Népsport, 1965. február (21. évfolyam, 22-41. szám)
1965-02-14 / 31. szám
NEM BÚCSÚZNAK VÉGLEG A SALAKTÓL Hivatalosan még nemerősítették meg, de az atlétaberkekben beszélnek róla: Iharos Sándor és Klics Ferenc visszavonult. Nem meglepő, mégigaz-e a hír? A legbiztosabb, ha az érdekeltekhez fordulunk. Még nem tud lemondani — Nem egészen így áll a dolog — válaszolja Iharos. — Arra már valóban nem gondolok, hogy válogatott szinten készüljek fel, ehhez nincs már időm és energiám sem. De én önmagáért is annyira szeretem a futást, hogy még nem tudok róla lemondani. A mozgás vágyamat ki kell elégítenem. Naponta most is futok, s ha már rendszeres edzésben vagyok, miért ne induljak még az idén is versenyeken? Persze, főleg kisebb versenyeken, meg esetleg az új csapatbajnoki viadalokon, ahol első osztályú szint körüli eredményekkel az egyesületemnek is hasznára lehetek. Büszke vagyok arra, hogy a Honvéd legrégibb aktív versenyzői közé tartozom. Bizony, elmúlt már tizenöt éve, hogy az akkor még alig ismert, vékony, nyurga futó elsők között jelentkezett a Bp. Honvéd szakosztályába. S most negyvenszeres válogatottsággal, sok nagy sikerrel a háta mögött, a volt nyolcszoros világcsúcstartónak érthetően fáj, hogy az utolsó években az utódok közül senki sem tudott tartósan kiemelkedő eredményeket elérni. — Minden elismerésem a dobóké, fejlődésükért, az olimpiai sikerekért, de a közép- és hoszszútávfutók nélkül mégiscsak féloldalas az atlétikánk — állapítja meg. — Az okokról sokat beszélgettünk mostanában, nem akarok ismételgetni. Annyi biztos, hogy nem a tehetségben volt a hiány. A fizikai adottságok fontosak, de én még többre értékelem az akarat-erkölcsi tulajdonságokat, a helyes versenyszellemet, mert ezek nélkül nem lehet a tehetségből sem igazán nagy futó. Azután nem is próbáltuk eléggé kihasználni az utánpótlás szempontjából a lehetőségeket, nálunk, a Honvédban sem. Tíz év alatt csak Rózsavölgyi és Szerényi tűnt fel a néphadseregben, pedig bizonyára akadtak volna tehetségek jóval többen is. Most azután fokozottan kell keresnünk a fiatal tehetségeket s türelemmel várnunk, amíg kibontakoznak. A maga munkájával is szeretné segíteni az utánpótláskeresést. Második éve vezeti a Központi Sportiskola atlétikai szakosztályát, s van már kísérleti csoportja egészen fiatal futókból. Most szerzik meg az alapot, 14—15 éves kor előtt szakosításról még nem lehet szó, de Iharos nagyon bízik abban, hogy a legtehetségesebbekből idővel lesz majd „valaki”. Ez még csak a kezdet, a csoport egyelőre kicsi. Éppen ezért szeretne minél több a futáshoz kedvet, akaratot érző serdülőkorú, vagy még idősebb fiatalt összegyűjteni. A jövőért Más a helyzet Klics Ferenccel. Ő már tavaly, az idény derekán, szinte észrevétlenül eltűnt a salakról, nem indult a bajnokságom sem. Igaz, már régebben kijelentette: addig versenyez, amíg a válogatottnak szüksége van rá. Tavaly azután, amikor úgy látta, hogy az ifjúsági Fejér személyében felnőtt a megfelelő utód, a szavának állt. — Bevallom, utólag kicsit sajnáltam, hogy nem indultam a bajnokságon — mondja —, mert talán megnyerhettem volna és szép lett volna bajnoksággal búcsúzni. De mégis így volt a helyes. Egyszerre, máról holnapra kellett abbahagynom, mert különben nem tudtam volna elszakadni a pályától. Szívesen versenyeztem volna tovább is, de ez csak a sportolás egyik oldala. A másik, a megfelelő felkészülés pedig egyre nehezebben