Népsport, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
6 NÉPSPORT Munkatársunk, Komlási Gábor jelenti Frankfurt am Oderból. Bizakodik a Bp. Spartacus A NŐI KEK-NEGYEDDÖNTŐ ELŐTT (Január 17.) KEK-DÖNTŐ? A hangulatvilágításban „úszó” csarnokban csak úgy harsognak a fényes betűk a villanyújságon. Az „Europapokal” még csak rendben volna, hiszen vasárnap délelőtt valóban a női KEK-ért játszanak az Odera menti Frankfurtban a Testvériség Elem utcai csarnokára emlékeztető teremben. De, hogy „Final”? Vagyis: döntő? Aztán gyorsan kiderül, hogy nem egyszerűen az eredményjelző tábla kezelőjének hibájáról van szó, ez több annál, amolyan freudi elszólás. Frankfurtban ugyanis mindenki biztosra veszi, hogy a Bp. Spartacus és az ASK Vorwärts párharcának győztese megnyeri a kupát is. EMBERFOGÁS. Bácskai Károly kérlelhetetlen volt, egy perc nyugtot sem hagyott Nyári Erzsinek. Bármerre is lépett a sokszoros válogatott átlövő, a szakosztályt vezető edző mindig előtte termett, még a sérüléstől sem félt. (Meg is húzódott a válla!) Remekül fogott embert. A másik öt támadó pedig kedvére gyakorolhatta, mi a teendő, ha netán a frankfurtiak majd emberfogással próbálkoznak. Hogy is mondta még az utazás előtt Török Bódog? „Nyárit jól ismerik, talán rá is állítanak valakit, így megnőnek a másik oldalon Czeglédy lehetőségei”. És talán a Spartacuséi is ... Aztán volt még a szombat délelőtti edzésen gyorsindítás, szélsőbefutás, egyszóval minden, amivel a szövetkezetiek meglephetik ellenfelüket. Minden, amit a péntek esti foglalkozáson — a frankfurti edző figyelő szemei előtt — véletlenül sem gyakoroltak a magyarok... EVELYN MATZ. Ő is itt van. S máris ő a város első számú kézilabdasztárja, noha az olimpiai bajnok férfiválogatott tagjai közül idevalósi Beyer, Grüner, D. Schmidt és Engel is. Csakhát a TSC Berlinből ideigazolt világklasszist — szerencsénkre — egyelőre még nem mint kézilabdázónőt, hanem csak mint kismamát ismerik Frankfurtban. Ott lesz viszont a magyarok elleni mérkőzésen Katrin Krüger, akinek a lövései — a helybéliek „szerény” becslése szerint — legalább kétszer olyan erősek, mint Czeglédy bombái. — Nem gond — replikáz Szabó „Patyi”, a piros-fehérek edzője. — Legrosszabb esetben lő nekünk nyolc gólt, ha csak rájátszanak a társai. Akkor viszont ők együtt sem hoznak össze hétnél többet. És akkor nagy baj már nem lehet. Ráadásul most olyan jó erőben vannak a lányok, hogy gyorsan abba is hagyattam velük az edzést, maradjon ebből a hévből vasárnapra, a mérkőzésre is! az előzetes esélylatolgatást is ezzel a gondolattal kell befejezni... ELEKES CSILLA 17 évesen mutatkozik be a nemzetközi kupaküzdelmekben XXXVII. 15. ♦ 1981. január 18. Tanácskozott a súlyemelők parlamentje Mérföldkövet jelent az olimpiai és Világ Kupa-győzelem -f- 1980-ban 167 magyar csúcsot döntöttek meg -f- Az év legjobb súlyemelői: Baczakó Péter és Hlavati András Ebben az évben már tizenharmadik alkalommal hívták össze a magyar súlyemelők országos értekezletét. Jó érzés volt végignézni a Szakszövetségek Házának nagy tanácstermén, mert a széksorokat zsúfolásig megtöltötték az ország minden tájáról érkezett szakvezetők, egyesületi képviselők, versenyzők, vendégek. Az MLSZ elnökének, dr. Tóth Dezsőnek megnyitó szavai után Aján Tamás főtitkár összegezte a múlt év és a tavaly lezárult olimpiász tapasztalatait. A mintegy másfél órás referátumot kérdések, hozzászólások követték, s bár ezúttal nem alakult ki heves vita, az elnöki összefoglaló jogosan állapította meg: „Az itt elhangzottak és a közös akarat biztosítékot jelentenek a jövő nem kis feladatainak megoldására.” Az elhangzottak ugyanis azt bizonyították, hogy