Népsport, 1980. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1980-04-26 / 98. szám
XXXVI. 98. ♦ 1980. április 26 LABDARÚGÁS Az „elveszett nemzedék" és a többiek Tóth András, az Újpesti Dózsa sokszoros bajnokcsapatának meghatározó egyénisége, többszörös válogatott játékosa 3200 métert képes futni 12 perc alatt. Vajon ez sok vagy kevés? És egyáltalán: mit jelent ez a több mint 3 kilométer? Mit bizonyít, milyen információt ad a labdarúgó képességeiről? Így, első ránézésre nem sokat, elvégre neki nem középtávfutásban kell megméretnie az olimpián, hanem a futballpályán kell bizonyítania. Csapatban, játék közben, szüntelenül változó körülmények között kell magasszintű teljesítményt nyújtania. Ha azonban arra gondolunk, hogy a sportág sikertelensége jórészt abból adódik, hogy éljátékosaink fizikai képességek dolgában alul maradnak a nemzetközi porondon, akkor már nem mindegy, mit jelent ez a távolság. A 12 perces futás mérése nem egyéb információnál. Ez az úgynevezett Cooper-teszt. Azt mutatja: milyen a labdarúgók alapállóképessége? Félreértés ne essék: ha egy futballista sokat tud futni, az még nem jelenti azt, hogy minden rendben, fizikailag tökéletes. Ez a korszerű labdarúgásnak csupán az alapja. A játék jellege megköveteli, hogy ne csak sokat, hanem sokszor és gyorsan tudjon futni, képes legyen dinamikusan ütközni, szüntelenül , felülkerekedni a párharcokban, elmozogni a védőktől, utolérni a támadókat, s mindezt 90 percen keresztül. Az, hogy újabban egyre-másra mérünk, statisztikákat készítünk, összehasonlító adatokkal kíséreljük meg felmérni a mérhetőt, csupán mankó. Tudnunk kell, mire képesek labdarúgóink, hogy alkalmasint javítani lehessen a hiányosságokat. Régebben az úgynevezett központi követelményrendszer alapján valamennyi élvonalbeli csapatunk játékosainak meghatározott szinteket kellett teljesíteniük. Ez nem volt helyénvaló, ugyanis ez a felmérési módszer nem differenciált kellőképpen. Nyilvánvaló, hogy labdarúgóink sem egyformák, mindegyikük más-más szintről indul. Az MLSZ edzőbizottsága tavaly ősszel új elképzelések alapján kérte az egyesületeket felmérésekre. Ennek lényegét úgy foglalhatnánk össze, hogy mindenkinek önmagához képest kell fejlődnie. Tehát a cél:időszakonként minél jobb eredmény elérése a fizikai képességek szintjét jelző tesztekben. Melyek ezek? A már említett Cooper-teszt, amely az alapállóképességről ad információt, a 10X30 méteres futás, amely a gyorsasági állóképesség szintjét jelzi és a „levél”-teszt, amely a labdával való bánni tudás mikéntjét mutatja meg sok és gyors futás közben. Ezek után vizsgáljuk meg, mit jelent Tóth András teljesítménye. Ha önmagához mérjük, akkor nem rossz ez a 3200 méter, hiszen az ezt megelőző felmérésen csak 3100 métert tudott futni 12 perc alatt. Régebben pedig — a legelső felmérés tanúsága szerint — csak 2900 méterre volt képes. Tehát a mai Tóth András 300 métert verne fiatalabb elődjére. És ilyen szintű fejlődést valamennyi újpesti labdarúgó fel tud mutatni, ami meg is látszik, hiszen élcsapataink, ha sok tekintetben alul is maradnak a nemzetközi mezőnyben, a két félidőt már végigbírják. A fejlődés tehát nyilvánvaló. De álljunk meg egy pillanatra! Hallottak már önök Kelemen Miklósról? Nem, ő sem atléta, hanem a lila-fehérek ifjúsági csapatának tagja. Szintén középpályás, eredménye 3580 méter, s Németh József teljesítménye, ugyanebből a garnitúrából: 3550 méter! ők tehát majdnem leköröznék