Népsport, 1975. augusztus (31. évfolyam, 180-205. szám)
1975-08-01 / 180. szám
i LABDARÚGÁS A Koreai NDK fiataljai Az elmúlt hetekben alkalmam nyílt egy tőlünk messze fekvő, távol-keleti ország, a Koreai NDK labdarúgósportjával megismerkedni. A KNDK szervezett labdarúgása alig 20 évre nyúlik vissza. A magyar ifjúsági válogatott az idei IBV-n a Koreai NDK- ban csak a 8. helyet szerezte meg. Érdekes, hogy a többi európai ország sem szerepelt jól. A házigazdák két csapata játszotta a torna döntőjét. A kveraiak korszerű labdarúgást játszanak. Gyorsak, jó a labdakezelésük, önfeláldozóan küzdenek, kemények, de nem durvák. Nagyon jól váltanak, gyors, pontos adogatásokkal játsszák tisztára egymást. Phenjanban létrehoztak egy labdarúgó-iskolát. Az intézmény bentlakásos rendszerű. A 15—16 éves, tehetséges labdarúgókat az ország különböző részeiből hívják össze. Kéthónapos a kiképzés. Mivel az intézetnek külön labdarúgópályája van — a szükséges korszerű felszerelésekkel ellátva —, két edzésünket itt tartottuk meg. A koreai labdarúgópályák mind földesek, füves játéktér nincs az országban, összesen négy stadiont láttam. A morambói pálya befogadóképessége 45 ezer fő. A főváros másik stadionja, a donphenjani, nagyon hasonlít a debreceni nagyerdei pályához. A legnagyobb stadion Hanhanben, a Keleti-öböl partján található, 65 ezer férőhelyes. A nampói stadion körülbelül 35 ezer néző befogadására alkalmas. Van NB I-es és NB II-es osztály, területbajnokságok is folynak. A nézők nagyon sportszerűek. Nem annyira a nagy egyéni alakításokat, mint inkább az érdekesebb jeleneteket tapsolják meg. Hozzáértőbb szurkolótábor, véleményem szerint, nem a fővárosban, hanem a két tengerparti kikötővárosban van. A vendéglátók sportvezetői otttartózkodásunk idején nagyon figyelték az európai labdarúgást, megtekintették edzéseinket, jegyzeteltek. Tanulni akartak. Már tőlük is lehet tanulni... Tóth József 2 NÉPSPORT TENISZ A négy jóbarát gondja (de nemcsak az övék) Gyerekek még, akkor is, ha már nem nagyon örülnek a gyerek megszólításnak, s Jegszíve■sebben tiltakoznának is ellene. A „korelnök”, Fodor Jutka 1959-es, Lugosi Lilla és Gáspár Kati 1960-as, a társaság Benjáminja, Pálinkás Zsuzsa pedig 1961-es születésű. A barátságuk, legalábbis éveik számához viszonyítva, régi keletű. Egyike közös vonásaiknak, hogy mind a négyen teniszeznek. A most Újpesti Dózsás Fodor a KSI-ben kezdett, s ott ismerkedett meg Lugosival, Gáspár és Pálinkás pedig Vasas-nevelés. Négyen mégis csak azóta vannak ilyen jóban, amióta bekerültek az utánpótlás-válogatott keretébe. A tenisz sok mindent jelent számukra. Rengeteg örömöt, élményt, sok közös emléket, szórakozást, kedves történetet, de lemondást is. A tenisszel kapcsolatban épp ezért szívesen mesélnek el kedvenc történeteikből néhányat. Jutka: Számomra a tenisz jelenti az igazi barátokat. A mi kapcsolatunk Buzási Laci bácsi keretedzésein kezdődött. Négyen, valahogy igazán egymásra találtunk. Igaz, most van egy új jelentkező, a KSI-s Baráth Edina. Ha megfelel a „követelményeknek”, szívesen fogadjuk. Kati: Mi négyen remekül kiegészítjük egymást, rengeteg a közös témánk, összejárunk, sokat vagyunk együtt, azt hiszem, jó hatással vagyunk egymásra. Lilla: A barátság számomra egyet jelent velünk, négyünkkel. Csodás dolog az, hogy nyáron, az iskolai szünetben sincs időnk soha unatkozni. Más