöttük 1672 ifjúsági és 2433 szocialista címért dolgozó brigád. De nemcsak ez jelzi az eredményeket. 143 ezren egy és háromnegyedmillió társadalmi munkaórát dolgoztak. A takarékossági mozgalom pedig 96 millió forintot jelentett népgazdaságunknak. A sport is előkelő helyet foglal el a teljesítésben, 135 ezren kapcsolódtak be a versenyekbe. Sok köztük a lány, fiatalaszszony, és a többség még nincsen húszéves. Ez pedig nagy lehetőségeket rejt magában, azt mutatja, a tömegsport jelentős területe ez a mozgalom. Az ifjúság a szocializmusért mozgalom lehetőséget ad annak, aki még nem sportolt, s azoknak is, akik már túl vannak az alapokon. Versenyzési lehetőséget tehát bőven teremt. Az aktív sportolókat pedig arra buzdítja, hogy kapcsolódjanak be a munkaversenybe, a tanulásba, a társadalmi munkába, sportkörük, munkahelyük kulturális életébe. És itt, sajnos nem a legjobb a helyzet. Az élsportolóknak csak 15 százaléka vesz részt a mozgalomban, ez pedig azt mutatja, hogy sportegyesületeink KISZ-bizottságai nem tettek meg mindent azért, hogy a sportolókat bevonják a nagyjelentőségű mozgalomba. Sok még a tennivalójuk tehát az egyesületi KISZ-szervezeteknek. Amikor útjára indult az Ifjúság a szocializmusért mozgalom, megalkotói azt javasolták a részvevőknek, kapcsolódjanak be a Kilián Testnevelési Mozgalomba, úgy teljesítsék a negyedik, a sportkövetelményt. Idén Budapesten a jelentkezettek közül 43 000 fiatalnak már van Kilián-könyve is. Természetesen ezt csak akkor fogadják el a KISZ-bizottságok a jelentkezőktől, ha gyűjtik is a Kiliánmozgalom pontjait. A diákok járnak előr ,húszezren gyűjtik a Kilián-mozgalom pontjait, az üzemi fiatalok közül 12 ezren, s hatezerre tehető az ipari tanulók száma. A jövő feladata pedig az, hogy még több fiatal teljesítse a sportkövetelményt a Kiliártmozgalomban való indulással. Az Ifjúság a szocializmusért mozgalom másfél év alatt szép eredményeket ért el. Az egész éven át tartó munka, tanulás, sport, rendszerbe foglalja a fiatalok tevékenységét. És mit jelent e mozgalom a sport számára? Egységes, egyre erősödő sportmozgalmunknak egyik jelentős területe és a jövőben még inkább azzá válik. A fiatalok széles tömegeit vonja be a sportba, a sportolóknak pedig lehetőséget ad arra, hogy az élet más területein is fejlődjenek, tanuljanak. V. B. A pálya nem tárgyalóterem is. Kézilabda-berkekben jártas szurkolók minden bizonnyal , megleppéssel olvastál, a Bp. Honvéd—Bp. Spartacus férfi rangadó 19:14-es eredményét. A bajnokcsapat alapos vereséget szenvedett és ebben nemcsak az játszott közre, hogy a Honvéd játékosai lényegesen jobb erőnléttel rendelkeztek ezen a mérkőzésen, hanem valami más is ... Az, hogy a Spartacus játékosai sokszor döntő pillanatokban , szenvedélyesen vitatkoztak egymással. Egy jelenet a sok közül: Bányai hevesen, gesztikulálva magyaráz valamit Pfeiffernek a Honvéd kapuja előtt, Hajek a földön az oldalát tapogatja, Stiller már megindult saját térfelére, de azért még visszaszól Hajeknek és ezalatt a Honvéd játékosai Faludi remek indításából akkora gólt lőnek Andrík hálójába, hogy a közönség felszisszen. A pálya nem tárgyalóterem — ezt minden játékos tudja. Főleg akkor nem szabad vitatkozni, amikor a rendelkezésre álló energiát a győzelem érdekében kell összpontosítani, hiszen minden felesleges megnyilatkozás figyelmet von el és a gól megakadályozása vagy éppen a góllövés tizedmásodperceken múlik, ezt pedig beszéddel összekötve nem lehet megvalósítani. A Spartacus játékosai példát vehettek volna Faludiról, a Honvéd kapusáról, aki minden idegszálával csak