Népsport, 1976. december (32. évfolyam, 288-313. szám)

1976-12-01 / 288. szám

XXXII. 288. ♦ 1976. december 1 LABDARÚGÁS Szentendrei fordulatok Annak ellenére, hogy Szent­endrén két nagyszerű for­mában lévő csapat találko­zott, nagyon kevesen gondol­ták volna: nemcsak remek játékot, hanem gólszüretet is hoz majd a KEFSE és a Budafok kilencven perce. Nem volt hiány izgalomban, érdekes fordulatokban, hi­szen a KEF SE már 3—0-ra vezetett, ráadásul a buda­fokiak egyik kulcsjátékosát, Kapitányt kiállították. Ekkor úgy tűnt, a Budafok végleg padlóra került. És milyen a futball , nem így történt... Jött ugyanis Tóth Kálmán, a budafokiak kapitánya, s megmutatta, hogyan viselke­dik egy igazi játékos, amikor „ég a ház”. Nyugtatta, báto­rította társait, szervezte a já­tékot, gólt rúgott, s „ügyes­kedései” nyomán a BMTE ki­egyenlítette háromgólos hát­rányát! Nagyot fordult ekkor a kocka, úgy látszott, most a KEFSE készült el erejé­vel, hiszen a vendégek nagy offenzívát nyitva támadtak, támadtak, döntésre akarták vinni a dolgot... És ez lett a vesztük! A KKFSE-ben maradt még annyi erő, hogy ismét fordítson egyet a dol­gok alakulásán, s végül két újabb góllal mégis otthon tartotta a két pontot. A találkozó után megkér­deztük a két edzőt, hogyan értékelik a látottakat? Budai László (KKFSE): „Remek csata, a futball iga­zi propagandája volt. 3-0 után úgy ültem a kispadon, hogy már zsebünkben érez­tem a biztos két pontot. Az­tán jött egy akkora fordu­lat, aminek okát egyszerűen nem tudom megmagyarázni. A kiállítás a mi csapatunkat zavarta meg, s a Budafok­nak adott szárnyakat. Meg­győződésem, hogy ha a BMTE végig 11 emberrel ját­szik, sokkal biztosabb lett volna a győzelmünk. A lé­nyeg azonban az, hogy vé­­gül is nyertünk, s ismét ala­kulnak egy jó csapat körvo­nalai. Tudtam én a kínos ku­darcok idején is, hogy for­dul majd a kocka, hiszen je­lenlegi játékosanyagunk sem gyengébb, mint az előzőek voltak, csak éppen idő kel­lett a csapattá szerveződés­hez, a kollektív játék kiala­kításához. Dobesch Gyula (Budafok): Nem hivatkozhatunk másra, mint saját hibáinkra! Azért kaptunk ki, mert elkövettünk néhány olyan fegyelmezetlen­séget, ami ebben az osztály­ban biztos vereséggel jár ... Dicséretes volt a csapat küz­dőszelleme, akarása, az, hogy 0—3-ról egyenlíteni tudott, de elkeserítő, hogy amikor már csak mi nyerhettük volna meg a mérkőzést — elbuk­tunk. Kesergésre azonban nincs idő, vasárnap igazi erő­felmérés következik: a PMSC-t fogadjuk. Meggyőző­désem, hogy nem vallunk majd szégyent! A góllövőlista állása 16 gólos: Esterházy (Bu­dafok). 13 gólos: Pogány (KKF SE). 12 gólos: Fülöp (Székesfehérvári MÁV Előre). 11 gólos: Dárdai P. (Pécs). 10 gólos: Tóth K. (Budafoki Vígh (Egri Dó­zsa). 9 gólos: Csollány (MÁV DAC), Füle dr. (Nagykanizsa). 8 gólos: Bartos (BVSC), Barta (Egri Dózsa), Hanzel Varga (Izzó). 7 gólos: Du­dás (Egri Dózsa), Buda­vári (SZMTE). 6 gólos: Tóth I (Budafok), Nagy M. (Ganz-MÁVAG), Antal (Izzó), Badics (Komló), Ma­gos (KEFSE), Hannich (MÁV DAC), Csukány (Ózd), Nagy (Pécs), Megy­­gyes (Székesfehérvári MÁV Előre), Garics (SZMTE), Bartosik (Volán). 