Népsport, 1977. október (33. évfolyam, 234-259. szám)

1977-10-21 / 250. szám

XXXII. 250. ♦ 1977. október 21. LABDARÚGÁS 250 ezer jegy igénylés a Bolívia elleni mérkőzésre Látogatás az MLSZ-ben A munka dandárját végzők közt zavarogni nem éppen illendő. A tennivalók csúcsidőszakára időzíteni a látogatást kiváltképpen ügyetlenség. Ha csak nem azután érdeklődünk, hogyan pezseg a munka a Magyar Labdarúgó Szövetségben egy hétköznap délelőttjén. Mi viszont ezzel a nem titkolt szándékkal léptünk be a Népköztársaság úti főhadiszállásra. Ottjártun mikor Krizsán József főtitkár éppen tárgyalt. Nem is akárkivel. Vendége az U. Dózsa —Bilbao UEFA Kupa-mérkőzés ellenőre, az NDK labdarúgószövetségének elnöke, Günter Schneider. Az első információt Salga Lajos titkártól kaptuk. Egy táviratot csúsztat elénk. A papíron a Magyarország—Bolívia VB- selejtező mérkőzés játékvezetői hármasa immáron végleges, hivatalos formában. Íme a vezető bíró: Ramon Barreto, a segítői: Roque Cerullo és Jose Martinez. Mindhárman uruguayiak és tagjai a FIFA-keretnek. Barreto neve egyébként ismerősen cseng, még a legutóbbi VB-ről. Salga Lajos a Bolívia elleni találkozó megbízott MLSZ-felelőse még készségesen bővítette ismeretünket. — A szövetség a soron következő VB-selejtező lázában ég. Akárcsak a publikum. Szünet nélkül csörögnek a telefonok, a kérés mindig ugyanaz: csak egy jegyet október 29-re, a Népstadionba. Ezúttal bejelenteném, hogy a jegyigények kielégítése a Népstadion illetékeseinek feladatköre Egyébként úgy tudjuk, akár 250 ezer jegy is gazdára találna, ha lenne annyi férőhely. De sajnos, még az egyharmada sincs, pedig most nézővilágcsúcsot állíthatnánk fel. Nyílik az ajtó. Dr. Kovács Gergely, az ifjúsági válogatott orvosa vonul a szobán át. A doktor a Las Palmasban tapasztaltakról ad majd magán jelleggű beszámolót a szövetség munkatársainak. Salga Lajos a nagy jövés-menésben is zúdítja az információkat. A november 8—9-i négyfrontos Csehszlovákia elleni összecsapás részletei kerülnek terítékre. Ifjúsági együttesünk UEFA-tornamérkőzését Prágában, a Bohémians-stadionban játssza. A válogatottunk találkozójának színhelye a Sparta-sporttelep. A két ország B-gárdái Debrecenben, az utánpótláscsapatok Sopronban mérik össze tudásukat. Bekukkantunk Baráti Lajoshoz is. A szövetségi kapitány épphogy visszatért a Ferihegyről, ahol az Iránba elrepült ligaválogatottat búcsúztatta, de máris szorgos irogatás közepette találjuk. Napi teendőire irányuló kérdésünkre a következőket válaszolta. — Most állítom össze a válogatottak kikérő leveleit. Aztán szemrevételezem az éppen most érkezett bolíviai játékosnévsort. A lengyel kollégák kérik a svédek elleni mérkőzésünk filmjét. Két hét múlva ugyanis ők is a háromkoronásokkal mérkőznek. Még fő a fejünk, hogyan juttassuk el mihamarabb a tekercset Varsóba. Az MLSZ szűkebb orvosi bizottságától ma kaptam vissza a Bolívia elleni felkészülési tervet. Észrevételezték, megjegyzésekkel látták el, javaslataikat gondosan át kell tanulmányoznom. Ezenfelül a rádió munkatársai is bejelentették magukat, attól tartok, hogy már türelmetlenül várakoznak odakint. Sietve átadtuk a kapitányt kartársainknak és a folyosó másik szárnyán folytattuk a felderítést. Pető István munkatárs nagy halom akta között kutatott, félszemmel a papírhalmazt pásztázva világosított