Népsport, 1978. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1978-03-15 / 62. szám
Népsport AZ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTHIVATAL LAPJA SZERDA, 1978. MÁRCIUS 15. • 1ja 1 forint • XXXIV. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM. Kiküldött munkatársunk, Hámori Tibor jelenti Duisburgból: A.. aranyéremért hűsíthetnek csapataink (Március 14.) ÚJABB CSERE. Elérkeztünk a XI. asztalitenisz Európa-bajnokság elődöntőihez! Ez a többesszám egyben azt is kifejezi: kedden mindkét válogatottunk a döntőbe jutásért mérkőzhetett... Mindenekelőtt azonban azt szeretném elmondani, mi történt az elmúlt két napon. Különösebb izgalmakról — legalábbis „magyar résiről” — nem tudok beszámolni, tegyük hozzá: szerencsére. Női együttesünk egészen a hétfő déli, svédeik elleni találkozóig veszélyesen, elektromossággal telítve játszott. Hellmanék ugyan váratlanul „kikapcsolták az áramot”, de aztán az angolok a rend sorsdöntő — mégis nyugodt légkörben zajló — egyórás csata után sikerült ismét a fényre kerülni. A magyar—angol összecsapás tétjét növelte, hogy az általunk korábban simán legyőzött csehszlovákok mellett e mérkőzés győztese biztosította magának a jogot, hogy kedden a döntőbe jutásért mérkőzzön. Bérczik Zoltán, nem kis meglepetésre, újra változtatott az összeállításon. Mint már beszámoltam róla, a csehszlovákok ellen is volt egy „húzása”: az egyesben Kisházit és Szabót szerepeltette. Most Kisházi mellé az eddig gyengébben játszó Magost állította a csapatba. Akárcsak a másik, ez a húzása is fényesen bejött! Magos olyan imponáló támadójátékkal győzte le az Európa-bajnoki címet védő Hammersleyt, hogy mindenki csak gratulálni tudott. Magosnak is, az edzőnek is ... A párosra az angolok teljesen elkészültek, persze, az igazsághoz tartozik, hogy korábban a csehszlovákok ellen 2:2 után, Knight a megnyert első játszma után a másodikban 8:1-re vezetett Dubinová ellen... NÉGYEN — NÉGYEN. Szóval a B-csoportból Magyarország és Csehszlovákia, az A-ból pedig Románia és a Szovjetunió jutott az elődöntőbe. És a férfiaknál? Hétfőn a délelőtti programból a Franciaország— Jugoszlávia összecsapás tartotta legtovább. Négy és félórás küzdelemben a franciák 5:4-re győztek, s ezzel a csoportban — a magyarokhoz hasonlóan — megőrizték veretlenségüket. Már ekkor eldőlt, hogy — függetlenül a magyar—francia találkozótól — ez a két együttes jut az elődöntőbe. A csoportelsőségért vívott mérkőzés is csak addig tartogatott izgalmakat, ameddig a franciák összeállítása ismertté nem vált. Secretin ugyanis mindössze egy mérkőzést játszott, s a csapatban mellette két tartalék szerepelt , így a magyar győzelemhez egyetlen pillanatig sem férhetett kétség. Jóval nagyobb volt a harc a másik csoportban, ezt a mieink már a szó szoros értelmében „páholyból” nézhették. A szovjetek — főként a fiatal Solopov remekelt — 5:0-ra verték a hatszoros Európa-bajnok svédeket, aztán viszont 5:2-re ki (Folytatás a 2. oldalon) Magosnak oroszlánrésze volt női együttesünk elődöntőbe jutásában A forduló rangadóin: Bp. Honvéd—MTK-VM NAGY VÁRAKOZÁS ELŐZI MEG A KISPESTI MÉRKŐZÉST • HÁROM TALÁLKOZÓ LESZ A FŐVÁROSBAN, HAT VIDÉKEN • FAZEKAS ÚJRA JÁTSZIK, SCHUMANN ÉS SARLÓS KIMARAD • A VASASBAN MÜLLER ÉS KOVÁCS SÉRÜLT • VÁLTOZIK A MÁV ELŐRE, A ZTE, A CSEPEL, A VIDEOTON, A BÉKÉSCSABA, A SZEOL, A DUNAÚJVÁROS ÉS A TATABÁNYA ÖSSZEÁLLÍTÁSA • KONTHA KÁROLY