a játékra összpontosított és a mezőny legjobbjának bizonyult. Persze az is igaz, hogy vitázásban lemaradt. Viszont ezt aligha bánja igy. — A falvak igent mondanak Szamos apró zalai községben, ahol új térképet terítettek a lábak, elé a nagyüzemi táblák, megpezsdült a labdarúgó-élet ezen az őszön. Ahány sportkör és csapat, jószerivel annyiféle a gond, a tüskés akadály is. Igazában csak egyetlen olyan kérdés van, amelyre összecsengő választ adnak a községek labdarúgó vezetői és játékosai, társadalmi munkásai és szurkolói: meg kell végre javítani a falusi labdarúgás adottságait, s ehhez nagyszerű eszköznek kínálkozik az új bajnoki és versenyrendszer. A meghallgatott vélemények sűrűjéből emeljünk ki ezúttal négyet, és figyeljünk az érvek, okos meglátások zenéjére. A tanácselnök — Az alsófokú bajnokságok rendszerbe illesztésével kitisztult a látóhatár a falusi csapatok előtt, a bajnoki év tavaszi megkezdése pedig sok visszás jelenség rendezésére is módot ad — köti csokorba mondanivalóját Józsa Balázs, Kemendollár község tanácselnöke. — Csak egyetlen példát említek fel ehhez, olyant, amelyik szinte valamennyi falusi csapatot érinti. A jelenlegi gyakorlatban a járási bajnokságok együttesei november végén, december elején zárják az őszi idényt — rendszerint egészen más csapattal, mint amilyennel elkezdték. A kötelesség ugyanis idény közben szólítja tényleges katonai szolgálatra a fiatalokat, s a bevonuló játékosok helyét két forduló között betölteni bizony nem könnyű dolog. Tavaly fordult elő velünk, hogy katonafiainkat nélkülözve, csupán kilenc játékossal tudtunk a bajnoki mérkőzésre kiállni, s emlékszem korábbról olyan esetre is, amikor le kellett mondanunk a mérkőzést — a váratlanul beállt játékoshiány miatt. — A bajnoki év tavaszi indításával az ilyen gondok egyszeriben megszűnnek. Számításaink szerint a bajnokság második, tehát őszi fele október végéig lebonyolítható, s így a behívások időpontja már a csapat pihenőidejére esik. Igaz, így is gondoskodni kell a bevonuló játékosok utánpótlásáról, de erre novembertől áprilisig bőven van lehetőség. S ami nem kevésbé fontos: a bajnokság hajrájában nem kell többé összeállítási nehézségekkel hadakoznunk, hónapot hagytunk így kihasználatlanul, éppen ezt a három hónapot, amely a labdarúgás számára faluhelyen minden szempontból a legkedvezőbb. — Kevés örömmel gondolunk arra, hogy novemberben bokáig süppedő sárban kell majd pályára lépnünk, hogy a legtöbb helyen „mirelit-öltöző’’, s hideg víz vár majd bennünket. Persze mi sem tudunk megfelelő körülményeket teremteni a vendégcsapatok számára, s ha mindehhez hozzászámítjuk még, hogy sportkörünk pénztára is megérzi a télbe nyúló bajnokság hátrányait, akkor meggyőződéssel kimondhatjuk: a tavaszi—őszi bajnokság mellett tesszük le a garast. A sportköri elnök — Örülök, hogy elmondhatom: a falusi csapatok számára labdarúgásunk mostani rendjénél sokkal jobbnak ígérkezik a tavaszi—őszi, a naptári évhez igazodó rendszerre való áttérés — hadakozik a jelennel Horváth Imre, a Zalacsébi Tsz SK elnöke. — Talán csak egyetlen tényezővel, a pénzügyi tervezéssel támasztom alá az álláspontomat. Most a szükség arra kényszerít bennünket, hogy a jövő évi költségvetésünkben az idei bajnokság második felének, s az új bajnoki év első felének költségeit tervezzük meg. Igen ám, de az 1963 őszén induló bajnokság csapatait még nem ismerjük, s könnyen előfordulhat — mint, ahogy már többször elő is fordult —, hogy új csapatok jelentkezése esetén fedezeti hiány bukkan majd fel a kiadási tételeknél. Az intéző Salamon Tibor, a Baki