ment, bizony a könyököm, a derekam tavaly már nagyon érezte a negyven esztendőt. Most, hogy végre eljutottunk odáig, hogy a diszkoszvetésben is akadt fiatal válogatottjelölt, nem lett volna értelme, hogy tovább erőltessem. Az idén az ügyességi csapatbajnokságon még elindulok, más versenyen azonban már nem. Tavaly huszonharmadik versenyzői évéhez érkezett el Klics. Ezalatt négy olimpián, három Európa-bajnokságon szerepelt, kétszer győzött az FVB-n és kétszer a VIT-versenyen, ötvenhét alkalommal volt válogatott, s túlszárnyalta volna a hatvanat is, ha 1955-ben súlyos hátműtéte miatt nem esik ki egy teljes idényre. Ez bizony még ma is fájó emlék számára. — A felgyógyulásom után nem törődtem bele abba, hogy ne húzzam fel többet a válogatott mezt. Le is gyűrtem a nehézségeket. De mindent elölről kellett kezdeni és a műtét nem múlt el nyomtalanul. Különben másképpen szerepelhettem volna a melbourne-i olimpián és elértem volna az 58 métert is. Sajnos, mindig bajom volt a lábaimmal, a derekammal, nem bírtam utána olyan erősítőmunkát végezni, amivel túlszárnyalhattam volna egykori Európa-csúcsomat. Hiába, meg kellett elégednem azzal, hogy majdnem minden évben megdobtam az ötvenötöt. Láthatóan szívesebben beszél arról, hogy a Vasasban a diszkoszvetőkkel és súlylökőkkel foglalkozik, sokat vár fiatal tanítványától. Tévéiktől, bár még nem tudja, hogy a súly, vagy a diszkosz lesz-e a legjobb száma. Elég biztatónak találja a diszkoszvető-utánpótlást, nagy tehetségnek tartja Fejért, a még fiatalabb Téglát, jó dobó lehet a vidéki Holubból és Faragóból is. Érthető, hogy Klics elsősorban diszkoszvetőket szeretne nevetni, nagyon keresi, várja a magas, elég ügyes fiatalokat. A hír tehát csak félig igaz. Ha a két régi, sokszoros bajnok közül Klics valóban abba is hagyja a versenyzést, egyikük sem mond végleg búcsút a salaknak, az atlétikával továbbra is szoros kapcsolatban maradnak. (s. z.) AKI MER, AZ NYER a Bp. Honvéd teniszversenyén is A versenykiíráson szerepelt egy mondat: „A versenyen elért eredményt nem veszik figyelembe az országos ranglista összeállításánál.” Magyarán: tét nélküli verseny. Azt jelenti ez a mondat, hogy a Bp. Honvéd fedettpályás teniszversenyen tág tere van a kísérletezésnek. Nyugodtan lehet új megoldásokkal próbálkozni, újfajta taktikával lehet rohamoznia annak , akinek nincs veszteni valója. Ezek azok a bizonyos esélyes- verő versenyek. Mert ha nem is sikerül, akkor sincs nagy baj — a ranglistába nem számít, felnök, aki nem mer A felnőtteknél eddig nem született meglepetés. Az esélyesek, ha kisebb-nagyobb küzdelem árán is, rendre tovább jutottak. De ennek oka sokszor az ellenfélben is volt. Egy-egy nagyobb név megijesztette őket. A negyeddöntő egyik i tipikus esélytelen esélyes összecsapása , a Komáromi—Baranyi mérkő- zés volt. „A fiatal dózsás fiú- nak nem sok keresni valója van” — vélekedtek sokan a ta- lálkozó előtt. És igazuk lett. — Nagyon jól játszik — , mondta Baranyi mérkőzés közö Iben Komáromiról. De ennek megállapításán kívül most nem sokat tett. Leragadt az alapvonalnál , a nyúlánk fiú, a hálónak még csak a közelébe sem ment. Eb- ben pedig Komáromi sokkal jobb. És az eredmény: 6:0, 6:2. Ter-mészetes, Kisfánti, aki nyer A kislány, Gráczol Ági végül is nem nyert, csak bejutott a serdülő lányok versenyének döntőjébe, ahol vereséget szén- védett klubtársától, az ugyan-csak a Honvéd színeiben játszó Balogh Bettitől. De ahogy