Népsport, 1965. október (21. évfolyam, 195-216. szám)
1965-10-01 / 195. szám
Válogatott játékosaink a mérlegen A szerdai mérkőzésekkel egy időre megjölt szakad az NB 1-es csapatok bajnoki programja, hogy a válogatott játékosok alaposan felkészülhessenek az „év mérkőzésére”, a VB-szereplésünket minden bizonnyal eldöntő Magyarország—NDK selejtező visszavágóra. Szép, izgalmas küzdemeket láttunk Újpesten, a Népstadionban, itt-ott vidéken is, de ahol pályára léptek, a szurkolók félszemmel a válogatottjelölteket figyelték. Milyen formában vannak, mit várhatunk tőlük október 9-én. Mi ezt a gondolatot kiegészítenénk azzal, hogy a szerdai forduló megmutatta: mit kell a hátralevő kilenc nap alatt különös szorgalommal gyakorolniuk". S a közvetlen felkészülést, az utolsó csiszolgatást szeretnénk megkönnyíteni egy-két észrevétellel, gondolattal. Kérésünkre, Göbti Béla tanársegéd vezetésével, kilenc testnevelési főiskolás — Lala András, Koltai Lajos, Nagy József, Krasznai Péter, Nagy László, Kincses András, Puskás Árpád, Kovács György és Pukli Mátyás — méréseket, statisztikát készített 10 válogatottjelölt mezőnyjátékosunkról. (Fisternek a játéka az utolsó nap is bizonytalan volt, ezért róla az adatok, sajnos, hiányosak helyhiány miatt nem tudjuk teljes terjedelmében közölni az adatokat (például a 15 percekre való bontást, stb.), de a mellékelt kimutatások is jó alkalmat nyújtanak a böngészéshez. Sokkal többet lehet kiolvasni belőlük, mint amennyit mi — legfontosabbként — az írott szövegben kiemeltünk. Még egy rövid útmutatás: a táblázatokban valamennyi játékos neve alatt a két félidőbeli és az összesített teljesítménye szerepel. Zárójelben a sikertelen kísérletek. Például Mátrai az 1. félidőben 7 jó, 1 rossz, a második félidőben 8 jó, tehát összesen jó jó és 1 rossz rövid átadást végzett ... Hátvédek Tőlük függ elsősorban egy csapat hátsó biztonsága. Határozottságuk, szerelési készségük, gyorsaságuk, fejjátékuk döntő befolyással van a játék képének alakulására, s a korszerű labdarúgásban egyre nagyobb teret kapnak a támadásépítésben, sőt a szélsőhátvédek a befejezésben is. Kevés a feljutás Kezdjük az utóbbival. A 4—2 —4-es felállási formában elengedhetetlenül szükséges, hogy az ellenfél védelmi egységének megbontása, szétzilálása, az esetleges emberhátrány kiküszöbölése érdekében a szélsőhátvédek — természetesen a játék alakulásától függően — minél többször felfussanak, előre törjenek, felzárkózzanak a támadósor vonalába. Sokszor hallottuk, amikor Baráti Lajos szövetségi kapitány vagy Illovszky edző kérte ezt Mátraitól vagy Ihásztól. Nos, ha ilyen szempontból vizsgáljuk válogatott védőink legutóbbi teljesítményét , nem sok jót mondhatunk. Négyük közül Ihász Kálmán volt az, aki négy esetben úgy rohant le a vonal mentén, hogy az alapvonal közeléből be tudta adni a labdát. De a négyből háromszor pontatlanul! És a többiek? Nem törhettek előre, mert mindhárman középhátvédet játszottak! Az ő posztjuk között mozgási területet igényel. De álljunk csak meg! Van itt valami nagyon elgondolkoztató dolog, mégpedig az, hogy Mátrai a klubjában mindig középhátvédet, a válogatottban pedig mindig jobbhátvédet játszik. Gyakori