a nemzetközi sikerek, az alkotó légkör kiemelték a szürke átlagból a sportágat és a magyar súlyemelést. A négyéves ciklus alatt minden felnőtt VB-n és EB-n teljes magyar válogatott indult, az 1975-től kiírt ifjúsági VB—EB-ken is képviseltette magát súlyemelésünk. Nem is akárhogy, hisz kétszer összetettben is ifjúsági világbajnokságot sikerült szerezni, számos nagy sikert értek el felnőtt legjobbjaink, s mindennek frappáns betetőzését jelentette a moszkvai aranyérem, és az első ízben kürt Világ Kupán a Szalai— Baczakó—Sólyomvári trió elsöprő győzelme, amely mérföldkövet jelent. A sikernek sok összetevője volt. Az évek során a léttesítményellátottság egyre javult. Jelenleg már három mestert, 14 szakedzőt, 135 edzőt és 91 segédedzőt tartanak nyilván a sportágban, közülük 207-en dolgoznak is, hatvanan (!) főfoglalkozásúként. Időközben nőtt a versenyzők létszáma is. A több mint száz szakosztályban tavaly 5644 volt az igazolt súlyemelők száma. Biztató mennyiség, ám rendszeresen csak 1537-en indultak versenyeken is, a létszám tehát önmagában még nem biztosít tartós eredményességet. Jelenleg 15 a nemzetközi osztályú és 146 az I. osztályú felnőtt súlyemelő, 148 az ifjúsági és 52 a serdülő aranyjelvényen. Az egész évet a mind nagyobb teljesítményekre törés jellemezte. Ennek tudható be, hogy 1980-ban 167 országos csúcs dőlt meg, ebből 28 volt felnőtt, 49 ifjúsági I. korcsoportos, míg más bontásban: 61 szakításban, 53 lökésben, 53 összetettben jelentett változást a listákon. S ha már a számoknál tartunk, azt is elmondhatjuk, hogy a sokasodó számú versenyeken (amelyek számát a sikerrel visszahozott CSB is növelte) a bírók jól helyt álltak. A legutóbbi összegezés szerint hazánkban 16 nemzetközi I. és 18 nemzetközi II. osztályú, 29 országos és 44 I. osztályú súlyemelő bíró található. Egyelőre elég, de néhány éven belül legalább 40—50 százalékkal emelni kell a létszámot. Persze, senki se higgye, hogy gondok nincsenek. Nagyon is sok akad. Még hiányzik az egységes felkészítési-versenyeztetési program, sportorvosi kérdésekben is előbbre kellene tartani. Akadnak még az átigazolásokkal kufárkodók és olyanok, akik nem a sportért, „hanem a sportból akarnak élni”. Ezeket el kell távolítani — fogalmazták meg többen is. A pénzügyi-anyagi lehetőségek szigorúan megszabottak, csak nagyon átgondolt, nagyon célszerű gazdálkodással lehet elérni, hogy ne jelentkezzenek negatív tendenciák, hogy a törvényszerűen és következetesen emelt követelményszintek ellenére tartsa a sportág nemzetközi helyét. A szakosztályok kategorizálása, a minősítési és követelményrendszer, a központi felkészítési koncepció kötelező végrehajtása segíthet a versenyzői alap 15—20 százalékos emelésében, a minőségtartásban. Ha minden téren csökkentik az országos értkezeleten megemlített hibákat, ha a társadalmi munkások népes serege továbbra is segíti a sportágat, akkor a jelenleg tapasztalható jó légkör, a nyílt, önkritikus szellem valóban alapja lehet a még jobb folytatásnak. Z. V. GY: A hagyományoknak megfelelően a tanácskozás végén dr. Tóth Dezső elnök és Lovas Andor titkár átadta a szövetség tiszteltdíjait és a CSB-helyezetteknek járó díjakat. Az év legjobb felnőtt súlyemelője Baczakó Péter (BKV Előre), az év legjobb ifjúsági súlyemelője Hlavati András (Bp. Honvéd) lett. Kiemelkedő munkájáért emlékplakettben részesült Tóth György, (a Csepel nyugdíjba vonult edzője), Horváth József, (a Bp. Honvéd vezető edzője), Lombos János, (a Pápai Kinizsi Húsos edzője), dr. zimonyi Béla, (az MLSZ elnökségi tagja) és Vörös József, (a Tatabányai Bányász elnökhelyettese). Az ország legeredményesebb súlyemelő-szakosztálya továbbra