Népsport, 1975. augusztus (31. évfolyam, 180-205. szám)

1975-08-04 / 183. szám

XXXI. 183. ♦ 1975. augusztus 4. LABDARÚGÁS t­t az első fordulóban Záhonyi VSC — Hejőcsaba­ Ce­ment SE 1:0 (0:0). Hejőcsaba, 1200 néző. V: Makó. Záhony: Ambrusz — Karasz, Jászfai, Szűcs, Pető, Dallos, Boross, Nagy (Koós), Máté, Szász, Mező (Gyü­­re). Edző: Somkereki György. Hejőcsaba: Várnai (Lovász) — Szabó, Nagy, Kuzma, Lévai, Vár­­konyi, Laczkó, Zajácz, Jáger (Krisztián), Vodicska, Török. Edző: Ozsváth Endre. Végig a hejőcsa­­baiak támadtak, ám sorra el­­ügyetlenkedték helyzeteiket. A vendégek egyetlen elfutásukat góllal fejezték be. G: Boross. Jó: Jászfai, Pető, Boross, Szász, ill. Kuzma, Jáger, Török. Ózdi Kohász — Kazincbarcikai Vegyész 3:1 (0:0). Kazincbarcika, 1500 néző. V: Barna. Ózd: Fe­kete — Márton, Murányi I, Mar­chai, Ligeti, Murányi II, Dolezsál, Csukány, Márton II, Bácskai, Tóth. Edző: Frenkó László. K.­barcika: Fülöp — Bacsó, Köd­­mön, Mochlár, Kendi, Fekete, Simkó, Kálmán, Stark, Kopa, So­­modi. Edző: Pete András. Végig jó iramú, kemény csatát vívott egymással a két szomszédvár. A rutinosabb játékosokkal rendelke­ző Ózd, második félidei gólra­­törőbb játékával biztos győzel­met aratott a megfiatalított bar­­cikaiak ellen. G: Csukány (3), ill. Simkó. Jó: Csuhány (a mezőny legjobbja), Fekete, Murányi I, Murányi I, ill. Bacsó, Modhlár, Simkó. Borsodi Bányász — Sátoraljaújhe­lyi Spartacus MEDOSZ MÁV 1 :1 (1:0). Sátoraljaújhely, 400 néző. V: Király. B. Bányász: Soltész — Tóth, Burger, Balogh, Kovács, To­­mesz, Fazekas, Csipke (Szőr), Grol­­musz, Földesi, Novek (Horák). Ed­ző: Nyíri Zoltán. S.­újhely: Sza­kál — Bobkó, Toronyi, Szűcs, Li­­sovszki, Perecsi, Csongrádi (Sztan­­kó), Dutkievicz, Suller, Tokár, To­­lenkó. Edző: Cserépy László. Küz­delmes, kemény mérkőzésen a bá­nyászok a 4. percben lőtt góljuk után jobbára védekeztek. Az új­helyiek a helyzetek sorát hagyták ki. Kiállítva, a 70. percben, Ba­logh — utánrúgásért. G: Grol­musz, ill. Toronyi. Jó: Soltész, To­­mesz, Grolmusz, ill. Lisovszki, Dutkievicz, Tokár, Telenkó. Gyöngyösi Spartacus—Salgótar­jáni KSE 3:3 (1:1). Gyöngyös, 1500 néző. V: Hartmajnn. Gyöngyös: Kovács — Szonda, Adonyi, Réti, Ács­, Ulmann, Kakas (Bársony), Horváth, Gábor (Sármány), Bá­nyai, Királyhegyi. Edző: Pallagi Róbert. SKSE: Rádi — Szöllősi, Kasza, Gulyka, Nyéki, Szőke, Szolnoki, Bábel (Oláh Z.), Fekete, Ra­b, Z­sidai (Verbói). Edző: Tóth István. J.T-nél a gyöngyösiek egy­más után (!) két 11-est ill,háziak. G: Ullmann, Bányai, Horváth, ill. Bábel (2), Kasza (11-esből). Kiál­lítva: Szonda, a 72. percben. Jó: Adonyi, Ács, Horváth, Réti, ill. Rádi, Kasza, Bábel. Rudabányai Ércbányász —Raka­­mazi Spartacus 2:1 (1:1). Rudabá­­nya, 600 néző. V: Marmoly. Ruda­­bánya: Birkás — Tircs, Békés, Sü­tő, Völgyesi, Holczhauzer, Ruttkai, Rózsa (Nagy), Parajdi, Karczagi, Sarkadi (Hajdú). Edző: Olaj György. Rakamaz: Sárközi — Végh, Erdős, Deák, Lengyel, Tóth, Orbán, Torkos (Kegye), Nagy, Ká­das, Bezzegh. Edző: Vaszil Zoltán. Végig jó iramú mérkőzés. Kiállít­va: Bezzeg, Karczagi. G: Parajdi, Ruttkai, ill. Erdős. Jó: Tircs, Sütő, Ruttkai, Parajdi, Sarkadi, ill. Tóth, Lengyel, Erdős, Sárközi. Balassagyarmati SE —Balmazúj­városi TSZ SK 