gyerekek ilyenkor fölkelnek reggel, aztán visszafekszenek, nem tudnak mit kezdeni magukkal. Esetleg mászkálnak egyik barátnőtől a másikhoz. Mi pedig fölkelünk fél hétkor, tízig edzésünk van, aztán megyünk haza ebédelni, délután megint csak edzés, este gyakran járunk közösen moziba, vasárnaponként kirándulunk. No meg, verseny versenyt követ, de mindig barátok, társak között van az ember. A négy kislány barátsága tehát a sportpályán alakult ki. Meglepő módon mégis valamennyien enyhe nosztalgiával beszéltek az oly sok közös örömet hozó válogatott edzésekről. Olyan jó volt, kár, hogy vége__Vajon miért? Zsuzsa: Azt hiszem, egész pontosan azóta nem volt a számunkra keretedzés, amióta véget ért a tanítás. Kati: Igen, Buzási Laci bácsi akkor ment el szakosztályvezetőnek a BSE-hez, s Mezei Pista bácsi továbbra is inkább csak a vidékiekkel foglalkozik. Jutka: Megértem, hogy a vidékieknek is szükségük van közös edzésekre, de azért talán velünk, fővárosiakkal is törődhetne valaki. Olyannak érzem magam, mint akit tehetetlenül partra vetett a víz. Lilla: A KSI-ben gyakran látom, amint a fiú utánpótláskeret tagjai edzésre sietnek. Ilyenkor mindig elszorul a torkom. Nekik lehet? Ők jobbak, mint mi? A nosztalgia hamar keserűségbe csap át. Ebben a korban még nem kell sok ahhoz, hogy a nagy örömök csalódássá váljanak. Elég ehhez, ha úgy érzik, őket kevésbé szeretik azok, akik a sportpályafutásukat irányítják. Budapest ifjúsági, illetve serdülő bajnokságán mindannyian érmet szereztek, s külföldön is értek el már néhány szép sikert. A magyar teniszsport, sajnos, korántsem áll bőviben a tehetségeknek, s még kevesebb a ráadásul szorgalmas, lelkes fiatal. S a négy jó barát gondja emiatt válik sokkal nagyobb átfogó problémává. A négy gyerek csalódása emiatt okozhat később közvetve csalódást a sportág híveinek. Köztudott, hogy az utóbbi idők kétségbeesett próbálkozásai ellenére továbbra is elmarad a szakosztályi foglalkozások színvonala a megkívánttól. Ezt természetesen a fiatalok sínylik meg a leginkább, az ő képzésükből esnek ki emiatt fontos, esetleg pótolhatatlan lépcsőfokok. Ezeket a lépcsőfokokat pótló, amolyan kényszerintézkedés volt annak idején, hogy hetente többször is keretedzésre hívták a tehetséges fiatalokat. A leány ifjúsági utánpótlás-válogatott edzőgondja mégis, most már hónapok óta, megoldatlan. A négy jó barát — s biztosan még jó néhány, hasonló cipőben járó társuk — szívesen vett részt a válogatott edzésein, s most búslakodik azok elmaradása miatt. A sportág érdekében is mihamarabb meg kellene adni nekik a lehetőséget, hogy szervezett keretek között sajátítsák el a fejlődéshez szükséges apróbb, s nagyobb dolgokat. Ez pedig sokkal inkább nagy, mintsem apró probléma. (tölgyes) ASZTALITENISZ IFJÚSÁGI EB Ki lesz a dobogón? A magyar asztalitenisz-válo..... gázolt — Volper László edző , vezetésével — nagy szorgalom, mal készült az augusztus3-án kezdődő zágrábi serdülő és ifjúsági EB-re. Mintegy 140 kemény edzés van a hátak mögött. A közvélemény érmeket — aranyat is! — vár Jónyer és Magos utódaitól. Őket mutatják be, az ő esélyeiket latolgatják a 1 sportág ismert szakemberei. BERCZIK ZOLTÁN, a felnőtt válogatott szakvezetője: — Molnár János, a Bp. Spartacus versenyzője, az idei ifjúsági bajnokság győztese, már a nagyválogatott keretbe is bei került. Nem kiugró tehetség, de rendkívül