Népsport, 1966. december (22. évfolyam, 245-264. szám)
1966-12-29 / 263. szám
Szereti a hivatását Zuhogott az eső. A csepeli edzőpálya szélén álldogáltunk. A sártengerben kergette a labdát két csapat. Mészáros József feltűrte kabátja gallérját. Fiait, a Salgótarján játékosait nézte, akik az egri helyőrség csapatában játszottak. — Szabadságon? — kérdezte egy ismerőse. — Igen. Január elejéig újra itthon vagyok — Kispesten. Néhány hete Salgótarján főutcáját jártuk. Már túl voltunk egy fárasztó edzésen, és egy hosszú beszélgetésen. Az edző is fáradt volt kicsit. Minduntalan válaszolnia kellett a köszönésekre: „Jó estét, szervusz.” — Nehezen barátkozó emberek a nógrádiak, de ha befogadják az embert, nagyon megszeretik — mondta csendesen Mészáros. .. Nos, a salgótarjániak megszerették az új edzőt. Egy bőrönddel érkezett Tarjánba esztendeje. S mérhetetlen szomorúsággal. Mindig Budapesten volt. Erzsébeten, majd Kispesten tanult meg futballozni, aztán a Ferencvárosba került. Hű maradt a zöld-fehérekhez. A Ferencvárosban hagyta abba a labdarúgást. Szakoktatói képesítést szerzett. Először az ifjúságiakkal foglalkozott, aztán az első csapathoz került. Két bajnokság, a VVK megnyerése, két második és egy harmadik helyh ez volt, amit sikerült elérnie. Járta csapatával Európát. Aztán a csapattal eljutott Ausztráliába, Amerikába. Vezette az edzéseket, ült a kispadon, és legtöbb mérkőzés után fogadta a gratulációkat. Csapata majdnem mindig győzött. És aztán egyik napról a másikra állás nélkül maradt. Be sem fejezte az évet a Ferencvárosnál. Ekkor kereste meg a Salgótarján. — Sokat gondolkoztam akkor, hogy elfogadjam-e a megbízatást. Tele voltam keserűséggel, de aztán feltámadt bennem a labdarúgás szeretete. Mindegy, hogy hol edző az ember, csak dolgozhasson. A Salgótarján egészen más csapat, mint a Ferencváros. Kisebb képességű játékosok, más viszonyok. Jóval több vereség, mint győzelem. Túl sokat váró szurkolók, türelmetlenkedők. Nos, mindezzel szembe kellett néznie. — Sajnos, néhányszor elnéző voltam. Belátom, néha túlságosan hamar megbocsátottam egyeseknek, amikor pedig nem lett volna szabad. Esténként sok ideje van. Nagyon sokat olvas. Nem akar elszakadni a világtól. Most angolul tanul, olvassa a külföldi szaklapokat, és gyakran beszélget Szojka Ferivel: — Szojka úgy ismeri Tarjánt, mint a tenyerét. Szeretem, mert nagyon gyakran segít nekem, és tisztelem a hűségét, mert egész életét itt töltötte el. Gyakran kell tanácskoznia a játékosokkal. Básti tavaly a csapat egyik legjobbja volt. Ebben az évben csak csalódást okozott. — Órákat beszélgettem Bástival — emlékezik vissza — illetve ez amolyan egyoldalú vita volt, mert Básti hallgatott. Nem, és nem akarta elmondani, mi fáj neki. Az előbb a hűségről beszéltem, Szojkával kapcsolatban. Básti is tartánt, és mégsem tesz meg mindent csapatáért. Túl hamar feladja a harcot. Talán nem találtam volna meg a hangot vele szemben? Kedd reggeltől vasárnap estig Salgótarjánban van. A hétfőt tölti együtt családjával, néha még azt sem, ha szólítja a kötelesség. A bajnokság befejezése után felkereste az egyik legnagyobb budapesti klub szakvezetője. Arra kérte, hagyja ott a Salgótarjánt, és jöjjön vissza a fővárosba. — Egész éjjel nem aludtunk a feleségemmel. Minden Budapesthez köt, itt vannak a gyerekek is. Jó lenne újra itthon lenni. De nem tehetem, köt a szavam, s én nem változtatom meg semmilyen áron. A magánéletéről, terveiről faggatom, hogyan képzeli el a jövőjét. Minduntalan a csapathoz tér vissza. — Nekem