Népsport, 1968. október (24. évfolyam, 194-221. szám)
1968-10-08 / 199. szám
KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSAINK JELENTÉSEI ♦ KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSAINK JELENTÉSEI Öt esélyes a vízilabdában (Október 7.) A CDOM-isrodában kora reggeltől késő estig szünet nélkül követik egymást a ■vízilabda edzések, az előkészületi mérkőzések. Igaz, ezekből a találkozókból messzemenő következtetést nem lehet levonni, bizonyos támpontot azonban mégis szolgáltatnak. A mieink mérlege mindenképpen kedvezőnek mondható, valamennyi edzőmérkőzésüket megnyerték, s időnként megnyugtató teljesítményt nyújtottak vízilabdázóink, elsősorban az olaszok, majd a kubaiak ellen. LAKY: Fogadok a magyar csapatra Laky Károly, a kubai csapat edzője elismeréssel nyilatkozott csapatunkról: — Változatlanul hajlandó vagyok fogadni a magyar együtesre. Ellenünk különösen az első és az utolsó negyedben játszottak remekül. A tíz gólból hatot akcióból szereztek, s ezeken kívül is jó néhány támadásuk a legszebb időket idézte. Persze, tegyük mindjárt hozzá: reményeinket nem erősítheti túlzottan a kubaiak, de még az olaszok elleni barátságos találkozó eredménye sem. A legveszélyesebb ellenfelekkel , a szovjetekkel, a jugoszlávokkal ugyanis nem játszottunk. Markovits Kálmán ez alábbiakban foglalta össze véleményét: — Az élőkészületekre még egy hetünk van. Most már, érthetően, csak gyengébb ellenfelekkel mérkőzünk az edzéseken. A fiúkkal nagy általánosságban elégedett vagyok ... Legutóbb, az Egyesült Államok elleni edző mérkőzésen (5:3, a szerk.) okosan, a taktikai fegyelmet mindvégig megtartva küzdöttek. Az amerikaiak, egyébként alighanem a világ leggyorsabb csapatát alkotják, átlóképességük, mozgékonyságuk átlagon felüli. Játékmódounkat nem vettük át, sőt igyekeztünk lelassítani őket, egy-egy hirtelen ellentámadással, ügyes „lefordulással” veszélyes helyzetet teremteni a kapujuk előtt. Az öt gólunk közül kettőt értünk el akcióból, s ez, a vízilabdázás jelenlegi körülményeit tekintve, nem rossz arány. Minden lehetséges... — Volt alkalmam alaposan megfigyelni a „nagyokat”. Véleményem szerint öt megközelítőleg egyforma erőt képviselő együttes minden eddigit felülmúlóan kiegyensúlyozott küzdelmére van kilátás. A szovjet, a jugoszláv, az olasz, az NDK és a magyar csapat sem nyújtott eddig itt Mexicóben kiemelkedő teljesítményt. Ez alól talán csak az olaszok jelentenek kivételt, bár az általános várakozással ellentétben én számítottam rájuk. A szovjetek a lehető legerősebb csapattal érkeztek, s ugyanígy a jugoszlávok is. A szovjet tizenegyes keret: Guljajev, Bovin, Barkalov, Grigorovszkij, Grisin, Oszipov, Szemjonov, Szkok, Csikvanaja, Dolgusin, Sidlovszkij. A jugoszlávok: Stipanics, Hebl, Trumbics, Perisics, Bonasics, Lopatii, Poljak, Szandics, Jankovics, Marovics, Dabovics ... Minden lehetséges! A sorsolást még nem ismerjük, de hamarosan megtudjuk, kikkel kerülünk együtt nyolcas csoportunkba. Van még javítani való A szövetségi kapitányéhoz hadd fűzzem hozzá a magam véleményét is. Vízilabdázóink csaknem valamennyi edzőmérkőzését láttam. Védekezésük eléggé pontos, megbízható, noha minden egyes edzőmérkőzésen akadt egy-egy egészen érthetetlen megingásuk. Gyakran követtek el — főként ,holt időben (!) — teljesen felesleges, büntetőpontot kiváltó szabálytalanságot. Egyes időszakokban kevés a