5 gólos: Kapitány, Zöldi (Budafok), Gottdiener, Kiss L. (DVSC), Molnár (Egri Dózsa), Vág­­völgyi (Izzó), Babai (Oroszlány) Tóth (Szek­szárdi Szakács (SZMTE), 4 gólos: Aranyosi, Gara (BVSC), Galántai (Egri Dózsa), Durgonics (Fűzfő), Lugosi (Ganz-MÁVAG), Gyömörei (MÁV DAC), Bogát­ (Nagykanizsa), Vi­­dáts (Ózd), Simon (SZMTE), Molnár, Németh (Volán) A 17. FORDULÓ VÁLOGATOTTJA Sze­jedi (Ózd) — Csider (KKFSE), Torna (PMSC), Vágó (Szekszárdi. B. Nagy (BVSC) — Geiger (Ganz-M­ÁVAG), Tóth K. I (Budafok), Pat­varos (Eger) — Pogány (KKFSE), Budavári (SZMTE), Szőcs (Szek­szárdi rangadója . Két fővárosi NB II-es csapat bajnoki találkozója min­dig fokozott érdeklődést vált ki a szurkolókból, s ez tu­lajdonképpen nem véletlen, nem előlegezett bizalom. Ezek a kilencven percek ugyanis rendszerint izgalmasak, válto­zatosak, érdekesek, s tanulságoknak sincsenek híján. Nagy­szerű erőfelmérés, s bizonyos fokig bemutató is egy-egy ilyen találkozó, hiszen a lelátón rendszerint ott vannak olyan NB I-es szakemberek, akik már csapatuk utánpót­lásához keresik a frissítést. A Ganz-MÁVAG-BVSC talál­kozó is bővelkedett érdekességekben__ Iramában, válto­zatosságában, izgalmában semmivel sem különbözött ez az összecsapás néhány szombaton lejátszott NB I-es talál­kozótól Jobb mérkőzés volt például, mint az MTK-VM— DVtK összecsapás ... Ember ember ellen ... Bodnár, Selenka, Turtóczky egymásra és a labdára figyel Taktikai harc A MÁVAG elleni találkozón változtatással próbálkozott a BVSC edzője. Komáromyt játszatta a középhátvéd poszt­ján, az eddigi „utolsó embert”, Vargát pedig beállósban szerepeltette, mégpedig úgy, hogy a szigorú követő ember­fogáson kívül a támadások elkísérését, segítését, sőt, be­fejezését is feladatul adta a játékosnak. Varga aztán be­mutatta, hogy nem véletlenül tartják a második vonal egyik legjobb játékosának... Védekező feladatának maxi­mális ellátása mellett maradt ereje a támadások szervezé­séhez, kialakításához is, sőt, egy alkalommal cselsorozattal rázta le magáról a MÁVAG védőit. De nemcsak Varga volt az, aki jó taktikai képzettségről tett tanúbizonyságot. Kifejezetten élvezetes volt nézni, vé­­gigizgulni például azt a csatát, amit Geiger, a MÁVAG és Aranyosi, a BVSC középpályása vívott egymással. Mind­ketten csapatuk erősségei közé tartoznak, nagyon sok múlik­ jó v­agy rossz játékukon. Ezúttal a sors úgy hozta, hogy a szervezés, az irányítás mellett még egymás őrzése, szem­mel tartása is feladatuk volt. S ők birkóztak, harcoltak megállás nélkül , kilencven percen át. Hogy a találkozó döntetlenül végződött, abban egy kicsit szerepet játszott az a tény is, hogy Geiger és Aranyosi sem bírt egymás­sal, az ő párharcuk szintén „ikszre” végződött. De ugyanígy „megosztozott a pontokon” a pályán kiala­kult párok többsége is. Érdekes volt, hogy ezen a sok taktikai erényt felvonultató találkozón a MÁVAG-nak mégis azért kellett megelégednie az egyik ponttal, mert taktikai hibát követett el! Egygólos előnye birto­kában, ahelyett, hogy a második félidőben is folytatta volna a lendületes, sok mozgásos támadójátékot, túl korán és teljesen érthetetlenül merev védekezésbe vonult. Ezzel a rendkívül