Népsport, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
N ■ Mma Népsport A MAGYAR TESTIVELÉSI ÉS SPORTSZOVETSEG LAPJA csütörtök, 1971. január 14. ♦ Ára: 1 forint ♦ xxvn. évfolyam, 11. szám ............................................................................................................. ' '"'"w /js~0i Eltűnt sportkörök nyomában SS * Hegyre föl, völgybe le... LÁTOGATÁS DIÓSGYŐRBEN Hatalmas csatakiáltás rázta meg a levegőt, amikor beléptem a tornaterembe. Ádáz küzdelem folyt faltól falig. Fenn a galérián több tucat néző bíztatta a küzdőket. Udvarev és Sikora külön versenyt futott, és a jobbszélső lett a győztes. — Kicsi (ez Udvarev beceneve), te csaltál, nem bújtál át az Indulásnál Vass lába között! — vádolt a vesztes. — Jó, akkor megismételjük — döntötte el a vitát az edzést vezető Tóth József. És újra kezdődött a játék. Most Sikora nyert. Ekkor viszont a többiek reklamáltak. A bordásfal melletti kispadon Mathesz Imre szemlélte fiait. Mellékuporodtam, s most már együtt figyeltük az egyre vidámabb hangulatban hancúrozó társaságot. — Sajnos, „sérült” vagyok — mondta Mathesz —, ballábamban reumatikus fájdalmakat érzek, nem bírok mozogni. Nem tudom mi lenne velem, ha még játékosként szerepelnék. A teremben változott a kép. Néhány segédeszközt cipeltek be a fiúk, a szertárból. Aztán megindultak hosszú, tömött sorban, átröppentek egy lovon, bukfenceztek a szőnyegen, majd „legyűrték” a svédszekrényt, utána még két gát következett. Mindezt pillanatok alatt, pergő ritmusban, nagy intenzitással. Pihenésképpen néhány perc kosárlabda. A kimaradt ziccereket látva, egyik néző lekiabált: — Gyerekek, nem lehetne ezt is lábbal csinálni? Amíg gyötörték egymást a játékosok, Mathesz Imre beszámolt az eddig elvégzett munkáról. — A múlt hétfőn kezdtük az előalapozást, s fokozatosan terheltük a gyerekeket. Az első három nap egy-egy edzés volt a szabadban. Először 50 percig gyakoroltunk, utána 10—10 perccel „bővítettünk”. A legnagyobb táv eddig 5500 méter volt, bár terveink szerint kilenc kilométernél többet nem futunk. Csütörtökön, pénteken, szombaton napi két foglalkozás szerepelt műsoron, délelőtt teremben, délután kinn a terepen. Harsant a sípszó, a játékosok félredobták az ugrókötelet, Tóth József átadta a lihegő együttest Mathesz Imrének. Pillanatnyi csend, az edző halkan mondta: — Kijelölöm a négy csapatot, egy kis játék következik. Elszabadult a pokol, a meglett fiatalemberek, olyan vidám indián táncba kezdtek a bejelentésre, hogy még ... — Kovács bemehet — mondta az edző. — öregebbek abbahagyhatják — hangzott rögtön a „tömegből”. S már felállt a pályán a két csapat. Sáfrány, Földesi, Oláh, Gergely az egyik oldalon. Gál, Horváth, Kolláth, Csukány a másikon. — öt, négy, három, kettő, egy, zéró — mint az „Orionnál”. S középen táncolt a labda. A Földesi féle ificsapat lendületes rohamokat vezetett, s rögtön megszerezte a vezetést. Végül mégis a melegítőben játszó öregebbek győztek. Aztán következett a másik két csoport. Sikora, Veréb, Vass, Hajas, az ellenfél pedig Bencze, Gass, Udvarev és Fekete. Micsoda összecsapások, belemenések. Test-test elleni küzdelem a javából! — Tornateremben kellene megrendezni a bajnokságot, itt sokkal merészebben játszanak a fiúk — mondta egy szikrázó belemenés után az edző. Sikoráék nyertek, s aztán a két győztes játszott egymás ellen. Az aznapi bajnokságot végül is a balszélső által vezetett gárda szerezte meg. Az edzés végeztével még Gass, Földes, Oláh és Gergely (együttvéve sincsenek nyolcvan évesek) ott maradt különórázni, míg a többiek fürödni indultak... Néhány perccel múlt