2:0 (1:0). Bal­mazújváros, 1800 néző. V: Bod­nár. Balassagyarmat: Treskó — Trubin, Jelen, Lajkó, Hornyák, Erdélyi, Hugyecz, Pribeli, Feren­­csik (Kovács), Nagy, Szedlák. Edző: Tományi Pál. Balmazújvá­ros: Szabó I — Úri, Lupó, Ju­hász (Vaszilkó), Jónás, Ferenczi, Szabó II, Hegedűs, Orosz (Oláh), Urbán, Sólyom. Edző: Szabó Sándor. A BSE helyzeteit job­ban kihasználta. G: Pribeli, Nagy. Jó: Pribeli, Hugyecz, Hornyák, ill. Juhász, Úri. Délnyugat 1. Pécsi BTC 1 1----5-0 2 2. Pécsi VSK 1 1----4-0 2 3. BKV Előre 1 1----2-0 2 4. D.-újv. Ép. 11------3-2 2 Enying 1 1----3-2 2 6. Barcs 1 1----2-1 2 EMG SK 11-------2-12 Lőrinci F. 1 1----2-1 2 Siófok 1 1----2-1 2 10. ÉRDÉRT 1 — 1 — 0-0 1 Pénzügyőr 1 — 1 — 0-0 1 12. Perbál 1 — 1- 1 2-3-Szf. MÁV 1-----12-3 — 14. Bp. Építők 1------11-2 — Ganz­ M. 1---------11-2 — M.-szászvár 1-------1 1-2 — Táncsics 1 — — 11-2 — 18. Dombóvár 1-------1 0-2 — 19. Véménd 1-------10-4 — 20. Növényolaj 1-------1 0-5 — Barcsi SC—Ganz-MÁVAG 2:1 (1:0). Barcs, 1500 néző. V: Goz­dán. Barcs: Piros — Gulyás (Gö­­csei), Tóth, Winkler, Dóczi, Kiss, Nagy, Bencsik, Karsai, Novák (Gyergyák), Kempf. Edző: Mayer György. Ganz-MÁVAG: Polina — Stammler, Bodoki, Marczel, Mol­nár, Kvassay, Lugosi, Végh, Ber­ta, Simon, Vida. Edző: Vadász Károly. Végig jó iramú, küzdel­mes mérkőzés, amelyben a barcsi csapat nemcsak lelkesen, hanem jól is játszott, és megérdemelten győzött. A 73. percben Vida kiál­lítva. Lőrinci Fonó — Mázaszászvári Bá­nyász 2:1 (0:1). Gyömrői út, 400 néző. V: Simon. Lőrinci Fonó: Francia (Hu­racsek) — Hankó, Szilágyi, Szöllősi, Darázs, Moni­­kasz, Flórián (Pál), Letenyei, Kanta, Csukás, Katona. Edző: Borbély András. Mázaszászvár: Szulics — Csábrák, Bocz, Zsí­ros, Kiss, Pataki, Horány, Nagy, Perényi (Bazsonyi), Steimler, Csor­dás. Edző: Stepán Tibor. Nagy iramú, küzdelmes mérkőzés. Csor­dás, a 80. percben kiállítva. G: Kanta, Csukás, ill. Steimler. Jó: Monikasz, Kanta, Katona, ill. Kiss, Steimler. Pécsi BTC—Növényolaj Kinizsi 5:1­ (2:0). Pécs, 400 néző. V: Bálint. PETC: S­ass — Rideg dr., Husz­ti, Aradi, Németh, Bíró (Fiedler), Bar­cal, Berakó, Hajós (Várhelyi), Kincses, Kiss. Edző: Horváth László. Növényolaj: Koós — Du­dás, Által, Jordán, Solti, Szabó L., Géber, Jónás, Gergely, Bakos, Kalmár. Edző: Bálint István. Az első negyedórában lőtt gyors két pécsi gól kedvét szegte az Nö­vényolaj játékosainak. Kiállítva: Solti, az 55. percben. G: Bartal (3), Németh, Várhelyi. Jó: Huszti, Aradi, Bartal, ill. Szabó L., Gé­ber, Gergely. MEDOSZ ÉRDÉRT—Pénzügyőr SE 0:0. Népfürdő u., 800 néző. V: Szőke. ElIDÉRT: Képíró — Dienes, Marosi, Kamler, Salcza, Boruzs, Nagy, Kamarás, Halápi (Újszabó), Somogy­vári, Németh. Edző: Kiss János. Pénzügyőr: Balázs — Ku­­hajda, Józsa, Komlósi (Hullmann), Andriska, Murát, Lesti (Fazekas), Straub, Vida, Sashegyi, Havasi. Edző: Tóthegyi Tibor. Végi­g jó iramú, kiegyenlített játék. Az első félidőben a Pénzügyőr SE, szünet után az ÉRDÉRT támadott töb­bet. Jó: Képíró (a mezőny leg­jobbja), Marosi, Boruzs, Somogy­­vári, ill. Balázs, Józsa, Murát. Pécsi VSK —Véméndi TSZ SE 4:0 (2:0). Pécs, 2000 néző. V: Soós. PVSK: Grabecz — Nagy, Szabó, Balázs, Gyurina, Kaszás, Kresz, Iván, Zoltai (Rózsahegyi), Grünwald, Tóth. Edző: