Népsport, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-31 / 76. szám
XXX. 76 ♦ 1974. március 31. SESTOLESI ifurba. Itt a tavaszt. És nem is akármilyen, a napi középhőmérséklet jóval meghaladja a sok évi átlagot. A napfényes órák száma is emelkedik. Az ember a téli bezártság után a levegőre kívánkozik. Ezt a vágyakozást ki kell elégíteni. Sétáljunk, gyalogoljunk minél többet. A levegő és a napfény önmagában is kedvezően befolyásolja a szervezet edzettségét. A nap ibolyántúli sugaraival közvetve és közvetlenül is nagy szolgálatot tesz az embernek. Ezek a sugarak védenek a különböző fertőző betegségek ellen, elpusztítják a kórokozó vírusokat. Fokozzák az anyagcserét és javítják az étvágyat. Edzés céljára kitűnően alkalmas a légfürdőzés is, különösen akkor, ha tiszta és pormentes a levegő. Célszerű, ha a munkahelyről hazafelé legalább fél órát sétálunk. Az új légzési „fitness”-rendszer — amely az űrhajósok kiképzésében is szerepet játszik — futásból, sétából és lépcsőnjárásból áll. Mindhárom jó eszköz az oxigénellátás javítására. A rendszer szerint célszerű az első hónapban 2,5 km-t, a második hónapban 3 km-t, a harmadik hónapban 4—5 km-t, utána átlagosan 5 km-t sétálni. A séta legalább 4 kmlóra menetidőnek feleljen meg. Séta után felülhetünk a villamosra vagy autóbuszra — ha ugyan már nem értünk haza —, és ha emeleten lakunk, egykét emeletet menjünk fel gyalog. Nem szükséges a liftet igénybe venni. Ez is elősegíti az oxigéncserét, és a láb izmait és ízületeit erősíti. (Betegeknek, lábadozóknak nem ajánljuk!) Szülőknek tanácsoljuk, hogy kisgyermeküket naponta rendszeresen vigyék a szabad levegőre, a játszótérre. A nagyobbakat pedig labdával, asztalitenisz- vagy tollasütővel küldjék le a parkba, a sportjátszótérre, hogy ott legalább egy órát kötetlenül, társak, barátok körében labdázzanak, futkározzanak, asztaliteniszezzenek, tollaslabdázzanak, egy szóval játsszanak. Tudjuk, hogy közeledik a tanév vége és sok szülő inkább „asztalhoz láncolná” gyermekét a jobb tanulmányi eredmény érdekében, de ne felejtse el senki, hogy ha a fejlődő szervezet mozgásigényét korlátozzák, azzal saját gyermekük jövendő egészséges, vidám, boldogabb élete ellen cselekszenek. Játsszon tehát a gyermek! Továbbra is ajánljuk a reggeli tornát, amelyre 8—10 percet fordítsunk. Hetenként 2—3 alkalommal a lakás közelében, a legközelebbi parkban a kocogás is szerepeljen a heti programban. A kezdő kocogók életkoruknak és egészségi állapotuknak megfelelően válasszák meg a távokat. A kezdőknek javasoljuk, hogy első alkalommal 200—300 métert fussanak, ugyanannyit sétáljanak, majd folytassák 300 —400 méter futással. Mindezt ismételjék meg 3—4 alkalommal. A hét végére tervezzünk fél-, vagy egésznapos túrákat a közeli kirándulóhelyekre. Marthy Gábor VÍZILABDA Kikapott a Szolnok Szombaton Kecskeméten megkezdődött a vidéki városok vízilabdacsapatainak kétnapos tornája, a Dobó István Kupa. A tíz induló csapatot négy csoportba osztották, a négy OB I-es együttest egy-egy csoport élére téve. A négyes döntőbe jutásért az alacsonyabb osztályú csapatok játszottak az első osztályúakkal. Mint várható volt, vereséget szenvedtek tőlük. A SZEOL-nak csak egy góllal sikerült legyőzni a Tatabányát. Selejtezők, A-csoport: Kecskeméti SC— Kaposvári Hunyadi 8:2 (3 :J, 2:1, ill, 2:0). V: Samu. G: Bíró (4), Rozgonyi, Végh, Bory, Csornák, öl: Hegedűs, Rózsa. Szentesi Vízmű —Kecskeméti sC 12:3 (2:1, 4:1, 2:1. 