háromnegyed egy, amikor a DVTK- stadion elől kigördült az együttest szállító autóbusz. Miskolc- Tapolcára a Lenin Kohászati Művek Éjjeli Szanatóriumába tartott a csapat. Kiadós ebéd következett, majd pihenni tért a társaság. Kivéve Oláh Ferit és Gergelyt, akiket megkértem, hogy mondják el véleményüket az alapozásról (mindketten először vesznek részt ilyen munkában az első csapatnál. — Nagyon jól érzem magam — kezdte Oláh. — Erős az edzés, de ki lehet bírni. S az ígéretek szerint a java még hátravan. — Eddig jól bírtam az iramot — vette át a szót Gergely —, s remélem nem lesz baj az elkövetkezendő napokban sem. Szeretném a balhátvéd-posztot megpályázni, s mindent megteszek, hogy ez sikerüljön. Mathesz Imre végszóra érkezett, s néhány biztató szó után, pihenni küldte két ifjú játékosát. Kettesben maradtunk az edzővel, aki beszámolt a további programról. Elmondta, hogy hétfőtől háromhetes edzőtábor következik, napi két edzéssel, és igen kemény munkával. Egyelőre túralehetőség nincs, hazai környezetben igyekeznek felkészülni. Sajnos, a beígért új sportcsarnokot eddig még nem kapták meg. Pedig nagy szükség lenne rá, hogy ideális környezetben tudják végezni az erőfejlesztő és technikai gyakorlatokat Ha továbbra sem megy, akkor marad a diósgyőri kis tornaterem. (Időközben jött a hír, az új sportcsarnokot megkapta a DVTK. A szerk.) Aztán, kicsit előrekalandozott a beszélgetésünk. Azon kaptuk magunkat rajta, hogy a tavaszi összeállítást mérlegeljük. Eleget téve az edző kérésének, erről nem ejtek szót, hadd készüljenek a fiúk nyugodtan, és versenyezzenek a bekerülésért. A végső szót úgyis ők mondják ki a formájukkal... Negyed négyet mutatott az óra, amikor megjelentek a játé Hajaskosok az üdülő halljában. Egyikmásik nagyokat ásított, volt akinek kétszer is kellett szólni, hogy ébresztő. Az autóbusz elvitte a társaságot az egyetemváros mellett kezdődő útig. Itt a játékosok kiszálltak, és nekivágtak a hegynek. Az autóbusz lassan követte őket. Egyedül Gál nem vett részt a délutáni edzésen, meghűléssel bajlódott, így a kocsiból szemlélte társait. Megkapó látványt nyújtott a piros melegítős, színes sísapkás csoport a havas úton. Mathesz elégedetten szemlélte a stoppert, mert a játékosok jó iramban hagyták maguk mögött a kilométereket, ötezerhatszáz méter után ismét buszra szállt a társaság, s néhány perc múlva befutottunk a diósgyőri stadion elé. S az edző ismét kipipált egy napot az edzéstervből. Boross Dezső Horváth Gál Gass Sikora Mi van öcskös? Mintha csak ezt kérdezné Almássy Zsuzsi barátságos hajhuzigálással a „hecc kedvéért** térdre ereszkedett Vajda Lacitól. Amihez egyébként Vedresné Berecz Ilona és Sugár István is asszisztál. Vagyis: a férfi és a női egyéni, valamint a jégtánc bajnoki cím védőit látjuk a képen a csütörtökön kezdődő országos felnőtt műkorcsolyázó- és jégtáncbajnokság rajtja előtt. (Geleta Pál felvétele) (Cikkünk a 4. oldalon) Alser, Johansson vagy Bengtsson? CSÜTÖRTÖKÖN FALKENBERGBEN: Svédország—Magyarország Európa Liga-mérkőzés A svédeknek évtizedekig nem volt kiemelkedő asztaliteniszezőjük — csupán 1931-ben a budapesti VB-n „csúszott be” férficsapatunk a második helyre —, 1945 után azonban már sok világklasszissal rendelkeztek. Sorrendben: Flisberg, Grive, Mellström, Karsson, Borg, Alsér, Johansson és Bengtsson. Közülük hárman még mindig az élvonalban játszanak és ez most nyilván gondot is okoz Falkenbergben Bérczik Zoltánnak. Nem tudni ugyanis, hogy Alsér, Johansson és Bengtsson közül melyik két versenyző áll asztalhoz férfi egyesben a csütörtökön sorra kerülő Svédország—Magyarország Európa Liga