felfutásokat várunk tőle, de beidegződésre a bajnoki mérkőzéseken egyszerűen nincs lehetősége. Ez a tény kötelességszerűen előírja, hogy Mátrai az edzéseken nagyon sok olyan speciális gyakorlatot végezzen, amely segíti, alkalmassá teszi őt arra, hogy a válogatottban többször s jobban eleget tehessen a támadást vagy a befejezést segítő követelményeknek. Bátör támadásmáltások Rövid átadásokkal rendre pontosan indítottak támadásokat a védők, s ez jó dolog. De még jobb, ha a tértölelő átadásokra is bátran vállalkoznak, mert azok gyakran meglepik az ellenfelet. Nos, a bátorsággal, a vállalkozó szellemmel nincs baj. Mészöly középhátvéd létére 19 esetben vállalkozott erre. A végrehajtásban már vannak bökkenők. Hosszú átadásai közül csupán öt volt pontos. A rövid passzok figyelembevételével viszont elmondhatjuk: Mészöly indított a legtöbbször, Ihász a legpontosabban 6 ilyen vonatkozásban kitűnő Mátrai teljesítménye is. Szerelésben Mészöly tűnt ki Na de hát a hátvédek mégiscsak védők. Nézzük a szerelést. A táblázaton csak az a szerelési mód van feltüntetve, amikor a hátvédek a szó igaz értelmében elvették a csatártól a labdát, vagyis leszerelték. Ilyen vonatkozásban és fejjátékban leginkább Mészöly tűnt ki. Huszonháromezer szerezte meg a labdát — fejessel együtt —, s csupán egyszer játszották át! Biztos volt Sípos és Ihász is, , míg Mátrai, kihasználva nagy gyorsaságát, gyakran lefutotta ellenfeleit, vagy megelőzte őket a labda átvételében, s ez nem szerepel a táblázaton. Mészöly mozgékonyságára, aktivitására jellemző: sokszor helyezkedett úgy, hogy átvehette a rájátszott labdáikat, sőt néha hosszan vezette is. S hogy az utóbbi helyes-e, az persze a pillanatnyi játékhelyzettől függ. Albert most is nagyszerűen irányított, osztogatott Egy csatárnak a mezőnyjátékát általában azzal lehet értékelni, hogy hányszor volt birtokában a labda (mennyit mozgott, mutatta magát és le tudta-e kezelni az átadásokat), továbbá, milyen százalékkal vett részt az összjátékban, cseleivel mennyi zavart okozott az ellenfél védelmében. Nos, Albert, a számok is bizonyítják , szerdán a legjobb játékmesternek bizonyult! Vonzotta a labdákat, különösen a II. félidőben ellenállhatatlanul cselezett, s jellegzetes, rövid paszszos játékával nagymértékben közrejátszott a csepeli védelem szétzilálásában. Feltűnő viszont, hogy Farkast kivéve milyen keveset vállalkozott a válogatott négyes hosszú átadásokra! Pedig a korszerű játék olykor egyenesen megköveteli a szárnyváltást, a tértölelő, meredek szöktetést... Nálunk még nem eléggé tisztázott kérdés, hogy a csaároknak — még ha előretolt terrepkört is töltenek be —, mmilyen mértékben kell kivenniük a részüket a csapat védekezéséből. Ha az edző nem ad határozott védőfeladatot, a támadó állóképességétől, küzdeni tudásától, és nem utolsó sorban beállítottságától függ, megpróbálja-e az ellenfelet zavarni, a labdát viszszaszerezni. Érdekes és jellemző adat: Farkas és Albert szerdán sokkal többször elvette az ellenféltől a Labdát, mint ahányszor Fenyvesi dr. ezt akárcsak meg is kísérelte! Pedig a balszélső még nem is olyan régen éppen a szerelőkészségével biztosította helyét a