Lendvai Miklós. Véménd: Doszpod — Sza­bó, Rótt F., Kardos, Tóth (And­rási), Törjék (Rótt A.), Márton, Kiss, Huber, Orosz, Bencsik. Ed­ző: Rónai István. A Véménd ha­mar megadta magát a végig ötle­tesebben játszó PVSK-nak. G: Kresz (2), Grünvald (11-esből), Kaszás. Jó: Szabó, Kresz, Grün­vald, ill. Roti F., Rótt A., Márton. EMG SK (Sashalom) — Kapos­vári Táncsics SE 2:1 (1:1). Ka­posvár, 500 néző. V: Futó. EMG SK: Gajárszki — Wiezner, Mar­ton, Rábersdorfer, Pató (Rédei), Szávai, Hoffmann, Nagy, Szőke, Kelemen, Tóth. Edző: Oros László. Táncsics, Kiss P. — Gondos, Hamar, Hadzapulosz, Ambach, Németh, Geiger, (Fauszt), Soós, Veszelka, Pénzes, Takács (Doboz). Edző: Csanda István. Kapkodó játékban a lelkesebb és helyzeteit jobban kihasználó együttes győ­zött. Tóth, Rédei, ill. Veszelka. Jó: Gajárszki, Kelemen, Tóth, ill. Kiss P., Gondos, Soós. Dunaújvárosi Építők — Székes­fehérvári MÁV Előre 3:2 (0:1). Dunaújváros, 500 néző. V: Maró­­ti. D. Ép.: Horváth — Baráth, Kalmár, Németh I (Debreczeni) , Bátai, Baji, Simon G., Németh II (Soós), Ármai, Földi, Juhász. Edző: Zugéber János. Szf. MÁV: Paulusz — Mester, Budai, Lech­­ner, László, Miskei, Bús, Pem­­mer, Tornai (Jelinek), Fülöp, Ur. Edző: Kerekes Imre. Küz­delmes mérkőzésen a vasutasok már 2:0-ra vezettek. A cserék folytán feljavult dunaújvárosiak­nak nagy hajrában sikerült ki­­harcolniok a győzelmet. G: Ár­mai, Juhász (11-esből), Soós, ill. Fülöp, Bátai (öngól). Kiállítva a 86. percben Simon, illetve a 89. percben Bús. Jó: Kalmár, Ba­ráth, Baji, Juhász, ill. Paulusz, Lechner, Fülöp. Siófoki Bányász — Bp. Építők 2:1 (0:1). Népliget, 200 néző. V: Füzes­­sy. Siófok: Málics — Riedl, Pintér, Fiáth­, Babán, Dróth, Horváth K., Sabján (Pacsev), Horváth J., Bi­hari, Bakó. Edző: Meggyes Gábor. Bp. Építők: Sarlós — Cziffra, Pó­­cza, Papazoglu, Vass, Rozsnyó, Gáspár, Prandoczki, Jzserencsi (Ipacs), Roboz, Horváth (Eich). Ed­ző: Miksovszky Zoltán. Küzdelmes mérkőzésen nagy kapushibából szerezte meg a győzelmet a lelke­sen harcoló Siófok. G: Horváth J., Horváth K., ill. Prandóczki. Jó: Malics, Riedl, Pintér, Horváth J. ill. Vass, Rozsnyó. BKV Előre — Dombóvári Sparta­cus 2:0 (1:0). Knopp u.. 300 néző. V: Urbán. Előre: Szokolóczi — Fü­­si, Vári, Légrádi, Pálfi (Stockbau­­er), Kácsor, Parásó, Udvarev, Var­ga, Gubán, Nagy (Gulácsi). Edző: Galgóczi Ottó. Dombóvár: Dobos — Újvári, Vida G., Kiss, Hirth, Pintér, Orsós, Nagy, Lódri, Bordács, Illés (Pál). Edző: Zádo­ri István. Küz­delmes 90. perc volt. Elsősorban Dobos kapudon múltt, hogy a BKV Előre nem nyert nagyobb arány­ban. G: Nagy (11-esből), Kácsor (11-esből). Kiállítva: G. Kiss, az 55. percben. Jó: Gubán, Parásó, Kácsor, ill. Dobos (a mezőny leg­jobbja), Bordács. Enyingi MEDOSZ —Perbáli TSZ SK 3:2 (2:0). Enying, 1000 né­ző. V: Zsalakó. Enying: Takács — Lakatos, Kiss, Molnár, Morvai, Csókás, Bende, Csehkis, Megyeri (Horváth), Bereczki, Vass. Edző: Tobak László. Perbál: Szegedi — Hajdú (Füstös), Szabó, Kaizer, Bajkó, Pálfi, Kiss II, Harczos, Kovács, Monos, Nyíri (Ivanics). Edző: Povázsai László. A játék­vezető 25 percet késett, így ké­sőbb kezdődött a két újonc mér­kőzése. Az enyingiek nagyobb lel­kesedéssel játszottak. G: Bereczki (2), Bende, ill. Kiss