Tsz Sportkör labdarúgó-csapatának intézője gyakran segédkezik a járási szövetség ügyintézésénél, így hiteles a példa, melyet a közelmúltból említ fel. — Két hete csupán, hogy útjára indíthattuk a járási bajnokságot. Tudjuk, jobb lett volna korábban kezdeni az őszi idényt, de ez már csak így van, hogy a bajnokság kiírása, a nevezések beküldése, az újonccsapatok igazolásainak elintézése, az orvosi vizsgák lebonyolítása nyáridőben lassan megy. Megváltozik azonban ez a helyzet, ha áttérünk a tavaszi—őszi rendszerre. Akkor ugyanis ezeket az adminisztrációs tennivalókat a téli hónapokban kell elvégezni, amikor jobban ráér a falusi ember. Ki is számítottuk már, hogy áprilistól június végéig és augusztus közepétől október végéig bonyolítjuk majd le a két idény mérkőzéseit, s akit csak megkérdeztem erről a tervről, mindenki egyetértett vele. ★ Szerény kockákat jelentenek csupán a zalai falusi csapatok labdarúgó-sportunk felmagasodó piramisában. Csekély a valószínűsége annak, hogy közülük akár egy is feljut a csúcs közelébe , de mégis, nélkülük szegényebb lenne a sportág tömegi alapja, halványabb lenne egy árnyalattal labdarúgásunk színes tablója. Ezért írtuk le a fenti véleményeket. Bánhidi Tibor A játékos A Zalalövői Tsz SK csapata a kiemelt járási bajnokságban játszik. Az együttes középcsatára, Kugler István így szövi gondolatait a falusi labdarúgásról: — Az elmúlt bajnoki évet június elején fejeztük be, s az új bajnokságot most szeptember közepén kezdtük. Három VERSENY Megkezdődött az iskola. Gond a gyerekeknek, gond a szülőknek. Nincs olyan hét, amely ne hozna valami eseményt, amelyről szóban vagy írásban szerez tudomást a gyanútlan szülő. Az egyik nap arról értesítik a T. Szülőket, hogy különtorna tanfolyam indul. Az ár jutányos és a gyerekek meg vannak vadulva érte. Szülői értekezleten a fiatal testnevelő tanárnő pillanatok alatt beszedi a pénzt, azután elviharzik. A szülők maradnak, s hallgatják a beszámolót, többek között arról, hogy az iskolát renoválja a tanács, s a tornaterem egész évben használhatatlan lesz. Valaki félénken megkérdi, hogy akkor hol fogják tartani a különtornát. Hm... Egy öreg szurkoló megelégedéssel nyugtázta egyik labdarúgócsatárunk csapatához való „hozzáállását”. A csatár ugyan már hosszabb ideje nem áll csapata rendelkezésére, de a labdarúgásért rajongó idős szurkolót azzal nyugtatta meg, hogy szívvel-lélekkel csapatának szurkol. Szerintem többet érne, ha egy picit nem szurkolna, de ő játszana. Végeredményben a szurkolás mégsem a játékos dolga. " Gyakran tesznek nekünk szemrehányást, hogy nem foglalkozunk a profi világban lezajló jelentős sporteseményekkel, vagy ha igen, akkor egyoldalúan. A napokban a TASZSZ tudósítása alapján beszámoltunk a Liston—Patterson nehézsúlyú profi ökölvívó-világbajnoki mérkőzésről. Most kezembe akadt az új világbajnok, Sonny Liston életrajzának néhány kiegészítője. S miután az amatőr versenyek győzteseiről is szoktunk portrét közölni, úgy gondolom, róla fénykép helyett az alábbi kis „kiegészítő” is megteszi. Sonny Liston 1934-ben született. Már kora ifjúságában meggyűlt a baja a tanítókkal, 16 éves korában pedig már a rendőrséggel is. Kiskorú lévén a javító intézetbe küldték. Elbocsájtása után 29 hónapot töltött börtönben, fegyveres rablótámadás miatt. 23 éves, amikor munkatáborba helyezik. Az ok: St. Louisban egy rendőrtől elvette a fegyverét. (Persze nem simán!) ... 