Népsport, 1976. december (32. évfolyam, 288-313. szám)
1976-12-01 / 288. szám
XXXII. 288. ♦ 1976. december 1 LABDARÚGÁS Szentendrei fordulatok Annak ellenére, hogy Szentendrén két nagyszerű formában lévő csapat találkozott, nagyon kevesen gondolták volna: nemcsak remek játékot, hanem gólszüretet is hoz majd a KEFSE és a Budafok kilencven perce. Nem volt hiány izgalomban, érdekes fordulatokban, hiszen a KEF SE már 3—0-ra vezetett, ráadásul a budafokiak egyik kulcsjátékosát, Kapitányt kiállították. Ekkor úgy tűnt, a Budafok végleg padlóra került. És milyen a futball , nem így történt... Jött ugyanis Tóth Kálmán, a budafokiak kapitánya, s megmutatta, hogyan viselkedik egy igazi játékos, amikor „ég a ház”. Nyugtatta, bátorította társait, szervezte a játékot, gólt rúgott, s „ügyeskedései” nyomán a BMTE kiegyenlítette háromgólos hátrányát! Nagyot fordult ekkor a kocka, úgy látszott, most a KEFSE készült el erejével, hiszen a vendégek nagy offenzívát nyitva támadtak, támadtak, döntésre akarták vinni a dolgot... És ez lett a vesztük! A KKFSE-ben maradt még annyi erő, hogy ismét fordítson egyet a dolgok alakulásán, s végül két újabb góllal mégis otthon tartotta a két pontot. A találkozó után megkérdeztük a két edzőt, hogyan értékelik a látottakat? Budai László (KKFSE): „Remek csata, a futball igazi propagandája volt. 3-0 után úgy ültem a kispadon, hogy már zsebünkben éreztem a biztos két pontot. Aztán jött egy akkora fordulat, aminek okát egyszerűen nem tudom megmagyarázni. A kiállítás a mi csapatunkat zavarta meg, s a Budafoknak adott szárnyakat. Meggyőződésem, hogy ha a BMTE végig 11 emberrel játszik, sokkal biztosabb lett volna a győzelmünk. A lényeg azonban az, hogy végül is nyertünk, s ismét alakulnak egy jó csapat körvonalai. Tudtam én a kínos kudarcok idején is, hogy fordul majd a kocka, hiszen jelenlegi játékosanyagunk sem gyengébb, mint az előzőek voltak, csak éppen idő kellett a csapattá szerveződéshez, a kollektív játék kialakításához. Dobesch Gyula (Budafok): Nem hivatkozhatunk másra, mint saját hibáinkra! Azért kaptunk ki, mert elkövettünk néhány olyan fegyelmezetlenséget, ami ebben az osztályban biztos vereséggel jár ... Dicséretes volt a csapat küzdőszelleme, akarása, az, hogy 0—3-ról egyenlíteni tudott, de elkeserítő, hogy amikor már csak mi nyerhettük volna meg a mérkőzést — elbuktunk. Kesergésre azonban nincs idő, vasárnap igazi erőfelmérés következik: a PMSC-t fogadjuk. Meggyőződésem, hogy nem vallunk majd szégyent! A góllövőlista állása 16 gólos: Esterházy (Budafok). 13 gólos: Pogány (KKF SE). 12 gólos: Fülöp (Székesfehérvári MÁV Előre). 11 gólos: Dárdai P. (Pécs). 10 gólos: Tóth K. (Budafoki Vígh (Egri Dózsa). 9 gólos: Csollány (MÁV DAC), Füle dr. (Nagykanizsa). 8 gólos: Bartos (BVSC), Barta (Egri Dózsa), Hanzel Varga (Izzó). 7 gólos: Dudás (Egri Dózsa), Budavári (SZMTE). 6 gólos: Tóth I (Budafok), Nagy M. (Ganz-MÁVAG), Antal (Izzó), Badics (Komló), Magos (KEFSE), Hannich (MÁV DAC), Csukány (Ózd), Nagy (Pécs), Megygyes (Székesfehérvári MÁV Előre), Garics (SZMTE), Bartosik (Volán). 