helytelen módszerrel magára húzta a BVSC-t, amely addig ütötte a vasat, amíg kiegyenlített. Furcsa mó­don Partos fejesgólja után a MÁ­VAG ismét megpróbálta ott folytatni, ahol az első játékrészben abbahagyta, újra ki­támadott, helyzeteket dolgozott ki, s nyerhetett volna. De elkezdődött a harc az idővel, s ahogyan múltak a nercek, úgy lettek egyre görcsösebbek a lábak, úgy engedelmes­kedett mind kevésbé a labda az akaratnak. Iramleírás, technika A rangadó egyik legörvendetesebb jelensége talán az volt, hogy a csapatok nagyszerűen bírták az általuk diktált — egyáltalán nem lassú — tempót. Mindenkinek volt ereje követni az őrzésére kijelölt embert, ezenkívül meg­volt a játékosokban az a hajlandóság, miszerint emberük­ről leválva teljesen más típusú feladatnak, a védőből táma­dóvá válás közel sem egyszerű feladatának is eleget te­gyenek. Nem egy olyan jelenete volt a mérkőzésnek, ami­kor valamelyik csapat játékosa a saját 16-osáig, vagy ép­pen közvetlenül kapuja előteréig űzte-hajtotta ellenfelét, s amikor meghiúsította annak gólszerzési kísérletét, a sze­relést követően nem a part- vagy az oldalvonalon kívülre vágta a labdát, hanem, megpróbált azonnal kontratámadást kezdeményezni, saját emberhez passzolva — elsősorban a szélsőket foglalkoztatva — az ellenfél mögé kerülni. Így történt aztán, hogy nagyon kevés volt az üresjárat a pályán, nem nagyon lehetett látni álldogáló játékoso­kat, szinte állandó volt a lüktető mozgás. S éppen a fo­kozott iram mutatta meg leginkább, hogy az NB II-ben bizony még mindig baj van a technikai képzettséggel, a játékügyességgel... A jó elgondolások, a helyes törek­vések többsége ugyanis azért fulladt kudarcba, mert csak nagyon kevesen voltak olyanok, akik pontosan tudták to­vábbítani a labdát, gyors mozgás közben is képesek voltak a labda megfelelő irányítására. Mindkét csapatban talán 3—3 olyan játékos akadt, akik a legszorongatottabb helyzet­ben is kivitelezni tudták azt, amit elgondoltak, s ami abban a pillanatban csapatuk számára a leghasznosbbnak, a leg­célszerűbbnek látszott. A többiek­ képzetlensége azonban meghiúsította elképzeléseiket, talán ezért alakult ki a le­hetségesnél lényegesen kevesebb formás támadás, gól­veszélyes helyzet. Összegezve: nem bánták meg azok, akik ezen a vasár­nap délutánon kilátogattak a Kőbányai útra. Jó küzdel­met, nagy csatát, időnként vérbeli labdarúgást láthattak. Minél több ilyen összecsapás kellene. .. Az oroszlányi csőd okairól Az Oroszlányi Bányász labdarúgócsapata minden két­séget kizáróan az NB II-es bajnokság negatív szenzáció­ja. Egyszerűen érthetetlen, hogy miként zuhanhatott ennyire mélyre egy olyan — egykor ütőképes, mindenki számára veszélyes — együttes, amelyik, a második vonal (NB I B, NB II) létrehozá­sa óta megszakítás nélkül tagja az osztálynak. Jelenle­gi helyzetük sürgős orvoslá­sért kiált, h­a záros határ­időn belül nem történik gyö­keres változás mind a szak­osztály életében, mind a já­tékosok hozzáállásában, ak­kor szinte elképzelhetetlen, hogy az NB II rendkívül fe­szített tempójú bajnokságá­ban elkerülik a kiesést. Gurszky Gézától, az Oroszlá­nyi Bányász ügyvezető elnö­kétől arra kértünk választ, vajon a klubvezetés mit tesz a szakosztály életének új mederbe való terelése érde­kében, s milyen módszerek­kel akarja kivezetni a csa­patot jelenlegi elkeserítő helyzetéből?