bejutott . . . Az a verseny legszebb eseményei közé tartozott. Ellenfele, a nagy esélyes Bienert Anna ellen nagyon úgy kezdett, ahogy a többi esélytelen. Megilletődötten ütögetett. \ Az első játszma végén azonban \ gyönyörű röptéje vágódott a Vonal mellé. Két pontot kapott \ ♦rte. Ezen a versenyen ugyanis már hagyomány a szabály: „élsz” adogatás, védhetetlen \ röpte vagy lecsapás két pontot, er. Természetesen csak serdülőknél és ifjúságiaknál. Áginak ezek a két pontok hozták meg a győzelmet. Egyre bátrabb lett, végigtámadta a mérkőzést, igazi „modern teniszt” játszott. Bíztató a győzelme. Mert ugyan a támadóteniszt csak a Honvéd-versenyén jutalmazzák külön, de meghozza eredményét a többi versenyeken is. k. a. ÚJABB LÉPÉS ELŐRE A tizennégy NB I-es labdarúgó-csapatunk, az MTI irányelveinek megfelelően és az MLSZ rendelkezésére, ebben az évben is tatai közös alapozással kezdte meg felkészülését az 1965-ös bajnoki idényre. A tavalyi tapasztalatok alapján, a komoly megterhelést jelentő központi alapozó munkát ebben az évben egy úgynevezett „előalapozás” előzte meg, s amelynek az volt a célja, hogy a játékosok fizikailag felkészül- s ve, magasabb edzettségi szinttel érkezzenek a táborba. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a játékosoknak minimálisan tíz edzésen kellett előzetesen részt venniök a saját klubjukban. Mi is a közös alapozás célja? Miért éppen Tatát keresték fel most másodízben is, hiszen csapataink eddig is alapoztak — másutt általában mit lehet várni a kemény munkával eltöltött három héttől? ... — teszik fel naponta a szurkolók az egyesületi szakvezetőknek is, nekünk is a kérdéseket. Annyi bizonyos — és ezt már most bevezetőben is le lehet szögezni —, hogy bármilyen szorgalmasak is voltak csapataink, mégiscsak egy nyerhet közülük bajnokságot és kettőnek minden körülmények között ki kell esnie az 1. osztályból. Az viszont már egyáltalán nem mindegy, hogy ez a küzdelemsorozat milyen játékot , hoz majd, sikerül-e a magyar labdarúgásnak tovább lépnie a fejlődés útján. A tavaly első ízben megrendezett közös alapozás egy új fejezetet nyitott meg labdarúgósportunk életében. Az edzők és a játékosok megértették, hogy a fejlődésnek, a felemelkedésnek egyedüli helyes útja a többletmunkára, a rendszeresebb, körültekintőbb képzésre való törekvés. A tavalyi alapozás után hatra emeltük a heti edzések számát, ebben az évben még tovább megyünk, s a fejlődés folyamatosságának a biztosítása érdekében, további három délelőtti edzést iktatunk be az élcsapataink heti programjába. A nagy világversenyeknek, a többi sportágnak ma már elképesztő eredményei, s az eredmények mögött meghúzódó sok-sok munka számunkra is parancsolólag írja elő ezt a lépést. Azzal, hogy a 14 NB I-es csapat közösen alapozott, nem csupán egy szűk keret részére, hanem az egész élvonalunk számára biztosítottuk ismét az egyöntetű felkészülés lehetőségét. Többet és alaposabban edzettek a játékosok. Erről a témáról is csak vázslatosan tudok beszámolni, hiszen a 6 hét alatt történtek rögzítésére egy egész oldal is kevés lenne. Ezért vegyük csak a legjellemzőbb motívumokat. A tavalyi év sikerei után, annak hatására tovább javult a csapatok edzésmorálja. Idén a táborban, általában szorgalmas, lelkes játékosokat és a többletmunka várható eredményében bízó edzőket lehetett látni. Az alkalmazott módszer, az edzésvezetés formája, tartalma (gyakorlatanyaga) és a használt