5 gólos: Kapitány, Zöldi (Budafok), Gottdiener, Kiss L. (DVSC), Molnár (Egri Dózsa), Vágvölgyi (Izzó), Babai (Oroszlány) Tóth (Szekszárdi Szakács (SZMTE), 4 gólos: Aranyosi, Gara (BVSC), Galántai (Egri Dózsa), Durgonics (Fűzfő), Lugosi (Ganz-MÁVAG), Gyömörei (MÁV DAC), Bogát (Nagykanizsa), Vidáts (Ózd), Simon (SZMTE), Molnár, Németh (Volán) A 17. FORDULÓ VÁLOGATOTTJA Szejedi (Ózd) — Csider (KKFSE), Torna (PMSC), Vágó (Szekszárdi. B. Nagy (BVSC) — Geiger (Ganz-MÁVAG), Tóth K. I (Budafok), Patvaros (Eger) — Pogány (KKFSE), Budavári (SZMTE), Szőcs (Szekszárdi rangadója . Két fővárosi NB II-es csapat bajnoki találkozója mindig fokozott érdeklődést vált ki a szurkolókból, s ez tulajdonképpen nem véletlen, nem előlegezett bizalom. Ezek a kilencven percek ugyanis rendszerint izgalmasak, változatosak, érdekesek, s tanulságoknak sincsenek híján. Nagyszerű erőfelmérés, s bizonyos fokig bemutató is egy-egy ilyen találkozó, hiszen a lelátón rendszerint ott vannak olyan NB I-es szakemberek, akik már csapatuk utánpótlásához keresik a frissítést. A Ganz-MÁVAG-BVSC találkozó is bővelkedett érdekességekben__ Iramában, változatosságában, izgalmában semmivel sem különbözött ez az összecsapás néhány szombaton lejátszott NB I-es találkozótól Jobb mérkőzés volt például, mint az MTK-VM— DVtK összecsapás ... Ember ember ellen ... Bodnár, Selenka, Turtóczky egymásra és a labdára figyel Taktikai harc A MÁVAG elleni találkozón változtatással próbálkozott a BVSC edzője. Komáromyt játszatta a középhátvéd posztján, az eddigi „utolsó embert”, Vargát pedig beállósban szerepeltette, mégpedig úgy, hogy a szigorú követő emberfogáson kívül a támadások elkísérését, segítését, sőt, befejezését is feladatul adta a játékosnak. Varga aztán bemutatta, hogy nem véletlenül tartják a második vonal egyik legjobb játékosának... Védekező feladatának maximális ellátása mellett maradt ereje a támadások szervezéséhez, kialakításához is, sőt, egy alkalommal cselsorozattal rázta le magáról a MÁVAG védőit. De nemcsak Varga volt az, aki jó taktikai képzettségről tett tanúbizonyságot. Kifejezetten élvezetes volt nézni, végigizgulni például azt a csatát, amit Geiger, a MÁVAG és Aranyosi, a BVSC középpályása vívott egymással. Mindketten csapatuk erősségei közé tartoznak, nagyon sok múlik jó vagy rossz játékukon. Ezúttal a sors úgy hozta, hogy a szervezés, az irányítás mellett még egymás őrzése, szemmel tartása is feladatuk volt. S ők birkóztak, harcoltak megállás nélkül , kilencven percen át. Hogy a találkozó döntetlenül végződött, abban egy kicsit szerepet játszott az a tény is, hogy Geiger és Aranyosi sem bírt egymással, az ő párharcuk szintén „ikszre” végződött. De ugyanígy „megosztozott a pontokon” a pályán kialakult párok többsége is. Érdekes volt, hogy ezen a sok taktikai erényt felvonultató találkozón a MÁVAG-nak mégis azért kellett megelégednie az egyik ponttal, mert taktikai hibát követett el! Egygólos előnye birtokában, ahelyett, hogy a második félidőben is folytatta volna a lendületes, sok mozgásos támadójátékot, túl korán és teljesen érthetetlenül merev védekezésbe vonult. Ezzel a rendkívül