II, Ivanics (11-esből). Jó: Morvai, Kiss, Be­reczki, ill. Szegedi, Harczos, Szabó. Északnyugat AURAS SE —Sabaria SE 5:1 (1:0). Cinkota, 400 néző. V: Pet­­rovai. AURAS SE: Szekeres — Moravcsik (Nánási), K. Nagy, Horváth, Mező, Simonecz, Michna, Fischli, Kupás (Baranyai), Gosch­­ler, Szakács. Edző: Sinkovits Fe­renc. Sabaria: Varga — Mészá­ros, Foki, Stiber, Horváth, Jankó, Tóth, Héra, Horváth I (Nagy), Szenye, Piszke (Bíró). Edző: Ve­­lekei Ferenc. Az AURAS, folytat­va a Nyári Kupa mérkőzésein mutatott jó formáját, kitűnő já­tékkal győzött. G: Szakács (3), Goschler, K. Nagy, ill. Szenye. Jó: Michna (a mezőny legjobb­ja), Szakács, K. Nagy, Fischli, Goschler, ill. Varga, Stiber. Győri Textiles — Rákóczi SE 3:1 (1:0). Győr, 500 néző. V: B­auer. Gy. Textiles: Csemez — Angyal, Papp B. (Fekete), Varga I., Nagy M., Frick, Weibl, Márkus, Tóth, Fajkusz, Segovics. Edző: Schil­lbiager Rudolf. Rákóczi: Farkasdi — Komáromi, Ferikig, Horváth, Bánfi, Rémai, Gaál, Zigó (Gön­dör), Bocskai, Kocsis (Morecz), Háklár. Edző: Lahos László. A jobb középpályásokkal rendelkező, s a mezőnyben is tetszetősebben adogató Rákóczi SE játszott eny­he fölényben, de a Gy. Textiles gólveszélyesebb volt, s a kapu előtt határozottabbnak bizonyult. G: Fajkusz, Frick, Márkus, ill. Bocskai. Jó: Fajkusz, Varga I, Fekete, il­l. Bánfi, Kocsis. Dunakeszi VSE — Pápai Textiles 2:0 (0:0). Dunakeszi, 500 néző. V: Drigán. Dunakeszi: Viktorik — Kári, Szabadi, Bazsonyi, Dé­vai (Hönsch), Kiss, Görgicze, Bodó (Hegedűs), Koós, Pollák, Zoller. Edző: Virágh István. Pápa: De­­kovics — Horváth, Nagy, Sass I, Gulyás, Varga, Vörös, Szűcs (Pa­lusa), Tóth, Farkas, Gáspár (Sass II). Edző: Kuti Herbert. A du­nakeszi csapat a 2. félidőben job­ban játszott, s ezzel nyert. G: Zoller, Koós (11-esből). Jó: Vik­torik, Szabadi, Hönsch, Kiss, ill. Dekovics, Horváth, Nagy, Varga. MOTIM TE (Mosonmagyaróvár) — Péti MTE 2:1 (1 .1 0). Pétfürdő, 800 néző. V: Hontvári. MOTIM: Fekete —­ Vaskovics, Papp, Kál­mán, Bors, Juhász II, Rácz, Tu­rán, Cisztercill, Juhász I, Hor­váth (Szalai). Edző: Németh Kál­mán. Pét: Daróczi — Wiland, Tolnai, Tóth, Mészáros, Tánczos (Gyuris), Pávics, Kiss, Baltai (Heiczinger), Szabó, Simai. Edző: Vékony Bálint. A lelkesebb csa­pat győzött. A tét körülménye­sen, sok hibával játszott. G: Tú­rán, Wisztercill, ill. Heiczinger. Jó: Fekete, Túrán, Juhász I, Wisztercil, ill. Daróczi, Tolnai, Tóth. Répcelak: Bányász—Bakony Ve­gyész (Veszprém) 1:0 (0:0). Rép­celak, 1100 néző. V: Farkas. Rép­celak: Németh II — Buklér, Né­meth I, Szabó, Kovács B. (Soós), Csorba, Kovács L., Molnár, Hor­váth, Gáspár, Prystupa. Edző: Lengyel Antal. Bakony Vegyész: Holló — Puskás, Kiss, Vass, Mé­szöly, Mátyás, Windt, Nagy, Baum­­gartner, Rendes, Iszak (Végh). Ed­ző: Erdész János. Jó iramú, küz­delmes, kemény mérkőzésen a Répcelak több helyzetéből egyet értékesített, s ezzel győzött. G: Kovács L. Jó: Buklér, Németh I, Szabó, ill. Mészöly, Nagy. Ajkai Alumínium —Zalaegersze­gi Dózsa 2:0 (0:0). Zalaegerszeg, 600 néző. V: Grubits. Ajka: Né­meth Z. — Kovács, Vadócz, Zsi­dó I, Csikhon, Nemes, Németh A., Zsidó II (Brezánszki), György, Haraszti, Túri. Edző: Csabai La­jos. Z. Dózsa: Skoda — Hordós, Németh II, Pető, Molnár