a Salgótarján jelenti most a jövőt. Keresem, kutatom, hol lehet a hiba. Tehetséges ez a csapat, de valahogy még kevés az önbizalom. Karácsony előtt egy dossziét láttunk nála, amikor meglátogattuk. Ez állt rajta: a Salgótarjáni BTC 1967-es évi terve, s alatta egyelőre még csak ceruzával a nyolcadik hely. Ahogy Mészárost ismerjük, rajta nem fog múlni, hogy ezt a tervet teljesítsék. Varga Béla Az utóbbi évek egyik legérdekesebb magyar bajnokságának bizonyult a Keleti csoport idei bajnoksága. Két évvel ezelőtt páratlanul izgalmas küzdelmet vívott az elsőségért az Eger és a Jászberény. A csapatok már régen pihenőre tértek, a zöld asztal mellett a két együttes még mindig viaskodott. Tavaly, az őszi idény nagy részében sokáig szintén fej-fej melletti küzdelem folyt az elsőségért, a két Dózsa, a kecskeméti és az egri között. A kecskemétiek a hajrá kezdeén az élen voltak, sorsolásuk is kitűnő volt, amikor olyasvalami történt velük, ami bajnokjelölttel talán még sohasem fordult elő: egymás után 4 vereséget szenvedtek, s így az Egri Dózsa ,,besétált” az NB I B-be. S az idén? ... Ritkán adódik olyan érdekes, változatos és izgalmas küzdelem bajnokságban, mint amilyen ebben az évben e csoport első négy helyezettje között tombolt. Variálni sem lehetne egy bajnoki táblázat élcsoportját jobban, mint ahogy az a Keleti csoportban történt. Az első négy (a Bp. Spartacus, a Kecskemét, a Bp. Előre és a Szolnoki MÁV) szinte fordulónként cserélt egymással helyet az őszi idény nagy részében, s jellemző e csapatok küzdelmére, hogy — a Nagybátonyt kivéve, de 5 is csak néhány hétig — egy sem tudott a többiek közül veszélyes lenni rájuk. A 4 együttes versenye a feljebbjutásért, s az utolsó öté a kiesés ellen, páratlanul érdekessé tette a Keleti csoportbeli csapatok küzdelmét. A 3 legutóbbi bajnokság élcsoportja és kieső zónája megközelítően azonos képet mutatott. Azok a csapatok, amelyek az idén ott voltak az elsők között, általában tavaly és tavalyelőtt is esélyesek voltak a feljebbjutásra. S nagyjából ugyanez mondható a kieső zóna együtteseire is. A Nyugati csoporthoz hasonlóan itt is közöljük — az idei sorrendnek megfelelően — (zárójelben) — az 1964. és 1965. évi végeredményt. 1. Bp. Spartacus (4., 7.), 2. Kecskemét (3., 2.), 3. Bp. Előre (6., 3.), 4. Szolnoki MÁV (7., 6.), 5. Nagybátony (10., 9.), 6. Békéscsaba (8., 13.), 7. Borsodi Bányász (NB II, 5.), 8. Pénzügyőr (NB III, 4.), 9. Szegedi VSE (9., 12.), 10. KISTEXT (14., 11.), 11. Salgótarjáni KSE (NB III, NB III), 12. Szolnoki MTE (5., 10.), 13. Gyula (11., 8.), 14. Cegléd (NB III, NB III), 15. MGM Debrecen (NB III, NB III), 16. K.félegyháza (megyei, NB IIT 17. Jászberény (1., NB I B), 18. Miskolci Bányász (15., 14.). Az első négy szinte egész ősszel külön versenyt vívott, a többiek pillanatra sem tudtak beleszólni nagyszerű küzdelmükbe. Ennek a megállapításnak a helyességét a bajnoki táblázat is igazolja. A 4. Szolnoki MÁV-ot az 5. Nagybátonytól 8, viszont a Nagybátonyt, a tíz hellyel lejjebb álló 15. MGM Debrecentől is csak 11, a 7. Borsodi Bányászt a 17. Jászberénytől meg — pláne — mindössze 8 pont választja el. Az élcsoport csapatainak külön versenye a hajrában különösen élessé vált, s nemegyszer különböző találgatásokra is alkalmat adott a szurkolók széles táborában. Évek óta nagy esélyesként indul a bajnokságban a Bp. Spartacus (tavaszi helyezése 3.), de még sohasem sikerült olyan bravúrt elérnie, mint az idén... Igen szerencsés volt Jávor Pál edző szerződtetése, aki az előző évben is bajnokságot nyert csapatával, a Dunaújvárossal. Különösen az őszi idénye sikerült jól az együttesnek, hiszen tavaszi 21 pontjával szemben 26-ot szerzett. „Öreg” fiúk csapatának nevezik a több volt NB I-es játékossal (Szimcsák I, II, Gál, Dálnoki) megerősített együttest, az idős játékosok azonban bebizonyították, hogy „öreg fiuk nem feltétlen vén labdarúgók”. Ami nagyon feltűnő: három utána következő riválisától mindössze négy pontot szerzett a bajnok (a megszerezhető 12 közül). 