28 éves, amikor Patterson ellenében elnyeri a hivatásos nehézsúlyú ökölvívóvilágbajnoki címet. Mindössze néhány éve, hogy megtanult írni-olvasni, korábban ugyanis büntetésének letöltésével volt elfoglalva, összesen 19 alkalommal. Egy évvel ezelőtt szabadult utoljára, azóta megszakítás nélkül szabadlábon van és az edzéseknek szentelte idejét. Az új világbajnok győzelmét példátlan örömmel ünnepelte a Missouri börtön valamennyi lakója, megelégedéssel töltötte el mindnyájukat egykori rabtársuk fényes karrierje. Még csak annyit a „portréhoz”, hogy Liston „menedzselését” két hírhedt, gengszter, Blinky Palermos és Franky Carbos vállalta. A profi ökölvívásban ugyanis a gengszterek és nem a sportszempontok döntik el, hogy ki áll a szorítóba. ♦♦♦ Kollégám a fiatalítás ellenében megvédi az egyik sportoló hölgyet, mondván: X (teljes név) lám 41. éves és mégis a világcsúcsot döngette. Csak egy férfi tud ilyen tapintatlanul dicsérni... • Vasas—Bologna labdarúgómérkőzés __első félidő ... Hallgatom a rádiót. Botrány a pályán. Az osztrák Stoll azonban szemérmesen hátat fordít a jelenetnek. A nézősereg tombol, s a közvetítő felháborodott hangon ripakodik a távolban leíledzt játékvezetőre: — Stoll! Hát mutassuk meg, hogy milyen a pozitív semlegesség. Jé, hát ilyen is van? ...: ■■■a A bécsi Austria új üzletet talált ki, amely, igaz, végül meghiúsult. Az köztudomású, hogy a motorverseny nagy közönséget vonz, s az is tény, hogy 6:8 után a labdarúgás is elveszti érdekességét. Ezért az Austria—Schwechat mérkőzésen be akarták vetni az „éppen kéznél levő’5 salakmotorosokat, hogy felcsigázzák a labdarúgásban elfáradt közönség érdeklődését. Az „árukapcsolás” ellen a Schwechat tiltakozott. Indok: a benzingőz árt a játékosok egészségének. A furcsa sportesemény elmaradt, nem sporterkölcsi, hanem egészségvédelmi okokból... Réti Anna ELŐTT KÖZBEN UTÁN Hétfő, 1962. október 1. 3 Négy évvel, ezelőtt, a stockholmi Európa-bajnokságon két bronzérmet és hat további helyezést szereztek, most, a belgrádi EB-ről két bajnoksággal, két bronzéremmel és nyolc egyéb helyezéssel tértek haza a magyar atléták. Szereplésük viszonyítva kétségtelenül fejlődést mutat. De éppen a csak önmagunkhoz viszonyított fejlődés a veszélyes! Az atléta-szakkörökben is megtalálható szemlélettől kell megszabadulnunk ahhoz, hogy valóban helyesen értékelhessük a belgrádi szereplést és ezen keresztül atlétikánk nemzetközi helyzetét. Akkor ugyanis meg kell állapítani, hogy a két bajnokság és több helyezés ellenére atlétikánk nem lépett előbbre és a változatlanul a nagyok mögött négy év alatt kiszélesedett európai középmezőnyben foglal helyet, a stockholminál lényegesen, csaknem kétszerte nagyobb csapatból a tizenegy egyénileg és négy váltóban helyezést elért versenyzőn kívül csak néhányan tudták Belgrádban hazai eredményeiket legalább megközelíteni; az eddig legeredményesebb versenyágainkban 1958 óta nemzetközi mértékű, tartós fejlődést csak a dobók mutattak, a futók, elsősorban a közép- és hosszútávfutók a négy év alatt nem tudták kihasználni a sikeresebb szerepléshez szükséges feltételeket és lehetőségeket. A dobók a tavalyi viszonylagos könnyítés után az idei fontos idényre alaposan felkészültek . A két bajnok, Varjú Vilmos és Zsivótzky Gyula formai időzítése kitűnően sikerült. Tanultak a korábbi hibákból, megbirkóztak az esélyesség nyomasztó terhével és uralkodni tudtak idegeiken. Mindketten márelső kísérletükkel eldöntötték a verseny sorsát és az EB fölényes győztesei közé tartoztak. Kulcsár küzdőképességből, összpontosításból ismét fényesen vizsgázott, amikor utolsó kísérletével biztosította a döntőbejutást. Ha több ideje lett volna megbarátkozni a Held-gerellyel, még előbb is végezhetett volna. Kontsek