II, Mé­nes, Molnár S. (Preisinger), Pölczmann (Gáli), Gacs, Németh I, Vajda. Edző: Gáspár Géza. Az újonc Z. Dózsa lendülete csak félóráig tartott, ezután kitűnt, hogy az ajkaiak lényegesen gyor­sabbak és gólveszélyesebbek. G: Túri, Németh A. Jó: Nemes, György, Haraszti, ill. Pető. MIKE Fűzfői AK — Ajkai Bá­nyász 5:1 (5:1). Ajka, 1000 né­ző. V: Bodrogi. Fűzfő: Takács — Búza (Szentesi), Kovács, Gaál I, Balatoni, Csurgó, Glázer, Zah­a­­rovits (Weisz), Gaál, Gerstmár, Gellei. Edző: Vasas Mihály. A. Bányász: Zelenik — Király II, Németh (Peternics), Király I, Szalai, Gelencsér, Havasi, Weisz, Lukács, Pados (Schnur), Tóth Edző: Németh István. A megille­­tődött újonc 2:0-ás vendégveze­tés után ugyan szépített, de ezután, három védelmi hibából, három gólt kapott. A Fűzfő meg­érdemelten nyert, a gólarány azonban túlzott. G: Gellei (2), Balatoni, Glázer, Gerstmár (11- esből), ill. Tóth. Jó: Kovács, Gaál I, Glázer, Gellei. Az ajkai csapatból senki sem emelhető ki. Körmendi Főiskola MTE—Váci Híradás 3:0 (3:0). Körmend, 1500 néző. V: Tapolczai. Körmend: Fa­­ta — Czvitkovics, Kiss, Horváth Gy., Nagy Z., Gáncs, Hegedűs, Szakály, Somogyi (Horváth Z.), Sebestyén (Pál), Tóth I. Edző: Papp István. Vác: Hornyák — Sinyovszky, Kriska, Molnár II, Fidler, Pálinkás, Varga, Bednarik, Pásztor, Urbán, Tóth. Edző: Je­szenszky István. Kitűnő játékve­zetés mellett a hazai csapat vé­gig jobban játszott és jó já­tékkal győzött. Az eredmény a vendégekre nézve hízelgő. G: He­gedűs, Szakály, Nagy Z. Jó: Czvitkovics, Nagy Z., Szakály, Sebestyén, ill. Hornyák (a me­zőny legjobbja), Molnár N­. (Folytatás a 7. oldalon) 1. AURAL 1 1 — — 5-1 2 Fűzfő 1 1 — — 5-1 2 3. Körmend 1 1----3-0 2 4. Tapolca 11----4-2 2 5. Győri T. 11--3-1 2 6. Ajkai A. 11----2-0 2 Dunakeszi 11----2-0 2 8. MOTIM TE 1 1----2-1 2 9. Répcelak 1 1----1-0 2 10. Sopr. VSE----------------------­II. Pét 1--------1 1-2 — 12. B. Vegy. 1--------1 0-1 — 13. Sopr. Text. 1--------1 2-4 — 14. Rákóczi SE 1--------1 1-3 — 15. Pápa 1--------1 0-2 — 7. Dózsa 1--------1 0-2 — 17. Vác 1--------1 0-3 — 18. Ajkai Bány. 1--------1 1-5 — Sabaria 1 — — 1 1-5 — NÉPSPORT 3 MINÉL TÖBB FEJ, MINÉL TÖBB KAR... „Szeretnénk maradéktalanul végrehajtani a ve­zető edzővel szemben támasztott követelmények előírásait. Jelenlegi felállásban a megnövekedett feladatoknak a vezető edző nem tudott teljes mér­tékben eleget tenni, mivel nagyon sok időt töltött a pályán az első csapat képzésével és nevelésével. A szakosztály szakmai munkájának átfogására, irányítására, valamint ellenőrzésére már kevés ideje maradt. Ezért javasolnánk, hogy a vezető­edző a jövőben inkább irányító, menedzseri sze­repet töltene be, így több ideje maradna az után­pótlásnál folyó edzések és mérkőzések látogatá­sára. A szakmai ellenőrzéseket pedig megosztaná a technikai vezetővel.’’ Immár nem pályaedzőként Dr. Lakat Károllyal, a Bp. Honvéd labdarúgó-szakosztályá­nak vezető edzőjével randevú­zom, és a fentebb idézettekre gondolok. Nem véletlenül vá­lasztottam éppen őt beszélgető­­társul. A legjobb nevű magyar edzők egyike — két olimpiai bajnokság is fűződik a nevéhez —, munkájában igényes, igyek­vő, és olyan egyesületnél dol­gozik, ahol nem kevésbé igé­nyesek az elvárásokban, illetve az elvárások teljesítésében. A vezető edző munkájáról, az új szakosztályi struktúrában elfog­lalt helyéről szeretnék vele szót váltani. Lopva lesem néhány pillana­tig.Nyakig merül papírjaiban meg a kávéházi asztal mellett is, félretolva a már üres feketés­­csészét. körülötte enyhe zsibon­­gás. „Sziget a tengerben” — jut eszembe a hasonlat, mon­danám is tréfálkozva, de a „Ta­nár” most komolyabb, mint a sok-sok évi átlag. A papírhal­maz tetején ott van a Bp. Hon­véd labdarúgó-szakosztálya ve­zetőségének beszámolója is, melyből a bevezetőben idézett sorok valók. — Szóval... gondban az ed­ző?Úgy kérdezem, hogy végre oldódjék valamit a hangulat. — A vezető edző! — áll rá­ a hullámhosszamra, ugorhatunk hát fejest a témánkba. — Elmondaná, hogy milyen különbséget lát a régi típusú edző, illetve a mostani vezető edző között? — A különbség meglehetősen nagy... Körülbelül fél évszá­zaddal ezelőtt volt a kiörege­dett játékosokból lett edző, aki papír nélkül, képzés nélkül, sa­ját pályafutásának mestereitől leste el az edzői titkokat. Ösz­tönösen dolgozott, kis edzésszám mellett, és senki sem igényel­te elméleti-pedagógiai kvalitá­sait. Inkább idősebb testvére volt játékosainak, semmint szakmai irányítója... A labda­rúgás fejlődése, nálunk a har­mincas évek végéin teremtette meg az úgynevezett trénerkép­zést, majd a felszabadulás után kezdődött el az alapos, rendsze­res, sokrétű ismeretanyagot adó edzőképzés, de ... edzőink tevé­kenysége, néhány kivételtől el­tekintve, inkább csak pályaedzői tevékenység maradt... Az új szakosztályi modell, s benne a vezető edző ténykedése tehát minőségileg jelent mást, a ko­rábbinál magasabb szintet. Le­járt a hétről hétre élés idősza­ka. Immár nem pályaedzőként nem csupán a pályán lezajló események kell, hogy érdekel­jenek, nem csupán az első csa­pat eredménye kerül ki a ki­rakatba ... A vezető­edzőnek már messzebb kell látnia, több évre terveznie, a szakosztály egészét irányítania, és a sző­kébb szakma­i kérdések munká­jának csak hányadát jelentik ... Elmélet és gyakorlat — Kávét? — Köszönöm, egy is elég volt... Folytatjuk hát a munkát újabb kávék nélkül. A beszélgetés iga­zán izgalmas része hátravan még. A gyakorlat. — Provokálni akar? Sarkat dr. kérdez vissza, ami­kor a gyakorlatról faggatom. A játékba belemegyek: — Miért?! Más az elmélet és más a gyakorlat? — Minden új nehéz... A labdarúgásban különösen! — A vezető edzőnél azonban teljes a hatalom! Hirtelenjében nem tudom, hogy a kézlegyintés megállapí­tásomnak szólt-e, vagy inkább azt jelenti: ezek komoly dol­gok, tehát ne tréfálkozzunk! — Szóval? ... — Az új modellnek külföldi előzményei, példái vannak, de... — ... tekintettel az alapvetően más társadalmi körülményekre, az új modellt honosítani kellett. — Igen, de ebből a honosítás­ból adódik például az, hogy a vezető edző sem nem mened­zser, sem nem edző, hanem a kettő keveréke. És végered­ményben nemcsak a társadalmi viszonyok mások, hanem általá­ban az egyesületi struktúra is. A jövő érdekében mégis kel­lett ez az új, a „profilt” azon­ban nem ártana tisztítani. — Mire gondol? — „Hagyományainknak” meg­felelően a kirakatban még min­dig az első csapat szereplése áll, tehát nálunk a vezető­edzőknek sokkal többet kellett még köz­vetlenül is foglalkozniuk az el­ső csapattal, mint általában kül­földön a menedzsereknek. Ott senkit sem lep meg, ha a me­nedzser nincs jelen az edzésen, azaz, nincs ott mindegyik ed­zésen, vagy nem nézi, nem irá­nyítja végig azokat. Elég, ha megbeszéli segítőtársaival a teendőket, és aztán foglalkozik egyéb ügyeivel. Nálunk szinte magyarázkodni kell, ha a veze­tő edző nincs az első csapat­tal.