válogatottban... Kevés a szélekről beadott labda A nagy olasz profikluboknál éves viszonylatban is számomtartják, hogy a csatárok — helycserék esetén a belsők is — hányszor tudnak az oldalvonalak mellett a védelmek hátába kerülni, és onnan veszélyeztetni. Fenyvesi ezen a mérkőzésen nem sokszor futott el, és a kevés kísérlet közül is elég sok (több, mint 50 százalék!) pontatlan beadással végződött. Ebben közrejátszik, hogy a szélső játéka az utóbbi időkben gazdagodott: gólokat rúg! Ez dicséretes, de nem jelentheti azt, hogy a szélsőcsatár egyéb feladatait Fenyvesi dr. elhanyagolhatja. És nincs semmi ellentmondás abban, hogy hiányoljuk Benétől és Farkastól is a szárnyjátékot. A klubcsapatukban belső csatárt játszanak ugyan, de általában mindketten sokat szokták változtatni a helyüket, és többek között a széleken is gyakran próbálkoznak kiugrásokkal. A négy nappal ezelőtt, tehát a vasárnapi mérkőzéseiken például mindkettőjüket többször láttuk az oldalvonalak mentén csatázni... Fej játék!... Nem véletlenül hagyjuk utoljára a csatárjáték savát-borsát, a gólratörést. Az NDK ellen sorsdöntő lehet, be tudják-e venni a kapujukat A lövésekről készült statisztika mellé oda kell képzelni az ellenfeleket, azt, hogy szerdán sem a Dózsának, sem a Vasasnak nem sikerült annyira „feltörni” a szembenálló védőfalat mint például az FTC-nek. Ebből ered, hogy Farkasnak és Benének a hátvédek gyűrűjében nem volt annyi lehetősége és ideje a labda lekezelésére, a célzásra, mint olykor például Fenyvesinek, ennek ellenére a két csatár figyelmébe ajánljuk a lövéseikről készült, erősen negatív statisztikát Albertról már elmondottuk, hogy ő ezen a találkozón inkább kiszolgált de az önzetlenségnek is vannak határai. Remélhetőleg az NDK ellen a kaput is többször veszélyezteti majd. Befejezésül még néhány szót a támadók fejjátékáról. Igaz, hogy Fenyvesi, Bene, de még Farkas sem tartozik a magas játékosok közé, ezért nekik jóval nagyobbat kellene ugraniuk, mint például Albertnek, hogy elfejeljék a labdát a védők, a kapus elől. De voltak és vannak hozzájuk hasonló testalkatú játékosaink, akik ruganyossággal, jó tempóérzékkel pótolni tudják a hiányzó centiket. Meg kellene tehát próbálni! Sokszor, edzéseken állandóan. Mert a sokoldalúsághoz, a csatársor átütő erejéhez ez is nagyon szorosan hozzá tartozik! __ 1. Mátrai II. , össz. I. Mészöly II. össz. I. Sípos II. össz. I. Ihász II. ÖSSZ. rövid rúgás 7u)8 15a)7 5 12 6 (1) 6n 12 (2)9a) 8(1) 17(2) hosszú rúgás 10(4) 3(3) 13(7) 11(5) 8 (9) 19(14) 1 (4) 2(4) 3 (8) 3(2) 7(1) 10(3) labdaátvétel2 3(2) 5(2) 139 223 4 7 1(1) 5(1) 6(2) labdavezetés .—---— 4 4 8 --.—•--2 — 2 cselezés— — — 2(1)2 4(1)1 1 2 — — szerelés4(3)— 4(3) 5(1)9 14(1)3 2 5 6(2)4 10(2) fejes4 —•4 3 6 9 3 •—3 .