vállalkozószellem a csatársorban, s a negyedek előtt eleve arra kell számítanunk, hogy az ellenfél szerzi meg a labdát a ráúszásnál, nincs egyetlen igazán gyors emberünk. A csapat átlaggyorsaságáról már régebben is tudtuk, hogy nem éri el a szovjet, vagy az NDK együttesének szintjét. Ezen már nem tudunk ugyan változtatni, de azt minden bizonnyal elérhetjük, hogy játékosaink még frissebbek, energikusabbak, s nem utolsósorban elszántabbak legyenek. Keserű rávert a mezőnyre A díj gyönyörű. Látni fele..:■ lene. Fehér márvány talapzaton három magas aranyozott oszlopon nyugszik egy másik márványlap, az oszlop öt, között két kerékpáros figura áll, s a tetőn két indián sasmadár mögött még további négy emberalak. Még annyit erről a szoborról, hogy útban hazafelé majdnem betörte a Chevrolet kísérőkocsi tetejét, mert nemcsak szép, hanem nehéz is ez a szobor, méghozzá nagyon nehéz. De lehet bármilyen nehéz, a kis Keserű boldogan, nagyon boldogan cipelte hazafelé. Ez a tiszteletdíjként átnyújtott szobor ugyanis vasárnap délután óta a magyar kerékpárosok lakosztályának díszhelyén, Keserű Ferenc éjjeliszekrényén díszeleg. Díszelegés közben bizonyít, hogy kerékpárosaink, bár mint változatlanul szerényen állítják, esélyeik minimálisak, de ezért korántsem tekintik „turistának” magukat. Kinti előkészületeikről már eddig is elmondtam sunyit, hogy lelkesen, fáradhatatlanul „dolgoznak”, de arra még ezek után sem számíthatott senki sem, hogy Keserű Ferenc vasárnap délelőtt az országúti kerékpárosok próbaversenyén ráverjen a teljes olimpiai mezőnyre. Pedig így történt... A mexikói autóversenypálya öt kilométer hosszú nagyszerű betonkörének mentén vagy ötvenezer sportkedvelő helyezkedett el vasárnap délelőtt. A néhány pályással megduzzadt mezőnyben 222 „porfelhőlovag” vágott az összesen 32 körös, tehát 180 kilométeres távnak. Ott taposta a hajtókart mindenki, aki csal, számít ezen az olimpián a kerékpárosok viadalán. Húsz körig nagyjából együtt hajtott a mezőny. Semmi különös nem történt, azaz a számtalan robbantási kísérletből egyik sem sikerült. A huszadik körben, egy újabb megugrás után tizennégy versenyző, köztük Keserű már jelentősebb előnyt szerzett. Tíz kerékpáros, köztük Takács eredt a nyomukba. Az élcsoport nemsokára kiegészült. A 37. körben érkezett a vers------------------Aseny újabb, döntő fordulatához. Négyen megszöktek. A spanyol Vuste, a mexikói Belmonte, a francia Parenteu és mindenki meglepetésére a magyar Keserű Ferenc. A mezőny, ha csak egy pillanatra is, de megtorpant mögöttük. Igaz, ebben Takács játszotta a főszerepet, aki később is igyekezett visszafogni az üldözők lendületét. Amikor az utolsó kört jelző csengő megszólalt, több tízezren egyszerre kiabálták: Mexikó!... Mexikó!... Mert mindenki hazai győzelmet várt. Belmonte helyett azonban Keserű tűnt fel elsőnek a cél előtt Úgy taposta a hajtókart, hogy szinte repült és elsőnek ért célba. Nos hát innen a remek díj! Ha ez a verseny nem is olimpia volt, nem is az olimpiai pályán folyt, mégis a teljes mezőny indult és ilyen ellenfelekkel szemben győzelmet aratni, ez már rangot jelent! — Ettől a sikertől még nem — —rr.rrmrr— lettünk esélyesek — mondta a többiek nevében Takács. — De sikerült bebizonyítanunk és egy kicsit még magunkat is meggyőzni arról, hogy erőnkből, ha szerencsénk is van, még győzelemre is telik. — Szó se róla, a szerencse is