is a Haladás VSE-é lett, s miután háromszor folyamatosan (összesen négyszer) érte ezt el, végleg elnyerte a serleget. A legjobb utánpótlás-nevelőnek a DVTK bizonyult. A bajnoki pontok alapján az Oroszlányi Bányász került az első helyre, míg a megyei rangsorban Pest, Borsod és Komárom volt a sorrend. Áján Tamás főtitkár (a képen jobbra) beszámolóját tartja, mellette dr. Tóth Dezső, az MLSZ elnöke ül TÉLI TOKIÓ (Vili.) A JASA céljai Tokióban a Kishi Memorial Hall hatalmas, modern épület, mindenki ismeri. Ha belépsz a kapun, szemben a falon sportot népszerűsítő plakátok láthatók, s mielőtt a lifthez érsz, megállhatsz az ajándékbolt előtt, amelyben a legújabb érdekességeket találhatod. Pontosabban, most rengeteg moszkvai olimpiai emblémával ellátott árut kínálnak eladásra. A Misa mackót jelvényen, nyakkendőül, díszdobozokon, a legkülönbözőbb pózban felfedezheted. S nem a napokban gyártották ezeket a tárgyakat. Mindez fényes bizonyítéka annak, hogy a japánok idehaza is felkészülten várták a moszkvai rajtot, csak hát közbejött „valami”! Szóval, ebben a házban székel a JASA (Japán Amatőr Sport Szövetség) és a Japán Olimpiai Bizottság. Keressük fel először a JASA-t. Juicsi Szuzuki igazgató készségesen fogad, s hosszú, érdekes vallomásba kezd: — Talán nehéz elhinni, hogy a korszerű japán sportnak mindössze egy évszázados története van. Természetesen azelőtt is sportoltak nálunk, de ezeket a játékokat nem hasonlíthatjuk a mai, igazi sporthoz. A legrégebbi testkultúrát a kínaiak ismertették meg velünk a IV. és VI. század között. Ebben az időben tért hódított a lovaglás és íjászat, valamint egy kemari nevű labdajáték, amely még ma is ismeretlen Európában. De ezeket a sportokat kizárólag a nemesség űzte. A XII. századtól, amikor a katonák vették át az ország irányítását, s a szamurájok jutottak uralomra, a harcias sportágak terjedtek el. A kendó, a vívás, a szumó, a nyilazás lóhátról és még sok más. A legnépszerűbb harcias sportágak végződése általában dó volt (kendó, kuidó stb.), amely a japán nyelvben utat jelöl, utat, amely elvezet a tanulás rejtelmeibe, tehát gyakorlatilag végtelenül hosszú, ám rendkívül tanulságos. De még mindig elsősorban a nemesség és a katonaság sportolt. És ha a küzdelmek során valaki kitüntette magát, nyitva állt előtte a társadalmi felemelkedés útja. Beléphetett a szamurájkasztba, vagy pedig ura és parancsolja gondoskodott további taníttatásáról. — Nos, 1800-ban a hegymászás már a köznép szórakozása és testedzése is volt. Egykori feljegyzések szerint ebben az évben 1398 „egyszerű” polgár mászta meg a Fuzsi-hegység 3776 méteres legmagasabb csúcsát. Nemsokára elkezdődött a japán sport európai szempontból is korszerű fejlődése. A Meizsi-korszak véget vetett a katonaság egyoldalú uralmának és kezdtünk ipari állammá fejlődni. A mai népszerű japán sportok többsége ekkor kezdett meghonosodni nálunk. Az atlétika és a torna a katonai és az iskolai testneveléssel terjedt, az evezés, a baseball és a labdarúgás pedig az egyetemeken, kollégiumokban. Néhány sportágat a külföldről érkező utazók, kereskedők honosítottak meg. Például a teniszt, a golfot, a tollaslabdát és a kosárlabdát. S még nem szóltam az ekkor legnépszerűbb japán sportról, a judoról — tehát ismét dó végződés .—, amely ebben az időben kezdte meg hódító útját. — A két világháború között sok sportág hatalmas fejlődésen ment keresztül nálunk. 