eszközök nem jelentettek újat, ismeretlent a játékosok részére. i.7 alól, természetesen, kivételt képezett a most felkerült két csapat, valamint az alsóbb osztályból átigazolt aránylag kevés számú játékos.) Az alapozási munka tehát folyamatosabb volt, a terhelésnek mennyiségi és minőségi szintje tovább emelkedett. A tavalyi alapozáshoz képest most több figyelmet szenteltek a szakvezetők a speciális fizikai képzésre, azaz a labdarúgásban használt izmoknak, izomcsoportoknak az erősítésére. Az oktatás módszerében nagyobb szerepet kaptak azok a gyakorlatok, amelyek keretében a különböző szereket kombinálták (pl. bordásfal-nagylabda, pad-homokzsálé, zsámoly-futballlabda), s a tapasztalat szerint ezek a gyakorlatok nagyobb terhelést jelentettek. Ebben az évben már nem a gumikötél volt a „sláger”, hanem az összes rendelkezésre álló szereket változatosan felhasználtak az edzők játékosaik fizikai képességeinek fejlesztésére. De időben is többet dolgoztak a csapatok, mint tavaly, mert például a múlt évi 90 perces szabadtéri és tornatermi edzési idő helyett most 110—120 percig tartottak a foglalkozások. A tavaly is alkalmazott fizikai képességeket fejlesztő eszközök mellett most első ízben vezettük be a nagyobb terheléssel végzett erőfejlesztést (súlyemelő módszer). Heti két alkalommal 30—40 kilós súlyzóval gyakoroltak a játékosok. Egyrészt statikus, de zömmel dinamikus erőkifejtést végeztek. Itt is különös tekintettel voltunk a labdarúgáshoz szükséges izomcsoportoknak a foglalkoztatására (combfeszítő-, hajlító-, has-, hát-, lábszárizomzat erősítő gyakorlat stb.). A játékosok ettől eleinte idegenkedtek, később azonban megszokták. Az ügyessély fejlesztésére a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani. Az általános fizikai képességek közül, az erő mellett, az ügyesség és a ruganyosság fejlesztése is sorra kerül. A második hét közepétől különböző komplex gyakorlatok kaptak helyet az edzés fő részében (például szekrényugrással összekötött technikai elem), s ezeknek sikeres megoldása viszonylag nehezebb feladat elé állította játékosaink többségét. A levegőben végrehajtott feladatok során különböző nehézségek jelentkeztek. Ez összefüggésben van a kevésbé jól fejelő játékosok nagy számával, fejletlen ütemérzékével. (Itt is meggyőződtünk arról, hogy több életszerű fejelőgyakorlatot kell egész évben az edzéstervekbe beiktatni!) A tornatermi edzések anyagában idén még nagyobb szerepet kapott a speciális, úgynevezett labdás ügyességfejlesztés, amelyet az egyes fizikai képességeknek, elsősorban az erőfejlesztésének a gyakorlatanyaga közé, mint „összekötő szöveget” alkalmaztak az edzők. Az edzések így hangulatosabbá, változatosabbá váltak. A napi edzések keretében a csapatok általában 50—70 percet fordítottak az erőnek, és 20 percet az ügyességnek és a ruganyosságnak a fejlesztésére. A szabadterén már nem ment minden olyan jól... A két csoport edzésmunkája között — az időszak változásának megfelelően — bizonyos különbség mutatkozott. Az első csoportban levő együttesek ugyanis a rossz pályaviszonyok miatt kevesebbet tudtak foglalkozni a technikai alapozással, mint a második csoportba tartozók. A technikai 13 ehhez részben kapcsolódó taktikai alapozás mennyiségi és minőségi aránya a legtöbb csapatnál azonban már kifogásolható volt! A technikai alapozásra még mindig nem jellemző a hibajavítással együttjáró gyakoroltatás (technikai iskolázás). Pedig az