—— — lefutás— — ■— •— •— -— •—— •-■— 1(3) 1(3) partdobás— — — — — — — — 2 2 4 Fedezetek Ide soroljuk a 10-es számmal játszó Rákosit is, aki általában azonos felfogásban játszik: összeszedi a Rákosi, a gőzmozdony Elég egy pillantást vetni a táblázatra, máris kitűnik, hogy Mathesz és Rákosi rubrikáiban valósággal hemzsegnek a számok. Ez is bizonyítja, milyen rendkívül sokat vannak játékban, milyen sokrétű feladatot oldanak meg. A számok önmaguk is beszélnek. Ezért nézzünk más érdekességet A TF hallgatói versenyórával a kezükben mérték: hány percet fut Rákosi, Fister és Albert. Természetesen csak a tiszta időt vették figyelembe, s nyomban megállították a mutatót, ha a játékosok álltak vagy sétáltak. A negyedóránkénti összesítésekből kiderül, hogy Rákosi gőzmozdonyként futkározott, kilabdáz, leadja, felviszi, szerel, küzd, sokat mozog, akárcsak Mathesz és Fisler. Ezen 33 perc 54 másodpercet töltött el futással! Csupán az utolsó negyedórában futott kevesebbet 5 percnél! Remek munkabírás, állóképesség. Fister is nagyon sokat fáradozott: 27 percet futott, Mathesz viszont csak 16:28-at. Mathesz csak az első negyedórában futott 3 perc felett. Albertnak, persze, más taktikai feladata volt, főleg a kiugrás, a végrehajtás, a befejezés. 12:24-es teljesítménye mozgékonyságát, aktivitását dicséri. Egy érdekesség: a második, harmadik és utolsó negyedórában 1:47, 1:58 és újra 1:57-as tiszta időt futott. A másik három negyedórában majdnem kétszer ennyit vágtázott. A fedezetek egyéb adatait tükrözi a táblázat. Mathesz I. II. össz. rövid rúgás 14 (1) 8 (1) 22 (2) hosszú rúgás 2 (2) 3 (1) 5 (3) labdaátvétel 12 (1) 11 (2) 23 (3) labdavezetés 9 (1) 7 (3) 16 (4) cselezés 8 3 11 szerelés 3 4 (3) 7 (3) fejes 3 3 6 partdobás 1 — 1 szögletrúgás 1 — 1 kapuralövés 1 (2) 4 (3) 5 (5) Rákosi T. II. össz. 14 111 22 (8) 36 (9) 4 (6) 8 (2) 12 (8) 21 (1) 27 48 (1) 11 12, 23 4 (2) 7 (1) 11 (3) 4 (3) 6 (6) 10 (9) — 1 1 1 — X 1 (1) 3 4 (1) 1 (2) 1 (2) Csatárok A szerdai fordulónak kétségkívül egyik érdekessége az volt, hogy a négy válogatott csatár a csapataik által elért kilenc gólból csak hármat szerzett. A góllövés azonban — bár a futballt eredményre játszszák — nem minden. A technikailag, taktikailag legképzettebb játékosoktól elvárják a klubban, hogy a játék szervezői is legyenek és — különösen amikor rájuk az ellenfelek megkülönböztetett figyelemmel ügyelnek — hozzák jó helyzetbe társaikat. Fenyvesi I. II. dr. össz. I. Bene II. össz. T. Farkas II. össz. I. Albert II. össz. rövid rúgás 4(1) 3(2) 7(3) 6(3)8 14(3) 2(2) 2(2) 4(4) 13(2) 12 25(2) hosszú rúgás— 1 1 —2(1) 2(1)3 2 5 1 1 2 kapuralövés— 4(1) 4(1) (2) 1(2) 1(4) • 1(3) (2) 1(5)— 2 2 beadás alapvonal mellől 1(2) 1(1) 2(3)— ——— — — — —■— labdaátvétel7 7 14 7(3) 15 22(3) 5(2) 8(5) 13(7) 13(2) 11(1) 24(3) labdavezetés4 3 7 4(1)4 8(1)3 2 5 3 5 8 cselezés 1(1)— 1(1) 4(3) 3(5) 7(8 )— 2 2 5(3) 111( 16(4) szerelés U)— (1) (2) (2) 6(1)1 (1) 7(2)3 1 4 fejes (1) U> ÍD —■: U)1U>i 2U) 4(1) 4(1) És még el kell mondani, hogy... lacimftimlm, valóban harc a lepattanó labdákért!... ... a Győr—Dorog mérkőzés után nagyon nekikeseredett hangulatban jegyezte meg Laczkó István, a dorogiak edzője. ,.Akiktől higgadtságot, nyugodtságot vártam, éppen azok mondtak csődöt. A Győr ellen igyekeztem felfrissíteni a csapatot, ezért került az együttesbe Horváth és Juhász. És milyen a véletlen: pontosan ők voltak azok, aki ha egy kicsit nyugodtabbak, a mi javunkra dönthették volna el a mérkőzés sorsát Most nagyon nehéz helyzetben vagyunk, de igyekszünk a rendelkezésünkre álló három hetet felhasználni arra, hogy