— Csupán a hagyományokban és a körülményekben lenne a hiba? — Nem. Bennünk, edzőkben is akad. Például mi is szíveseb­ben vesszük, ha ott vagyunk mindig az első csapatnál, ha közvetlenül tudunk reagálni a látottakra. Azaz, még mindig ott tartunk, hogy csak a saját szemünknek hiszünk. A túlzott első csapatnál létet végül meg­sínyli az utánpótlás, vagy álta­lában a szakosztály egészét érintő ügyek halmaza. Tulaj­donképpen így volt ez nálunk is, a Bp. Honvédnél. Kinek a terve?! Szinte észrevétlenül fut az idő. Körülöttünk már az ebéd­­vendégek szállingóznak, jegyzet­­füzetemben egyre-másra kell újabb lapot kezdeni. — Tulajdonképpen regényt akar írni? Lakat dr. enyhe iróniával kér­dez. Illik rá így válaszolni: — Miért? Lakat dr. elmon­dott mindent?! — Mi ki vagyunk szolgáltatva az újságíróknak__ Ezen évődünk egy darabig, de kell is a lazítás, hiszen az egyesület és a szakosztály vi­szonya a vezető edzőhöz, a ve­zető edző helye a struktúrában a legizgalmasabb gyakorlati kérdések egyike. Nem tagadom, hogy számomra is kissé ellent­mondásos az az állapot, hogy az egyesület szakmai elképzelé­seinek javarészét, sőt, távlatait olyan személyre bízza, aki vi­szonylag rövid ideig csupán al­kalmazotti szinten kötődik az egyesülethez. Kezdeném mon­dani, a „Tanár” azonban egy­ből veszi a lapot. — Ez nekem is gond. Tava­lyi feladataim egyik legnagyob­bika az volt, hogy kidolgozzam hároméves szakmai távlati ter­vünket. Azaz, a szakosztály há­roméves szakmai távlati tervét. Már a három év zavart. Va­jon miért három év? Mert ve­lem hároméves szerződést kö­töttek? Végül elkészült az én tervem, dehát annak tulajdon­képpen nem szabadna azonos­nak lennie az egyesület tervé­vel. — Vagyis? — Az lenne az ideális, ha az egyesületeknek lenne meg a ter­vük hosszú távra és a szerződ­tetett vezető edzővel egyértel­műen közölnék, hogy a szer­ződés időtartama alatt mit vár­nak tőle, munkájához milyen körülményeket teremtenek, és mennyiben kell a szerződött ve­zető edzőnek a hosszú távú koncepcióterv végrehajtásában eljutnia. Véleményem szerint a vezető edzők munkájának kel­lene beleépülnie az egyesületi elképzelésekbe, és biztosítania azok folyamatosságát. Félő, hogyha a jelenlegi gyakorlat marad, akkor például három­­évenként változik a koncepció. Azaz cserélődik az edzővel együtt. Ennek pedig még az a hátránya is megvan, hogy mi, edzők még a jót sem nagyon vesszük át elődünktől. Megyünk a saját fejünk után ... — A labdarúgásért hozott ha­tározatok lényege pedig éppen olyan alapok lerakása, amelyek­re fel lehet építeni a jövő ütő­képes magyar labdarúgását. — Valóban ... Csupán a szak­mai munkánál maradva: ha már serdülőkorban megkövetelünk bizonyos stílusjegyeket, és azo­kat fejlesztjük tovább, illetve, ha bővítjük a skálát, akkor