helytelen módszerrel magára húzta a BVSC-t, amely addig ütötte a vasat, amíg kiegyenlített. Furcsa módon Partos fejesgólja után a MÁVAG ismét megpróbálta ott folytatni, ahol az első játékrészben abbahagyta, újra kitámadott, helyzeteket dolgozott ki, s nyerhetett volna. De elkezdődött a harc az idővel, s ahogyan múltak a nercek, úgy lettek egyre görcsösebbek a lábak, úgy engedelmeskedett mind kevésbé a labda az akaratnak. Iramleírás, technika A rangadó egyik legörvendetesebb jelensége talán az volt, hogy a csapatok nagyszerűen bírták az általuk diktált — egyáltalán nem lassú — tempót. Mindenkinek volt ereje követni az őrzésére kijelölt embert, ezenkívül megvolt a játékosokban az a hajlandóság, miszerint emberükről leválva teljesen más típusú feladatnak, a védőből támadóvá válás közel sem egyszerű feladatának is eleget tegyenek. Nem egy olyan jelenete volt a mérkőzésnek, amikor valamelyik csapat játékosa a saját 16-osáig, vagy éppen közvetlenül kapuja előteréig űzte-hajtotta ellenfelét, s amikor meghiúsította annak gólszerzési kísérletét, a szerelést követően nem a part- vagy az oldalvonalon kívülre vágta a labdát, hanem, megpróbált azonnal kontratámadást kezdeményezni, saját emberhez passzolva — elsősorban a szélsőket foglalkoztatva — az ellenfél mögé kerülni. Így történt aztán, hogy nagyon kevés volt az üresjárat a pályán, nem nagyon lehetett látni álldogáló játékosokat, szinte állandó volt a lüktető mozgás. S éppen a fokozott iram mutatta meg leginkább, hogy az NB II-ben bizony még mindig baj van a technikai képzettséggel, a játékügyességgel... A jó elgondolások, a helyes törekvések többsége ugyanis azért fulladt kudarcba, mert csak nagyon kevesen voltak olyanok, akik pontosan tudták továbbítani a labdát, gyors mozgás közben is képesek voltak a labda megfelelő irányítására. Mindkét csapatban talán 3—3 olyan játékos akadt, akik a legszorongatottabb helyzetben is kivitelezni tudták azt, amit elgondoltak, s ami abban a pillanatban csapatuk számára a leghasznosbbnak, a legcélszerűbbnek látszott. A többiek képzetlensége azonban meghiúsította elképzeléseiket, talán ezért alakult ki a lehetségesnél lényegesen kevesebb formás támadás, gólveszélyes helyzet. Összegezve: nem bánták meg azok, akik ezen a vasárnap délutánon kilátogattak a Kőbányai útra. Jó küzdelmet, nagy csatát, időnként vérbeli labdarúgást láthattak. Minél több ilyen összecsapás kellene. .. Az oroszlányi csőd okairól Az Oroszlányi Bányász labdarúgócsapata minden kétséget kizáróan az NB II-es bajnokság negatív szenzációja. Egyszerűen érthetetlen, hogy miként zuhanhatott ennyire mélyre egy olyan — egykor ütőképes, mindenki számára veszélyes — együttes, amelyik, a második vonal (NB I B, NB II) létrehozása óta megszakítás nélkül tagja az osztálynak. Jelenlegi helyzetük sürgős orvoslásért kiált, ha záros határidőn belül nem történik gyökeres változás mind a szakosztály életében, mind a játékosok hozzáállásában, akkor szinte elképzelhetetlen, hogy az NB II rendkívül feszített tempójú bajnokságában elkerülik a kiesést. Gurszky Gézától, az Oroszlányi Bányász ügyvezető