48 adott góljával a 11— 12. helyen áll az MGM Debrecennel. ... ami egyúttal azt is mutatja, hogy a legnagyobb problémát a csatársor játéka okozta... A Kecskeméti Dózsa (4.) tavaszi szereplése — enyhén szólva — igen változatos volt. Csak két példa erre. Május elején 4:0-ra „lelépte” a Bp. Spartacust, két héttel később kikapott az akkor utolsó félegyháziaktól. Vagy egy másik: az egyik héten(Kecskeméten) 3:1-re kikapott a KISTEXT-től, a másik hétenaz akkor kitűnően szerepelt Saly. Kohászt 6:0-ra győzte le. löszi idénye viszont lényegesen jobban sikerült: 4 alkalommal az élen is volt, csak őszi eredményeit figyelembe véve pedig — első! Mindkétszer győzött a Gyula (1l:0-ás összgólaránnyal), a Cegléd, a Nagybátony és a Pénzügyőr ellen. 3 pontot szerzett a Bp. Sport., a Bp. Előre, a Szolnoki MÁV, a B. Bányász és az S. Kohász, az MGM Debrecen és az M. Bányász ellenében. A Bp. Előre (2.) a bajnoki idény kezdete óta az élbolyban tanyázott, s hogy csak gólaránnyal és csak harmadikként tudta biztosítani helyét a feljutók között, azt elsősorban néhány nem várt döntetlenjének köszönhette. Az új szakvezetéssel a Bp. Előre olyan sikersorozatot ért el az NB II-ben, amilyenre csak igen ritkán adódott eddig példa magyar bajnokságban: az 1965. IX. 12. óta lejátszott 44 bajnoki mérkőzésből mindössze ötöt vesztett el, s most ősszel egyetlen vereséget szenvedett, a legkevesebbet a 36 NB II-s csapat közül. Sikerének összetevői: a jó felkészülés, a jó közösségi szellem, a 4—2—4 rugalmas, a játékosok egyéni adottságainak megfelelő alkalmazása. Taktikailag is sokat fejlődött a Bp. Előre, amelynek védelme mindössze egyszer kapott 4 és háromszor 3 gólt 6 kapusának hálója nem kevesebb, mint tizennégyszer maradt mentes a góltól. A Szolnoki MÁV (4.) húsz góllal rúgott többet, mint a bejnok, mégsem jutott fel az NB I B-be! Miért? Elsősorban azért, mert tavaszi elsőhöz méltatlan módon szerepelt ősszel. Egy feljutni vágyó csapat formájában ugyanis olyan ingadozásnak, mint amilyen a Szolnoki MÁV- nál volt, nem szabad előfordulnia. A tavaszi első Sz. MÁV csak 2 ponttal szerzett többet a bajnokság második felében, mint a tavaszi utolsó K.félegyháza. De még így is feljuthatott volna, ha sorsdöntő mérkőzésen bírói tévedés nem sújtja, illetve a 31. fordulóban Szolnokon (1), az akkor 17., tehát kiesés ellen küzdő Cegléd 4:1-re nem győzi le! A Nagybátony Bányász (8.) az idén meglepően jól szerepelt. Az őszi idény közepén volt néhány hét, amikor reális lehetősége nyílt a bátonyoknak a feljebbjutásra. Dávid Róbertnak, az SBTC egykori sokszoros magyar B- és utánpótlás válogatottjának több volt NB I-es játékossal megerősített csapata azonban lemaradt. Tavasszal egyszer hétközben kiváló játékkal győzte le az N. Bányász az NB I-es Ózdot, 4 nappal később viszont az újonc MGM Debrecen sima vereséget mért az elbizakodott Nagybátonyra — Nagybátonyban! Ez volt az együttes egyedüli hazai veresége, de nem az egyedüli elbizakodottsága. A Békéscsabai Előre (6) azok közé a csapatok közé tartozott, amelyek szinte hajszálra ugyanazt nyújtották tavasszal mint ősszel. Váratlan sikerek és balsikerek szép számmal akadtak a csapat életében, kétségtelen azonban, hogy Szombati György edző az átszervezett csapattal nem vallott szégyent! A Borsodi Bányásznak (8.) ez idén sem volt szerencsés éve. Nem volt csapat az NB II-ben, amelynek sorait úgy ritkította betegség, sérülés, mint a sajószentpéterit. Előfordult, hogy 3 töréses sérültje volt a Borsodnak. A múlt évi bajnokság után 9 játékos távozott el a Borsodi Bányásztól. 