­­ Elképzelhető, hogy mi­lyen a hangulat manapság minálunk, amikor 17 forduló után, 3 ponttal leszakadva a mezőnytől, 8 (!) szerzett ponttal, magasan a legtöbb kapott góllal, a sereghajtó 20. helyen állunk. Ki gon­dolta volna ezt a rajtnál, mikor nem kevesebb, mint hat újonccsapat került az osztályba ... Persze, azt, hogy nem lesz könnyű ez a baj­nokság, jó előre éreztük, je­leztük is a szakosztálynak, a júniusban — azaz a rajt előtt — megtartott intéző bi­zottsági ülés már feltárt egy Sereg hiányosságot. A bajok okait a nem megfelelő szak­osztály vezetésben, a korsze­­rűtlen szakmai munkában, a j­átékosok egyértelműen el­ítélendő hozzáállásában, s Kém utolsósorban a játékos­­állomány gyenge mivoltában jelölte meg. A hibák feltá­rása azonban nem volt elég, sok változás nem történt, s mi hétről hétre egyre lejjebb csúsztunk. Négy hónappal ez­előtt aztán újjáalakult a szakosztályvezetés, új életet hirdettünk, új normákat ál­lítottunk fel, új határozato­kat hoztunk. Jelen pillanat­ban ezeknek a végrehajtása folyik. Sajnos, a csapat — minden tekintetben — olyan mélyre zuhant, hogy a fel­­emelkedés nagy nehézségek­be ütközik. Biztató jelek már vannak, de az eredményes­ségben az erőfeszítések még egyáltalán nem tükröződnek. Nem egyszerű dolog egy vi­harba jutott hajó útját kor­mányozni, mégis most, a legnehezebb napok idején ne­künk, vezetőknek kell úrrá lennünk a nehézségeken, s mindent megtenni a változás elősegítése érdekében. Meg­győződésem, hogy a tavasz már sokkal szebb lesz, s ha a hátralevő néhány forduló során nem kerülünk behoz­hatatlan hátrányba, még biz­tosíthatjuk a bentmaradást. Hiszen nekünk más célunk — ilyen ősz után — nem is lehet... Az elnök szavai kemények, önkritikusak. A régi igazság azonban az ő esetében is ér­vényes: az elnök vasárna­ponként nem futhat ki a pályára, s nem rúghat gólo­kat. A csapat szénáját min­denekelőtt azoknak kell rend­be tenni, akik idáig juttat­ták, akik fittyet hányva a hagyományokra, ilyen mélyre süllyesztették az együttes sze­kerét. Mindenekelőtt a játé­kosokról van szó. Elképzel­hető, hogy jelenleg nem a legjobb képességű labdarú­gók kergetik a labdát az egyesület színeiben, annyira azonban nem gyenge ez a játékosgárda, mint a helye­zése. Egy győzelemnél és 13 adott gólnál ez a csapat fel­tétlenül többre képes. Sokkal valószínűbb, hogy jó néhá­­nyuk nem hajlandó vállalni a kemény munkát, elkényel­­mesedett, ráadásul nem is viseli szívén az egyesület sorsát, ügyes-bajos dolgait. Márpedig velük nagyon ne­héz lesz a kibontakozás, az újonnan kitűzött minimális cél, a bentmaradás biztosítá­sa... NÉPSPORT 3 NB II. NB III I Új élet Kazincbanikán Az NB III-as edzők nagy többsége célkitűzését így fogalmazza meg: „Az első tíz között szeretnénk végezni.” Ez annál is érthetőbb, mert a másik tíz osztályozót ját­szik a bentmaradásért. És hogy az első tíz között végezzenek — dicséretük­re legyen mondva — a­ csapatok nagyon sokat tesznek.