elnökétől arra kértünk választ, vajon a klubvezetés mit tesz a szakosztály életének új mederbe való terelése érdekében, s milyen módszerekkel akarja kivezetni a csapatot jelenlegi elkeserítő helyzetéből? Elképzelhető, hogy milyen a hangulat manapság minálunk, amikor 17 forduló után, 3 ponttal leszakadva a mezőnytől, 8 (!) szerzett ponttal, magasan a legtöbb kapott góllal, a sereghajtó 20. helyen állunk. Ki gondolta volna ezt a rajtnál, mikor nem kevesebb, mint hat újonccsapat került az osztályba ... Persze, azt, hogy nem lesz könnyű ez a bajnokság, jó előre éreztük, jeleztük is a szakosztálynak, a júniusban — azaz a rajt előtt — megtartott intéző bizottsági ülés már feltárt egy Sereg hiányosságot. A bajok okait a nem megfelelő szakosztály vezetésben, a korszerűtlen szakmai munkában, a játékosok egyértelműen elítélendő hozzáállásában, s Kém utolsósorban a játékosállomány gyenge mivoltában jelölte meg. A hibák feltárása azonban nem volt elég, sok változás nem történt, s mi hétről hétre egyre lejjebb csúsztunk. Négy hónappal ezelőtt aztán újjáalakult a szakosztályvezetés, új életet hirdettünk, új normákat állítottunk fel, új határozatokat hoztunk. Jelen pillanatban ezeknek a végrehajtása folyik. Sajnos, a csapat — minden tekintetben — olyan mélyre zuhant, hogy a felemelkedés nagy nehézségekbe ütközik. Biztató jelek már vannak, de az eredményességben az erőfeszítések még egyáltalán nem tükröződnek. Nem egyszerű dolog egy viharba jutott hajó útját kormányozni, mégis most, a legnehezebb napok idején nekünk, vezetőknek kell úrrá lennünk a nehézségeken, s mindent megtenni a változás elősegítése érdekében. Meggyőződésem, hogy a tavasz már sokkal szebb lesz, s ha a hátralevő néhány forduló során nem kerülünk behozhatatlan hátrányba, még biztosíthatjuk a bentmaradást. Hiszen nekünk más célunk — ilyen ősz után — nem is lehet... Az elnök szavai kemények, önkritikusak. A régi igazság azonban az ő esetében is érvényes: az elnök vasárnaponként nem futhat ki a pályára, s nem rúghat gólokat. A csapat szénáját mindenekelőtt azoknak kell rendbe tenni, akik idáig juttatták, akik fittyet hányva a hagyományokra, ilyen mélyre süllyesztették az együttes szekerét. Mindenekelőtt a játékosokról van szó. Elképzelhető, hogy jelenleg nem a legjobb képességű labdarúgók kergetik a labdát az egyesület színeiben, annyira azonban nem gyenge ez a játékosgárda, mint a helyezése. Egy győzelemnél és 13 adott gólnál ez a csapat feltétlenül többre képes. Sokkal valószínűbb, hogy jó néhányuk nem hajlandó vállalni a kemény munkát, elkényelmesedett, ráadásul nem is viseli szívén az egyesület sorsát, ügyes-bajos dolgait. Márpedig velük nagyon nehéz lesz a kibontakozás, az újonnan kitűzött minimális cél, a bentmaradás biztosítása... NÉPSPORT 3 NB II. NB III I Új élet Kazincbanikán Az NB III-as edzők nagy többsége célkitűzését így fogalmazza meg: „Az első tíz között szeretnénk végezni.” Ez annál is érthetőbb, mert a másik tíz osztályozót játszik a bentmaradásért. És hogy az első tíz között végezzenek — dicséretükre legyen mondva — a csapatok nagyon sokat tesznek. Még