fel, hogy az iráni, csehszlovákiai, valamint az ifjúsági B-együttes uzsgorodi vendégszereplésének utazási ügyeivel van elfoglalva. Kiegészítésképpen a folyamatban lévő átigazolásokat is intézi. Czékus Lajos főelőadó éppen a hivatalos MLSZ-közlöny szerkesztésének napi fejadagjával végzett. A következő műsorszám a játékengedélyek elkészítése lesz. Jó néhány élvonalbeli labdarúgó katonai szolgálatra vonul be, sokan sérültek. A pótlásukra előlépett új fiúk játékengedélyeit rohammunkával kell elkészíteni. Németh Jenő ebédidejéből csípett le egy darabot, hogy bevezessen feladatkörének rejtelmeibe. Az OTSH sajtóosztályának felkérésére az NB-s együttesek fővárosi programját állítja össze. Amint befejezi, máris hozzálát az 1977—78-as évad bajnoki osztályainak és tornáinak éremrendeléséhez. Rá vár az elkövetkezendő válogatott találkozók nélkülözhetetlen kellékeinek, a zászlóknak az elkészíttetése és az elmaradt Felszabadulási Kupa-mérkőzések nyilvántartása, az új időpontok rögzítése. Egy szobára való munkának igazán tetemes mennyiség. Sietve továbblépünk és máris Pataki Sándorral, a Játékvezetői Bizottság elnökhelyettesével ülünk le egy percre. Az október 30-i forduló játékvezetőküldését függesztette fel kedvünkért. Mint kiderült, ebéd utánra marad az országos játékvezetői keret és az ellenőrök értesítése. Ugyanis értekezletre hívja őket a JB. Az utolsó helyiségbe toppanva, Mesterházy Sándort a jövő évi költségvetés fölé hajolva találtuk. Már csak a módosításokat végezte a gazdasági vezető. A napi elvégzendők listáján szerepel még a jugoszlávok elleni mérkőzés elszámolása és a bolíviai utazás szállítási és szállodai elhelyezésére vonatkozó részletek kidolgozása. Vizsgálódó körsétánk végéhez értünk. Bepillantottunk, ahová csak lehetett, és mindenütt ugyanazt a megállapítást szűrhettük le: érződik, hogy kulcsfontosságú év végéhez közeledik a magyar labdarúgás. Ám a siker esztendejének legfontosabb erőpróbájamég előttünk áll. Ezért tehát azt jelenthetjük az MLSZ-ből: mindenki a fedélzeten. (I - k) A bizalom bátorít Morgós Gábor,sonló korú srác, nagyon szeretett futballozni. Nagy áhítattal nézte a felnőtt labdarúgók játékát, amikor tehette, ott sündörgött a pályák és a labda körül. Csapatot is választott magának, a Bp. Honvédnak szurkolt színellélekkel. Amikor tízéves lett, jelentkezett ő is focistának. Természetesen Kispesten. Kedvenc klubjánál. Ügyes, jó mozgású gyerek volt, természetes hát, hogy ott ragadt a piros-fehér együttesnél, s ahogy cseperedett, egyre inkábbfeltűnt a tehetsége. Még ki sem nőtt az ifikorból, amikor már a nagycsapatba is beállították, s tizenhét esztendős korában bemutatkozott az NB I-ben. Jól cselezett, gyors volt, mint a szél, s gólokat is rúgott. De akadtak gyenge teljesítményei is, amikor nem ment a játék, nem jöttek be a cselek, kedvetlenül, fásultan „bóklászott” a játéktéren. Nem is tudott hosszú távon bennt maradni az együttesben. Hol bekerült, hol nem, volt, amikor két-három hétig tartotta magát a legjobbak között, máskor hónapokra eltűnt az első csapat keretéből. Még így is sokan esküdtek tehetségére, mások meg csak legyintettek a neve hallatán. 