­­ Még azok is, amelyeket máris „leírtak” a hozzáértők. A sok-sok példa közül egy: az újonc Salgótarjáni Síküveggyár­­ a 8. forduló után az egyedüli volt a 80 csapat közül, amely­­ eddig még nem szerzett pontot, gólkülönbsége pedig 4-23­­ volt! Hátránya akkor behozhatatlannak tűnt. Az azóta ját­szott 6 mérkőzésen a tarjániak (pontosabban: zagyvapál­­y­falvaiak) 11 pontot szereztek (amennyit a Kazincbarcika),­­ 2­-15-ös gólkülönbséggel! Érméi több pontot (12) ebben az­­ időszakban és ebben a csoportban csak a DMTE gyűjtött. 1 A síküveggyáriak vasárnap azt az MVSC-t verték meg,­­ amelyik egy hete a Nemzeti Bajnokság addig egyetlen­­ veretlenjét, a DMTE-t győzte le. Óriási a hajtás az NB III-ban, a sok váratlan ered-­­­mény ennek a következménye. Vasárnap például a negyven 5 pályaválasztó közül csak 16 tudott győzni. Sok furcsa ered- | mény született, igaz, ez már szinte nem is számít meg­ * lepetésnek. Pedig nem várt eredmény vasárnap is szép­­ számmal előfordult: a 40 közül mintegy 2511 ♦ Nem bánták meg, akik vasárnap délutáni szórakozás- | nak a Bp. Spartacus—Véménd mérkőzést választották. Szá­­jj mári ugyan a 200-at is alig érte el, de hát a Véménd neve­­ az átlagos szurkoló számára vajmi keveset mond. A Bp. ss Spartacusból pedig (már az előző évben) az a kevés szur­koló is kiábrándult, aki tavaly a szövetkezetiek mé­tű­zéseire kiváncsi volt. Aki viszont ezúttal a ragyogó nap­sütésben mégis kirándult a Spartacus-pályára, kitűnően szó­rakozott, fordulatokban gazdag, érdekes mérkőzést látott és hazai győzelemnek tapsolhatott. Pedig a baranyai tsz­csapat stílusosabban, eszesebben, ahogy mondani szokták: „fineszesebben”, szemre is szebben játszott, mint egykor nagy hírű fővárosi ellenfele. — A csapat játékából elsősorban a tudatosság hiány­zik — jegyezte meg Szám Frigyes, a véméndiek edzője. — És nagyon hiányzik Orosz, a csapat tavalyi gólzsákja, aki eltávozott tőlünk. Egy-egy váratlan vereségünk elsősorban védelmi rövidzárlat következménye. Az utolsó negyed­órában kaptunk ki 3-2-re a 18. Sárisáptól, ugyanígy, 0-0-ás félidő után 2-0-ra a 15. Pakstól. A Pénzügyőr elleni mér­kőzésen a 60. percben még 1—0-ra vezettünk, s a vég­eredmény 1—5 lett! Tudunk jól is, nagyon rosszul is ját­szani. Persze, sok függ kulcsjátékosainktól, a Pécsi MSC-től hozzánk került Borovácztól, Bencsiktől, Gruborovicstól, s az onnan visszakerült Rott­ tól. Vasárnap újra az utolsó negyedórában kapott gól dön­tött, a Bp. Spartacus 1-0-ra győzött. A Bp. Spartacus 1967 és 1976 között a második vonalban szerepelt, legutóbb — évekig tartó kínlódás után — az NB II-ből kiesett. A csapat kiesése nagy konsternációt keltett az egyesületben. Először a labdarúgó-szakosztály felosz­latásáról, majd az ESMTK-val való fúzióról beszéltek a jól értesültek. Egyik sem történt meg. A szakosztályt átszer­vezték, Szimcsák István a Hatvani Kinizsi edzője lett Povázsai László, a volt technikai vezető lett az új edző. A régi, tágabb keretből mindössze hat játékos maradt meg. — A visszaesés törvényszerű volt — emlékezett vissza a történtekre az edző. — Eddig, több-kevesebb sikerrel, 17 mérkőzésen 24 játékost próbáltunk