szorgalmas. Az utóbbi időben térdsérüléssel bajlódott, azonban remélem, ez nem fogja nagyon visszavetni. Egyéniben a legjobb nyolc közé várom, a vegyes párosban pedig érmes helyezésére számítok. MAGOS JUDIT, a Statisztika négyszeres Európa-bajnoka: — Szabó Gabi ugyanolyan rapszódikus versenyző, mint én. Képes nagyon gyenge, de egészen kiváló játékra is. Az EB-n az utóbbit várom tőle! Tavaly a serdülők között első volt, az ifik között azonban egyelőre még csak helyezésre esélyes. Ruzsenszky Zsuzsi igen tehetséges, hallatlan akaratereje, szorgalma van. Biztos droppoló, s a BSE-ben a tenyeres befejező ütései is sokat javultak. Bár most gyengébb formát mutat, , feltétlenül megérdemelte a bizalmat, már csak eddigi szép sikereiért is. KUCHAR GYÖRGYI ifjúsági Európa •‘bajnok:i • *-« ■ Mindkét oldalról, gyorsan kontrázik, tenyeressel jól pörget. Gyengéje a lábmunka és a befejező tenyeres ütés. Mindezek Oláh Zsuzsira, a Statisztika válogatottjára jellemzőek. Tehetséges és szorgalmas, de még nagyon fiatal ahhoz, hogy el lehessen dönteni, mit hoz számára a jövő. Zágrábban egyéniben a legjobb 8 közé várom. Párosban Ivaskó Gabival akár az első helyre is esélyesett. JUHOS JÓZSEF, szakfelügyelő : — A serdülő mezőny mindig „fekete ló”, így aztán nagyon nehéz megjósolni, hányadik lesz az idei magyar serdülő fiúbajnok, Pekár, a Postás versenyzője. Játéka nagyon hasonlít Klampáréra. Remélem, klubtársa nyomdokaiba lép, de csak a zöld asztalnál! SOÓS FERENC négyszeres világbajnok. — Frank Lacit a Postás néhány éve elhúnyt edzője, Várkonyi László fedezte fel. Most utolsó éves ifi. Külföldön az idén nagyon szép eredményeket ért el, Zágrábban is bizonyítania kellene! Ehhez azonban arra van szükség, hogy minden mérkőzésen jól összpontosítson. HORVÁTH TIBOR, a MOATSZ főtitkára: — Urbin Editre régóta figyelünk. A jó kezű, jól pörgető kislány fejlődését nagyban segíti, hogy szinte állandó tagja az FTC NB I-es csapatának, gyakran találkozik a legjobbakkal is. Bízom abban, hogy nyer a serdülő EB-n legalább egy érmet. ■ t ni GERGELY GÁBOR, a BVSC világbajnoka: — Petári Misi a klubtársam, talán ezért is mondják sokan, hogy a ■ játéka hasonlít , az enyémre. Tavaly került hozzánk, azelőtt a Szegedi Vasutasban játszott. Az utóbbi időben fejlődött, de neki ez az EB még csak amolyan főpróba. Eddig a jóslatok. Kérdés: mi válik belőlük valóra? K. G.★ Az augusztus 2-án Zágrábban kezdődő serdülő és ifjúsági asztalitenisz Európa-bajnokságra — dr. Ormai László vezetésével és Volper László edző kíséretében — csütörtökön elutazott a magyar válogatott. TOTO A 15. országos tippelő bajnokság rajtja alkalmából több száz olvasónk üdvözölte szerkesztőségünket és tippelőtársait. Ezt mindenkinek viszonozzuk. Jó tippeket mindannyiuknak! Erre a jókívánságra különösen most, a rajtnál van szükség. Ha ugyanis figyelmesen megnézzük táblázatunkat, azt látjuk, hogy nincs országos fix. A kép nagyon is tarka, alig akad olyan mérkőzés, amelynél szerepelne mindhárom tipp. Ezért a rajt igen érdekesnek ígérkezik. Közöljük a Nyári Totó Kupa pályázat élcsoportjait. Esetleges megjegyzést ezzel kapcsolatban három napon belül fogadunk el. A holtversenyeket a 31. hét tippjeivel döntjük el. Mindhárom versenyben 5—5 díj van. Főverseny. 