Tóth Andrást. De nemcsak ők. Az ifjúsági csapat átlagteljesítménye: 3290 méter ... Mi erről a véleménye Várhidi Pálnak, az újpestiek vezető edzőjének? — Mindenképpen elgondolkoztató — mondta. — De nem higygye, hogy megdöbbentenek ezek az adatok. Véleményem szerint sajátos generációs problémáról van szó. Annak idején minket soha senki nem mért fel, de meggyőződésem: jobb eredményeket értünk volna el. Ugyanis fantasztikus alapokkal rendelkeztünk. Egész nap rúgtuk a labdát a grundokon, futottunk fogadásból, birkóztunk, mondhatni a természet gyermekei voltunk. Szerintem nemcsak technikailag, hanem fizikai képességek terén is a világ élvonalába tartoztunk. Csakhogy a társadalmi változások alaposan átformálták a gyerekek életmódját. Megszűntek a grundok, az iskolai elfoglaltság is megnövekedett, a srácok valamiféle szoba-életmódra kezdtek ráfanyalodni. Ezt az óriási különbséget kellett volna az utánpótlás-nevelésnek átvállalnia, erre azonban a sportág nem volt felkészülve. S míg a labdarúgásban jelenleg élenjáró országok erre rájöttek, s a grundok lehetőségeit felvállalták az egyesületek rendkívül jól szervezett utánpótlásbázisai, addig nálunk még mindig az elavult módszerek szerint nevelődtek a fiatalok. És labdarúgásunk derékhadát képező játékosaink, ki kell mondanunk, nem kapták meg a szükséges alapokat! Ez szerintem a mai 26—30 éves nemzedék. Tőlük már nemigen várható jelentős fejlődés, csak kis lépésekben haladhatunk előre. Nem véletlen, hogy azok a fiatalok, akik már új típusú követelmények szerint nevelődtek, előbbre tartanak. Jurácsik például könynyedén teljesít 3400 méter felett. De közülük sem érvényes ez mindenkire. A vidékről érkezett Kardos nyilvánvalóan nem kapta meg a kellő alapokat, hiszen fiatalember létére csupán 3200 méterre képes ... — És a gyorsasági állóképesség területén? — Az idősebb játékosok gyorsaságát alig sikerült fejleszteni. A születetten gyors labdarúgók, mint Fekete vagy Nagy Laci jó eredményekre képesek, de például Tóth András vagy Dunai Ede alig tud javulni. Örvendetes viszont, hogy míg régebben a 10X30 méteres futásban az első 3—4. és a 8—10. között nagy volt a különbség, újabban már a legtöbben képesek egyenletes teljesítményre. — Mi tehát a feladat? — Differenciálni kell! Az idősebb játékosoktól lépésenkénti fejlődést várok, megmondom őszintén, közel sem a világraszóló eredmények jegyében. A fiataloktól viszont megkövetelem, hogy sokkal többet végezzenek, hiszen az ő múltjukra már alapoznunk kell. Ez persze nem jelenti azt, hogy „az elveszett nemzedék"’ végiglóghatja az edzéseket. Nekik is fogcsikorgatva kell akarni a jobb eredményekért. És nem szabad engedni, hogy a fiatalokat a saját kényelmes tempójukhoz „igazítsák”. Ennek már most megvan az eredménye. De hangsúlyozni szeretném: a ma labdarúgásának megfelelő kérlelhetetlen iramot és küzdőszellemet kizárólag utánpótlás-nevelésünk hatékonyságával érhetjük el! Ehhez a legkorszerűbb módszerekkel kell felkészítenünk fiataljainkat, javítanunk kell létesítményhelyzetünkön és az utánpótláscsapatok segédeszköz ellátottságán is. De nem utolsósorban meg kell oldanunk, hogy az iskola ne vonja el anynyira a gyerekeket a focitól. Szerintem ehhez nálunk és országszerte is meg kell szervezni a labdarúgóosztályokat, sőt a labdarúgókollégiumokat is. Az itt felnövekvő gyerekek alapjai már mindenképpen elegendőek lesznek a világszínvonalhoz. Mint láttuk, az ifjúsági játékosok már most többre