8 újat kellett beépíteni, s a fegyelem helyreállítása is sok energiáját kötötte le a vezetőknek. Döntő volt, hogy az előtte végzett 7 csapattól a megszerezhető 28 pont közül mindössze hatot (!!) tudott elcsípni. Viszont az utána következő 10 csapattól a megszerezhető 40-ből — 28-at (!) „gyűjtött”. Nem sikerült megismételnie tavalyi pompás szereplését a Pénzügyőr SE-nek (5.). Tavaszszal még nem volt különösebb baj, 20 pontot szerzett a küzdőképes pasaréti együttes, őszi idénye azonban már kevésbé (14 pont) sikerült. Különösen feltűnő, hogy az őt megelőző 7 csapattól mindössze 7 pontot szerzett (a megszerezhető 28-ból). S legalább ilyen meglepő, hogy az utolsó 16 mérkőzésen csak 12 pontot szerzett a közben edzőt is cserélt együttes... A Szegedi VSE (7.) gárdája az előző két év alatt szinte teljesen kicserélődött. Kalocsai II Géza dr. edzőnek, a szegedi vasutasok, illetve a Diósgyőr egykori kitűnő fedezezetének nehéz munkája volt, de a „kísérteti év” sikeresnek mondható. Legnagyobb eredménye: megtalálta azt a csapatot, amely kisebb erősítéssel nagyobb feladatok megoldására is alkalmas. Az egyik legnagyobb magyar nevelő egyesület, a KISTEXT labdarúgói — a körülményeket figyelembe véve — megállták a helyüket. Ősszel itt is edzőváltozás történt, s ekkor, pályajavítás miatt, négyszer idegenbe kényszerültek a kispestiek. Hogy ez mit jelentett? Az ősszel otthon játszott 4 találkozón 7, a kényszerűségből idegenben játszott négyen 3 pontot szereztek. Ősszel a keményebb edzések következtében átmenetileg viszszaesett a gárda, az utolsó 9 mérkőzésen azonban pompásan küzdött: mindössze egy vereséget szenvedett, s 3 döntetlen mellett öt győzelmet aratott. A Salgótarjáni KSE (15.) szereplését nem előzte meg nagyobb bizalom a városban és nagy meglepetést keltett, amikor a kezdet kezdetén, 7 fordulón át az elsők között állít a Sose. Az újonc S. Kohász viszonylag jó szereplésében nagy szerepe volt az SBTC egykori kitűnő jobbszélsőjének, Bableniának. A ma 33 éves kőméregkötésű hátvéd, számos mérkőzésen csapata legjobbjának bizonyult. A Szolnoki MTE (14.) az előző évekhez képest gyengén szerepelt, teljesítménye hullámzó volt. Ebben — többek között — a gyakori lélektelen játék is szerepet játszott. A Bp. Előretől pl. 3 pontot szerzett az SZMTE, a Nagybátonytól viszont 2:6-os összgólaránnyal — egyet sem! Pedig a szolnokiak játékosanyaga igen tehetséges, lényegesen jobb, mint amit helyezése mutat, s ez a jövő szempontjából igen bíztató. A Gyulai MEDOSZ (9), az idén igen szeszélyes csapatnak bizonyult. Tavasszal 8:0-ra legyőzte a nála akkor még csak 2 ponttal kevesebbet szerzett K.félegyházáit, ősszel 9:4-es vereséget szenvedett a Bp. Előrétől — Gyulán. A 8:0-ás győzelem érdekessége, hogy a 8 gólt mindössze két játékos, Dávid és Himsz szerezte, s a 17 éves Dávid élete 5. NB II-s mérkőzésének mind a négy gólját — fejelte! Sodráig a kiesés ellen küzdött az újonc Ceglédi VSE (6.), amely tavasszal az idei NB II legnagyobb gólarányú győzelmét 0:0)t aratta a Miskolci Bányász