29: Bakos Irma, Molnár I. 28: Horváth L. (1076), Szöllősi J., Ürögi I. 27: Tasi J., Döme Z., Vlatkó M., Miavecz L., dr. Herényi B., Visontai L., Kónya I., Sznopek J., Puskás Gy. (a 27 találatosak is nyerhetnek, ha Bakos Irma átkerül a nők versenyébe.) Pános. 55: Szöllősi hp. 54: Tasi hp. 53: Bakos Irma és Irén, Németh hp. (1037). 52: dr. Perényi hp., Dutka hp., Kocsis hp. Nők. 29: Horváthné (3530). 27: Némethné, Szöllősiné, Tasiné. 26: Dutkáné, Kónya K., Kopornyikné, Győri Cs. TIPPEK SZÖVEGGEL „Főleg hazai sikerek és néhány nagy meglepetés. Idegenben csak a Debrecen nyer. A BVSC a Dorogot, a Bp. Spartacus a Pécsi MSC-t, a Kazincbarcika az Ózdot fekteti két vállra: 111, 2X1, 1X1, 111X 1XX» (Laluska Pál, 6720 Szeged, Nagy Jenő u. 3/b.) Többeknek. A páros versenyben természetesen mindkettőnek más-más tippjei lehetnek. Most, a rajtnál, kivételesen, elfogadjuk azokat a tippeket is, amelyek szombat délig beérkeznek. 31. hét « » Olvasók: 1. Csikós Gyuláné. 8200 Veszprém, Stadion utca 14/AI. 7. 2. Szabó Szilárd, 7628 Pécs, Madách u. 9/c. 3. Bácskai Gyuláné, 8200 Veszprém, Halle u. 9/G. 4. Kolpaszky Béla, 1139 Budapest, Csongrád u. 24. II. em. 49. 5. Rákóczi András, 6400 Csongrád, Pf. 40/F. 6. Nagy Antalné, 1042 Budapest, József Attila u. 74. 7. Ferencz Imréné, 3300 Eger, Cifrakapu út 110. nem. 7. 8. Szőkéné Szél Margit, 6726 Szeged, Vedres u. 13. X/57. A 32. hét műsora: 1. MÁV DAC—Kossuth KFSE, 2. Dunaújváros—Bp. Spartacus, 3. Várpalota— Nagybátony, 4. Vasas Izzó—Komló, 5. Szolnoki MTE — Oroszlány, 6. Dombóvári Spartacus—Kaposvári Táncsics, 7. Növényolaj—Pécsi VSK, 8. Véménd—Dunaújvárosi Építők, 9. Székesfehérvári MÁV —BKV Előre, 10. Bauxitbányász —Bábolna törölve, mert a Bábolna bekerült az NB II-be. Helyette a 14. számú mérkőzés számít főmérkőzésnek! 11. Alumínium—Dunakeszi, 12. Békéscsabai TASK — Szolnoki MÁV, 13. Borsodi Bányász —Kazincbarcika, 14. Siófok—Pécsi BTC, 15. Záhony — Leninváros, 16. Ózd—Gyöngyös. Tippjeit bárki beküldheti. A címzés: Népsport, fotótippek, 32. hét, 1081 Budapest 8. Postafiók 8. (A hét száma mindig eggyel nő.) Találatait mindenki maga számolja ki, azokat a boríték, 111, a levelezőlap bal alsó sarkában, a feladó neve után zárójelben összesítve kell feltüntetni. A találatokat ugyanúgy kell számítani, mint a totószelvényeken. (A + 1 természetesen csak azoknál számít, akik 13 találatot érnek el.) A beérkezési határidő: szerda reggel. Olvasható írásokat kérünk. A küldemények a Vin., Somogyi Béla u. 6. alatt a ládába is bedobhatók. (Papírban is.) Mindenki minden héten csak egy tipposzlopot küldhet. Egy borítékban vagy egy levelezőlapon többen is beküldhetik tippjeiket. Hiányzó találatok pótlására nem vállalkozhatunk. Portos küldeményeket nem veszünk át. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság 100 darab totószelvényt ad annak, aki a Népsport 7 beküldött tippjeivel 13 41 találatot ért el — s a tippjei a lap hasábjain is megjelentek. Ugyanígy 13 t. «_» 50, 12 t. « 40, 11 t. « 20, 10 t. - 10 db totószelvény. , TIPPEK MINDENÜNNEN ÉRDEKES RAJT! O 1 v □ , 2. 3. 4. s 5. 0 6. k 7.. 8. Népsport Sportfogadás « a Sí w.ij S S m a 05 jj s z Képes Sport Népszabadság Magyar Ifjúsági Szabad Föld Pesti Műsor M »20 — 0. 1. 1. Oroszl.—MÁV D. lx xli 1x2 xl1 x2i xl1 1 1 2 X X i 1 o 2. Szekszárd—Izzó xli i 1 xl1 X lx xl lxx 2 X 1 X 2 X 1 9. BVSC —Dorog1 x2i xl lx1 lx1 1 121 2 2 X X 2 2 X 4. Nagybát.—DVSC x21 2x lx x2 21 x2 lx1 x2 x21X 2 2 X 2 X 2 X 5. FÖSPED —Várpal.1 lx lx lx lx1 1 121 X 1 1 X X 1 1 X 2 6. Bp. Spart.