TIPPJEI. (Beharangozónk a labdarúgó NB I 27. fordulójára a 3. oldalon.) Kedden délelőtt a Honvéd edzésén jártunk. A foglalkozás egy részében egymás ellen játszottak a keret tagjai, a képen (balról) Gujdár, Varga I, Kocsis, Varga I és Pál (Apostol Péter felv.) Regőczy és Sallai az ottawai VB-ről A televízió jóvoltából végigizgulhattuk, végigélvezhettük az 1978. évi műkorcsolyázó- és jégtánc-világbajnokságot, amelyen a magyar Regőczy Krisztina, Sallai András táncospár élete eddigi legkitűnőbb eredményét érte el. Egy dologgal maradt adósunk a tévé, nem tudta megszólaltatni versenyzőinket. Most, Kanadában dolgozó kollégánk segítségével ezt lapunk megtette. (Cikkünk a 2. oldalon.) ELEKTROIMPEX 78 Tehetségről tehetségre Ami a 17 csúcs mögött van „Az elmúlt hét vége négy napja a mérsékelten derűlátókat igazolta” — találóan fogalmazott így valaki vasárnap este a Komjádi-uszodában, amikor hangulatos discóval és búasúva- Ciorával befejeződött az „összetett” úszóverseny, az Elektroimpex 78 viadal, amely egyben országos fedettuszodai bajnokság is volt. A feltétlenül helytálló megállapítás egyúttal azokat igazolta, akik a végletekig kardoskodtak a verseny megrendezése, életképességének bizonyítása mellett. Mert egyébként nem véletlenül hallatszottak ellenvélemények a vetélkedés előtt... Az előjelek ugyanis — finoman fogalmazva — közepes erősségű versenyzőgárdát ígértek külföldről és azt is tudtuk, hogy hazai legjobbjaink sem erre a versenyre készülnek, hanem a jövő heti minszki és leedsi erőpróbára. Ehhez járult — megalapozottan — az a várakozás, hogy a válogatottak mögött sorakozó szűk, de mégiscsak létező utánpótlási gárda követi a „nagyok” példáját és nem él a trófea- és dicsőségszerzés lehetőségével. Nos, ami a versenyt magát illeti: külföldről a vártnál valamivel erősebb csapatok jöttek, a mieink közül a legjobbak — szerencsére — egy-két esetben presztízskérdést csináltak, legalább a győzelemből, ráadásul a fiatalok „krémje” felülmúlt minden várakozást. Ha szabad azt mondanunk: „etapgyőztes” lett a magyar úszósport! Mert szigorúan szakmailag, miről van szó? A kétszeres elnevezésű viadal lezárt egy szakaszt, egy etapot, viszont ez a verseny — a különböző és részben már előzetesen megmagyarázott okoknál fogva — nem jelenthetett igazi vizsgát. Tehát akadt, akinek vizsga volt, akadt, akinek válogató a fentebb már említett külföldi eseményekre és akadt, akinek kifejezetten jót tett a rendkívül erős edzésmunka utáni pihenésként... Mert akárhogy nézzük: azoknak, akikknek nem volt szükségük bizonyításra (vannak egy féltucatnyian), jól jött ez a viszonylagos „lazítás”. Pontosan beleillett abba a felkészülési menetrendbe, amelynek végállomása Minszk vagy Leeds, s április elején — „ráadásként” — Berlin vagy Prága. Mindennek megfelelően az Elektroimpex-versenyen nem azok játszották a főszerepet, akiktől ezt az elmúlt esztendőkben megszoktuk. Verrasztó Zoltán betegség miatt hiányzott, Hargitay néhány hete fogott intenzív gyakorlásokba, Wladár Zoltán megfázással küszködött, alig kapott levegőt, Sós ilyenkor soha nem úszik jól... Róluk tehát ezúttal kevés szót kell ejtenünk, de ettől még ők maradnak az első számú „ászok”. • Mert most — amint az a tudósításokból is maradéktalanul kiderült — nem ők voltak... Sokkal inkább az úgynevezett második vonal, a fiatalok, akiknek berobbanására már régein számítottunk. Elvégre 17 csúcs