13 évig játszott a piros-fehéreknél, aztán most nyáron eltávozott Kispestről. Az MTK-VM-hez igazolt. Itt nyomban helyet kapott az első csapatban, s eddig valamennyi bajnoki találkozón kezdő ember volt. Többnyire dicséretes teljesítményt nyújtott. Nyolc forduló. Korábban volt olyan év, amikor összesen nem játszott ennyit, mint most ősszel. Az interjú első kérdése tehát kézenfekvő volt. • Miért jött el a Bp. Honvédtől? Nem tartottak igényt a játékára? — Nem ragaszkodtak hozzám . .. Arról is tudomásom volt, hogy el akartak cserélni vidékre. Minden Pesthez köt. Zuglóban nőttem fel, itt van a családom, a barátaim. Az MTK-VM-ben szívesen láttak. Én is szívesen jöttem. Kispesten nem tudtam hosszútávon gyökeret verni az első csapatban. Gondoltam, leghelyesebb, ha másutt próbálok szerencsét. Máshol talán sikerül. Miért játszik mostanában jobban, mint régebben? ■— IdV pr7PIll nagyon jól Úgy CIÍCIN,sikerült az alapozás. A csapaté is, az enyém is. Jó erőben vagyok, s ez bizonyos fokú nyugalmat, önbizalmat is kölcsönöz. Ez az egyik ok. A másik: jó szellemű, lelkes csapatban játszom, ahol mindenki egyet akar. Az ilyen közösség pedig szép tettekre képes, s természetesen az ember mindent megtesz, hogy a maga módján hozzátegyen valamit a sikerhez. • Csak ennyi a magyarázat a változásra? — Nem. Vannak egyéb okai is. Például sokat számít az is egy labdarúgó teljesítményénél, ha érzi, hogy bíznak benne. Ha az ember úgy megy ki a pályára, hogy még bele sem rúgott a labdába, de már arra gondol: jaj, mi lesz, ha gyengébben megy? — az az esetek döntő többségében csak rosszul játszhat. Aki tudja, hogy ha nem produkál, a következő héten már nem lesz a csapatban, az aligha tud felszabadultan, önfeledten futballozni. Az szorongva csinál egy cselt, meggondolja kétszer is, mire vállalkozik. Mert balsiker esetén__Egy szó, mint száz, aki nem meri megcsinálni, amit tud, az tényleg nem lép előre. • Manapság tehát többet megenged magának a játékban? — Legalábbis úgy érzem. • Gondolja, hogy ha gyengén játszana, akkor is bent maradna az együttesben? — Hát, eddig sem játszottam mindig jól... — Az tény, hogy mostanában bátrabban vállakozik egyéni megoldásokra, betörési kísérletekre, cselekre. Erre külön biztatást is kap? — Arra, hogy sokat rak, bátran változtassam a helyem, s ne ragaszkodjam mereven a posztomhoz — különösen. A többit játék közben kell eldönteni. Fel kell tudni mérni a pillanatnyi helyzetet, s ha szükséges, és főleg a siker reményében kockáztatni is kell. Meg lehet csinálni a cselt, bele is lehet bukni, de ilyenkor az az első gondolat, hogy vissza kell szerezni a labdát. Mindent lehet, csak azt nem, hogy ilyenkor megálljon az ember, s nézzen ,az ellentámadás után. Ilyenkor az illető a nyakába szedi a lábát és rohan vissza. Ez nem csak rám, mindenkire vonatkozik a csapatnál. Elengedhetetlen követelmény. Úgy érzem, talán ez eddigi sikereink titka. Mert mi nem úgy nyertünk, hogy egy-két ember brillírozott, valaki rúgott négy gólt, hanem azért, mert mindenki egyformán húzott. Ma egy futballista mivel szerezhet pluszt a társakkal szemben? — Az NB I-ben nagyjából egyformán készül minden játékos. Ami plusz lehet, az az, hogyan él? Ami engem illet, már egy éve nős vagyok, nemsokára jön a gyerek ... Kiegyensúlyozott az életem. • Eddig jól ment az MTK-VM-nek. — A nagy erőpróbák önek. A rangadók... Az első mindjárt szombaton, a Bp. Honvéd ellen. Persze, lesznek majd megingásaink is. De ha továbbra is úgy küzdünk, mint korábban, akkor csak szépen