segített — folytatta Keserű szerényen. — Volt ezen a versenyen vagyó ötven szökési kísérlet, de csak kettő bizonyult döntőnek és én mind a kettőben „benne voltam”. Az olimpiai pálya egy kicsit nehezebb is lesz, bár a mai sem volt kutya.. Csak azután azt a kritikus további harminchat kilométert is így bírjuk majd... — No fiúk, kinek mennyi? —----------szólt közbe kapóra Pásztor István. S az edzői kérés után bűvös számokat hallottam, 40, 40, 40. Majd egyszerre 43. Takács mosolyogva magyarázta: „Én egy kicsit idegesebb vagyok, ezért valamivel magasabb a pulzusszámom.” Nem állhattam meg, én is megszámoltam a magamét. Majdnem száz. A kerékpáros versenyzésről tehát egyelőre lemondhatok ... Dvd OLIMPIAI NAPLÓ Mexico, október 7. hétfő. A vasárnapot magam is pihenésnek szenteltem. A reggel napsugarasan kezdődött. Odaálltam az olimpiai falu 20-as épülete, vagyis a magyar szállás elé és mint egy fogadóember, köszöntöttem az érkezőket Részben azokat, akik reggelizni indultak, de még inkább azokat, akik a reggelizésből jöttek. Mert ugye mégiscsak kellemesebb jóllakott emberekkel csevegni. Bár a reggelizés itt program. A sportolók körében dívik egy furcsa játék. A jegymegtakarítás játéka. Aki korán kel, annak nem kell sort állnia. Ezen a héten a bíborlila jegygyel a kézben vonultak a sportolók a bejárathoz. Rámosolyogtak a jegyeket kezelő csinos kislányokra és megpróbáltak bemenni — jegy nélkül. Nem mintha bárkinek szüksége lenne a megtakarított jegyre, vagy kevesellné a reggelit, de ez most a sport. A kislányok azonban egyre éberebbek és kicsit csalódottak is. A csinos egyenruhába öltözött leányzók kezdetben azt hitték, hogy személyüknek, szépségüknek szól a sok csábmosoly, arcsimogatás, barátkozás. Nyilván hiú ábrándokat szőttek a magas termetű, kék szemű idegenekről. Mert az elszámoláskor rájöttek, hogy kevesebb a jegy, mint ahány reggeli fogyott. Most aztán vigyáznak. És ők is játszanak. Fogadják a bókokat, visszamosolyognak, s úgy tesznek, mintha nem is vennék észre, hogy a jegyet elfelejtették nekik odaadni. Amikor aztán valamelyik szálas magyar vízipólózó, vagy vívó bent van az étteremben és büszkén odaszól társának „már megint sikerült átverni..akkor megkopogtatja valaki a vállát, a jegykezelő kislány áll diadalmasan mögöttük és szól: „please the ticket..vagyis „kérem a jegyet”... Könnyebb az átállás Az önkiszolgáló rendszerű étterem százféle földi jóval várja a reggelizőket, a burgonyalepénytől a Pepsi Coláig mindent megkaphat, akinek megfelelő a befogadóképessége. A szállás előtt várom a jóllakott sportolókat, vezetőket. Az elsői között érkezik Énekes Árpád, elmaradhatatlan társával, Szántó Csöpivel — Láttuk tegnap az amerikai boxolókat — újságolják szántó egyszerre. — És milyenek? — Van köztük néhány nagyon ügyes. Itt van újra Wellington is, aki Kajdi súlycsoportjában bokszol. Már az előolimpián megismertül, jó bokszoló, de bárcsak vele vívná Jancsi a döntőt ... Páncsics Miki, az FTC labdarúgója az egyik várakozó gép a kocsinak támaszkodik, kérdem tőle, hogy rendbe jött-e már a sérülése. Ő is jókedvű, reggeli után van. — Köszönöm már jól vagyok, tegnap ugyan még bizonytalannak éreztem magam, remélem azonban, hogy mire kell, formába lendülök. Az átállás nem okozott nehézséget. Tóth Gézi súlyemelő világbajnokunk is jól érzi magát: — Sokkal könnyebben ment az átállás, mint tavaly. Jól alszunk, étvággyal