4*)). V: Samu. Gd: Soós (5), Tóth dr. (4), Hódi, Pengő, Komlóc, öl: Végh, Csornák, Forgács. B-csoport: Szolnoki Vízmű Dózsa-Egri Vízmű 13:2 (3:1, 3:0, 1:0. 6) V: Vaszek. Gd: Pintér (4), Pásztrai (3), Zámbó (3), Hecsei (3), ül. Bíró, Tóth. C-csoport: Miskolci VSC—Ceglédi VSE 3:2 (1:0, 0:1, 0:0, 2:1). V: Medveczky. Gd: Bátor (3), Ül. Beck, Lehoczki. Egri Dózsa— Miskolci VSC 12:0, (3:0, 2:0, 4:0, 3:0). V: Samu. Gd: Krajcsovics (6), Kovács I (4), Kovács II, Olajos, D-csoport: SZEOL—Tatabánya 3:2 (OK), 1:1, Isi, 1K)), V: Vaszek. Gd: Max (2), Kiss, ül: Lázár, Persely. A négyes dönőben tehát a négy OB I-es csapat, a Szentesi Vízmű, a Szolnoki Vízmű Dózsa, az Egri Dózsa és a SZEOL vív körmérkőzést. Az 5—8. helyért a Tatabánya, az Egri Vízmű, a Kecskeméti SC és a Miskolci VSC küzd, míg a 9—10. helyezés a Ceglédi VSE—Kaposvár mérkőzésen dől el. Az 1—4. helyért folyó mérkőzések kemény küzdelmet hoztak, és akadt egy meglepetés is, a Dobó István Kupa védője, a Szolnoki Vízügy Dózsa vereséget szenvedett a SZEOL-tól. . AZ 1—4. HELYÉRT Egri Dózsa — Szentesi Vízmű 9:7 (2:2, 4:2, 2:2, 1:1). V: Samu. Egri Dózsa: Kácsor — Kovács L., Pócsik, Lutter, Bólya, Krajcsovics, Kovács H. Cs: Gyulavári, Patkó. Szentesi Vízmű: Horváth — Szénászky, Bódi, Kontósi, Pengő, dr. Tóth Soós. Cs: Kádár Végig fej fej melletti küzdelem folyt, de az Eger a második harmadban szerzett kétgólos előnyét végig tartani tudta. G.: Pócsik 3, Krajcsovics 3, Kovács , Lutter, Bólya, ül. Soós, 6, Bódi. SZEOL—Szolnoki Vízügy Dózsa 5:4 (1:1, 2:2, 2:1, 0:0). V: Vuszek. SZEOL: Esztergomi — Rácz, Max, Kiss dr. Vezsenyi, Boros, Borzi. Cs: Zentai. Szolnok: Uray — Pintér, Kozák, Zámbó, Cseh, Urbán, Pasztrai. Cs: Hecsei dr. Gd: Zentai, Boros, Kiss dr., Max, Rácz, Cl. Urbán, Cseh, Pintér, Zámbó. Izgalmas küzdelem volt. A szolnokiak a harmadik negyedben 4 méterest hibáztak, a negyedikben pedig két emberelőnyt sem tudtak kihasználni. AZ 5—8. HELYÉRT Tatabánya—Egri Vízmű 5:3 (1:1, 0:0, 3:1, 1:1). V: Samu. Gd: Persely 3, Kovács, Lázár, 111. Halmos dr., Molnár, Bánkoy. Kecskeméti SC —Miskolci VSC 5:4 (0:1, 2:0, 1:1, 2:2). Gd: Bíró 2, Csernák 2, Rozgonyi, cl. Báthory 2, Jakab, Orbán. ÖKÖLVÍVÁS Izgalmas döntők várhatók Szombaton, Budapest Ifjúsági ökölvívó-bajnokságának harmadik napján az elődöntőket vívták a Sportcsarnokban. Mintegy 300 szurkoló foglalt helyet a lelátókon, hogy tanúja legyen 18 már változatos küzdelmének. A tálé.de ott a tét nagy volt: a döntőbe jutás! Vasárnap izgalmas, kemény, változatos csaták várhatók. A szombati mérkőzések legtöbbje döntő fölénnyel, vagy az ellenfél feladásával végződött. Kár, hogy a nyerésre álló Púpost (Vasas) sérülése miatt le kellett léptetni Balga ellen. Szoros küzdelem folyt a légsúlyban Selyem (Bp. Bp. Fémm.) és Nyári között. A legizgalmasabb, legszínvonalasabb találkozó Mezei (Bp. Építők Fémmunkás) és Molnár M. (Csepel) között folyt le — három menet alatti A döntők párosítása. Papírterv: Balga (BHSE) —Selyem (Bp. Bp. Fémm.). Légsúly: csontos (Vasas)—Balkay (Bp. Bp. Fémm.). Harmatsúly: Holler (Vasas) —Nedves A. (KSI). Pehelysúly: Mezei (Bp. Bp. Fémm.)