edző aktív közreműködése még az ebben az időszakban zömmel alkalmazott komplex gyakorlatoknál is nélkülözhetetlen ... Általános megállapításként leszögezhető, hogy a fizikai képességek fejlesztésének a módszere, általában a tornatermi edzések csaknem kivétel nélkül minden csapatnál szervezettebb, tudatosabb képet mutattak, mint a szabadtéri foglalkozások megszervezése, az egyes technikai elemek oktatásának kinn a pályán alkalmazott módszere. A tatai alapozás sokrétű munkája — a kétségtelenül észlelt hiányosságok mellett is — általában elégedettséggel kell hogy eltöltse a szurkolókat. Játékosaink Tatán lerakták az alapítóit a továbbfejlődés lehetőségének. Színvonalasabbak lesznek a bajnoki mérkőzések, javvulnak majd egyesületi és válogatott csapatainknak a nemzetközi eredményei, jobban helyt tudunk majd állni a nemzetközi tornákon és világversenyeken, ha a közös alapozásban tapasztalt munkát mindenki törtétlen lendülettel tovább folytatja a saját otthonában. Baróti Injés szövetségi kapitány Tudósítások a Viharsarokból | Pályák, termek, uszodák és tervek 1.J Dömény Ferenc, a megyei TS 1 szervezési főelőadója valamelyik nap bement Krivik Andráshoz, az elnökhöz. Komoly '' problémája volt: a megyei ököl- vivő-versenynek helyet kellett találnia. De hol? ... Megindult , a telefonálgatás. Békés, Gyula, Orosháza .. . Kérdések és válaszok ... Sóhajok és megértő bólintások . .. Időpontok és versenyműsorok ... . Amikor nagy nehezen megoldódott a kérdés, kissé csodáll hozva fordultam Döményhez: ( — Békéscsabán, itt, nincs erre a célra megfelelő terem? Színházi kellékraktár ! — A városban mindössze két tornateremről beszélhetünk: a gimnáziuméról és a Mélyépítő I. Technikuméról. De ezek legjobb11 esetben is legfeljebb edzéslehetőséget tudnak nyújtani a város sportolóinak. Egyrészt állandóat betáblázottságuk, másrészt adottságaik, méreteik miatt. De például így is, súlyemelőink is már hónapok óta nem tudnak hol edzeni. Versenyrendezésre kifejezetten alkalmas helyiség , egyetlen egy volt: az úgynevezett Vigadó-terem, amelyet azonban már tizedik éve a szint ház használt kellékraktárnak. — Azt jelenti ez, hogy éppen a megyeszékhelyen nem tudnak, teremigényes versenyeket, bajnokságokat rendezni? — Pontosan. De például Gyulán is akkora a terem, hogy a birkózószőnyeg csak perem nélkül fér be és még úgy is vissza kell egy kicsit gyűrni a szélét. Ha jól körülnézünk, a megyében csupán Orosházán van megfelelő méretű terem. Oda tudunk vinni kézilabda, kosárlabda meccseket... Ez a „megfelelő méret” persze nézőtérre nem vonatkozik ... A beszélgetés során a pályákról is szó került. Elmondta Dömény Ferenc, hogy az elmúlt esztendőben beépítették a város legnagyobb és legjobb minőségű sporttelepét, amely az ötvenes évek elején készült el több millió forintos beruházással. Amit pedig helyette kínáltak, annak munkálatai még nanagyon, nagyon kezdetleges állapotban vannak. Megnyugtató válaszokért mentem a város vezetőihez. A válasz: „Komoly terveink vannak" Palyik György, a Békéscsabai Városi Tanács vb-elnökhelyettese megértően elmosolyodott a kérdésen. — Hát, elég betyárul állunk... — mondta. — Már 1950-ban napirendre került, hogy a kérdéses pálya helyére lakások épülnek. Igaz, a legjobb pálya volt, de az új lakótelep terjeszkedésének útjában állt. — Hivatalos paragrafus kimondja, hogy sportpályát nem lehet beépíteni, csak abban az esetben, ha azon nyomban hasonló