ellen. Különösen a hajrája sikerült feltűnően. Adott és kapott góljait tekintve egyébként 4., tehát játékerőt illetően rendkívül nagy a különbség a támadók és védők közt. Más szóval: eredményes csatársor mögött „eredményes” (1?) védelem áll! Az újonc MGM Debrecen (12.) ellen az NB I B-be feljutott 3 csapat egyike sem tudott Debrecenben győzni (a bajnok Bp. Sport 3:0-ás vereséggel tért haza). Az első 5 helyezettől otthon és idegenben 10 pontot szerzett, s a Kecskemét ellen — Kecskeméten — a 85. percben még az MGM vezetett 1:0-ra, s a kecskemétiek győzte® gólja a 90. perc második felében esett. 32. fordulóbeli mérkőzésről lévén szó, ez a szerencsés győzelem döntően járult hozzá a K. Dózsa NB I B-be jutásához. A Kiskunfélegyházi Vasas (18.) két év előit két holminki osztályt ugrott át, s így nem csodálható, hogy szinte egész éven át élet-halálharcot folytatott a bent maradásért. Mégis olyan diadalt tudhat magáénak, amilyennel a csoport egyetlen csapata sem dicsekedhet: egyedül neki sikerült tavasszal és ősszel is kétvállra fektetnie (1:0, 1:0) a bajnok Bp. Spartacust. A Jászberényi Lehel (13.) tavaly még NB 1 B-s csapata nagy csalódást keltett, a felfrissített csapat különösen ősszel (csak őszi szereplése alapján utolsó) szerepelt kiábrándítóan. A negatív „csúcsok” csapatának is lehetne nevezni a Miskolci Bányász (17.) egykor NB I-et is megjárt csapatát. Majdnem 3 csapatra való játékos (29) jutott szóhoz Perecesen, melynek ceglédi veresége (9:0) NB II-s eredménycsúcs. A 4 budapesti csapattól a megszerezhető 16 pont közül mindössze egyet szerzett, idegenben, a M.-óvári TE-t kivéve, ő szerezte a legkevesebb pontot az NB II-ben. N. J. ízilcsipiri csapatainak pompás verseim 82 NB II Keleti csoportjában SPORTOLÓINK Groeningben megkezdődött az ötödik ifjúsági nemzetközi sakkverseny, amelynek D-csoportjában magyar versenyző is szerepel Vadász László személyében. Vadász az első fordulóban döntetlent ért el a jugoszláv Seslija ellen. 1966 ban szereztek nevet (L) Hét tehetséges védőjátékos — Ki ez a tehetséges fiú?... Hányszor hangzott el a nézőtéren a fenti kérdés 1966-ban az NB I-es mérkőzések forró pillanataiban, amikor a megkérdezettek nehéz helyzetben tisztáztak, vagy éppen gólba rúgták a labdát! Valóban, kiír ők, hogyan sikerült az élvonalba kerülniük, mi az, ami kiemelte őket a többiek közül? Nem törekedhetünk a teljességre. 22 játékost választottunk ki közülük. Az ő bemutatásukkal is érzékeltethetjük, milyen sok tehetség van a magyar labdarúgásban! Három csoportra osztottuk a játékosokat, védőkre, , középpályásokra és csatárokra. Kezdjük a sort a t Hidótii el. Egy-egy epizódot ragadunk ki az elmúlt idényből. — Kétségtelen, hogy legtehetségesebb kapusunk a fiatal Bicskei Bertalan — így mutatta be a Bp. Honvéd kapuvédőjét Bozsik József edző. Gyakran láttuk a kapuban, és még többször a kapun kívül. Kitűnő érzékkel fut ki. Emlékszünk az Újpesti Dózsa—Bp. Honvéd mérkőzésre, amely csak azért végződött 3:0-ra, mert a fiatal kapus nagyszerű kifutásai, bátor kivetődései többször akadályozták meg az Újpesti Dózsa csatárait a gólszerzésben. Kétségtelen, hogy az NB I-es mezőny fiatal kapusai között ő a legügyesebb. Hátvédek között örvendetesen sok a tehetséges fiatal Korábban az idősebb játékosok vitték el a pálmát ezeken a posztokon. Most gyakran halljuk Formaggini, Nyírő, Izsáki, Gál, Tajti, és Kandi nevét. A legidősebb közülük mindössze 23 éves. Formaggini Károly, az MTK tartalékcsapatában játszott, s onnan került át Dunaújvárosba, s mindjárt az első csapatba. Olyan hamar gyökeret vert, mintha már régóta a városban lett volna. 