azok is, amelyeket máris „leírtak” a hozzáértők. A sok-sok példa közül egy: az újonc Salgótarjáni Síküveggyár a 8. forduló után az egyedüli volt a 80 csapat közül, amely eddig még nem szerzett pontot, gólkülönbsége pedig 4-23 volt! Hátránya akkor behozhatatlannak tűnt. Az azóta játszott 6 mérkőzésen a tarjániak (pontosabban: zagyvapályfalvaiak) 11 pontot szereztek (amennyit a Kazincbarcika), 2-15-ös gólkülönbséggel! Érméi több pontot (12) ebben az időszakban és ebben a csoportban csak a DMTE gyűjtött. 1 A síküveggyáriak vasárnap azt az MVSC-t verték meg, amelyik egy hete a Nemzeti Bajnokság addig egyetlen veretlenjét, a DMTE-t győzte le. Óriási a hajtás az NB III-ban, a sok váratlan ered-mény ennek a következménye. Vasárnap például a negyven 5 pályaválasztó közül csak 16 tudott győzni. Sok furcsa ered- | mény született, igaz, ez már szinte nem is számít meg * lepetésnek. Pedig nem várt eredmény vasárnap is szép számmal előfordult: a 40 közül mintegy 2511 ♦ Nem bánták meg, akik vasárnap délutáni szórakozás- | nak a Bp. Spartacus—Véménd mérkőzést választották. Szájj mári ugyan a 200-at is alig érte el, de hát a Véménd neve az átlagos szurkoló számára vajmi keveset mond. A Bp. ss Spartacusból pedig (már az előző évben) az a kevés szurkoló is kiábrándult, aki tavaly a szövetkezetiek métűzéseire kiváncsi volt. Aki viszont ezúttal a ragyogó napsütésben mégis kirándult a Spartacus-pályára, kitűnően szórakozott, fordulatokban gazdag, érdekes mérkőzést látott és hazai győzelemnek tapsolhatott. Pedig a baranyai tszcsapat stílusosabban, eszesebben, ahogy mondani szokták: „fineszesebben”, szemre is szebben játszott, mint egykor nagy hírű fővárosi ellenfele. — A csapat játékából elsősorban a tudatosság hiányzik — jegyezte meg Szám Frigyes, a véméndiek edzője. — És nagyon hiányzik Orosz, a csapat tavalyi gólzsákja, aki eltávozott tőlünk. Egy-egy váratlan vereségünk elsősorban védelmi rövidzárlat következménye. Az utolsó negyedórában kaptunk ki 3-2-re a 18. Sárisáptól, ugyanígy, 0-0-ás félidő után 2-0-ra a 15. Pakstól. A Pénzügyőr elleni mérkőzésen a 60. percben még 1—0-ra vezettünk, s a végeredmény 1—5 lett! Tudunk jól is, nagyon rosszul is játszani. Persze, sok függ kulcsjátékosainktól, a Pécsi MSC-től hozzánk került Borovácztól, Bencsiktől, Gruborovicstól, s az onnan visszakerült Rott tól. Vasárnap újra az utolsó negyedórában kapott gól döntött, a Bp. Spartacus 1-0-ra győzött. A Bp. Spartacus 1967 és 1976 között a második vonalban szerepelt, legutóbb — évekig tartó kínlódás után — az NB II-ből kiesett. A csapat kiesése nagy konsternációt keltett az egyesületben. Először a labdarúgó-szakosztály feloszlatásáról, majd az ESMTK-val való fúzióról beszéltek a jól értesültek. Egyik sem történt meg. A szakosztályt átszervezték, Szimcsák István a Hatvani Kinizsi edzője lett Povázsai László, a volt technikai vezető lett az új edző. A régi, tágabb keretből mindössze hat játékos maradt meg. — A visszaesés törvényszerű volt — emlékezett vissza a történtekre az edző. — Eddig, több-kevesebb sikerrel, 17 mérkőzésen 24 játékost próbáltunk