Jolán formaidőzítését sérülés megzavarta, és érthetően megrendítette az önbizalmát is. Első, szektoron kívüli dobása után a kavargó oldalellenszélben nehezen talált magára. Antal Márta dicsérete, hogy a zavaró szélben is viszonylag meg tudta közelíteni szokott eredményét, ami sok neves gerelyhajítónőnek nem sikerült. Nagy alacsony termetével és kisebb testsúlyával kétségtelenül hátrányban van a nagyobb testi adottságokkal rendelkező súlylökőkkel szemben, és miután Belgrádban technikai biztonsága hiányzott, nagyfokú, idegességét nem tudta leküzdeni. Szécsényi idegeinek nem használt az augusztusi 60-as dobás. Utána kisebb sérülés miatt formája is erősen visszaesett, de nagyobb önbizalommal azért így is többre lett volna képes. A dobók egészében sikéig rés szereplése sem jelenti ki azonban, hogy a dobászálgmokban most már minden 4 rendben van. A fejlődés továbbra is a csak kevés élversenyzőre korlátozódik, eredményes felkészülési módszereik a római olimpia óta sem terjedtek el széles körben, nemigen alkalmazzák őket a szakosztályokban. Igaz, hogy a Belgrádban szerepelt dobók többsége még fiatal, de nemcsak a férfi diszkoszvetésben, hanem más számokban is nehezen találunk az utánpótlásban olyan fiatalokat, akik rövid időn belül mögéjük felzárkózhatnának. Belgrádi tanulság azután, hogya jövőben ne csak a kedvező szélirány szerint rendezzük a versenyeket, mert ez az „elkényeztetés” nagy külföldi versenyeken megbosszulhatja magát. A közép- és hosszútávfutók Stockholmban csalódást keltettek, amikor csak négy számban értek el helyezést, most viszontennyire sem voltak képesek. Pedig, ha közben a világcsúcsok nagyot javultak is, jó az EB azt mutatta, hogy azokkal az eredményekkel, amelyeket futóink már az 1' 50-es évek közepén elér- tek, még most is érvényesülni lehet. A felkészülés alapelvei nem változtak, edzőink tisztában vannak az egyre inkább kombinatív jellegű edzésrendszerekkel, alkalmazzák is őket és inkább csak az általános fizikai képességek állandó fejlesztése iránt mutatkozik meg tartózkodás. Hol van tehát a hiba? Helytelen volna egyszerűen azt állítani, hogy fiatalabb futóink a régieknél szerényebb képességűek, inkább a céltudatosság, akarat és versenyzői felfogás tekintetében maradnak el tőlük. Tény, hogy általában nem elég gyorsak, nem rendelkeznek a taktikai versenyeken fontos hajrázó és ritmusváltoztató képességgel. De ezen a hiányosságon részben megfelelő edzésekkel, másrészt bátor, irammenő versenyzéssel segíteni lehet. A legjobb példa erre Kazi Olga, akinek a hajrámost sem erőssége, ezért az egész idényben az ellenfelektől függetlenül mindig erős iramra törekedett. Harcos, bátor versenyzésének Belgrádban , értékes bronzérem és várakáson felüli eredmény lett a jutalma. Férfi középtávfutóink azonban az idén még kisebb versenyeken sem merték formájukat kipróbálni, olyan időt elérni, amely azután önbizalmat adhat. Bátortalanságuk júniustól kezdve már a hosszútávfutóknál is mutatkozott. Az edzők sem képviseltek következetes álláspontot, nemegyszer adták ki a ,,ne vezess” jelszót. A formaidőzítést nagyon megzavarta a július végi nem nagy sportértékű athéni viadal és az ottani tartózkodás. A felkészülésben mulasztottakat a bajnokság előtt, majd utána a tartós kánikulában gyakran helytelenül adagolt edzésekkel igyekeztek pótolni, ami letöréshez vezetett és önbizalmukat is mindjobban elvesztették. A versenyzési és felkészülési hibákhoz járult azután néhány versenyző (pl. Simon, Pintér, Szekeres, Fazekas, Mocsár) különböző sérülése, illetve nem mindig megfelelő egészségi állapota. Mindennek