20-szor szerepelt, tehát minden találkozón ott volt. __ Nagy jövő előtt álló játékos — így vélekedik edzője, Marosvári Béla. — 22 éves. Kitűnően rúg, jól ismeri fel a helyzeteket, sokoldalú labdarúgó. Egy időben például balfedezetet játszottam vele, ő volt a második középhátvédünk. Nyírő István is az idei év felfedezettje. Sóvári sérülése után kényszermegoldásiként került a 21 éves játékos az Újpesti Dózsában a balhátvéd posztjára. Mérkőzésről mérkőzésre egyre jobb teljesítményt nyújtott és ,,zsinórban” 12-szer játszott a lila-fehér együttesben. Az elkövetkező évek során a válogatott Sóvárinak alaposan meg kell majd küzdenie Nyírővel a balhátvéd posztjáért — ez a véleménye volt edzőjének, Balogh Sándornak. Izsáki László is egycsapásra nyert csatát a Győri Vasas ETO-ban. Nagyszerűen helytállt a balhátvéd posztján. 23 éves, 15-ször szerepelt idén a Győrben, és a kupatalálkozókon is a védelem egyik legbiztosabb tagja volt. Olyan adottságokkal rendelkezik, amelyek egy jó hátvéd számára nélkülözhetetlenek. Kitűnően indít, jól kezeld a Labdát, bátran fejel. Nemcsak a saját oldalán, de középen is hasznos játékos. Különösen a Fiorentina elleni mérkőzésen nyújtott emlékezetes teljesítményt Győrben. Nagyszerűen semlegesítette az előretolten játszó De Sirarot. — Az idén bekerült játékosok közül ő az egyike a legtehetségesebbeknek. . — Ezt mondja róla Szusza Ferenc edző. — Feledtetni tudta Tamást, ez pedig nagy szó Győrött. A most feltűnt fiatal védőjátékosok közül az egyik legszínesebb egyéniség Gál Béla, a Diósgyőr fiatal középhátvédje, 1944- ben született és azzal büszkélkedhet, hogy ott volt csapata minden bajnoki mérkőzésén. — Rendkívül szorgalma®, lelkiismeretes labdarúgó, olyan, akire mindig szívesen emlékezem majd vissza — mondta róla Prenner Kálmán, aki másfél éven át együtt dolgozott a fiatal játékossal. — Eszményi középhátvéd, de nagyszerűen alkalmas arra is, hogy taktikai okokból második középhátvédet játsszék. Nem véletlen, hogy idén bekerült az utánpótlásválogatottba is. És még egy sokoldalú tehetség a védőjátékosok között a Bp. Honvédba idén bekerült Tajti József, a Pénzügyőr, majd a Kaposvári Honvéd védőjátékosa. A szélsőhátvéd posztokon, és középhátvédben is egyaránt jó teljesítményt nyújt. Mint újonc, azzal büszkélkedhet, hogy ebben az évben 21-szer játszott a Honvéd első csapatában. 23 esztendős. — Tajtitól sokat vártunk és nem csalódtunk játékában — jegyezte meg Bozsik József. — Amikor kellett, jobbhátvéd volt, de középhátvédben is bebizonyította rátermettségét. A jövőben elsősorban mint középhátvédre számítunk rá. Az idei év őszi felfedezettje a csepeli Kandi György. Akkor került az első csapatba, amikor Klejbán lábtörést szenvedett. Nagyszerűen helyettesíti az aprótermetű fedezetet. Igazi beállós típusú második középhátvéd. — Úgy gondoljuk, hogy vele az elkövetkezendő évekre megoldódott a balfedezet kérdése — nyilatkozta róla az idény befejezése után Keszthelyi Mihály, a piros-kékest edzője. Hét fiatal labdarúgót mutattunk be közelebbről, olyanokat, akik az idei év felfedezettjei. Remélhetőleg, jövőre is sokat hallunk majd róluk, hiszen nemcsak csapatuknak, hanem a magyar labdarúgásnak is ígéretei, közülük Formaggini, Izsáki, Gál és Tajti már eljutott az utánpótlás-válogatottig, de Nyirő, Kandi és Bicskei is kopogtat már a válogatottság kapuján. Sorozatunkat a középpályás játékosokkal folytatjuk. V. B. Csütörtök, 1966. december 29. )