eszünk. Tavaly néhány kilót fogytam, most viszont biztosan tartom a súlyomat. A női szállás felől egyenruhába öltözött ifjú hölgy közeledik, Békési Ilona, legfiatalabb tornásznőnk. Az iránt érdeklődik, hogy melyik autóbusz megy az Antropológiai Múzeumba. Mielőtt elindulna, őt is kifaggatom: — Jól érzem magam, s azt hiszem, hogy a torna is kezd menni ... — Mit üzen haza? Döbbenten néz rám: „Haza tetszik menni?” Felvilágosítom, hogy csak írásban továbbíthatom üzenetét. Kicsit csalódott, szívesebben küldött volna levelet. — Hát ekkor tessék megírni, hogy jól vagyok, de — drukkolok ... Programból nincs hiány A kirándulni készülők választéka: Popocatepetl, városnézés, Teotihuacan, képkiállítás a Belas Artes-ban, bikaviadal, lovasbemutatók. Na és természetesen a nemzetközi klub, amely most is zsúfolt, sokan kártyáznak, mások pingpongoznak, megint mások beszélgetnek! De az atlétikai pálya sem üres. Sokan edzenek, köztük Kiss Antal, szorgalmas gyaloglónk is. Kalocsai Henrik itt, civilben szemlélődik. Holnap tart edzést. Megemlítem neki, hogy Szanyejev milyen jól ugrott szombaton. — Jó versenyző, de annyival aligha lehet nyerni az olimpián — vág vissza. A kérdésre, hogy mágia, menynyivel lehet nyerni, így hangzik a válasza: — Akinek az elején sikerül 17 körül ugrani, az nyugodtan abba is hagyhatja. Ugratom, hogy akkor ő aligha lesz ezek között, hiszen már szokásává vált, hogy utolsóra éri el legjobbját. „De nem most” — replikázik Kalocsai, sőt hozzáfűzi, „azt se bánnám, ha az utolsó ugrásomon múlna egy érem.” Az eső sem akadály Délben rengeteg ember nyüzsög a falu előtt, néhány percig nézelődöm, és az eredmény: megszabadítanak jelvényeimtől, igaz, gazdagabb vagyok néhány csecsebecsével, aláírok vagy félszáz jegyzetfüzetet Kissé zavarba kerülök azonban, amikor az egyik gyerek azt követeli, írjam oda azt is, hogy melyik sportágban versenyzek... Nagyot dördül az ég, ömleni kezd az első. Kiválók a tömegből és szobából bámulom a falu körül álldogáló tömeget Esernyők, műanyagköpenyek, újságpapírcsákók kerülnek elő, de senki sem adja fel megszerzett helyét.. Alinál, és várnak. Aláírásra, jelvénycserére, mosolyra, kézfogásra. És közben szakad az eső... Ardai Aladár Clasiusa Világcsúcs kerékpárban Keserű Ferenc az érdeclődés középpontjába kezütt Mexicóban. Moha a hivatalos 194 kilométerés versenyre csak október 23-án kerül sor. Keserű már legyőzte ez olimpiai bajnokot. A mexicói 160 kilométeres országúti kerékpárosverseny végeredményei: 1. Keserű Ferenc (Magyarország) 3:27:58, 2. D. Yueta (Spanyolország) 3:23:05, 3. A. Belmomita (Mexikó) 3:28:33, 4. Parenteu (Fuanciaorszsg) 5. Alcantara (Mexikó), 6. Azdi (Szovjetunió), 7. Tamanes (Spanyolország), 8. J. Lasa (Spanyolország), 9. Martini (öt sezonreal. 115. Reged (Lengyelország) mind a harmadik helyezettel azonos klóver* A p®yáa»k te vesreetrybe «*■ tok vevámnap az olimpiai pályáin. és a 4000 méteres egyéni üldözőverseny még is nagyszerű eredményt hozott. Az NSZK-ben Ruppert Kratner 4:40.24 alatt tette meg a távot, a alaposan megjavította az olasz Chemelo általi 1967-ben ugyancsak Mexicóban felállított 4:42.75-ös világcsúcsot. Kedd, 1966. október 8. aj OLIMPIAI ARCKÉPCSARNOK (32.) Cseh Ferenc Sportága: kajak. Egyesülete: Bp. Honvéd. Edzője: Parti János. Születési éve: 1943. Testsúlya: 73.5 kg. Magassága: 173 cm. Válogatott: 1968 