—Fekete Gy. (Csepel). Könnyűrsúly: Sztanka (U. Dózsa)—Hódossy (ÉVIG). Kisváltósúly: Tóth F. (ÉVIG)—Totka (KSI). Váltósúly: Hruska (KSI) —Deák Gy. (Bp. Bp. Fémm.). Nagyváltósúly: Lóránt (Vasas) — Szlávik (Csepel). Középsúly: Horváth I. (Csepel)—Pém (KSI) Félnehézsúly : Weidinger (Csepel) — Deák J. (Vasas). Szabó K. (BHSE) m. n. gy., mert ellenfelét, Szabó Pált (PMSC) kiütötték. Négyes körmérkőzés. Nehézsúly: Kerekes (Csepel)—Nagy Gy. (Vasas). Itt is körmérkőzés folyik. A harmadik hely eldöntéséért is mérkőznek vasárnap a szombati elődöntőkön vereséget szenvedett ökölvívók. A döntőkre vasárnap 18 órakor kerül sor a Sportcsarnokban. VIVAS Budapest tőrbajnoka, Czakkel István Nem tudott elég korán ébredni a vívószurkoló ahhoz, hogy ne meglepetésre érkezzen, szombaton reggel a Játékcsarnokba. Már az első versenyszám első elődöntője páratlan eredményt hozott: az utóbbi időben remekül vívó, s néhány komoly győzelmet arató Kovács Gyula (Vasas) elbúcsúzott a további versenytől. Ez azonban mindössze „előjátéka” volt annak a nagy és színvonalas küzdelemnek, amelyet a tőrvívók érész napos viadala hozott a nemzetközi Budapest-bajnokság aranyérméért. A négynapos viadalt a férfi tőrvívók után vasárnap a kardozók, a jövő hét végén pedig a női tőrvívók és a párbajtőrözők versenyeznek — első felvonásaként 80 tőrvívó, köztük hét külföldi ország 37 versenyzője lépett pástra. Az NDK, Lengyelország, Románia, Anglia, Olaszország, Ausztria és Ausztrália vívói mellett legjobb hazai tőrözőink rajtoltak, ám vidéki vívásunkat egyetlen egyesület, a Szombathelyi Haladás VSE versenyzői képviselték. A férfi tőrözők már említett váratlan eredménye mellé kívánkozik a másik két Kovács — Imre (Bp Honvéd) és István (VM Egyetértés) — kiesése a 48 között A második elődöntőből szintén több fiatal vivő — Orczy (VM Egyetértés), Demény (VM Egyetértés) Decsi (OSC), Rakovszki (Bp Honvéd), Rózsavári (O. Dózsa) — nem jutott tovább. A maratoni hosszúságúra nyúlt előcsatározások után alakult ki a középdöntő 16-os mezőnye. A 4. négyes csoport viadalára jócskán megkésve, délután, a döntő, tervezett időpontjában került sor. Az elődöntők után a versenyben maradt vívók váratlanul „simán” vették az újabb akadályt. A győztesek valamennyi csoportból újravívás nélkül biztosan jutottak tovább. Az első csoportban a lengyel Kozeljowski bizonyult a legjobbnak három győzelemmel, a két győzelmet arató Szabó László (II. Dózsa) előtt. Szakács (Bp. Honvéd) és Molnár (Bp. Honvéd) kiesett. A második csoportból a fiatal Papp Jenő (BVSC) és az NDK-beli Behrens két-két győzelemmel jutott a döntőbe. Somodi (II. Dózsa) és Moise (Románia) 1 — 1 győzelmet szerzett. A harmadik csoportból a védő Marton István mellett Czakkel (VM Egyetértés) két győzelemmel ment tovább. Kiesett: Kamut László (BVSC) és Tolnai (Bp. Honvéd). A negyedik csoportból Haerter (NDK) és a szombathelyi Komatits jutott a döntőbe 2—2 győzelemmel a lengyel Widera és — meglepetésre — a magyar Szabó Sándor (II. Dózsa) előtt. Így alakult ki a döntő mezőnye, amelynek érdekessége, hogy a legjobb nyolc között egy vidéki és három külföldi versenyzőt találhatunk. Az elődöntők elhúzódása miatt egyórás késéssel kezdődött a döntő, a magyar versenyzők számára biztatóan. Papp Jenő a lengyel fiút Marton az NDK-beli Haertert, Czakkel, Behrenst verte biztosan. A magyarok egymás elleni küzdelme vegyes eredményeket hozott. Czakkel István mindkét hazai vetélytársát legyőzte, a