kaphatunk ki. A rangadók adhatják meg a csapat igazi tekintélyét. Morgós Gábor 23 éves, tehát még előtte a „pálya”. Most bizonyíthat. Másoknak is, önmagának is. v. s. NÉPSPORT 3 Bilbaóban: Jól védekezni és gólt is rúgni! Az élet néha ismétli önmagát, nemegyszer csaknem kísérteties pontossággal. Azok, akik szerdán este a Megyeri úton voltak, joggal hihették azt, hogy egy évvel fiatalabbak! Ez a 90 perc ugyanis szinte hű tükörképe volt az Újpesti Dózsa—Atletico Bilbao 1976-os UEFA Kupa-mérkőzésnek, mindössze egy apró — de nem jelentőség nélküli — változással: 1-0 helyett 2-0 lett az eredmény! Mit akart a Dózsa ? Egy évvel ezelőtt és, most is az a cél vezérelte a magyar együttest, hogy olyan előnyt szerezzen, amely biztató a visszavágó előtt. Akkor is, most is alapos taktikát dolgozott ki Várhidi Pál vezetőedző. Ennek közös vonása: a védekezésre berendezkedett spanyolok ellen a sokmozgásos, helycserékre és rövidpasszos összjátékra épülő támadásvezetést váltogassák a súlypontáthelyezéssel, s az oldalvonalak mellett tudatosan nyitott folyosók kihasználásával. Úgy okoskodott a szakvezető, hogy ezzel állandó idegfeszültségben tarthatják játékosai a Bilbao védőit, így belekényszerítik őket a hibázás lehetőségeibe. Ha pedig ez sikerül, vércseként csapjanak le, használják ki az adandó lehetőségeket! A taktikai terv tartalommal, élettel való megtöltése elsősorban a négy csatárra, Fazekasra, Törőcsikre, Feketére, Nagyra, a középpályás Zámbóra és Tóth Andrásra, s a hátvéd Tóth Józsefre várt. A kulcsemberek közül azonban a többség nem úgy játszott, ahogyan Várhidi elvárta! — Maradéktalanul csak Törőcsikkel és Tóth Józseffel lehetek elégedett — mondta a vezetőedző. — A középcsatár nagyon jól játszott, nemcsak keresztirányban mozgott sokat, hanem mélységben is, ügyesen elszakadt az őrzőjétől. Tóth József kikapcsolta Carlost, s emellett a támadások kezdeményezéséből is kivette a részét. A többiek? Fazekas nem nagyon nyitott foolyosót Zámbónak az első félidőben, ezért a középpályás nem lehetett aktív, Tóth Andrásnál hiányoztak a keresztlabdák, a pontos indítások, Nagynak pedig egyáltalán nem ment a játék. Olyannyira nem, hogy ha nem Kerekes a csatár-cserejátékosom, hanem olyan, aki tud szélen játszani, akkor őt cseréltem volna le! Fekete felőrlődött a robusztus védők között. Ennek ellenére voltak helyzeteink, de valahogy nincs szerencsénk a Bilbao ellen! A csapat, mint együttes, jól játszott, de ha egyénekre bontom a teljesítményt, más a kép. Hiába támadtunk, rohamoztunk végig, csak két gól előnyt tudtunk szerezni. Ez nem kevés, de nem is sok, ismerve a Bilbao otthoni játékát. Nekünk idegenben gólt kell szereznünk ahhoz, hogy továbbjussunk, vagy olyan mesterien védekezni, ahogyan azt itt a spanyolok tették. A visszavágón fordul a kocka, a Bilbao fog támadni, nekünk inkább a védekezés jut. De nem mindegy, hogy ezt hogyan csináljuk! El kell kerülnünk azt, hogy a visszavágón a játék közvetlenül a kapunk előtt legyen, a középpályára kell helyeznünk a hadszínteret! Nem lesz könnyű feladat, mert a spanyolok öt csatárral rohamoznak majd, előrébb kerül Churruca és Irrureta, s jön a szélvészgyors és gólerős szélső, Dani, aki most a kispadon ült... Helyzetek ide, helyzetek oda, a 3 gólos győzelem nem vált valóra — pedig helyzet, lehetőség bőven volt! —, s most a