lelkileg rendbe hozzuk a csapatot. Ilyen sorozatunk van: Bp. Honvéd— Dorog, Dorog—Vasas, Szeged— Dorog, Újpesti Dózsa—Dorog. ... mostanában ritkán esett annyi távolról lőtt gól, mint szerdán Szegeden. Linka, Kalocsai és Vasas is messziről vette be az ellenfél hálóját. Ez hozta azután magával azt, hogy a siker láttán mindkét csapat gyakran próbálkozott távoli lövéssel. Úgy látszik, a kapusok elszoktak attól, hogy támadás közben a tizenhatoson kívülről lövést várjanak. Mindkét kapus azzal védekezett, hogy váratlanul érte őket a lövés. Márpedig a szakemberek többsége azt tartja, hogy a kapust sohasem érheti váratlanul egy-egy kapura tartó labda, akár közelről jön, akár távolról A kapusnak minden pillanatban készen kell állnia a veszély elhárítására! ... bizony, sok hibát követtek el a komlóiak az Ózd elleni találkozón! Elsősorban a küzdeni akarás hozta meg a sikert a csapat számára, s ez mindenképpen dicsérendő. A hibákat azért említjük meg, hogy a hazaiak tanuljanak belőlük az elkövetkező mérkőzéseken. A komlói csatárok sok gólhelyzetet teremtettek a korábbi mérkőzéseken, a kapu elé élesen és pontosan belőtt labdákkal. Különösen Garat jeleskedett ebben. Szerdán viszont ezek a kísérletek nem jártak sikerrel. Tizennöt szögletet rúgtak a hazaiak, s a legtöbb a kapu mögé került. Sokat hibázott Lutz is, aki a jó helyzetben levő csatároknak nem adta le a labdát, hanem távolról lőtt kapura. ... Gelei, a Tatabánya válogatott, kapusa szinte mindvégig nagy munkában volt, sokat foglalkoztatták a Vasas-játékosok, nemcsak a csatárok, időnként még a fedezetek, sőt több alkalommal Bakos is. Szinte lélegzetvételnyi szünete sem akadt. A parádés védések egész sorozatán kívül igyekezett nyugtatni társait is. Hogy csak két gól esett, az ő érdeme is, no meg egy kicsit a Vasascsatároké, akik eléggé fáradtan küzdöttek, számos alkalommal egyénieskedtek, s ezzel sokszor alaposan megkönnyítették a jól tömörülő tatabányai védelem és Geléi munkáját. ... Salgótarjánban nem történt„csoda” ... Az SBTC őszi sikereinek titka Szojka színes, nagyvonalú játékán kívül, a 8 mezőnyjátékos egyéniségéhez szabott 4—3—3-as taktikai felállás s e hadrend elképzeléseinek pontos betartása volt. A „karmester” a múlt héten lábujjtörés miatt harcképtelenné vált, de Szűcs György edző a jól bevált taktikán a kényszerítő körülmények ellenére sem akart változtatni. Salgó mélyen hátravontan játszott, tegyük hozzá, igen gyengén. Szokatlan szerepkörébe nehezen illeszkedett be, s a hétről hétre jól működő védelem játékát is megzavarta. Szűcs edző, látva az eredeti felállás csődjét, változtatott. A második 45 percben Salgó, előretolt középcsatárként, az ellenfél 16-osán két pécsi védőt is lekötött, és ezzel rést nyitott a három gyors és kapura jól törő salgótarjáni „befejező csatár” részére. A védelem gépezete a helyére hátrahúzódó Szalaival ugyanakkor hibátlanul toldotta meg feladatát. A meglepetés tehát jól átgondolt edzői húzás eredménye volt. Bár már elég régen végett értek az Universiade kosárlabdatornájának küzdelmei, az ott látottak élénken foglalkoztatják a szakembereket éppen úgy, mint a játékosokat. A kosárlabda-szövetségben értékelték a két