későbbiek során külföldi ellenfeleit is magabiztos vívással verte meg és az utolsó aszszó levívása előtt Haerter elleni 5:4-es győzelme a Budapest-bajnokság megnyerését, a Tilly Endre emlékverseny első helyét jelentette számára. A döntő hátralévő mérkőzései már csak a bajnokság helyezéseiért folytak. Tábor István, a Magyar Vívó Szövetség főtitkára vezetésével hazaérkezett New Yorkból a Martini Kupa versenyen részt vett magyar csapat. Mint ismeretes, vívóink közül Bóbis Ildikó és Marót Péter a második, Kovács Tamás a harmadik, dr. Fenyvesi Csaba az ötödik helyen végzett, míg Tordasi Ildikó és Kamuti Jenő dr. nem került a döntőbe. — Ilyen nagy mezőny még nem indult a Martini Kupán — mondta Tábor István. — A négy egyéni számban több mint háromszázan neveztek, köztük világbajnoki győztesek és helyezettek. Ezzel magyarázhatók a váratlan eredmények, és az is, hogy több esélyes kiesett. A főtitkár szerint az amerikaiak néhány új, tehetséges vívóval rendelkeznek, akik komoly szerepet játszhatnak a következő évek nagy versenyein. Úgy tűnik, fokozódik a vívás iránti érdeklődés az EgyeBudapest 1974. évi nemzetközi felnőtt egyéni tőrbajnoka: Czakkel István (Vörös Meteor Egyetértés, edző: Szűcs Bertalan) 6 győzelem, 2. Marton (II. Dózsa) 5 gy., 3. Kozielowski (lengyel) 4., 4. Behrens (német) 4, 5. Haerter (német) 3, 6. Papp (BVSC) 3, 7 Komatits (Szombathely) 2, 8. Szabó L. (II. Dózsa) Egyesült Államokban, a verseny döntőit végig nagyszámú közönség előtt vívták — folytatta Tábor István. — A rendezés, s a küldöttségekről való gondoskodás jó volt, így el-, mondhatjuk, hogy sikeresen zárult a 14. Martini Kupa küzdelemsorozata. Április végén hazánk két jelentős vívó-világverseny színhelye lesz: Budapesten rendezik meg a kardvívók BEK- jét, majd ezt követően kerül sor a Hungária Kupa egyéni versenyre. Ezzel kapcsolatban már előzetes híreket is hoztak versenyzőink. A kétnapos budapesti erőpróbát mindenki a júliusi világbajnokság előjátékának tartja, így erős mezőny várható a versenyre. Biztos, hogy az olaszok olimpiai és világbajnokokkal jönnek, s bejelentették részvételüket a franciák, kanadaiak és az amerikaiak is. (MTI) KÉZILABDA Távbeszélőjelentésünk a hatos tornáról: óriási csatában egygólos győzelem Magyarország—Csehszlovákia 12:11 (5:7) (Neubrandenburg, március 30). A pénteki pihenőnap számos érdekes programot tartogatott a csapatok számára, szombaton aztán minden kezdődött elölről, azaz folytatódott a nagyszabású nemzetközi női kézilabdatorna. Délután éppen a mieink kezdték a játékot. Az ellenfél Csehszlovákia együttese volt és az eredménytől rendkívül sok függött, még közel sem dőlt el ugyanis, hogy melyik helyet tudja megszerezni a magyar válogatott Neubrandenburgban. Több mint 1200 néző, zsúfolt nézőtér előtt a norvég Husgby és Nielsson sípjelére a következő összeállításban kezdtek a csapatok: Magyarország: BUJDOSÓ — Takácsné 1, Lakiné 2, Vadászná, Sterbinszky, TÓTH HARSÁNYI 5, TAVASZI 2, Cs. Németh, Samus 1, ANGYAL 1, Nagy. Csehszlovákia: Datinská —Spilková, Vitová, Bartaková 2, MATTYSOVÁ 5, Vaszová 2, Horalová 2, Cs. Ondiková, Mihalcsiková, Cabadasová, Rosszul kezdődött számunkra a mérkőzés: a második perc elején a rendkívül veszélyes Mattysová megszerezte a csehszlovákoknak a vezetést, amire csak három perccel később tudott válaszolni Takácsné, szélről