lilafehérek a 2-0 birtokában is csak abban bízhatnak, hogy gólt szereznek november 2-án, vagy hiba nélkül védekeznek! Az Atletico mesterfokon védekezett Persze, az éremnek két oldala van. — Az Újpest most jobban játszott, mint tavaly, mégsem érte el célját, mert Bilbaóban mi is tudunk két gólt szerezni, ha nem többet — jelentette ki Goldo Aguirre, a spanyolok edzője. — Az Újpest megállás nélkül támadott, a mi dolgunk a védekezés volt. Ha Iribar nem sérül meg, akkor 1-0-lal kihúztuk volna a 90 percet, mint tavaly és a többit már tudják ... Egyelőre csak azt tudjuk: a Bilbao nagyszerűen védekezett, játékosai gyorsak, határozottak, kemények. Értenek nemcsak a szoros emberfogáshoz, hanem a területvédekezéshez is, s a légtérben verhetetlenek. És azt is tudjuk, otthon más arcú ez a gárda. A védekezés helyett a feltétlen támadójáték híve. Az első sípszótól az utolsó percig rohamoznak a spanyolok, levegőhöz sem engedik jutni az ellenfelet. Az Újpest már egyszer érezhette ezt... Reméljük, a lila-fehérek tanultak tavaly, s most szemügyre vették, miként, hogyan kell útját állni ezeknek a rohamoknak! Egy biztos: a támadásról nem szabad lemondani, hiszen fellazuló védelemmel szemben Törőcsiknek és csatártársainak minden bizonnyal lesz lehetősége a kapu veszélyeztetésére. De ehhez jobb helyzetkihasználás szükségeltetik, mint a Megyeri úton! A Dózsának mindenesetre továbbjutási esélye van Bilbaóban. L. G. Várhidi: „Maradéktalanul csak Törőcsikkel és Tóth Józseffel lehetek elégedett.. Lysinben: Csak egy új arcú DVTK-nak lehet esélye... A nemzetközi kupaküzdelmek kiírási szabályzata miatt gyakranelőfordul: a győztes a vesztes, s a pillanatnyilag bukásra álló együttes szinte már továbbjutóként ünnepelheti önmagát! Ez a furcsa, meglehetősen ellentmondásos , de közel sem egyedi — eset állt elő Diósgyőrött abban a pillanatban, ahogy Jarguz lengyel játékvezető hármas sípszava véget vetett a DVTK—Hajdúk Split KEK-mérkőzésnek, a párharc első felvonásának. A DVTK 2-1-re megnyerte ugyan a találkozót, de vállalva a kijelentés minden kockázatát, elmondhatjuk: aligha a piros-fehérek jutnak majd tovább a KEK küzdelemsorozatának harmadik fordulójába! Felesleges lenne most a langyos simogatás, az alapnélküli esélyadás, annak ellenére, hogy bárki mondhatja: az előny — legyen bármilyen kicsi is — mégis csak előny, s ugyebár a futballban soha sem tudni, meg a labda is gömbölyű... Igen ám, csakhogy annyira gömbölyű nem lehet, hogy a szerdai összetételében, formájában, felfogásában, hozzáállásában pályára lépő DVTK számára pattanjon majd Splitben — előnyösebben... A Hajdúk Split játéka Egy pillanatig se gondolja senki, hogy a kelleténél borúsabbra, komorabbra festjük a képet. A látottak mondatják velünk, hogy a Hajdúk Split nyugodtan, bizakodással várhatja a visszavágó kilencven percét... Diósgyőrben ugyanis az utóbbi évek egyik legrutinosabb, leginkább profi ízű labdarúgását játszó együttest ismerhettük meg. Mozgásukat, játékukat a legszigorúbb célszerűség vezérli, a legritkább a felesleges sallang, a látványos, de haszontalan futball-ciráda. Mindenki tudja, s csinálja feladatát, nincs karmester, az egész csapat hasonló tudásszintű, de az átlagnál többet tudó játékosok sokaságából áll. A sokszoros válogatott Surjak például ugyanúgy vállalja a védekezést, a saját 16- oson belüli