ki­alakulhat az adott egyesületre jellemző stílus... Az azonban megengedhetetlen, hogy az ed­­zőkkel a­ stílus is változzon ... Persze, gyakorlatilag még eddig a gondig sem jutottunk el... Egyelőre még a szakosztály szakmai munkájának a koordi­nálása sem megy zökkenők nél­kül, mert erőnk nagy részét le­köti az első csapat meg az ad­minisztráció ... Nemegyszer két­­három helyről kérnek jelentést ugyanarról, de ugyanazt a je­lentést nem lehet három helyre elküldeni... A papírmunkát pe­dig mindig az élő anyag sínyli meg... A jövőről,­­. .............Illll III ----" reménykedve Békülékenyebben pillogunk egymásra. — Maradt tehát a jövő ... — A jövő? Rendben! De az mindenképpen a jelenein alap­szik ... — Először is kell az oly so­kat hangoztatott idő, hogy a sok új dolog leülepedjék, az új mo­dell egyes részei jobban össze­csiszolódjanak . — ... és mindenekelőtt kell a mindenkit átható új szemlé­let. — Mire gondol? — Vegyük például a módszer­tani osztály és a vezető edző viszonyát. Az ideális állapot az lenne, ha a módszertani osztály besézné a munkánkat, megálla­pításokat, ajánlásokat tenne, ha a még korszerűbb munka ér­dekében bombázna bennünket szakirodalommal épp úgy, mint feladatokkal... Nem pedig je­lentéseket kérne egyre-más­ra... A másik igen lényeges do­log: ideje lenne a labdarúgás­ban is, azaz a magyar labda­rúgásban is kialakítani szak­osztályonként azt az együttest, amelyik összehangoltan dolgoz­na a minél igényesebb, korsze­rűbb szakmai eredményekért — Valamiféle team-rendszerre gondol? — Pontosan arra! Amikorra vezető edzők és a pályaedzők munkáját nem csupán az egy­­szeri sportorvos és a gyúró se­gítené, hanem pszichológus, bio­fizikus, esetleg szociológus is ... Sőt, olyan szakág szakembere is, amelyikről én esetleg nem is tudok ... Mit jelentene ez? Mű­hellyé is válhatnánk, menet­közben kísérletezhetnénk külön­böző módszerekkel az egyes szakemberek ajánlásai alap­ján... A vezető edzőnek minél több fejre és minél több karra lenne szüksége ... — Mondana gyakorlati pél­dát is? — Például, ha egy csapat las­sú, ez a team eredményesen dolgozhatna együtt nem csupán a fizikai gyorsítás, hanem a gondolkodásbeli gyorsítás mó­dozatain is. A világon ma már semmi sem mehet ösztönö­sen. Polihisztorok sincsenek. Gondolja, hogy pont a labda­rúgás képes meglenni a tudo­mány segítsége nélkül?! — Egy team munkáját össze­fogni és eredményesen irányíta­ni viszont nemcsak egyszerűen értelmes, hanem tudományosan is képzett vezető edzők képe­sek ... — Ide akartam eljutni... A vezető edző feladatai meglehe­tősen szerteágazóak. Vélemé­nyem szerint előbb-utóbb meg kell szervezni a sajátos vezető­edző-képzést. A mi számunkra, a mi edzői generációnk számára talán már csak tanfolyamsze­rűért lehet... A jövőben azon­ban egyetemi szintű vezető­edző-képzés kellene, amely nemcsak alapos szakmai isme­reteket adna, hanem általános vezetési kérdésekben is eligazí­taná a jelölteket. Sőt, adna ál­talános műveltséget, kötelezne idegen nyelvek tanulására, az­az képessé tenné a jövő vezető edzőjét az újdonságok állandó és rugalmas befogadására... Egyetértéssel fogunk kezet. Ez is ritkán adódik meg egy ve­zető edző és egy újságíró éle­tében. Rózsa András

Next