magyar csapat teljesítményét, de mélyrehatóbb elemzésre, az európai és a tengeren túli kosárlabdázás néhány alapvető sajátosságának a taglalására ezúttal nem kerülhetett sor. Leszögezték viszont, hogy erre szükség van, mert az Universiade kosárlabdatornája, elsősorban a férfimérkőzések, a gazdag tapasztalatok egész tárházát nyújtották. Úgy határoztak, hogy ezek megbeszélésére, megvitatására szélesebb körű értekezlet keretében kerül majd sor. Addig is mindenki igyekszik saját területén felhasználni a látottakat. Ezt teszi Zsíros Tibor, a férfiválogatott edzője is, aki az Universiade alatt talán a legalaposabban figyelte az amerikaiak, de a többiek játékát, edzését is. Különösen sokat járt Zsíros Bradleyék edzésén, mert elsősorban arra volt kíváncsi, van-e valami különleges, az általánostól eltérő az edzésükben. Anynyit megállapított, hogy nincs! Viszont, ahogyan csinálják a gyakorlatokat, és általában amilyen tempóban zajlik egy edzés , azt kell a lehetőség szerint nekünk is követni. Például a passzolás gyakorlása. Folyamatos, negyed órán keresztül megállás nélkül. Ritka dolog, ha valaki ennyi idő alatt elvéti a labdát. Ami elsősorban feltűnt: valamennyi játékos átlagon felüli fizikai képességekkel rendelkezik. Hogyan érték ezt el? Nem tagadták, hogy sok kemény edzéssel, s nem utolsósorban azzal, hogy a játékosok többsége már korán, 8—10 éves korában eljegyezte magát a kosárlabdával. Megállapította Zsíros Tibor azt is, hogy a szovjet edzők is nagy gondot fordítanak a fizikai képzésre, annak ellenére, hogy a Szovjetunióban jóval idősebb korban kezdik el a fiatalok a kosárlabdázást. (Mi a helyzet e tekintetben nálunk? Van behoznivalónk bőven, bár kétségtelen, hogy a sportiskola kosárlabda-tagozatában jóval több figyelmet fordítanak a fizikai képzésre, valamint a gyorsaság fejlesztésére. Az eredmény — ez biztos — előbb-utóbb jelentkezni fog.) A mi szakembereink is elég gyakran hangoztatják a lábmunka fontosságát. Ez a kosárlabdázás „alfájához” tartozik, mégis elég gyakran elhanyagolják. A magyar csapat védekezésben követte el a legtöbb hibát. A lepattanó labdákért folyó harcot, a védekezést nagymértékben feljavíthatja a ruganyosság, a lábmunka. Az amerikaiak alaposan kidolgozták a lepattanó labdák megszerzésének technikáját és azt egész magas fokra tudták fejleszteni. Alig-alig tesznek ilyen esetben felesleges mozdulatokat — mondta Zsíros Tibor, és hozzáfűzte még azt is, hogy az edzéseken ezt rengeteget gyakorolják, szinte megállás nélkül. Megfigyelte a magyar válogatott edzője Frid Hetzel mozgástechnikáját. Ez külön tanulmányt érdemelne. Egyszerűen nem lehet megelőzni. Kihasználja a testi erejét — anélkül, hogy szabálytalankodna ... Mindkét magyar csapat harmadik lett az Universiadén, ami a legutóbbi eredmények után nagyon szép teljesítmény. Mégsem lehetünk elégedettek, mert ebben a sportágban is csak az tud az élen maradni, aki lépést tart a mindig nagyobb és nagyobb követelményekkel. Várszegi János Versenyfutás a labdáért. Sípos lett a győztes, s mire a Vágitól kisért Kuharszki közbeléphetett volna, a Bp. Honvéd középhátvédje elrúgta a labdát. ■ hhipuiw m wa— Péntek, 1965. október 1. gj