értéket adnak helyette. — Ismerjük a paragrafusokat, de akkor nem állt módunkban hatmillió forintos beruházást eszközölni új pályára. Hirtelenében a másik két meglevőt, a MÁV és a VTSK pályáját újítottuk fel mintegy kétmillió forint értékben. — És ezzel végképp megoldották a kérdést? — Természetesen nem. Komoly terveink vannak a jövőre nézve. Új sportstadiont tervezünk, amelyben labdarúgó pályától kezdve, kézi- és röplabdapályán keresztül egészen az atlétikai és a teniszpályákig minden megtalálható lesz. A teljes befejezésig mintegy tízmillió forintot áldozunk rá. A területrendezés már megtörtént, jelenleg a talajmunkálatok folynak, s ha minden a tervek szerint megy, ősszel talán már játszani lehet a labdarúgópályán Azt mondta Palyik György: komoly terveik vannak. Valóban azok. Szó van egy 2000 személyes sportcsarnok építéséről, az uszoda télire műanyaggal befedhető medencével történő kibővítéséről, műjégpályáról, amihez már megvan a két kompresszor, a meglevő pályák felújításáról, bővítéséről . .. S ha a tervekből majd valóság lesz, 1970 táján feltehetően nagyon derűlátó hangulatban lehet Békéscsabáról írni. Az a bizonyos 14 uszoda De tovább menve a megye létesítményhelyzetéről is kívánkoznék néhány szó és itt elsősorban az uszodákról kell beszélni. A megye tizennégy uszodájáról. Bár magával a számmal kapcsolatban némi vitám akadt Orosházán Nagy Sándorral, a város egyetlen úszószakosztályának edzőjével. — Nem mondom — jegyezte meg többek között —, szép szám ez a tizennégy. Szép, kerek. Kár, hogy nem egészen pontos, mert ez a szám nem tizennégy jókarban levő, az úszósportnak nyitva álló uszodát takar. A két éve átadott nagyszénási uszodában például kevés a víz, nyolc ■nap alatt lehet feltölteni, nem beszélve arról, hogy a víz vegyi összetétele is rossz és már megrepedt a medence oldala. Vagy itt van a mi uszodánk, azt sikerült olyan szabálytalan méretekkel felépíteni, hogy nem lehet versenyt rendezni benne, s Tótkomlóson csak a nagyközön-% ség rendelkezésére áll, melegre kevert a vize és soha sincs ren- f desen feltöltve__Hát, egy ré- £ szében valahogy így fest a mi tizennégy medencénk! Terve- s zési, kivitelezési hibák, meg nem értettségek, ezeket mind, £ mind figyelembe kéne venni, # ha a megyei úszóéletről beszélünk... Nem vitás, figyelembe kell venni. De — a hibás tervezés- ^ nek és építésnek vajon níncse- f nek felelősei, a meg nem ér- fj tettségek, idegenkedések ellen fj vajon nem lehetne elszántai- fj bán,a eredményesebben harcolni? . .. Vajon a most meg- ^ levő feltételek, nem elegendő ^ feltételek a jobb munkára? Ebben viszont, alapjában véve , egyetértettünk Nagy Sándorral. ^ Fejlődés Mert — ha a feltételek még ^ nem is mindenütt a legjobbak, ezek egy nem ásra javulnak. ^ Gyulán lassan befejezik a fe- ^ dett uszoda • építését, Kondoro- són mintasporttelepet tervez- nek, Újszalontán területet jelöltek ki új pályára, a megyeszékhelytől kezdve Vésztőig új gimnáziumok, technikumok k alapjait rakták vagy rakják le, amelyekből már sehol sem hiá-fnyozhat a tornaterem. Itt, a Viharsarokban is rendre nőnek ki a földből az új léteg 'f sítményes: lakóházak, iskolák , és sportpályák, termek, uszodák is. ^ Békéscsaba, február hava. ^ Kocsis L. Mihály | fr kalandnak indult, szerelem lett belőle. A nagysikerű magyar film felújítása 14 éven aluliaknak nem ajánljuk Bemutató: február 18. Vasárnap du. 2 órakor ÜGETŐ Vasárnap, 1965. február 14. )