lőtt góljával. A folytatásban is az ellenfél bizonyult jobbnak, keservesen teltek a miénk számára a percek. A félidő közepén már 5:2-re (!) vezetett a csehszlovák együttes. A két norvég játékvezető szinte „két kézzel szórta’* a 7 m-eseket és bár Bujdosó egyet kivédett, mi is hibáztunk a másik oldalon (Tóth Harsányi lövését a kapus hárította). Az első 25 perc hajrájában úgy tűnt, hogy felzárkózhatunk, de Sterbinszky megint a kapufára lőtt egy büntetőt, majd Tavaszi egyéni alakítás után szépített. Következtek a cserejátékosok és Samus remek góllal mutatkozott be. A második félidő elején Lakiné emberelőnyből ért el gólt, de Mattysová büntetője újabb kétgólos előnyt jelentett az ellenfélnek. Végre belelendült csapatunk, a játékosok egyre jobban „megbecsülték” a labdát. A 34. percben Tóth Harsány hétméterese után sikerült az egyenlítés (8:8), majd ugyanő a beállós helyéről szerezte meg vezető gólunkat. A hajrában sikerült már három gólra elhúznunk (40. perc 12:9), de a végén örülhettünk az egygólos győzelemnek. Ez a mérkőzés kitűnő példája volt annak, hogy egyetlen csapat ellen sem szabad biztosra menni. A folytatásban a közönség fergeteges bíztatása közepette a házigazda NDK válogatottja lépett a pályára Lengyelország ellen. A lengyelek kitűnően helytálltak és 6:5-ös félidő után a lényegesen esélyesebb házigazdák csak 13:10- re tudtak győzni. A nap utolsó „rangadóján” Jugoszlávia—Szovjetunió 9:7 (6:2). A táblázatból kiderül, hogy még mindig nagyon sok a nyitott kérdés! 1. Jugoszlávia 4 3 1 — 55:44 7 2. NDK 4 3 — 1 56:46 6 3. Magyarorszá 4 2 1 1 55:55 5 4. Szovjetunió 4 2 — 2 53:44 4 5. Lengyelo. 4 1 — 3 48:64 2 6. Csehszl. 4 ------- 4 41:55 — A vasárnapi, utolsó napi program: Lengyelország —Magyarország, Szovjetunió—Csehszlovákia, NDK—Jugoszlávia, Serényi Péter SPORT ÉS MŰVÉSZET Átadták az Ezüstgerely művészeti díjakat (Folytatás az L oldalról.) Fotókategória Művészeti díj: Kovács Gyula Göteborg vívó VB c. sorozatáért. II. díj: Benkő Imre pályázatra benyújtott kollekciójáért. III. díj: Konrádi Attila Ketten egy kézen c. képéért. A Magyar Fotóművészek Szövetsége tiszteletdíja: Farkas József Mefisztó c. képéért. Irodalomkategória Művészeti díj: Takács László szerkesztő és szerzői munközössége Sport a családban c. művükért. II. díj: Dávid Sándor Balczó c. könyvéért III. díj, megosztva: dr. Hepp Ferenc A mozgásérzékelés kísérleti vizsgálata sportolókon c. könyvéért és Mizsér Jenő Az öttusasport története c. kéziratáért. Filmkategória A művészeti díjat a zsűri nem adta ki. II. díj megosztva: Máhrer Emil Miért c. filmjéért és Domokos Attila Harc a gólokért c. filmjéért. III. díj megosztva: Csőke József Ügyesen, szépen c. filmjéért és Gábor Tamás A tuskirály c. tv-filmjéért. SAKK Dr. Eperjesi László vezet A Tipary Lajos emlékversenyen dr. Eperjesi László mester vette át a vezetést, miután a 9. fordulóban nagy küzdelem után, jó játszmában legyőzte az addig vezető Lengyel Béla mestert. 8. forduló: Honfi Gy.—Sehartner 0.5,0.5, Szlabey—Bokor 0:1, Schneider—Rigó 1:0 (!), Pacsay— dr. Eperjesi 0:1l, Lengyel B. — Juhász 0.5:0.5 (!), Bosnyák—Poór 0.5:0.5. 