ki, csak három játékos szerepelt minden mérkőzésen. Mindenesetre a hátsó alak­zatok már kialakultak és megvan az a 16 játékos, akikre számítani lehet. A 2. fordulót kivéve, a Bp. Spartacus ősszel még nem állt ilyen jól (4.). Volt már (kétszer) 15. is! — A Véménd kitűnő csapat — folytatta Povázsai —, a négy középpályás és két­ éves játékot nagyon jól begyako­rolták. Tavasszal maratoni versenyfutás lesz az elsőségért! Nemcsak Délnyugaton, hanem a másik három csoport­ban is! ♦ Az őszi idény eddigi legnagyobb mérkőzésére került sor vasárnap Debrecenben, ahol a 4000 néző között szép szám­mal akadtak kazincbarcikaiak is. „Esküdtek” csapatukra, pedig vasárnapig már hét pontot vesztett a Kazincbarcika (a DMTE viszont csak ötöt), és a mérkőzés Debrecenben volt. A találkozót a vendégcsapat nyerte, győzelmét telje­sen megérdemelte. Játéka azt is bizonyította, hogy nincs hullámvölgyben Szentmarjay Tibor csapata. Nem mondható el ugyanez a DMTE-ről, amelynek minden évben van egy rendkívül gyenge időszaka. Tavalyelőtt, a 31. fordulóban legnagyobb riválisát, a Nagybátonyt verte meg 3—1-re, s pontelőnnyel vezetett. Utána idegileg összeomlott, hét mér­kőzésen mindössze négy pontot szerzett és — 2. lett! Ta­valy ősszel is ott volt az NB II-be felkerült Egri Dózsa és az Ózd nyomában, de tavasszal nem tudott újítani. Eb-­­­ben a bajnokságban majdnem négy hónapon át veretlen­­ maradt, de most, nyolc nap alatt két vereséget szenve­dett, s odalett a négy pont előny a Kazincbarcika előtt, s Szoboszlay Árpád, a Kazincbarcika elnöke érdekes dolgo­kat mesélt a vegyészcsapatról. — Tavaly tavasszal, a 22. fordulóban, kik­aptunk a Balmazújvárostól. Az újoncnak ez volt az első győzelme,­­ mi kiesési helyre (16.) kerültünk. Soha nem voltunk olyan mélyen a harmadik vonalban. Elnökségi határozat szület­­­tett: új szakosztályi „vezérkar", új vezető edző (Szent­marjay Tibor, a DMTE-től) került a szakosztályba. A hatá­rozott vezetésnek és a nagyon következetes edzői munká­nak köszönhető az eddigi siker. Tapasztalt, idősebb játékosok és tehetséges fiatalok szerencsés keveréke a barcikai gárda, amely a DMTE-vel együtt már hét ponttal elhúzott a 3. és 4. helyezettől. Min­den valószínűség szerint kettőjük közül az nyeri a bajnok­ságot, amelyiknek jobban sikerül a téli alapozás, s a haj­rát idegileg is jobban bírja. — Több tehetséges fiatal vár „bevetésre” — folytatta az elnök. — Tavaly is volt egy országos ifiválogatottunk (Farkas), most is van egy: Kerekes. Cservenka Csaba, a csapat volt játékosa nagyon gondosan foglalkozik az után­pótlással, Ráczi Attila (a DVTK-ban és nálunk is játszott) a technikai vezető Csapatunk tavaly az NB 111 legkorosabb csapata volt. Ma már ezen a téren is javult a helyzet. Szeretnénk, ha két-három éven belül szép városunk labda­rúgói az NB 11-ben folytatnák. Persze, a mostani bajnok­ságot sem adjuk még fel Nem minden áron akarunk elsők lenni és mindent elkövetünk azért, hogy játékosaink ne remegő lábakkal vonuljanak ki a pályára egy-egy nehéz­nek ígérkező mérkőzés előtt. Vasárnap magabiztosan, jól játszott, és nagy csatát nyert Debrecenben a vegyészcsapat! N. J.

Next