1946-ban megrendeztük az első nemzeti sportfesztivált Kiotóban, 23 sportág ötezer képviselőjével. Azóta ez az esemény „divat" lett, egyre szélesebb körben, egyre több sportág bekapcsolódásával. Ezek a fesztiválok nagymértékben hozzájárulnak a sport népszerűsítéséhez. Hasonlóan sokat segítettek a japán sportnak a külföldi államokkal egyre inkább kiépített sportkapcsolatok, az Ázsiai Játékokon való részvétel és az olimpiai sikereink. A japán sport nemzetközi szerepének teljes elismerését jelentette az 1964-ben Tokióban megrendezett olimpia, amelyen 94 ország sportolói vettek részt. — Gondolom, érdekli a JASA szervezete is. Nos, a mi legfőbb feladatunk a japán amatőr sport fejlesztése és népszerűsítése. A JASA 40 nemzeti sportszövetséget és 47 helyi sportszövetséget foglal magában. Két nagy sportpolitikai célra összpontosítunk: az egyik a Sport mindenkiért mozgalom. Erről érdemes többet is írnia, mert Japán egyik legfontosabb nemzeti sportmozgalmává nőtte kis magát. Az úgynevezett „Csináld magad” mozgalom a tokiói olimpiai játékok után indult rohamos fejlődésnek. Néhány év alatt elterjedt az egész országban. Ma már a lakosság mintegy 70 százaléka rendszeresen részt vesz valamilyen sportág űzésében! Megállapítottuk azt is, hogy a tanulók és kisgyermekek több mint fele, tehát legalább 10 millió fiatal lelkesedik a sportért! — Időközben jelentősen megnőtt a japán emberek átlagos életkora, amely talán a legmagasabb az egész világon, 72.69 év a férfiaknál és 79.95 év a nőknél. Szükség volt tehát arra, hogy minél jobban kitoljuk azt a korhatárt, amíg a férfiak és a nők sportolhatnak. Tudniillik az öregedő kor betegségei — elsősorban a rák, a magas vérnyomás és a szívinfarktus — 60 százalékkal szerepelnek a halál okzai között. Közismert tény, hogy az öregsori betegségek tekintélyes része viszszavezethető a mozgáshiányra és a testgyakorlás elhanyagolására. Az idősebb korosztálynak elsősorban hoszszútávfutásra, kocogásra, úszásra, teniszre és golfra teremtettünk lehetőséget. Japánban jelenleg 180 ezer sportlehetőség kínálkozik a sportolók számára, amelyből 30 ezer áll a nagyközönség rendelkezésére. Ez utóbbi elég kis szám az igényekhez képest. A nevelésügyi minisztérium most 42 millió dolláros beruházással igyekszik segíteni a nyilvános sportlehetőségek gyorsabb iramú megteremtését. A JASA-nak egyébként edzőtanfolyamai is vannak, évente mintegy 10 ezer embert képezünk ki arra, hogy szakszerűen oktassák a tömegsportot. A Sport mindenkiért mozgalom keretében dolgoznak a japán ifjúsági szervezetek és iskolák is. Ehhez csak annyit, hogy az országban mintegy 18 ezer ifjúsági sportegyesületet tartunk nyilván, majdnem 700 ezer taggal és 50 ezer edzővel. A másik nagy sportpolitikai cél, amit említettem, a japán sportolók tudásának fokozása, hogy minél jobb eredményeket érjenek el a nemzetközi versenyeken. Ezt a következőképpen igyekszünk elérni: 1. külföldi versenyekre küldjük legjobbjainkat; 2. vendégszereplésre hívjuk meg Japánba a külföldi sportolókat és edzőket; 3. megkönnyítjük az edzéslehetőségeket és segítséget nyújtunk a legjobb sportszerelések beszerzésénél; 4. edzőket képezünk ki; 5. tudományos módszerekkel segítjük a fejlődést, állandó orvosi ellenőrzést biztosítunk és megfelelő szaktájékoztatással látjuk el sportáguk újdonságairól, érdekességeiről, az ellenfél módszereiről. Gondolom, elmondtam a lényeget. A többit már Tetsuo Morimoto úrtól tudja meg, ő a Japán Olimpiai Bizottság igazgatója. Miközben Verona a „váltást”, még feljegyzem, hogy a JASA-ban — ebben a házban — 115-en dolgoznak. Mellettünk például egy hatalmas teremben legalább harminc sportvezető tevékenykedik. Úgy fest a helyiség, mint egy amerikai, nagy szerkesztőségi szoba. Itt bizony mindenki mindent látt és tud. Hámori Tibor (Következik a befejező rész: Misa mackó tovább él...) A Kishi Memorial Hall, a JASA és a Japán Olimpiai Bizottság .. székháza