óta. A Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója. Nyugodtan sorolhatjuk a Cseh —Hazsik kajak-kettesünket a világ legjobbjai közé, noha világversenyen még egyszer sem tudták kiharcolni az annyira áhított aranyérmet. De értékes helyezésekkel már büszkélkedhetnek A kettősből Cseh a jobbik egyéni versenyző, amit igazol az a tény is, hogy két éve, a grünaui VB-n kajakváltónk tagjaként ezüstéremmel gazdagította gyűjteményét. Sp] 1963 Hazsik Endre Sportága: kajak. Egyesülete: Bp. Honvéd. Edzője: Parti János. Születési éve: 1941. Testsúlya: 72 kg. Magassága: 180 cm. Válogatott: 1951 óta. A Bp. Honvéd instruktora. Kitűnő csapatember. Versenyzőként „meghalni tudása”, magánemberként színes egyénisége avatja azzá. Két éve még uralták a hazai mezőnyt, e VB- bronzérmükkel feliratkoztak a trónkövetelők közé is. Tavaly aztán komoly vetélytársukra akadtak a Giczi, Tímár-kettősben, s a nemes vetélkedés mindkét párosnak hasznára vált. Most utólag, tartalékként kerültek az utazó csapatba, az országos bajnokságon aratott győzelmükkel. Megérdemelték. A legjobbak közt a helyük. Kiss Mária Sportága: atlétika. Versenyszáma: gátfutás. Egyesülete: Nyíregyházi Ped. Fő. SE. Edzője: Molnár István. Születési éve: 1949. Testsúlya: 67.5. Magassága: 171 cm. Válogatott: 1967 óta. A Nyíregyházi Tanárképző Főiskola hallgatója. Általános iskolás korában felmentett volt, nem szeretett tornázni, középiskolás testnevelő tanára azonban befogta atletizálni, s három éve már első versenyeredményeivel felhívta magára a figyelmet. Tavaly kezdett el gátazni, s rohamosan fejlődött ebben a számban. A fiatal tanárjelölt azóta kétszer is megjavította az országos csúcsot. Bajkó Károly Sportága: birkózás. Egyesülete: Vasas. Edzője:Pltttffer Ferdinánd. Születési éve: 1944. Testsúlya: 84 kg. Magassága: 183 cm. Válogatott: 1963 óta. A Csepel Autógyár kísérleti üzemében ügyintéző. Sokszoros magyar bajnok mindkét fogásnemben. Európabajnoki bronz- és ezüstérmes. Mindkét fogásnemben szívesen versenyez, de elsősorban szabadfogásúnak érzi magát. A kötöttfogással csak azért próbálkozik, hogy még jobb szabadfogás legyen. Sokat akciózó, tusra törő, bátor birkózó. Juhász István Sportága: labdarúgás. Egyesülete: FTC. Edzője: dr. Irakat Károly. Születési éve: 1945. Testsúlya: 72 kg. Magassága: 179 cm. Válogatott: 1968 óta. Az Országos Baromfiipari Vállalat tisztviselője. Az FTC saját nevelésű játékosa. Csatár volt ifjúsági korában, csatárként került be az első csapatba is. Mégpedig — nyugodtan mondhatjuk — gólerős csatárként. Akkori edzőjénél, Mészáros Józsefnek támadt az az ötlete, hogy a gyors, kemény, jól szerelő játékost hátravigye fedezetnek. Az új szerepkörben nem nyerte el azonnal mindenki tetszését, de egyre jobban belelendült, és útja egyenesen vezetett az utánpótlás, B-, majd az A-kerettagságon keresztül az olimpiai válogatottságig. Eckschmidt Sándor Sportága: atlétika. Versenyszáma: kalapácsvetés. Egyesülete: Újpesti Dózsa. Edzője: Csermák József. Születési éve: 1930. Testsúlya: 107 kg. Magassága: 184 cm. Válogatott: 1961 óta. Testnevelő tanár. Hat éve van a kalapácsvetés hazai élvonalában, s eredményeivel nemzetközi téren is jó nevet szerzett magának. Ebben az évben nemcsak egyéni csúcsát javította meg, hanem az egész idényben egyenletes, jó formában harcolt Lovász Lázárral a hazai második helyért Tokióban már kint volt, most második olimpiájára készül.