dőlt meg négy nap alatt, s a listán a felnőtt rekordok száma a legtöbb. Ez már eleve szokatlan ... Az már kevésbé, hogy a csúcsdöntögetők — Vermes, Fodor, Schliffer, Nagy S. — közül egyedül az Ú. Dózsa nyurga mellúszója igazi felnőtt, hiszen 21 éves, míg Fodor 14, Schliffer és Nagy S. 17 esztendős... Talán még a csúcsjavítóknál is nagyobb feltűnést keltett Wladár Sándor, aki egyértelműen ugyanazt jelenti férfi úszósportunk számára, mint Fodor a női mezőnyben: ők a jövő nagy eredményeinek letéteményesei. Wladár 100 háton 1.38, 200-on 3.15 (!) másodperccel lett gyorsabb tavalyi önmagához képest, majdnem eszményi stílusban úszik és jó versenyző. Mindenképpen a fiatalok közé kell sorolnunk — főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a klasszis vágtázók úgy 20 éves korukban kezdenek igazán nagy időket úszni! — Kovács Ottót, a KSI 16 éves sprinterét is: 100-on (Folytatás a 6. oldalon) Az Elektroimpex ’78 viadal egyik főszereplője: Fodor Ágnes, Egerből (Záhonyi Iván felvétele) Még mindig Milánó Alighogy elcsitultak a milánói Palazzo dello Sport falai között a IX. fedettpályás atlétikai Európa-bajnokság kétnapos küzdelemsorozatának hangjai, ismét Milánóra figyelt az atlétavilág: kedden este az EB legjobbjaiból verbuválódott Európa-válogatott mérte össze erejét az Egyesült Államok együttesével. Igaz, a legnagyobbnak ígérkező összecsapás, az újdonsült fedettpályás magasugró-világcsúcstartó, Juscsenko és az exvilágrekorder Jacobs között végül is elmaradt, de így is volt csemege elég a több mint tízezer néző számára. (A fedettpályás EB-t értékelő cikkünk, valamint a viadalról szóló tudósításunk a 2. oldalon található.) Az NDK-beli Marlies Oelsner volt, Juscsenko mellett, az EB másik világcsúcsjavítója A Hungária Kupa után A tovább i cselgáncs Hungária Kupa tizenkét éves történelme során második alkalommal fordult elő, hogy magyar versenyző nem állt a győzelmi dobogó legtetején. Az idei kétnapos viadalon, amelyre az elmúlt hét végén került sor Pécsett, a nyolc súlycsoportból ötöt a japánok, hármat a franciák nyertek. Persze, az összehasonlítás sántít, hiszen az idei találkozó mezőnye jóval erősebb volt, mint korábban bármikor. Világ- és Európa-bajnokok, olimpiai helyezettek egész sora lépett szőnyegre a versenyen. Mindez mentegetőzésnek, magyarázkodásnak hatna, ha nem ismernénk a verseny részleteit, a viadalt megelőző fölkészülés problémáit. A magyar cselgáncssport moszkvai fölkészülési tervében 1978 az erős munka éveként szerepel. Ez annyit tesz, hogy a szakvezetés az idei esztendőben még a pillanatnyi eredményességet is hajlandó föláldozni annak érdekében, hogy a legjobbak megfelelő alap birtokában kezdhessék majd meg a közvetlenolimpiai felkészülést. Mindet nem a mostani Hungária Kupát követően jelentette ki a sportági vezetés, még csak nem is hivatkozott erre, jóllehet válogatottjaink könnyítés, „rápihenés” nélkül léptek tatamira. — Legalább egy hazai győzelemben én is reménykedtem — mondta Horváth István, a válogatott vezetőedzője a találkozó végén. — A látottak után mégis azt mondhatom: visszaesésről szó sincs. Válogatottjaink alapozó felkészülése a tervezettnél valamivel hosszabbra sikerült, aminek következtében sok versenyzőnél a fáradtság csalhatatlan jeleit lehetett fölfedezni. Szabó Ferenc például nagyszerű versenyzéssel legyőzte ugyan a tavalyi Európa-bajnok francia (Folytatás az S. oldalon)