képesek, mint a felnőtt csapat tagjainak nagy része. A jelenlegi szervezeti keretek mennyireadnak biztosítékot a jobb alapokhoz? Varga István, az U. Dózsa utánpótlás-szakágvezetője válaszolt: — Felmérési eredményeink valóban nem a legrosszabbak. Ezek azonban csak tesztek, információk. Nem szabad engedni, hogy öncélúvá váljanak. Az említett 3290 méteres átlag fél év alatt alakult ki. 100 méterrel hátrábbról indultunk. Elég jó fejlődést mutat, de ezt nem hosszantartó futásokkal értük el, hanem edzésjátékokkal. Ezek közül az egyik legdöntőbbnek a 40 perces, kétérintős nonstop játékot tartom. Hét-hét labdarúgó végzi egész pályán. Szinte észre sem veszik és ugrásszerűen nő a teljesítményük. Hogy jobbak lesznek-e fiataljaink alapjai? Mindenképpen, hiszen valamennyi utánpótláskorosztályban sokkal magasabbak a követelmények, mint a korábbi években voltak. Az a srác, aki ezt az edzésmunkát becsülettel végigcsinálja, jóval szélesebb alapokkal készülhet az első csapatban, mint a jelenlegi élvonal képviselői. Egyet azonban még szeretnék hozzátenni: ez csak a keret. Valódi értékkel kizárólag akkor bír, ha valamennyi utánpótlásedzőnk szívvel-lélekkel tevékenykedik az ügy érdekében, s az igazi sikereket nem áldozzák fel a pillanatnyi, csalóka eredményekért. Talán az elmondottak tükrében már nem is olyan érthetetlen, miért nem képes hosszú évek óta a legjobb klubcsapatunk igazi nemzetközi sikerekre. Ezért is biztató a jobbra törekvés, s ha nem is látványos az előbbre lépés, a lila-fehérek elindultak a világ élvonalának követelményei felé. S ha ennek eredményei a közeljövőben még nem is mutatkozhatnak meg, szeretnénk reménykedni abban, hogy a most felnövekvő generáció már nem lesz „elveszett nemzedék”. Szabó Illés Kinyitották a kaput a fiatalok előtt Hungária körúti változások A mérkőzés pompás tükör. A szurkoló, főleg ha lelkes, már kimegy az előmeccsre. Figyeli az első csapatból kikerülteket, s árgus szemmel követi a fiatalok minden mozdulatát. Szombaton mi is azzal az eltökélt szándékkal mentünk a Hungária körútra, hogy górcső alá vegyük a mai MTK-VM fiataljait. Kertész, Boda és társaik A fiatalítást a kényszer szülte vagy átgondolt tervszerűség? Az első csapatban ugyanis az utóbbi hetekben felbukkant néhány új név. Nem kis meglepetést keltett, hogy Mezey György vezetőedző nem félt a kockázatvállalástól, s egyszerre kéthárom játékosnak is bizonyítási lehetőséget adott. Mezey szavai megfontoltságot sugároznak: — Szó sincs kényszerhelyzetről, csupán nyugodtan ki kellett várni azt az időt, amely a legalkalmasabb kísérletezésre. Tavaly nagy bajban voltunk, biztosítani kellett az NB I-ben maradást. Most tavasszal roszszul rajtoltunk idehaza. Jelenleg a középmezőnyben vagyunk, azt mondhatnám, nyugodt, igazán alkotó a légkör. Miért ne próbálkoznánk? Mezey szerette mindig a fiatalokat. Van érzéke ahhoz, hogy a legjobb időben dobja őket az első vonalba. Elég, ha Törőcsik és Lazsányi példáját emeljük ki a BVSC-nél. De sorolhatnánk a neveket. Most újakat tanul a közönség a Hungária körúton: Kertész, Boda, Bognár, Fodor, Cseke, Paksi. Új hullám? Óvatosan bánik az edző a jelzőkkel : — Erről még nem beszélhetünk! Az tény, hogy ezek a fiúk tehetségesek, nyíltak, de körültekintően kell szerepeltetni őket. Nem lehet egyszerre mindenkit betenni és felborítani a belső egyensúlyt! Időre, türelemre van szükség! Közben a szurkoló győzelmet akar! Nem nagyon méltányolja a távlati terveket. Nálunk