ki, csak három játékos szerepelt minden mérkőzésen. Mindenesetre a hátsó alakzatok már kialakultak és megvan az a 16 játékos, akikre számítani lehet. A 2. fordulót kivéve, a Bp. Spartacus ősszel még nem állt ilyen jól (4.). Volt már (kétszer) 15. is! — A Véménd kitűnő csapat — folytatta Povázsai —, a négy középpályás és két éves játékot nagyon jól begyakorolták. Tavasszal maratoni versenyfutás lesz az elsőségért! Nemcsak Délnyugaton, hanem a másik három csoportban is! ♦ Az őszi idény eddigi legnagyobb mérkőzésére került sor vasárnap Debrecenben, ahol a 4000 néző között szép számmal akadtak kazincbarcikaiak is. „Esküdtek” csapatukra, pedig vasárnapig már hét pontot vesztett a Kazincbarcika (a DMTE viszont csak ötöt), és a mérkőzés Debrecenben volt. A találkozót a vendégcsapat nyerte, győzelmét teljesen megérdemelte. Játéka azt is bizonyította, hogy nincs hullámvölgyben Szentmarjay Tibor csapata. Nem mondható el ugyanez a DMTE-ről, amelynek minden évben van egy rendkívül gyenge időszaka. Tavalyelőtt, a 31. fordulóban legnagyobb riválisát, a Nagybátonyt verte meg 3—1-re, s pontelőnnyel vezetett. Utána idegileg összeomlott, hét mérkőzésen mindössze négy pontot szerzett és — 2. lett! Tavaly ősszel is ott volt az NB II-be felkerült Egri Dózsa és az Ózd nyomában, de tavasszal nem tudott újítani. Eb-ben a bajnokságban majdnem négy hónapon át veretlen maradt, de most, nyolc nap alatt két vereséget szenvedett, s odalett a négy pont előny a Kazincbarcika előtt, s Szoboszlay Árpád, a Kazincbarcika elnöke érdekes dolgokat mesélt a vegyészcsapatról. — Tavaly tavasszal, a 22. fordulóban, kikaptunk a Balmazújvárostól. Az újoncnak ez volt az első győzelme, mi kiesési helyre (16.) kerültünk. Soha nem voltunk olyan mélyen a harmadik vonalban. Elnökségi határozat születtett: új szakosztályi „vezérkar", új vezető edző (Szentmarjay Tibor, a DMTE-től) került a szakosztályba. A határozott vezetésnek és a nagyon következetes edzői munkának köszönhető az eddigi siker. Tapasztalt, idősebb játékosok és tehetséges fiatalok szerencsés keveréke a barcikai gárda, amely a DMTE-vel együtt már hét ponttal elhúzott a 3. és 4. helyezettől. Minden valószínűség szerint kettőjük közül az nyeri a bajnokságot, amelyiknek jobban sikerül a téli alapozás, s a hajrát idegileg is jobban bírja. — Több tehetséges fiatal vár „bevetésre” — folytatta az elnök. — Tavaly is volt egy országos ifiválogatottunk (Farkas), most is van egy: Kerekes. Cservenka Csaba, a csapat volt játékosa nagyon gondosan foglalkozik az utánpótlással, Ráczi Attila (a DVTK-ban és nálunk is játszott) a technikai vezető Csapatunk tavaly az NB 111 legkorosabb csapata volt. Ma már ezen a téren is javult a helyzet. Szeretnénk, ha két-három éven belül szép városunk labdarúgói az NB 11-ben folytatnák. Persze, a mostani bajnokságot sem adjuk még fel Nem minden áron akarunk elsők lenni és mindent elkövetünk azért, hogy játékosaink ne remegő lábakkal vonuljanak ki a pályára egy-egy nehéznek ígérkező mérkőzés előtt. Vasárnap magabiztosan, jól játszott, és nagy csatát nyert Debrecenben a vegyészcsapat! N. J.