becsúszást, mint a söprögető Rozsics a pontos támadásindítást, az akciók elkísérését, esetenként befejezését! Állandóan mozgásban van, szüntelenül kavarog az egész csapat, nagyon nehezen állapítható meg, hogy kinek melyik az eredeti, úgynevezett alapposztja, kiindulási pozíciója. Diósgyőrött úgy festett a kép, mintha a Hajdúk 90 perces iramjátékot játszott volna a DVTK-val, valamennyi jugoszláv játékos kísérte emberét, s csak akkor szakadt el tőle, ha a labda megszerzését követően támadásindításra, támadásvezetésre mutatkozott lehetőség, így szerezték góljukat is! Szántót — magyar felfogás szerint — a kezdőkörnél úgynevezett ártatlan pozícióban igazán nem égetően szükséges kísérni, zavarni. Muzsinics mégis a nyomában volt, s amikor a fiatal jobbhátvéd hibázott, éppen azért csaphatott le a labdára, mert ott volt, mert az ő pozíciója bizonyult sokkal előnyösebbnek, kedvezőbbnek, mint egy esetlegesen menteni akaró, korrigálni igyekvő diósgyőri játékosé ... S még volt ereje egy közel 30 méteres sprintre, majd egy jól irányzott lövésre is. De valamennyi jugoszláv játékos felvillantott a mérkőzés során egy-egy hasonló komplex mozgássorozatot, megoldást. Mégis veszítettek!... Mégpedig azért, mert a DVTK két gyors gólja után már nem voltak képesek újítani, s miután újabb gólveszély nem fenyegette őket, a hátralévő perceket inkább kijátszották, kiadogatták, mintsem az egyenlítő gól hajszolása közben esetlegesen újra megzörrénjen a hálójuk. Ők tudják — miért csinálták! Bíznak hazai önmagukban, s a látottak alapján — nem véletlenül! A fiatalok lélektelensége A DVTK egyébként alaposan felkészült erre a mérkőzésre. Szabó Géza vezetőedző mindent megtett, amit egy edző megtehet. Taktikája célszerű, logikus, a helyzetnek megfelelő volt. Három hátvéddel küldte pályára csapatát, a beállós Váradit a középpályán játszatta — kiderült: neki van igaza, Váradi egy gólt lőtt, egyet pedig előkészített! — s nem kötött le feleslegesen embereket a jugoszlávok jó nevű játékosainak feltétlen őrzésére. Igazán nem ő tehet arról, hogy taktikájának megvalósítása nem teljesen sikerült, s nem azt kapta, amit várt! ... Fekete higanyszerű mozgása, ügyes cselei, Váradi akarása, hajtása, Oláh szervezőkészsége kevésnek bizonyult a Hajdúk nagyobb különbségű legyőzéséhez. Különösen a fiatalok — Szántó, Füke, Kerekes, Magyar — passzivitása, lélektelen játéka volt érthetetlen, hiszen őket még igazán hajthatná egy KEK- mérkőzés varázsa, újdonsága, a bizonyítás vágyáról, helyüknek a csapatban való bebiztosításáról nem is beszélve... Ha egy csapatban az „öregek” húzzák, lelkesítik a fiatalokat, s nekik kell állandóan nógatni azokat a futásra — ott nincs minden rendben! Ha meg a fiatalok ennek ellenére sem hajlandók a plusz vállalásra, a hajtásra, akkor pedig— kifejezetten baj van! Éppen az erejük teljében lévő, pályafutásukat nemrég kezdő, kiugrási lehetőséghez jutott fiataloknak kellett volna például 2-1 után tovább űzni-hajtani az ellenfelet, további gólokra törni, mindent megtenni a győzelem különbségének növelése érdekében. Nem pedig álldogálni, várni a csodát, s egyszerűen tudomásul venni, hogy ennyire futotta, több nem megy, s aztán a továbbiakban lesz, ami lesz... 1 2-1 ugyan győzelem, de a továbbjutáshoz kevés kis reménysugár. örülnénk ha a DVTK Spitben mindezt megcáfolná. L. T. K.