most az elnöktől kezdve mindenki egyetértett a fiatalítás gondolatával. Sőt nemcsak ezzel, de magával a gyakorlati végrehajtással is. Ez a körülmény megkönnyíti a fiatalok fejlődését. És néhányuknak egyre erőteljesebben bontakozik ki a tehetsége. Folyamatosan és bátran! — Kertész, a hátvédünk, most már hetek óta jól játszik. Ezért szerepeltetem állandóan — mondta Mezey. — Boda is rendszeresen helyet kap a csapatban. Fodor egészen biztosan játszik a tavaszi idényben. Ő jobbszélső. Van benne fantázia, Cseke szélsőhátvédben és beállásban is hasznos ember lesz. Bognár és Paksi a középpályán bizonyíthatja tehetségét. És van egy nagyon ügyes kis kapusunk is, Pleskó. A tartalékban felváltva véd Brünyivel. Ők heten a jövő, s bizonyos értelemben véve már a jelen emberei. Hosszú idő után tehát szemléletváltozás tanúi lehetünk a Hungária körúton? Úgy tűnik, igen. Az említett fiatalok többsége saját nevelés, egy-két fiú pedig ifiként került a klubhoz. Ma már elfogadott elv, hogy azok a srácok, akiket 14—16 évesen igazolnak és ott is maradnak, alapjában véve saját nevelésű fiatalnak számítanak. De — és itt van egy gond, ami mindenütt nagyon élő tényező ma is. Sokszor szívesen adnak túl, tehetséges, saját nevelésű játékoson a vezetők, hogy megszerezzenek egy idegent, aki még annyit sem tud, s akit valójában nem is ismernek. — Hibás szemlélet, s bármelyik klubnál dolgozom, magam is hadakozom ellene — mondta Mezey. — De, és ez is tény, akkor lehet támaszkodni a fiatalokra, a saját nevelésre, ha megvan a szilárd felnőttbázis. Nos, ez most megteremtődött az MTK-VM-nél. Akiket majd kicserélünk a saját fiatalokkal a későbbiekben, azok „perifériás" emberek ma a csapatban. A problémás játékosoktól szívesen válunk meg, és cseréljük fel őket lelkes, tettre kész fiatalokkal. A taps már nekik is szól A Videoton ellen az első és a második csapatban szinte valamennyi fiatalt szemügyre vehettük. Részt vállaltak és kaptak mindkét győzelemben. Kertész nagy csatát vívott a tapasztalt Tieberrel, Boda, ha rövid időn át is, igyekezett pótolni Borsót. A tartalékban Pleskó, Bognár, Paksi, Fodor jó teljesítménnyel hívta fel magára a figyelmet. A vastapsból nekik is kijutott, őket is várták a Videoton elleni meccs után a kapunál a leglelkesebb MTK-VM-szurkolók. Ha tanulékonyak, szorgalmasak, lelkesek maradnak, és lesz tartásuk a felnőttek között, akkor még sok hasonló élmény részeseivé válhatnak. V. B NÉPSPORT 3 Az Újpesti Dózsa edzője, Várhidi Pál tovább javuló játékot és győzelmet vár a Békéscsaba ellen. A vendégek együtteséből az előzetes közlés szerint hiányzik Pásztor, Kerekes A., Csepregi, Hódi és Vágási. A Bp. Honvédban továbbra is Esterházy a középcsatár. A vendégek a szerdai MNK-siker után nem változtatnak . A Vasas MNK-döntőbe jutott csapatát szerepelteti, a Tatabányából ketten hiányoznak. P. Nagy eltiltása, Udvardi pedig két sárga lapja miatt nem játszhat. • A Volán ellen tartalékos lesz az MTK-VM. Borsó és Sebestyén még a Videoton ellen megsérült, Borsó nem játszhat, s valószínűleg Sebestyén sem. Vági kerül az együttesbe, s Boda kezdőember lesz. A MÁV Előrében Rábaközi és Bruder csak kispados lesz. Az FTC-ben játszik a meggyógyult Nyilasi. A sérült Tepszicset Jancsika helyettesíti. A Rába ETO játékosa, Pardavi két sárga lapja miatt nem szerepelhet. Pölöskei pénteken még lázas volt. A PVSK-ból kimarad Bódog és Szász, helyükre Kaszás és Németh kerül. A Videoton tartalékos