mérkőzésen. Hogy ki lenne nekünk a könnyebb ellenfél? Erre a kérdésre nem lehet határozott választ adni. A három svéd játékereje ugyanis teljesen egyforma. Alser és Johansson sokszoros Európa-bajnok, Bengtsson a legutóbbi ligamérkőzésen legyőzte mind a két magyart, mit lehet itt kívánni? Legfeljebb azt — ha őszinték akarunk lenni —, hogy a kapitányuk ne találja el a legjobb összeállítást. És ebben nincs is malícia, csupán nagyon szeretnénk győzni ott a távolban. Mert nem kis tétről van szó. Magyarország csapata még soha nem állt olyan közel az Európa Liga végső győzelméhez, mint most. E rangos — ma már a VB és az EB után a legfontosabb — viadal 1970—71. évi mérkőzésein sorra aratta értékes győzelmeit — többek között a Szovjetunió, Anglia és az NSZK ellen — s csakugyan ott áll a siker kapujában. Meg lehet botlani, mielőtt belépne? Igen. Mert ez a csütörtöki svéd együttes papíron legalább olyan jó — ha nem jobb —, mint a mi gárdánk. Nézzük csak részletesebben: Alsér és Bengtsson — vagy Johansson — legalább egy-egy győzelemre képes. Nagyszerű az Alsér, Johansson férfi páros — hajszállal jobb, mint a mi kettősünk —, ez már három mérkőzés. Ha a női egyes és a vegyes páros közül csak egyet nyernek — 4:3-ra kikaptunk. Ezzel szemben, az utóbbi időben remek formában játszó Klampár és Jónyer szerintünk nyer két mérkőzést. Ehhez hozzájöhet még Kisházi győzelme Anderssonnal szemben és bízunk a Jónyer, Magos vegyespárosban is. Lehet itt jósolni? Ugye nem! Legfeljebb latolgatni az esélyeket. Nem beszéltünk még a svéd női versenyzők múltjáról. Pontosabban: nem sokat lehet beszélni róluk. 1945 előtt jóformán nem volt ismert játékosuk, az első igazán tehetséges lány a „szőke szépség” Neidert, aki ma is képviseli színeiket Anderssonnal, aki azért valamivel jobb versenyző. És még idézzük fel az eddigi két Európa Liga-mérkőzést: Svédország—Magyarország 5:8. Stockholm, 1969 (Jónyer Alsért, Kisházi Neidert győzte le). Magyarország—Svédország 4:3. Budapest, 1970 (Alsér és Johansson helyett Bengtsson és Person játszott). Mi lesz a harmadikon? Tessék könnyebbet kérdezni! Hogy azért illik valamit jósolni? Rendben van, a tipp: 4:3. Csütörtökön este a tudósításból majd kiderül, kinek a javára. Most még csak annyit: Begt Grive, a svédek egykori kiváló játékosa jelenleg a stockholmi televízió egyik legnépszerűbb riportere, az ottani Vitray. Csütörtökön ő közvetíti a mérkőzést. Jó lenne, ha egy kicsit dühöngetne Alsérék játéka miatt. Ugye, ebben sincs rosszindulat? (hámori) Johansson szomorú, Alsér vidám. Lehet, hogy már közölték velük az összeállítást? Csúccsal kezdődött a kétnapos gyorskorcsolyázóverseny Szerda este a Műjégpályán olvadáspont körüli hőmérsékletben, de jó jégen, csúccsal kezdődött a Magyar Jégsport Szövetség kétnapos gyorskorcsolyázóversenye. Az 500 méteres férfi sprintverseny első futamát a csúcstartó dr. Martos Mihály nyerte. A következő párban a 25 éves Tölgyesi János aránylag lassúbb (10.4-es) kezdés után fokozatosan lendült bele. Ezúttal jól is hajrázott, s egy tizeddel megjavította a belföldi rekordot. (A külföldi csúcsot Martos György 42 másodperccel tartja.) Először futott 50 másodpercen belül az ifjúsági Dénes Zsuzsa. Szünet után a másik sprintszámban is Tölgyesi bizonyult a leggyorsabbnak. A nőknél Ihász(Folytatás a 2. oldalon) Mai számunkban Nagy és Fister a második vonalban (2. oldal) Labdarúgó klubcsapataink nemzetközi szereplése (3. oldal) Egy hét a vörös-fekete ördögökkel (4-5. oldal) A Népsport Zalában (5. oldal) Egy csendes jubileum (5. oldal) Szapporóban az olimpiai előkészületek a befejezés előtt (8. oldal)