9. forduló: Poór—Honfi. Gy. függő: Juhász —Bosnyák 0:1, dr. Eperjesi—Lengyel B. 1:0, Rigó —Pacsay 1 :0, Bokor—Schneider 1:0, Schartner—Szlabey 1:0. A verseny állása: dr. Eperjesi 7.5, Bokor 6.5 (1), Lengyel B. 6.5, Rigó 6, Bosnyák, Pacsay 5.5, Poór 4.5 (1), Juhász 3.5, Honfi Gy., Schartner 2 — 2 (1 — 1), Schneider 2, Szlabey 0.5 pont. NÉPSPORT 7 Erős mezőny a Felszabadulási Kupán Április 3-án és 4-én rendezi az OKISZ sportosztálya és a Bp. Spartacus hagyományos Felszabadulási Kupa nemzetközi női kézilabda tornáját. Az indulók névsorában sok jó ismert klubéra találunk, mind a vendégek, mind pedig természetesen a hazaiak között. A külföldi résztvevők közül az egykori sokszoros BEK-győztes Kamaszra épülő Litván válogatott képviseli a legjelentősebb játékerőt, de nem lebecsülendő ellenfél a román Vointa és a szlovák Start Bratislava sem. Különben érdekességet kölcsönöz a kétnapos, villámtornarendszerben lebonyolításra kerülő mérkőzéssorozatnak, hogy néhány kivételtől eltekintve láthatjuk majd a hazai élmezőny legjobbjait (a magyar résztvevőjét Bp. Spartacus, FTC, Bakony Vegyész), de nemcsak a maiakat, hanem az elmúlt évtized reprezentánsait is. Az első napon ugyanis sor kerül a hatvanas évek magyar válogatottja és a hatvanas évek Spartacus-válogatottja közötti találkozóra. A két csapatban féltucat világbajnok, s több exválogatott játszik majd. Néhány név mutatóba: Guricsné, Hajekné, Csenkiné, Jóna, Szőkéné, Romhányiné, Vázárné, Fácányné, Szénás és Urbán. Zöld-fehér krónika Mi az, ami az embert a sport hívévé, szerelmesévé, atestkultúra művelőjévé teszi? Mi az, ami az első impulzusokat adja ahhoz, hogy valaki már egészen fiatalon elinduljon a sportpályákhoz vezető úton? A családi, az iskolai neveléstől kezdve nagyon sok minden, aligha vitatható azonban, hogy a legnagyobb ösztönző, a legfőbb vonzerő éppen maga a sport. Az izgalmas versenyek, mérkőzések, a nagyszerű teljesítmények, s a sok-sok kiváló sportember, akiknek a nevéhez ezek fűződnek. Akiket ismerünk, látunk, akikről hallunk és olvasunk. A gondolat arról a könyvről jutott eszembe, amely most jelent meg a Ferencvárosi Torna Club 75 éves jubileumára. A Zöld-fehérben — ez a címe Major János, Nagy Béla és Várszegi János munkájának — egyik legnépszerűbb sportegyesületünk háromnegyed évszázadának, a diadalok, a fényes eredmények, s nemegyszer, persze, a kudarcok, a fájdalmas vereségek, összességében azonban midenképpen a fejlődés, a felfelé ívelés csaknem három nemzedéknyi időszakának krónikája. Szerves részeként az egyetemes magyar sport történetének. Olvasgatva benne, az adatokat böngészve, a képeket nézegetve jó volt találkozni sokukkal azok közül, akiknek a neve a mi gyermekkorunkban először jelentette ezt a szót: sport. Szülőfalum fiával, az olimpiai bronzérmes és kétszeres Európa-bajnok Tunyogi Józseffel, akit odahaza még ma is csak úgy hívnak: a birkózó. A labdarúgó Lázárral, Toldival, Turayval, az ökcölvívó Kocsis Antallal és mindmind a többiekkel. A könyv is bizonyosan segíti tehát a klubot abban, hogy újabb és újabb fiatalokat hódítson meg a sportnak, a testkultúrának. Meg ez a legfontosabb feladata az FTC-nek csakúgy, mint valamennyi egyesületünknek. Tenni pedig még ennél is többet kell. Szélesre tárni a kapukat, biztosítani a lehetőséget, hogy — mint dr. Ortutay Gyula akadémikus az előszóban megfogalmazta — a fiatalok edzzék magukat, szeressék a sportot, önmaguk nevelésének, küzdőszellemének kitűnő eszközét, szeressék a jó fizikum, az erő, az egészség, a teljes emberség örömét. -fej-