lesz. Kovács L., Burányi és Karsai megsérült a legutóbbi fordulóban, így nem játszhatnak. A DMVSC ötödik hónapja nem nyert odahaza! Most szeretné otthon tartani a két pontot az FTC ellen. A vendégeknél bemutatkozik az ifjúsági Simon. Az NB I állása A 26. forduló (május 3., szombat) műsora: FTC—Vasas és Bp. Honvéd—II. Dózsa a Népstadionban, ZTE—DMVSC, Videoton—Békéscsaba, Dunaújváros—DVTK, PVSK—MÁV Előre, Tatabánya—STC, Volán—PMSC, MTK-VM—Rába ETO. Rákosi Gyula (az FTC volt válogatott csatára) tippel, tippel: I. Dózsa—Békéscsaba 1 Bp. Honvéd—DVTK 1 Vasas—Tatabánya 1 Volán—MTK-VM x MÁV Előre—FTC 2 Rába ETO—PMSC X PVSK—Videoton 2 Debrecen—LTC 2 ZTE—Dunaújváros : 1. Bp. Honvéd 2. FTC 3. Vasas 4. Ú. Dózsa 5. Videoton 6. Tatabánya 7. ZTE 8. MTK-VM 9. Békéscsaba 10. DVTK 11. PMSC 12. Debrecen 13. Rába ETO 14. Volán SC 15. Dunaújv. 16. STC 17. MÁV Előre 18. PVSK 24 13 8 3 48-30 34 24 12 7 5 57-37 31 24 10 9 5 52-36 29 24 12 5 7 51-43 29 24 12 5 7 44-37 29 24 10 7 7 36-32 27 24 8 9 7 35-32 25 24 9 7 8 37-36 25 24 7 10 7 41-43 24 24 10 3 11 34-30 23 24 7 8 9 37-28 22 24 610 8 28-29 22 24 10 212 41-45 22 24 7 7 10 29-44 21 24 510 9 34-38 20 24 5 8 11 24-35 18 24 6 6 12 23-44 18 24 3 7 14 20-52 13 A így kezdenek . DÓZSA-BÉKÉSCSABA Megyeri út, 19. V: Mohácsi (Varga J., Tar) 0. Dózsa: Kollár - Kolár, Dunai, Schumann, Tóth J. - Kardos, Kiss, Tóth A. - Fazekas, Törőcsik, Fekete. Békéscsaba: Győrfi — Zsömbörgi, Láza, Kőhalmi, Zsíros — Baran, Tisza, Pogács - Lipták, Kurucz, Budavári. BP. HONVÉD-DIÓSGYŐR Kispest, 17. V: Pádár (Bay, Koszó) Bp. Honvéd: Gujdár — Paróczai, Kocsis, Garaba, Varga - Pál, Nagy, Dajka - Bodonyi, Esterházy, Kozma. DVTK: Veréb — Szántó, Salamon, Kutasi, Kádár — Oláh, Fükő, Tatár - Borostyán, Szlifka, Fekete. VASAS-TATABÁNYA Fáy utca, 17.30. V: Urbán (Pálvölgyi, Balázs) Vasas: Mészáros — Török, Somogyi, Komjáti, Rácz — Müller, Hegedűs, Zombori - Birinyi, Kiss, Váradi. Tatabánya: Dombai — Szabó, Lakatos, Emmer, Knapik — Barabás, Csapó, Tóth - Kovács, Schmidt, Hermann. VOLÁN-MTK-VM Czabán Samu tér, 17. V: Lauber (Kiss G., Simon J.) Volán: Kovács L. - Martos, Hatvanger, Ebedli, Márkus - Seres, Sebők, Forintos - Németh, Juhász P., Magos. MTK-VM: Gáspár - Kertész, Turner, Varga, Egervári -Kovács B., Vági, Boda - Morgás, Fülöp, Pécsi. MÁV ELŐRE-FERENCVÁROS Székesfehérvár, 17. V: Szává (Kovács L, Koródi) MÁV Előre: Paulusz Gy. - Szőke, Szabó, Meggyes, Tóth - Sugár, Ambrus, Lechner — Litvik, László II, Úr. Ferencváros: Zsiborás — Jancsika, Judik, Rab, Major — Nyilasi, Ebedli, Mészöly — Pusztai, Szokolai, Pogány. RÁBA ETO-PMSC Győr, 17. V: Jaczina (Huták, Dudás) Rába ETO: Palla - Csonka, Lipót, Baumann, Magyar - Hannich, Onhausz, Póczik - Szabó O., Mile, Glázer vagy Pölöskei. PMSC: Katzirz - Tapaszti, Torna, Róth, Kincses - Lutz, Schulteisz, Dárdai - Kardos vagy Kerekes, Dohány, Nagy. PÉCSI VSK-VIDEOTON Pécs, 17. V: Győri (Geiger, Lázin) PVSK: Győri - Huber, Tallósi, Grünwald vagy Szabó, Németh — Szőcs, Kaszás, Tóth, Kresz - Baumholczer, Horváth. Videoton: Disztl P. - Nagy III, Kovács J., Végh, Horváth - Burcsa, Csongrádi, Vadász - Májer, Szabó, Tieber. DEBRECEN-SALGÓTARJÁN Debrecen, 17. V: Tátrai (Nagy B., Nyári) Debrecen: Lukács — Kiss, Garamvölgyi, Szigeti, Halla — Somogyi, Feledi, Menyhárt - Tímár, Dukai, Jankovics. STC: Szűcs - Cséki, Kegye, Mákos, Kovács J. - Kajdi, Juhász, Földi - Biró, Simon, Berindán. A ZTE-DUNAÚJVÁROS mérkőzést vasárnap 17 órakor játsszák.