—PécsX 21 x22 xl 121 lx 2x1 2x2 X 2 2 2 1 X 1 7. Kanizsa—D.-újv. x2X i X xl lx1 x2 xl 12i i i X 1 1 1 1 8. KKFSE—Volán xl 12 12 xl2 21 lx lx1 x2 21X 2 2 X 1 2 1 2 9. Eger—MVSC x2 lx lxX lx1 lx1 lx 211 X 1 1 1 2 1 2 10. Kazincb.—Özd xl 12 12X x2 x21 x2 xl1 1 X 1/2 X 1 2 i 11. Leninv.—Nyíre. lx x2 x21 lxI lx1 lx lx1 1 X 1 1 1 X X 12. ÉRDÉRT—Pénzű, xl 2x lx x2 x2 lxX lx lx1 2 X 2 X 2 X 1 2 13. Barcs—Ganz 2x2 lx x2 x2X lx x22 2x1X 2 2 2 2 1 2 1 Pótmérkó z é s ek : 14. Répc.—Bakony lx 12 12 lx xl1 2 i 1x2 1x21 2 X X X 1 i 2 l!í. Pét—MOTIM xl 211 X 211 1 1 xl 121 1 X — 2 — i i 10. Ajlrai B.—Fűzfő x2 211 1 121 i X xl 211 X 1— 1 i i EVEZES Bajnokság - korlátokkal Tavaly még egyértelműen pozitívan ítéltük meg az evezős szövetség elnökségének azon döntését, miszerint a bajnokságokat világbajnoki rendszerben bonyolítják le, ennek következtében a döntőket egy napon rendezik. Akkor még mi is reméltük: az edzőket ez az intéz,kedés arra szorítja, hogy növeljék a jól képzett versenyzők számát és a rendelkezésre álló versenyzőket állandó összeállításban, egy-egy versenyszámra specializálják. Az elképzelés megvalósulását korai lenne még számon kérni, amikor az ilyen rendszerben lebonyolított második országos bajnokságra tekintünk vissza. Valószínű, hogy most még az alkalmazott megszorítások, korlátozások nem hatnak a kívánt irányba és türelmet kell tanúsítani, amikor az eredményt vizsgáljuk. Most, amikor a két különböző időpontban és színhelyen rendezett női és férfi országos bajnokságon látottakat, tapasztaltakat összegezzük a magunkra kényszerített türelem nélkül, bizony, megkérdőjeleznénk a szövetség elképzeléseit. Csepelen és Tatán úgy tűnt, korai, vagy ebben a sportágban nálunk sohasem lesz időszerű az olyan korlátozások bevezetése, mint amilyeneket az országos bajnokságon elrendeltek. Az idei országos evezős értekezleten nagy vitát váltott ki az ott ismertetett elképzelés, hogy az országos bajnokságon való indulás jogát a Budapest-, illetve a vidékbajnokságon kell megszerezni. Az eredeti javaslat szerint a legjobbnak bizonyuló nyolc budapesti és négy vidéki hajó nevezhet az országosra. Végül a vita nyomán ezt az arányt 6—6-ra változtatták. Az egyaránt rendkívül alacsony színvonalú Budapest- és vidékbajnokság azt mindenesetre , igazolta, hogy a fővárosi csapatok döntőinek résztvevői alig valamivel, vagy éppen semmivel sem nőttek avidékbajnokság döntőiben indulók fölé. Az is kiderült, hogy egyelőre (és még valószínűleg sokáig) teljesen felesleges kikötni, hogy az országoson való indulás jogát előzőleg , ki kell harcolni. Mivel a Budapest- és a vidékbajnokság is egynapos volt (a döntőket egy napon bonyolították le), a két színhelyen összesen hét számban kellett előfutamokat rendezni. Ezek során mindössze 17 hajó (túlnyomó többségben hajónként egy-két indulóval) nem kvalifikálta magát az országos bajnokságra. Az aztán már az országos nagy találkozón derült ki, hogy a bajnokság döntőinek színvonalát így sem lehetett biztosítani. Bár a felnőtt és a junior versenyzők többsége szinte ingajáratban volt a rajt és a cél között, egyik hajóból a másikba ugrált, mégsem lehetett a maroknyi jó versenyzővel úgy „meglovagolni” a döntőket, hogy minden számban valóban a legjobbak induljanak, így aztán igen gyakran pottyant erősen középszerű versenyzők kezébe