tulajdonítható, hogy Beligrádban mélyen képességeik alatt szerepeltek és egyedül Simonnak sikerült az EB idejére a mély forma-hullámvölgyből már valamennyire kijutnia. A belgrádi kudarc alapján helytelen volna pálcát törni fiatalabb futóink felett, hiszen lényegesen többre képesek, de nekik és edzőiknek egyaránt alaposan le kell vonniuk az idei idény tanulságait. A szakosztályoknak pedig lényegesen többet kell ten Z niök a közép- és hosszú- távfutás fellendítéséért, az utánpótlás neveléséért, annál is inkább, mert az atlétikát változatlanul elsősorban a futószámok révén lehet népszerűsíteni. A távfutásban é© a gyaloglásban nagyon sokat számít a megfelelő verseny tapasztalat és erőbeosztás. Versenyzőinket a nemzetközi követelményekre csak akkor tudjuk felkészíteni, ha a versenyekre az eddigieknél lényegesen nehezebb, változatosabb terepeket választunk. A marathoni futásban Szalay mögött alakul egy fiatalabb gárda és Havasi értéke© helyezése remélhetőleg használ a gyaloglás fellendítésének. A többi versenyágban az EB-re kiküldött versenyzők száma is mutatja, hogy nemzetközi szempontból Stockholm óta keveset sikerült behozni a lemaradásból. Aránylag biztató a helyzet a Z vágtaszámokban. Egyénileg V. vágtázóink formájuknak megfelelően szerepeltek. Az új férfi váltó tagjai futásban már jobbak mint a régiek, de most még meg kell tanulniuk váltani is. A női váltó kiesésében Markó sérülése jelentős szerepet játszott, bár az eredeti összeállításnak is voltak gyengéi. Általában a jövőben alaposabb és céltudatosabb váltóedzésekre van szükség. Munkácsi 400-on nem okozott csalódást és ha az idény elején sérülése nem akadályozza, valószínűleg elkerült volna döntőbe jutnia. Az ugrók közül egyedül Kalocsai érte el a nemzetközi élvonalt. Sikeresen esett át a „tűzpróbán” és három 760-on felüli ugrásával a vártnál erősebb mezőnyben megállta a helyét. Az ugrók fejlődését általá-ban megbéklyózzék a techni- fkai fogyatékosságok. Legjobb magasugrónk, Noszály például évek óta megrekedt a nem gazdaságos guruló technikánál és a fiatalabbak körében is kevés törekvés és türelem tapasztalható a valóban korszerű technika elsajátítására. A tízpróbás Hubai egyelőre még erős számaiban sem képe© állandó eredményekre, amellett Belgrádban az első gyengébben sikerült szám után teljesen elhagyta magát, márpedig tízpróbában küzdőképesség, keménység nélkül sikerről álmodni sem lehet. Két év múlva a tokiói olimpia a belgrádiaknál is magassabb követelményeket támaszt. Ahhoz, hogy a magyar atlétáksikeresen szerepelhessenek, a MASZ-nak az idei tapasztalatok segítségével alaposabban kell megterveznie a válogatott keret felkészülését, a szakosztályoknak nagyobb gondot kell fordítaniok a minőségi nevelőír munkára, az edzőknek igényesebbeknek kell lenniök önmagukkal a tanítványaikkal szemben és a versenyzők felfogásán is van változtatni való. Az atlétika mai színvonala mellett az egyre nagyobb nemzetközi versengésben csak azok az atléták állhatják meg a helyüket, akik százszázalékosan a nagy célra összpontosítanak, ennek jegyében fejlesztik képességeiket, építik fel edzésüket és versenyzésüket, igyekeznek elsajátítani — ha átmeneti nehézségekkel jár is — a legeredményesebb technikát, fegyelmezettek a felkészülésben, a táplálkozásban egyaránt és akiket a válogatott mezben való szereplés fokozott erőbeadásra ösztönöz. Különben a legtöbb számban két év múlva is csak a viszonylagos fejlődés sovány vigaszával kell beérnünk. (s. z.) Belgrádi tanulságok Négy év alatt igazán csak dobóink használták ki a fejlődési lehetőségeket