bajnoki érem. Ez különösen a nők bajnokságára volt jellemző, miután a válogatottaknak (kíméletből?) csak két indulást engedélyeztek. A férfi versenyzőknek valamivel jobban sikerült egyik hajóból a másikba ugrálni, így a felnőtt és a junior számok többségében színvonalas, szoros befutású versenyek után találtak gazdára az érmek. Nem lehet viszont elismeréssel szólni arról a „küzdelemről”, ami a további helyezésekért folyt. Azért kellett idézőjelbe tenni a küzdelem szót, mert a döntők túlnyomó többségében az utolsóknak célba érkezők már csak csónakáztak, felrúgva ezzel a legelemibb versenyszabályt. A nyolc felnőtt döntő közül négyben egy perc körüli (egyben 1:10) hátránnyal futott be az utolsó helyezett a győztes mögött, négyben pedig több mint fél perc volt a különbség az első és a hatodik között. Akármelyik korosztály döntőit elemezzük így (talán csak az ifjúságiak kivételek), az eredmény az egyesületek pontvadász-szenvedélyét tükrözi ... A juniorok versenyszámaiban a nyolcas kivételével valamennyi utolsó helyezett 40 mp—1 perc hátránnyal evezett a célba a győztes mögött. A serdülőknél is nagyon rossz volt ez az arány, az úttörőcsapatok pedig olyan időkülönbségekkel követték egymást a célban, mintha nem is ugyanazon ország egyesületeiben készítették volna fel azokat. Volt olyan eset, amikor több mint két percet kellett várni az utolsó befutóra, további három szám sereghajtója pedig több mint egy perccel maradt el a győztes verseny, a felkészülés legfontosabb eszköze. De vajon mire készíti fel az evezőst az olyan verseny, amit a csapat pusztán a pontszerzés kedvéért végigcsónakázik? Néhány ilyen csapatot a versenybíróság, nagyon helyesen, kizárt, de többször és következetesebben is alkalmazhatta volna ezt a szigort! Elfeledkeznek továbbá a pontvadászok arról, hogy a verseny a sportoló nevelésében is rendkívül hatékony eszköz. De csak akkor, ha a verseny célja az, hogy a sportoló önmaga fölé nőve, javítsa eredményét, tudása legjavát nyújtsa. A verseny sportszerű magatartásra nevel, a jellem próbája, a legértékesebb tapasztalatszerzési alkalom, amit a későbbi jobb eredmények érdekében lehet és kell kihasználni. De miféle jellemet alakítanak, milyen sportembereket nevelnek, miféle tapasztalatokat nyújtanak az olyan, küzdelem nélküli versenyek, mint amilyeneket szép számmal láthattunk a bajnokságokon? Az alacsony színvonal oka, persze, nemcsak a szakosztályok pontszerzésre való beállítottsága, hanem az edzők nagy részének felkészületlensége. A rendkívül nagy tudáskülönbségű csapatok között nem is alakulhatott ki vérbeli küzdelem! De ha jobban meggondoljuk, a versenyzésre még nem érett, felkészületlen, öszsze nem szokott csapatok nevezése megint csak a pontvadászathoz vezet vissza... Mellettünk egy kis, tíz év körüli versenyzőpalánta — a díjkiosztásnál segédkezett — olyan szakértelemmel és tájékozottsággal, az anyagi természetű következmények olyan pontos ismeretében számolgatta a klubtársai által összegyűjtött pontokat, hogy a csodálkozástól biztos leültünk volna, ha nem ülünk már amúgy is__ Veszély rejlik ebben a gondolkozásmódban, ami a jelek szerint éppúgy sajátja a legkisebbeknek, mint a szakosztályok vezetőinek... Pap Kornélia XXXI. 180. ♦ 1975. augusztus 1 // A „pontból élünk szemlélet hovatovább teljesen elvakítja a szakosztályvezetőket és az edzőket. Elfelejtik, hogy a ver